Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-15 / 114. szám

Barangolás hármasban Balassagyarmaton. Mai tévéajánlatunk Ma délután 16.30-kor hu­szadik alkalommal jelentke­zik a képernyőn a ..Perpe­tuum mobile” emblémája. A műsorban olyan kérdésekre kaphatnak választ a gyere­kek, mi is a tejút, honnan származik a jegesmedve el­nevezés stb- 17-35-kor az ..Unokáink is látni fogják” című sorozat újabb adása a jövő művelődési otthonának bemutatására vállalkozik- 22.10-kor Shakespeare: Mac­beth című drámájának japán filmváltozatát láthatjuk, A véres trón címmel A Kuro- sawa-sorozatban bemutatás­ra kerülő filmet a filmtörté­net, mint az egyik legsikere­sebb. legélőbb Shakespeare- feldolgozást tartja számon­Szocialista brigádművelőilés Egy mozilátogatás már kevés Két-három évvel ezelőtt, amikor az új gyárrészleg még nem épült fel, a kulturális te­vékenységnek rendkívül sze­rény eredménye volt, A gyár — minden üzem életében elő­fordulhat ilyen, hát még alig pár éves esetében, mint a nagybátonyi FŰTŐBER — egészen más dolgokkal volt elfoglalva. Elsősorban a mun­kaerőt kellett biztosítania, a meglevő termelőkapacitást minél jobban, hatékonyabban kihasználnia­— Az új üzem belépése­kor nagyon sok ember kere­GYERMEK Puskin igen korán elis­merésben részesült. Ami­kor éppen 17 eres volt, egy pétervári bálon meg­pillantott egy szép her­cegnőt, aki megtetszett ne­ki. Azonnal asztalához sie­tett. bemutatkozott és fel­kérte a következő táncra. A körülrajongott, herceg­nő mutatva vég'gmérte, máj’ elutasítóan így vá­lás' í: ,.Gyerekkel nem iá'- ' 'lók!” — ..Bocsánat — ha tta meg magát a fia- Ut;os külsejű Puskin. es talpraesetten visszavágott —. nem tudtam, hogy gyer­meket vár!” sett munkát nálunk — mond­ja Sándor János, a szakszer­vezeti bizottság titkára —, de nagyon sok úgy, ahogy jött. ment is- A fluktuáció rend­kívül sok gondot okozott a termelésben, ami éreztette ha­tását a munkahelyi élet más területein, a közművelődésben' is- A helyzet mostanra meg­változott. Ma már egy-egy közösen szervezett moziláto­gatás nem elég ahhoz, hogy a brigádot kulturális szempont­ból jól értékeljük Több kell hozzá­Kul'úrliázban a brigád Tanítóképzés életközeiben A TANÍTÓR A NEMCSAK a múltban, hanem a jelenben, sőt, minden bizonnyal a jö­vőben is — különösen a ki­sebb településeken —, sok olyan feladat elvégzése hárul, amely látszólag kívül áll az iskolai munkán. Az értelmiség nagymérvű megnövekedése ellenére is általában tőlük várják nemcsak a szülők, hanem az egész falu felnőtt- lakossága közművelődésének irányítását. Nem állítható, hogy egyedül — más rétegek nélkül végzi ezt a munkát — de, hogy mindenütt ott van, az nem vitatható. Ha azt akarja, hogy az is­kolában a kisgyermekek kö­zött minden tekintetben meg­állja a helyét, szakmai isme­reteihez feltétlenül hozzátar­tozik annak a szőkébb ha­zának a mind tökéletesebb is­merete is, ahol működik, ahol tanítványai élnek. Ah­hoz, hogy a tanító maga is kötődjék érzelmileg mindah­hoz, ami körülötte van, szük­séges, hogy a szűkebb ha^a, a megye régi és újabb léte­sítményeit, történelmét, na­pi gondjait ne csak tanköny­vekből, újságokból ismerje, hanem érzékelje azokat kö­zelről, legyenek közvetlen tapasztalatai a jelen feladatai megoldásához. Az a tanító ké­pes csak érzelmileg lekötni a kisgyermekeket, akit saját magát is érzelmi szálak fű­zik annak a tájnak régeb­bi és jelenlegi történelméhez, ahol működik. Mivel munkája nem ér vé­get a kisgyermekek között, ezért ugyanezt az érzelmi szá­lat tovább kell erősítenie