Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-17 / 194. szám
Kölcsönös bizalommal A BURZSOÁ sajtót olvasva úgy tűnhet: az SZKP egyedül azzal törődik, hogy a többi kommunista pártot maga alá rendelje és a szocializmus szovjet „modelljének” Növelésére kényszerítse. A dolog egyáltalában nem új. Annakidején már leleplezte azokat V valótlanságokat, amelyek szerint „az oroszok egyetlen kívánsága, hogy őket utánozzák”. A leninizmus elmélete abból indul ki, hogy minden országnak megvannak r maga történelmi, nemzeti és más sajátosságai, minden kommunista és munkáspárt a maga sajátos helyzetének megfelelően gazdagította a forradalmi harc elméletét és gyakorlatát. Lenin fogalmazta meg: „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, az elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokráciá ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi é'.et különböző területein végrehajtott szocialista átalakítás ütemének.” Az SZKP hű ehhez az örökséghez, soha senkire sem kényszerítette saját „szocializ- mus-modelljét”. Természetesen, minden testvérpárt kölcsönözhet a bolsevizmus tapasztalatainak tárházából, amit megfelelőnek tart a maga számára, ami megfelel körülményeinek. Az az út, melyen a többi ország kommunistái haladnak, szerintünk, nem ismétli és nem is ismételheti meg azt az utat, melyen az SZKP járt, már csak azért sem, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, és e győzelem történelmi következményei új erőviszonyokat teremtettek a nemzetközi osztályharcban. A kommunista mozgalom hatalmas meny- nyiségű tapasztalatot gyűjtött a szocializmus építésében és a munkásosztály érdekeiért folytatott harcban az egyes tőkésországok különböző feltételei között. Következésképpen: minden ország forradalmi tapasztalatának és forradalmi elméletének összessége jelenti a marxizmus—leninizmus elméletét. Az SZKP mindig nagy figyelemmel fordult a testvérpártok alkotómunkája felé, abból kiindulva, hogy minden tételnek a helyességét csak a gyakorlat bizonyíthatja. Természetesen, még mielőtt a gyakorlat meghozná végső ítéletét, lehetséges és szükségszerű a tételek elvtársi vitákon való ellenőrzése, a különböző pártok tapasztalatainak és szempontjainak széles körű összevetésével. Nyilvánvaló, hogy ennek eredményeképpen gazdagodik az elmélet és a gyakorlat is, s hasznára* válik a kommunista mozgalomnak. Ez a szemlélet jellemezte a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásának légkörét és pártjaink idei berlini konferenciáját is. A tárgyalások demokratikus és elvtársi légköre, a különböző pártok tapasztalatának széles körű összevetése lehetővé tették a részvevőknek, hogy közösen értékeljenek egy sor aktuális problémát, olyanokat, melyek ma hatalmas jelentőségűek Európa és az egész világ népei számára. A berlini konferencia eredménye szemléletesen cáfolta azt az antikommunisták által költött legendát, mely szerint van egy párt, vagy néhány párt, amely a többi pártra kényszeríti saját nézeteit. A konferencia valamennyi résztvevője kijelentette, hogy az előkészületek a lehető legdemokratikusabb formában zajlottak le, ami biztosította minden párt képviselőjének, hogy a legrészletesebb és legnyíltabb módon kifejezze saját nézeteit, előterjessze állásfoglalását. A konferenciának nyi'vánosságot biztosítottak, a világ 500 újságírója kísérte figyelemmel munkáját. Még soha nem láthattunk Európában olyan politikai és társadalmi erőt, amely ilyen gyümölcsöző és sikeresen végződő találkozót tudott volna szervezni, mint a kommunista pártok. A