Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

Mit jelent a háború — gyerekeinknek? Idős Szabó István kiállítása Salgótarjánban Mit mond ma a gyerekek­nek' a diákoknak az a szó — háború? A hat-- nyolcéves kisfiú, kislány, már ott kuporog a tv-készülék előtt esténként. A nagyobbacskák egyformán végignézik a krimit és a »•Csendesek a hajnalok” cí­mű filmet. Néhol még csak különbséget sem 'tesznek. Gyerekésszel, a gyerek ősi, ösztönös igazságérzetével gondolkozva oly mindeev vég­ső soron' bogy Columbo. a naiv arcú hadnagy szolgáltat* e igazságot — vagy a baju­szos raj'paranesnok, az öt ifjú szovjet repülőslánv gyilkosai­nak megbosszulója? Persze, hogy nagyon sokat tudnak a mai gyerekek' meg , a mai tizenévesek a háború­ról. Olvasnak róla és nem is keveset. Az úttörőélet te­hát már a tízévesek korosz­tályában is. jókora ismeret- anyagot kínál ehhez az út- törőszövetség. De a kisdobos ás aránylag pontosan tudja, hogy volt második világhá­ború. Nem indiánok háborús­kodtak fehérekkel, mint ked­venc kalandtörténetében. Még csak nem is az öreeapa harci történetek e’evemerhek fel olvasmányban, szobán. Valami más volt az a hábo­rú. Apa vett részt benne, aki nem volt még akkor tizenhét éves — '.örsi' te b**öitötted a tizenhatot” —, amikor el­vitték . deeemberbén- s a ke­zébe nyomtak két gránátot, állítsa meg velük a tankokat: Anya tán nyolcéves vplt akkor. Azt szokta mondani: igazi .'háborús gyerek” volt. Amikor éjjelente, úgv tizen­egy tájban' szinte menetrend­szerűen felvisítottak a szi­rénák- anyát kézen vezette nagymama az óvóhelyre. A pince a lakásuktól, fél kilo­méterre volt. ,6-dáig sebes lé­pésekkel iparkodtak, mert fe­lettük. az^égen- már reflekto­rok tapogatózó csápjainak ko- resztfokában -zúgtak az első érkező bombázóra jók. Anya kisfia- s az akkor if­jú korban volt nagymama unokája —, a mai kisdobosok, úttörők és KfSZ-esek —• ter­mészetesen láttak már ref­lektort. Augusztus húszadi­kán éjjel» mielőtt a Citadella felelt kígyóinak az első ra­kéták- rendszerint kék, sárga, meg fehér csíkokat rajtolnak az égre a fénynyalábok. Olyankor nevetni kell és mu­togatni és ugrálni az örömtől. Olvan remek látvány a cikk- cakk-függönv az égbolton. A felszabadulásról is so­kat hallottak, olvastak a gye­rekek. Láttak a híradóban meghajtott fejű eml^reket» akik kos-zorút visznek lassú iéntekkel egv szobor talpaza­tára. Halottsovány, égnek emelt öklű embereket ábrá­zol a stilizált szoborcsoport. Nagyanya ilyenkor azt mond­ja, tisztelegnek a koncentrá­ciós táborban meghalt már­tírok emlékműve előtt, A Szabadság téren. meg sok- sok város főterén a csillagos emlékművek talapzatára is koszorúk kerülnek tavasztájt. Űrről is csengő, széfen ár- n-va't hangon számol he a ri­porter a tv-hí Fadóban. Sőt, el lehet menni az április 4.-i ünnepségekre is. már túlesve az iskolai megemlékezéseken és izgatottan, várakozva fi­gyelni, amint az országzászló ünnepélyesen felkúszik a Parlament előtt az árbocra' szól a katonazene... Celluloidszalagok' alakokat és hangokat rögzítve. Köny­vek és újságok. Tananyag' lehetőleg könnyen elsajátít­ható tőmondatokba öltöztet­ve. Vers. megrázó és szép: aztán félre' lehet tenni, a kö­vetkező évfordulóig. Köny­vek történetei. Apa és anya emlékezései —• ha egyáltalán éltek már akkor is- bár nyil­ván igen kicsinyek voltak. Nagyapa és nagyanva törté­netei' amelyeket illik meg­hallgatni, de mert sohasem változnak, végül is monoton­ná kopnak. Milyen kicsike skatulyába belefér tulajdon­képpen a. háború. Mármint a mai gyerekeknek, a mai ti­zenéveseknek megmaradt há­borúfogalom. És lehet-e nagyobb öröm a mi életünkben' a