Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

ra sokan látták Ferenczy Béni: Petőfi című művét. Eredetije a Magyar Nemze­ti Galériában, az egyik róla készült bronz a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban, a másik Gyula város egyik terén áll A művet Ferenczy Béni szobrászán ű vésztől 1948-'a a centenárium évében ren­delte meg a méltó ünneolés- re készülő 1848. eszményeit beteljesítő felszabadult ál­lam. Mupka közben a mű­vész így írt naplójában: ......csak arra gondolok min­dig: milyen legyen az új Petőfi. Hiszen a sors csak a hősben lesz nyilvánva­ló. A hősben, aki, mikor el­érkezett a naav pillanat, mindenét feláldozta a sza­badságért...” A naplójegyzetből vilá­gossá válik a szándék: Fe­renczv új Petőfit alkart! De szükség volt-e. s ha igen. miért új Petőfire? S egyál­talán lehet-e új eav is­mert arc portréin' képmá­sa? Petőfiről ránk maradt Orlay Petrich Soma és Ba­rabás Miklós portréja, ké­sőbb előkerült egy kezdet­leges fénykép — úgyneve­zett daguerrotyp — is. Va­jon a művészi képmás csu­pán arcvonások pontos és valósághű másolata volna? Tudjuk: nem erről van szó. Az arcvonások pontos má­solásával is lehet egyénisé­get hamisítani. Erre éppen a számtalan Petőfi-szobor a példa. Sokan a torzítás szán­déka nélkül, jóhiszeműen, a beidegződött és megszokott kép alapján álltak e hami­sítás szolgálatába. S, hogy miért kellet akarva-akaral- lán így tenniük? Maga Pe­tőfi — a modell — előre megjósolta a magyarázatot: ,,Ha még nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy na­gyot vétkeztetek ellenem, s magatok ellen, s akkor pi­rulni fogtok, szégyenleni fogjátok magatokat és so­kért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, ami megtörtént...” — írja a sza­badszállásiaknak (talán nemcsak nekik), amikor ott — képviselőjelöltként — megbukott. De. hát mi történt? Mind­össze csak annyi, hosv Pe­tőfinek a maga korában — leszámítva 1848 márciusának néhány napját nemigen voltak — mai kifejezéssel é’ve — sikerélményei. Be­tegségek. kudarcok, súlyos anyagi gondok és megpróbál­tatások láncolata kísérte nvughatatlan vándorútjain. „Sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, ami megtörtént...” ...nem­csak a konkrét hely és idő, az egyik bukás emlékeztető­je, hanem az egész életé. S valóban! A kiegyezést köve­tő, egymásra hulló évek so­rán, majd a Horthy-fasizmus idején az uralkodó osztály mindent megtett, hogy ki­sajátítsa a nemzeti költőt és nemzeti hőst, meghamisítsa a történelmi tényeket. 1948-ban Ferenczy Béni elérkezettnek látta az időt: szembenézni a hamisítvány- nyal, hogy a felszabadult nép a hőst tragikumával együtt érezze és értse, meg­ismerje a valóságot, mert a valóság — minden kegyet­lenségével együtt — harc­ra hív. Térjünk vissza a napló­vallomáshoz: „...a sors, csak a hősben lesz nyilvánvaló — aki, mikor elérkezett a nagy pillanat, mindenét feláldoz­ta a szabadságért. •.” A szo­bor ebben a kegyetlen pil­lanatba sűríti a hős sor­sát. Az ifjú szerelmes el­hagyta szerelmét. Az apa elszakadt nemrég született fiától. Nem! Dehogy akar meghalj... 'Huszonhat éves. De költészetének, egész éle­tének hitelét csak szelle­méhez hő és méltó cselek­vése adhatja meg. Elöob Kossuthtal. Klapkával vi­tázott, daccal dobta el tisz­ti rangját... Bemhez indult. Erről a pillanatról van «io. A hős sorsáról a tragikus beteljesedés előtt. A - >nz — nem adhat vissza színe­ket. De látva, képzeletünk érzékelni képes a nyitott di­ákzubbony kopottságát, a csiszmákon a Pestről 3a- latonfüredre, Pozsonyból Pápára megtett gyalogú la­kat, az ismerős arcon a fe­szült töprengést. A mű még­is több és mélyebb, mint egyetlen pillanat sűrítése. A szobrász a mesteri plasztika eszközeivel éri el. hegy iúl- mutasson az egyszeri szitu­áción. A szobor már a tei les élet, a teljes tartalom hordo­zója. A fizikailag gyenge vállakra irtózatos súly — egy nép sorsának súlya — ne >«?•'•- . s ennek éles ellentéteként: a lebírhatatlan szellemi erő. 1949-et írtunk. Ez az idő­szak a felszabadulás bol­dogságát hordozta. Mindent elsöprő volt az öröm, s fe­ledtette, hogy még hosszú és küzdelmes utat kell végig­járni a munkáshatalom meg­tartásáért, a szocializmusért. A megrendelő mámoros, boldog, diadalmas Petőfit vart. s egy töprengő várt őrt kapotl S, hogy ez a gyöt­relmeket gvenge váll airs vett Petőfi a szabadság igazi hő­se — nem vette észre. Fe* renczy Béni Petőfije a Szép- művészeti Múzeum egyik sötét folyosóján porosodott. 1955-ben került bemutatás­ra a Műcsarnok Nemzeti Tárlatán. Ezt követően állí­tották fel Gyuláin. Az alkotó: Ferenczy Béni pedig a múló évek alatt részben átélte hőse sorsát. Nem értették, nem érezték mondanivalójának lényegét. Már nem volt életben, ami­kor a költő születésének 150. évfordulóján a mű bronzmá­solata oda került, ahová 1949-ben szániák. A milánói Anbrosiana Könyvtár udva­rán áll Dante és Goethe kö­zött — a világirodalom egye- dülvalóan ifjú zsenije, a szabadság hőse — Petőfi Sándor. Az igazi. Ahogy Fe­renczy látta, s ahogyan mind­inkább látjuk. Szigeti Zsuzsa Ferenczy: PETŐFI Olvasóink Vö-ül Hrtonvá- *' Andrej Voznyeszenszkij: Elvadult ménesek Megdermedek a vasútállomáson■ Szevasztopol jelé lovak száguldanak — musztángok — elvadullak a háború alatt­Követem nyomait a friss pataköröknek. A hegyi legelőn, hol megszálltam veled, éjjelenként eldübörögnek elvadult ménesek. A vad csődör nagyapját agyonverlek. pej-nagyanyját felnyergelték a megszállók, a tenyészkancákat elkötötték. Hej musztángok! Hej musztángok! Ki fosztotta ki a teázót, bankjegyüktől a bankokat? Hosszú sörénnyel futnak a musztángok. Vadak, vadak. \ Kövér legelőn éhezett az Ínség, vadrózsa lett a tearózsa. Szelídből szökött a szelidség. elvadult mi nemesnek volt adósa. A közoktatás századában tekints a mélybarna szemekbe — dzsungel-vadság kerekre zártan magan- magányba bekeverve. A szénafűt pótolja más, ha hómezőben szügyig lábal? Szelidítés — elvadulás — pusztulás — feltámadással­Rendezzünk méltó gyászszertartást, szélborzolta ünnepi lángot, hol melegedni k örülállják rezgő orrlykkal a musztángok! Szegény, szegény, kedves bolondok — a gőzmozdony kora lejárt- Búcsúzóul, mint öskolompok, patamora j veri fel a határt. Egy szál kolbászért orvvadászok raja kísér, és tölt ki lőhet. Megfogytak már a Don Quijolék, Rosinanték pótolják őket. Igyatok pezsgőt, mellbevágót, krími habzót, vagy muskotalyost. Ne öljétek meg a krími musztángot. Száguldjatok musztángok! Havas Ervin fordítása A jelenkor júniusi száma Gazdag, változatos