Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
Kulturális nevelés a Volánnál Megtalálni a leheMíségek és az igények összhangját ’ A Volán 2. számú Vállalatnak, amelynek központját Salgótarjánban- a várost észak—déli irányban keresztülszelő Rákóczi út alsó végem találjuk, két üzemegysége működik a megyében, Balassagyarmaton és Nagybá" tonvban. Úgynevezett főnökségek azonban más helységekben is vannak. például Pásztón. Mindebből kitűnik, hogy a vállalat az egész megyét átfogja- területileg megosztott. Gépkocsivezetői hosz" szú utakat tesznek meg nao mint nap- s gyakran járnak megyén kívüli utakra is. Ez a sajátosság döntő mértékben határozza meg a vállalat vezető szervei által irányított, szervezett kulturális nevelő tevékenységet. ‘Amikor a közművelődés helyzetéről, feladatairól beszélünk -nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket az objektív tényezőket sem. Emberekkel foglalkoznak Kristom István, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára beszélgetésünk során elsőként e maghatározó körülményt említi': — Dolgozóink többsége — a gépkocsivezetők, kalauzok — a megye egész lakosságával közvetlenül érintkezik. Nem tekinthetjük mellékesnek tehát- műveltségük, magatartásuk milyenségét, emberi jellemvonásaikat. Ha a gépkocsivezető udvariatlan, netán durva- az széles körben indít el érzelmi, s egyéb hulláinokat; az eset résztvevői, tanúi a munkahelyeken elbeszélik, megvitatják a történteket. — Persze, az utasok sem mindig angyalok — jegyzem meg- ösztönös igazságérzettől vezérelve. — Ez igaz. De nem szabad, hogy felmentést adjon dolgozóinknak, Az udvariasság, az előzékenység, a kulturáltság döntő tényező, noha a kulturált tömegközlekedést csak az utazóközönséggel együttműködve tudjuk megvalósítani és biztosítani. A közművelődési tevékenység e cél egyik hathatós eszköze. Ennek megfelelően kezelik a kulturális munkát. A vállalati pártbizottság cselekvési programja lényegében minden szerv számára meghatározza a tennivalókat, azok irányát, s megfelelő alapot biztosít a tevékenységre. Valósággá válása az okos ötleteken- a céltudatos együttműködésen múlik. Ennek koordinálását végzi a szakszervezet mellett működő kulturális bizottság, amely az elmúlt időszakban néhány valóban ésszerű, és életképes kezdeményezéssel hívta magára a figyelmet. Vetélkedők . és olvasópályázat — Dolgozóink — kezdi Réti Éva. a kultúrbiaottság tagja — az évekkel ezelőtti várostörténeti vetélkedő alkalmával kaptak kedvet a vetélkedéshez. Azóta igénylik, — Ezért csináltunk tavaly is, a pártkongresszus és a felszabadulás ünnepének tiszteletére egy vetélkedőt — folytatja Radvánszky Sándor, a kultúrbizottság vezetője. — Nagyon jól sikerült, noha akkor ért egy jogos vád is bennünket: a vetélkedő nem kapcsolta be mindegyik területet. Most ezt a hibát kiküszöböljük a totórendszerrel. A totókat ki tudjuk küldeni a szüntelenül úton levő brigádokhoz. így be tudjuk vonni a teherszállítókat is. A márciusban meghirdetett vetélkedő az Ismerd meg hazádat címet viseli, s miniden eddigit felülimúló érdeklődés kíséri: 46 szocialista brigád vesz részt benne. Júliusban már, az írásos totóválaszok eredménye alapján a döntőjét fogják megrendezni. Az olvasópályázatra benevezett brigádok az előzetes ajánlójegyzék szerint hat könyvet választhattak elolvasásra. A hozzájuk kapcsolódó kérdésekre írásban kell válaszolniuk, s a legjobbakat ebben az esetben nem utazással, hanem pénzzel jutalmazzák. Az értékelést az év végi hetekben tartják meg, — E rendezvényeinkkel tulajdonképpen az volt a célunk — mondja Radvánszky Sándor —, ho-gy a szocialista brigádok művelődési tevékenységét gazdagítsuk. bevonjuk őket a folvárhatos kulturális munkába. Mert a jó szerepléshez folyamatos munka kell. állandó érdeklődés. könyvtárba járás, egymás közötti fejtörés, megbeszélés. Nem mondom azt. hogy a munkásművelődes egyedül üdvözítő formái ezek- mert még jobbára csak keresgéljük az utat. de hiszem, hogy jó kezdeményezések. — És nem jelenti azt — teszi hozzá Réti Éva —• hogy jövőre is csak ezek lesznek. Akikorra kitalálunk valami mást, ami a műveltség más területeit is magában foglalja. Feljebb a mércével A közművelődési határozat megjelenése óta sokat javultak a művelődés feltételei. A központi telephelyen jó egy évvel ezelőtt kölnyv+árati — amely ma mintegy ötezer kötettel rendelkezik — avattak. Az ünnepi könyvhetek alkalmával írókat, László Bencsik Sándort, Thiery Árpádot látták vendégül élénk eszmecserére. . — A kulturális nevelő munka érdekében az üzemi demokrácia minden fórumát felhasználjuk — mondia Kriston István. — És egyre jobban igyekszünk egy növekvő rétegre, a kulturális feladatok szükségszerűségét értő, becsületes, öntudatos dolgozók tömegére támaszkodni. Eredményeink közösek, nem egyoldalú erőlködések szülötte:: a határozat után a vállalati szervek is többet tettek. s aktívabbak, érdeklődőbbek lettek az emberek is. Mindez olyan igazság, ami nem feledtetheti el tennivalóinkat. Számos megoldatlan kérdést kell még megoldanunk. Erről a városi pártbizottságon is szó volt a közelmúltban. Elsősorban az emberek gondolkodásának formálásában, a brigádmozgalom hármas jelszavának egyenrangú érvényre juttatásában kell sokat tennünk. Minden területen magasabbra kell állítanunk a mércét, a követelményeket. E feladatot az élet természetes fejlődési fonala diktálja, ameiynek eleget kei' tenni a Volán 2. számú Vállalatnál is, s ismerve akarásukat, felelősségtudatukat, eleget is tesznek. A bizonyítás azonban. a jövőre vár. Sulyok László A holnap munkásainak műveltsége Mostanában gyakran esik szó a munkásműveltségiről. Ám jóval ritkábban ennek megalapozásáról: a szakmunkástanulók. a leendő munkások szellemi igényeinek fölkeltéséről. Márpedig úgyszólván közhelynek számít a tapasztalat, hogy a gondolkozás- mód, a megítélés, az érdeklődés és érdekeltség legalapvetőbb jegyei fiatal korban válnak kinek-kinek a sajátjává. A kultúra, a művészet, a műveltség ekkor hat a legmaira- dandóbban — némi túlzással: életreszólóan — az emberre. Elsősorban azért, mert legértékesebb elemei ilyenkor még szinte ellenállás nélkül válnak kifejlődőben levő .•szellemi sej trendszerének” alkotórészeivé. Bár egy jó film, egy kitűnő könyv, egy magával ragadó zenemű bensőséges megismerése idősebb korban is gazdagítja az embert, s rádöbbentheti olyan igazságokra, amelyek kihatnak életére. De -kár volna, tagadni. hogy ennek esélye jóval kisebb. Minden bizonnyal ebből fakad a ma és a holnap munkásainak műveltsége közötti minőségi különbség. A maiak főméhez tudniillik csak alapos késéssel jutottak el az egye cm es emberi kultúra szellemiségformáló alkotásai. S a legfogékonyabb évek el vesztegetését nem lehet semmissé tenni. Mint minden mulasztás, ez is fölszámolható. de korántsem nyomtalanul. Sokan hajlamosak azt hinni csupa mennyiségi kérdésről van szó: a holnap munkása átfogóbb, gazdagabb, árnyaltabb. tudással fog rendelkezni. mint a mai. Holott ennél sokkal fontosabb lesz tudásanyagának megváltozó szerepe, Élete és szellemisége között más — szorosabb, szervesebb — kölcsönhatás alakul ki. egyik a másikra jóval erőteljesebben fog hatni. A kultúra iránti igény sokkal kevésbé szorul majd külsődleges ösztönzésre, mert a munkásélet — legibensőbb emberi igényekből fakadó — részévé válik. S a társadalomnak elsősorban nem az lesz a gondja, hogy miként lehet a szóban forgó igényességet .fölszítani hanem az, hogy milyen módon a legcélravezetőbb ennek az igényességnek a kielégítése. Hol vagyunk még e‘től? — ébred föl az emberben a józanságra intő kérdés. Hiszen köztudomású, hogy egyelőre javarészt már az iskolában elválnak egymástól a gimnáziumra. technikumra, főiskolára készülők, és a többiek- s szerényebb képességűek útjai. Nem a megkülönböztetés ténye vitatható, hanem mellék- zöngéje; az alig leplezett pedagógiai érdektalenség, amely az értelmiségi pályára alkalmatlanokat övezi. (Csoda-e. hogy a szakmunkásképzők ka- . púján oly sok lelkileg sebzett, önbizalom nélküli, meghason- lással vívódó fiatal lép be?) S ami ennél jóval aggasztóbb; fölkészültségük csakugyan foghíjas. Egyharmaduk csupán szótagolva olvas, minden negyedik számára problémát okoz a négy számtani alapművelet elvégzése, sőt. olykor az egyszeregy is. A szakmunkásképzők oktatói kénytelen-kelletlen hozzászoktak ahhoz, hogv évről évre az általános iskolákból elmarasztaltakból kell megpróbálniuk szakembert faragni. Tapasztalatból tudják, hogy többségükben néhány, hónap múltán kezd oldódni a görcs, s a fizikai munkával társított ismeretek elsajátításának új. számukra természetesebb. könnyedebb módja lassan helyreállítja önbizalmukat. Meglepve fedezik föl magukban azoknak a képességeknek az egész sorát, amelyről eddig fogalmuk sem volt. A kézügyesség, a találékonyság. a szellemi és fizikai erőfeszítések újszerű összehangolása sajátos, nehezen nyomon követhető folyamatokat indít el bennük. Az iskola különben sem mindenható. A szakmunkásképző — köztudomásúlag egyáltalán nem rózsás körülményei folytán — különösképpen nem. Itt az oktatók előtt főleg az a cél lebeg: olyan fiatalokat képezzenek, akik a szakmunkásvizsga után az üzemben legalább 70 százalékos munkateljesítményre képesek. Olvasnak-e? Műveltek-e? Van-e hajlandóság bennük az önálló gondolkozásra? Az igényesebb, értékesebb életre? Bármiféle válasz Achilles- sarka: a szakmunkástanulók átlagos napi elfoglaltsága 10 óra: jóval több mint hasonló korú középiskolás társaiké, s több min? a gyárban dolgozó munkásoké. Tehát életük egyik legnehezebb szakaszában tanulják meg szakmájuk alapvető ismereteit. Nem túlzás éppen elekor még olyasmivel is terhelni őket. ami még inkább próbára teszi teherbíró képességüket ? Nem. Márcsak azért sem, mert ez elkerülhetetlen. A szakmák tudniillik szinte kivétel nélkül — jobb szó híján — intellaktualizálódnak. Egyre több alkotókészséget. esvre inkább önálló gondolkozást. s mind bonyolultabb ismeretanyagot követelnek a munkásoktól, A fizikai erő elsődlegessége sok helyen máris a múlté, további fokozatos háttérbe szorulásához nemigen kell számottevő jóstehe'- ség. Amit ma sok helyen technikusok végeznek. azt néhány év. esetleg egy-két évtized múlva szakmunkások fogják csinálni. Szellemileg erre már most föl kell készíteni őket. Reformtervek, oktatási kísérletek, újszerű tankönyvek tucatja tanúsítja: szakmai szempontból a fölkészítéssel nem lesz különösebb baj. Itt érdemes a többi között megemlíteni azt a háromévesre tervezett kísérletsorozatot, amelyet az idei tanévben kezdett el a Szegedi József Attila Tudományegyetemmel karöltve a Szakoktatási Pedagógiai Intézet tudományos kutatógái- dá.ia. Azt vizsgálják, hogv a szakképzés során az elméleti és gyakorlati ismeretanyag milyen szinten tudatosodik és vélik egységessé; s mit lehe‘- ne tenni azért, hogy a ke" ő ötvöződése minél magasa színvonalú szakmai tuck.. alaoia legyen. Végső soron tehát a szintézis, azaz a magas fokú szaktudás kifejlesztésének — és az iskola után állandó gyarapításának! — nélkülözhetetlen előfeltétele mindazoknak a gondolati és tőle elszakíthatatlan emberi-alkati tulajdonságoknak az összessége, amelyek csakis a korszerű általános műveltség talaján alakulnak ki. Veszprémi Miklós sssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssssssyssssssssssssssssssssssss.'ssss/ | Fjodor Abramov: Ipel A j 'S/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSA*S//SS///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS*Sf 24. P.avelt a régi szertartás szerint is, meg az új szerint is eltemették. Otthon mindent úgy