Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

ES Bj Gazdagabb, teljesebb lett az élet ||||B Tovább javul a megye lakásellátottsága Or. Sziliner Andrásnak, a megyei tanács tervosztály vezetőiének nyilatkozata Egy sikeres negyedik öté­ves terv után, a jóváhagyott tervek szerint megyénkben is hozzáláttunk az .ötödik öt­éves terv előirányzatainak teljesítéséhez. Dr. Szittner Andrással, a megyei tanács tervosztályának vezetőjével munkatársunk a megye la­kásellátottságáról folytatott beszélgetést. — Mi jellemezte a negye­dik ötéves tervet lakásépítés terén? — A negyedik ötéves terv alapvető célkitűzése a meny- nyiségi lakásfejlesztés, a hi­ányok mielőbbi felszámolá­sa volt. Ezt szolgálta a köz­ségekben a telekkialakítás és -értékesítés volumenének növekedése, a városokban és nagyközségekben a célcsopor­tos állami lakások mellett a telepszerű többszintes tár­sasházak — OTP-, lakásszö­vetkezeti formák — építési feltételéinek biztosítása. A negyedik ötéves tervbén mintegy kilencezer lakás építésével számoltunk, a tényleges lakásszám ’ meg­közelíti a kilencezer-kétszá­zat. Ebből az állami lakás 2535. A többi társasház-, csa­ládiház- és magánházépíté­si formában valósult meg. A mennyiségi teljesítés mellett azonban gondot oko­zott, hogy a lakások minősé­gi jellemzői több vonatko­zásban elmaradtak a terve­zettől. Így például az átla­gos alapterület a tervezett 50—53 négyzetméterrel szem­ben mindössze 46,8 négyzet- méter. A szobaszám szerinti megoszlás is kedvezőtlen. A kétszobás lakások aránya a tervezett 50 százalék helyett csak a 40 százalékot érte el. A minőségi mutatók ked­vezőtlen alakulását befolyá­solta a salakblokk helyi alap­anyagra épült termelésének megszűnése, a lakásköltségek növekedése, és más tényezők, összességében elmondhatjuk, hogy a negyedik ötéves tervben a lakásellátottság je­lentősen javult. A száz la­kásra jutó családok száma az 1971. évi 115-ről 105-re, a 100 lakásra jwtó személyek szá-i ma 329-ről 300, főre csők-' kent. Ennek ellenére to­vábbra is mutatkoznak fe­szültségek, amelyek alap­vetően meghatározzák az ötödik ötéves lakásfejlesz­tési terv célkitűzéseit. — Hol jelentkeznek ezek az úgynevezett feszültségek? — A megye lakásállomá­nyán belül, sajnos, nagyon magas az avult, korszerűt­len lakások aránya. A meg­levő lakásállomány 27 szá­zaléka 1919 előtt épült. A negyedik ötéves tervidőszak­ban tovább folytatódott . a bányakolóniák felszámolása, csaknem 700 szűnt meg, en­nek ellenére a szanálandó lakások száma még ma is mintegy 1900. Ugyancsak a negyedik ötéves 'tervben 872 cigánycsalád lakáshely­zetét oldottuk meg. Ezen belül külön jelentős feladd volt a salgótarjáni Pécskő- dombi lakások bontása. En­nek ellenére az ötödik öté­ves tervidőszakban további 1370 telepi lakás felszámolá­sát kell biztosítani. Kedve­zőtlen a lakásállomány szo­baszám szerinti összetétele. Magas az egyszobás lakások aránya, különösen Salgótar­jánban. Ezek a tények tehát meghatározzák az ötödik öt­éves tervi lakásfejlesztési feladatainkat is. — Mit mondana a már elfogadott ötödik ötéves ter­vi lakásfejlesztésről? ■— Elöljáróban ki kell je­lenteni, hogy a tervciklus­ban tovább javul a megye lakásellátottsága. Az ötödik ötéves terv lakásellátásának tervezésének a párt Központi Bizottságának a lakáshelyzet javítására, a Politikai Bizott­ságnak a népesedéspolitiká­ra, valamint a Miniszterta­nácsnak a lakásépítésre vo­natkozó határozataiból in­dultunk ki. Ennek értelmé­ben a központi elgondolások­nak megfelelően összesen 7200 lakás építését tervezzük. Ebből tanácsi célcsoportos és egyéb állami lakás 2120 lesz. A többi telepszerű társas­házban, családi házban és magánházban épül meg. Űj vonása a tervnek, hogy a telepszerű, többszintes la­kásépítés — az építési for­mától függetlenül — komp­lexen központi támogatás segítségével valósul meg. A lakásépítéseknél a kö­vetkező irányelveket alkal- mozzuk. Az állami lakásépí­tésnél a lakások felszereltsé­gi szintjét legfeljebb a már elért színvonalon tervezzük megvalósítani. Az ' átlagos alapterületet a negyedik öt­éves tervi 46,8 négyzetméter­ről 53 négyzetméterre növel­jük, s átlagosan kétszobás lakásokat tervezünk. Töre­kedtünk a lakásépítési költ­ségek minél nagyobb mérté­kű leszorítására, s ennek megfelelően határoztuk meg a technológiai és szintszám­arányokat. Az összes célcso­portos lakás 70 Százaléka többszintes, 30 százaléka kö­zépmagas épületben nyer el­helyezést. Még egyszer hang­súlyozom, hogy a telepsze­rű, többszintes lakásépítést komplexen a kiemelt négy településen kívánjuk megva­lósítani, időben biztosítva a megfelelő kapcsolódó léte­sítmények — út, járda, óvo­da, bölcsőde stb. — megépí­tését. A helyi tanácsok az ötö­dik ötéves tervidőszakban is kiemelt feladatuknak te­kintik a lakásépítést. A sze­mélyi és lakásellátós javítá­sára az összes fejlesztési le­hetőségek mintegy 50 szá­zalékát, ezen belül a célcso­portos lakásépítésre 41 szá­zalékát tervezzük. Ugyan­akkor gondoskodnak a köz­mű-, a gáz-, a víz- stb. jelle­gű létesítmények megvaló­sításáról is, mintegy 445 mil­lió forint felhasználásával számolnak. Ez az összeg több mint háromszorosa a negyedik ötéves tervi tény­leges teljesítésnek. A bányakolóniák felszá­molásának folytatására száz­millió forint központi tá­mogatásban részesült me­gyénk. Ez lehetővé teszi, hogy Salgótarjánban 160, Nagybátonyban 150, Kistere- nyén 10 új lakás épülhessen a kolónialakások pótlása­ként. összefoglalva elmondha­tom, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban tovább javul a megye lakáseílátottsága. A száz lakásra jutó családok száma a Jerv megvalósításá­val 102-re, a száz lakásra ju­tó személyek száma 285 fő­re csökken. Az anyagi esz­közök tehát lehetővé teszik az ütemes lakásépítési tevé­kenység megvalósítását — fejezte be nyilatkozatát dr. Szittner András. Somogyvári László Korszerű lakások sora jelzi Nagybátonyban a városiasodás folyamatát. A kényelmes otthonokat főleg fiatalok kapják, kiknek zöme a környékbeli bányaüzemekben és gyá­rakban talált magának munkalehetőséget. — k — Emléktábla helyei t Tanítónak, tanárnak ritkán emelnek szobrot, lakóhelyét, iskoláját emléktábla nem jel­zi. Hacsak másvalamiért nem: költő, vagy író lett. közéleti férfiú. Oktató-nevelő mun­kájának emlékét nem őrzi érc. sem márvány; legföljebb — amint mondják — az okta­tásügy terén szerzett érdeme­it, reformjait, törvényeit avat­ja történelemmé az utókor. Lehet mondani, persze, hogy ércnél maradandóbb emléke tanítók-tanárok munkájának a tudás, az emberség, amelyet beleplántáltak tanítványaik­ba. Valamennyi szobor és em­léktábla, őrizze bár tudós, művész, hazafi emlékezetét, szobra és emléktáblája meg­annyi névtelen tanítónak, ta­nárnak is. Minden emlékmű, minden kis darabkájának jó­kora része őket illeti. Gon­dolunk-e erre. történelmi alakokra emlékezve, előttük tisztelegve, gondolunk-e erre akárcsak a pedagógusok nap­ján is? Természetesen, gondolunk. Az országos intézkedéseken túl, illetve azok részeként me­gyénkben is mind több törté­nik a pedagógusok megbecsü­léséért. Munkájuk társadal­mi elismerésének része, töb­bi között, a pedagógusnap alkalmából átnyújtott ki­tüntetések sokasága is. Az idei pedagógusnap alkalmá­ból Nógrádban csaknem száz kitüntetést, dicséretet közve­títettek az oktatásügyben dol­gozóknak. Hát életükben. hogyan tiszteljük őket? Nincsen olyan mondat, amelyet tanárainkkal. tanítóinkkal kapcsolatban el­mondhatunk, hogy valami ,.de” ne kapcsolódnék hozzá Az ember és a nemzet, az egyén és a társadalom jövőjé­nek tekintetében felmérhetet­lenül és megbecsülhetetlenül fontos az öktatók-nevelők szerepe, hiszen kezükben a jövő nemzedék lelki-szellemi arculata. embersége, tudása, cselekvése — de eszerint mé- rik-e csakugyan megbecsülé­süket. munkalehetőségeiket, javadalmukat? Az évek során oly sokat tett a társadalom a pedagógusok erkölcsi és anyagi elismeréséért — de eleget-e? S, az országos in­tézkedések. határozatok és ünneplő szavak egy-egy isko­lában. egy-egy tantestületre nézve, tanítók, tanítónők, óvó­nők. tanárok és tanárnők mindennapjaiban éppúgy ér­vényesülnek? S a megterhelés, a túlter­helés. amelyet gyei’mekeink- kel kapcsolatban gyakran fölpanaszolunk, nem sújtja-e a pedagógust is? Képzeletét, lelkesedését, szeme fölcsillanó izzását nem fogja-e vissza a sűrűsödő feladat, a tananyag burjánzása, nem riasztja-* meg a hegy. amelyen tanítvá­nyaival együtt át kell rágnia magát, s hozzá úgy. hogy min­den tanítvány életében, s a jövendő társadaloméban is ércnél maradandóbb emléke maradjon hivatásszeretettel végzett munkájának? Tanár, tanító, óvó néni mun­kájában mi a legmaradan­dóbb, ml a legemlékezete­sebb? Persze, hogy a tudás, persze, hogy a jellem —, de aki felnőtt korára fölidézi tanárainak, tanítóinak emlé­két. miféle kép jelenik meg előtte? Tanítóim. tanáraim külsejét, alig-alig tudom ma­gam elé idézni. A szavuk? Sokkal inkább, főként egv-eav érzelemfűtötte személyes szavuk, lelkesedés vagy csiüg- gedés, amely talán önkéntelen fakadt föl belőlük. S a tekin­tetük: is. amely ezt a szót kí­sérte. Szobron. dombormű vön* márványtáblán ezt a tekinte­tet, ezt a gondolatot kifejezni, ábrázolni lehet-e? Pedig ez az* ami legmélyebben vésődik belénk, a fölnevelt úí nemze­dék eleven emléktábláiba: * hivatástudat. a célratörés, a jellem, az emberség. az éráé* a belső tűz. Tanár úr. kérem, bárcsak lennék az emléktábla, amely ércnél maradandóbb bizonysá­ga: megérttette velünk, mi az élet értelme. ÁLL A DARU, hosszú gémjén zászló lobog. Pihen a fényesre kopott kőműves­kanál, a kubikoslapát, ünne­pel a gazda, az építőmunkás. Az építők napján őket kö­szönti az oj^zág és szűkebb hazánk, Nógrád. Az építő- es építőanyagipar dolgozóit. A kőművest és ácsot, a a kőbányászt és az aszfalto- zót, az üvegest és az asztalost, a tervezőt és a megvalósítót. Valamennyit, hiszen sok szak­ma együttes munkája, össze­fogása teremt újat, szépet, kényelmeset, korszerűt. Me­gyénkben csaknem 15 ezren tartoznak az építők, építő­anyag-ipariak nagy családjába. Az éves termelési értékük eléri a hárommilliárdot. Az ünnep alkalmas a visszaemlékezésre,. számve­tésre. Az öregek, a nyugdíja­sok sok mindent elmondhat­nak a múltról. A nagyobb darab kenyérért, a mindenna­pi munkáért folytatott küzde­lemről. A ma épíiőmunkásá- nak talán hihetetlennek is tű­nik, hogy volt olyan kor, ami­kor az elődök a köpködőn várták és sokszor hiába —, hogy munkára szólítsák őket. Ma több keilene belőlük. Ke­resett, megbecsült ember az építőmunkás. Sok új született. Gyárak egész sora épült fel. Intézmé­nyek, középületek, iskolák, Óvodák ezrei új, modern la­kások tízezrei. Példáért senki­nek neun kell a szomszédba menni. Változott a módszer Is. Az új technikával, techno­lógiával könnyebb, de még nagyobb hozzáértést kívá­nóvá vált az építők munká­ja. Egy dolog nem változott: ma is sok ember, sok szakma együttes, szervezett összefogá­sa keü, amíg az alapok kiásá­sától a tetőfedésig eljutnak. Az eddig megtett utat mara­dandó alkotások dicsérik eb­ben az országban és me­gyénkben i is. Jelképként ta­lán elég megemlíteni Salgó­tarján városközpontját, ami­ről építőiparilag fejlett, kül­földi országokból itt járt szakemberek is csodálattal nyilatkoztak. Tudnak a mi tervezőink, építőink alkotni. A megtett út felmérése ak­kor lehet teljes, ha egyben a jövőre is tanulságokkal szolgál Nem véletlen az sem, hogy a társadalom, amikor elismeri az építők végzett munkáját, ugyanakkor egyre nagyobb követelményeket is támaszt. Az építők napján a feladatokról is sok szó esik. Az ünnep után hétköznapok következnek, sorban beüteme­zett sok-sok tennivalóval,' csak győzzék. Még többet, jobban előké­szítve, megszervezve a mun­kát, kevesebb fizikai erő rá­fordításával, korszerűbben, gyorsabban és olcsóbban épí­teni. Ez mindannyiunk érde­ke, az építőké is. A lecke adott, megoldása az építő- és építőanyag-ipari dolgozókra vár. Vezetőkre, munkásokra, az egész kollektívára, hisz’ az egymásra utaltság ebben az iparágban különösén nagy. A felelősség is, hiszen a to­vábbi fejlődés üteme nagy­mértékben függ az építőktől. A határidők betartásától, a minőségtől, az akadályok el­hárításától. Sajnos, sokszor ilyenekkel is meg kell küz­deniük. Néha talán az erő is kevés, amit a cél érdekében még nagyobb odaadással, 'fe­gyelmezettebb munkával le­het és kell ellensúlyozni. A MEGTETT ÜTRÁ és a jövőre koccintanak az épí­tők ezen a napon. Az új fel­adatokra, a soron következő gyárakra, lakásokra, iskolák­ra, óvodákra, amelyek ma még talán a tervezők asztalán vannak. Mi is csak annyit mondhatunk pohárköszöntő helyett: jó egészséget, jó munkát, építők! B. J. A könyvhét gyorsmérlege Hafvannégymillió forint minden műfaj sikere Befejeződött az ünnepi könyvhét, Budapesten és vi­déken bontják a könyvsátra­kat. az Állami Könyvterjesztő és Művelt fjlép Könyvterjesztő Vállalat rríáris készen áll gyorsmérlegével. E szerint a fővárosban a könyvsátrak' ut­cai elárusítóhelyek, továbbá a könyvesboltak és arz üzemi könyvvásárok együttes for­galma csaknem 36 millió fo­rint volt' mintegy tíz százalék­kal több a tavalyinál. Hason­ló sikerről számolnak be a vidéki könyvterjesztők is, hi­szen j a Művelt Nép becsült forgalma 28 millió forint, s ez 18 százalékkal múlja felül az elmúlt évi vásárlást. A Budapesten jegyzett ada­tok tanúsága szerint 970, ezer kötet talált gazdára, s ez egy­úttal bizonyság arra, hogy alapjában nem drágultak a könyvek, kerekített számok­kal egy-egy könyv ára 32—34 forint. Természetesen ide kell számítani a gyorsuló idő so­rozatában megjelent néhány forintos füzeteket. éppúgy, mint a különösen szép kiállí­tású, száz forint felett,- mű­vészeti munkákat. Néhány adat a siker összetevőiből: az országos megnyitó színhelyén, a kőbányai Pataky István té­rén 200 ezer forint értékű könyv fogyott el. a Blaha Luj­za téren 280 ezer, a Váci ut­cában, a hagyományos ..könyvutca” sátrainál 840 ezer. A minden eddiginél na­gyobb forgalomért a színes és gazdag választék éppúgy dicsérhető, mint a tanácsok, a pártszervezetek s a népfront- bizottságok támogatása, ak­tív részvétele a könyv nép­szerűsítésében. Egyre több helységben demonstrálják — szocialista brigádok százainak társadalmi munkája tanúsítja —, hogy a könyvterjesztés, az irodalom népszerűsítése, kulturált körülményeinek megteremtése mindinkább közüggyé válik. Általános ta­nulság: az irodalmi műsorok, a könyvutcák. könyvterek, pavilonsorok sajátos, ünnepi hangulata nagy részt mond­hat magáénak a sikerből. A könyvhét gazdag ese­ménysorozatát Budapest és a vidék nagyüzemeiben színes irodalmi műsorok, előadások, író-olvasó találkozók tették emlékezetessé. A könyvsikerekről meggyő­ződhettek az olvasók, hiszen számos könyv — köztük első­sorban a féláron kapható an­tológiák — már az első na­pokban hiánycikké vált. A történelmi hűség megköveteli — s a krónikásnak feladata is. hogy számot adjon a kereslet­ről. Átütő sikert arattak a mai magyar szerzők alkotásai, keresettek voltak a kortárs szerzők regényei, drámái, no­vellas és verseskötetei; a könyvhét ..slágerei” sorába tartoztak a szocialista orszá­gok értékes irodaimáit kínáló kötetek. Az Európa Kiadó zsebkönyveit éppúgy sűrűn kérték, mint Lukács György most megjelent két müvét, Füst Milán naplóját, vagy a Fülep Lajos művészettörténe­ti tanulmányait tartalmazó kötetét, Illyés Gyula és má­sok frissen publikált, illetve gyűjteményes írásait, bizo­nyos, hogy az elsőkötetes szerzők, a népszerű alkotók új művei, éppúgy közel kerül­tek az olvasókhoz, mint ahogy sikert arattak hajdani és élő klasszikusok újra kiadott mű­vei. NÓGRÁD — 1976. június 6., vasórnop 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents