Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-17 / 194. szám
I » Tanácsé terwazés AZ ELMÜLT esztendőkben több oiyan határozat látott napvilágot, amely a tanácsoknak a korábbiaknál nagyobb önállóságot adott. A megyei, városi, községi tanácsok mindinkább gazdái területüknek — és ez a közép- és hosszútávú terveikben is tükröződik. A tanács egyszersmind hivatott a népgazdaság és a lakosság érdekeit képviselni — ám aligha kell külön hangsúlyozni: az esetek többségében a kettő elválaszthatatlan. Mi indokolja mégis, hogy a tanácsi tervezésről szólván e kettős feladatra kitérjünk? Az elmúlt hónapok tanács- elnöki értekezletei is tükrözték: a megyék számára korántsem jelentett könnyű feladatot az ötödik ötéves terv területi előkészítése- Igaz ugyan, hogy a minisztériumok és a helyi szervek konzultációja már korábban megkezdődött, s a népgazdaság egészét érintő elképzelésekről a tanácsi vezetők időben értesültek. Mégis: már az ötödik ötéves terv első hetei t-hónap- jáit írtuk, amikor megannyi nyitott kérdés volt megválaszolatlan. : Ismét nem szorul bizonyga- tásra: egy-egy terület fejlődését alapvetően meghatározza az ipar fejlesztése. Hiszen ahová jelentősebb üzem, vagy egyéb ipari létesítmény települ, ott az infrastrukturális ellátottságnak is érdemlegesen javulnia kell. Az ipar- telepítés a lakások és az utak megszépítését, a szolgáltató- hálózat bővítését is feltételezi s- -ha a -lakásépítésekből a vállalatok mind hatékonyabban részt kérnek is, a terület előkészítése (de maga a lakásépítés isi elsődlegesen tanácsi feladat- A tanácsok viszont nem ritkán késve értesültek az ipari tárcák elképzeléseiről, nehezítette továbbá a területi tervező munkát a vállalati szabályozók késése, illetve az ugyancsak késedelmes és pontatlan vállalati adatszo'giltatás. MINDENNEK szerepe volt abban, hogy a megyei ötéves tervek, csak a közelmúltban öltöttek végleges formát. így aztán csak az év derekán került sor a Parlamentben ama tanácselnöki értekezletre, amelyen — a fővárosi, a megyei és a megvei jogú városi vezetők, továbbá az Országos Tervhivatal képviselőinek részvételével. — a tanácsok jóváhagyott ötödik ötéves tervének tapasztalatait vitatták meg. Ami a tanács: tervező munkában kifogásolható, az a feladatok nem megfelelő rangsorolása és. a megalapozatlanság- A lakásépítés társadalompolitikai tennivalóink élén áll, ám épp e területen gyakori a kapkodás, a bizonytalanság. Jobbára a tanácsok vagy a felügyeletükkel működő beruházási szervek felelnek azért, ha az építők a terület-előkészítés hiánva miatt nem —, vagy csak késedelmesen — láthatnak munkához. Emellett túlzottnak tűnnek a társasházépítésekre vonatkozó előirányzatok is. Nem veszik kellően figyelembe, hogy a vállalatok inkább a magánlakás-építési akciót támogatják —, vagyis a rendelkezésre álló pénzösszegeiket több dolgozó között kívánják megosztani. A tervekben számos olyan elképzelés is rögzítődött, ameiy pénzügyileg csak látszólag megalapozott- Sok a formális és elfogadhatatlan mértékű gazdálkodási tartalék. Túlzottnak tűnik a befejezésre tervezett létesítmények száma, az anyagi eszközökhöz és a folyamatos fejlesztés feltételeihez képest kevés összeg marad az átmenetet szolgáló létesítményekre. A beruházási költségek tervezése sem mindenütt megalapozott. (különösen az oktatásnál szembetűnő ez). Általában jellemző, hogy a kulturális ágazatban nem érvényesülnek a tervtörvényben kiemelt fejlesztési prioritások: az oktatási alágazatok ellátottság* színvonala alig javul. A tervtörvény kimondja, a közművelődési feladatok ellátását elsősorban az intézményhálózat korszerűsitésé- vel, a meglevő létesítmények többcélú hasznosításával kell elérni. Ezzel szemben a megyei terveket elsősorban az új művelődési intézmények iránti igény jellemzi; 13 művelődési központ. 