Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
Egy jelentős Domanovszky-míi A negyvenes évek végén a művészek egy csoportja —■ amely nem tömörült ugyan szervezetbe' de műveiknek közös indíttatása volt —, lényegében a szocialista realizmus célkitűzéseit igyekezett megvalósítani. 1948 telén* csoportos bemutatót rendeztek A közösségi művészet felé, címen. Az űjrealista iránynak a festők közül Domanovszky Endre és Hincz Gyula- a szobrászok közül pedig Herényi Jenő és Somogyi József voltak' a legjelentősebb képviselői. Törekvéseik Vilt Tibor és Borsos Miklós alkotásain keresztül az európai Iskolához kapcsolódtak. Mi- kus Sándor, a klasszicizáló Irányzathoz- Szentiványi La- jas pedig a posztnagybányai tendenciákhoz közelítette őket. A kiállítás bizonyította, hogy ez a művészgárda megpróbálta áttörni a modern művészet és a közösség között feszülő akadályokat. Sajnálatos, hogy elsősorban majd e generáció mun- ká'át bénítja meg leginkább a szociadfita realizmus fél- r? irtáséból fakadó konzervativizmus és sematizmus. Vi" szent e nehézségek ellenére is kialakították saját művészetüket, A Közösségi művészet felé kiállításon kerüifc bemutatásra Domanovszky- Pihenő bányászok . című olajképe is. Domanovszky Endre első képeit- mint a novocento képviselője festette. Korai festményeit az újklasszicizmus között- kicsit modoros képépítése jellemezte. Egyénisége azonban csakhamar levetette e stílusirányzat üres fegyelmét Üj korszakához az átmenetet, a gobelin alkotta. A negvvenes évek végén a festészetében is bekövetkezett stílusváltozásnak éppen a Pihenő bányászok is egyik kulcs-műve. Festésmódját ekkor az erőteljes fény-árnyék ellentétek, a sötét képtérből elővillanó erős színek jellemzik. Anélkül- hogy formálisan . odasorolnánk — Németh Lajos- találó megállapítására utalunk — a magyar piktúrában olyan jól kitapintható, jelentős Mitnká- esv—Koszta—Czóbel-vonal továbbfejlesztője Domanovszky Endre. Színes- indulatos pik- túrája, a Munkácsy-hagyo- mány kontrasztos festésmódjának egyéni hangú folytatása. Kontrasztos festésmódját aztán következetesen végigvitte egészen formaelemei autonómmá válásáig. Azonban művészeiében a természet- a látvány mindig meghatározó maradt. p. n ys - v Endre- Pih»n6 bányászok című olaj* kéne. műfajára nézve táblákét». Ha szemügyre vesszük a festményt, előterében —• bár a meghatározás nem a legpontosabb- mivel a kép inkább síkban ’komponált egy csillét- ezen ülő. erre támaszkodó, illetve a csille rnö", gött álló figurákat- bányászokat látunk. A háttér csak jelzett svöröse az akna kezdetét is jelképezheti, de funkciójából inkább arra következtethetünk- hogy a kompozíció lehatárolására szolgál. A vöröses; bordós háttér felett- a kép felső szegélyének zöldes-barnás vonala- valamint a festmény jobb szélén végighúzódó, barnás- tartóoszlopra emlékeztető sav, mintegy keretbe foglalja a kompozíciót. Érdemes lesz kicsit többet foglalkozni a színekkel- mivel a kompozíció lényegét a síkban komponált színes formák- valamint a fényhatások alkotják. Az olajfestmény három domináns színe a vörös, a kékes és a barna, valamint e színek árnyalatai. A csille szerkezeti elemeit is vörösesbarnás színnel emeli ki a művész, ez azárt is meghatározó- mert a csille körül levő három figura kék- illetve barna színfoltjai- de főleg a vörös és kék kontrasztja, valamint a bányászok arcának, kezének és ingének világos foltja- mintegy jelzi a már említett kontrasztos festésmódot. A tárgyak és az ala1* kok színei , nem mosódnak össze- kontúrral és árnyékolással választott minden egyes formát külön a művész. Az olajkép ennek ellenére nem kemény- rajzos, összhatásában festői. A művész ecsetkezelése merész, de még nem annyira laza- mint a hatvanas évek közepén festett csendéletein (Fehér kendős csendélet 1965.