Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-29 / 152. szám
JMuuliánok moudlák Mernek szólni Egy UipasztuhOcsere nyomán MiSliőkat érő tartalékunk Akkor, ha elégedettek, ha nem. ha gond nyomja a vállukat, ha valami bántja vagy sérelem éri őket. így tesznek, amikor cselekedni kell. Mernek szólni. Talán így lehetne néhány gondolatba sűríteni azt a légkört, amely meghonosodott az Ipoly Bútorgyárban, s jól kifejezi, érzékelteti a vezetők és dolgozók, vitáktól, véleménykülönbségektől nem mentes, de gyümölcsöző kapcsolatát. X Dudás János, a fényezőbrigád vezetője, szakszervezeti bizalmi, törzsgárda- tag a gyárban. — Igen sokat fejlődtünk, egyre felvilágosultabbak a dolgozók, mernec »z tini, emu 'Od j ák véleményű« el, javaslatukat, kritikai megjegyzéseiket, a legmagasabb beosztású vezetők előtt is. Nem, nem panaszkodhatna, mert észrevételeimre eddig még mindig megfelelő választ kaptam. Gyakran szóvá tettem a helyszűkét. Amit lehetett, eddig is segítették. De már lattana az új, épülő gyárunkat. Ez megnyugtatott. Amíg elkészül, egy kicsit jobb szervezéssel átvészeljük ezt az egy évet. Javasoltam, hogy üzemrészünket tekintsék egészségre ártalmas munkahelynek, mivel a munkaidő 50 százalékában különböző vegyi anyagokkal dolgozunk. Felvetettem, hogy a védőételen kívül legyen kötelező orvosi vizsgálat, kapjunk védőruhát, s mindezeket vegyék bele a kollektív szerződésbe. Nem voltam ott a szerződés vitáján, de úgy tudom, a védőételre vonatkozó javaslatot elfogadták. — Nem tudom, hogy vitának nevezzem-e, vagy másnak. Valóban, előfordul, hogy egy-egy kérdésben más a nézetem, véleményem, álláspontom, mint a szakszervezeti bizottság titkárának, vagy a brigád valamelyik tagjának. A véleménykülönbségért nem haragszik egyikünk sem. Akár bérről, akár másról esik szó. Van, amikor a kérdésre kérdéssel válaszolok. Ez történt legutóbb a bérfelosztásnál: Ha csak ötnek jut, hogyan adsz belőle tíznek? — kérdeztem a vitapartneromtól. — Ha jobb megoldást tudsz, szívesen pártfogásomba veszem. Az ilyen és ehhez hasonló momentumok is hozzátartoznak a szocialista brigád életéhez, a jó munkahelyi légkörhöz. Egyikünk neveli a másikat. Később tudtam meg, hogy régi, ügyes kezű szakmunkás létére, amikor szükség van rá, segédmunkát is végez. Ennek kapcsán hangsúlyozta: — Nem mindegy, hogy egy szocialista kollektíva, és annak vezetője, miként dolgozik, milyen a magatartása, milyen összhangban áll szava és cselekedete. — Amit felvetünk, arra vagy helyben kapunk választ, vagy később intézkednek — veszi át a szót Plonk József pártcsoport- bizalmi, a Madách Imre javítóbrigád vezetője. — Nemrég arra kértük a művezetői, ho^y Karvalyi Lászlót, méltányossági alapon helyezze át a csiszolóból könnyebb munkára, mert nem bírja a keze. Kérésünket teljesítette. Szaktársunk keresete nem csökkent. Javasoltuk, hogy a munkaruha kihordási idejét csökkentsék. Ezt is elfogadták. Nem 18, hanem csak 16 hónap lesz ezután. Javaslatunkra megszigorították a délutáni műszak ellenőrzését. Egyébként nálunk nyugodtan lehet dolgozni. Kissé paprikás hangulatban közli véleményét Stri- hó Csaba, a KlSZ-vezető- ség tagja. Két dolog nem tetszik neki. Az egyik: az új kollektív szerződés szerint 9 forint á