Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

Többszöri hnrfarc uinn

Mi lesz szeptemberben?

A Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepén a májust' akár a felnőttoktatás hónapjának is nevezhetnénk, hiszen a pánt- és a szakszervezet egyaránt foglalkozott ezzel a kérdéssel Az elhatározás k’érlelt és sneza'^n.i-sit- a jövőben gyorsabb ütemben kell csökkenteni.' a nyolc általánost el nem végzettek rza- mát.

Egy uvelvet»' beszélni

Ez a legfontiteabb. Ne csak a vállalat vezetői érezzék szükségesnek a 'tanulást, hanem a dolgozók: is- különösen azok’ akik nem rendelkeznek alapfokú iskolai végzettséggel. Számuk nein éppen kevés; a fizikai dogozók tizenöt százalékéit jei'entik.

Az általános ás szakmai műveltség fejlesza ésére la'án sohasem volt nagyobb szükség' mint napjain! :ban. Az automatizálás, az ú i technika beyezetése — melt* sí évekkel ezelőtt kezdtek mejt a balassagyarmati telephelyen is. — minden eddiginél több ismeretet. szaktudást és ügyességet követel.

Az okos gép megk önnyíti meggyorsítja a munkát, — bizonyítja a gyakorlat. Di? csak annak, aki érti a .-ny-elvát”, aki bánni tud vele. Ezt aijivei’

vet, ezt a bánni tudást kell

megtanulnia a ma dolgozónak, hogy a géppel is ..egy nyelven” beszélhessen. Ám ez a .■nyelvtanulás'’ csak megölelő általános alapismeretek birtokában — amire épi.m-to a többi- a szakmai tudás — lehetséges.

A hiányos iskolai végzettségűek közül, vajon nanyan értik, érzik ma ennek lényegét. jelentőségét?

A délelőttösök közül ketten vállalkoztak a beszélgetésre. Két- harminc év körüli asz- szony. Erősek, egészségesek. Az első pillanatra látszik, hogy korán szoktak a munkához. Egyikük hét- másikuk ot osztályt végzett. Az okokkal kezdik.

Nem tud válaszolni

— Aa iskola első éveiben sokat betegeskedtem — mondja a szőke fiatalasszony. Sz. I -flé. — Két évvel lemaradtam a többiektől. Aztán meghalt az édesanyám. Nyolcán maradtunk. Csak hét osztályt végeztem el

— Én ötöt — folytatta a fekete K. ír né. — öt testvérem volt. Pusztán laktunk. \ szüleim kivettek az iskolából é6 otthon tartottak, dolgozni.

— Most érett, felnőtt fejjel- nyugodtabb körülmények köTud/unlt többet”

Szociálisba brigádok és a könyvek

A ,.Tudjunk többet” könyvmozgalmat még 1974-ben indította útjára a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége. Kísérletnek szánta, hogy a szocialista brigádokkal, a brigád tagokkal megismertesse, megszerettesse a politikai irodalmat. A könyvmozgalom az elmúlt évben tovább szélesedett és sok kedvező tapasztalatot hozott. Azokban az üzemekben, termelőszövetkezetekben, ahol a pártszervezet, a szocialista munkaverseny helyi irányítói felismerték e mozgalomban rejlő lehetőségeket, segítették a könyvterjesztők munkáját, a szocialista brigádok nagy része csatlakozott a „Tudjunk többet” mozgalomhoz. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendel ttége, a könyvterjesztők pedig hasznos segítséget adtak a brigádoknak, hogy érdeklődési körüknek

leginkább megfelelő ismereteiket bővítő könyvekhez jussanak- Az együttes munka szép eredményeket hozott a Nógrádi Szénbányáknál, valamint a Volán 2- sz. Vállalatnál- Sok-sok brigádtag vásárolja és olvassa a politikai irodalmatAz idén — minden jel arra mutat — tovább terebélyesedik a „Tudjunk többet” könyvmozgalom. Meghaladja az ötszázat azoknak a szocialista brigádoknak a száma, amelyek csatlakoztak a mozgalomhoz. Az érdekes, izgalmas, a sokak érdeklődésére számot tartó könyvek mellett a siker titka az is, hogy a pártalapszervezetek mindinkább felismerték: a könyvmozgalom hasznos, jó formája lehet a munkásművelődésnek.

T. Z.

zott. talán folytatná, amit régebben abbahagyott — bátorítom csendes biztatással.

— Nyugodtabb körülmények? — kételkedik. — Három saját és egy nevelt fiam van. Tudja, mit jelent ez? Rengeteg gondot, munkát.

— A férje csak segít! Hiszen bizonyára dolgozni is csak így tudott elmenni.

— O meg is ígérte. De nem sokat érek én azzal. A házi' munkát egy nő jobban érti Meg aztán félek a tanulástól; attól, hogy nincs meg már a régi felfogásom- ami volt iskolás koromban.

— Akkor könnyebben ment?

— Hát- hogy is mondjam... Hatodikban megbuktattak és nem mentem el a pótvizsgára. Azóta is szégyenlem. Mórt ma már mindenhol a nyulc osztályt kérik.

— Mégsem jelentkezett iskolába. amikor szervezték Miért?

Nem tud válaszolni. Újra a gyerekekre hivatkozik, és azt mondja- hogy mindent megbeszél a férjével.

A szőke szégyenlősebb. Alig néz fel beszéd közben.

— Sokat idegeskedem — mondja.. — A férjem leszázalékolt. állandóan a kórházakba. szanatóriumokba jár. Pedig még csak huszonkilenc éves.

— Megértem a lelkiállapotát. De ha akarna, csak tudna tanulni, nem.

— Nem tudok a tanulásra gondolni. Talán ha javulna az állapota...

Ű|ra inegkíséilik

A porcelángyár vezetői a többszöri, több éves kudarc ellenére az idén újra tervezik a kihelyezett általános iskolai oktatás megszervezését. Körültekintőbben, a munkahelyi vezetők, a tomegszerveze- tek- a szocialista brigádok nevelő erejének fokozott bevonásával. Biztató cselekedet. Olyan. amilyenre már korábban sort keríthettek volna- akkor bizonyára nem ott tartanának, ahol most.

A szervezőknek sok nehézséget kell még leküzdeniük: gótlásosságot- félelmet- igénytelenséget- * kényelmességet, megrögzött szokásokat. De. ha szív vettl étekkel csirvtliiik. — bízunk benne —, sikerül. És ha biztosítják a tanuló ember számára az erkölcsi légkört, amelyben állandó, rendszeres odafigyelés, megbecsülés ki" séri a tanulót. Mert — ne felejtsük — a munka mOWti tanulás bizonyos fokú áldozatot is jelent.

Sulyok László

n tiny in

C7íllfl2ll2ltáh9fl

H jjiÜA 111

ISiídild oLUiydldlaliafil

Műveltség ma nem létezik .— nem létezhetik! —, nyomtatással közkinccsé tett gondolatok: könyvek nélkül.

Pár évvel ezelőtt sokan és gyakran hangoztatták, átmenetileg már-már divattá is vált, hogy vége a Gutenberg- galaxisnak: vége a könyvek világának, jön a tömegkommunikációs eszközök uraima. Azóta bebizonyosodott, hogy a hírközlő eszközök sok mindenre kitűnőek, sőt, nélkülözhetetlenek, csak éppen a könyvet nem pótolhatják.