7 nagyobb művelődési ház építése fejeződik be, s további 8 művelődési központ és 3 megyei könyvtár építése kezdődne meg... A HELYI érdekek és a népgazdasági lehetőségek egyeztetése továbbra is alapvető feladat. A tervkészítést megelőző konzultációknak a későbbiekben is folytatódniuk kell: az igények és a lehetőségek közötti eltéréseket az éves tervekben kell korrigálni. F. T. Ekofilm '76 Főszereplő: a környezet Csehszlovákiában — Európában elsőként, a világon másodikként — megkezdték az életkörnyezettel foglalkozó filmek seregszemléjének megrendezését: — Ekofilmfesztivál elnevezéssel. Az idén júniusban Ostravában, Észak-Morvaország Ipari és közigazgatási központjában, már harmadszor került sor e fesztiválra. A hazai és külföldi szakemberek előtt 22 ország és az ENSZ több mint 100 filmjét vetítették le. Az Ekofilmszemle nagydíját az ENSZ-nek A számok játéka című filmje nyerte el. A lakótelepek életkörülményeivel foglalkozó filmek kategóriájában a díjat az NDK filmje kapta, amelynek címe: Több mint csupán tető. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés ökológiájáról a románok A természet -fegyverei című filmje tolmácsolta a legtöbbet. Az ökológiai szempontból kiegyensúlyozott környezet megteremtésének témakörével foglalkozó filmek díját az Egy különös világ törvényei című szovjet alkotás nyerte el, míg az Ipari technológiák, az energetika és közlekedés negatív hatásainak korlátozásával foglalkozó filmek kategóriájában a legjobb az Egyesült Államok Lehetőségek című filmje volt. A zsűri több k.ülöndíjat is megítélt. Az Ostrava! szemlén bemutatott filmek október végéig Csehszlovákiában maradnak és azokat a vállalatok, az üzemek, az intézetek, és az iskolák kölcsönvehetik. A legjobbakat pedig milliók tekinthetik meg a csehszlovák televízióban. Szovjet múzeumok vendégei A Szovjetunió a világ csaknem 20 országával tart fenn kulturális kapcsolatokat. A külföldi országok közötti kulturális kapcsolatokban az idő jelének nevezhetjük az utóbbi évek intenzív, magas- színvonalú kulturális kiállításcseréit. A szovjet képbarátok láthatták a Louvre-ban őrzött Leonardo da Vinci-vásznakat, a' New York-i Metropolitan níúzeum Rembrandt, Velazquez, Tizian, Goya, El Greco műveit, a franciaországi múzeumokban levő impresszionista képeket, a Kreller-Müller múzeum Van Gogh-kéneit, és a londoni Tate-galéria Turner alkotásait. 1975-ben és 1976 elején külföldön több szovjet múzeum kiállítási tárgyait mutatták be. Közöttük a szkíta művészet halhatatlan értékeit New Yorkban, Los Angelesben és Párizsban, a leningrádi Er- mitázs kincseit, valamint a leningrádi Orosz Múzeum orosz és szovjet festményeit az USA-ban és Mexikóban. Hja Repin Volgái hajóvonta- íók című képe Japánban, az orosz és szovjet tájjtépfestők alkotásai Angliában kerültek kiállításra. Ezek a pé'dák a különböző kultúrák és népek művészi értékeinek egyre gazdagodó kölcsönös cseréjét bizonyítják. Képünkön: Nagy érdeklődést váltott ki Moszkvában az Állami Képzőművészeti Múzeumban rendezett tuniszi mozaik- és festménykiállítás. Kréta, varrótű, csipesz Asszonyok, lányok a kivarróban A sziráki ÁFÉSZ kivarróüzeme a Hazai Fésűsfonó kihelyezett részlegeként működik Szirákon egy nem túl nagy épületben. Mintegy harminc fiatalasszonynak, leánynak van itt évek óta munka- lehetősége. Tevékenységükkel Bagi Tiborné csoportvezető ismertet meg. A végek — 50—60 méteres szövetek — először az asztalra kerülnek. Krétával kell kijelölni a szálszakadásokat és egyéb minőségrontó hibákat. Ezeket kell az asz- szonyoknak „kidolgozni”. Csúnya szó, de nem találtunk rá jobbat Egy centiért két fillér jár, s ahogy a centiméterekből méterek lesznek, a fillérekből forintok. Egy végen átlag 50—60 forint munka van, s ha jól megy, két, esetleg három véggel is lehet végezni egy nap. Persze, van olyan, hogy eggyel sem. Általában jobban szeretik a vékonyabb anyagokat, abban haladósabb a munka. A műhelyen látszik, hogy nők dolgoznak itt. Színes kerámiatálak, növények a falon. Az egyik ablakban táskarádióból szól at tánczene. A fejek a széles asztalok fölé hajolnak, a kezek gyors mozdulattal továbbítják a vásznat. A kréta egy-egy keresztet rajzolt boszorkányos ügyességgel járnak a csipeszek, varrótűk. Jó szem, ügyesség, nyugodtság kell ehhez a munkához. Harmadik éve alakult a Há- mán Kató Szocialista Brigád. Surin Józsefné nemrég lett a vezetője, miután az eddigi brigádvezető gyermekgondozási segélyre ment. A brigád 102 százalékos vállalását az első fél évben 9 százalékos termeléssel teljesítette túl. A brigádvezető, aki különben kiváló dolgozó, ötödik éve dolgozik itt, tehát alapító. — Nem tudtam volna munkába állni, ha nincs ez az üzem. Éppen gondolkoztam rajta, mert a kisfiam akkor már harmadik éves volt, az anyósom szívesen vállalta, hogy vigyáz rá, de bejárni nem szerettem volna. Jókor jött ez a kivarró. Itt 8-tól 5-ig kell dolgozni. Mire a férSzpisják Sándorné, Cservenaa itíargu es Surin Józsciné a munkaasztalnál. jem hazajön — ő Budapestre jár —, addigra elkészülök mindennel. Én csak azt mondhatom, nagyon jó, hogy falun is lehet dolgozni. Persze, nehéz volt beleszokni, elsajátítani a munkafogásokat. Megint változott a női mánk, meg kell szokni. Megbirkózunk vele. Szpisják Sándorné ugyancsak öt esztendeje, 17 évesen került az üzembe. — Tovább szerettem volna tanulni, de családi okok miatt abba kellett hagynom. Munkát kellett keresnem, kapóra jött az üzem. Ki varróként kezdtem, majd átnéző lettem, jelenleg adminisztrátor vagyok. A vanyarci részleggel együtt 100 ember teljesítménye van a kezemben. Szpisjákné a múlt évben ugyancsak kiváló dolgozó lett. — Szeretek ide bejárni — mondja. — Egymásközt vagyunk, jó a közösség, jó a hangulat. Részt veszünk egymás örömében, megünnepeljük egymás névnapját, meglátogatjuk az előbbi brigádvezetőt. Vittünk neki ajándékot. Amikor férjhez mentem. nászajándékot kaptam a brigádtól, villanyvasalót. Nagyon jólesett. Cservenák Margit saját állítása szerint havonta átlag 1600 forintot keres. Ebből 500- at hazaad a szüleinek, akikkel együtt lakik, a többit magára költi, ruházkodásra, sta- íírungra. — Eredetileg kereskedő va- ' gyök. Budapesten, a Csepel Áruházban dolgoztam. Eleinte érdekelt a főváros, a nyüzsgés, a sok ember. Később éppen ebből lett elegem. Hazajöttem a falumba. Két éve itt dolgozom. Jó a kollektíva és szeretem a munkám. Nekem külön élmény minden dax-ab. Sikert jelent, ha egy-egy hibát nyomtalanul eltüntetek. Ez ' például eszterházikockás- anyag — mutatja, amit varr —, nem is a legegyszerűbbek közül való. Három arc, három sors. Kiragadott példák, a falvakban munkát kapott ügyes kezű nők százai közül. A munkalehetőségnek is köszönhetik, ha sorsuk más lesz, mint anyáiké, nagyanyáiké. (gáspár) Szövetkezeti szocialista brigádok Drégelypalánkon Mindössze hétéves múltra tekinthet vissza Drégelypalánkon a Szondi Ipari Szövetkezet. A tagság által ösz- szeadott kezdőösszeggel indult el a kisközösség a fejlődés útján. A helyi, foglalkoztatási gondok megoldása mellett, a környék szakmába vágó szolgáltatási igényeinek kielégítése szerepelt céljaik között. A műanyag lámpatestektől az exportra kerülő modern laboratóriumi berendezések készítéséig, a kavicskitermelő szalagrendszer gyártásáig rohamos volt a fejlődés. Á hozzáértő vezetés és a tagság szorgalma jól párosult — ma már könnyű megállapítani —, ez volt a fejlődés alapja. Az olyan szocialista vonások, mint a tulajdonosi érzés, szemlélet, a közösségért érzett felelősség, évről évre erősödött. Kézzelfogható eredményei vannak ennek. Évről évre a tagság, a részesedés jelentős hányadát fordította a szövetkezet fejlesztésére, a közös és oszthatatlan vagyon gyarapítására. Az anyagi alapot mindig megnövelték társadalmi munkával. Mindez új tartalmat kapott, amikor a szövetkezetnél kialakult a munka- verseny, a szocialista brigád- mozgalom. Honnan indultak, hol tartanak ma? A kérdést Balázs Sándor elnöknek tettük lel: — A szövetkezet fiatal, a szocialista brigádmozgalom még fiatalabb. Mindössze öt brigád van, amelyik már negyedszer nyerte el a címet. Ha ezt hasonlítom azzal, hogy jelenleg 28 brigád versenyez a szocialista brigád címért, akkor jelentős a fejlődés. Különösen fellendült, a mozgalom a kongresszusi készülődés időszakában. A felajánlások általában a termelékenység növelésére, a hatékonyság fokozására irányulnak. Ebben és a társadalmi munkában is jelentős az előrelépés — mondja az elnök, s így folytatja: — A követelmények nagyok kétségtelen, amit a brigádokkal szemben támasztunk. A legutóbbi értékelés is kritikus volt. A gazdasági munkában általában élenjáró szerepük van, ezeknek a brigádoknak Az egyik fontos feladatunk volt a szövetkezet központi telephelyének kialakítása. Itt több mint 16 ezer társadalmi munkaórát végeztek a brigádok. Ezenkívül több mint nyolc és fél ezer órát az iskolákkal, óvodákkal, bölcső- dékkal kötött szocialista szerződés alapján. Mindezek ellenére úgy látjuk, van mit tenni. — A brigádok vezetésének, irányításának jobb koordinálását még meg kell oldanunk. A brigádnaplók vezetése sem megfelelő. Azt sem tükrözi megfelelő módon, amit elvégeztek. Sokszor késik a bejegyzés, nehéz az ellenőrzés, értékelés. Ezen változtatni kell. Az egyes rendezvényeken felmerült kérdések, a megtett javaslatok naplózása is szükséges véleményem szerint, mert úgy lehet ellenőrizni, hogy történt-e megfelelő intézkedés. Ezért is javasoltuk a gondosabb naplóvezetést a brigádoknak — mondta Balázs Sándor. Milyen az erkölcsi, anyagi elismerés? Erre a kérdésre is kerestem a választ. Kiderült, hogy sajátos módon, közösen és igen célszerűen alakították ki az elismerés, jutalmazás módját. Az IBUSZ-szal kötöttek szerződést különböző utazásokra, amelyek szociális, kulturális, művelődési igények felkeltését is szolgálják. így kötik össze a hasznosat a kellemessel. A Münnich, Petőfi, Kossuth és Kandó brigádok Füle- ki István, Szűcs Miklós, Grá- cer Lajos, Vladár György vezetésével a szövetkezet autóbuszán ötnapos jugoszláviai kiránduláson vesznek részt. A költségek jelentős részét a szövetkezet fedezi. Mások balatoni, illetve országjáró kirándulásokon vesznek részt, szakképzett idegenvezetőkkel, közbeiktatott kulturális, művelődési programokkal. Ez a módszer vonzó, a tagság egyetértésével találkozik. Kétségtelen, fiatal még a szövetkezetben a szocialista brigádmozgalom, de a vele szemben támasztott követelmények nagyok. Ennek megfelelő a végzett munkáért járó erkölcsi és anyagi megbecsülés Is. B. J.