mai felnőtt- generációk életében, mint az, hogy. nekik, gyerekeinknek csak ez az emlékdoboz ma­radt? Semmi a szirénák hang­iából. a fegyverek dörejé­ből' a kivégző osztagok mene­teléséből. Semmi az Árpádsá- vos karszalag megszállott gonosztevőin ék rémuralmá­ból- egy tébolyult város ost­romából. utcai harcokból, falra mázolt horogkeresztek­ből. Messerschmittek vijjo­gásából és hidak pusztulásá­ból. Semmi a koplalásból, a vak ablakszemekkel pislogó homályos világból. És... És semmi abból az egyszeri sohatöbbé érzésből. amikor egy ország lélegezni kezdett. Amikor fogta az öreg pa­raszt a cölöpöt- földet je­lölt ki és nézett az égre. tör­ténhet-e ilyen csoda. Amikor lekerült az elsötétí­tő papír az ablakokról és sö­tét évek után utcára hullt a fény. Amikor hazajött a férfi és azt mondta: úristen, hát va­lóban túléltem én a háborút? Amikor arra ocsúdott egy ország, csodálkozva és této­ván: másként alakul a törté­nelme- mint eddig, ezer éve. Másként — és szerencsésen. Mert szocia!izmus lesz. A mi gyerekeinknek ez a ..más” jutott. Rossz emlékek­ből töredéknyi sem. Történe­lemmé öltözködő múltból csak tananyag. Háborúból a hír­adó. A békeharcról már hal­lottak. a kifejezés teljes ér­telme még kicsit bonyolult a számukra. P^ak tanu’nak a háborúról. Süt a nap. És olyan nehéz elhinniük- hogy volt egyszer egy háború. Várkonyi Margit Salgótarjáni frontfejtés. Idős Szabó István, Kos- suth-díjas érdemes művész kiállítása július 30-ig látható Salgótarjánban, a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont üvegcsarnokában A tár­latot a Nó;grád megyei Mú­zeumok Igazgatósága, vala­mint a művelődési központ közösen rendezte. A rende­zésért Kerekes Lászlót illeti Ír szerzetes találta fel a fiákért ? Á keltákra — az írek ősei­re — vonatkozó első archeo­lógiái lelet a korai jégkor­szakból származik, és Felsrr Ausztriában bukkantak rá’. Becs német nevét is (Wien) ke'ta eredetűnek tart iák- a „Vindobona” szó á’lítólag az egyik legnagyobb kelta is­ten. "Find" nevéből szárma­zik. akinek ünnepet Írország­ban még nemrégiben is meg­sülték minden augusztus 1-én. Más osztrák topográfiai elne­vezéseket. például az inn szót is kelta eredetűnek tart­ják. A kelták később eltűntek a kontinens­ről. és csak ír misszio­náriusok alakjában tértek ké-. f-őbb vissza. Az ír szerzetesek Írország nagy kolostoraiból' Bangóiból és Arrpaghból in­dultak e! Európába. Köztük volt Szent Fiachra Is. akinek a bécsi fiáker a nevét köszön­heti. A leghíresebb Szent Co­lomban lett. aki a VI. és a VII. század fordulóján Bre- genzben akart letelepedni' a vele és szerzeteseivel szem­ben megnyilvánuló ellensé­gesség miatt azonban Olasz­országba menekült, ahol Bob­bio mellett egy kolostort ala­pított. lipíak. .'ssssssssssssssssssssssssssssysss/sssjrsss/ssssssssysss/sssssssssssssssssss.rsss'jtsjs. \ \ Fjodor Abramov: PEL AGE I A! $ £ ,sssyyyyyysyyyyyyyyyyyyyyyyyyysyyssyssyyyyy*yyyyyyyyyyyyys*ysysssssyysyyyyyysysyssy 30. — De szeretném, jaj, de szeretném látni, milyen boldo­gok — bökte ki merengve titkos vagyát Pelageja. — De hát mozdulni se bírok. Gúzsba köt a betegseg. Annak a kancá­nak meg eszibe se jut, hogy legalább írna. Hát ilyenek ezek a mai gyerekek. A lelkét kifacsarják az embernek, ha kell, amikor meg már minden jól megy nekik, rendbe jönnek, eszükbe se jut az anyjuk... Manya vigasztalta Pelageját, hogy majd’ csak megjön az a levél, nem vész el, meg, hogy minek is irt volna ed­dig Alka — csak felizgatta volna az anyját', ha egyszer nem volt rendben az igazolványa. Aztán váratlanul fel­ajánlotta: , — Hát, ha nem bírod kivárni — menessz követei. Egyik lábam ott, a másik meg itt. — Te? A városba? — Már’ ne? Jól körülnézek. Bízd csak rám. Pelageja jól összeszoríiotla az ajkát — mint mindig, amikor valamit el kelle.t döntenie. Közben gyors számve­tést csinált, mibe kerülhet neki ez a Manya-féle utazás. Negyven rubelbe. Az sok. Majdnem egy egész havi sütödéi fizetés. Másrészt viszont, gondolta, mit számít a pénz? Miért ne áldozhatna a saját nyugalmáért? — Kapsz huszonöt rubelt — mondta puhatolózva Pe­lageja. — Huszonötét’ a városba? Akkor kocogj magad! — A Nagy Manya fürgén, komolykodva kezdett Számolni az u.i- ján: — A jegy oda-vissza tizenhét ötven. Igaz? Enni inni is kell, ugye? Meg a kvártély, meg a napidíj, ugye? Igaz, nem az Északi-sarkra megyek — de hát, ugye, egy ilyen öregasszony fázós —, vinogott Manya. Kis huzavona után harmincöt rubelben maradtak, nem számítva, persze, az útravalót, amit Pelageja készít. Manya kilenc nap alatt fordult meg a városból — há­rom álló nappal több idő alatt, mint ahogyan megállapod­tak —, Pelageja ez alatt a három nap alatt szinte alig aludt. Minden megfordult a fejében. Már a legrosszabbakat gondolta Alkáról. Ráadásul beállt az irtózatos hideg — vajon hol az öreg­asszony? Könnyedén, vászoncsizmában ment el —, csak nem ment szét az úton? Végre aztán megjött Manya. Bejö:t — szakasztott olyan volt, mint egy madárijesz- tő: ellenzés katonai tányérsapka a nagy kendőjére nyomva, kétujjas kesztyűje — valami szép szál férfié lehetett — a könyökéig ért, valamiféle bunda, szőrivel kifelé... Egy szó­val, gondolta Pelageja, mindent magára húzott, amit a jó­szívű emberektől kapott. Pelageja egy pillanat alatt újjávarázsolta az öregasz- szonyt: a lábára meleg nemezt a kemencéről, a saját lélek- melegítőjét, amit szintén előre melegített a kemencén, az­tán töltött neki egy pohár fehéret. Mint a legkedvesebb, várva várt vendégnek. — Na, mi van vele? — kérdezte türelmetlenül, ami­kor asztalhoz ültek. (A szamovár már duruzsolt — harma­dik napja, hogy reggeltől estig gőzölgőit.) — Jól megy neki. Nagy lábon él — szipogott átfagyott orrával Manya, és a hihetőség kedvéért még az agyoníüs- tölt ujját is felemelte. — Pinecér. — Micsoda, micsoda? — Pinecér, mondom. Szép, csillogó tálcával szaladgál. Pelageja elkómorodott. — Jaj, Alka, Alka! Semmi örömünk nincs belőled. Mi jó van abban — tálcával szaladgálni... — De mi rossz lenne? Nem úgy van az ott. mint mi- nálunk — hpci-nesze. és kész. Zeneszóra falnak... — Zeneszóra? — Hajai. Esznek, esznek, táncolnak egyet, hogy leráz, zák a pocakjukat, aztán vissza az asztalhoz... — Csak nem olyan... -— vendéglőbe’ van, ahol férfiak isznak? (Folytatjuk) a dicséret, a kiállítás alkal­mas arra. hogy érzékeltesse azt a gazdagságot, amelyet idős Szabó István életműve jelent Pogány ö. Gábor írja a ka­talógus előszavában, hogy idős Szabó István munkás­ságát elsősorban a szőkébb hazában, Nógrád megyében, a Palócföldön - értik: „Ám a heoczúrfa'ui Kossuth-dUas ér­demes művész nem csak kör­nyezetéhez szól, de az egész hazához és távolabbra figyel­ve hatáskörét •— bízvást mondhatjuk — egyetemes ér-, vénvű az, amit csinál. Mint minden maradandó művészi alkotásban. Szabó István bá­tyánk műveiben is együtt je­lennek meg a valóság helyi sajátosságai, és az általános emberi tulajdonságok tartós értékei.” Milyen értékekről van szó? Mindenekelőtt a művek tár­sadalomtörténeti dokumenta­tív értéke az. amelv megér- delmi a figyelmet. Miből táp­lálkozik idős Szabó István szenvedélye, a-mely végig kí­séri a különböző embercso­portok életmódjának, munká­jának. fába faragása k«-»b»n ? Segílenek az életrajzi ténve- zők is. Idős Szabó István 1 Dó i­ban Céreden született. A ké­sőbbiekben Bóna Kovács Ká­rolynál tanult, s 1934-től ál­lít ki. 1939-ben a New York-i világkiállításon szerepel, azóta szobrai eljutottak a Szovjetunióba, a szocialista országokba is. Háromszor volt önálló kiállítása Buda­pesten, a Műcsarnokban. E hel'en is minO'g. feltűnt az a fokozott érdeklődés, amelv szobrai iránt megnyilvánult, réos'»er’"s"rtp a n^n’r "-zet iránti érdeklődéssel rokon. Nem ok nélkül Hiszen pél­dául idős Szabó István szám­szerűségében is figyelmet ér­demlő sorozatban örökíti meg a nógrádi palóc népviseletet. A kiállításon — többi között — karancsberényi, nemti, kazári. káráncssági, rimóci. őrhalmi. hugyagi, terenyei menyecskék, tarka népvise­letben pompázó leányok, őr- halmi legények, rimóci reg­ruták vonják magukra az érdeklődést. Ugyancsak híres idős Szabó István bányászattörténeti so­rozata is. A bányászélet múlt­jának- a haidan volt eszkö­zöknek, munkafolyamatok­nak megörökítésével szinte dokumentatív erővel idéző- dik fel a bányászat múltia ebben a medencében, gondo­lunk itt például a Vizes munkahelyre, a Kőzetvizsgá­ló bányászra, a Munkahely a XVIII. században című tölgy­fa domborműre, az Előváiók- ra. a Lóval való szállításra, a Leobeni bánvá'z.ok Sa'gó- tar.iánban című domborműre, a Vékony-telepen réselő bá­nyászra. De megjelenik a bá­nyászat jelene is idős Szabó István munkásságában (Mun­kában a fejtőkalapáccsal, Gépi fúrás stb.). Külön csoportot alkotnak a művek között a nógrádi falvak szokásainak megörökí­tését célzó alkotások. Megje­lenik az úgynevezett kétlaki életforma is. az ipar és a mezőgazdaság vonzásában egyaránt élő. tevékenykedő emberek mindennapi élete, öröme, bánata. Itt van az üvegcsarnokt^an a régi ' falu is: Négyökrös szántás. Rőzse- hordó, Beteg gyermekét vivő anya. Kaszaverő, Magvető, Dagasztó asszony. Gabona­nyomtatás, Kaszafenő. Szál* makötél-csavaró. Földosztás, Kendertörés. Fonó lányok, Tiloló menyecske, Gerebene- aő, Motollázó, Mosás a pa­taknál. A fába faragott világ a pa­lóc földön élő ember, a mun­kás, a paraszt, a kétlaki em* bér világa. Teljes pompájá­ban jelenik meg a népvise­letében, munkáját végezve, vagy éppen az ünnepek örö­mében az e tájon élő ember idős Szabó István művein. Mennyiségileg is hatalmas a tárlaton látható anyag, vall a létrehozó ember hatalmas energiáiéról, töretlen munka­kedvéről. T. E. # iHia ülií'-Á,r ■ J t • ! ji|j | j fii;!1 ií'jjAüÜ"ü'i'" : ' "1 HUHU' '' ■''! liiliill;1!,, ' í, |íL ' 'i,;jií , ' i| ' ,, 1 L Őrhalmi menyecske. Mai tévéajánlatunk 1S.10: FILMSZEIVI. Hatodik alkalommal jelentkezik ezen a napon- a tévé egyre nép­szerűbb filmmagazinja, ezúttal is az aktualitások jegyében, a mű­sor * készítői megemlékeznek La- tinovjts Zoltánról, művészetének illusztrálására rövid részletet lát­hatunk az emlékezetes Szindbád című filmből. Hamarosan a ha­zai nézők elé kerül Ingmar Petú­nián: jelenetek egv házaséletből című külföldön nairv sikert ár­tott produkciója. Ebből a/ lka- lomból lesz a stúdió vendége dr. Szilágyi Vilmos, pszichiáter, aki Buda Bélával együtt írt könyvet a párválasztás kérdéseiről. A Filmszem új adásában rése­leteket ad a zánkai gyermekfiini- seregszemléröl, a nemrég Krak­kóban díjat nyert Babfilm című animációs produkcióról is. ken­gyel vendégművészt is üdvözöl­hetünk a képernyőn Maia Komo- rowska személyében. a kiváló művésznő Szabó István rendezé­sében készülő filmjéről nvilatko- zik a Filmszem munkatársán» Többek között e'mondia, miben 5 >pasztalatokr i tett -zert a Bu­dapesti mesék” forgatásán, s hogyan dolgozik együtt a magyar kollégákkal. \

Next

/
Thumbnails
Contents