reakciós és konzervatív erők tudják, mekkora erőt képvisel Európában a dolgozók kölcsönös szolidaritása. A záródokumentumban, hangsúlyozzák a nyugati kommentátorok, nem szerepel á „proletár internacionalizmus” kifejezés. Ugyanakkor, mint Erwin Scharf, Ausztria Kommunista Pártja KB titkára a Volksstimme-ben írta: „Éppen maga a konferencia volt e proletár internacionalizmus legszebb, legmeggyőzőbb sikere”. A TESTVÉRPARTOK képviselői berlini felszólalásaikban teljes megalapozottsággal mutattak rá, hogy szovjetellenes és antikom- munista kampány legfontosabb célja az, hogy éket verjen a szocialista országok és a tőkésvilág munkásosztálya közé. A kommunisták határozottan szembeszállnak ezekkel a kísérletekkel. A konferencia elsőrendű célul tűzte ki az antikommunizmus elszigetelését és legyőzését. Vítalij Korionov Továbbra is szükség van öntözésre Bár a talajmintavételi ellenőrzések szerint megszűnt az aszály, és a földrétegekben nagyjából helyreállt a normális nedvességtartalom, az öntözés jelentősége augusztusban mitsem csökken, mivel a növények, amelyek 8 héten át nélkülözték a vizet, rohamos ütemben fogyasztják a talajban levő tartalékot. További fejlődésükhöz újabb és újabb vízadagokra van szükség, és el kell látni a másodvetemé- nyeket is. Ráadásul a csapadék az elmúlt két héten szeszélyesen oszlott el, az országnak vannak olyan vidékei, ahol még a gyors, átfutó záport is nélkülözték a termények. Mindent egybevetve tehát a következő hetekben is szüntelenül járatni kell a vízemelő- és öntözőberendezéseket. Augusztus lü-ig országosan 290 000 hektár kapott mesterséges csapadékot. Az öntöAz ég sötétszürke kupolaként terül fölénk. Nincs valami nyárias idő. Amikor a repülőtérre elindultunk, izgatottan gondoltunk arra, hogy az alacsony felhőzet és a nedves, csúszós leszállópálya nehezíteni fogja a Moszkva—Hanoi vonal újdonsült TU—154- esének landolását. Az óra mutatója tizenkettő felé közeledett, amikor az ezüstszínű géptest hirtelen előbukkant az ólomszürke felhők közül. Pár perc múlva zökkenőmentesen ért földet a Noibai repülőtér síkos betonján, Az első út jól sikerült. A TU—154-es eddigi leghosz- szabb útvonalán is bebizonyította jó tulajdonságait. A repülés időtartama is csökkent: míg korábban az IL— 18-as huszonkét óra alatt tette meg a távolságot, most tizennyolc óra elegendő ... Az utasok elhelyezkednek a rájuk váró autóbuszokban, a repülőgépet pedig technikusok és szakemberek esőzés műszaki lehetőáégével rendelkező terület országom san 451 000, ennek mintegy 65 százalékát öntözték meg eddig. A MÉM szakemberei szerint mintegy 75 százalékosra tehető az öntözőrendszerek valós kihasználása. Egy számszerű összefüggés azonban azt bizonyítja, hogy a termelők még mindig nem élnek az öntözés valamennyi lehetőségével; nevezetesen az, hogy júliusban két olyan dekád is volt, amikor több mint 43 000 hektárral bővült a megöntözött terület. Ekkor súlyos aszály volt, s amint az mérséklődött, nyomban 15 000 hektárral visszaesett a tíznapos teljesítmény — augusztus első dekádjáról van szó —, ami egyértelműen ' arról tanúskodik, hogy a gazdaságokban még mindig „életmentésre” használják fel az öntözővizet, s még kisebb eső érkezésekor is nyomban leállnak a szivattyúzással. portja veszi körül. Két óra múlva indul vissza. A szürke ködben nem messze egy IL— 18-as vesztegel, amely ezentúl a belső forgalomban vesz részt. A vietnami pilóták az ország északi részebe, Da- nangba, vagy Ho Si Minh-vá- rosba fogják irányítani... A helybeliek jól emlékeznek 1970. október 15-ére, amikor az Aeroflot Moszkva— Hanoi—Moszkva járatának első IL—18-asa megérkezett. Ezek a gépek azóta körülbelül 45 000 utast és több mint kétezer tonna árut szállítottak. A VDK lapjai akkor azt írták, hogy a Moszkva—Hanoi légihíd erősíti a két nép barátságát és együttműködését. A háború éveiben az Aeroflot pilótái még a bombázások idején is vezették IL—18-asai- kat, hogy biztosítsák az ösz- szeköttetést a főváros és a külvilág között. Ma Vietnam nemzetközi légiútjain a TU— 154-es képviseli a szovjet lobogót ,.. A, Nyikitin Holott az öntözés folyamatos, állandó vízutánpótlást jelent, és csakis így hozza meg a várt eredményt. A számítások szerint különben az idei öntözési évad az utolsó tíz év második legjobb teljesítményét hozta. Az év hátralévő napjaiban még további 50 000 hektár kap várhatóan mesterséges esőt. A káliói termelőszövetkezet elnöke, Varga Lajos éppen határszemléről érkezett. Nincs valami rózsás kedve, mert a nemrégen még tikkasztó szárazság kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Várhatóan az árbevételi kiesés meghaladja a három és fél millió forintot. Pedig a jó eredményre igazán szükség lenne, mert az egyesülés utáni második év még mindig a kétkedőket meggyőzés esztendejének mondható. — Tavaly január elsején egyesült a kállói. vanyarci, erdőkürti és erdőtarcsai gazdaság. Az ■ apró üzemek eljutottak a fejlődés bizonyos fokára, amikor már a hozamok növelésének, a technikai fejlesztésnek, a gazdaságos termelésnek szinte naponta jelentkeztek az akadályai. Elsősorban a kicsi terület, s a TU -154-es Moszkva és Hanoi között Korlátozott üzemi demokrácia Pásztón Amikor Fösvény Erzsébetet, a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepének műhelybizottsági titkárát az üzemi demokrácia szakszervezeti vonatkozásairól kérdezem, így válaszol: — Nem tudom, nem mi intézzük, nem kaptam róla tájékoztatást, nem ismerem, többször kértük, de még nem intézkedtek. Később Kovács Sándorné- val, a telep vezetőjével is erről a témáról váltogatjuk a szót. ő valamivel derűlátóbban ítélte meg a helyzetet, bár alapjában véve sok kérdésben megerősítette, illetve kiegészítette a műhelybizottság titkárának tapasztalatait, mondván: — Valóban korlátozottan érvényesül nálunk a szakszervezeti demokrácia. Ez azonban nem rajtam múlik. Nekem is jobb lenne, ha nagyobb hatásköre és döntési joga lenne a műhelybizottságnak. Ennek birtokában még konkrétabban és sokoldalúbban tudnánk egymás munkáját segíteni. A jelenlegi helyzet a vállalat felépítéséből adódik. — Ennek már négy éve — vetem közbe. — Igen — válaszolja a telepvezető. Nem sikerült dűlőre jutni Kiderül, hogy csak a műhelybizottság van ilyen kényelmetlen. kellemetlen helyzetben. Ugyanis a vállalat szakszervezeti életét egy szak- szervezeti bizottság fogja ösz- sze, és irányítja. Ennek ágazatonként — ruhaipar, bőripar — megvannak a szak- szervezeti bizottságai. A ruhaiparhoz tartozik az itteni ruhaipari műhelybizottság, a bőriparihoz pedig az ott dolgozó főbizalmi. A ruhaipari ágazatot 136 fő képviseli. Az előbbi megosztottsággal szemben a kommunisták mindkét ágazatban egy önálló párt- alapszervezetbe, a KlSZ-ta- gok pedig mindkét helyen egy KISZ-szervezetbe tartoznak. Tevékenységüket teljes önállósággal és széles körű jogkörrel végzik. A mostani felemás helyzetből adódnak a problémák. Kelemen János párttitkár a többi között ezt mondja: — Többször szóvá tettük, hogy változtassanak a helyzeten. Ez ügyben járt nálunk a HVDSZ-központ és az SZMT képviselője is. Ügy látszik, eddig még nem sikerült dűlőre jutni. Nem szerencsés ez a szakszervezeti felépítés. Bár a feladatokat megbeszéljük, a beszámoltatást azonban a mostani helyzet nagyon megnehezíti. Akaratlanul is felvetődik a kérdés. Ilyen körülmények között hogyan tevékenykedik a műhelybizottság? A fentről kapott tervelőirányzatok alapján a pártvezetőséggel és a telep vezetőjével megbeszélve mozgósítja a dolgozókat a feladatok jobb elvégzésére, segít azok kijelölésében. A műhelybizottság titkárának egyetértésével történik a bérfejlesztés és a jutalmazás. A termelési tanácskozásokon elhangzott észrevételeket . felküldik a központnak, ahol aztán intézkednek. ' — Ez utóbbira nincs panasz — állítja a műhelybi- zpttság titkára. — Gyorsan és megnyugtatóan intézik a jogos észrevételeket. A szakszervezeti taggyűlésen felvetett témák közül több megoldódott. Elrendelték, hogy a munkaköpenyről szóló elismervényt csak akkor kell aláírni, ha a dolgozó már átvette. Régebben a nyári üdülési főszezonra nem kaptunk beutalót. Az idén annyi érkezett, amennyit kértek a dolgozók. Az őszi hónapokra is kaptunk. Mivel nem volt rá igény, visszaküldtük. Megoldódott a védőital-ellátás is. A kért ventillátorokat a műhelyekben viszont nem szerelték fel, mondván, hogy rövidesen hozzákezdenek az új szociális és kulturális létesítmény építéséhez — mondja Fösvény Erzsébet. Pesten intézik a temetkezési, szülési és szociális segélyeket. Az utóbbi intézése bizony esetenként nagyon elhúzódik. A műhelybizottságnak csupán annyi joga van, hogy az egy főre eső szociális összeg ismeretében elbírálja a kérelmek jogosságát, és azokat rangsorolja. — Ki, mikor és mennyit kapott, csak akkor tudom meg, ha megkérdem az illetőt — vélekedik a műhelybizottság titkára, majd így folytatja. — Adjak le a nekünk járó részt mindenből, majd mi gazdálkodunk vele! Nem kell Pestre küldözgetni, arra várni, hogy milyen gyorsan intézik. Miért makaó,-kodnak. ? A műhelybizottság titkára kevésnek tartja, hogy egy évben csak egyszer hívják fel beszámolásra. Nem ismeri az egész vállalat tevékenységét. Nehezen tud eligazodni a különböző kérdésekben. A megígért tapasztalatcserét halogatja a szakszervezeti bizottság- A telepek műhelybizottsági titkárai, illetve a főbizalmiak egymástól elszigetelve tevékenykednek. Nehezményezi, hogy a legutóbbi szakszervezeti bizalmi tanácskozásra sem hívták meg. — Négy éve várjuk, hogy önállóan dönthessünk. gazdálkodhassunk azokban a kérdésekben, amelyek a szakszervezeti demokráciára vonatkoznak. Érthetetlen a budapestiek makacskodása! Valószínű. én is nagyobb lendülettel dolgoznék, ha volna a tagsággal közösen miben dönteni — szól a műhelybizottság titkára. Hol a kiút? Kovács Sándorné szerint * jelenlegi helyzetet oly módón lehetne javítani, hogy a műhelybizottság titkára közvetlenül a vállalati szakszervezeti bizottsághoz tartozzon. Megítélésünk szerint még kedvezőbb lenne a helyzet, ha a különböző telepek műhelybizottságainak titkárai," illetve főbizalmijai helyet kapnának a vállalati szak- szervezeti tanácsban, akár választottként, akár meghívottként. Hogy az előbb említett javaslatok megvalósítására mikor, vagy egyáltalán sor kerül-e, arra később vísz- szatérünk. Egy azonban biztos: a fővárosban is lépni kell! v. K. Megnyugodtak a tagok Kallón kevés fejlesztési alap — mondja a tsz-elnök. A felsoroltak érvek voltak az egyesülés mellett. A tagok bizonytalankodtak, s a vezetők között sem volt teljes az egyetértés, mert személyi kérdésekben közvetlenül az egyesülést kimondó közgyűlések előtt döntöttek. Az első három hónapban az aggályosko- dók attól féltek, nem kapják meg év végén a teljes bért, a száz százalékot. — Ki kellett alakítanunk a megfelelő üzemszervezési rendszert. A főágazatok mellett határoztunk, mert az üzemegységek érintétlenül hagyása előbb-utóbb gátolta volna a munkát, nehezen csoportosíthattuk voLna át a gépeket. Egyébként a géppark, a munkaerő-ellátottság rendkívül vegyes volt községenként — magyarázza Varga Lajos. Erdőkürtön, Erdőtarcsán több volt a traktor, kombájn, Vanyarcon munkáskezeknek voltak bőviben. Az eszközöket összevonták, közös műhelyt alakítottak ki, s a tavaszi munkát már nyugodt légkörben kezdhették. — Hatmillió forint volt a tiszta nyereségünk, s „ráadásként” három százalék részesedést fizettünk... A nagy táblák, a korszerűbb technológia, a magasabb hatóanyag-felhasználás eredménye volt, hogy például a cukorrépa hozama száz mázsával haladta meg a korábbi évek átlagát, az uborkatermés 30 mázsával volt több az előző esztendőkhöz képest. Megnyugodhattak a tagok. Nem úgy a vezetők! A termelőszövetkezet elnöke azt tartja: akkor lehetnek elégedettek, ha a tiszta . nyereség eléri az árbevétel 15—20 százalékát. Jelenleg még csak a kilenc százaléknál tartanak. Van tehát min okoskodniuk. S ott a másik probléma, a gépeké. — A forgalmazott gépek között nem találunk olyat, ami a mi domborzati viszonyaink között gazdaságosan üzemeltethető. A Rába-Steiger ugyan megfelelne, de az árán három 150 lóerős traktort vásárolhatunk — mondja Varga Lajos. S autóbuszt is hiába kerestek. Éneikül körülményes a dolgozók szállítása a munkahelyre és vissza. Az ilyen és ehhez hasonló nehézségek azonban nem gátolhatják a feladatok teljesítését. Mert mindenki sokat vár az egyesült termelőszövetkezettől, s mert a lehetőségek is reményekre jogosítanak. A 440 hektár tavaszi árpát például öt, a 145 hektár cukorrépát négy nap alatt vetették el. Soha ilyen gyorsan magot nem juttattak még a földbe ekkora területen. — Ariikor az egyesülés mellet döntöttünk, egyik legfőbb érvként a fejlesztés esélyeinek növekedését hangsúlyoztuk. Az idén a nyereségből és az amortizációs alapból 7,2 millió forintot költünk gépekre. Elsősorban a növénytermesztés technikai feltételeit szeretnénk megteremtőm. Mert amíg nincs elegendő takarmány, árunövény, hiába építenénk istálI NÓGRÁD - 1976. lókat, nem lenne miből feltölteni — jegyzi meg a tsz- elnök. A négy termelőszövetkezet 1971-ben még összesen hétmillióért vásárolt gépeket, 1974-ben már csak 4,3 millió forint jutott e célra, mert az ültetvényeket, épületek kivitelezését szorgalmazták. Az eredmények ugyan jól alakultak, de a gépekkel mind több baj lett. Gyakori volt a meghibásodás, a' szerelők, traktorosok sokat túlóráztak. Bebizonyosodott, hogy ' csak akkor tudják a gazdálkodás színvonalát emelni, ha rend van a gépek körül. — Ettől még messze állunk. Az idén is szántatlanul maradt ötszáz hektár — mondja szomorúan Varga Lajos. A távlatok biztatóak. A gazdaság öt évre készült terve a hozamok további növelését tartalmazza. Cukorrépából 400, búzából 44, borsóból 28, lenből 15 mázsás hektáronkénti átlagot szeretnének elérni 1980-i'a. A tejtermelés terve 3300 liter, s szeretnék, ha a tehénlétszám 700 darabra emelkedne. Pénz kell hozzá, nem is kevés, mert istállókra is szükség lesz. Gépekre az öt esztendő alatt 40 millió forintot költenek. — A tagok jövedelmét azonos szintre hoztuk már az első évben. Nem panaszkodhatnak, s egyre jobban érzik, hogy az egyesülés legfőbb érdekük volt — mondja búcsúzásul az elnök. Szabó Gyula augusztus 17., kedd 3