tartalom­mal. értékes szépirodalmi, képzőművészeti és kritikai írásokkal jelentkezik a Pé­csett szerkesztet folyóirat új száma. A szám élén Juhász Ferenc öt új költeményét és május­ban sugárzott televíziós port- réfilmiének szövegéi olvashat­juk ..Ezen az égitesten” cím­mel. A lírai rovatban emellett többek között Békési Gyula. Dudás Kálmán. Eörsi István. Hatvani Dániel és Nagc Gás­pár verseit, valamint Csorba Győző Brech fordításcsokrát találjuk. A prózai írások so­rában Kamarás István és Ta- tay Sándor elbeszélését közli a folyóirat. A júniusban megnyíló pé­csi Vasarely Múzeumot ismer­teti Hárs Éva írása. Egrv Jó­zsef művészetéről Lánc . San* i.or irt tanulmányt. Tó; .s Tibor a Képzőművészek mű­helyében című sorozatában ezúttal a zalaegerszegi Né­meth Jánost mutatja l>e. Az ..Irodalomtudósa'nk fó- ru rn a " - s or oza t ban Sza dolcsi Miklóssal beszélget Hajdú Ráfi6 Gábor. Jó napot, Görögország Káliméra Hellas! Jó napo Görögország! Itt vagyok! — Na és aztán — húzza fel olimposzi szemöldökét G örögors z g csodál ko va, bár kétségtelen udvarias­sággal, mert mit tudja a görög hon, mit jelent nekem a földjére lépni. Nekem, aki annyit tanultam róla és tőle, aki álmatlan éjszaká­kat szenvedtem át a szalam- niszi csata miatt — a gö­rögök győztek, én nem —, aki megbukott ebből az országból és meedicsőül be­lőle annak idején, aki tud­va, vagy tudatlanul a ma kultúrájában is megéli an­tik földjének aranykorát. Halaméra Hellas, itt vagyok. — Na! És aztán... ? — hallom ismét Görögország hangját, és kitűnik, hogy a kérdés nem csodálkozás volt, hanem sürgetés, invitálás, baráti fogadtatás. A ma gö­rög világa hív, hogy megis­merjem a múltját, s tudjak valamit a jelenéről is. Amely ugyan kevésbé klasszikus, mint Periklész kona, de alig­ha unalmasabb e karamamli- szí korszak sem. mint megél­tek egykoron a hős ach.áj harcosok is. Furcsa ország: a múltjában éli ki jelenét és jelenében tapintható ki. mér­hető le történelme. Furcsa ország, amelyet voltakép­pen a múltja miatt csodál­nak, bár van mit tisztelnie népe jelenében Is, olyan or­szág. amely lüktető jelenné tudta és tudja varázsolni évezredes történelmét. Mint egy varázsos nő, varázso- sabb, mint Pallas Athene is tán’: nem kevés évű ifjúsá­ga, de múltja évezredei miatt fiatal. Görögország Európa leg­délibb állama. Területe 132 500 négyzetkilométer. Ez minden lexikonban benne van. Benne van története és történelme is. Mikéne és Spárta. Kreón és Trója. Ho­mérosz és az Akropolisz, Szókratész és a méregpohár, Euripides, Aristophanes, Xenon és Iphigénia, Zeusz­ról is mindent tudunk, amit illik tudni, Hermesről és De- m ét érről is, a Hádesről és Charon ladikjáról is. Csak a kőfaragókról nem tudunk, akik meg- és kifaragták az Akropolis köveit. Leoni- dasról tudunk, de a három­száz harcosról, akik megtet­ték, amit véle együtt meg­tehettek. azokról vajmi ke­veset. Görögország történel­me az emberiség történel­me, de nem az emberek tör­ténete. Görögországba az (1) Káliméra Hellas emberek nem a jelenéért, hanem a ' múltjáért jönnek. Szembesíteni mindazt, ami­ről hallottak és tanultak, mindazzal, amit itt látni fognak. így kap egy álom testet és egy test ez, az év­ezredes romvilág, álomból formált valós életet. Kit érdekel a turisták kö­zül, akiknek döntő része mégis csak kispénzű ember, hogyan él és mit akar és tesz a ma görög embere, amikor pénze csak arra fut­ja, hogy megtudja, mit te­remtett a múlté? A tekintet csak átfut az országút szé­lén a fehérsipkás, fenséges Olimposz tövében baktató birkapásztoron, aki az időt­lenségből látszik előtűnni, s mintha oda is igyekezne, a korántsem aranygyapjús, de aranyat érő gyapjújú bárá­nyaival. Csak felfigyel a szem a hadgyakorlatokra, ott nem messze a termophilei- szorostól, pedig itt nem le- onidászok gyakorlatoznak, akik mégiscsak a hazájukért adták életüket, hanem görög kiskatonák, akiknek min­den lépése aranyat ér. Pon­tosabban,: dollárt. Helven­milliőt. Ennyit kapott a görög kormány az amerikai haditámaszpontok fenntar­tásáért — bérletként. Zeusz, ott fenn. némán és megrettenve hallgatja, ho­gyan dörög, nem az ő ha­ragja. hanem az USA-tól vá­sárolt harckocsik ágyúja és esze ágában sincs villámai­val lesújtani bárkire is. Ze­usz megcsendesedett öregúr lett' aki bár értetlenül szem­léli mindazt, ami alant tör­ténik, de belenyugszik és tu­domásul veszi. Büntetésnek érzi egykori botlásáért: kellett neki Európát bika képében elrabolnia? Mert ím, most Európa zúdul rá a görög honra, úgyis mint, tu­rista. s ez jó’ de úgyis, mint gazdaság és politika, s ez nem mindig ió. Sőt, leg­többször kimondottan rossz. Felriadok a töprengésből, valamiért döccenve féke­zett az autóbusz. Magam­ban dohogok: mit kell min­dig és mindenen töprengeni ? És mi pék mindenbe beleke­verni a politikát? Káliméra Hellas. Utóvég­re turistaként jöttem ide a zöldüveg-szín tengerek kö­Ilii zé ölelt fé'szigetre. a csodás kék ég alá, belesüppedni a múltba, mint csecsemőko­rom langyos vizébe és szó szerint is megmártózni a tengerben. A napfény, a víz, az antik romok nem politi* zá'n-ak. Jó napot. Görögor­szág. Itt vagyok. A harckocsik porozva húznak el az olajfák közölt, zöldesszürke testük beleol­vad a fák árnyékába. A fenébe is azzal az át­kozott politikával. Vegyük csak elő az Expressz bé­dekkerét Inkább és olvas­suk, mit is mond erről az évezredes világról? „... az 1974. július 24-ig tartó hét­éves katonai diktatúra . bu­kása után, az 1974. decem­ber 8“i népszavazás után, s annak eredményeképpen lett köztársaság...” Az Olim­posz tövében, útban The- szaloniki és Athén között, tehát egy köztársaság föld­jén utazom. Ahol népszava­zás volt. Ahol demokrácia volt. Ahol egváltalán fel- és kitalálták a demokráciát. Itt­hon olvasom e sorok írása közben, hogv száz számú a sebesült Athénben, a de­mokrácia fővárosában. a rohamrendőrök jóvoltából... Káliméra Hellas... A kr tikul rovatban többek között Berta Bulcsú Kanguru című regényérő1. Bodnár Gyürgz tanulmánykötetéről és Károlyi Amv műfordi ás- kötétéről olvashatunk. Tomás Islvár : Útszéli költőnek tartsatok ki koldulni ■ v az ernyőt bontó kutyatejhez jár Virágcserépbe macskatövist ültet ha barkák halnak megerőszakoltán sörlés szívetekből ha meggyalázva menekül a nyár Hazám fölé bogárháton nyargaló visszhangból madarak vernek sátrat Napol kóstol holdat cipel szarván komatálat s kézfogára társat a csigában omló bontott árvalányhaj Gyurkó Géza ((Folytatjuk). NŰGRÁD - 1976. június 20., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents