Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

Sajátos tervtőljesílcs — sajátos lemaradás

Jobban csipkedjük magunkat

Az első negyedévi terv túlteljesítésével önmagukat hozták kellemetlen helyzetbe a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárának vezetői és dolgozói. Külön kérésre terven felül légyártották a metró építéséhez szükséges termékeket, aminek értéke több mint húszmillió forint. Ezt az összeget az év végén számolja el a kollektívának a vállalat központja.

Az előbb említett termékek előállításához azonban nem kaptak plusz alapanyagot. mivel az alumínium kontnigentált termékek közé tartozik. Nem volt más lehetőség, minthogy raktári készletből’oldják meg a többlet- termelést. Ennek következtében a folyamatos termeléshez szükséges ötnapos anyagkészlet a minimumra csökkent. Talán nem lett volna ebből nagyobb baj, ha Ino- tán nem ér"-»n ebben az időben kezdik meg a szokásos nagyjavítást. Emiatt innen nem kaptak alapanyagot. A másik szállító. Tatabánya, viszont nem tudta átvállalni Inótától azt a pluszmeny- nyiséget, ami a termelés biztonságát szolgálta volna. így egyik napról a másikra éltek. Ahogy késiek, vagy valamilyen ok miatt nem érkeztek meg az alapanyagot szállító tehergépkocsik. úgy lett kevesebb a termelési érték. Jórészt az előbb említettek miatt, áprilisban hat és fél millió forint értékű exporttal maradtak adósak. Ez kétnapi termelési értéknek felel meg.

Hol tartanak ma?

így látták helyednek

Imre Isjván, a pártalapszer- vezet titkára, aki egyben, a termelési osztály vezetője is, a következőket mondja: — Legkésőbb június első tíz napjában pótoljuk az elmaradást.

— Miként fogadták a le-, maradást a külföldi megrendelők?

— Nem neheztelnek, mivel a szerződés szerint kötelezettségeinket a félév végéig kell teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy előszállítást is végezhetünk. Az export legyártása ugyanis csak a mi programunkban szerepel. Az első negyedévi túlteljesítés, valamint az ezt követő anyagellátási gondok miatt, úgy döntöttünk, hogy áprilisba^ és májusban elsősorban a munkaigényes termékeire* gyártjuk. Ennek megfelelően. *a kívántnál előbb szállítottuk a kért termékeket a

most épülő 750 kilovoltos távvezeték építéséhez — válaszol az osztá'yvezető. — Ettől függetlenül a lemaradás arra is figyelmeztetett bennünket, hogy jobban csipkedjük magunkat, tegyünk meg néhány múlhatatlanul szükséges intézkedést.

Nem ok nélkül!

A mennyiségben már jelentkezik

A lemaradáson kívül a termékek minőségével kapcsolatban is A érkezett egy-két olyan észrevétel, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Elismerve, amit Kiss Sándor üzemvezető mondott és társai megerősítettek, hogy a Tatabányáról érkező anyag minősége esetenként erősen kifogásolható — van mit tenni a gyár dolgozóinak háza táján is.

— Megszigorítottuk a technológiát. Növeltük a minőség- ellenőrzést végzők számát. Ma már minden, terméket, a beérkezéstől a kiszállításig átvizsgálunk. Egy-egy termékre kísérőcédulát tesznek a dolgozók, aminek a'apján megtudjuk, ki, milyen műveletet végzett el rajta, ki dolgozott jól, ki rosszul. Átszerveztük a termelésirányítást is. A beállított üzemi technológus a művezetőknek segít a szakmai kérdésekben. Megoldottuk a műszakos főművezetői rendszert. Ez azt jelenti, hogy a főművezető nem egy részterületért, hanem az egész műszakért felelős. Mindezek előnye egye- . lőre csak a tervteljesítés mennyiségében jelentkezik, a minőségben még nem — szól a termelési osztályvezető.

A fenti következetesség jó hatással van a termelés közvetlen irányítóira, ök is jobban megkövetelik a technológiai előírások betartását.

— Tavaly öt dolgozót javasoltam kártérítésre. Köztük egy művezetőt a technológiai fegyelem megsértése miatt — vélekedik Kiss Sándor üzemvezető. — Több is lett volna, de a mulasztók közül jó néhányan felszaladtak a munkaügyi osztályra és kikérték a munkakonyvüket.

Elbeszélgettem néhány munkással azok közül, akik kártérítési kötelezettséget kaptak, s olyanokkal is, akik nem. Az előbbiek — ha nehezen is —. de bevallották: — saját bőrükön tapasztalták. nem érdemes, csak a mennyiségre hajtani. Az utóbbiak fegyelmezetten csak annyit mondtak: — úgy dolgozom, ahogy megkívánják. A legkisebb hibánál azonnal szólok a művezetőnek. Az előbbieken kívül félreteszik azokat a tekercseket, amelyek a feldolgozáskor hatnál többször elszakadnak. Ezeket visszakül-. dik Tatabányára.

Folyamatosan

üzemeltetik

A lemaradás pótlása érdekében tett intézkedések, valamint az alapanyag-ellátás javulása kedvezően tükröződik a májusi termelési terv teljesítésében. Az ütemesség és a gazdaságosság biztosítása céljából g.edig a nagy teljesítményű sodrógépeket —. amelyek egy nap alatt csaknem egymillió forint termelési értéket hoznak —, folyamatosan. szombat és vasárnap is üzemeltetik. A napi termelést rögzítő nagykönyvben már nem lehet arról olvasni, hogv lemaradásban1 vannak a kábelgyár dolgozói. Sőt, ha minden jól sikerül, akkor június második felében már némi előnyhöz is juthatnak.

V. K.

JMógrádiak Som ogyban

Vasárnap ismét benépesültek a KISZ somogyi önkéntes ifjúsági építőtáborai: a fiatalok birtokukba vették a szépen rendbe hozott, kicsinosított épületeket. A Siófoki Állami Gazdaság balatoríújhelyi táborába Nógrád megyéből kétszáz középiskolás diáklány' a Balatonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti táborába Komárom megyéből kétszázötven középiskolás diáklány érkezett. A régi ismerősök, barátok találkoztak ismét és felelevenítették a tavalyi táborélet kedves epizódjait. A szokáshoz híven ünnepélyes tábornyitót tartottak: felvonták a zászlót, megalakították a munkacsapatokat, hogy hétfőtől két héten át napi hatórás munkaidőben dolgozhassanak. Mindkét helyen a gazdaság vezetői fogadták a diákokat.

A salgótarjáni ötvözetgyárban reformtervet dolgoztak ki, már megvalósult. Az üzem dolgozóinak társadalmi összel’o munkával elkészült-az a rendszer, mely szinte emberi ké lönbözö alapanyagokat az elektromos kohókba. A kohászok e nehéz és az egészségre is ártalmas munka miatt. Meg sen javultak munkakörülményeik. Az ötvözetgyáriak tov nek, hogy a termelés bővítése mellett a dolgozók szociá lentősen emelkedjenek.

melynek egyik első fázis» gásával, saját tervezéssel és z érintése nélkül viszi a kősókat küszködtek korábban szabadulva mindettől jetentö- ábbra is mindent megtesz- lis és munkakörülményei je- - kj —

Tengerszint alattbúvárruha

néJjküi

Ma már egyre kevesebb

fiatal bányász. Így van ez kányási bányaüzemnél

Is, akik szívesen szállnak nap mint nap a föld mélyébe, pedig nem is bányászni. Munkájuk nélkül elképzelhetetlen a folyamatos termelés.

Vidéki József szénportól fekete, mosolygós arccal lépett hozzánk és üdvözölt igazi bányász köszöntéssel:

— Jó szerencsét! Most éppen a páncélkaparó hajtóműve hibásodott meg, ezért áll a termelés — mondta. — Nem nagy munka, a hibát hamar kijavítjuk.

— Hogyan és mikor került a bányához? — érdeklődtem.

— Eredeti szakmám villanyszerelő. Selypen a 215- ös számú Szakmunkásképzőben végeztem 1967-ben. Már a tanulóévek alatt is a bányánál dolgoztam. Igaz, hívtak sok helyre, ^e én ezt választottam. Huszonhét éves vagyok és ennek egyharma- dát a bányában töltöttem. Nálunk, a családban a bányászatnak hagyományai vannak. Édesapám közel huszonöt évig fejtette a kincset érő

1S- fekete szenet. Sokat mesélt

Nem szívesen választják ezt esténként a föld mélyének a nehéz, de annál szebb életéről, a munkáról. Hamar szakmát. De vannak olyanok megtanultam a bányászA tél végére lecsendesede't a köztük folyó vita, de csak annak árán, hogy Dudenka Ferenc kivált közülük- Bajkeverőnek emlegetik. Volt egy húzása, amit nem tudtak lenyelni a többiek. Feltüzelte őket, hogy menjenek követelni jobb ellátást, magasabb fizetést a vezetőségtől- Kettő kivételével mind a tizenöten fiatalok. Harminc sincs az átlagéletkoruk, könnyen bepörögtek és mentek. De Dudenka nem, hanem a, háttérben maradt- Ezzel a szerepét eljátszotta és mégis mennie kellett. Ezt követően télutón már megalakították a szocialista brigádot és azóta így dolgoznak. A múltkor felrobbant a ventillátor. Adorján András volt ott, de nem ő tehetett róla. A forrólevegős üzemben erre számítani kell, mert csak rövid időre kapcsolják ki az áramszolgáltatást- Az olajjal fűtött forró kemence izzik és pusztul minden felszerelés körülötte. Így történt ,a robbanás is. Utána tűnt ki, hogy ez a tizenöt ember az Almavölgyön milyen szorosan kötődik már egymáshoz- Czeba Józseffel, a szocialista brigádvezetővel, aki egyben az üzem villanyszerelője. senki nem gondolt a munkaidő végére. Budai József. az üzem vezetője a napokban mondta:

— A bajban dől el milyenek az emberek. ■.

Almavölgyi tizenötök...

Messze van az Almavölgy a falutól. Olyan néptelen a vidék, hogy a kürti rezervátumból ott sétálnak a szarvasok, friss lucernát csipegetve. A szürke nagy épület mint egy vár, abban a végtelen zöldben. Betonból a falak, az udvar, a mérleg felé terelőút, meiy bunker, szállítószalagok, korszerű betakarító gépek, billenős kocsik, az épületben tűzben izzó kemencék, finom mérlegek, csomagolok, műszer és műszer- Az üzemvezető büszke.

— Jól működő szerkezet. Nem a legkorszerűbb, de jó

Tizenöt ember, szocialista brigádba tömörülve dolgozik itt, évente öt és fél—hatmillió forint értékű terméket állítanak elő. Forrólevegővel lisztet lucernából, kukoricakeverékből- Mindkettőből keményre préselt mogyorókat, ropogósai, és küldik szerte Európába. Budai József, az üzem vezetője, gépésztechnikus, akit a nagyüzem formált munkássá Ikla- aon. Hazatért Kálióra, családot alapított és a tsz-hez szegődött, az almavölgyi üzembe került. A többiek vele tartottak és azóta dől •sóznak ott, alakítják az életüket, amivel formálódV gondolatuk is. Az üzemvezető maga is fiatal még, de nagyon Kötelességtudó ember, akit a sikerek nem szédítenek meg. Mindha önmagának mondaná:

— A kezdetén vagyunk az életnek■ A munkánk sem teljesen kiforrott még. Most válunk üzemi munkássá és nem megy olyan simán mint gondolnánk. ■.

Ebédidőt jeleztek. Az üzem zúgása elcsendesedett- Egy kicsiny szobácska, ahol a hivatalos dolgait intézik az üzemnek. Budai székhelye is. Ott voltak a brigádtagok, Czeba József, a brigádvezető komor tekintettel, Adorján András, Koncz József, Kó- már Lajos, Bacsa István egy nagy táblát festett, amin az állt, hogy a’szocialista brigád amit vállalt azt teljesíti. A falon grafikonok, a festék szaga árad arról is. Á girbe- görbe vonalak mintha beszélnének- Két esztendővel ezelőtt, amikor tulajdonképpen az Almavölgyben megindultak a gépek, husszonnégy és fél vagon lucernalisztet , készítettek. Budai magyarázatot lűzött ehhez:

— Nehéz volt az induláskor. Kerestük a legjobb utatElhallgat, mint aki azt gondolja, hosszú volna megmagyarázni mit jelentett ez- Nem is szükséges, mert aki tudja, hogy a lazább falusi életet a múló, és helyét a fegyelmet követelő üzemi élet váltja a falun, az érzékelheti, hogy pz nem békésen végbemenő változás, amit Budai meg is fogalmazott.

— EZ a társadalomban végbemenő fordulat.. •

Tudják ezt valamennyien. Mert meg kellett tanulniuk, hogy a gép a munkakezdéskor indul és csak a munkaidő lejártakor állhat meg. Ezek az időpontok pontosan kezdődnek és pontosan végződnek, s ezt tudomásul kellett venniük- Azt is, hogy a gép érték, üresen nem járhat. Mindennél talán a legnehezebb volt, megtanulni a gép szerkezetét, hogy az akképpen cselekedjen, ahogyan kezelői akarják. Megtanulták-e? Czeba József, a brigádvezető mondta:

— Megtanultuk, mert kemény akarattal eltökéltük, hogy megtanuljuk- Most már azon túlvagyunk, többet kívánunk. Azt, hogy magasabb legyen a teljesítményünk-.:

Ennek az útját keresik most szocialista szellemű közösségbe tömörülve, ahol a

fegyelem önként vállalt, egymás támogatása kötelező. Okuk van erre. Budai József grafikonján ez áll: az idén nyolcvan vagon/ préselt lucernalisztet kell készíteni- ötezer mázsát kukoricából és így tovább- öt—hatmillió forint nagy pénz, ezért gondosan meg kell dolgozni. Aztán a piac! Az könyörtelen! Ahhoz igazodni tudni kell» Saját bőrükön megtanulják a most üzemi munkássá váló ifjak, az almavölgyi tizenötök. Esett a kukoricaliszt ára, az iránta való csökkenő kereslet miatt. Ez már érintette őket is- De azért lettek szocialista brigád, hogy szer- teágazóan gondolkodjanak. Megbeszélést tartottak. Budai ismertette velük az űj körülményeket- Vita keletkezett. Javaslatok hangzottak el. Izzóit a hangulat a kisszobában és akkor Nauberger Géza tanácsát fogadták meg.

— Annyival több lucernalisztet készítsünk, amennyivel kevesebb kukoricalisztet vásárolnak tőlünk- A lucer- naliszt keresett cikk.

Az Almavölgy nyárj rendjét nem zavarja az üzem. Oda tartozik, mint ahogyan az a’ tizenöt ifjú is a nagy közösséghez, a kállói egyesített termelőszövetkezethez- Bobál Gyula

kifejezéseket, -mondákat és természetesen a -nótákat ,s. Még mindig a fülemben cseng édesapám tompa, mély hang* ja. ahogy énekelte a legszebb bányászdalt. .. Szerencse fel. szerencse le, Ilyen a bányász élete!...

Ma már nagy fejlődés ta.' pasztalhátó ezen a területen is. Megjelentek a gépek, melyek segítik az ember munkáját. Könnyűnek ma sem mondható a szénfejtés, de a maró- és fúrógépek, kaparok, szivattyúk és szallítoszalagok sokat segítenek.

Az én feladatom ezeknek a „masináknak” a karbantartása, a meghibásodások kijavítása. Nem panaszkodom, munka van elég, óe- szívesen csinálom. Olyan ez itt, mélyen a tengerszint alatt, mint egy nagy család. Egymásra vagyunk utalva; egymásnak segítünk.

— Jóska fiatal kora ellenére az egyik legjobb szakemberünk — kapcsolódott a* beszélgetésbe Szilágyi László helyettesítő főaknász, aki több mint húsz éve dolgozik a bányában. Jól beilleszkedett a közösségbe, sokszor csal mosolyt a többiek arcára. Nemcsak a termelésben, hanem a mozgalomban is a legaktívabbak közé tartozik. A kányási bányaüzem 1. számú KISZ-alapszervezeténeK tagja. Mindig és mindenben lehet számítani rá. Az alap- szervezet ajánlására 1972*ben felvették a párttagok soraiba, ahol mint csoportbizalmi dolgozik. Megbízatása, feladata szorosan kapcsolódik KISZ-szervezetének munkájához. '

Miközben egy kicsit meg* hajolva, a bányászlámpa fényénél meg-megcsillanó le* kefe szénfal mellé húzódva, beszélgettünk, tompán, távolról robbantás zaja hallatszott.

— Reméljük, szerencsésen sikerüli — mondták közösen.

Eközben a déli marós frón- ton is megindultak a gepek, termelték a szenet. Elindultunk a vágatban. A falnak támasztva, három-négy csákányon akadt meg a szemem.

— Ezeket nem kellett ia* vitani — válaszolta csodálkozó pillantásomra, és kezébe vette az egyiket. — Azért még ma is szükség van rájuk, de már ep*re ritkábban.

Maga elé nézett és szótlanul elmerengett, Talán édesapja hangja és az esti mesék története jutott' újból eszébe?

b. as. .

NÓGRÁD — 1976. június 15., kedd