a fel­nőttekben is. Felelősséggel kell törődnie a világról való tájékozódásuk további bőví­tésével, de most már népmű­velőként. Mindezekre a fel­adatokra a tanítót — lehető­leg iskolai tanulmányai so­rán — fel kell szervezetten készíteni. A tanítóképző fő­iskolák tanterve számol ezzel a szükséglettel. Szükséges azonban a keretet tartalom­mal megtölteni, megkeresni a választ a már számtalan­szor feltett hogyanra. Az esztergomi tanítóképző intézet feladatai ismeretében számos olyan lépést tett an­nak érdekében, hogy a fen­tebb vázolt követelmények­nek megfelelően készítse fel hallgatóit feladatuk minél ala­posabb ellátására. Az isko­lai oktató-nevelő munka el­látására való felkészítés mel­lett egyre nagyobb súlyt kap az oktatási programban a köz­életre való felkészítés is. Az intézetben Komárom, Nógrád és Pest megyék szá­mára képeznek tanítókat. Ezekben a rn^tvpVhen ke" tehát a népművelőmunkát is végezniük az oda kerülő ta­nítóknak. Szükséges tehát, hogy az intézet oktatói és hallgatói megismerjék e nép­művelési munka lehetősége­it, az adottságokat elsősor­ban ezekben a megyékben, művelődési házakban, könyv­tárakban, múzeumokban, a korszerű ipari és mezőgazda- sági létesítményekben. az Altalanos és kö­zépiskolai nagy kirándulá­sok rendszerint az ország tá­volabbi részébe történnek, hi­szen a távoli tűnik érdekes­nek. A szűkebb haza ismere­te, adottságainak meglátása viszont sok esetben figyelmen kívül marad. Az intézet iskoláztatási kör­zetének „felfedezése” érde­kében az elmúlt időszakban megtörténtek az első lépések. Az oktatói kar tagjai meglá­togatták Komárom megye né­hány fontosabb létesítmé­nyét: a Bábolnai Állami Gaz-, daságoi, a komáromi gyer­mekvárost. Jártak még a ta­tai várban is. A megyében folyó közművelődési munka irányításával a megyei mű­velődési központban kapott tá­jékoztató és a létesítmény megtekintése alapján ismer­kedtek meg. Egy nap nem elegendő az egész megye köz- művelődési lehetőségeinek fel­méréséhez, de jó szemponto­kat, ötleteket adhat a továb­bi tennivalókhoz. Az elkövetkezendő eszten­dők feladata lesz majd nem­csak Komárom, hanem a má­sik két megyének is olyan bejárása, megismerése, amely bővíti az oktatók konkrét is­mereteit hazánk e területének adottságairól, amelyeknek bir­tokában nyugodtabban áll­hatnak hallgatóink, no, meg a három megye lakossága elé. A Nógrád megyei II—III éves hallgatók saját megyé­jüket keresték fel Nem volt számukra ismeretlen e 1 táj, de most „idegenből vissza­jövet” jövendő tanítóként, mindent másként szemléltek és odafigyeltek olyasmire iá, ami kisdiákként még nem ér­dekelte őket. Balassagyarma­ton a megyei tanács képvi­selője várta őket, aki gazda módjára kalauzolta a hazaté­rőket. Ezután Csesztve, majd Szécsény múzeumai követ­keztek. Salgótarjánban a mű­velődési központ megtekinté­se, munkájának megismeré­se volt a cél. A látottak mel­lett mindenütt megfelelő tá­jékoztatást kaptak a tanítóje­löltek, amely mind jó bete­kintési lehetőség volt maj­dani munkahelyük történel­mébe, jelenlegi életébe. A Pest megyeieket a szent­endrei művelődési központban várta a megyei tanács kép­viselője, aki alapos tájékoz­tatást adott a megye közmű­velődési helyzetéről, tervei­ről. Megismerkedtek ezután a falumúzeummal, a városban található kiállítási anyaggal, üitjuk délután Vácra veze­tett, ahol ugyancsak az impo­záns művelődési központ te­vékenységével ismerkedtek. Ezekben a megyékben is akadt volna még megismerés­re méltó intézmény, létesít­mény, de az idő, az anyagi lehetőség itt is közbeszólt. Most csak ennyirév futotta, a következő években talán többre is. Most talán csak a lehetőségek csillantak fel, és annak tudata erősödött meg, hogy az intézet és a megyék áJtal közösen szerve­zett ilyen és hasonló jellegű tanulmányutak a terület ala­pos megismerőjévé tehetik az oktatót és a tanítójelöltet egy­aránt, amelynek birtokában biztosabban tud majd meg­felelni annak az összetett feladatnak, amely a tanítóra vár, mert a gyermekek és a felnőttek előtt is akkor tud a környékről meggyőzően be­szélni, ha ó maga is ismeri. Jó volt ez a rövid kiruccar;ls arra is, hogy érzelmileg kő - i zelebb hozza az intézete* és a | megyéket egymáshoz, hogy , kölcsönösen tudatosítsa az j együvé tart ozás. az egymásra­utaltság tényét. ENNEK FEL TSMERÉ-o 2 szükségszeréin tovább növeli a kölcsönös megismerés, a kö­zösen végzett munka igényét is. A tanítóképző közbe.) pontosabban megtudja, mi­lyen tanítókat vár tőle körze­te, az ottaniak pedig felisme­rik: mi az ő tennivalójuk an­nak érdekében, hogy olyan c-s annyi tanítót kapjanak, ami­lyenre és ahányra szükségük van. Dr. Gábris József Az év e'ején megnőttek a lehetőségek. A művelődési ház átgondoltabb munkája révén létrehozták a bérletes pó­diumsorozatot, amelyre több mint száz brigádtag jelent­kezel). A lehetőség növeke­dése maga után vonta az ér­deklődés növekedését is. Per­sze, ez nem ment csak úgy magától. Szükség volt a he­lyi propaganda és agitáció fo­kozására, a művelődést szer­vező és irányító emberek ak­tivitásának fokozására. Üze­men belüli és üzemen kívüli feladatok voltak tehát ezek- — Az üzem vezetése na­gyon komolyan veszi az ideo­lógiai és kulturális tevékeny­séget, általában minden le­hetséges üzemi fórumon szót ej.t a tanulás, a művelődés fontosságáról — mondja Hives József üzemi versenyfelelős, a KISZ-bizottság titkára- — Legszívesebben azt szeret­nénk valamennyien, ha min­denki tanulna, képezné ma­gát, és ezt hasznosítva, mun­kájával járulna hozzá mun­kánk színvonalának fejlődé­séhez­A szocialista brigádok kul­turális vállalása az utóbbi két évben tartalmasabbá, egyénileg is hasznosabbá vált. Ma a legtöbb brigád a társa­dalmi szükségszerűségből in­dul ki. és ennek megfelelően próbálja tevékenységét meg­fogalmazni- Ebben a közössé­gi művelődés különböző for­mái jelentős szerepet játsza­nak- Ami viszont még meg­oldatlan: az egyénekre sza­bott vállalások szerepének fel nem ismerése és gyakorlatá­nak hiánya. Ez még — ért­hető módon — a jövő fel­adatát jelenti, hiszen minden üzemnek, vállalatnak' egy bi­zonyos utat kell be'árnia a fejlődésben. És a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységére ez, mint fiatal üzemre, több­szörösen vonatkozik. Kezdet­ről van szó tehát, de ez a kezdet — úgy érezzük — biz­tató. Folyamatosság minden teiületen A szocialista brigádok kul­turális életének fejlődését — minden vonatkozásban — több dolog kedvezően határozta meg. A művelődés feltété'ei nőttek üzemen és lakóterü­leten belül egyaránt- Csök­kent a fluktuáció és helyileg is irányítottabbá, szervezet­tebbé vált az élet- Az üzemi szervek, a gazdasági, a párt-, a szakszervezeti és a KISZ- vezetés az eddiginél sokkal több gundat fordít a művelő­désre- Nemcsak abban mutat­kozik ez meg, hogy kedvez- méiigíket adnak, hanem a propagandában, a szervezés­ben is. Sőt. a kezdeményezés­ben, melyet önállóan és se­gítséget is igénybe véve vé­geznek- Így rendezték meg például a Bányász Művelő­dési Házzal közösen id. Szabó István szobrászművész kiál­lítását. A közös együttműködés nek, elmondták, folytatása lesz. Részben benne van már a pcJiumszinházi sorozatban, résaoen a kővetkező előadá­sokban, kiállításukban való­sul meg. De sok még a ten­nivaló. Érzik és tudják ezt. — Hogy brigádjaink mű­velődési aktivitása ne csök­kenjen — mondja a szakszer­vezeti titkár —, továbbra is biztosítani kell számukra a lehetőségeket- A pódiumso­rozatot, a mi kiállításunkat folytatni kell­— A tanulásban elsősor­ban az általános iskolai vég­zettség megszerzését kell szorgalmaznunk — jegyzi meg Kerner Márton, a szak- szervezeti bizottság verseny­felelőse­— A KISZ-klub elkészülté­vel pedig, amely már csak a berendezésre vár — folytat­ja gondolatmenetét a titkár —, a könyvolvasás és az is­meretterjesztés számára is na­gyobb lehetőség nyílik. Kul­turált környezetet teremtünk mindezek számára­A FŰTŐBER nagybátonyi g.'árábau és a községben adot­tak a feltételek a szocialista brigádok kulturális tevékeny­sége számára- A tapasztalatok .szerint a dolgozók jobban is élnek velük, mint a korábbi evekben. De még mindig nem eléggé, A jövőben sokkal több emberrel kell megsze­rettetni a művészetet, az ér­deklődés szerinti önálló al­kotás szépséget, és intenzí­vebb propagandát kell kifej­teni érdekéb"­Sulyok László NÖGRÁD - 1976. május 15., szombat Gerencsér Miklós: EMLÉKE TISZTA FORRÁS 300 éve született II. Rákóczi Ferenc C1 VI. Ismerős labanc érveket sorolt fel az új fővezér, mondandó­ja annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy fenyegető­zés, követelőzés helyett ud­variasan fogalmazott. leg­alább hangvételben egyen­rangúnak ismerte el a cím­zettet. Rákóczi nem vonakodott új­ra fölvenni a tárgyalások oly sokszor megszakadt fonalát Azt üzente Pálffynak. hogy legyenek tekintettel a kölcsö­nös kimerülésre, kössenek fegyveVszünetet, s keressék közösen az ünnepélyes béke­kötés módját. Mint látható, a fejedelem sem ragaszkodott a merev szóhasználathoz, de az ünnepélyes béke nem jelent­hetett számára mást, mint egyenrangú felek szerződé­sét, tehát változatlanul kitar­tott a gyöngyösi, Selmecbá­nyái, nagyszombati álláspont­ja mellett. Pedig a császáriak most sokkal kevésbé voltak haj­landók tárgyalni ilyen alap­ról, mint bármikor korábban. A jelek szerint visszavonha­tatlan katonai fölénybe ke­rültek. Már Sárospatakot is elfoglalták és a siker remé­nyével ostromolták Eger vá­rát. Olyannyira megfogyatko­zott a kuruc sereg, hogy né­hány tábornoknak már nem jutottak csapatok. Köztük volt Forgách Simon is. akit visszafogadott bizalmába Rá­kóczi. Kényszerhelyzetben lé­vén a fejedelem, csak úgy szabadulhatott fölös számú tábornokától, hogy Lengyel- országba küldte őket. Ugyanebben az időben tá­vozott az országból Bercsényi Miklós is, de neki fontos küldetése volt: politikai érett­sége, diplomáciai tapasztalt- sága, széles körű kapcsolatai révén külső segítséget kellett felkutatnia. 1710. november 20-án lépte át a határt Ve- reckénél. Hite, szándéka sze­rint csak a küldetés erejéig vált meg hazájától, amelyet soha többé nem láthatott vi­szont. Ekkorra már folyamatossá szövődött a párbeszéd Káro­lyi Sándor és Pálffy János között. Összekötőnek alkal­mas emberre találtak Komá­romi Csipkés György, Bihar vármegye alispánjának sze­mélyében. Kérdés, miként juthatott Károlyi Sándor ekkora jelen­tőségre. Árulónak, rossz jel­lemű valakinek hirdeti őt a leegyszerűsített szemlélet. Igaz, hogy működése cseppet sem rokonszenves. Az is igaz viszont, hogy aligha sorolha­tó a közepes képességű poli­tikusok közé. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents