Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-29 / 126. szám

Anita nagy útra készül AZT KÉRDEZTE tőle a felvételi bizottság egyik tag­ja: — Nem tartja-e furcsá­nak, hogy a francia irodal­mat kedveli, az angol nyel­vet szereti és szovjet egyetem­re jelentkezik? Anita egy kicsit gondolko­dott a válaszon, aztán a ma­ga nyugodt, határozottságával meggyőzte a bizottság kétel­kedő tagját, hogy szerinte mindez összeegyeztethető. E kis sztori hajlatán érthe­tővé vált a salgótarjáni diák­lány kedves kis. szobájának kuszasága is: ahol a világ- irodalom remekei, a vaskos lexikonok társaságában jól megférnek a vad-színes pla­kátok. az angol beategyütte- sek, sztárok fotói és a tanu­lást segítő sok-sok jegyzet. — Olyan a természetem, hogy mindig minden érde­kelt. A gimiben sokáig nem tudtam eldönteni, mit is kezdjek magammal, hová je­lentkezzem, melyik tantár­gyat tegyem fő kedvencem­mé? Volt egy időszak, ami­kor az angol nyelv vette át a vezető szerepet, de a ma­tek, az irodalom legalább ennyire érdekelt. — Amikor negyedikes let­tem, éreztem, most aztán ideje megkomólyodni. Lapoz­gattam a külföldi egyetemek­ről szóló tájékoztatót,1 a Szov­jetuniónál aztán hosszasan elidőztem. Láttam, van ilyen szak, hogy nemzetközi gazda­sági kapcsolatok, de szimpa­tikus volt a városgazdálkodás is, bár csak homályos el­képzeléseim voltak, mit is ta­karhat ez a fogalom. A tá­jékoztatóból az is kiderült, hogy ez utóbbi szakra mind­össze két embert vesznek fel. Anita elszántságára és ha-: tározottságára vall, hogy mindezek ellenére a jelent­kezési lapra a városgazdálko­dás szó is felkerült. EZUTÁN AZ ESEMÉNYEK gyorsan követték egymást. Háromhetes intenzív tanulás után januárban a közgazda- sági egyetemen gyűltek össze külföldi egyetemekre jelent­kező diákok, — Kemény dolog volt a háromnapos felvételi, ahol el­sősorban nem is magamban, inkább a szerencsében bíz­tam. Az első napon megír­tuk a háromórás matekfel­vételit, délután pedig orosz­ból vizsgáztunk. Egy felolva­sott orosz szöveget kellett hallás után leírni; megmon­dom őszintén nagyon nehéz volt. Az idei évben 1500-an je­lentkeztek külföldi egyete­mekre, ebből nyolcszáz diák felelt meg a háromnapos fel­vételi vizsgán. Szóbeli beszél­getés alapján közülük válasz­tották ki azt a 350 fiatalt, akik ősszel megkezdhetik ta­nulmányaikat. Nagy dolog és szép teljesítmény, hogy a sal­gótarjáni Krátschmer Anita is köztük van. — Az áprilisi szóbeli tár­salgást nagyon élveztem, és igazán sajnálom, hogy olyan hamar vége lett. Érdeklődtek, ■hogy mivel töltöm a szabad időmet, szeretek-e olvasni? Akkor mondtam el, hogy a francia irodalom a kedven­cem. Amikor pedig megkér­dezték, hogy mit tudok a vá­rosgazdálkodásról, már sejtet­tem, hogy erre a szakra irá­nyítanak. Nos, én felsoroltam mindent, ami ebbe a foga­lomba szerintem tartozik. Az egyik felvételiztető kiegészí­tett, hogy egy valamit kife­lejtettem, a temetkezést, mert még ezzel is kell foglalkoznia a város gazdasági vezetőjé­nek. Izgalmas napok következ­tek. Anita naponta lázasan vizsgálgatta a postaládát. Má­jus hetedikén, egy nappal a ballagás előtt aztán megérke­zett a hatalmas, barna borí­ték. — Anyuval egymás kezé­ből kapkodtuk, hogy ki bont­sa fel. Amikor megláttam, hogy felvettek a városgazdál­kodási szakra, egy pillanatra kővé meredtem. Nem tud­tam mit kezdeni magammal. Anyu pedig sírt, ma sem tu­dom, hogy az örömtől, vagy attól is, hogy öt évre elme­gyek. Anita nehéz nyárnak néz elébe. Szorgalmasan tanul a szóbeli érettségire, nem akar szégyent vallani a Bolyai Gimnáziumban sem. Közben pedig már készül a nagy út­ra. Bőröndöket, öltözékeket vásárol, hasznos holmikat, amelyeket a Szovjetunióba visz. — JÚLIUSBAN BÚCSÚ­ZOM a várostól, a barátok­tól, a szüleimtől. öthetes nyelvi tanfolyam kezdődik a Szovjetunióban, onnan pedig megyek tovább abba a város­ba, ahol öt évig diák leszek. —vkm— J Az idei ünnepi könyhétre sok érdekes olvasnivalóval ör­vendeztetik meg a könyv ba­rátait a könyvkiadók. A Kossuth Kiadó ez alka­lommal is megjelenteti a ha gyományos — és népszerű — bírószemmel 1975” című ki­adványt, amely egy esztendő legszínvonalasabb irodalmi riportjait tartalmazza. Lukács György: „A fiatal Hegel” cí­mű munkáját a Kossuth az Akadémiai Kiadóval közösen jelentette meg. Hézagpótló munka „A munkásosztály for­radalmi pártjának újjászerve­zése Magyarországon 1956— 1957” című kötet, szerzője Szenes Iván. Két érdekes me­moárkötet is a könyvesboltok ba és a könyvsátrakba kerül. 'Az egyik a „Tanúságtevők” sorozat legújabb kötete, amely a magyarországi mun­kásmozgalom 1900—1918. kö­zötti szakaszára tartalmaz ér­dekes visszaemlékezéseket.; a másik az „Egy emlékirat lap­jaiból”, Lázár Vilmos rendkí­vül érdekes visszaemlékezé­seivel. v.ti- ­tizen­Három csillag mm A Ifjúsági filmszemle Érdekes filmművészeti ese­mény színhelye lesz júnips 14- től 18-ig a zánkai úttörőváros: az úttörőszövetség és a MO- KÉP közösen gyermek- és if­júsági filmszemlét rendez. Naponta három, korábban már vetített, illetve bemutatás előtt álló alkotást tűznek mű­sorra. Néhány filmcím az új­donságokból: az „Indul azúr- hajó” szovjet, a ..Csizmás kan­dúr” japán, a „Bűvös kő és a csodakút” NSZK produkció. A szemle érdekessége lesz, hogy a 3000 ott nyaraló úttö­rő 50 képviselőjéből álló gyer- mekzsüri értékeli az egyes al­kotásokat. Az ott nyaraló gyerekek — érdeklődésük sze­rint. — irodaim’, termesze.tu­dományos. képzőművészeti és zenei szemszöghői dolgozzák fel” a filmeket. Hozzászóld saik, véleményük bizonyára hasznos lesz a felnőttek szá­mára is: 18-án ugyanis alko­tók, kritikusok, filmszakírók, pedagógusok és filmforgalma­zók tanácskoznak a gyermek- ’ filmgyártás időszerű kérdései­ről. Tájékoztatás. figyelemkel­tés, a gyermekek művészi igényének ébresztése jel­lemzi a szemlére megjelenő újságot. A rendezvény cél­ja nemcsak az. hogy elemez­ze gyermekfilmgyártásunk helyzetét, hanem felhasználva a legilletékesebbek, a gyerme­kek véleményét — megrajzol­ja az ifjúság művészetre való nevelésében sajátos szerepet betöltő filmgyártás követen­dő útját. Sokszor hangzik el. hogy nincs elég gvermekfilm, óvó­nők. tanárok panasz-Pák, történelmünk egy-egy dátu­mának megünneplésében, a frissen tanultak megvilágítá­sában. jobb megértésében az oktatást nem támogatja kellő­képp a film. Ezt a vélekedést igyekszik eloszlatni a MOKÉP most megjelent filmtájékoz­tatója, amely az óvónők, álta­lános iskolák és úttörőtáborok részére nyújt segítséget gond­jaik megoldásához. A tájékoz­tató használatát könnyíti, hogy témák köré csoporto­sítva kínálja az alkotásokat: így például a zene. a sport is összefoglalva szerepel, a mű­vészet, régészet, néprajz té­macsoportjában közölt filmek több tantárgy tanításában — tanulásában hasznosíthatók, s ugyanez vonatkozik az „Uta­zás itthon és a nagyvilágban” című témacsoportban jelölt alkotásokra is. (MTI) A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó megjelentette Jócsik Lajos: ..Környezetünk védelmében” című könyvét, amely az erózió országnyi te­rületeket veszélyeztető kárte­vésével foglalkozik, sok érde­kes képpel illusztrálva. Hasz­nos ismeretterjesztő könyv a Petrik Józsefé. A „Százegy jogi eset” a televízió népszerű Jogi esetek műsorában gyak­ran előforduló típusügyeket tárgyalja, s így sok embert érintő kérdésekben ad meg­bízható jogi tanácsokat. kerek erdő”. Laczkó Géza két­kötetes történelmi regénye, a „Rákóczi” amely a Rákóczi- korral foglalkozó szépirodal­munk mindmáig legkiemelke dőbb álkotása. Galgóczi Er­zsébet új regénye „A közös bűn”, Molnár Géza regénye a „Villa Tahiban”. A Szépirodalmi Könyvki­adónál látott napvilágot — két kötetben — a „Magyar, népdalok”; a gazdag gyűjte­mény anyagát Ortutay Gyula és Katona Imre válogatta. A ,,Déry Tibor munkái” sorozat­ban kerül az olvasónoz az életműsorozat drámáinak mindeddig legteljesebb gyűj­teménye. benne az avantgarde első drámáival (Az óriás csecsemő, mit eszik reggelire? A két kerékpáros), s az újabb kori történelmünk egy-egy fordulópontjához kapcsolódó további darabok (A tanúk, A tükör. Becs. 1934, Itthon. A talpsámogatók. A vendéglátás). Bertha Bulcsú novelláskötete ,.A Tei.mel villa”. Fekete Gyu­la három kisregénye (A falu szépe, Az orvos halála. A hű asszonv meg a rossz nő) most egy kötetben jelent meg. Féja Géza kisregényeit, elbeszé­léseit tartalmazza, a „Sűrű, A Táncsics Kiadó is két re­génnyel jelentkezik a könyv­hétre. Az egyik Földeák Já­nos: „Nemcsak magánügy” című regénye, mtg a másik szerzője Túl; József, s regé­nyének címe: „Boldogtala­nok”. V/y///////^^/////////////////////////////////////// //>///////////////////✓/ '/// // I i Fiodó» Abfomov; A 5 S S $ 'sSSSSSSySSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ 5. Ezen az ünnepi estén Alka hol ki viharzott a házból, az utcára, iiol az utcáról a házba. Mindenütt szeretett volna felcsippenteni egy kis örömet — a nagynéninél is, az utcán is, ahol már kezd ek feltünedezni az első részegek. — Nem vagy te már olyan kislány, hogy ilyen fejetle­nül rohangálj — jegyezte meg Anyiszja, amikor a lány — ma este, isten tudja, már hányadszor! — -berohant a házba­— Jól van, na! — Alka ugrándozva, mint a bakkecske, végigviharzott a szobán, egyenesen a tárva-nyitva álló ab­lakhoz- Legkedvesebb elfoglaltságai közé tartozott, hogy ki­könyökölt, és nézegetett jobbra-baira. Egyszer csak Alka hirtelen kihajolt, felágaskodott. — Néni. néniként, nézd csalt! — Na. mit látsz már megint? — Gyere már, gyorsan.! — Alka feikacagott, izgett-moz- gott a székén­Anviszja a kemence mellé tette a szamovárt, a kis füg­göny mögé, odament a lány háta mögé, kidugta a fejét. — Aha, szóval ők azok — mondta. — A barátnők. A faluban a Nagy Manyát. meg a Kis Manyát elnevez­ték bará'nőknek. Két magányos öregasszony- Az egyik, akár egy anyamedve, hórihorgas — ő a Kis Manya- A másik — ócskás. toprongyos öregasszony, de amint mondják, helyén van az esze. Innen a gúnyneve —- a Nagy. Itt van például a nyugdíj- A Nagy Manya alig várja ezt az ünnepnapot — először megveszi magának a teát, a cukrot, a kását, vesz tíz egész kenyeret, aztán, ami marad, elissza. Nem úgy a Kis Manva- Ö. ahogyan a faluban rebesgetik, havon'a egy he­tet é; — a nyugdíj felvétele utáni héten. Akkor aztán meg­bokrosodik: éjjel-nappal az u'cán csoszog a vászoncsizmá­jában, torka szakadtából énekel, még az ablakok is belere­megnek. Utána három hétig se híre, se hamva a -Kis Ma­nyának. Hideg a kemence, körülötte három éhes macska, meg egy darab szén a gerendán, amellyel a mennyezetre ró­ja az újabb nyugdíjig hátralévő napokat­A barátnők a poros utca közepén álltak, amelyen éppen most hajtották át a kolnoz csordáját. A Kis Manya rendít­hetetlenül, örökös kék kendőjében, amelyet az álla alatt kö­tött meg, két ráncot hajtva bele, a Nagy Manya pedig fel­szegte a fejét, enyhén dülöngélt, valamit magyarázott neki, a nyomaték kedvéért sötét ujjával az orra alatt hadonászva­— Valamiben törik a fejüket — nevette el magát A! - ka. — Ök is emberek — mondta Anyiszja. — A Kis Manyka mintha nem volna valami fényes han­gulatban- Biztosan száraz a torka. — Miért is ne lenne száraz? Most teljesen józan- Az a boszorka valamit meg akar etetni vele. Látod, hogy muto­gat. Biztosan arra akarja rávenni, hogy adják el a füvet. — Milyen füvet? — fordult élénken a nagynénje felé Alka- — Azt, ami ott var) a kertben? Szólni kéne anyám­nak. Egy kis borért olcsón eladja­— Ugyan már. minek csúfot űzni e.gy ilyen öregasszony­ból. Különben sincs most idő alkudozni.-— Nénikém — kérdezte kisvártatva Alka —, és, ha be­hívnám őket? — Aztán minek? Nem eleget koslatnak itt? — De olyan mulatságosak! Az ember megpukkad ne- vettében, ha ezek elkezdik a mondókájukat. Anyiszja nem egyezett bele mindjárt- Nem őket, nem ef­féle vendégeket várt mára — lelke mélyén még mindig re­ménykedett, hogy a sógornője meggondolja magát, és eljön, másrészt viszont hogyan mondjon nemet Alkának? Úgy kér­te — a nyakába csimpaszkodott —, ez még a legvastagabb jeget is megolvasz'ja­Elsőnek a Nagy Manya rontott be a házba — soványan, valami idegentől levetett zakóban, gyűrött, fehér csíkos szö­vetnadrágban, női holmi csak a fehér fejkendő meg a nad­rág fölé felvett ruha volt rajta, a Kis Manya eközben még csak a pitvar meredek lépcsőjét döngette a csizmájával. Az ajtóban kétrét görnyedt. Aztán, amint átlépte a küszöböt, mély meghajlásokkal adózott a vörössaroknak. — Ugyan már, nem kolostorba jöttél — kötekedett á Nagy Manya, társnője régmúltjára célozva, amikor a szer­zetesekre mosott­— Hanem? — morgott a Kis Manya- — Nem is csűr­be. — Te hatókör! Hisz Lenin van ott a sarokban. Alka felkacagott. (Folytatjuk) Az Európa Könyvkiadó könyvheti újdonságai között találjuk a „Szovjetunió népe­inek irodalmából” szóló ki­tűnő válogatást, címe „A ka- kukk-kút”. Az antológia köz­vetlenül kapcsolódik a két korábban megjelent gyűjte­ményes kötethez ‘ (A forrófejű Andron. Téli tölgy), mely az *1920—40-es, illete az 1940-»- 70-es évek szovjet-orosz no­vellairodalmának keresztmet­szetét adja. Óceánia népeinek költészetéből ad ízelítőt a Táncol a hullámsapkás ten­ger” című kötet; Rákos Sán­dor fordításában. Alejo Car- pentier, a mai kubai próza világszerte elismert mestere a szerzője „A fény százada” cínjű . regénynek, amely a do­kumentum hitelességét páro­sítja* a kor. a táj és az em- .beráb-rázolás festőiségével a rtagv francia forradalom ame­rikai hullámverésének meg­jelenítésében. A Századok-em berek sorozatban ismét meg­jelent Robert Graves híres könyve „Az aranygyapjú”, a görög mitológia egyik legka­landosabb vállalkozásának rendkívül érdekesén, művészi eszközökkel ábrázolt történe­te. Turizmus -— itthon Kihfilmek hazánk tájairól Mióta a szabad szombatok­kal, a megnövekedett szabad idővel majd 100 szabadnap áll évente reijdelkezésünkre, egyre többet utazunk, kirán­dulunk hazánk tájain is. 1960-ban még csak egymil- liárd forintot költöttünk tu­risztikai jellegű célokra, tíz évvel később, 1970-ben már tíz- milliárd forintot. S ma a la­kosság 65—70 százaléka aktív turista, utazó. Nőtt az utazási kedv az életszínvonal emelkedésének függvényeként a kulturális igények növekedésével, az urbanizáció következtében. Államunk sokat tett, s tesz a belföldi turizmus körülmé­nyeinek javítására. A negve- dik ötéves tervben 6 ezer kempinghelv és 4 ezer nvara; 'óházi férőhely épült állami hitellel. segítség?0! és fe - építettek 280 vendéglátó- és kereskedelmi létesítményt., A: ötödik ötéves tervben egyebek között a szerény igényű szál­láshelyek bővítését tűzték c°- lul; 5—6 ezer bungalow- és 20 ezer kempingférőhely létesí­tését — elsősorban nem frek­ventált, kevéssé zsúfolt helye­ken. Mert még mindig a legis­mertebb. megszokottabb he­lyeken üdülünk. Mintha nem lenne más vizünk, mint a Ba­laton vagy a Velencei-tó. más hegyünk mint a Mátra! Mint­ha Magyarországnak nem len­nének „felfedezésre váró he­lyei”. Pedig müven szén a Suso- vica partja, a gemenci re­zervátum. vagy a Vas mee ei büki fürdő. Aki járt már Aba- tigeten, Orfün. az a meg­mondhatója. milyen nyugal­mas nvara'ás kínálkozik itt. Varázslatosak Hollókő utcái, népművészeti emlékei, de meg kell ismerni az őrség kü- lön'eges néni-iparművészeti remekeit is. Tokajban, Sáros­patakon történelmi múltunk emlékei, s a tüzes borok - te­remtik a jó hangulatot. Nóg- >-áciverőc”n. a pilisi parkerdő­ben. a Bakony hegyei közt csodálatos a levegő., szemet- szfvet gyönyörködetető a táj. Mindezeket a helyeket nem önkényesen soroltuk fel (bá- folytathatnánk még hosszan.) — Az Országos Idegenforgal­mi Tanács e'ső. kizárólag a hazai közönségnek, készített filmjeiből idéztünk^ A Tavasz. Nyár. ősz. Tél című kisfil- mek hazánk kevésbé ismert vidékeir» invRá'nak. Tán ^•7Ópc,áflot 1fol]€m o<v T) 1 O-Tl k’kanr-co'ód-’-st, szórakozás», kulturális i°ha tőségeket kí­m:- 4 «v) p'á’-he'ö Tmr-a'rí-t öMe'-ke ■ ra'va - árakon. a-'nak “ *-"m°k. hol töltsük a hét vérét, hová uL°zz "-'t hosszabb időre — az év kü­lönböző szakaszéban. A Tava«” című fi'mm már vetít'k a mozikban, a Vábsás- d’i című fűm Víső-őmöso-a’ ként. Sok hó—1 a készült, ame­lyek f'nihö’.csönzőkben. a m-gvei filmtárifkban az isko­lai szakmunkásképzés oktató, fi'm-hálózatában. KTSZ-klu* bokban. TIT-előadásokon ve­títhetők. Jó. hogy készültek ilyen filmek is. amelyek bennün­ket. magyarokat tájékoztat­nak Magyarország látnivalói­ról ! K. M. Mai tévéajánlatunk 2115: Helyszíni közvetítés a a IV. veszprémi tévétalálko­zó díjkiosztó ünnepségéről. . Hatodszor rendezte meg a tévé a veszprémi találkozót. Ezúttal 18 produkció — iro­dalmi és zenés művek, az 1975-ös év legjellemzőbb mű­sorai szerepeltek a verseny­ben. „Idei találkozónk műsorkí­nálata a korábbiakénál egy­ségesebbnek tűnik — véleke­dik Szinetár Miklós művésze­ti igazgató. A szándék: el­mélyültebb humánum, köz­életi felelősségvállalás, a ki­fejező eszközök gazdagítása és ezekkel együtt a közért­hetőség. Annak a szocialista művelődési politikának a szolgálata, amely humanista, sokszínű, toleráns, de meg nem alkuvó és amely a ha­tásos figyelmet lekötő művé­szi kommunikáció lehetősé­geit keresi. Ez a sok össze­tevővel élő, de tendenciájá­ban egyértelmű igyekezet a VI. veszprémi találkozó mű­sorainak legfőbb jellemzője, akár a klasszikusok feldolgo­zását, akár a közelmúlt ana­lízisét, akár a jelen kérdései­nek vizsgálatát nézzük”. A díjkiosztás izgalmas pil­lanatainak e műsor nézői is részesei lehetnek. S ezt kö­vetően 21.55 perces kezdéttel láthatják az egyik díjnyertes alkotást.

Next

/
Thumbnails
Contents