Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
IJj feladatok előtt a Tudományos Ismeretterjesztő Társutat Dr. V on^ik Gyulának, a TIT főtitkárának nyilatkozata HÚSZON ff 4 R MADSZOH trn A közelmúltban véget ért is- észleltek a TIT-szakemberek. meretterjesztési évadban A természettudományos, maminden nap minden órájában tematikai nevelés egyre több dezvényt tartottak, 174 rendezvényt tartott a TIT. embert érdekel, s ugyancsak megalakulásuk előtti ben ezek a nemegyszer helyi csoportok 100—150 ren- ami a időszak Ez az önmagában is meghök- pozitív változás tapasztalha- 20—25 rendezvényéhez képest kentő adat alapos önelemzésre, tó a társadalompolitikai, esz- a feladatok pontos körül hatá' tétikai ismeretterjesztésben rolására serkenti a Tudomá- is. A feladat: különösen a nyos Ismeretterjesztő Társula- munkások körében kell az tot — mondotta dr. Vonsik eddig elért eredmények alap- Gyula, a társulat főtitkára. ján a természettudományos, A mennyiségi növekedést esztétikai nevelést elmélyítesz érdeklődés növekedése ni. okozta, a szakemberek meg- Szembetűnő az országjárás, állapítása szerint az alapos, a TIT által vezetett turizmus ,ió munka a színvonal fenn- megélénkülése. Mintegy 2500 tartása érdekében ez az túrára került sor a felszaba- egyébként örvenkedetes tény dulás 30. évfordulója jegyé- nemegyszer gondot okoz, ben, ami a korábbi évekhez hiszen lényegében ugyan- képest jelentős előrelépés, olyan körülmények között, — Az elmúlt év során több ugyanolyan személyi álló- mint 500 helyi TIT-szervezet, mánnyal kell ezt a hihetet- -csoport működött, 3100 laklenül nagy munkát elvégezniük. — A társulat tevékenységének 38 százaléka tartozik a társadalmi-politikai nevelő munka kategóriájába, több mint 18 százaléka foglalkozik helyen, településen. Az ország valamennyi települését figyelembe véve ez viszonylag nem magas szám, különösen, ha arra gondolunk, hogy számos nagyüzemben, iesztés szakembereinek gyárban is vannak már az készítésére, segítésére. óriási előrelépés. Ez két fontos kövekeztetést tartalmaz a TIT számára. Elsősorban azt bizonyítja, hogy az értelmiség igenis mozgósítható, nem húzódik vissza a közösségi munkától, hiszen ezeket a számokat saját erőből érték el, központi sürgetés nélkül. Ugyanakkor arról is tanúskodnak az adatok, hogy ez a forma módot teremt a helyi igények alaposabb fel- térképezésére. A TIT mintegy 30 ezer előadót foglalkozhatott az 1975 —76-os évadban. A szervezet vezetői most azzal számolnak, hogy ez a 30 ezer főnyi tábor tovább növekedik, ez pedig azt jelenti, hogy nagyobb gondot kell fordítani a tudományos ismeretterfel- Ezt természettudományokkal, ismeretterjesztésnek helyi fó- részben különböző információs kiadványokkal próbálják megoldani. Huszonnégy tudomány területén követik mintegy 13 százalék az esztétikával, csaknem 15 százaléka a műszaki, technikai, — 7 százalék a matematikai — ugyancsak ennyi az egészség- ügyi ismeretek terjesztésével, elmélyítésével és csaknem 2 százalék alapozza meg az idegen, nyelvek tanulását. Itt két jelentős változást rumai. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez az 500 helyi szervezet mégis jelentős eredmény, hiszen egy nyomon az, új felfedezéseket, jól bevált kísérlet bizonyítéka. Különösen akkor mérhetjük fel hasznosságát, ha az érdekesebb kísérleteket, amelyekről a lehető legrövidebb időn belül igyekeznek a statisztikákat figyelembe informálni az előadókat, hogy veve, hogy tudomásul egyegy kis vesszük, közösségmindent gyorsan felhasználhassanak munkájukban. Béke és Szocializmus A kommunista és munkás- ta Párt az NSZK politikai pártok elméleti és tájékoztató életének számottevő ténye- folyóirata júliusi számában zőjévé vált. vezető helyen közli Franz Muhrinak, Ausztria Kommunista Pártja elnökének „A Szovjetunió és a mai világ” című cikkét. Május 18. és 22. között tartotta a IX. kongresszusát a Német Szocialista Egységpárt. Werner Lamberz, a NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ismerteti a kongresszus előkészítését, lefolyását, legfontosabb határozatait. Bonn nagy hangversenytermében, a Beethoven Halléban tartotta kongresszusát a Német Kommunista Párt. Mint a párt elnökhelyettese, Hermann Gautier írja „A népnek szocializmusra tan szüksége” című cikkében: a kongresszus visszhangja bizonyítja, hogy a Német KommunisA Béke és Szocializmus folytatja azoknak a cikkeknek a közlését, amelyekben a szerzők kifejtik nézeteiket a marxista—leninista tömegja Központi Bizottságának tagja írt. Adatokkal bizonyítja, hogy a fejlődő országok közvetlenül érdekeltek a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért. Kétszáz évvel ezelőtt jelent meg Adam Smith „A nemzetek gazdasága, a gazpárt építésének problémáiról, . • természetének’ és okaiismertetik annak a harcnak a űdsdg Wimeszetenek es okaitapasztalatait, amelyet a kommunisták pártjuk taglétszámának növeléséért, szervezeteik megszilárdításáért folytatnak vizsgálata” című müve. A jubileum időben egybeesett a tőkésgazdaság és a burzsoá közgazdasági gondolkodás súlyos válságával, a legÄ a h«-mincas évek figyelemre méltó két cikk jelent meg ebben a témakörben André Visuguet-nek, a Francia Kommunista Párt válsága óta. Ennek következtében kiéleződött a marxista és a polgári politikai gazdaságtan között Smith Központi Bizottsága tagjának, röröksége körül dúló ideológiai valamint Michele Rossinak, ^arc az CV.asz Kommunista Pár.t ’ , ' , képviselőjének tollából. ,,Ezzel.a, témával foglalkozik cikkeben R. Bellamy, „A fejlődő országok és a le- Nagy-Britannia Kommunista szerelés” a címe annak a Pártja végrehajtó bizottsága cikknek, amelyet Nairn Ashab, közgazdasági tanácsadó bi- Jordánia Kommunista Párt- zottságának tagja. Huszonhármad,ik alkalommal találkoztak ezen a nyáron ~ borban levők nagy része meglehetősen ritkán, vagy nem Tokajban a művésztelep juthat hozzáNehéz lenne elsorolni a sokrétű programot, amelyet idén összeállítottak -a résztvevőknek- művésztanároknak a résztvevői- A tokaji nyári program június 27-től július 30-ig zajlott- A több mint két évtizedes múltra visszatekintő tokaji művésztelepen idén is voltak nógrádi résztvevők- csakúgy- mint évek hosszú sora óta- (A Salgótarjánban élő Iványi Ödön festőművész például Tokajban -■törzstagnak” számít- hosszú idő óta-) Bánszky Pál művészettörténész- a Népművelési Intézet osztályvezetője vezette a tokaji tábort. Úgy tűnik- a nagy hírű művésztelep tartalmi változáson megy át. mindinkább erősödik műhelyjellege- Ez örvendetes jelenség- hiszen egynémely nyári művésztelep nehezen tud -.kitörni” bizonyos megszokott sémákból, Tokajban egyre inkább közeledik egymáshoz a képző- és az iparművészet, s a művésztelep benne él a hírneves község életébenA huszonharmadlk tokaji nyár legfontosabb tartalmi változásai- formai változásokat is eredményeztek. Ezek közé tartozik például- hogy fiatal népművészek tevékenykedhettek együtt szakkörvezető művésztanárokkal- A szakkörvezetők és a népművészek közös tevékenysége kölcsönösen haszonnal jár. a népművészeti ágakban dolgozók rajzkészsége fejlődik- a szakkörvezetők számára pedig erősítheti az népművészet ifjú mestereinek került — többi között — kép* zőművészeti rövidfilmek vetítésére. a Bauhaus tanulságainak megvitatására. diaprogramokra. a környezet- alakítás mindennapi kérdéseinek megbeszélésére, stílustörténeti elemzésekre, zenei rendezvényeiére- Szó esett néphagyományaink évszázadairól- költésze'ről- irodalomról- a népművészet helyzetéről más országokban, a magyar—lengyel irodalmi kapcsolatokról. Volt játékkészítés. amelyen tokaii gyerekek nepúgynevezett térbeli gondolkodást. Ebben az évben házi pályázatot is kiírtak egy pannó készítésére- Ez a murális feladattál való foglalkozás lehetőségét adta meg a résztvevőknek. Különösen érdekes ez. hiszen ilyen feladathoz a táamatőrökmek és érdeklődő vendégeknek- Az előadók és foglalkozásvezetők között grafikusművészek. fotóművészek, művelődéstörténészek. művészettörténészek, zeneesztéták, néprajzos tudományos kutatók. írók szerepeltek. A programban sor vehettek részt- e’t ifjú nr>vészek vezették. Természetesen a programszerű eseményeken, fog* lalkozásokon túl. mód nyílott ' más elfoglaltságra, krokizásra • Évről évre a motívumok egész sorát gyűjtik össze ily£n alkalmakkor a művészek- szakkörvezetők, szakköri tagok- Tokaj nyári képe így az évek során kedves mot " vömként mind több alkotó munkásságába vonult be. Különösen a visszatérők révén új. meg új arcát mutatja a Tisza-part. a Kopasz-hegy. a sajátos hangulatú utcák, ka" ouk- tetők- A folyón a fények iátéka. az utcácskákban áradó sugárzás megannyi ihletett percet, órát jelent. Úgy tűnik- Tokaj már régóta megszervezte művész'* baráti közösségét. A távalv megindult- idén erősödött szemléleti változás pedig biztosítékot jelent arra. hogy Tokaj ■ mindinkább műhellyé válik- A résztvevők összetételének változása is ezt jelziE rövid íráshoz mellékelt tusrajzot Orosz István. az egyik nógrádi résztvevő, szak- körvezető hozta Tokajból. Címe: Sikátor(tóül) Képernyő elolt Az olimpia ám megbágyadt a montreali történések iránt. Ezt tekintetbe véve. szegényes műsorhetet tudhaMUMMMtlHMMM'MtMMilMlMMI' f IIIIIMIIHIIMMIilí Mill I IMIIK ItlIMHIIIHIIt •Mll|llt|lltll||ll 'HIUIHIflIIIIHUIIIHHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIItlIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIH 11111151 Ilii III II Ilii »IMIIM MIMII lll»l»l I Az elmúlt hetet is mindvégig az olimpia eseményei uralták. Sajnos, a magyar eredmények ebben a szakaszban is csak hellyel-közzel, tűnk magunk mögött, amiből meglehetősen mérsékelten a'.ig akad említésre/ méltó, váltották be a reményeinket, A kevésből talán az a dán a korábbi olimpiák számunk- P0^1"1 emeikedik ki leg- . ^ inkább, melyet alkotón a néra biztosított rangját , ezert mafilmek egykori világsztárérdeklődésünk is alaposan jának tiszteletére készítettek, 1971-ben, kilencvenedik szú 13. 'A kavics zengve ropogott a talpuk alatt, és nevetésüket, mint valami tükör, visz- saaverte az erdő fala. És a hangjukat is visszaverte és zengette. És amikor elhallgattak, és megálltak a kavicson, olyan csend lett, hogy a szívük beledobogott. Egymás tekintetébe kapaszkodtak és hallgatóztak. Meghal— Erdei kereszt. így hívják — mondta Anyicska. — Állati érdekes... És minek van, ez itt? — Régen itt van — mondta Anyicska, és keskeny vállát vonogatva kissé elgondolkozott. — Valami lányt meggyilkoltak itt régen... Valami katona. Így beszélik. Lonci megdermedt, s hátralépett a kőtől, tágra nyílt, rémült szemekkel. Az erdő lották a levelek susogását és csendje és árnyéka szorongó szíve ellen kelt; e két ellenséges marok fojtogatta, s arcán szétterjedt a félelem sápadása. Anyicska látta, s így nyugtatta: — ő, nagyon régen volt , , ez! Mi még a világon se Anyicska egy nagy homok- voitunk, kőre mutatott. Termetes kő volt. Termetesebb a többinél, melyek a mederben itta legyek döngését. S, a madarakat is meghallották. És nagyon távol a bőgőt, mintha dongó zümmögne. Mosoly nyílott az arcukon és Lonci szép szemén a áhítat köny- nye ragyogott. ott feltorlódtak, szél és víz simára és gömbölyűre gyalulta. És mintha kigurították volna a széli homokra. — Egy kereszt — mondta Lonci, felfedezte. A nap már — Menjünk Innen — mondta Lonci, kocogott a foga. Majd mikor elindul- árok mélyén, _ És, ha most előlépne a katona? Anyicska Loncira nézett. S, a' néma erdő nézte őket a magasból, a bozótos árok felett. — Tudod, milyen régen volt az? Lonci ámult Anyácska szemének derűjén, hangjának nyugalmán, s egy kicsit meg- fogódzott benne — Könnyű neked. Te vagy a vadon lánya. — S, kényszeredetten nevetett. Nevetését, bármilyen halk volt, a kövek megzengették. Anyicska mosolyogva fogadta el a címet, melyet Lonci már másodszor aggatott rá, ámbár törékeny alkatához, sehogy se passzolt, de az erdőben otthon volt csakugyan. — Sokat jártunk ide mál- názni — mondta, — ősszel meg gomba van. Rozsét is szoktunk gyűjteni. Azelőtt meg mohát hordtunk a Piacra... Ismerem ezt a helyet. Kézenfogva lépkedtek a kiszáradt meder kövein, a málnabozóttal sűrűn benőtt s Anyicska bak, ezt kérdezte: — Te tényleg nem félsz? — Egy kötői? — mosolyo- dott el Anyicska. — Ettől az egésztől... Igazán minden csodálatom a tia fák lombja középen süppedt éd. e délutáni órában, így sütőt- Anyicska nem értette. . te a követ, de a vályat ár- — Ö! — mondta és neve- nyéka most is meglátszott. tett. — Ne butáskodj! 4 NÓGRÁD - 1976 augusztus 3., i*dd [ magyarázta, hogy itt nincs más út, csak ez, és hogy a templomnál fognak kilyukadni. — Egyébként — mondta — tényleg beszélnek mindenféle butaságokat, hogy az a katona itt bujkálna még most is az erdőben... De, hát hogyan lehetne igaz, annyi idő után? Lonci nem merte ijedelmét kimutatni. — Nem fogták el ? — kérdezte. — Átfésülték érte az égési erdőt — mondta Anyicska. — No, de ez nagyon régen volt, mondom. Még a háború előtt... Azóta már előkerült volna... — Siessünk — kérte Lonci gyönge hangon. Gyorsabban kezdték szedni a lábukat. S míg szófián igyekeztek, a kavics ropogott csak visszhangosan a talpuk alatt. Anyicska hirtelen megállt, erősen megszorította Lonci karját Akkor Lonci is meg- állott. Visszafogták a lélegzetüket. És hallották a kavics ropogását, jóllehet ők nem mozdultak. — Látod! — súgta Lonci sírásra álló szájjal, szemrehányó rémülettel. Anyicska gyors pillantást vetett az árok bozótos partjaira, s már be is húzta Lón-' cit a sűrű és szúrós indák közé, ahol egy hasadék várta őket. Itt erős kézzel lenyomta bénult barátnőjét. — Pszt — súgta, szájára tette ujját. Fodros selyeminge meg-megugrott szíve heves dobbanásaitól. Hangok hallatszottak, s ő tudta, kié. Lonci csak az ing vad táncát nézte, s úgy érezte, a szalmaszál is kicsúszik kapaszkodó ujjai közül. Lába elgémberedett a szűk helyen, kezét tüske szúrta, és csalán csípte, de lélegzetet se mert venni, nemhogy megmoccanjon. (Folytatjuk.) letésnapja alkalmával, _ halála előtt egy évvel. Az új művészet, a film, me’ynek jó lenteni, hogy legjobb és legközvetlenebb baráti köre éppen a zsidókból tevődik. A világ filmtörténetének pótolhatatlan vesztesége, hogy Nielsennek ezzel a lépésével művészi pályafutása is jóformán teljességében megszakadt. Hazájában megváltozott, különös világ fogadta, amely nem tartott igényt rá, pedig nagyon várta, hogy hívják: filmre, színpadra egyaránt. Lassan egészen magára maradt; új csillagok tűnformán szüleiésétöl kezdve ^ a T,m e§®n- de * csfJAsta Nielsen feladatot vállalt kibontakoztatásában, egészen nagykorúsításáig, azaz hangossá válásáig, a dán színésznőnek is, meghozta a megérdemelt világhírt. A némafilmek sajátos eszközei, kívánalmai között Ásta Nielsen arcának és egész alkatának csodálatos kifejező- készsége szinte teljességében pótolta az élő szót. Shakespeare Hamletije. Ibsen Nórája, s a klasszikusok hosz- szú sora Nielsen puszta mimikájában is az élmény teljességét tudta nyújtani a mozinézők millióinak. De nemcsak nagy művésze volt hivatásának; emberként is folt- talanként tudott megmaradni számunkra. A mind erőteljesebben fasizálódó Németországot — működési terét — úgy tudta otthagyni, szinte minden értékét hátrahagyva, hogy előbb a leghatározottabb nemet mondta egyenesen Hitler szemébe, a „führer” művészi kívánalmait illetően. Akinek volt bátorsága kijedáiatos Nielsent nem lehet elfeledni. Neve ma már film- történeti fogalom. Alapozója és felnőtt útjára indítója volt ő annak, amit ma filmművészetnek nevezünk. A másik műsoresemény, amiről még érdemes szót ejteni, Róbert László riportfilm-vál- lalkozása volt, Milyenek a magyar férfiak? címmel. Róbertét kitűnő riporternek ismerjük. aki főként külpolitikai érdekességeivel vonja témáira figyelmünket. Ezúttal — úgy éreztem, rangján aluliba fogódzott, amellyel minden igyekezete, rutinos riporteri fogása ellenére is alig tudott mit kezdeni. A'beszélgetésekből ismert közhelyek kerekedtek ki, a filmcímben feltett kérdésre olyan válaszok, amelyeket eiőre tudtunk. A nyári téma így az önmaga színvonalát is alig ütötte meg. aligha tarthat igényt besorolásra Róbert igényesebb riporteri munkássága egészébe. (b. t.) Mai tétajánlatunk 20.00: MÉRNÖK ÜR VAGYOK. Elsőfilmes írót avat ismét a televízió: Erdélyi Sándor ..Mérnök úr vagyok" című művét vitte kéoernyőre Gaál Albert rendező és Szilágyi Virgil operatőr. A forgatókönyvet a szerző azonos című rádiójátékéból Jánosi Antal írta. A tévéfilm beosztottak és vezetők viszonyáról, vezetési módszerekről és munkaerkölcsröt szól. Erdélyi Sándor azt mond* ia: ..Az írók rendszerint vagv a vezetőknek adnak igazat, vagv a vezetetteknek, oedie a* életet nem mindig lehet ennyire eev- oldalú igazságra beszűkíteni. Ezért kellett olyan központi figurát találnom, a filmbeli mérnök urat. aki napi munkájában a két világ — a vezetők és a vezetettek — mezsgyéjén áll- s aki a cselekménv során a különböző szituációkban a felmerülő problémákat hol ^ eavik, hol a másik oldalról szemieii. \