kezdő szakmunkások bére. Ö és néhány társa több éve szakmunkás, és mégis csak 8 forint 60 fillér az alapbérük. A másik: miért éppen őket helyezték át a kárpitosműhelyből, miért nem azokat, akik az ő helyükre kerültek. A beszélgetés közben érkezik meg Szedlák Sándor, a gyár igazgatója, és Szirtes Tibor, a szakszervezeti bizottság titkára. Rögtön továbbítom az észrevételeket. — Igazuk van, amikor a bért kifogásolják. Rendbe hozzuk — válaszol tömören és határozottan az igazgató, majd a fiúk felé fordulva így folytatja: — Mit mondtam nektek? Amikor szóba került, hogy idejöttök dolgozni, ezt megbeszéltük veletek? Egymásra néznek, mint akik nem tudnak semmiről, mintha ott se lettek volna. Az igazgató pedig tovább nógatja őket: — Nem emlékeztek? Néhány pillanatig vár, aztán újrakezdi: Megismétlem. Az új helyeteken sem csökkenhet a jövedelmetek. Egy hónapig az előző helyeteken elért átlagot kapjátok, utána pedig teljesítménybérben dolgoztok. Azért esett — Az életem érdekli? — Igen. — S mégis: miért? — Fiatalember, ilyen nagyon fontos beosztásban... — Hót, szó. ami szó.... — Akkor mondja? — Kérdezzen! Kérdezném, de felberreg az egyik telefon — néhány közül az egyik —■ az asztalán.' Elnézést kérve tekint rám. homlokán összehúzódnak a ráncok és felemeli a hallgatót. Műszakvóltás van éppen Ménkesen; a napon sütkérezve várják a leszállást a bányászok százai. Elnézem őket az ablakon úthosszán, egészen annyi ideig, míg a bányamester kiadja utasításait. Igen- a bányamesterrel- Mákos Nándorral beszélgetünk Ménkes-akna üzemi irodájában, a .„főhadiszálláson.” Mert- hogy nagyon fontos- felelősségteljes, körültekintést, figyelmet- előrelátást — és még sorolhatnánk- mi mindent — követel meg a bányamesteri beosztás. Amit ez a harminchét éves ember lát el- immáron hatodik évé. Aki aztán tényleg beleszületett a bányászkodásba: dédapja- nagyapja, édes- ania is szenet csákányolt a föld alatt, s maga is, majdhogynem így kezdte. — Csillés voltam a legelején Kisterenyén. a bányaüzem újlaki aknaüze- ménél. Így telt el- ezzel a munkával egy időszak. Elhallgat- gondolkozik. rátok a választás, mert ti korábban is asztalosmunkát végeztetek. Nem akartuk azt. mondani, hogy keressetek más munkahelyet, mivel most bizonytalan ideig kevesebb a kárpitosmunka. Strihó Csaba sehogyse akar belenyugodni az áthelyezés tényébe. Végül kimondja, ami belülről nyomja: A mostani beosztás lealacsonyító, ez nem szakmunka. A gépesített termelésnél bizony egyre nehezebb lesz pontosan elhatárolni, hogy egy-egy munkafolyamat meddig szakmunka és meddig nem. Hiába érvel az áthelyezés szükségessége mellett Roza János üzemvezető, Pri- beli András művezető, párt- csoportbizalmi, hiába vélekedik Fekete Tiborné, ugyancsak ide helyezett kárpitos szakmunkás, hogy mostani feladatköre nem lealacsonyító, Strihó Csaba csak mondja a magáét. Felém fordulva kérdi: Értem-e őt? Sajnos, ő nem érti, hogy mint KISZ-Ve- zetőség'i tagtól, ebben az esetben is valamivel nagyobb példamutatást kívánnak a többiek. Az az érzésem, nem érzi eléggé, hogy mint tulajdonosnak, ilyen kötelessége is van. Nem akarja tudomásul venni, hogy ő előtte ezt már sokan, nagyon régi szakmunkások is megtették, és a jövőben is megteszik, ha szükség lesz rá. X Mernek szólni, mernek nemet mondani, kitartani álláspontjuk vélt vagy valós igaza mellett, akkor is, ha az első számú vezetőkkel kell vitatkozni. De a vitának is van határa! A vállalat vezetői nem követtek el, törvénysértést. Ellenkezőleg! Hallatlan nagy demokratizmussal, megfontoltan és körültekintéssel intézték el az átcsoportosításokat. V. K. Nagyon hasznos tanácskozás — a munkában szerzett tapasztalatok cseréjével egybekötve — zajlott le a közelmúltban Szécsényben. Az állattartó ' mezőgazdasági üzemek képviselői vettek részt rajta, a zöldtakarmány termesztéséről és annak felhasználásáról beszéltek. Az állat- tenyésztés kulcskérdéséről volt tehát szó. A tanácskozást rendező megyei állattenyésztési felügyelőség jól átgondolt munkáját, bizonyítja a tanácskozás helyének kijelölése, hiszen Szécsényben, a termelőszövetkezetben, a zöldtakarmánnyal való gazdálkodás ma már országos szintre emelkedő, amiről. dr. Nagy Zoltán kandidátus azt mondta: ,.Példamutató, milyen jó érzékkel ismerték fel, micsoda nagy tápérték rejlik a fűben, és milyen nagy hozzáértéssel teszik azt takarmányozásra alkalmassá...” A résztvevőknek tehát volt lehetőségük gazdagítani felkészültségüket. t Nagy érték megy tönkre Minél távolabb kerülünk azonban a tanácskozás napjától, annál inkább meggyőződésévé válik az embernek, hogy hasznos, jó volt, de sajnos, későn. Azokban a napokban mór a nagy értékű réti széna elvirágzásba fordult, a betakarításával igencsak megkéstünk az idén is, szinte kí- séi'tetiesen hagyományos módon. Teljes volt az egyetértés, ] milyen értéket képvisel a fű, 1 mégis ott megy tönkre a réten. válik értéktelen szalmává. Az állattenyésztési felügyelőség helyettes vezetője, Hlavaeska Ferenc maga is azon a véleményen van. hogy a zöldtakarmánnyal való gazdálkodás a megyében nincs rendben. Előadásában azt mondta, közel harmincmillió forint allami támogatást kaptak a termelőszövetkezetek az úgynevezett gyepgazdálkodásra. Igaz, nagy ez a terület, még ehhez a pénzösszeghez is, hiszen a művelés alatt álló földnek a huszonhárom százaléka több mint harminc- hatezer hektár. A felügyelőség helyettes vezetője méltán mondhatta: „Joggal mondhatjuk, a gyep, a mezőgazdálkodásunk nagy tartaléka a megyénkben...” A kulcskérdés Erről van sző, és ebből kö- ■ vetkezve arról, hogy a nagy kincset rejtő tartalékot miképpen tárjuk fél és hasznoMAl ARCOK... — És aztán? — Aztán...? 1956'ban se- gédvájárként elvégeztem a technikumot és aknász let" tem. — Tanult... — Igen' még ezután is. A bányagazdasági felsőfokú technikumban is sikeres vizsgát tettem. Akkor let" tem, életemben először, bó- nyamester. a kisterenyei pocs-csigai aknaüzemben. — Bányamester,.. Mit takar ez a szó? — Mit? Huszonnégy órás feszültséget. Nagybátonyi lakásomba is bekötötték a bányai telefont- s ha valami rendkívüli, nélkülem meg nem oldható, intézkedést kívánó esemény történik, hát onnan teszem meg. — Az otthon is munkahelye... — Majdnem. Innen eltávozva bejelentem. hová megyek. Persze- hová is? Haza. S ha onnan is eltávozom valamerre- szintén bemondom az ügyeletnek, hol, mennyi ideig tartózkodom. Tudja- kell ez. mert sosem lehet tudni... Még tovább fejtegeti teendőit- amik között elsődlegesen