Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
Ki miérf, ki miért nem? (I.) Szándék és elhatározás Muukáfiképzéíí, továbbképzés a ZlM-ben A kibontakozás útja Idősebb kinézetű, bár, mint később megtudom még a negyvenen is alig túli munkással beszélgetünk. Száll, ingünk alá hull az öntőhomok apró szemesője, s az arcunkvolna szakmunkásképzőbe is, mert eszem, s ezt nemcsak én mondom, van. — És mégsem? — Mégsem. Nincs rá időm, meg.., Valahogy megvagyok ra tapadó koromfekete pata- nélküle. Nem kell már az ne- kocskákká változtatja a hóm- kém. Jól keresek, s tudja, ez lokunkról lecsorduló verej- a lényeg: a pénz, a pénz. téket. Mert meleg van. Csak — Szóval az iskola. . . A így, semmit sem téve, állva végbizonyítvány? is. Nem még ha az ember az — Papír az csak, maga is egyik legnehezebb testi mun- jól tudja Nem hallott még kát,' az öntvénytisztítást vég zi. . . t Kérdem a nevét beszélgető- partneremnek, de miután megtudja, miről is faggatnám, kéri, tekintsünk el annak közlésétől. Egyrészt, mert bár eddig semmi gondot nem okozott munkájával és magatararról, hány egyetemet végzett dolgozik jól fizető helyeken: Recsken, vagy taxisofőrként, másutt Így hát azt vallja: ások nyomtatványt, amelynek csupán egyetlen pontja, a Miért nem akar továbbtanulni ? megválaszolására, kilenc lehetőség közül lehet válogatni. Nem látom jelentőségét, csa'ádi okok miatt, idős vagyok .már, sok időt vesz igénybe stb kérdések sorakoznak egymás alatt, szigorú rendben. Szinte minden hivatkozási alapot kimerítenek. Igen, hivatkoznak. Ki erre, ki másra és a „végeredmény”: a 2326 dolgozó közül 1728 nem látja szükségét a további okosodásnak1 Természetesen, kivételek is pénz keresetének lehetősége vannak: ez évben 139-en tanem ösztönzi a továbbtanulást? — Igen. Igaz, még kell értásával a vezetőknek, mégsem te szenvedni, de semmiben tartozik a legkiemelkedőbb nem érzek hiányt. És hiába teljesítményt nyújtók közé. lenne doktori' diplomám, ha Nem vagyok sztahanovista- nem tudnék vele öt-hatezret típus — mondja —, nyűgöd- havonta borítékba tétetni, mit tan, kiszámítottan dolgozok. sem érne. A másik meg, hogy névtelenként 1 kíván szerepelni: mindössze hét osztálya van. Igen, hét elemi. — Sosem érezte szükségét annak az egyetlenegy osztálynak az elvégzésére? — Dehogynem! Mehettem Javuló Iraklor- eliáíás a második lél évben A mezőgazdasági nagyüzemek érdeklődése fokozódik a' traktorok iránt, az AGROTRÖSZT a második fél évben javuló ellátást ígér. Az év első hat hónapjában összesen csaknem 2900 traktort értékesítettek, valamivel kevesebbet, mint az e’múlt év azonos időszakában. A termelők ugyan szívesen vásároltak volna még több vontatót, a kínálat azonban nem volt megfelelő. néhány keresett traktortípus hiányzott a raktárakból. Ezen a helyzeten valamelyest javított, hogy a szovjet külkereskedelem a népszerű MTZ—50-es típusból folyamatosan szállított, sőt, a második félévi szerződés terhére májusban és júniusban terven felüli szállítmányokat küldött hazánkba. A Magyar Vagon- és Gépgyár pótolta korábbi lemaradását, és június végéig maradéktalanul átadta az első fél évre visszaigazolt 225 nehéztraktort. Ezekből azonban még így sem volt elegendő, s ez okozott feszültséget az ellátásban, valamint a 80 lóerős gépekből is többre lett volna szükség. A második fél évben a nagyteljesítményű traktorokból lényegesen javuk az ellátás. Az AGROTRÖSZT partnerei több mint ezer szállítását jelezték. 150 K—700 típusú szovjet traktort vesz át a mező- gazdaság. ezen kívül 200 T— 150 mintájú gép vár majd eladásra. A Rába-Steiger traktorból 225-öt szerez be gz AGROTRÖSZT, és a csehszlovák külkereskedelem megkezdi a régen várt Zetor —120 szállítását, ebből a géphői 400 érkezik. Azok a gazdaságok, amelyek kötött talajokkal rendelkeznek és emiatt ■időnként gondot okoz1 a gumikerekes gépek járatása, 70 T—100 típusú lánctalpas traktorból egészíthetik ki gépparkjukat. A tsz-ek és az állami gazdaságok az őszi szállításhoz nagyszámú pótkocsit rendeltek. Igényeiket kielégítik- Viszont hiány mutatkozik az úgynevezett rendfelszedő kocsiból, amelyből a kereskedelem már az első fél évben is kevesebben vett át, mint amennyire szerződése volt. Gondot okoz, hogy az igen keresett T—088-as pótkocsiból sincs elegendő, miután a kocsihoz szükséges gyors- kapcsoló-berendezést mindeddig nem tudták beszerezni. A tervezettnél lényegesen kisebb számú T—088-ast tudtak eddig átadni a gazdaságoknak. A második fél évre ezver kocsira jelentettek be igényt a termelők. — Szóval, hét osztállyal is lehet boldogulni az életben? — Boldogulni? Jól élni, jól élni! Azt is lehet. X Minek is kellene szabadkozni, hogy nem általános a fentebb leírt beszélgetés! Felesleges lenne külön- hangsúlyozni, hogy mindez nem jellemző, mer* az utóbbi évek nulnak tovább. Vagy az általános iskola utolsó egynéhány osztályát — mert nem kevés az öt, hat osztállyal rendelkezők száma sem —, végezték, vagy a dolgozók középiskolájába jártak, amelynek kihelyezett tagozata van itt. Vagy — mert erre is van példa —, felsőfokú tanintézetet látogattak. X — Harminckét éves géplakatos vagyok. Éppen tizenöt éve végeztem tanulmányaimat az MTH-ban. Jelenleg a dolgozók szakközépiskolájának első évfolyamát fejeztem ( be, közepes eredménnyel. Hogy miért tanulok? Mert kell! Mert során immár örvendetesen nőtt szükségté érzem. Mert, ha most az önmagukat alsó, közép, de még a felsőbb szinten is továbbképző dolgozók száma — de mégis ke^l! Mert meglehetősen rossz szájízzel gondol v.issza az ember azokra a beszélgetésekre,! amelyek végkövetkeztetése, ■ természetesen, a beszélgetőpartner szemszögéből megvilágítva: Minek a Papír, amikor a pénz szá- lnít. Egyoldalú felfogás oldalú szemlélet! Miért? Később még visszaegytérünk nélkül — ra. X nem kezdtem volna el, soha többé nem lenne talán rá módom és lehetőségem. Két gyerekem van, feleségem kivette a szülési szabadságot, s mindenben segít. Mikor, ha most nem? Sőt, még vállaltam valamit: ősztől beindul az egyéves mesterképző tanfolyam. Jelentkeztem arra is. Tudom, nem lesz könnyű így együtt, a kettő, de... Majd meglátom Ügy érzem, sikerülnie ke'l! Mert akarom, hogy többet tudjak. Mert ke- a teljesség igénye vés már, ami megmaradt ben- megmagyarázásuk- nem. Hogyan is nyúlhatnék egy-egy most készült géphez, ha csak a húsz évvel ezelőttieket ismerném... Szerintem, szükségszerű továbbtanulni. Az. embernek önmagát mind értelmesebbé képezni! (Mócsány László, harminckét éves géplakatos.) X Tanuljunk hát, vagy nem? 419 segédmunkás, 1050 betanított munkás és 25p szakmunkás vallja, illető’eg, hogy pontosabban fogalmazzunk, azt tartotta: nem! Mert nincs értelme, mert nincs rá idő, mert a pénzünk így is megvan. Felesleges lenne a képzés, a továbbképzés? (Folytatjuk) Karácsony György Érdekes statisztikát mutat Csaba Péter, a ZIM salgótarjáni gyárának fiatal oktatási előadója. Igen, még azt tudva is felkelti az ember érdeklődését, hogy nem mai: valamelyik év eleji hónapban készült, február végén, illetve márciusban. A gyár akkor létszámban levő — egészen pontosan 2326 dolgozójáról készült a kimutatás, ami nem mást, mint továbbtanulásukat, illetve annak szándékát volt hivatott felmérni. S bár a végleges adatok régen a birtokában vannak már, mégis, a kezembe adott egy, még akkori kérdőívet. Forgattuk, lapozgattuk a közel hatoldalas Illúziók nélkül Mivel a korábbi fejlesztési elképzeléseknek csak egy része valósult meg; ez arra fi* gyelméztette a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetőit, hogy más úton keressék a kibontakozás lehetőségét. Amely kisebb fejlesztések révén, gyors intézkedésekkel, jó jövedelmet hoz a kollektívának, biztosítja a szociális és kulturális szolgáltatások növekedését, részben vagy egészben ellensúlyozza a köz- gazdasági szabályozók által előírt nagyobb összegű elvonásokat. Így jutottak el a‘ műszaki fejlesztés gondolatának jegyében a gyártás, a gyártmány és a technológia fejlesztéséhez. Egy kézbe ösezpoDl okították Ennek megfelelően tavaly egy kézbe került a fejlesztés, valamint a gyártás, gyártmány és a technológiával kapcsolatos feladatok elvégzése. Hatására azon szakemberek közül, akik közvetlen a beruházások előkészítésé-' vei, lebonyolításával foglalkoztak, többen átváltottak a gyártás-, gyártmány- és technológiafejlesztéssel kapcsolatos tennivalókra. — Ezt kellett tennünk, mert nyereségünk 50 százalékát az exportra szállított termékek adják. A külföldi piac pedig a korábbinál értékesebb termékeket kíván tőlünk. Nem tettünk csodálatos dolgokat, csupán tudcr másul vettük a realitásokat. Azt, hogy régi gyártmányaink közül többre nem tart igényt a piac, még ha ezeket kellemesebb és könnyebb is gyártani. Az új kívánságoknak megfelelően az idén olyan termékek termelését vettük tervbe, amelyek a korábbinál több dollárt biztosítanak. Például órarugóból — bár nagyobb az élőmunkaigénye —, hatvan tonnát szállítunk külföldre. E tennék egy tonnájáért az acélszalag árának többszörösét kapjuk, Kutatóink ráálltak és -megoldották a íűrésszalag előállítását. Ily módon kiküszöböltük' az importot, ugyanakkor bizonyos exportlehetőséget is teremtettünk — indokolja' a változások szükségességét Ür- mössy László, a gyár vezérigazgató-helyettese. ■ Azért sem volt célszerű a hagyományos termékek közül többet továbbra is előállítani, mert a volt gyarmata országok fejlődése is általában azon az úton halad — ami az iparosítást illeti —, ahogyan mi kezdtük 15—20 évvel ezelőtt. Acélszalagban például egyre nagyobb versenytársként jelentkeznék a dél-amerikai államok, egyes afrikai országok és India. Ennek ismerete is a többi között arra ösztönözte a gyár vezetőit, hogy keressék -a meglevő termékek továbbfel- dolgozásának újabb lehetőségeit, a meglevő technológiák további korszerűsítésével. így jutottak el a védőgázas he- gesztőhu2al-gyártás fokozásához. Régebben 50 fő 1500 tonnát állított elő, jelenleg 46 fő 6000 tonnát termel majd, s ami igen döntő: jóval jobb minőségben, mint' azelőtt. Saját termékük fovább- feldolgozását jelenti majd a hegesztettcső-gyártás bevezetése a kisterenyei üzemben, a DEXION-Reck görgőspálya, amit üzemen belül a gépek között is lehet anyagmozgatásra használni. Készülnek az őrlőgolyó gyártására, amelyet speciális berendezéssel állítanak elő, egyelőre csak belföldi szükségletre, évenként 3 ezer tonnát a cementgyáraknak. Szűkítik a ^yártmány- szerkezeiet — Baj van az egész gyártmányszerkezetünkkel, — veszi vissza a szót Ürmössy László. — Nagyon széles, mai formájában nem lehet fenntartani. Az a törekvésünk, hogy lehetőségeinkhez képest szűkítsük, de csak akkor, ha más forrásból biztosítani tudjuk ezeknek a termékeknek népgazdasági lag megkívánt előáüítását. Más gyárakkal való megegyezés során abbahagytuk a csavar, az acélöntvény, a lapát, az ásó stb. gyártását. Tovább keressük azokat a partnerokat, akik fl kölcsönös előnyök alapján, hajlandók segíteni gyártmányszerkezetünk korszerűsítésében. Rájöttek a>rra is, hogy a világszerte keresett kovácsolt- termékekből is csak az újfajta igények kielégítése révén tudnak üzlethez jutni. Üjabb vevők szerzésére a kovácsológyári termékekből próbaszállítmányokat küldenek szét a különböző országokba. A muokamegoéz'ás is Á szocialista országok iparosodása során mindenütt nagyon hasonló termékstruk- túx-a alakult ki. Ez a világpiaci versenyben zavarhatja a szocialista országok teüő- dését, gondot okozhat a piaci lehetőségek előnyös kihasználásában. A gyár vezetői szeriijit el kellene határolni, hogy a kölcsönös érdekek alapján, melyik ország, mit gyártson. Mert a nagyobb mennyiség, a' nagy sorozat feltétele a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodásnak. — Mi például javasoltuk a tőlünk százegy-néhány kilométerre levő azonos termék- struktúrájú csehszlovák üzemnek, hogy bizonyos drótféleségeket csak ők, másfajtákat pedig mi gyártsunk a szocialista országoknak és a tőkéspiacokra. Ennek megoldásában az Intermetall tudna sokat segíteni. Ez a szervezet, a szocialista országok évi 50 millió tonna acél- termeléséből csak 2 millió tonnát értékesít. — A velünk kapcsolatban álló NDK üzemnek pedig azt javasoltuk, hogy a hidegen hengerelt szalagokból ők nagyobb menyiségű esernyőhöz szükséges anyagot, mi pedig órarugót gyártsunk. Sajnos, nehezen, tudunk megegyezni, mert a külkereskedelemmel foglalkozó szakemberek nem tudják megtalálni a mindkét fél számára megfelelő feltételeket. — állítja a vezérigazgató-helyettes. Amíg az előbb említett gondok megoldódnak, még tágabhra nyílnak a munka- megosztásból fakadó együtt* működés lehetőségei, .addig továbbra és alapvetően a fejlődés meghatározója a kisebb fejlesztések révén létrehozott műszaki fejlesztés, gyártás-, gyártmány- és technológiai fejlesztés lesz. Énnek .sikeréhez azonban a jelenleginél több és főleg időbeni jelzést várnak a külkereskedelmi vállalatok üzletkötőitől. V. K. „Akinek érzéke van a varráshoz, egykét hónap alatt elsajátíthatja még a nehezebb feladatokat is. Az apró szakmai fortélyokra pedig saját maga rájöhet mindenki, ha kedve van a mesterségre!” — így mondja Bernáth Istvánné Pásztón, a Váci Kötöttáru- gyár gyáregységében, aki néhány hete egy olyan szalagon látja el tennivalóit, ahol betanított munkások ismerkednek a varrással, a ruhaösszeállítás mesterségével. Szalag vezető volt korábban a fiatalasszony, így nagy tapasztalattal oktatja legújabb „tanítványait” is. Csemer Piroska nemrég helyezkedett el az üzemben. Mátraverebélyből vállalja naponta az utazást, annak reményében, hogy esztendők múlva talán szakmát is szerezhet Pásztón. — kj __ S zakközgazdászokat képeznek A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyelem az idén ismét kiírta a pályázatokat a különböző továbbképzési formákra. A szakközgazdászképzés keretében 1977 februárjában, pedagógus-, tervgazdasági, pénz- és hitelügyi, statisztikus, nemzetközi gazdasági kapcsolatok szak, továbbá vállalati komplex tervező-elemző, pénzügyi, munkaügyi, piacszervező, komplex szervezési és vezetési szak, valamint számítástechnikai i szak indul. A képzés négy, illetve a számítástechnika szakon öt féléves. A hallgatók az utolsó félévben szakdolgozatot készítenek, s ennek megvédése után szakközgazdász-oklevelet kapnak. Amennyiben a szakdolgozat megfelel az egyetem doktori szabályzatában előírt követelményeknek, az intézet javasolja az illetékes kari tanácsnak, hogy azt doktori disszertációként is fogadja el. A kötelező óraszámon felül a halllgatók angol, francia, német, orosz és spanyol nyelvű továbbképzésben is részt vehetnek. A négy félév után letett nyelvi szigorlatuk állami nyelvvizsgával egyenértékű. A szakközgazdászképzesre azok az egyetemi oklevelet, mérnök-közgazdász oklevelet, vagy külföldön szerzett és honosított közgazdaságtudományi oklevelet szerzett szakemberek jelentkezhetnek, akik kétévi szakmai gyakorlattal rendelkeznek és munkaadójuk továbbtanulásukat javasolja. A jelentkezési határidő 1976. október 30. Az intézet 29 témakörben indít 1—4 féléves tanfolyamokat, egyéni jelentkezések' alapján, illetve a vállalatok; intézmények felkérésére. A tanfolyamokra az egyéni jelentkezés határideje 1976. szeptember 15. Ki minek mestere? A KISZ salgótarjáni járási bizottsága és a Ganz-MÁVAG mátranováki gyárának közös rendezésében szombaton bonyolították le a Ki minek mestere? járási vetélkedőt a hegesztők részére. A versenyben három csapat vett részt, 12 egyéni versenyző indult. A 'egjobb eredményt .— mind a szakmai elméleti, gyakorlati, mind a politikai témakörben — a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységének fiatal szakmunkásai érték el. Ök nyerték a . csapatversenyt, s egyéniben is remekeltek: az első három hely sorsa közöttük dőlt el. A legkiválóbb teljesítményt Petrolán Vilmos nyújtotta, második Újházi Nándor, harmadik Kálmán Béla lett. NÓGRÁD — 1976, augusztus 3., kedd
