Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

A Mátrai Erdőgazdaság dolgozóinak munkáját több mint egy hónapja korszerű lánc­talpas vontató segíti. A gép csörlőjével rakfelületére emli a kitermelt fát, tolólapjával pedig képes utat készíteni magának. Az erdőgazdaság brigádja 1500 köbméter fagytól megrongált fát termei ki a cercdi területen. Utoljára éjszakai műszak­ban dolgozott. Reggel szállt fel a bányából- Harmincöt évi és ötvennégy napi bá­nyászkodás után kezdte meg a nyugdíjaséveket Zsélyi János, a kányási aknaüzem­ből. Mint a fenntartóbrigád vezetője búcsúzott a veze­tőktől és a kollektívától. Ja­ni bácsinak — csak így szó­lítják őt a vezetők és társai — emlékezetes marad ez a nap azért is, mert ekkor töltötte be ötvenötödik élet­évét. Pár nappal előtte pe­dig második kislányának, Mártinak az esküvőjét tar­tották­Közel egy emberöltőt töl­tött a föld alatt. Aki valaha egyszer is volt már bányá­ban, az tudja, hogy ez a munka egész embert, igazi, jó kötésű férfiakat kíván. — Csapatomban sohasem csalódtak a vezetők, meg bá­nyásztársaim. Miattunk so­hasem állt a munka- Min­dig betartottuk az előíráso­kat. Megvolt az előnyünk, mögöttünk pedig mindig biz­tosítottuk a kötelező távol­ságot — mondja Jani bácsi, majd így folytatja: — Ve­zetőim csak annyit mond­tak: — Magára bizom a megoldást- A végén meg­nézzük, miként sikerült- Én úgy oldottam meg, ahogy elődeimtől tanultam. — Nem félt a bányától? — Nem én, pedig 1949- ben Tiribesen egy kőomlás során eltört a bal bokám­Gordos Jancsi rántott ki a kő alól. Örökké hálás szív­vel gondolok Pilinyi István aknászra is, aki hátán cipel­ve hozott föl a tetőre. — Sokáig feküdt vele kór­házban ? — Igen, mert zárt törés volt. A gondos kezelés nyo­mán végül is rendbe jött- Ha egy kicsit több a mun­ka, ha változik az időjárás, akkor nagyon érzem. Nem­csak a lábam, hanem a de­rekam is. A gerincem elme- szesedett. — A betegágyán sem me­rült fel, hogy más helyet keres magának? — Nem, mert korábban rájöttem, hogy nekem a bá­nyában a helyem­— Dolgozott közben más­hol is ? — Igen. Életem egyik sza­kaszában felcseréltem a bá­nyát az italbolti munkával- Azt hittem, többet keresek, meg könnyebb lesz- Öt évig bírtam, aztán újra vissza­jöttem. Ekkor 1963-at írtak­Az ő példája is bizonyít­ja: aki egyszer elkötelezte magát a bányával, azt a szive mindig visszahúzza. Pedig volt még egyszer nagyon kritikus helyzet­ben. — Egyszer csak azt érez­tük, hogy megindult a fe­jünk felett a futóhomok. Ügy jött, mintha öntötték volna. Nagy nehezen, de si­került megfognunk. Jancsi bácsi dolgozott Szorospatakon, Karancske- sziben, Tiribesen, végül Ká- nyás-aknára került, s itt hagyta abba a nehéz, de szép hivatást. — Mit kezd most a nyug­díjasélettel járó sok sza­bad idővel? — Harmincszázalékos rok­kant vagyok. Felváltva tu­dok csak dolgozni- Van egy kis családi házam, kerttel. Itt találok magamnak any- nyi munkát, amivel agyon­ütöm az időt- A szakszerve­zeti bizottságban arra kér­tek, végezzem továbbra is a bizalmitennivalómat, amíg megválasztják az utó­domat- Csak küldjék ki a szakszervezeti bélyegeket a lakásomra, a többit elvég­zem ugyanúgy, mint eddig- Aztán kereskedelmi-társa­dalmi ellenőr vagyok. Most már erre is több időt tu­dok fordítani. Az elmondottakból kitű­nik, hogy Zsélyi János to­vábbra sem akar teljesen el­szakadni abból a környezet­ből, amelyre mindig büszke volt, amelyhez úgy hozzá­tartozik, mint levél a fá­hoz. Nyugdíjas korában lesz mit mesélnie a bányászélet szépségeiről a mostani és az őket követő unokáknak. Ehhez kívánunk jó egész­séget, hosszú életet Jani bá­csinak, a kétszeres kiváló dolgozónak, aki birtokosa a 15, 20, 25 éves Bányászati Szolgálatért Érdeméremnek is. V. K. Klub a propagandistáknak 99 Érdemes icBe Járni.- 99 A gondolat- hogy Nagybá- tonyban létrehozzák a propa­gandisták klubját- három éve született. A járási pártbizott­ság- a nagyközségi pártbizott­ság egyformán kísérletnek szánta. — Célunk az volt, hogy se­gítsük a propagandisAák mun­káját. Elméleti felkésaültsé- güket, módszertani kultúráju­kat egyaránt gyarapítsák — magyarázta Klimó Istvánná- a nagyközségi pártbizottság titkára. A kísérlet sikerült Mennyiben sikerült meg­valósítani az elképzeléseket? A propagandistaklub tag­jai sokat és szívesen beszél­nek erről. Balogh Gyulát, az egyik legtapasztaltabb propagan­distának tartják Nagybátony-' ban. Pedagógus, esztendők óta pártoktatást vezet Maconkán. — Érdemes ide járni — mondta. — Még az igazán ta­pasztalt propagandistának is megnőtt a biztonságérzete egy-egy klubfoglalkozás után. Az irodalom- a különböző se­gédanyagok hasznosításához, a szemléltetőeszközök fel­használásához egyformán hasznos tanácsokat kapunk. Gubányi Ernőné, az OTP vezetője. Két éve vezet párt­oktatást és azóta tagja a pro­pagandistaklubnak is. Juhász Albert bányász Szorospata­kon. Nem is olyao régen még tanult. Most pártoktatást ve­zet. A tíz-húsz éve propagan­disták mellett kezdőknek szá­mítanak. Közös volt a gond­juk is. A klubfoglalkozáson élénk vita bontakozott ki ar­ról- hogyan lehet a legered­ményesebben vitára ösztö­nözni a hallgatókat. Jófor­mán mindenki elmondta ta­pasztalatait. Volt- aki azt tar­totta- hogy kényszeríteni kell a hallgatókat, hogy szóljanak. Gubányi Ernőné ellene volt az erőszaknak. Mint mon­dotta, az életből vett példák sokkal hatásosabbak. A leg- bálortalanabb hallgató is kapcsolódni tud hozzá. S anélkül- hogy észrevenné- máris benne van a beszélge tés sűrűjében. A helyi érvek szemléletfor­máló erejét példázta Szeren esi Andrásné. Művelődési főelőadó a nagyközségi ta­nácson- s esztendők óta végez propagandamunkát, — Nagybátony nagyköz­ségben nyolc és fél ezer em­ber él. Maconka, bányaváros Nagybátony falu... Ugye mi­lyen gyakran- találkozunk ez­zel? A nagyközségi szemléletei is formálni kell. Azt kell el­hintenünk- hogy nem csak a gor.dok közösek, hanem a gyarapodást kísérő öröm is. Kenyeres Pál. a nagyközsé­gi tanács elnöke- maga is pro­pagandista. Érdekes, jó be­szélgetésként emlegetik a klubtagok a tájékoztatót, amelyet Nagybátony fejlődé­séről. gondjairól kaptak a község vezetőitől. Sokféle igény kielégítésé­re -vállalkozott” tehát a propagandistaklub. A részt­vevőket hallgatva, sikerrel. Az elméleti képzés, az infor­mációgyűjtés- a módszertani tapasztalatok mellett Gyenes László pedagógus még Vala­mire felhívta a figyelmet. — Olyan emberekkel ta­lálkoztam itt- akik elkötelez­ték magukat- hogy legjobb .tudásuk szerint szolgálják a közös ügyet. Ez ismeretlenül is összekötött bennünket. Segí­tettük egymást, ahogy tudtuk. A klubfoglalkozásokon sok barátság is szövődött. Baranyi László, a salgótar­jáni járási pártbizottság mun­katársa nemcsak a klub lét­rehozásánál -bábáskodott”. Szívesen látogatta a foglal­kozásokat is. — A klub programját együtt alakítottuk ki a propagandis­tákkal — magyarázta. — Az induláskor amolyan rögtön­zött közvélemény-kutatást csi­náltunk. Összegyűjtöttük ki­miről szeretne hallani a fog­lalkozásokon-. tel igyekszik segíteni a propa­gandisták munkáját. — A meglehetősen szegé­nyes szemléltetőeszközök so­rát szeretnénk mindenek­előtt gazdagítani. A film igen jó szolgálatát tenne, csak ne­héz a tananyaghoz kapcsolni azokat- amelyek rendelkezé­sünkre állnak. Újabb kópiák­kal próbálkozunk, hogy lega­lább itt- a házon belül vetít­sünk. A tervünk között sze­repel, hogy stúdiónkban fel­vesszük a klubfoglalkozáso­kon elhangzó előadásokat, tá­jékoztatókat. s jegyzet formá­jában kiadjuk a propagandis­táknak. Hasznosítható- jó ötletek. Mint ahogy annak tűnik a po­litikai .irodalom elhelyezése, az olvasóterem kialakítása, a szemléltetőeszközök haszná­latát segítő, magyarázó cso­port létrehozása is. A példa ragadós Házon belül Így alakult ki a végleges program, amiben mindenki talált újat. érdekeset, kedvére valót. Gazdaságpolitikai kér­dések éppúgy helyet kaptak a beszélgetések, viták során, mint a helyi művelődéspoli­tikai feladatok. A határoza­tok megvalósításának tapasz­talatait csakúgy megvitatták, mint a politikai irodalom, a helyi politikai, társadalom- politikai kiadványok felhasz­nálását. Valamennyi tájékoz­tatót a téma avatott ismerői adták, a megyei oktatási igaz­gatóság tanárai! gyakorlati pártmunkások. A klubfoglalkozásokat a művelődési otthonban tartot­ták. Kicsiny Miklós, a műve­lődési otthon igazgatója a szükséges feltételek megterem­tésén túl, sok hasznos Ötlet­Sikeresen zárult tehát ez az esztendő a propagandista­klubban. A nagyközségi párt- bizottság elkészíti a számve­tést A tapasztalatok elemzé­se arra is választ ad. hogyan haladjanak tovább? A pro­pagandisták máris sok taná­csot adtak a klub munkájá­nak továbbfejlesztéséhez, ezek közül az egyik- hogy szeptemberig, az indulásig létrehozzák a klubvezetőséget, megválasztják az önálló klub­vezetőt. A munka tervszerűbb irányítása, bizonyára mérhe­tő majd a propagandisták fel- készültségén. a pártoktatás színvonalán. S még valamit! A nagybá- tonyi sikeres kísérleten fel­buzdulva a járási párbizott­ság több propagandistaklu­bot szervez. Erre készülnek Homokterenyén. Bodor Jó­zsef- a homokterer.yei párt- bizottság titkára mondotta: — Sokat várunk a klubtól..: Tapasztalatokért- már most, az indulás előtt, de munka közben is szívesen jövünk Nagybátor.yba.. Lesz mit vinniük! Vincze Istvánné A VÁLLALATI szakembe­rek kivétel nélkül egyetérte­nek abban, hogy ma a vál­lalati gazdálkodásban a leg­több információt és a legszé­lesebb tájékozottságot igény­lő feladat a gyártmány és gyártmányfejlesztés irányá­nak és mértékének pontos meghatározása, ami elenged­hetetlen ahhoz, hogy vala­mely vállalat tartósan ver­senyképes termékeket gyárt­hasson. Tudni kell. merre tart a tudomány, hogy ered­ményeit a külföldi verseny­társak milyen ütemben alkal­mazzák technológiájukban és az új gyártmányoknál. A fejlesztési döntésekhez szükséges sokrétű tájékozódás, az információk gyűjtése szá­mos forrásból — bízvást ál­líthatjuk — szünet nélküli munka a vállalati szakembe­rek, különösen a fejlesztés­ben közvetlenül érintettek számára. Sőt: a fejlesztéshez szükséges információk gyűj­téséhez minden alkalmat ér­demes megragadni. Ilyen al­kalom pedig ezernyi nyílik az érdeklődő fejlesztő, tervező szakemberek számára, kezd­ve a nemzetközi szakirodalom és szaksajtó kínálta hírektől a szakmai konferenciákig, ki­állításokig, vásárokig. Ezek a lehetőségek többnyire mint­egy szabadon választhatóan Vásáríia a tapasztalat kínálkoznak mindenki szá­mára. s ezeket különböztes­sük is meg a hivatalos infor­mációs „csatornáktól”, példá­ul a külkereskedők jelentései­től, az egy-egy témában hi­vatalból rendezett konzultá­cióktól, ankétoktól. Informá­ciót ugyanis a nem hivata­los lehetőségek jobb kihasz­nálásától is várhatunk. Ezek sorában, talán a leghaszno­sabb, a nagyszabású nemzet­közi szak- és általános vásá­rok. kiállítások nyújtotta tá­jékozódási alkalom Európában a tavaszi vásár­szezon, jó ideje már, a lip­csei vásár megnyitásával kez­dődik. Lipcse után egymást követik a nagy látogatottsá- gú, nemzetközi terméksereg­szemlék. Közöttük ott van napjainkban és ősszel a BNV is. Minden évben a tavaszi­őszi vásárszezon hónapjaiban több tízezer (a BNV-n több százezer) magyar szakember, szakmunkás előtt nyílik al­kalom, hogy pontosan tájé­kozódjon, ismereteket gyűjt­sön — saját szakmájában — a legújabb megoldásokról, összehasonlítva saját gyárá­nak termékeit a nemzetközi kínálattal. Lehetősége van. hogy mérlegelhesse merre tart a szakma élvonala, s hogy a saját elképzeléseik összhangban állnak-e azzal, elégségesek-e a lépéstartás­hoz, vagy a felzárkózáshoz. Ha szakembereink nyitott és őszintén kritikus szemmel tekintik át ezeket a vásáro­kat, bemutatókat — itthon és szerte a nagyvilágban — ak­kor bizonyosak lehetünk ab­ban, hogy sokkalta megbíz­hatóbb ismeretek birtokában alakíthatják ki elképzelései­ket, illetve segíthetnek a vál­lalati elképzelések összeállítá­sában. Nem szabad sajnálni az időt az effajta tájékozódástól, seholsem, ahol szakembereink körülnézhetnek, ha bármilyen más hivatalos céllal egyéb­ként is dolguk akadt ott — Poznantól Zágrábig, Párizstól Szalonikiig — ahol éppen nemzetközi vásárra gyűlt ösz- sze a nagyvilág. Nem kell, nagyon kockázatos is lenne eldönteni a fejlesztések irá­nyát, tartalmát bezárkózva egy-egy gyár kapuja mögé. Nézzünk körül bátran, erre érdemes is kicsit áldozni, ho­gyan csinálják mások. Men­nél több szakembernek lesz lehetősége, vagy mennél töb­bet tudunk ösztönözni erre. hogy személyesen hasonlítsa össze a hazai és nemzetközi eredményeket, s fejlesztés irányait, annál bizonyosabbak lehetünk abban, hogy a vál­lalatok gyártmány- és tech­nológiai fejlesztése a megfe­lelő irányba halad. E MÓDSZER eredményes­sége persze azon is múlik, hogy a vállalatoknál a ter­vezés mennyire zajlik de­mokratikus formák között: döntés előtt, az előkészítés szakaszában a szakemberek­nek mekkora körét vonják be a töprengésbe, mérlegelés­be. Ez a ,-vásárfia” ugyanis — a vásárokon szerzett, vagy megerősített tapasztalat — csak akkor válhat igazán hasznos „ajándékká”, ha min­denütt szívesen hallgatják meg a szakembereket: mit láttak a világban, másoktól. A vásárokon, bemutatókon gyűjthető információk termé­szetesen nem tehetik felesle­gessé az összes többi, a fej­lesztéshez szükséges alapvető, rendszerezett és tudományos ismeretek beszerzését, de döntés előtt, a teljes körű műszaki, gazdasági tájékozó­dással együtt ez a „vásárfia” is hozzájárulhat a legjobb megoldás felismeréséhez. Ne fosszuk meg magunkat ettől a lehetőségtől sem. G. F. Értékelik a kohó- és gépipari vállalatok középtávú terveit Befejező szakaszához érke­zett a kohó- és gépipari vál­lalatok középtávú tervező- munkája. A több mint két­éves infórmációgyűjtő műsza­ki-gazdasági elemző, egyezte­tő munka után ezekben a he­tekben véglegesítik ötéves ter­veiket a vállalatok- A KGM 25 kiemelt nagyvállalat, 10 kü­lönböző intézet és szolgáita- tószerv terveit miniszterhe­lyettesek irányításával vizs­gálja felül, további 33 válla­latét a minisztérium főosz-, iályvezetői értékelik. Az eddi­gi tapasztalatokról a KGM távlati fejlesztési főosztályán elmondották: a gépipari válla­latok termelési tervei bizto­sítják a tervidőszakban az ága­zati évi átlag 6—7 százalékos, ezen belül a progresszív ipar­ágak, így a híradástechnikai és műszeripar, valamint a vil- lamosgép-gyártás 9—10 szá­zalékos fejlődését. A népgazdasági terv köve­telményként szabta meg az export gyorsütemü fejleszté­sét, ezen belül a szocialista export évenkénti 12—13 szá­zalékos növelését- Ez a válla­lati tervek szerint elérhető. Rendkívül dinamikus fejlő­dést jeleznek a vállalatok tő- késexport-elgondolásai, de fi­gyelembe véve a népgazdasá­gi igényeket, egyes vállalatok­nak eredeti terveiknél na­gyobb mértékben kell bővíte­ni a konvertibilis 'árualapot­Az V. ötéves terv egyik fő követelménye a szelektív fej­lesztés. A vállalati tervezés során meghatározták az átla­gosnál dinamikusabban fejlő­dő területeket, például a vil­lamos fényforrások előállítá­sa megkétszereződik, négysze­resére növelik a félvezetőesz­közök gyártását, s 80 százalé­kos növekedést terveznek a távbeszélőközpontok, a vegy­ipari gépek és az orvosi mű­szerek gyártásában is. Ugyan­akkor a vállalatok tervbe vet­ték néhány nem, vagy nem eléggé gazdaságos gyártmány termelésének megszüntetését, korlátozását, vagy szinten tar­tását- Ilyen termékek a ha­gyományos tehergépkocsik, a pótkocsik, a vasúti teherko­csik, többféle szerszámgép, a rotary telefonközpontok, a fekete-fehér tévék, az erős­áramú félvezetőelemek és a , hagyományos háztartási mosó­gépek. A készletgazdálkodási elő­irányzatokat értékelve meg­állapítható, hogy a KGM-vál- lalatok készleteiket mintegy 25 százalékkal kívánják nö­velni a tervidőszakban. Ez még a dinamikus termelés- és exportnövelés figyelembevé­telével is túlzott, hiszen az indokolt készleteknél csak­nem 2 milliárd forinttal több. Ezért a KGM szerint olyan in­tézkedéseket kell kidolgozni, amelyek a készletnövekedést 20—22 százalékra mérséklik­További vizsgálatra szorul­nak a vállalati beruházási ter­vek is, amelyek jelentősen meghaladják a népgazdasági tervelőirányzatot és a -lehető­ségeket. Csaknem valameny- nyi zsűrizett vállalati terv beruházási részét át kell ter­vezni, mert az összesen, mint­egy 50 milliárd forintos beru­házási keret helyett 67—68 milliárd forintot terveztek­összefoglalva: a kohó- és gépipari vállalatok terveiben néhány területen túlzott az óvatosság, de több vállalat — ■ például a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár, a Hajtó­mű- és Festőberendezések Gyára, a Magyar Vagon- és Gépgyár és a Videoton — a legtöbb szempontból meg­alapozottan tervezett­NÖGRÁD — 1976. május 26., szerda I

Next

/
Thumbnails
Contents