Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)
1976-05-25 / 122. szám
Készlet az egcrbaktaiak lakodalmas menetéből Hág yormnyőr/és és a szocialista hazaíiság jegyében fiaiét ünnep A hét vége esős időjárása bizor.y sokakban keltett megalapozottan aggodalmat a palócnap megrendezésének lehetőségét illetően. Még szombat reggel is zuhogott az eső, délutánra azonban már r.é" melyest tisztább lett az és. s más kedvező jelek is megmutatkoztak. Igaz- hogy az utóbbiról magam nem tudtam volna semmit- ha a recski földműves bácsi nem mondja: Az itteni megfigyelések szerint ugyanis — ez is népi hagyomány. — ha a Mátra felől Sirok irányába húznak a fellegek, akkor másnap nem lesz eső... Így is lett. Mert vasárnap a palócnapon egyetlen csepp sem esett- de az előző, és az utána következő napon annál több, aminek végső soron mi örültünk, akik — szereplőként- vagy nézőként — végiggyönyörködtük a káprázatosán- színes ünneplő forgatagot. Orezággyűlégi képviselők tanácskozása Vasárnap hatodszor szólaltak meg a palócnap fanfárjai. s második alkalommal Heves és Nógrád megye állami és politikai szerveinek közös megrendezésében. A gazdag napi program a két megye országgyűlési képviselő- csoportjának együttes tanácskozásával kezdődött. A képviselők — s különös jelentőségét éppen ez biztosítja — első alkalommal találkoztak egymással a palóc népi hagyományok kutatása és ápolása témakörében. A résztvevők megvitatták a Heves megyei Tanácsnak Nógrád megyével egyeztetett jelentésé*. és .több hasznos észrevételt, kiegészítést tettek. A palóckutatás legfontosabb célja ma — kapott hangsúlyt a gondolat — a pénzben ki r.em fejezhető nagyságú népi értékek összegyűjtése és megőrzése- haladó hagyományaink ápolása a pozitív érzelmek. a szocialista hazafi- ság — amely a proletár internacionalizmus elvét is magában foglalja — fejlesztése és erősítése. Hagvomán yőrző ielvonulás A fanfárok pontosan, tíz órakor jelezték a palócnap színes népi ünnepének kezdetét. Kovács Bertalan- az egri járási hivatal elnöke meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket és a dísztribünön helyet foglaló vendégeket- Vietnam budapesti nagykövetét. a csehszlovák küldöttséget, a Nógrád megyei pártós állami vezetőket, élükön Géczi Jánossal- az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával- országgyűlési képviselővel. Ünnepi beszédet Vaskó Mihály- az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára- a Központi Ellenőrző Bizotság tagja mondott. Beszédében idézte a természet fiapádfüpdön újjászületésének, a termékenységnek tavaszi ünnepet, melyet a népi hagyományok őriznek, s utalt azokra a történelmi eseményekre- amelyek számunkra a tavaszt társadalmi jelképpé, a társadalmi megújhodás szimbólumává emelik. A színpompás- látványos felvonuláson a két megye több mint félszáz hagyomány- őrző népi csoportja sorakozott egymás után. A sort a Szilvásváradi Állami Gazdaság Európa-szerte híres lipicai ménesének ötös kancafogata nyitotta meg- majd a vendéglátó parádiak régi életképeket bemutató együttese következett, s még újabb 15 Heves megyei együttes. De a nógrádiak is ki tettek magukért. Húsz csoport mutatott be ízelítőt tudásából- népművészetének gazdagságából. Mindenki igyekezett a legtöbbet adni. Megcsodálhattuk a kisterenvei gimnazista táncosok ügyességét- az erdőkürti szlovák népdalkórus muzikalitását, a hollókői asm szonyok gyönyörű népviseletét- - hogy csak néhányat ragadjunk ki a sorból. Művészeti bemutató két sziupadou Nem volt hiány mulatságban. felszabadult jókedvben. Erről gondoskodtak a tarna- leleszi cigánytáncosok, az egerbaktai lakodalmasokegerbocsi drótosok. Délután a gyermeküdülő alatti zöld parkban folytatódott a vidámság. Énekkel- zenével- tánccal. A nézők jó része valóságos ingajáratban közlekedett a két színpad között, nem akarva lemaradni egyetlen nagyszerű élményről. különös látványosságról sem. A televízió filmesei mellett megjelentek a Magyar Tudományos Akadémia forgatói is. Borsa Ilona, népzenekutató irányításával több csoportról, többek között a macon- kai, nagybátonyi- vizslási és szuhai együttesről készítettek filmfelvételt. Akiknek nem jutott hely a színpadok közelében — s jócskán akadtak, hiszen több mint húszezer ember volt részese a találkozónak —. azok a gyermeküdülőben megtekinthették Csohánv Kálmán- pásztói születésű grafikusművész, valamint Asztalos Joachim és ifj. Herczea Mátyás. Heves megyei fafaragó népművészek kiállítását. Az esti órákba nyúló - közös maiális- néni karnevál a részt vevő együttesek számára készített ólomkristaly vázák átadási ünnepségével zárult. A két megye összefogásával rendezett palócnani találkozó óriási, megérdemelt sikert aratott, s újólag bizonyította a népi hagyományok őrzésének gondolkodást és magatartást formáló kivételes erejét, hasznosságát. Sulyok László 1 | Fjodor Ábramov: ÍPELAGEJA tSSSSSSSSSfS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSrSS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS 1. Pelageja reggel frissen, könnyedén indult neki a háztól a pékségig vezető másfél versztányi útnak. Mezítláb futott a mezőn, játékosan végighúzta a lábát a hűs, harmatos fűvön. Az álmatag, bíborszínű folyót olyan finoman szeldeste a nyárfabottal, akárha ki akarta volna vasalni. A homokos rekettyésben is fürgén haladt, szinte észre sem vette az ingoványos, vendégmarasztaló sarat. De este — nem. Este, az egész napi jövés-menés után az izzó kemence körül, már a hazafelé út puszta gondolatától is elszörnyedt. Különösen nehezére esett a homokos rekettyés, amely mindjárt a hegy lábánál, a sütöde a'.att kezdődött. Hősé — az egész nap felforrósodott homokszemek égetik a talpa' Csakúgy zsonganak a piros bögölyök —, mintha ebben az esti órában az egész világról iderepülnének, a homok-1 partra, ahol még napszagot éreznek. Ráadásul a terhe — egyik kezében a kenyerestáska, a másik kezét pedig a mos lékosveder húzza. Valahányszor erre a sárga pokolra gondolt — mer’ másként nem is lehetne nevezni' —, Pelageja megfogad!;1 magában: segítség után kell nézni. Kell. Hát meddig kínlódjon még? Nem mintha olyan nagyon sok pénze lenne — húsz rubelt kap ezért, mert két-három ember helyett töri magát... De csak addig gondolkozott így, amíg kiszáradt ajakkal, el nem vánszorgott a folyóvízig. Miután szomját lecsillapította, és arcát meglocsolta hideg vízzel, már higgadtabban gondolt a segítségre. A másik oldalon, a hazain, ahol a hegy mögött alábukik a nap, és ahol még enyhe szellő is lebben, már egészen megfontoltan latolgatta a dolgot. Nem rossz, nem rossz, ha az embernek segítsége van, tűnődött Pelageja, amint a már kissé párás, szilárd ösvényen haladt, az illatozó rozstábla mellett. Hc*gy rossz-e — mindent meg kell osztani: a munkát is, a keresetet is. A dagasztásba ugyan nem zsibbad el a keze. Viszont, ha segítséget fogad — szemmel fogja tartani. Szemmel tartja, nehogy a moslékba való több legyen. Ha a dagasztót nem tömi meg jól — óvakodni kell. Mert ha egyszer nem tömi meg, nem lesz teli a hétpudos kemence. Akkor aztán balul üt ki a segítség. Akarva, akaratlanul, ezt bizony meg kell gondolni, meg kell fontolni... A víz feletti pallón — piszkos, csorbókától ellepett tavacska felett, amelyben egy taj-ka kanca prüszkölve térdig gázolt a csikójával — Pelageja megállt pihenni. Itt mindig megpihen — télen-nyáron, negyvenhét óta. Vagyis, amióta a pékségben dolgozik. Mert a falu mellett, a hegy nem alacsony — egy kis szusszanás nélkül nem birkózik meg vele az ember. Minden eshetőségre a moslékosvedret letakarta a fehér vászonkendővel, amit a fejéről vett le, megigazította a haját — a hátul rövid varkocsba fogptt, megizzadt, se- színfl kócot (mégse mutatkozhat borzasán az emberek előtt egy lányos anya), aztán szokása szerint a zelnicebokor felé emelte tekintetét, a hegyre — ott. az ócska, megüszkösödött fürdő körül vár rá minden este az ő Pavele. Valaha, nem is olyan résen — a férje nem a hegyen, hanem a folyónál várta. Ősszel pedig, ha már egészen be- sötétedett, viharlámpával jött elébe Menj csak nyugodtan asszony, Nem eshetsz el. Ami a háza táját illeti — az igazat megvallva —, ott az asszonynak semmi dolga sincs. A- ura reggel befűt a kemencébe, ellátja a tehenet, vizet is hord, és ha netán akad egy szabad perce, elugrik a sülödébe: egy-két "hétre odakészíti a fát. De Pavel most beteg, tavasz óta folyton a szívéhez kapkod, és ^zóta — a ház is. a pékség !s —. mind egymagára szakadt Pe'.ageiának éles szeme volt — talán ez az egyetlen ami még nem égett ki belőle a kemence mellett —, rög- -tön látta, a bokor mellett nincs senki, őincs ott Pavel. Feljajdult. Mi lehet PaveUel? Hol van Alka? Csaknem "őrién! valarn- ba.i otthon? És megfeledkezve a pihenőről, a fáradtságró', felkaptr a földről a mos! ókos vedret, felkapta a ken/erestáskát. és nagy dérrel-dúrral végigcsörtetett a víz felett libegő pallón. (Folytatjuk) V Megszólalnak a fanfárok — kezdődhet az ünnepi felvo« 4 nulás A kedvenc bábuval fmc, a legkisebb ,.lányom” Vizslási menyecskék hímzett párnákká! A palócnap egyik népszerű vendége VasS Lajos volt. Fotó: Kulcsár József
