Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-17 / 194. szám

Visszaszerezni a fokozatok tekintélyét Brigádmozgalom és kulturális vállalások Tervek, elképzelések a Nógrádi Szénbányáknál A több mint hatezer em­bert foglalkoztató Nógrádi Szénbányák üzemeiben, me­lyek területileg Nagybátony térségében, a működő szén­bányák közelében koncentrá­lódnak, 225 szocialista bri­gád tevékenykedik. Egy má­sik adat: a fizikai állomány 80 százaléka vesz részt a szo­cialista brigádmozgalomban. A szocialista brigádoknak tehát rendkívüli súlyuk, fel­adatuk van a vállalat életé­ben, a termeléstől kezdve a kulturális és sportrendezvénye­kig, valamennyi területen. A szocialista brigádmozgalom eddig is széles körű lehetősé­geket teremtett a brigádok számára az igazi, ütőképes közösséggé kovácsolódás út­ján, a tevékenység tudatos, tervszerű fejlesztésére. A le­hetőségek azonban önmaguk­ban nemegyszer!, elégtelen­nek bizonyultak. Nem kizá­rólag, sőt nem is jellemzően a lehetőségek realizálásának feltételei hiányoztak, mint inkább a lehetőségek megva­lósításának sokrétűen motivált személyes és kollektív törek­vései. Ez a felismerés tudatosodott az idők folyamán egyre mé­lyebben, erőteljesebben a Nógrádi Szénbányák politikai, gazdasági, társadalmi vezető szerveiben, testületéiben, s indította el a fejlődés, a fej­lesztés a korábbiaknál jobb, hatásosabb útjának, módsze­reinek megkeresését. A tervteljesítés öomagában kevés Az idei ötéves terv idősza­kára készített kollektív szer­ződés is magába foglalja azo­kat az új szellemű követel­ményeket, amelyeket a szoci­alista brigádmozgalomban részvevő kollektívák számára meghatároztak. Egyértelműen fogalmazódott meg: a szocia­lista brigádok számára a ma­gasabb fokozatok elérésének versenyében önmagában nem elégséges a termelési tervek teljesítése, hanem ezzel össze­függésben aktívaknak kell lenniük a szellemi, kulturá­lis szférában is, a demokra­tikus. közéleti magatartás fej­lesztésében. — Kidolgoztunk egy új pontszerzési rendszert — mondja Prouza Tibor, a szer­vezési osztály vezetője. — Kulturális szempontból ennek az a lényege, hogy az egy­másra épülő fokozatok szint­jével arányosan a brigádok számára bizonyos számban meghatározzuk a rendezvé­nyek, ismeretterjesztő előadá­sok látogatását. — Vagyis: akik például az aranyjelvényért versenyeznek, azoknak több rendezvényen kell részt venniük. Nagyobb kővel kezetespég az értékelésben — Pontosan így van. Az aranyjelvényes brigádnak 5— 5 kulturális rendezvényen, is­meretterjesztő előadáson kell részt vennie. Természetesen az üzemek számára megadtuk a kezdeményezés lehetőségét: a miénktől eltérő feladatokat is kijelölhetnek. — Javaslatuk konkrét ren­dezvényekre szól? — Azt nem határoztuk meg központilag, hogy milyen elő­adások látogatását vegyék programba a brigádok. Ott még nem tartunk. Egyelőre csak a saját meglevő igénye­ikhez mérjék a vállalásukat. Még mindig az új pontszer­zési rendszernél maradva, nemcsak lehetőséget ad a brigádoknak a lakóterületi művelődési intézményekkel való szorosabb együttműkö­désre, hanem kifejezetten igényli is. Néhány brigádban problémaként vetődhet fel, hogyan teljesítsék az ismeret­terjesztési előadásokkal kap­csolatos vállalásaikat, amikor az üzem nem szervez ilyene­ket. Az osztályon gondoltak erre is: a brigádtagok részt vehetnek a lakóterületükön rendezett előadásokon, s ezt igazolás ellenében elfogadják. — Az idei évben lényeges feladatnak tekintettük és te­kintjük, hogy a szocialista brigádmozgalom hármas jel­szavát valóságos tartalommal töltsük meg — mondja Ka- kuk Ernő versenytitkár. — Ezt nem szólamnak szánjuk. Te­szünk érte. — Hogyan? — Az ellenőrzést és az ér­tékelést következetesebben valósítjuk meg az eddigiek­nél. Korábban, nem tagadom, örültünk, ha minél többen jelentkeztek a szocialista ver­senyre, s ezért megeléged­tünk kisebb teljesítményekkel is. Egyszóval elnézőek vol­tunk. — Ezek után ? — Nem leszünk szívbajo­sak. Brigádjaink rendelkez­nek olyan fejlettségi szinttel, hogy már követelhetünk tő­lük és a vállalásaikat (hi­szen előtte minden bizonnyal alaposan megrágták), teljesíte­ni is tudják. A versenysza­bályzatban kategorikusan megfogalmaztuk, hogy ame­lyik brigád nem teljesíti a ki­írt követelményszintet, tett vállalását, az nem kaphatja meg a megpályázott fokoza­tot. Ez most már tényleges kizáró ok, s úgy gondoljuk, hogy általa sikerül vissza­szereznünk a szocialista bri­gádmozgalomnak, a fokoza­tok elérésének tekintélyét. Év végén elválik A Nógrádi Szénbányáknál már az új elvek szerint ér­tékelik a szocialista brigádok ideü tevékenységét. Ügy tűnik, terveik, elképzeléseik révén, helyes irányban keresik a kulturális vállalások tényleges beépítésének módozatait a szocialista brigádmozgalom­ba, igyekeznek a gyakorlat­ban minél teljesebb érvényt szerezni a mozgalom eszmé­jének. Hogy miilyen sikerrel, azt ma még nehéz lenne akár megjósolni is. Mindenesetre bizakodhatunk annak megva­lósulásában, amit' az év végi eredményértékelés majd tény­ként tár elénk. Sulyok László Mi újság Karancslapujtőn? A Karancslapujtői közsé­gi közös Tanács három falut fog össze. Beviz Tibor tanács­elnök arról tájékoztatott ben­nünket, mi történt legutóbb Karancsalján, Karancslapuj- tőn és Karancsberényben. — Kezdjük talán a legki­sebbeknél. a karancslapuj- tői óvoda bővítési munkála­tai ez év tavaszán fejeződtek be. Az óvoda felújításával to­vábbi 25 férőhelyet alakítot­tunk ki. Örömmel mondha­tom, minden gyermeket el tu­dunk helyezni. — Megtörtént a nyári nagy- takarítás az iskolákban, a szü­lők segítségével — társadat - mi munkában. Egyik nehéz­ségünk. hogy a karaneslapuj- tői iskolának nincs tornater­me, csupán egy tornaszoba áll az 550 gyerek rendelke­zésére. Gondoltunk arra, hogy a művelődési ház egy helyi­sége fogadja a tanulókat a tornaórákon, de ezt technikai okok miatt nem tudjuk meg­valósítani. — Általános iskolánkban az új tanévtől szeretnénk be­vezetni a kabinetszerű okta­tást. Bár. az elmúlt ötéves tervben öt tanterem épült, mégis kevés. Legalább kettő kellene tervünk megvalósí­tásához. — A múlt évben saját költ­ségből indítottuk a felsős ta­nulók napközijét. Ezzel segí­tettünk a szülőkön. A követ­kező tanévtől az alsós tanu­lókat is várja a napközi. — A vendéglátó-vállalattal szerződést kötöttünk. Meg­oldódott a gyerekek étkezte­tése. Kulturált körülmények között ebédelhetnek a Ka- rancsgyöngye bisztróban. — Melyek voltak azok a fájó gondok, melyre az utób­bi időben sikerült megoldást találni? — Elkészült a Hunyadi út — eddig a község legrosszabb útjaként emlegették. Felújí­tottuk az Arany János utat, a Madách út és a Honvéd út összekötő szakaszát. — Miként működik az if­júsági klub? — A klubot tavaly hoztuk létre, a KISZ-bizottság segít­ségével. Kisebb-nagyobb ba­jok akadnak. Minden tőlünk telhetővel támogatjuk a fia­talokat, de a lehetőségek nin­csenek kihasználva. Segíte­ni kell őket nemcsak anyagi­akkal, hanem jó tanácsokkal is. • — Szeretnénk minél több ismeretterjesztő előadással bővíteni a kultúrház program­ját. A zenés, könnyű műfajú rendezvényeken mindig tele van a terem, de ez nem elég. Személyi gondjaink is van­nak. A kultúrház igazgatónő­je szülési szabadságon van, helyette az orvosírnok látia el a teendőket, napi négy órában. Nehéz helyettest ta­lálni. Igyekszünk minél előbb megoldani a nehézségeket. — A téli estéken három­hetes tanfolyamokat indítunk termelőszövetkezeti dolgozók részére. A párt és a * tanács vezetői tartanak előadásokat, melyek látogatottak. — Természetesen, az emlí­tetteken kívül rengeteg apró- cseprő gond akad. De az ej ed- mények sem maradnak el. Az elmúlt 20 év alatt hatal­mas fejlődés történt a köz­ségekben Pe a munka nem áll meg. Például, már csak ki­sebb simításokat kell elvégez­ni a karancslapujtői sportte-, lepen, az atlétikai pályát szin­tén az idén hoztuk létre. — Jól felszerelt, öltözők, atlétikai pálya — mind meg­található. — Szeptember a társadalmi munka hónapja lesz. Mozgás van, segítenek az emberek. — ol — 25. Zsabka pedig így szólt: — Kimehet és megnézheti. — Elhiszem. — Föltekintett a legényre, a zsebre dugott kezére, mint aki a gondola- tában olvas, avagy csak a maga kívánságában? — És most vissza akarod adni a pénzt. — Nem — vigyorgott Zsab­ka —, a hátralevőért jöttem. A trafikos feje most némi­leg ferdén állott. •— Miféle hátralevőért? — Kettőt kaptam, s kettőt most lefizet. — Hogyhogy lefizetek? — Tátva maradt a szája. __ Vagy elfelejtem becsuk­ni a számat a faluban — mondta Zsabka, merev vi- gyorral nézte a másik tátott száját, mintha csak azt látta volna példának a maga sza­vaihoz. — Akkor pedig ma­gának lőttek — tette hozzá. — Zsivány vagy — mond­ta Sandi, hangjában sírás csuklót! — Zsarolni akarsz? — Ha kedvem lesz, majd azt is fogom — szólt a gyil­kos pofájú Zsabka könyörte­lenül. — Most csak azt vi­szem el, amibe megalkudtunk. Ne mondja, hogy kapzsi vagyok. Ástam magának, és be is temettem és még egy­szer ilyenre nem vállalkozom. Na, ide avval a két bankó­vá, te sírrabló! — Ne... ne mondj ilyet — nyöszörgött a kis ember, ke­zét arca elé tartotta, tenyeré­vel hárítván feje fölül a ször­nyű bélyeget, mely kimondat­lan is ott lebegett, de ki-'' mondva sütött igazán. Már kullogott is a pénzért, mint egy megvert. Es Zsabka csak két százasért húzta ki a kezét a zsebéből. — Majd jövök — mondta búcsúzóul. S a trafikos szá­raz, üres szemekkel nézett utána. Se pénz, se posztó — sóhaj­tott. Sandi mák a leggyanúsabbaz volt, hogy a falu reggeli éle­tében semmi gyanúsat *nem észlelt. Tyúkok kodácsoltak, malacok röfögtek, kutak nyi­korogtak, s kiöntött mosdóvi­zek loccsantak- Sőt az utcáról vidám diskurálást és álmos kacajt is lehetett halláni. ami kicsit másnapos hangulatról árulkodott. Hallatszott az autóbusz is, ahogy a motor nekidurálja magát, hogy a kaptatón felcihelődjék a munkába indulókkal. A bolt vaspántja, pedig nagyot csen­dült, ahogy a kőhöz ütödött — nyitott a bolt. A harang is megszólalt, szimpla harang, rutinos köznapisággal a ká­polnában. Reggeli mise vala­melyik halottért. NÖGRÁD — 1976. augusztus 17., kedd Sandi elindult a faluba, fö­löttébb rossz sejtésekkel szü- jében. Nem találkozott mindjárt emberekkel, de azt látta, hogy a házak moccanatlan állnak a helyükön, egy cserép el nem mozdult rajtuk. Annyi szent, több repedést fedezett fel, mint annak előtte, de eddig sose jutott eszébe, hogy a há­zak falán repedéseket keres­sem Dombaj Josko házának homlokán is látott egy girbe­gurba hasadékot, ahol a tor­nác toldialéka .kezdődött. Az új házon! Ügy tűnt, a torná­cot csak a téglaoszíop tartja. Josko kinn ácsorgóit a ka­puban. — Nézz csak odafel — mondta a trafikos. Josko feltekintett­— Mit nézzek? — kérdezte. — Hát nem látod? — Nem. — A repedést. — Na -----mondta Josko —, m it lássak rajta, olyan öreg mint a házam, kétéves. —, Avval rágyújtott, s a trafikost is megkínálta. Néztek a repedést. — Ez van — mondta- Jos­ko —, a mai kőművesek! Akárhány új házzal ez van, megnézheted. A trafikos bólintott, nem nagy meggyőződéssel- Tűnő­dőn inkább. — Hova ily korán? — kér­dezte Josko.. — Biztos nem az éjjel re­pedt meg? — kérdezte a tra­fikos. i — Ej- no — felelt Dombaj Josko, — hát mondom, — És sértődöttnek látszott­A trafikos felzaklatva sie­tett tovább, a Fő térre, ahol a középületek álltak: a kocs­ma és a tanács. Útközben minden házra vetett tolvaj pillantást. S az újakon, akár­Gimnazisták a nevelésről Házasság a diákok szemével Mit vár az ifjúság a neve­lőktől, és a neveléstől? — er­re a kérdésre kerestek vá­laszt a szakemberek, amikor néhány száz középiskolás vé­leményét hallgatták meg. Az Egészségnevelés _ című folyó­iratban közölt tanulmány szá­mos érdekességgel szolgál. A megkérdezettek saját ne­velésükkel általában elége­detlenek voltak. Az első osz­tályosok 30 százaléka és a ne­gyedikesek 27 százaléka mi­nősítette úgy, hogy „nem megfelelő". Ezen belül az érettebb negyedikesek gyak­rabban észlelték, hogy a szü­lők nevelési szempontjai nem egységesek. Az elsősök helyesnek tart­ják a céltudato-s szigort, ha hagyják őket önállóan gon­dolkozni, ha a családon be­lül kötelességük és joguk is van, ha tiltás helyett felvilá­gosítást kapnak, ha problémái­kat megbeszélhetik, ha a szü­lők jó példát mutatnak és szexuális kérdéseket is szóba hozhatnak. Ugyanez a korosz­tály hibásnak tartja a neve­lésben, ha nélkülözi az őszin­teséget, ha a problémákat nem beszélik meg velük. A 18 évesek helyeslik, ha a családban adnak a vélemé­nyükre és bevonják őket a gondok megoldásába. Súlyt helyeznek arra is, hogy ne te­kintsék őket gyerekeknek, el­várják, hogv korukhoz ké­pest tiszteljék őket, és meg­bíznak bennük, s nem nagy­lelkűségből megtűrt eltartott­nak tekintik őket. Ezzel szem­ben szót emeltek a kétféle ne­velés ellen, rossznak tartják, ha keveset foglalkoznak ve­lük, ha nem tudnak beszé’sef- ni, s ha sok az a téma, ami­ben nem értenek egyet. A diákok gondolkodásmódjára jellemző, hogy elképzeléseik szerint sokan másképp óhajt­ják majd saját gyermekeiket nevelni. A diákok felfogása szerint helyes, ha az iskola is felada­tának tartja a családi életre való nevelést. Érdekes pél­dául, hogy a megkérdezettek „szigorúbbak” néhány kér­désben, mint szüleik. Például hívei annak, hogy csak 20 éves koruk betöhése után lép­jenek házasságra. Ebben úgy­szólván megegyezik az elsős és negyedikes fiúk vélemé­nye, az első osztályos lányok a korábbi házasságra „sza­vaznak”. Az érettségizők vi­szont szintén a 20. év betöl­tése utáni házasságkötést tart­ják üdvözítőnek. A „szerelem” szó jelentése egyénenként ingadozik. Anél­kül, hogy a kérdezők a szó értelmezését egyöntetűvé tet­ték volna, megkérdezték: a jó házassághoz elég-e a szerelem, illetve mindenképpen kell-e ahhoz szerelem? A jó életkö­zösséghez elég a szerelem — így vélekedett a megkérdezet­tek egyharmada, az a felfo­gás, hogy a jó házassághoz kell a szerelem, az életkor növekedésével válik uralko­dóvá. Az első osztályos fiúk még csak fele részben van­nak meggyőződve erről, a ne­gyedikesek már háromnegyed részben, s a lányok szilárd el­ve már elsős korukban kiala­kul: ugyanis 95.2 százalékuk osztja ezt az álláspontot. > hányom ott éktelenkedett a repedés, ahol tornácot ragasz­tottak az eredeti falhoz. De amúgy, sehol semmi gyanús. „Naponta megteszem ez az utat, s bizonyos dolgokat csak most veszek észre — beszélge­tett magában —. Szórakozott ember vagyok.’’ Egy ház előtt (már csak* j nem a Fő téren), amely még a többinél is masszívabban ál­lott a helyén, és zöldre, piros­ra, meg sárgára volt festve, és fehér csíkok díszelegtek, mint valami felkiáltójeles szemöldökszálák, a hármas ablak fölött — harsogón hir­detve. hogy itt haladnak a korral, s van is mibői —, egy­szóval a cifra palota előtt a trafikos egy kisebb csoportba ütközött. Szó szerint ütközött, mert felfele nézett a házra, repedést keresvén rajta- De ezen fia hibát se talált, és tetejében a televíziós antenna is szálegyenesen állott, azt mustrálgatta éppen, s mint­hogy valamennyit nyilván­tartotta. így beszélt magában: „Ez a nyolcvankettedik....” — és ekkor ment neki Herminá­nak, majdnem föllökle­A csoport elhallgatott, s a köszönést is alig fogadta. — Maguk is érezték?! — kiáltott Sandi, és már-már felcsillant a szeme. Miről is beszélnének ilyen gondter­helten? A kérdést csend követte, s e csendben a cifra ház udva­ráról hallatszott a mosógép finom búgása. Akkor Králik Franyo — mert férfiak is voltak ott. többnyire a szokásos" barna kordban — megkérdezte-. — Mit kellett érezni? —És összepillantott a többiekkel.. A kis ember riadt egér­szeme ide-oda röpködöd szinte segítségért esedezett. (Folytatjuk.) A nógrádnicgyeri cigány ének- és táncegyüttes sikereinek titka a temperamentumos tánc, a szépen zengő dal, a vér­pezsdítő éneklés, melyből ugyancsak kiveszik részüket a fiatalok. Az idősebb nemzedék mellett ugyanis már ott táncolnak a pöttöm gyerekek, a tizenéves fiatalok cs a nemrégiben felnőtte váltak is. Az ő lelkesedésük nélkül a fergeteges táncok közel sem lennének olyan harsányak, mint így. Képünkön a tánccsoport fiataljai. Olvasó munkásért A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a SZOT és a Kulturális Minisztérium az Olvasó munkásért mozgalom keretében második alkalom­mal hirdet pályázatot a köz- művelődési és a szakmun­kásképző intézeti könyvtárak, a szakkönyvtárak dolgozói számára. Alapvető célkitűzés, hogy a könyvtárak növeljék alap területüket. felszereltsé­gük színvonalát és minél több munkást kapcsoljanak be az olvasásba. A pályázatra me­gyénkből 44 könyvtári egy­ség jelentkezett, ami a szer­vezeti kereteket figyelembe véve 25 kollektíva, illetve egyén benevezését jelenti. Kü­lönösen nagy érdeklődés mu­tatkozott a pásztói járás te­rületén, ahonnan 10 helység­ből jelentettek be részvételt. Az érdeklődés dicsérhető még Drégelypalénkon, Cereden, Nőtincsen és Magyarnándor- ban.

Next

/
Thumbnails
Contents