csináltak, mint régen. És, meg kell hagyni, a hatóság nem akadékoskodott. Amíg az öregasszonyok tömjénezték a ravatalt, és halkan kántálták a halotti éneket, a hatóságiak odakinn álltak a tornácnál és dohányoztak. Igaz, Afonyka állatorvos részegen berontott a házba, elkezdett kiabálni, hogy azonnal hagyják abba, • ne gúnyolódjanak egy párton kívüli bolsevikkal. de rögvest elhallgattatták. Maguk a vezetők, Vaszilij Ignatyevics meg Pjotr Ivanovics tuszkolták ki a házból. A temetőben volt az új szertartás, amikor a nyitott sír előtt beszédeket mondtak: — Fáradhatatlan dolgos kéz... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján... Becsületes... Mindenki példaképe... Sosem feledjük el... Ettől aztán Pelageja megremegett. Mindent kibírt: a szemrehányó tekinteteket, a rosszindulatú suttogást — a szeme se rebbent, meg se szólalt. Ügy állt a sír előtt, mint a kőszikla. Úgy, ahogyan Pjotr Ivanovics tanácsolta. De amikor beszélni kezdtek — forogni kezdett vele a föld. 1 — Fáradhatatlan dolgos kéz... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján. .. Mindenki példaképe... Pelageja csak hallgatta, hallgatta ezeket a szavakat, és hirtelen rádöbbent: hiszen ez az igazság, a tiszta színigazság. Pavel úgy dolgozott a kolhozban rendületlenül, akár a ló, vagy a gép. És a kolhozmunkán is betegedett meg. Szánon hozták haza a cséplőgéptő'.. És ki becsülte meg életében a munkájáért? Ki mondott neki egyszer is köszönetét? A vezetőség? Vagy ő, Pelageja? Nem. őszintén megvallva: soha semmire se becsülte a férje munkáját. De hát hogyan is lehet valamire becsülni az olyan munkát, amiért semmit sem fizetnek? De most dicsérték Pavelt. És az asszony hirtelen sajnálta, hogy Pavel nem hallhatja ezeket a dicséreteket. Amikor még egyszer az elhunytra nézett a koporsóban, mozdulatlan, viaszszín arcára, lehunyt szemére, hatalmas, sápadt, a mellén keresztbe tett kezére, akkor ébredt rá igazán, hogy hiszen Pavel fekszik ott, az ő férje, az az ember, akivel jóban-rosszban — az egész életét leélte. .. Ekkor sírvafakadt hangos zokogásban tört ki. Most már teljesen mindegy volt neki, hogy mit mondanak róla az emberek, és hogyan mocskolják be Alkat. Végre elérkezett a,várva várt pihenés... Reggel későn, ráérősen kelt fel. Lassan befűtött a kemencébe, teázott, aztán az erdőbe indult. Kicsi kora óta szenvedélye volt a gomba meg a bogyó. És ha valakit irigyelt Pelageja azokban az években, amikor a sütödében dolgozott, a gombaszedőket meg a bogyószedőket irigyelte. De most már nem volt miért irigykednie. Most már ő is egész nap kóborolhatott az erdőben. Kóborolt is. Gyerekkora óta ismerős dombocskákon és árterületeken, majorságokon, régi irtásokon át haladt, megpihent a pataknál, a kis folyónál, elnézte sűrű őszi kékségüket, hallgatta a darvak kiáltozását, a kutyaugatást. .. De hát egymagának mennyi kellett? Háromszor ment ki sózni való gombáért,. kétszer meg tinóruért, egy egész dézsát teletömött bogyóval, minek enné! több? Néhány napot krumplíszedéssel töltött. Gyönyörű, nagyszemű lett a krumplija — két ágyúsból tele lett a verem, és a fürdő mos' " van neki még egy, örülnie kellene, meg hálát adnia az Istennek, de megint csak ezt kérdezte magában: minek? Minek neki ennyi krumpli? (Folytatjuk) Ritka mesterségek Szebeni András, fiatal fotóművész, a Nők Lapja fotóriportere évek óta nagy szorgalommal örökíti meg a régi kéz- míívesszakmák, kihaló mesterségek ma még föllelhető kultúrtörténeti emlékeit. Sorozatának egyes részeit visszatérően közli a Nők Lapja szerkesztősége. Váiogatott fotóiból most kiállítást rendezett a magyar folklór egyik centruma, a Fővárosi Művelődési Ház. Szebeni András itt három kismerterség művelőit: az ország egyetlen harangöntőmesterét, egy gaigagyörki patkolókovácsot és egy tapolcai kötclveről mutat be 34 nagyméretű fotón. (Fotó: Szebeni András)
