Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

\ termelőlc éhek A (Irmokra(izmus szellemében a kedvezménnyel A mezőgazdasági nagyüze­mek a nyár első heteiben csak részben használták ki öntözési lehetőségeiket; lé­nyegesen kisebb területen pó­tolták mesterséges úton a hiányzó csapadékot. mint amire módjuk lett volna. Az öntözés fő szezonja lényegé­ben csak júliusban kezdődött el. ekkor az ország minden vidékén teljes erővel dolgoz­tak a vízkivételi telepek és utánpótláshoz jutottak a sínylődő itövények. Várható­an tovább jaVít a helyzeten az Agrotröszt kedvezményes árusítási akciója; ez lehetővé tette, hogy a gazdaságok lé­nyegében féláron vásárolhas­sak meg az öntözőgépeket, csöveket és más (szerelvénye­ket.­Az akciónak ifeen jó vissz­hangja volt a termelők köré­ben. ezt bizonyítja, hogy alig két hét leforgása alatt a rak­tárak sok helyen kiürültek, eladták a sokáig elfekvő kész­leteket. Valamennyi szivaty- tyús gépegység gazdára talált* összesen 50'et vásároltak meg a gazdaságok, s ezek döntő többségét már munkába állí­tották­Rádió vezérlésű kombájn A kombájn olyan egyenlete, sen halad a földön, mintha aszfaltúton menne. Pedig a gépet nem ember irányítja. Rádiójelzések vezetik a cu- korrépaszedö kombájnt. A jel. zöberendezés letapogatja a gép előtt a talajt, s ennek megfelelően mennek az ula. sítások a kormányszerkezet felé. A cukorrépa-betakaritó kombájnokhoz használható speciális lokátort a kirovog. rádi Mezőgazdasági Gépgyár, tási Főiskola diákjai készítet, ték. A rádiólokátor, — mint kor­mányos — a legkülönfélébb feltételek mellett sikerrel vizs. gázott. Bebizonyosodott az is, hogy más mezőgazdasági gé­pekhez 4s alkalmazható. fl lakosságért a lakossággal Szécsényben A tanácsok. államunk ,r* népképviseleti. önkor­mányzati és államigazgatási szervei, a demokratikus centraíizmus elve alapján mű­ködnek- A tanácsok munká­ja akkor válik igazán demok­ratikussá. ha a határozatok előkészítésébe a lakosság mi­nél szélesebb rétege kapcso­lódik be. Ennek egyik gya­korlati megvalósítói az aktív bizottságok­Szécsényben évek óta jól működik a hét főből álló számvizsgáló bizottság- Tag­jai között találkozhatunk fér­fiakkal. nőkkel- idősebbekkel, fiatalabbakkal. szakmunká­sokkal. pénzügyi szakembe­rekkel. A bizottság javaslat- tevő. véleményező, ellenőrző funkcióit maradéktalanul ér­vényre juttatják. Lantos László. a nagyközségi ta­nács titkára elmondta, hogy a bizottság tagjai részére jog­szabály-ismertetést tartottak, hogy javaslataikat, vélemé­nyüket - megalapozottan te­hessék meg­A számvizsgáló bizottság tevékenységét nagy körülte­kintéssel és gondosan elkészí­tett munkaterv szerint végzi. Munkájuknak igazi értékét az adja. hogy a tanács elé ke­rülő anyag tervezéséből* vé­leményezéséből nagy felelős­séggel veszik ki részüket Bá­tor és határozott, a közösség érdekeit érintő javaslattevés­sel hívták fel magukra a fi­gyelmet. Ugyanakkor a dön­tések végrehajtásába is be­vonják a község lakosságát­A tanács az ötödik ötéves terv időszakára 80 OTP-lakás építését tervezte. A számvizs­gáló bizottság a lakáshiány­ra és a dinamikus fejlődésre hivatkozva, a negyedik öt­éves tervhez hasonlóan. 180 —200 OTP-lakás építésének tervezetét javasolta- A ta­nácsülés egyetértett a javas­lattal és 180 OTP-lakás építé­sét elfogadta­Az ötödik ötéves terv költ­ségvetésének tárgyalásánál Géczi Ferencné. a bizottság tagja a tanácsülésen arra kér­te a tanácstagokat, hogy a feladatok megvalósításánál, különösen a járdaépítésben- körzetükben vonják be a la­kosságot. A takarékosságot, a megle­vő eszközök jobb kihaszná­lását. a célszerű átcsoporto­sítást figyelembe véve, a pénzügyi maradványok fel­osztásánál is hasznos javas­lattal éltek­Sor került az adómorál, az állampolgári fegyelem meg­vizsgálására. Tóth Endréné. a bizottság elnöke elmondta, hogy egy-két notórius nemfi­zetőtől eltekintve, a község la­kossága időben eleget tesz adófizetési kötelezettségének. Felfigyeltek viszont arra a tényre, hogy Szécsényben vi­szonylag sok a hasznosítatlan földterület. Javaslattal éltek a tanácsnál, hogy ezeket a te­rületeket vizsgálják felül, és a szükséges intézkedést tegyék meg hasznosítására- Nagy felelősséggel kezelik és kö­rültekintően megvizsgálják a községfejlesztési hozzájárulás törlésének, vagy csökkentésé­nek kérelmeit, csak azután teszik meg javaslatukat a végrehajtó bizottságnak­A bizottság tagjai közül az elmúlt időszakban Velen- czei Jánost megyei tanács­taggá választották- Az ülé­sekről mindig hasznos ta­pasztalatokkal tér haza- ame­lyeket a bizottság többi tag­jának is átad- hogy az otthoni munkában közösen tudják hasznosítani. A tervekről szólva Tóth Endréné elmondta, hogy a tanacs 19 intézményénél a pénzügyi és gazdálkodási el­lenőrzésbe szeretnének job­ban bekapcsolódni- Nem is annyira a pénzügyi felhasz­nálást vizsgálják, hiszen azt a tanács szakemberei elvégzik, hanem a takarékosságot. az ésszerű gazdálkodást nézik meg. A bizottság tagjai kü­lönböző területeken dolgoz­nak és minden valószínűség szerint hasznos javaslatokat tudnak adni az intézmény ve­zetőinek­Óvoda Tolmácson Nagyon sokszor felvetett régi gond volt a helybeliek­nek a tolmácsi óvoda- A léte­sítmény egy műemlékjellegű. régi. óvodának egyáltalán nem alkalmas épületben volt- igen rossz körülmények kö­zött- Az idén lehetőség nyílt a változtatásra. A körzetesí­téssel felszabadult tanterem átalakítása már folyik. így az iskolaépületben maradó alsó tagozatosok mellett helyet kap az óvodai csoport is- Egy ugyancsak felszabaduló tan­teremből közös tornaszobát alakítanak ki­A Szécsényi nagyközségi Ta_ nács számvizsgáló bizott­sága ismeri feladatát, annak szellemében tevékenykedik, őrködik a pénzügyi fegyelem betartásán, a forintok célszerű felhasználásán- A lakosság érdekében hasznos javaslato­kat tesz. szervezi a választó- polgárokat a teendők végre­hajtására. a szocialista de­mokratizmus szellemében te­vékenykedik a község lakos­ságáért. a lakossággal együtt. Sz. F. Szalut abeíaharíióh Nagy a sietség Elöí a szalmalchúzók dolgoznak, a távolban pedig a kom bajnok aratnak. A kombájnok reggeltől es­tig dübörögnek. A lóéi út mellett vágják a sarga, egye­nesen álló gabonát. A fasor hűvösében a szállítók pihen­nek. Jól megszervezték a szé- csényiek a búza betakarítását, közvetlenül a kombájnok sar­kában igyekeznek a szalma­gyűjtők is­A lapot a gép hátuljára tud­ták felszerelni, ezérí állandó­an tolatva járnak, az ülésben félig hátra, illetve előre for­dulva. I — Mi is akkor indulunk ál­talában, amikor a kombájnok kezdik az aratást. A mai rendkívüli nap, mert a burgo­tert, aztán a kupacot, melyek, emeletnyi magasságra is meg­nőnek néha- békén hagyják, nem tolják tovább. Indulnak a következő porcióért. Mögöt­tük a tarló, mint a kefefrizu- ra- A traktoros azonban a „fazonnal” elégedetlen. — Nagy tarlót hagynak — A kalászosok területe 1200 hektár, nagyok a táblák. Az SZK—4-es típusú gépek he­lyett SZK—6-osak és E—512- es német kombájnok halad­nak. Ez a ..nemzedékváltás” megnehezítette a nyári mun­kák komplex módon történő teljesítését, mert nincs mind­egyik szalmágyűjtő kocsival felszerelve. Akkora a teljesít­ményük, hogy a szalmát már nem képesek rövid ideig sem tárolni gyomrukban- A bálá­zó viszont kevés. így nem kis fejtörést okozott a gazdaság vezetőinek, hogy szinte az arátással egyidőben az érté­kes szalmát ás biztonságos helyre, szállítsák. Kényszerű­ségből áthidaló megoldást gondoltak ki­A műhelyben már jó előre hegesztették a szalmatoló la­pokat, amelyeket a Zetorok hidraulikai berendezésére erő­sítették fel. Ezekkel a szerke­zetekkel gyűjtik a rendre fe­küdt st&iriiafc hogy aztán' majd á bálázó szabályos tég­lákat préseljen a ropogós anyagból, vagy a tábla szélé­re húzzák ki, ahol homlokra­kodó segíti a kazal rakást. A kombájnok szomszédsá­gában két Zetor jár le-fel. A vaskeretes tolólap. melynek közepén drótháló vigyáz a szalmára, nekifeszül. tolja maga előtt a száraz búzaszá­rat. Percze János, sapkáját tarkójára tolva figyeli, hogy minden rendben legyen. — Az embernek kicsavaro­dik a nyaka — jegyzi meg­Percze János pontossághoz szokott. —képek: kj— nyaásást kellett volna végez­nünk. de a föld nedves. Hogy gyorsítsuk a szalma betakarí­tását, besegítünk — magya­rázza izzadó homlokát törül* getve. Eddig a legnagyobb becsü­lete az aratómunkások" között a kombájnosoknak volt. Nim­buszuk ma is élő- de a szal­mát húzóknak legalább eny- nyire fontos a teendőjük, hi­szen az almozás mellett az iparnak is értékes alapanya­gáról van szó. A borsó szal­máját is gondosan összeszed­ték. Ilyen takarmányínséges időkben még az állatok is szí­vesen ropogtatják majd. Percze János pontossághoz szokott. A távolabb szorgos­kodó Petró Józseffel tökéle­tesen megértik egymást. Ha­ladnak harminc-negyven mé­mutatja. — Magasra nőtt a gabona s ezért a vágóasztalt nem merik lejjebb engedni, pedig még több szalmához jutnánk. Óvatosan rálép az egvik meghajlott karomra, amely aljára férkőzik s felemeli a rendet. Nézi. hogy pontosan a helyére sikerült-e visszáiga- zítani. — A bálázó a herminai táb­lában van. Ide nem jön. Kaz­lat rakunk majd az össze­gyűjtött szalmából __ S fürgén' felkapaszkodik a fülkéhez vezető lépcsőfokra, tóért a kombájnok rettene­tesen haladnak az aratással. Eddig nyolcszáz hektáron végeztek- A szalma pedig a betakarított terület felérő! sem került biztonságba. Ezért a nagy sietség. Sz. 6y. A mester most nyugodtan á'l. Fél kézzel támasztja a bádoggal bevont műhelyasztal egyik sarkát, a másikban meg ott a szelet kenyér és ha­rap belőle nagyokat, megéhezett jóízűséggel. Reggeliszünet van. Lecsillapodott a gépek dohogása, nem villan a hegesz­tőkészülékek szemet sajdító fénye, s neki is homlokára fel­tolt svájci sapkáján csillan meg, lámpa felé fordítottan, a védőszemüveg sötét ablakszeme. Eszik a mester, s elnézést kér, hogy néha tele szájából buknak elő a szavak, de hát sietni kell, rriert hamarosan újra neki kell látni a mimi­kának. Tóth József, a negyvenkét éves mester neve, a FU- TÖBER November 7. Szocialista Brigádjának vezetője, aki huszonhatodik éve szakmunkás már. Lakatos is, meg he­gesztő is: hetedik éve itt a FÜTÖBER-ben, előtte meg majd­nem két évtizedig a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gép­üzeménél. Szuhán lakik, fent a hegyekben, onnan jár min­dennap ide le, a Zagyva-völgybe. — A nyarat szeretem. Csak felülök a motorra, s már itt is vagyok. De a késő ősz, a tél. .. Busszal jutunk le Mátramindszentre, ott vonatra szállunk, Kisterenyén má­sik vonatra ülök. Hosszú, fárasztó út. — És megéri? — Hogyne! Nagyon szeretem a munkám, meg ezeket sz embereket itt, a brigádban. Mind a huszonegyüket, még az egy-két rakoncátlankodót is. Mert nem vagyunk mi szentek, feddhetetlenek; de hát azért van itt az ember a .-brigád élén, hogy ne csak munkára serkentsen, hanem ne­veljen is. Ez is kell, sőt, mindinkább. . . Már csak azért is, mert amolyan vegyesek vagyunk: segédmunkás, betanított munkás, lakatos, hegesztő; sokfélék, minden tekintetben. Életkorban is. ' — A munkájuk... — Ventillátorokat, gyártunk, meglehetősen sokfélét. Szép dolog, izgalmas, változatos. Tudja, hány alkatrésze van egy ilyen szerkezetnek? Rengeteg: De ismerjük már őket, tud­juk mi, , hová tartozik, gondolkodni sem kell már, melyik hová kerül. Ez látszik a teljesítményünkön is, mert nem di­csekvésképpen, de az első féléves tervünket is 110 száza­lékra vittük fel. Ami nem kis szó, a mostani, felfokozott tempót figyelembe véve. — Ezüstkoszorúsok... — Igen, sajnos* Tavaly léphettünk volna eggyel előbb­re is, de hát egy. baleset... Képzelje! Egy hete dolgozott V állomások csak nálunk egy nő, vagy még annyi ideje sem. És: el­tört a fúrószár, a szilánk bele az egyik szemébe... Ki is kellett operálni. De az idén már reméljük, nem lesz ilyes­mi, Ügyelünk nagyon, mindenre — és tartjuk a frontot. — Önmagáról,.. — Magamról? Kell ez bővebben? — ... Jól érzem itt magam. Megbecsülnek erkölcsi­leg, anyagilag is. Négyezér körül keresek; hol többet, hol kevesebbet néhány forinttal. Jó itt dolgozni. Kedvvel te­szek mindent és azt hiszem, ez megfizethetetlen. X Még tart a reggeliszünet. Harsog a fogak alatt a zöld­paprika, piroslik a gerezdre vágott paradicsom. Talán kí­vánni sem kellene a jó étvágyat, mert van, mert szemmel látható, de megtesszük, mert így dukál. — Megvolt már az étel. De jól is esett. — És rá a hideg víz... — Fröccs híján. — Űj erő van már. — Az. Neki is látok a munkának azonnal, nyomni kell a gombot! Mert néhány nap kell csak, hogy ne hozzuk a normát és aztán kapaszkodhatunk. Oravecz János negyvenöt éves. És mi mindent csinált már eddigi élete során... Kész regény, megírásra alkalmat adó lenne, a vájárból lett tanár, a szakmunkásképzői igaz­gatóhelyettes, a mélyépítő-művezető, és a lakatos, eddig megért élete történéseinek papírra vetése. — Negyvenhétben vájár voltam Ilonabányán, majd’ három éven át. Aztán tudja, milyen idők voltak akkori­ban. .. Káderek kellettek, oktatók, nevelők, mind-mind — fogalmazzam úgy, hogy a párthoz hű, kemény munkások soraiból? Hát így volt: amikor beindulófélben volt a szakmunkások képzése a szénbányáknál, a párt kért meg arra, hogy végezzem el a műszaki tanárképző főiskolát. Si­került. .. Hat évig Komlón tanítottam a vájártanu’ókat, mert ott kellett, de aztán — lévén tősgyökeres maeonkai —, „hazakéretszkedtem.” Tizennégy évig tanította a nagybátonyi MTH-ban a fiatalokat — miként viccesen említi: a hittanon kívül min­denre. Geológiára, fizikára, matematikára, bányaművelésre, meg a többiekre. Nevelői — a szó szoros értelemben vett — pályafutásk utolsó hat évében igazgatóhelyettes volt De aztán Nógrádban megszűnt a vájártanuló-képzés, az utolsó évfolyam hallgatóit már busszal szállították Várpa­lotára. .. — Nem azt csináltam már, ami a véremben volt.. Nem, nem futamodtam meg akkor, amikor 1970-ben elmen­tem művezetőnek a mélyépítő vállalathoz: azt csináltam, amihez világéletemben kedvem volt. És visszaemlékezik, nem is olyan hosszú időre: ami­kor ők verték le a cölöpöket a FÜTÖBER nagybátonyi gyá­ra csarnokaihoz. Néha szinte térdig érő sárban dolgoztak, de úgy ment a munka, mintha külön nagy összeget tűz­tek volna ki célprémiumként. Pedig, dehogy! Csak, mert sokan bányászkodtak közülük, azt tartották: minél előbb munkalehetőséget kell teremteni volt „sorstársaiknak”. — Akkor jöttem ide dolgozni,. amikor a, gép az utolsó cölöpöket is beverte a földbe. Mert tudtam, itt biztos he­lyem lesz. Hiszen, itthon vagyok... 1947 óta párttag Oravecz János, most meg az üzemi bizottság titkára is, s tagja a vállalati szakszervezeti ta­nácsnak. No, és — nem mellette, kérte, ezt hangsú’yozzuk —, lakatos. A November 7. brigád egyik legjobbika. — Roppant szeretem a vasasszakmát, s értem is. Ide- kerülésem után hamarosan . észrevették, hogy egymásután kétszer nem ütök oda feleslegesen ugyanarra a helyre... így meg is becsülnek, elismernek, s mondjam, hogy szeret­nék innen nyugdíjba menni...? Beszélgetünk még élete soráról. Apró mozaikokat em­lít, amiket összerakva, valószínűleg kerekebben peregne le e nehány sorban is, élete. De hát... És barátairól beszél, a brigádbe’iekről. Mert — mint fogalmazza — enélkül nem teljes az életéről alkotott kép. Lezárja a gondolatsort: újabb pohár vizet iszik a reg­gelire, amikor a sziréna hangja a szünet végét jelzi. Karácsony György NÖGRÁD = 1976, július 29., csütörtök ^ 3 4

Next

/
Thumbnails
Contents