Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-22 / 95. szám
Hatékony, fegyelmezett munkával terveink megvalósításáért! Ittasság — ügyészt ovas és táppénz Folyamatosan termelő üzem »/. öivözetgyar. A kohászoktól, illetve valamennyi dolgozótól nagy fegyelmet és figyelmet követel a munka. Ha ez hiányos, annak beláthatatlan következménye lehet. Nemcsak a termelésben okozhat kárt, hanem az emberre is balesetveszélyes. A dolgozik többsége mindezt tudja, és nagyon komolyan is veszi. De nem mindenki. A gyár vezetői panaszkodnak, hogy nincs minden rendben a munkafegyelemmel. Számukra ez többszörösen gondot okoz. Ezen szeretnének változtatni. Legutóbb a szakszervezeti tanácsülésen is az ellenőrzés szigorítását követelték, az elnéző magatartás ellen léptek fel. Nem történt ok néikül. Tavaly a 442 munkást foglalkoztató üzemben csaknem 500 igazolatlan műszakmulasztás történt. Az idén az első két hónapban már 90 műszakmulasztás volt, ami igazolatlan. Az egy főre eső napi termelési érték tavaly 1960 forint volt ennél a vállalatnál, az idén már 2012 forintot terveztek. Ennek eléréséhez azonban az szükséges, hogy a termelőberendezések kiszolgálásához mindig elegendő munkáskéz álljon rendelkezésre. Ez nem mindig biztosított. Különösen fizetésnapok után szaporodik az igazolatlanul távolmaradók száma. Ilyenkor át kell csoportosítani az embereket. A kettes számú üzemnél, egyes munkákat kénytelenek szüneteltetni. Ahogy Kiss András üzemvezető jellemzi: — Ilyenkor az energia fogy. a kohók viszont nem adják a várt mennyiségű ótvözőanya- got. — A fegyelemsértések között az italozás eléggé elszaporodott — mondta dr. Ta- maskovics Nándor igazgató, azután egy tavaly év végi esetet említ. Az egyik adagoló, K. Gy. ittasan ment munkába. Táskájában még másfél liter pálinkát és két üveg bort vitt az üzem területére. Az öltözőben egyik adagolótársát, Gy. Gy.-t és H. I. kohószállítómunkást is megkínálta. Ittak olyannyira, hogy amikor a művezető észrevette, már haza kellett küldeni őket. Ketten vonakodtak, és csak az üzemvezető erélyesebb fellépésére távoztak. — Három ember hiányzott a délutáni műszakból. A kettes üzemből kellett akkor is átcsoportosítani munkaerőt — mondta erre az esetre az üzemvezető. Az esetet fegyelmi eljárás követte. Meghallgatás után mérlegelték a dolgokat. Azt is figyelembe vették, hogy példát kell mutatni hasonló esetek megelőzése érdekében. A fegyelmi határozata legvétkesebb esetben elbocsátás, a másik kettőnél áthelyezés, illetve szigorú megrovás volt. A munkaügyi döntőbizottság helybenhagyta a fegyelmi határozatot. A munkaügyi bíróság súlyosnak találta az elbocsátást, K. Gy. esetében módosította a határozatot. Visszahelyezte állásába, személyi órabérének egyforintos csökkentésével 6 hónapi időtartamra. Mégnem fejeződött be az ügy, ügyészi óvás alatt áll. Más esetet is említenek. Az egyik ellenőrzésnél megállapították az ittasságot, és haza- küldték a dolgozót. A fonákság, hogy erre az igazolatlan mulasztásnak kezdődött napra is később orvosi igazolást hozott! Vajon miért? — A fegyelmi határozat aláírása számomra a legnehezebb. Bár soha ne kerülne rá sor — mondta egyik korábbi beszélgetésünk során az igazgató, azután hozzáfűzte: — A kollektíva és sokszor az egyén érdekében is meg kell tenni, hogy embereket figyelmeztessünk, elgondolkoztassunk. A szankciókat is alkalmazzák az ötvözetgyárban. Az elmúlt évi eredmények után jelentős összeget fizettek ki nyereségrészesedés címén. Ebből éppen a fegyelmezetlenség, az igazolatlan műszakmulasztás miatt 11 dolgozó egyáltalán nem kapott, 12 pedig csak felét annak, ameny- nyit kaphatott volna. Az elvont részesedés összege nem kevés, 48 240 forint, A fegyelmi eljárás, az említett szankciók alkalmazása önmagában kevés. Igaz, hogy ezzel a végső esetben / élnek. Sokkal fontosabb, és nagyobb szükség is van az > ötvözet- gyárban a szemléletváltozásra. Olyan munkahelyi légkörre, amely egyértelműen elítéli a fegyelmezetlenséget, és nem hagy talajt hasonló esetek számára. Ezt célozta legutóbb a szakszervezeti tanácsülés. Valami tehát elkezdődött, de még sok van hátra a sikerig. B. J. Tudományos kutatók az élelmiszeripari munkavédelem műszaki fejlesztéséért Az utóbbi öt évben az élelmiszeriparban 13 százalékkal csökkent a balesetek száma — állapította meg az ÉDOSZ vizsgálata. Ez annál is jelentősebb, mert az iparnak ebben az ágazatában az átlagosnál nehezebb körülmények között, gyakran nedves-gőzös környezetben vagy éppen hőségben, máskor viszont fagypont alatti hőmérsékleten dolgoznak. Az üzemekben az előirányzott 7 milliárd forinttal szemben öt év alatt 10 és fél milliárd forintot költöttek munkavédelmi célokra, főleg a munkahelyek zsúfoltságát igyekeztek megszüntetni, mivel ebbői eredt a legtöbb baleset. A munkavédelmi beruházási összeg egyötödét fordították a szintén gyakori baleseti forrás, az anyagmozgatás gépesítésére, automatizálására. A konzerviparban például már 600 emelővillás targoncát, félmilliónál is több rakólapot alkalmaznak, és terjedőben vannak a műanyag ládák, amelyeknek kezelése szintén kevesebb baleseti kockázattal jár. A cukoriparban az elmúlt években teljesen gépesítették a munkát a külső átvételi állomásokon. A munkavédelem továbbfejlesztéséhez kutatók és nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező mérnökök segítségét is kérték. Miután az élelmiszeriparban nagyon gyakori a-/, elcsúszásból eredő baleset — ami a nedves, csúszós padozattal magyarázható — a SZOT Munkavédelmi Tudományos Intézete új, úgynevezett csúszásgátló cipőket kísérletezett ki és az eddiginél korszerűbb padlótípust is kidolgoztak. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Munkaszervezési és Munkavédelmi Tudományos Intézete a hideg munkahelyeken jól használható fűthető dobogókat alakított ki és elkészítették a hordozható szellőző ventillátor mintapéldányát Eredményesen kísérleteznek a nagy biztonságú munkavédelmi kesztyűkkel és kötényekkel is. Egy éve alakult a „Budapest” Kötőipari Szövetkezet salgótarjáni részlegének Furák Teréz brigádja. Az első feladatot, a közösséggé válást, sikerrel oldotta meg a 15 brigádtag. A termelésben, közös társadalmi munkában, kulturális programokon kovácso- lódtak brigáddá. Az elmúlt évi tervezett 105 százalékos tervteljesítéssel szemben 120 százalékot értek el. Az idei évet is aktívan kezdték. Az év elején, tatarozás miatt, hat munkanap kiesett, amit a szövetkezet vezetősége az első fél évben tervezett pótolni. A brigád kezdeményezésében a lemaradást húsvétig behozták. A minőség javítása érdekében a brigád márciusban elindította a „Dolgozz hibátlanul” mozgalmat. Képünkön Barna Andrásné brigádtag körlánc-varrógépen dolgozik. A kedvező tapasztalatok nyomán szeptemberben indul a harmadik évfolyam Túljutott félidején a közgazdászok kísérleti kooperatív képzése a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen: a kedvező tapasztalatok nyomán szeptemberben megindítják a kísérleti képzés újabb, harmadik évfolyamát. Űjabb húsz hallgató kezdheti meg tanulmányait a munka melletti képzésnek ebben a hazai felsőoktatás gyakorlatában ez ideig egyedülálló formájában. A kooperatív képzési forma a tanulás és a munka periodikus váltakozásával az egyetemen és a munkahelyen szerzett ismereteket integrálja. A hallgatók öt tanév után abszolválnak, ezt követően védik meg diplomájukat, államvizsgáznak. Az első, a harmadik és ötödik tanévet nappali hallgatóként az egyetemen töltik, a második és a negyedik tanévet levelező hallgatóként végzik, miközben munkakörüket is ellátják. Az egyetem olyan tantervet állított össze a számukra, amely a képzés zömét az egyetemi hat félévre összpontosítja. Az előadások többségét együtt hallgatják a nappali hallgatókkal, a szemináriumokat, gyakorlatokat számukra külön tartják. A vállalati munkájukat is ellátók — levelezők — évek alatt olyan jellegű és mennyiségű feladatot kapnak, amelyet az egyetemi félévek idején megalapozva, néhány levelező konzultáció segítségével elvégezhetnek. Az első, kísérleti évfolyam húsz — eredetileg a levelező tagozatra jelentkezett — hallgatóval az 1972/73-as tanévben indult, majd újabb 20 elsőéves kezdte meg tanulmányait az 1973/74-es tanévben. Az egyetem kezdeményezése találkozott — elsősorban a vidéki — az iparvállalatok igényeivel. A vállalatok mind nehezebben nélkülözik az olyan közgazdász specialistákat, akik a korszerű vállalatvezetés segítőtársai, pillérei lennének- Közgazdászhiány van országszerte és e gond enyhítésének egyik legjárhatóbb, legbiztosabb útja káderfejlesztési terveik végrehajtása, továbbtanuló dolgozóik segítése. Az egyetem vállalta, hogy az üzemek igényeinek megfelelő speciális képzésben is részesíti a kooperatív hallgatókat, a vállalatok viszont nappali egyetemi éveik alatt a fizetésüknek megfelelő ösztöndíjjal támogatják tanuló dolgozóikat. Mintegy huszonöt vidéki vállalat került ily módon kapcsolatba az egyetemmel, köztük olyan nagy iparvállalatok, mint a Dunai Vasmű, a Diósgyőri Gépgyár, a Hajdúsági Iparművek, a Bajai Finomposztógyár, a Magyar Gördülőcsapágy Művek, az Ózdi Kohászati Művek, a Bonyhádi Cipőgyár, vagy a VIDEOTON. Az ipari kar tanácsa a közelmúltban értékelte a kísérleti kooperatív közgazdász- képzés eddigi tapasztalatait és megállapította, hogy a kísérlet beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A lemorzsolódás minimális, csupán két hallgató hagyta abba tanulmányait a kooperatív I. csoportból, a kooperatív II. csoport a teljes kezdő létszámmal tanul tovább. Tanulmányi eredményeik félévről félévre folyamatosan javulnak és meghaladják az esti és levelező hallgatók eredményeit. A kooperatív képzésben jelenleg résztvevők többsége vállalatánál hivatali munkakörben dolgozik. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen az elkövetkező időszakban ezt a képzési formát kiterjesztik azoknak a szakmunkásoknak körére is, akiket az egyetem a felvételi vizsgára külön felkészít. Klöm volt gyön8e. • ..Mein jje különösebben erős sem volt. Testi munkát nem végzett. Legföljebb a kommunista szombatokon. Szeretett járni. Otthon is folyton járkált, fel-alá, gyorsan, a szoba hosszában, olykor lábujjhegyen. Gondolkodott valamin. Miért lábujjhegyen? Azt hiszem, részben azért, hogy ne zavarjon senkit, például az emigrációban, mikor szobát béreltünk, ne zavarja a lakás tulajdonosait sem. De csak részben ezért. Ezenkívül valószínűleg azért is. mert ez a gyors, zajtalan, lábujjhegyen való járkálás még erősebb koncentrációra késztette. * A mozdulataiban nem volt semmi félszegség. Mozdulatai nem voltak lágyak, de nem is voltak szögletesek. Nem volt esetlen, inkább ügyes. Keményen állt a lábán. Tornászni nem tornászott; gorodkit játszott. Üszőt,t, jói korcsolyázott, szeretett kerékpározni. .. Gyorsan öltözött és vetkőzött. A betegsége alatt igyekezett mindig ugyanazt a sorrendet betartani, éppen azért, hogy gyorsan végezzen mindennel. Kedvelt gesztusok és szokásos mozdulatok: beszéd közben a jobb kézzel előre és jobb felé. Mimikája és gesz- tikulációja mindig kifejező volt; betegsége alatt határozottan élénkebbé vált. Nagyon gyakran mosolygott. Mosolya őszinte volt, nem kaján, sem „udvarias”. Hogy tudott hahotázni! Még a könnyei is potyogtak. Nevetés közben hátravetette a törzsét. Gyorsan beszélt. A gyorsírók nehezen tudták követni. Egyébként lehet, hogy nem is azért, vagy nem annyira azért, mert gyorsan beszélt, hanem mert 1) akkori gyorsíróink elég gyengék voltak; 2) mondatainak felépítése nehéz volt... Hangja kifejező, nem monoton. Különösen kifej ezőek — a moduláció tekintetében is — a közbekiáltásai. Mintha most is hallanám. Beszéde egyszerű volt, nem cikornyás, nem .teátrális, nem volt sem „természetesen mesterkélt” és franciásan „dallamos”, sem száraz, merev, monoton, „angol” típusú; az orosz beszéd e két véglet között valahol középütt van. Ilyen volt Iljicsé is: „közbülső”, tipikus orosz beszéd. Érzelmileg telített, de nem mesterkélt, nem erőltetett. Előfordult, hogy sétálni mentünk és ő némán, gondolataiba merülve ment mellettem. Ilyenkor én se szóltam, hagytam, hogy magába mé- lyedjen. Azután elkezdett beszélni, részletesen, alaposan, Krupszkaja Leninről (Részletek) es nagyon nem szerette a közbevetett kérdéseket. Viták, megbeszélések után gyakran mogorva, szűkszavú, levert volt. Én soha nem kérdezősködtem; később mindig elmondta magától, mi tört- tént... Soha nem fordult elő, hogy szavak, mondatok vagy fordulatok kiestek volna az emlékezetéből, vagy hogy nem értette volna meg a másik fél szavainak értelmét. Ellenkezőleg, rendkívül gyorsan megértette és felfogta. Feljegyzései gyakran egyetlen szóból, egyetlen mondatból állnak. Otthon, ha valamilyen kérdés erősen izgatta, mindig suttogva beszélt. Nagyon friss, állhatatos és kitartó ember volt. És derűlátó. Szeretett dúdolni és fütyö- részni. Rettenetesen gyorsan írt, tele rövidítésekkel. Sokat és szívesen írt. Előadásaihoz mindig leírta a beszéd gondolatait és vázlatát. Mások előadását hallgatva, jegyezte az előadó gondolatmenetét és egyes megfogalmazásait. Ezekben a jegyzetekben mindig minden lényeges benne volt, semmi tonlos nem sikkadt el... Kéziratait mindig rögtön tisztázatban írta. Nagyon kevés javítással. A statisztikai táblázatokat, számokat, kivonatokat mindig rendkívül gondosan, különös buzgalommal írta, ezek a „szépírás” mintaképei. . Szívesen írt ki statisztikákat : számokat, görbéket, grafikonokat, de rajzos grafikonokat soha. Rendkívül gyorsan olvasott. Néha olvasás közben félhangon mormolta magában, ami az olvasmánnyal kapcsolatban eszébe jutott. Vizuális memóriája kitűnő volt. Az arcokat, oldalakat, sorokat pontosan megjegyezte magának, sokáig megőrizte emlékezetében, még az egészen apró részleteket is. Imádta a természetet. Szerette a hegyeket, az erdőt és a naplementét. Amikor felszólalásaira készült és általában amikor dolgozott, szerette az aláhúzo- gatást, széljegyzeteket, idézeteket s ezeket gyakran és bőségesen igénybe is vette. Jegyzetei rövidek és kifejező- ek voltak. Muzikális. Zenei memóriája jó. A hallott dallamot jól megjegyezte. Legjobban a hegedűt szerette, A zongorát is. Párizsban szívesen járt hangversenyekre. De ilyesmire nem sok idő jutott az életünkből. A színházat is nagyon szerette, mindig erősen hatott. rá. Szerette a mezei virágokat és a zöld növényeket. Emlékszem, 1922-ben azon kaptam, hogy langyos vizet tölt a korsóba, amelybe duzzadó rügyekkel teli ágakat raktunk. Lenin optimista volt, bár Szibériában és Franciaországban általában sokkal idegesebb, mint bárhol. Rettenetes álmatlanság gyötörte. A reggelei mindig rosszak voltak, későn aludt el és rosszul aludt. Svájcban sokat használt a svájci élet szabályos ritmusa, Franciaországban azonban megint össze-vissza éltünk. Késő éjszakába nyúló beszélgetések és viták zajlottak ott. Szibériában a száműzetés letelte előtt rettenetesen félt, hogy esetleg meghosszabbítják: ekkor különösen ideges és ingerlékeny volt. Még le is fogyott. Általában vidám volt és tréfálkozó. HangulatváLtásai nem voltak gyakoriak és általában mindig indokoltak. Nagyon tudott uralkodni magán. Amikor beszélt, ha nem kellett valamilyen okból mérsékelnie magát, mindig élesen vetette fel a kérdéseket, meg ki is élezte őket, „személyekre való tekintet nélkül”. Az olyan emberekkel, akiket nevelt, nagyon tapintatosan beszélt. Ha felizgatta magát, elsápadt. Beszédének lenyűgöző szenvedélyessége még akkor is érződött, ha látszólag nyugodtam beszélt.,. N/lm-Jzsn felszólalása előtt 1 imuen nagyon izgult: magába merült, szűkszavúan kitért a más témájú beszélgetések elől, az arcán látszott, hogy izgul, .töpreng'. Nagyon erősen kifejezésre jutott az a törekvése, hogy elmélyülten, kutató módjára közelítse meg a kérdéseket. Susenszkojéban például egy paraszt két óra hosszat mesélte neki, hogyan veszett ösz- sze a rokonaival, mert azok nem kínálták meg a lakodalmukon. Iljics rendkívül figyelmesen kérdezgette, igyekezett megismerkedni ezzel az életformával. Mindig szerves kapcsolata volt az élettel. önkritikus természet; nagyon szigorú volt önmagához. De gyűlölte a lélekben való vájkálást és a kínzó önelemzéseket. Harcias ember volt. Bátor és merész. NÓGRÁD — 1976, április 22., csütörtök 3
