Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)
1976-05-15 / 114. szám
A balassagyarmati kábelgyárba kerülő nyersanyag — a kábelkészüés első fázisaként — * húzógcpsorokra kerül. A tíz-tizenöt milliméter átmérőjű nycrshuzalból ezeken a gépeken készül a további feldolgozásra alkal inas két-négy milliméteres kábelalapanyag. Egy-egy gépsor műszakonként — a huzal ke resztmetszetétől függően — 3—3,5 tonna alumíniumdrót feldolgozására alkalmas. Ii»»tellek, tehát követelek tőled Kezesi még önmagát a VEGYEPSZER? MEGKÖZELÍTŐEN egy évvel ezelőtt Keresi önmagát a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára címmel írtunk arról, milyen erőfeszítéseket tesznek a gyár vezetői, milyen politikai felvilágosító munkával igyekszik a pártszervezet segíteni abban, hogy a gyár kollektívája rátaláljon önmagára, meglelje a hullámvölgyből való kilábalás útját, módját. — Azt nem állíthatom, hogy már megtaláltuk önmagunkat. Azt viszont igen, hogy rátaláltunk a helyes útra — kezdi a beszélgetést Misz József gyáregységvezető, majd így folytatja: — Annak idején sokan vélekedtek úgy, hogy mielőbb ki kell kerülni a hullámvölgyből. Sikerült! Nehéz lenne különválasztani az előnyös helyzetet elindító, a munkakedvet fokozó lényeges és kevésbé lényeges okokat. Egy biztos: Annak a felfogásnak és az ezzel járó gyakorlatnak, amit a gyáregységvezető tömören így fejezett ki: ■ — El kellett hinni, hogy lehet tervet teljesíteni — hatalmas lendítőereje volt. A dolgozók nagy része nemcsak hitt ennek igazaágá- ban, hanem tett és most is tesz azért, hogy ígv legyen. Ahogy teltek, múltak a hónapok, úgy hullott szét az a korábbi visszahúzó felfogás és munkastílus, amikor egy-egy új nehéz feladatnál sokan úgy vélekedtek, — nem lehet teljesíteni. Ma viszont igen nagy a tábora azoknak, akik abból indulnak ki: mit kell tenni a sikerekért. Az előnyös szemléletváltozást segítették olyan gazdasági intézkedések, amelyek növelték a munka biztonságát, erősítették a dolgozókat abban, hogy egyre szilárdabb a gyáregység jövője. Az előnyös változásokban szerepet játszott még a nagyvállalat megváltozott helyzete is. Tevékenységében előtérbe kerültek a fő- vállalkozások, ahol a gépgyártási hátteret Salgótarján biztosította. A központ és a salgótarjáni gyár közös erőfeszítése nyomán kialakult a salgótarjáni 'gyár termelésének karaktere. Ma már nincsenek megrendelési gondjaik, ellenkezőleg : panaszkodnak rájuk, hogy nem vállalnak el különböző munkákat. Ennek kapcsán úgy fogalmaznak: — A perifériáról, illetve a pálya széléről a pálya belső részére kerültek. Ami igen döntő az előnyös változásban, hogy a központ a gyáregység megkérdezése nélkül nem vállal munkát. A kapacitás 50 százalékát az államközi szerződésekből és a fővállalkozói kötelességekből adódó feladatok kötik le. Ezt a központ írja elő. A másik 50 százalékban itt helyben határozzák meg a termékstruktúrát. Jövőre ez az arány 75—25-re változik, a központ javára. — Előnyös ez Salgótarjánnak? — Igen, mert a jelenleginél még nagyobb biztonságot jelent a termelés folyamatosságában, de sokat segít a hatékonyabb gazdálkodásban is — állítja a gyáregységvezető. A JELENLEG gyártott termékek három . családba tartoznak. Ezek a következők: vegyipari és rokonipari készülékek, acélszerkezetek, turbinás áramlásmérők. Az első két családba tartozó készülékeket az országos nagy- beruházásoknál ; a nyergesújfalui viscosagyárban, a Borsodi Vegyikombinátban, valamint a Győri Vagon- és Gépgyárban használják fel. Az ide sorolható gyártmányok a kapacitás 70 százalékát kötik le. Ami ennél is fontosabb, az, hogy előállításuk lényegében azonos technológiai és anyagigények alapján történik. Ily módon lehetőség nyílik sorozat- gyártásukra is. A gyártmányszerkezet mai. összetételének előnye tükröződik a termelósfelfutásban, a gazdaságosságban és a nyereségben is. 1974-ben több mint 101 millió forintot értek el, 1975-ben, az előnyös változást elindító esztendőben csaknem 117 millió forintra nőtt a termelési érték. Ugyanakkor a veszteség az 1974. évi csaknem 40 millióról a múlt évben 16 millióra csökkent. Az igazi változás eredményei az év első negyedévében láttak napvilágot. Éves Valamilyen új dolog' vagy változás után, főleg, ha az valami rossz után következik és jobbat sejtet, gyakran mondjuk: ..Mától úi életet kezdek”- Ez+ mondták a Nagyoroszi Vegyesipari Szövetkezet K1SZ- alapszervezetének fiataljai is. mikor az 1976—77- évi akcióprogramról beszélgettünkAz elmúlt időszak munkája nem hogy nem értékelhető —• mert igen. — csak éppen negatív értelemben. A taggyűlések közös időpontjának meghatározása is nagy gondot, jelentett ennél a kis létszámú kilenctagú alapszervezetnél. Ha mégis sikerült ösz- szehozni a fiatalokat, a gyűléseket passzivitás jellemezte. A ..miért” kérdésre rövid a válasz: ..Miért pontosan én szóljak? tefvük meghaladja a 200 milliót. Ebből az első negyedévre 37 millió 128 ezer forint termelési értéket és 2 millió 900 ezer forint veszteséget terveztek. Helyette 47 milliót teljesítettek, eltűntették a veszteséget, sőt 2,8 millió forint nyereséget értek el. Ezek olyan tények, amelyek tanúsítják, hogy a kollektíva valóban rátalált a helyes útra. Elbizakodottságra semmi ok, mert a nehezen megszerzett előnyt köny- nyen el is lehet veszíteni. A gyáregység igazgatója szerint sok még a belső tartalék. Ezért figyelmüket elsősorban ezek okos felhasználására irányítják. — A sorra kerülő intézkedések mellett színvonalasabb vezetői munkára lesz szükség. Sajnos, ma még egyes vezetők nem mondják meg konkrétan egymásnak, mi akadályozza munkájukat, hanem csak két vagy három hét múlva, a számonkéréskor közlik azt az okot, amit már régen meg kellett volna oldani. Nem értik meg, hogy az üzemben csak akkor megy jól a munka, ha a vezetők itt fent, és lent az üzemben egymástól megkövetelik a pontos, fegyelmezett, előrelátó, céltudatos tevékenységet. Vannak, akiknek ez a munkastílus nem tetszik; megsértődnek, ahelyett, hogy megköszönnék a jobbra ösztökélő szót — vallja határozottan Misz József. E GONDOLAT kapcsán jut eszembe az a találó bölcs mondás: Tisztellek, tehát követelek tőled. Valóban ez kell ahhoz, hogy a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának dolgozói elmondhassák: megtaláltuk önmagunkat, ott vannak az elismert üzemek listáján. V. K. UALHIUI A politikai, oktatások ugyan szerepeltek a régi akcióprogramban is. és a párttagokkal együttesen tartották meg. De túl mg- gas szinten, amit a fiatalok nem értettek- Nem tudtak a vitához, vagy a beszélgetéshez hozzászólni, ha még akartak volna sem. Ültek és hallgattakSzemélyi ellentétek- széthúzások és meg nem értések lazították az amúgy sem erős kapcsolatot. Az akkori háromtagú vezetőség nem volt képes összetartani a fiatalokat, irányítani és szervezni őket- így következetes munkárólvagy feladatvégrehajtásról szó sem eshetett. — Milyen változás törIWafjy torlolCkunh Szemlélet a gazdálkodásban eredményeinket jelenvjaiaasagi tősen befolyásolja szemléletünk. Gondolkodásmódunk, felfogásunk a termelés valamennyi mozzanatánál jelen van és tudatosan alakítja, befolyásolja a folyamatokat. Kissé leegyszerűsítve a kérdést, nincs itt másról szó, mint egy fontos marxi alapigazság érvényesüléséről: minden érték forrása az emberi munka. A gyakorlat számtalan példát kínál. A vetőmag csak a vetéssel válik értékalkotóvá. A tejet, a búst, a gyapjút is munka árán nyerjük. Termékeink minősége — tevékenységünk tükre. Mezőgazdaságunk az elmúlt években szép sikereket ért el. Pártunk agrárpolitikájának irányvonalát követve a fejlődés üteme meghaladta a tervezettet. Korszerű technika befogadására alkalmas nagyüzemi méretek alakultak ki, az adottságokhoz jobban igazodó sokoldalú gazdasági szerkezet vált jellemzővé. Tíz év alatt hárommilliárd forint fejlesztéssel gazdagodott az ágazat. Kedvezően alakult parasztságunk életszínvonala is. A figyelemreméltó eredmények mellett a gazdálkodásban különböző problémák, feszültségek és ellentmondások vannak, sőt, újak és újak keletkeznek. Belső természetű gazdasági problémák, az indokolatlan differenciálódás üzemek között és üzemen belül, a szelektív fejlesztés hiánya, a beruházás feszültségei, a vezetési és szervező munka fogyatékosságai és sorolhatnám tovább. Eredményeinkben éppúgy benne van szemléletünk, mint hibáinkban, munkánk gyengeségeiben. Arról tehát, hogy a fejlődést alapvetően egy jó szemlélet is elősegítette, nem szükséges bővebben szólni. Arról sem, hogy a szemlélet változó dolog, mindig csak adott szituációban elemezhető. Igaz tehát, hogy 1976-ban már nem lehet úgy gondolkodni, mint akár két évvel ezelőtt, de úgy sem lenne helyes, mint ahogy majd öt év múlva szükséges. A- jó szemlélet kedvező hatása megnyilvánul például a növénytermelés és állattenyésztés összehangolt fejlesztésének felismerésében, az új, intenzív fajták elterjesztésében és az iparszerű háttér biztosításában, a nagyüzem és a kistermelés szerves egységében. Az egészséges gondolkodásmód mindig dialektikus, előrelátó és körültekintő, a helyzet reális értékeléséből indul ki. A helytelen szemlélet negatív megnyilvánulására példa, hogy egyesek úgy vélték, pusztán új szakosodási törekvésekkel megoldódik a szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztésének helyzete, nem számolva azzal, hogy az irányváltoztatás a korábbihoz képest sokrétűbb feltételt — rendszert —, nagyobb szaktudást, lelkiismeretesebb hozzáállást kíván meg. A gondot az okozza, amikor a téveszmék hibás gazdasági cselekvések forrásává válnak. Ezek közül néhány hibás szemlélet elemzése azért különösen fontos, mert mezőgazdasági üzemeinkre az elkövetkező években nagy feladatok hárulnak. Magasabb fejlettségi szintről indulva kell továbbfejlődniük, nagyobb népgazdasági szükségleteket kell kielégíteniük úgy, hogy kevesebb a munkaerő, a termőföld és az állami támogatás is. Ilyen körülmények között nagy tartalék a helyes gazdasági szemlélet, amely mindig „belülről” keresi a megoldást. Egyik súlyponti feladat, hogy az állattenyésztés egészének tovább kell fejlődni. Ez politikai kérdés. öt év múlva közel 30 százalékkal kell több tejet termelni a megye mezőgazdaságában, mint 1975-ben. Az idén a cselekvési programok is rögzítik a feladatokat, amelyek részleteiben jelennek meg az üzemi tervekben. S itt kell szóvá tenni az üzemekben tapasztalható volumenszemlélet gyenge pontját. Nem szinkronizálják ugyanis eléggé a létszámfejlesztést a takarmánytermeléssel. A volt ipolytarnóei tsz 62 hektár átlagában 25,1 mázsa silókukoricát termelt, a pataki tsz 20 hektáron átlagosan 655,7 mázsát. Ez visz- szatükröződik a tejtermelésben. A pataki tsz-ben 3114 liter, az ipolytarnóciban 1906 liter volt az egy tehénre jutó tejtermelés. Amíg a termelőszövetkezetek közül' fele mennyiségileg és mintegy háromnegyede minőségileg nem termeli meg a szükséges takarmányt, addig a fajlagos hozam emelésének nincs meg a reális alapja. Az is helytelen szemléletre vall, hogy a növénytermesztő abban „érdekelt”, hogy több takarmány legyen, a több pedig sok esetben gyengébb minőséget, így kevesebb tejet, illetve húst jelent. Nem más ez a gyakorlatban, mint á komplexitás hiánya, az érdekek leszűkítése és helytelen értelmezése. Ha megteremtenék a feltételeit annak, hogy közvetlenül az állattenyésztés legyen a „gazdája” a takarmánytermelésnek, jelentős változást lehetne elérni. Időszerű kérdés a szakosodás Ennek van egy politikai és egy gazdasági oldala. Politikai oldala az, hogy többet kell termelni, a gazdasági oldala pedig, hogy a többet termelésnek a feltételeit kell megteremteni. A megyénkben levő magyartarka szarvasmarha képes arra, hogy igényeinek megfelelő takarmányozással és helyes szelekcióval —• évente 3000—3100 liter tejet termeljen A háztáji gazdaságokban jelenleg is ennyi a szint, a termelőszövetkezetekben ennél mintegy 800 literrel kevesebb. Van tehát egy „kapacitás”, melyet nem használnak ki. Ennek oka összetett. A nagyüzemi állattartás nem jelent feltétlenül állattenyésztést, különösen nem szakosodott, iparszerű termelést. Ez a gazdálkodásnak egy minőségileg magasabb szintje, melyet megelőz a termelés nagyfokú koncentrálódása. E vonatkozásban több helyen türelmetlenség volt tapasztalható, az alacsony termelési szint gyors átmentésének keresése, gyakorlatilag „szakosodással”, a problémák elodázása. E szemlélet két negatív pólusa — a szarvasmarha-tenyésztés nem tűri a kapkodást, legalább 6—8 év kell —, a biológiai forgó alapján —, hogy „mást akarjunk”. A másik: kísérletezni csak kutató- intézetekben célszerű, az üzemek feladata a tudományos eredmények jó megvalósítása. Ebből fakadtak a húsirányú szakosodás problémái is. Egy-két üzemnél ez valami újat, divatosat jelentett, a gyakorlati megvalósítás feltételei viszont hiányoztak. Mindenekelőtt hiányzott az olcsó tömegtakar- mány-bázis, az intenzíven termő legelő, másrészt nem volt kellő termelési tapasztalat a megfelelő szelekcióra, a munkaráfordítások csökkentésére. Nem utolsósorban hiányoztak a speciális szakvezetők és szakmunkások. Horn Artúr professzor így fogalmazott: „Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit elmulasztunk.” Ebből nem lehet olyan következtetést levonni, mintha az üzemi vezetőknél valami baj lenne az új iránti fogékonysággal. Gond a végrehajtásban van. Mindössze a gazdaságok egyötödében volt az elmúlt időszakban komoly törekvés arra, hogy a takarmányt is iparszerű módon —■ esetleg termelési rendszerben — termeljék s ebben az esetben sern azt tekinthették fő szempontnak, hogy nagy teljesítményű gépekhez lehet hozzájutni. A mezőgazdaságban vannak ugyan kampányok, de csak az időszerű mupkák végzésénél, rövid távon, amikor befektetünk, mindig hosszabb távon kell gondolkodni. A jelenlegi nagyobb ráfordítás távlatban nagyobb megtakarítást és nyereséget kell, hogy eredményezzen. Éppen ezért nagyon, fontos az üzemeknek saját lehetőségeiket jól ismerni. Vannak, ahol lebecsülik, vannak, ahol túlbecsülik erőforrásaikat. Az új üzemi középtávú tervek készítésekor mindenképpen fel kell számolni „a papír sokmindent kibír” szemléletet. Az alátervezés éppúgy önbecsapás, mintha indokolatlan „légvárakat” építenénk. Reálisan feszített, teljesíthető előirányzatok kellenek. Szükséges, hogy az üzemek visszalapozzanak az öt évvel ezelőtti munkájukra. A jövöbelátás nem lehet „könnyebb”, mint a múlt kritikus szemlélete, hiszen most már a gyakorlatban érvényesül: aki tervez, az valósítja meg. Előfordulnak & °Kk Tmelyeket időben kell felismerni —, mint az érdekek sorrendiségének helytelen értelmezése, a szélsőségekben való' gondolkodás, kapkodás, ingadozás, kényelmesség, kezdeményezések hiánya. Megszüntetésük az okok feltárásával kell, hogz kezdődjön, s nagyon céltudatos, következetes munkát igényel az általános fejlődés érdekében. Az V. ötéves tervben több új értéket kell létrehozni, mint eddig bármikor. Ehhez szükséges, hogy a szemléleti fogyatékosságokat az üzemek jórészt kiküszöböljék, s egy jobb szemlélet váljon a termelés fő tényezőjévé. Dr. Gyöngyösi Ist'án tént azóta? Mit tartalmaz az új akcióprogram? — A februári választás után új KISZ-titkár és vezetőség vette át az alapszervezet tevékenységének irányítását. A hibák okainak megkeresésével, azok kijavításával. megoldásával. már 'sokkal egységesebb a csoport — mondta Tóth József, egykori vezeMőségi tag— Valamennyien szocialista brigádban dolgozunk — vette át a szót Koszto- vics Lászlóné, a dobozüzem fiatal munkása. — A KISZ- es és a brigádtervek az egyéni feladatvállalásokkal kiegészítve- szorosan kapcsolódnak egymáshoz- A fiatal szakmunkások mio d ö ír ír nél gyorsabb és tökéletesebb beilleszkedéséért az üzem munkájába, az alap- szervezeti tagok vállaltak védnökséget. Felajánlásokkal és kommunista szombatokkal. magasabb teljesítmény elérését tűzték célulTársadalmi munkában a szövetkezet környékének parkosítását. valamint az udvar rendbe hozatalát vállalták. Az akcióprogram fontos része a községi általános iskola úttörőinek segítése. — A politikai oktatások megtartására külön előadót kértünk a szövetkezet új párttitkárától- Szeretnénk. ha az előadások érdeklődést felkeltőek lennének, és megszűnne, vagy legalábbis csökkenne a passzivitás. — A már évekkel ezelőtt- a szlovák if júkommunis- tákkal kialakított ismére— ségünket az idén új programokkal szeretnénk felé'- tani és megerősíteni- Kő" s túrákat, kerékpár-kirándulásokat és sportversen'' — két rendezünk — hallottuk Szabó Évától, az alapszervezet egyik legifjabb tagjától. Mindez nagyon szép és nagyon jó- Ám. megvalósulnak-e ezek a tervek- vállalások? Reméljük, igen. de ahhoz kitartó, következetes és lelkiismeretes munkára van szükség » lövőben. b. zs. NÓGRÁD — 1976. május 15., szombat 3