szerepel még a termelés műszaki-technikai biztosítása, a létszám körletenként! megbontása, az anyagellátás és ... Nem túlzás: a legfelelős- ségteljesebb munka Mákos Nándoré. — Izgalmas- feszültséggel telített, szinte minden percem, minden órám, napom. És ez a jó... Én ezt szeretem: rossz lenne- a negyedórás semmittevés is. Persze, az igazat megvallva- ritkán adódik ilyen alkalom. Főleg, amióta az utóbbi időben —, s ez egyben öröm is számunkra —- számtalan géppel könnyítik a lent dolgozók munkáját. Önjárók- marótárcsás jövesztők- vágathajtók, s egy- most üzembe állt szovjet gyártmányú. nagy teljesítményű fúró-rakodó-vágat- hajtó van már lent a föld alatt. És tudja, ezekhez is alkatrészt biztositani, meg a többi, meg a többi... — Hozzáértést igényelnek- magas műszaki színvonalat. % — Igen- Éreztem én Is: mióta itt vagyok, elvégeztem a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kiegészítő szakát. Tavaly üzemmérnök lettem. — Iskola •— szériában... — Igen. És valamennyi lépcsőfok végigjárása... sítsuk. A zöldtakarmány és a zölcftakarmánnyal való gazdálkodásnak határozott célja van,: értékes állatokat nevelni, jó minőségű és mennyiségű tejet fejni. Minden, ami a legelőgazdálkodásban történik, ezért van. Ha ezen a, téren nem haladunk előre, akkor— idézem a szécsényi tanácskozás előadóját, dr. Nagy Zoltán kandidátust —, a tehén gyenge kecskévé süllyed, a húst adó állatok szikkadt jószágok lesznek. Ha pedig a takarmánytermesztés az állat- tenyésztés kulcskérdése, akkor nekünk félreérthetetlenül szembe kell nézni a valósággal. Megyénkben még közel sem értük el a hústermelés maximumát, tejtermelésünk pedig olyan alacsony, hogy azok a régi tehéntartó gazdák, akik valamikora magyar tarkától évi három—négyezer liter tejet is téjtek az akkori nehéz és korszerűtlen tartás mellett, csak csodálkoznak, miképpen lehetséges az ezer és kétezer közötti fejési átlag tehenenként. A tanácskozáson felszínre került a nágy ellentmondás, kérdés, megragadt-e a résztvevők többségében? Arról van szó, hogy ahol gondoskodtak a legelőkről, ott a fűtermés jó volt. Az elmúlt esztendőben harminc tsz-ben a fű ál-. lagterrrfése hektáronként elérte a 209 mázsát. Az állat- tenyésztő ezzel már kereskedhet valamit. Ez a termés- mennyiség azonban csak ott volt, ahol törődtek a legelővel és réttel egyaránt. Sok helyen ezt mulasztják el, pénz hiányára hivatkozva, itt látják legnagyobb lehetőségét a megtakarításnak, és ífcy tovább. A következmény: a megyei átlagtermés fűből 50—60 mázsa, és máris teljesen érthető, hogy a tejtermelés például miért ilyen alacsony, Dr. Glózik András, az állategészségügyi állomás igazgatója, a neves állattenyésztési szakember mondta a tanácskozás alkalmából: „A megyében sajnos, sok üzemben az állatoknak a\létfenntartásához szükséges takarmányt adják csupán, nem a termeléshez szükségeset...” A nagy szélsőségek Az általános tapasztalat; tavasszal, amikor a gyepek jól zöldellnek, emelkedik a tejtermelés. a nyár derekától a következő tavaszig viszont igen alacsony szintű. Homok- terenyéről meríthetünk igen jellemző példát: amikor is a fűtermés idején a 200 litert eléri a havonkénti tejtermelés, a száraz időjárás beköszöntésével pedig csökken, és télre már