- Csendélet fehér kancsóval 1966.) A mű kompozíciója — a figurák és a tárgyak képtéren belül elfoglalt helye — majd- Yem szimmetrikus. Az olaj- festményen ábrázolt csille, jobbra és balra- szinte egyenlő távolságra helyezkedik el a kép szélétől. A két szélső bányász figurája tömegével és színeivel is kiegyenlítik egymást. Csak a középső, könyöklő figura tolja el kicsit a kép súlypontját. A Pihenő bányászok- mintegy átmenet- a hagyományos térbe kompo- náltságból a síkba ábrázolás felé. Ez gobelinterv voltára is utal. Nem a munkafolyamatba közvetlenül bekapcsolódva, nem csillézve- vagy lapátolva, hanem éppen egyik pihenőjükön mutatja be a bányászokat a festő. így kapja meg a kép mondanivalójának lényegét- az állandóságot- nyugalmat, rendet és harm- n át- ami az elvégzett munka eredménye. A naturalista, fényképszerű munkaábrázolásokon éppen a lé- nveg megv veszendőbe: az ember növekvő hatalma a természet felett- amelyet egyre kevésbé az izomerő, 6 egyre inkább az idegerő i vén gyakorol. Domanovszky Endre- 1948- ban festett Pihenő bányászok című olajképén nem a naturalista elemek a lényegesek hanem az a többlet, ahogy* a művészete révén elvonatkoztatott a festő. Már műve síkba komponálásával is többet nyújt a látványfestészetnéi. A figurák lényeges jellemző mozdulatainak megfestése- például a támaszkodó bányász fáradtan elernyedő keze, a három félprofilban megfestett figyelő fej- a színkezelés: az efféle többletek emelik túl a képet a naturalista ábrázolásmódon. Ha egy festő azon fáradozik- hogy a régi módszerekkel,. már nem ábrázolható valóságot mégis kifejezze akkor kénytelen új formákkal kísérletezni. Eképpen változik és alakul a szocialista művészet munkásábrázo lása is Derkovits Gyula- Hajókovácsától (1934). Doma novszky Endre. Pihenő bányászok című képén keresztül, egészen napjainkig- amikor ismét megnövekszik az igény a képzőművészetünkben a formáiban új, tartalmában pedig valós munkás- . ábrázolásra. Lóska Lajos A Fekete gyémántok — Székvölgyben Felvétel indul...! lierend Iván: Huszti Pé'er Ev]|a Sunyovszky Szilvia A MAFILM kétrészes- színes filmet készít Jókai Mór, a Fekete gyémántok című regényéből, -Várkonyi Zoltán rendezésében, amelynek főbb szerepeit Sunyovszky Szilvia- Huszti Péter és Koncz Gábor elevenítik meg. Az 1860-as években játszódó cselekmény jelentős részét — főképp a bányai történéseket: a vízbetörést- a tárnák felrobbanésiát — megyénkben, a Salgótarján közelében fekvő Székvölgyön veszik celluloidszalagra. S bár i?az. a forgatás kezdetéig néhány nap hátravan még, a helyszínen- szifite teljes egészében állnak már a díszletek. ' A Nógrádi Szénbányák és a MAFILM dolgozói, a történetnek megfelelően- sajátos arculatúra változtatták a kicsiny, hajdani bányász- települést. Házsorokat festettek újra, villany- és telefonoszlopokat helyettesítenek föld alatt húzódó kábelekkel- minitárnákat nyitottak- s felépítették a korabeli bányaigazgatóság, s az ahhoz kapcsolódó telep valamennyi épületét. A munkálatok során, több mint kétszázötven köbméter faanyagot- huszonöt köbméter — a tari kőbányából származó — követ használtak fel- megépítettek négyszáz méternyi utat- s több mint száz méter hosz- szúságú makettbányát. A korhűségre való törekvést jela " IgitTrlT Faragott kövei díszítik a Be rend-táró bejáratát. zi, hogy a díszletek költsége meghaladja a két és fél millió forintot. Csodálatosan illeszkedik a régi bányásztelepülés miliőjébe Berend Iváp faragott tornácos háza- s mintha mindig itt álltak volna- magasodik a domboldalon, a múlt századbeli kolónia. S bár az újonnan nyitott három tárna fölött zavartalan nyugalommal legelészik még egy birkanyáj, érzője, aki mindennap erre felé veszi az irányt, mégis rácsodálkozik a megváltozott” világra, miközben sűrűn csóválgatja fejét. — Hogy mik vannak ezen a mostani modern világon... Hogy mik voltak — legalábbis Jókai képzeletében — hamarosan viszontlátjuk majd — filmen. Bár igaz, addig jó néhány hónap eltelik még. De mégis: kedden elhangzik már a felszólítás: — Figyelem- felvétel indul! És Berend Iván — Huszti Péter — színre lép.. — karácsony — f±iiÉ|r™ Br.» ..&■ H M í iji®». ■ Uj „létesítmények’ Szék völgyön: balra a korhű luruó epülete, előtérben a levegő biztosítását, fújiatását szolgáló ló járgány. - Fotó: Sturmart A fiatalka kispap az akácok alá húzódva. Moped motorkerékpárja nyergén gondosan összehajtogatta a reverendáját és az aktatáskájába gyömöszölte. Az egyház két öreg önkéntese, a kis ravatalozóban rakott rendet. A temetőkapun kitóduló gyászolók- a buszokhoz igyekeztek. A tsz-buszon ott díszelgett a felírás; a falubelieket hozta ki. Az új, nagy buszt, a Volántól bérelték. Pestről- a vállalattól jöttek le rajta. Az özvegy a frissen felhan- tolt sír mellett ült egy meg- bicsakló széken- rázkódott a háta, körötte a szűkebb rokonság néhány tagja. A sírt különösen sok koszorú takarta, mivel a meggyászolt: —A munka frontján esett el — mondta emelt hangon az igazgatóhelyettes, és fogadko- zott- hogy gondjuk lesz az özvegyre: -— Neon eresztjük el a kezét — közben pedig arra gondolt- hogy: „a jegyzőkönyv megfogalmazásában nyomatékosan ki van emelve- a dolgozó felelőssége is”., amint a másnapi értekezleten már hangsúlyozta: — Elv- tánsak, ez is újabb tragikus erejű figyelmeztetés, hogy a munkahelyi előírásokat be kell tartani és be kell tartatnunk. Ne csak a tragikus áldozatok- hanem stb.... Most már a világos színű Volgában. Pest felé tartva- két osztályvezetőjével egyáltalán nem gondol az igazgató- helyettes az elgyászbltra. aki pedig véletlenül éppen annyi idős, mint ő: — Élete teljében- 53 éves korában ragadta Asperján György: ~ VISZONYLATOK el közülünk a szerencsétlenség — mondta a jobbján ülő osztályvezető által fogalmazott szöveg. Az özvegy, pedig még mindig ott ül, nem tud elmozdulni: — Képtelen vagyok itthagyni! — de majd mégiscsak otthogyja. Az özvegyet két szempár figyeli. Az induló tsz-busz hátsó ülésén kitekeredő nyakkal, egy ötvenhárom éves férfi nézi a mocskos üvegen át a sír körüli kis csoportot, az üldögélő özvegyet. A másik figyelő- a Volán-busz mellett áll. fiatal ember- a felesége, már a buszról integet* hogy jöjjön, szálljon fel. Ök ketten tanúi- aktív részesei voltak a szerencsétlenségnek, a ,-munkahelyi előírások megszegésének.” A szerelőaknába elsőként az áldozat szállt le- alig ért le. máris segítségért kiáltott- hogy gáz van- és rosszul lett. A fiatalember a szerelőakna mellett állt, a harmadik munkatárs a vezetéket készítette elő- s a fiatal odaszólt neki: — Pista bácsi, jöjjön gyorsan- baj van! — s már ereszkedett is le az aknába, pedig utólag a jegyzőkönyv megállapította:— -,az aknába leereszkedni- csak az előírásban foglalt biztonsági intézkedések megtétele után szabad”. És mire a harmadik munkatárs az akna szájához érb már azt látta, hogy a fiatalember leért, küszködik az ájulttal, majd maga is összecsuklik. És akkor neki kellett cselekednie. Azóta már jó néhányszor végiggondolta a dolgot- különösen a szemrehányások tükrében. A faluban, a részletek ismeretében, elítélték a döntését, és igazság szerint nem is értették. Mert Kapui Bálintnak ki az a fiatalember? Senki! Összesen három hónapja dolgozik velük. A Pista pedig gyerekkori barátja volt* 25 éve mindennap, együtt utaztak be pestre és együtt jöttek haza. Ismerték egymás gondolatait, mozdulatait, s ha valakikre azt lehet mondani- hogy igazi komák voltak, hát akkor ők igen. És Kapui Bálintnak nem is volt kedve magyarázkodni. Amikor a baj megtörtént, este. hogy kiengedték a kórházból, átment az özvegyhez és próbálta neki megmagyarázni. de az csak sírt és vádolta Báilintot. Az asszonytól tudta meg. bár kissé elferdítve, a falu is- a részleteket. A sírhoz sem ment oda Kapui Bálint, hogy részvétet mondjon- mért éppen ő mondana részvétet, amikor megmenthette volna a barátját. Az is rettenetesen kellemetlen volt neki. hogy a temetés végén a fiatalember odament hozzá, a feleségével és az asszonyka sírva köszönte meg, amit a férjéért tett. Kapui Bálint, lágyan is látva- hogy mi vgn lent. ledobta a kötelet, teleszívta a tüdejét, leereszkedett és nem a régi barát hóna alá csomózta, hanem az alig ismert fiatalembert kötötte át. mert azt már tudta róla- hogy két kicsi gyermeke van, és azt is tudta. hogy csak 25 éves. Nem gondolta ezt akkor végig- csak cselekedett- bízva benne, hogy lesz még ereje a barátját is k - menteni. Mire felindult- mar elfogyott a levegő- nyelte ö is a gázt, csak annyi ereje volt még- hogy felhúzza a fiatalembert- aztán elájult. Az igazgatóhelyettes rendkívüli jutalmat adott neki- és biztosította, hogy felterjeszti -Életmentő” kitüntetésre. Kapui Bálint, csak bólogatott, nem tudta. mit mondjon erre. S ahogy csendesen rázkódott a faluba tartó buszon, mind nehezebbnek érezte a beszélgető emberek között a magányát, s most először az a zavaros érzés- támadt, hogy 6 valamién tényleg bűnös, mert csak a temetőben maradottra gondolt- s eszébe sem jutott, mivel olyan természetesnek tűnt az egész- hogy az éppen induló buszon egy fiatalember kezét gyöngéden megfogja a felesége. NÖGRÁD — 1976. június 27., vasárnap 5 \