Egy-egy könyv egyszerre szellemi munkaeszköz, élmény- és ismeretforrás: önmagunk belső gyarapításának kútfője, önmagunk formálásának szerszáma. A könyvek által lesznek igazán bensőséges társaink a tudósok, az írók, lesznek olyan segítőtársaink, akiknek érdemes — és szükséges — megfogni a kezét. A könyvek hatása — a szó jó és rossz értelmében egyaránt — évekig, némelyik könyv életünk végéig eltart- A megfelelő időben és helyzetben jól kiválasztott könyv kikerekíti ismereteink körét. finomítja ízlésünket, határozottabbá teszi jellemünket; a tévesen, gondatlanul kézbe vett, ke- zünkhe adott pedig eltorzíthat bennünketAz évről évre megismétlődő ünnepi könyvhétnek ez adja meg sajátos arculatát, állandó éberségre intő, felelősséget követelő rendjét.

Könyvet eladni és vásárolni nem ugyanaz, mint kenyeret, cukrot, vagy harisnyát, inget, vagy éppen motorkerékpárt; annak ellenére nem, hogy mindegyikre szükség van, mindegyiket meg lehet venni a boltban- Könyvet el- adni-megvenni nemcsak kereskedelmi tevékenység, hanem — közmüveié munka és önművelés is, ennek fontos, indító mozzanataNem mindegy, hogy az eladó melyik könyvet, mikor, kinek kínálja fel; ehhez legalább olyan jó tanárnak, lé- lekelemzőhek kell lennie, mint üzletembernek. Kiváltképp nem mindegy a szocialista társadalomban, és ez a követelmény érvényes az ünnepi könyvhét vásári forgatagában is.

Nehéz a feladat, nagy a felelőssége a könyveladónak, ! de — a vásárlónak is! — A | könyv, a könyvből szerzett j élmény, ismeret csak akkor

lesz egyéniségünkben rendet,

belső figyelmet adó erő, általuk csak akkor ismerjük fel világosabban történelmi feladatainkat és válunk felkészültebbekké. magabiztosab- bakká ezek megoldásában, ha

— azokkal a könyvekkel vesz- szük körül magunkat, azokat választjuk „beszélgetö'árs”- nak, amelyek megtanítanak bennünket a világ és a magunk számtalan dolga közül a legfontosabbakra rákérdezni, és amelyek — ugyanekkor

— a minket legizgatóbb kérdéseket segítenek megválaszolniA nagy francia gondolkodó, Montaigne azt mond* a, hogy számára a könyvtár az a hely, ahol kedvére megvendégelheti magát. Hadd fejlesszem kicsit tovább ezt a mondatot, így: a könyvtár az a műhely, ahol kedvemre formálhatom magamat. A könyvtárban azt a könyvet veszem be a polcról, amely engem leginkább izgat, ami iránt kíváncsiság támadt bennem, vagy — úgy vélem — megtalálom benne azt az új isme retet, amelyet mindenképpen be akarok illeszteni a magam gondolkozásának rendjébe, tudásomba- Nincs ez másképp a mindenkinek legkedvesebb, az otthoni, házi könyvtárunkban sem. amelynek előélete a könyvesboltokban — az ünnepi könyvhéten — könyvessátrak előtt kezdődikA könyvek beláthalatlanul hosszú sorában külön feladatuk, jelentőségük van a szép- irodalmi műveknek: a „vox humana” szolgálata.

Fábry Zoltán — a pór évvel ezelőtt meghalt szlovákiai magyar író — fél évszázada, a fasizmus felfakadásának ijesztő éveiben fogalmazta újjá a „vox humana” követelményeit, erkölcsi létünket meghatározó törvényeit, amelyek nélkül nincs igazi irodalom- Ezt írta:

„A szív: hús- Lüktetése:

vér. Ritmusa: lélek. Együtt: élet. Hús-vér valósága, lélek- ritmusa valósága. Mi az irodalom? Ennek a szívlüktetés- nek lélek és szellem által való újjáteremtése. Az irodalom: a szív-hús-vér valóságának — emberi öntudattá teremtett Igazsága”.

Mi mást tehetünk többet — szabad-e kevesebbet tennünk? — mint: újból és újból felragyogtatni ezt az erkölcsi-művészi törvénnyé fogalmazott igazságot! Írónak, éljen bárhol a világon —, de most szőkébbre rajzolva n kört: éljen éppen itt. Kele'-, Közép-Európónak ebben a szocializmust teremtő-formá- ló fészkében, s ezen belül Magyarországon — nem lehet ma más fontosabb dolga- Különös nyomatékkai kell ezt hangsúlyoznunk most, a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése után- Meggyőzően példázza ezt az írói elkötelezettséget a kortárs magyar irodalom legjava. Példázza, mert nagy történelmi lépésváltásunk után elemi törvénv a „vox humana”, mindnyájunkat — írókat és olvasókat egyaránt — kötelez „a szív- hús-vér valóságának - emberi öntudattá teremtett igazsága”- Nélküle nem tudnánk teljességgel átélni összetartozásunkat embertársainkkal, hiányoznának azok a térben és időben szerteágazó szálak, amelvek kiszakíthatatlanul belefűznek bennünket a magunk szűkebb, tágabb közösségébeBízom benne, hogjr az idei

ünnepi könyvhét, amelyet két nagy magyar történelmi személyiség — II. Rákóczi Ferenc és Berzsenyi Dániel — születési évfordulója jegyében rendezünk meg, híven szolgálja majd a „vox hu- mana”-t.

F. Z.

Mai tévéajánlatunk

SSSSSS/SSSS/SSSSS/S/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSy/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS.'SSj'S/ * s

jFÉLAGJEJ A1

I I

"SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs

6.

— Nem tesz semmit —• válaszolta ugyanolyan rendíthetetlenül a Kis Manya. — A hatalom Isten adománya— Ügy van, úgy van, Jegorovna szólt a függöny mögül Anyiszja- — De azért a nyugdijat nem Isten fizeti magának. Fáradjanak az asztalhoz,

— Te, Anyiszja, nem inog az asztalod? Mi? — kérdezte félreérthetetlenül a Nagy Manya.

— Inkább te inogsz — nevette el magát AlkaEkkor az utcáról motorkerékpár berregése és yu fogás a hallatszott, mire a lány sietve felugrott az ablak melletti zsámolyra- Közben piros selyemruhája magasra felhúzódott, s hátul kivillant fehér combja a harisnya felett.

— Te, Alka — kíváncsiskodott a Nagy Manya —-, miféle alkalmatosság van ott neked? Hogyhogy a fenekednél van a harisnyakötőd ?

— Harisnyatartó. Sose láttál még ilyet? — húzta fel ívelt szemöldökét Alka csodálkozva — a szemöldöke a nagy- nénjéére hasonlított —, leugrott a zsámolyról, s felemelte a szoknyája alját.

— Szemrevaló! — csettjntett a nyelvével helyeslőn a Nagy Manya— Hogy lehet ruha alatt ilyen övét hordani? — hunyorgott rövidlátón, amúgy is mongol vágású keskeny szemével a Kis Manya, s a nyakát nyújtogatta. — Hát ez olyan, mint a bugyogó— Bugyogó! Te értetjen fatuskó! Na. nézd. ez a bugyim Nézz ide! — És Alka nevetve feszítette ki szoros rózsaszín harisnyatartóját.

— Az is mintha selyemből volna — mormogott a Kis Manya.

— Csupa selyem vagyok — jelentette ki dicsekedve Alka, és megfogva szoknyája széiét, játékosan megperdült magas sarkú cipőjén— Alka,vAlka, nem szégyelled magad! — kiáltott ki a

függöny mögül Anyiszja- — Hát való az ilyen?

— Mi van ebben? Nem esszük meg.

— Nem szabad. Még tanul a kislány — mondta Anyiszja, és feddón nézett a Nagy Manyára.

— Tanul! Ismerjük mink a mostani diáklányokat: a keze a pádon, de a lába már a legény után kújtorog- Alka! Kit láttam tegnap: egy katonával támasztotta a kertajtót.

Alka összehúzta a szemöldökét:

— Hazudj csak, te locsogó! Még, hogy én meg egy katona! Rá se nézek a katonákra— És, ha arany paszománya van? Mi?

Ez ellen Alka nem tiltakozott.

— Na látod, látod — cseítintett megint a nyelvével a Nagy Manya —, vér folyik az ereidben! És azok a cipócs- kák! Bolhát lehetne ölni rajtuk!

— Elég, elég, Arhipova- Sose szerettem az ilyen beszédet.

— Én se szeretem — kontrázott a Kis Manya. — Ennek mindig csak a mocsok jár a fejében. Én is lány vagyok.

Erre Alka derékig az asztalra borult a nevetéstől. A Nagy Manyának pedig fenyegető zöld fény gyűlt a bal szemében — csalhatatlan bizonyítékául annak, hogy valahol már tankolt- Ezért Anyiszja nem várta meg, amíg felforr a szamovár, harápnivalót hozott — egy halom szép pirosra sült tőkehalat, meg egy negyedliteres üveget tett az asztalra —. hogy minél hamarább az ajtón kívül láthassa az ilyen vendégeket-,

— Igyatok, egyetek, kedves vendégeim.

— A néninek ma neve napja van — mondta Alka, letörölve könnyeit— Csakugyan? — A Nagy Manyának a csodálkozástól leesett az álla. — Hogy hogy nincs itt az öcséd meg a sógornőd?

— Nem tudnak jönni — válaszolt Anyiszja- — Prokop- jevna agyondolgoz'a magát a sütödében — kezét-lábát alig bírja mozdítani. Az öcsém meg, tudjátok, milyen «— mint aki hozzánött az ágyhoz.

A Nagy Manya öntelten mosolygott.

— Matrjoha kiáltott nagyothalló barátnője fülébe —. kit láttunk az elebb?

— Hol ?

— A Prosicséknál, a hátsó udvaron.

(Folytatjuk)

Május 30. Vasárnap, 14.38 h. Stülpncr-Icgenda. III. rész.

20.10: ALTONA FOGLYAI

Olasz—francia film.

A Sartre színművéből készült film — bár a náci Németországban játszódik — az algériai helyzetre utal. Sartre akkor írta drámáját — 19ö9- ben —, amikor az algériai események, a kínvallatások, a francia értelmiség lelkiismeretét megborzongatták. A mű a fasiszta módszerek ellen emel szót. Franz Gerlach, a film főszereplője, a nürnbergi per egyik vádlottja, lelki

egyensúlyát vesztett pszichopata, apja kastélyának padlásán él — magányosan, elborult elmével, s a háborúról gondolkodik Családja ott él a kastélyban, de csak nővérével, Lenivel érintkezik, akivel beteges kapcsolatba is kerül.

Tizenöt éve él önkéntes rabságban Franz, amikor megjelenik testvérének, Werner- nek a felesége, Johanna. Az ö megjelenése új színt hoz a férfi életébe, s fe'kp’tí érdeklődését a külvilág iránt.

Árvácska Nógrád .megyében

vácska című regényéből azonos címmé! Ranódy László rendezettv filmet, melyet a gyermeknapon, május 30-án. Szécsényben mutatnak be, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat és a helyi művelődési központ közös rendezésében. A bemutató vendége lesz a címszereplő Czinkóczi Zsuzsa, akivel beszélgethetnek egykorú pajtásai, a gyerekek és a felnőttek egyaránt.

„A próbafelvételek után, Laci bácsi mondta meg, hogy én leszek az Árvácska. Nagyon megörültem!... A Hollótanyán is mindenki örült, az öt testvérem is. meg még a tehenünk, a „Boris”, mert ö is játszik a filmben” — mondja első filmszereoét-e emlékezve Czinkóczi Zsuzsa. a jászszentLászlói fe'sjtanyai iskola második osztályos tanulója. Móricz Zsigmond Ár-