csak 80 liter marad a kifejt tej mennyisége havonta. Az ilyen szélsőségek kétségtelenül Hlavaeska Ferencet igazolják, aki azt mondta, hogy addig, amíg szemléletet nem változtatják5 meg az állattenyésztéssel elmaradt tsz-ek vezetői, addig előrelépés nem képzelhető el. Ebben sok az igazság, amit példáz többek között a ka- rancssági tsz, ahol az állattartás egyenletességéért, az állatok minőségéért mindent elkövetnek, vagy a nagyoroszi tsz, ahol a törődés nyomán a tejtermelésben a fél év végére- duplájára emelték a tejtermelést, vagy éppen Drégely-.' palánkon, ahol huszonhárom százalékkal emelkedett a tej mennyisége. De azért, mert törődnek a jószággal. Sok hasznos és jó példát mutathatnak már ki megyénkben is, az állattenyésztés jelentőségének felismerését igazolva. Hogyan legyen tovább, mint legyenek a részletek az az üzemek belső dól- da? Közös gond. népgazdasági gond: az állattenyésztést magas szintre kell emelni Nógrád megyében, mert ennek minden feltétele megvan, és hagyománnyal rendelkezünk. Ilyen szempontból volt nagy jelentősége a szécsényi tanácskozásnak. Kitűnő példáját mutattak be a szécsényiek, hogyan kell okosan, gazdaságosan zöldtakarmányt termeszteni, azt időben betakarítani és etetésre előkészíteni. Munkájuk nyomán mocsaras rétek váltak, fűtermő területté, hasznavehetetlen lejtők legelőkké, ahol százával élnek a jól táplált állatok. A megyében a legtöbb hegyvidéki tsz-ben ez megvalósítható, csak éppen akarni kell, érteni kell hozzá. Egyszóval: ahol ezt még' nem csinálják, ott megváltozott szemlélettel csinálni kell. Idézzük dr. Nagy Zoltánt, aki hosszú évtizedek során kikísérletezett tapasztalatokból merítve mondta: „Jelenleg nagyobb tápértékü, fehérjétől gazdagabb takarmány nincs, mint a réten és legelőn termő. A ■megyének ez olyan rejtett kincse, hogy ha törődnek vele, nem is sajnálják attól, az emberi beavatkozás kamatos-kamatostól megtérül...” Ez az igazság, és a mező- gazdasági dolgozóknak kötelességük a tartalékot feltárni. Bobái Gyula — Egy pillanatig értetlenül nézek rá. — Amíg ebbe a beosztásba kerültem' mindent csináltam. ami kellett. Voltam —, mint említettem — csillés* segédvájár, vájár, aknász. főaknász — magyarázza. — Tudom, minden idegszálamban benne van- mi az a bánya, A föld alatti munka. A veszély, a figyelem. a verejték, az izmok elernyedő lazulása. És tudom, mi az a bányásztemetés. s bennem van még a kulacsban megmelegedett víz íze, a szénDoros szalonnáé... tudja, nem lehet ezeket elfeledni. — Felszíni ember lett... — Dehogyis! Szinte nap mint nap alászállok én is. Mert ellenőrizni, irányítani. intézkedni kell lent. Ne higyje, hogy irodai telefonokkal minden elintézhető! Két fia van a bányamesternek. Tizenkettő éves az egyik, tíz a másik. Felesége a nagybátonyi harisnyagyár orvosi rendelőjében dolgozik. — Nyugodt az élete? — Mindenképpen. — És a huszonnégy órás feszültség? — Beleívódott már a vérembe. Megint, szinte ösztönösen tekintünk ki mindketten az iroda ablakán. Egy ember sem élvezi már a napfényt. a nyolc órán át hiányzót. Valahol lent vannak már. s szinté lelki szemeinkkel látjuk, a fej'ampájuk fényében megcsillanó szén gyémántos csillogását... Karácsony György NÓGRÁD — 1976. június Í9., kedd a
