Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

Színházi PAték Thyl Ulenspiegel AZ IDŐSEBB nézők közül bizonyára többen emlékeznek még egy húsz évvel ezelőtt készült filmre, amely Till Eulenspiegel címmel dolgoz­na fel ugyanazt a témát, amit most a szolnoki Szigligeti Színház jóvoltából Salgótar­jánban láthatunk. Till Eu- íenspiegel és Thyl Ulenspie­gel. ugyanis egyazon sze­mély. s a két feldolgozás kö­rött is csupán annyi az elté­rés, amennyiben a hős szemé­lyével kapcsolatos, Német­országban és Flandriában bonos népmonda különbözik- Az egyik a gazdagokat meg- ieckéztető kópét, a másik a hódító spanyolok ellen har­coló szegénylegényt állítja középpontba­A színházi változat, mint­hogy a belga Charles de Cos­ter remekművéből készült, elsősorban a nemzeti hősnek állít emléket, a gazdagok­kal szemben viseltetett „há­borújának’’ csak mellékesként vagyunk tanúi- A múlt szá­rad második felében szüle­tett regényt az irodalomtör­ténet olyan művekkel egy 6orban emlegeti, mint a spanyol Don Quijote és az angol Tom Jones- S minden kétséget kizáróan joggal, mert ezek a klasszikus érté­kű alkotások mind egy tő­ről — a nép szabadságot hozó furfangos és bátort hős utáni vágyául — fakadnak, stílu­sukban, hangvételükben ha­sonlatosak­Az Ulenspiegel név a bagoly és a tükör szavak ösz- szetételéből keletkezett. A bagoly a bölcsesség, a tükör a komédia, a kendőzetlen szembenézés és igazmondás jelképe- Coster művét maga is tükörnek szánta, olyap lel- kiismeretet ébresztő eszköz-, nek, amelyben mindenki, függetlenül társadalmi hova­tartozásától — ha belenéz, vagyis elolvassa, — meglát­hatja, fölismerheti önmagát, egész korát. félelmetes és nevettető, hazug és igaz vo­násaival együtt. A regény szovjet színpad­ra dolgozói, az író, dramaturg Gorin és Jevtusenko, Mihaj- Rov, Entyin, a versek szerzői avatott kézzel nyúltak a nyersanyaghoz, érdekes, ka­cagtató és elgondolkodtató drámát készítettek- S egyben feladták a leckét minden ren­dezőnek. aki ehhez a darabhoz érez kedvet­VALLÓ PÉTER, rendező, sikerrel birkózik meg a fela­dattal- Stílusos, lendületes előadást teremtett, s hűen a regényíró és az átdolgozók törekvéseihez. ő is egyfajta tükörként tartja közönseae elé az előadást- Mintha azt mondaná: nézzetek bele és gondolkodjatok el rajta, hogy megtaláljátok-e magatokat? A konkrét tér- és időbeli keretek között bonyolódó cselekmény így lép túl ön­magán, válik életképessé a mai színpadon. Erőszak, ál­szenteskedés, gerinctelen kép­mutatás. egyszóval az embe­ri rossz vívja csatáját a szép­séggel. tisztasággal, becsület­tel, vagyis a mindenkori jó­val, hogy ebből az örök csa­tározásból hittel és meg­győződéssel kapjon végső elégtételt az emberiség, a jóság, az emberi méltóság és szabadság elpusztíthatatlan- ságának gondolata. A Thyl Ulenspiegel gro­teszk, mesés játék: az ellen­tétek. az öröm és a bánat, a líra és a dráma, az életben elválaszthatatlanul együtt élő, egymással váltakozó, egyensúlyozó játéka- „Az volt a szándékunk — nyilatkoz­ta a rendező —. hogy egy felnőtteknek szóló mesét mutassunk be... Hogy ez a színházi este a humánumnak olyan mélyről fakadó for­rásaira hívja fel a közönség figyelmét, melyeket talán ön­tudatlanul be is tapasztunk létezésünk hétköznapjain-. Arra törekedtem, hogy ka- rikaturisztikus, szélsőséges figurákkal népesítsem be a színpadot, hogy a nézők meg- érezzék az élet teljes élésének ízét, gyönyörét.” Azt hiszem, törekvését tel­jes mértékben sikerült meg­valósítania- Emberségünket erősebbnek éreztük, életünket szebbnek, tartalmasabbnak­A címszerepben Örkény Kulcskeresőkjének Bolyongó­ját, Papp Zoltánt láthattuk- Becsülettel igyekezett ellát­ni nehéz feladatát, de sajnos csak helyenként teljes ér­tékűen. A figura éles­nyelvűségét, rámenősségét, bátorságát jól hangsú­lyozza. de adósunk marad a furfang, a ravaszság, a tem­peramentum színeinek ki­bontásával- S minden bi­zonnyal az ő színtelenebb alakításának tulajdonítható, hogy az egészében jó előadás nem hagy különösebben mély emlékezetes nyomokat ben­nünk. Mitha a fontosabb szerepek alakítóinak egy része is halványabb lenne a megszokottnál, s ez a meg­állapítás elsősorban Iványi Józsefre és Fenyő Ervinre vonatkozik- Baranyai Ibolya hármas szerepében kellemes jelenség, Hollósi Frigyes. Czibulás Péter. Falvay Klá­ri ezúttal is kitűnő- A fiata­lok közijl Ivánka Csaba em­berséges hóhéra és Rácz Ti­bor acsarkodó II. Fülöpje tet­szett­A DÍSZLETET ÉS a jelme­zeket telitalálatnak tartjuk- BMajmányi László' sátrai tet­szés szerint variálhatók, s egyaránt jól megfelelnek ki­rályi udvarnak, bordélyház­nak, vagy annak, amire éppen szükség van. Hruby Mária, olyan jelmezekbe öltöztette a szereplőiket, hogy sokszor Valóban Flandriában éreztük magunkat, de legalábbis Brueghel csodálatos vásznai előtt­Sulyok László Mai tévéajánlafunk 18 35: A HÉTKÖZNAPOK POLITIKÁJA Elválasztható-e, vagy szo­rosan összetartozik a mai ember életében a szakmai, a politikai és az általános mű­veltség? Mi a sorrend? Egyál­talán szükség van-e művelt­ségünk fejlesztésére, szük­sége van-e a beérkezett. a feinőtt, megállapodott em­bernek látóköre tágítására? Ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel Wisinger István ri­porter, beszélgetőpartnerei­nek, munkásoknak, szocialis­ta brigádtagoknak, akiket a Danuvia Gyárból hívott meg e beszélgetésre a stúdióba a televízió, hogy tőlük hall­junk választ arra a kérdésre, milyen a korszerű műveltség, mit jelent ma tanulni, műve­lődni­aHMaaaaaaaaaaaaaaaiaHaBaaMaaBaaaBBBaaaaaaaiaaaBBBBBBBBMMBBBBBMMMSMBMMBMB*BBMMMBBiai : Gerencsér Miklós: 300 éve született II. Rákóczi Ferenc 28. Ekkor, június elején már hetvenezer főből állt a ku­ruc haderő. Az összes lehetsé­ges feladat elvégzése után a közvetlen parancsnoksága alatt lévő tizenötezer kato­nával június 20-án elindult Egerből a dunántúli hadjárat támogatására. Gyuláról ma­gához rendeli seregeslől Ká­rolyi Sándort, de a gróf nem akar engedelmeskedni. Még Debrecent is felbiztatja, hogy ragaszkodjon az ő tiszántúli tartózkodásához. Csak a feje­delem újabb erélyes paran­csára vonul Szeged felé, mi­vel időközben a császár ak fe­nyegetésének nézett elébe a Tisza-parti város. Bercsényi rossz hadvezér volt, de bátor katona, s igen intelligens politikus. Hírszer­ző hálózatának nagy hasznát vette a szabadságharc. Most ő is látta el megbízható ada­tokkal a fejedelmet a császá­riak dolgairól. Heister helyett Glöckelsperg ezredes lett az el’enséges csapatok magyaror­szági főparancsnoka. Seregé­vel Budára érkezett, onnann nyomult tovább a Duna vo­nalán, majd keletre fordulva Erdélybe akart betörni, hogy fölmentse Nagyszebeni. Ez­zel egyidőben Herbeville, az öreg tábornagy osztrák fő­vezér a Csallóközben lapult, innen készült megkísérelni Li- pótvár felmentését. Csak ar­ra várt, hogy levonuljon a nagy áradás a Dunán. Ber­csényi a Vág mellé hívta Rá­kóczit, írván, hogy kedvezőbb lenne Glöckelsperg hátában. Bécs közelében megsemmisíte­ni a fősereget, ment ezt kö­vetően a többi császári erő­vel is könnyebben elbánná­nak. Rossz hír sietteti a fejede­lem kényszerű döntését. Ti- szadobnál táboroz k, útban Dunántúl felé, amikor Glöc­kelsperg győzelméről értesül. A császáriak megsemmisítet­ték a dunaföldvári hídfőt, a folyam bal partjára menekülő Eszterházy Antal szétszakítot­ta a nagy fáradsággal épített hidat, Bottyán János sebesül­ten fekszik az innenső par­ton, a maga építette földvár­ban. Budát és Pestet féltve azonban Glöckelsperg nem vállalkozott az üldözésre, ha­nem visszafordult észak felé. A Dunántúl felszabadításá­nak terve tehát megint össze­omlott- Rákóczi azzal akarta ellensúlyozni ’ a kudarcot, hogy csapást mér a Herbe­ville tábornagy vezette főse­regre- Ehhez előnyös pozí­cióra volt szüksége, ezért bár kellő óvatossággal, de gyors menetben vezette csapatait a Vág völgye felé- Sikerült is a kiszemelt térségbe érkez­nie, mielőtt még mozdulha­tott volna Herbeville a Csal­lóközből. Ragyogó tervet dolgozott ki Rákóczi az oszt­rák fősereg 1 tőrbeejtésére. Számításai szerint Herbeville, csakis a Vág és a Dudvág közti keskeny, földnyelv érintésével közeledhetett Li- pótvár felé. Részletes, had- vezéri alapossággal kimun­kált parancsokkal látta el az összes csapatot- Augusztus 5-én délután oly pontosan érkezett meg Herbeville a kiszámított helyre, mintha az osztrák főgenerális szándé­kosan akart volna csapdába esni- Nyugodtan letáboro­zott, nem is gyanítva, hogy a teljes megsemmisülés ve­szélye leselkedik reá- Ám a kuruc tisztek oly ügyetlenül, fegyelmezetlenül hajtották végre a parancsokat, hogy Herbeville fölismerte a ke­lepcét, a végveszély tudatá­NOCRÁD — .1976, április 16., péntek Fesztiváldífas leit a salgótarjáni pcdagóguskórus Ezekben a napokban ren­dezte meg a pedagógusok szakszervezete és a Győr-Sop- ron megyei Tanács VB műve­lődésügyi osztálya a pedagó­guskórusok VI. országos fesz­tiválját Sopronban. A talál­kozóra az ország szinte min­den részéből mintegy 30 ének­kar jött össze, melyek négy hangversenyen mutatták be műsorukat. A fesztivál egy­ben a KÓTA minősítési ak­ciójára is lehetőséget adott, mellyel a legtöbb kórus élt is. A megnyitón dr. Erdély Sándor, Sopron város Taná­csának VB-elnöke köszöntöt­te az összegyűlt kórusokat, majd Fasang Árpád zene­szerző, a fesztivál zsűrijének elnöke Kodály—Berzsenyi A magyarokhoz című kórusmű­vét vezényelte a mintegy ezer főből álló összkarnak. A salgótarjániak a harma­dik fesztiválhangverseny utol­só műsorszámaként léptek fel. Műsorukat Vivaldi Magnifi­cat című művének monu­mentális Gloria tételével nyi­tották, vonósnégyes (Torják Vilmos, Kiss Ágnes, Fodor Sándor, Farkas Erzsébet) és orgona (Virág Lászlóné) kí­séretével. Az előadás nagy ha­tással volt 9 Magyar Művelő­dés Háza szép számú közön­ségére, mely hosszú vastaps­ban nyilvánult meg. Kodály —Ady : Ak k mindig elkés­nek és Udvardy—Radnóti Bá- joló című művének előadása továbbra is egyenletesen fo­kozta a sikert, melyet bete­tőzött Szokolay: Miniatűr kantátájának nagyon jól sike­rült, hangulatos előadása. Eh­hez hozzájárult Virág László­né kitűnő zongorakísérete. Igaz, ennél a műsorszámnál a kórustagokat is erősen dop­pingolta az a tudat, hogy a zsűri tagjaként ott ült a mű szerzője, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, ér­demes művész is. A közönség hosszasan ünnepelte a kórust és Virág László karnagyot olyannyira, hogy a művet meg kellett ismételni A fesztivál záróaktusaként feledhetetlen élményben volt részük a pedagógus dalosok­nak. A pedagógusok szak- szervezete felkérésére Bárdos Lajos Kossuth-díjas zene­szerző erre az alkalomra komponálta Ady Endre: Góg és Magóg című versére Az ÚJ Vazul éneke című kórusmű­vét. A mű betanulását és összkarszerű bemutatását hat kórus — köztük a salgótarjá­ni — válallta és énekelte a zeneszerző jelenlétében, G. Horváth József vezényleté­vel. A mintegy háromszáz fő­nyi összkar produkciójának hatása, atmoszférája nem fog­lalható szavakba. A zsúfolt nézőtér, az összkar szűnni nem akaró ünneplésben ré­szesítette a kitűnő embert, pedagógust, zeneszerzőt, Bár­dos Lajost.' A találkozó utolsó napján került sor a kórusok értéke­lésére és minősítésére. A há­romtagú zsűri: Fasang Ár­pád (elnök), iSzokolay Sándor zeneszerző és Cs. Emődy György , a KOTA munka­társa minden kórussal hosz- saasan és részletesen foglal­kozott, majd kihirdették a mi­nősítés eredményét. Ismer­tették. hogy a mnősltett kó­rusok közül négy énekkar, a budapesti, soproni, szerencsi kórusok mellett a salgótarjá­niak is kiemelten nyerték el a „Fesztiválkórus” megtisz­telő címet. Munkában a „padlásán" Tömve a raktár képekkel. — Az én dolgom, hogy fes­sek — mondja Iványi Ödön festőművész a salgótarjáni „padláson”, ahol dolgozik. Ha felágaskodik az ember, szűk ablakokon lát ki, alatta a háztetők, kissé távolabb fás domb. Tovább már csak a képzelet lát. Ha nem ágas­kodik fel az ember, akkor az eget látja. Kéknek, vagy fel­hősnek. Szűk ez a műterem, ez a padlás. Van benne két szék, de sok ember nemigen férne el Itt. A művészt „hivatalos emberek” nem is nagyon lá­togatják, barátok, ismerő­sök, pályatársak kapaszkod­nak fel ide a kőlépcsőkön. Nincs egyedül. Fest. És min­denkit szívesen lát, aki jön. Sokat dolgozik. X Ebben az évben — egyebe­ken túl — két, számára fon­tos egyéni kiállításra készül. Az egyik októberhen nyílik majd Makón, a másik ugyan­csak ősszel, előreláthatóan a ban derekasan harcoltak katonái és nagyobb vesztesé­gek nélkül sikerült egérutat nyerniük- Tervük szerint el­látták élelemmel, lőporral, készpénzzel Lipótvár védőit, és augusztus 7-én távoztak. Szerettek volna visszajutni a Csallóközbe, onnan pedig Erdély felé menetelni, de a reájuk leselkedő kuruc túl­erő láttán megmásították szándékukat. Nagyszombat­ban kerestek biztonságot, majd néhány nap múlva szökni próbáltak Morvaország felé- Minden mozdulatukból az derült ki. hogy semmi kedvük megütközni Rákó­czival. De a fejedelem sem akarta kierőszakolni a csatát, Eger­től a fél ország megkerülésé­vel szakadatlan fáradalmak, nélkülözések közepette ' ju­tott el seregével a Kis-Kár- pátok belső lejtőihez- Mégis engedett a főtisztek makacs­ságának- Ezek mindenáron verekedni kívántak- Lelke­sedésük dicséretes volt, csak éppen arra nem gondoltak, hogy fő erősségük. a lovas­ság alig lehet hatékony he- gyes-völgyes. erdővel borí­tott terepen- Stratégiai kép­zetlenségük megint kudarc­ra változtatta a nagy harci kedvet. Augusztus 11-én Pudmeric falunál a menekülő osztrákok verték meg a tá­madó kurucokat. Igaz, a veszteség ezúttal sem vál­toztatott az erőviszonyokon, sőt Herbeville szinte legyő- zötthöz méltó sietséggel vo­nult tovább, de ez jottányit sem szépített a keserű té­nyen: a nagy felkészülés el­lenére egyetlen ütközetet sem sikerült még megnyernie a kuruc seregnek­{Folytatjuk) múzeumi és a műemléki hó­nap idején, Szécsényben. Eze­ken kívül, természetesen, rendszeresen küld képeket a nyári tárlatokra, így például Debrecenbe, vagy a balatoni nyári tárlatra. Iványi Ödön nem véletle­nül rendez egyéni tárlatot Makón. 1970-től hűséges ven­dége és aktív résztvevője a Maros menti művésztelepnek. Mindig szívesen beszél erről a telepről, amely munkásságá­ban jelentős ihlető." Ez a makói művésztelep sem előzmény nélküli. Nem az, hiszen Rudnay Gyula fő­iskolás festőinek egykori mű­helye volt itt. Igaz, ez a rn,ű- hely az idők során csaknem feledésbe merült, csupán egy kicsi múzeumi gyűjtemény emlékeztetett rá sokáig. Aztán egy pár helyi festő javaslatá­ra, s Erdei Ferenc biztatásá­ra, a város vezetői ismét el­határozták a művésztelep lé­tesítését Makón. Figyelmet érdemelhet kü­lön is az a társadalmi figye­lem, amely ezt a művésztele­pet körülveszi. Nem kis mér­tékben ennek a figyelemnek a következménye, hogy ma már nemcsak az otthont adó város művészei, de szege­diek, dunántúliak, erdélyiek, bácskaiak, s Iványi Ödön sze­mélyében salgótarjáni mű­vész is rendszeres vendég Ma­kón. Sőt, már a főiskolások is megjelentek. Mit jelent Iványi Ödön szá­mára' Makó? Természetesen, ihlető kör­nyezetet is. A Veszprémben megjelenő Napló egyik tava­lyi. októberi számában a ma­kói művésztelep ajkai kiállí­tásáról beszámolva — többi között — így ír: „Az alkotók zöme természetesen merített makói ihletéből. A reformá­tus templomot kivált Iványi Ödön. a jellegzetes házakat Kováts Gábor és Kusztos End­re akvarelljei, illetve szén­rajza ábrázolja érzéklete­sen”. Igen, a Maros menti váró» más építészeti környezetet, korokban, stílusban változa­tosabb keresztmetszetet kí­nál a művésznek, mint a va­donatúj Salgótarján. Ez ön­magában is izgalmas lehet egy művésznek. Másrészt, Makó nemcsak ilyen értelem­ben ihlető Iványi Ödön szá­mára. A művésztelep vala­mennyi résztvevője számára fontos az a már említett fi­gyelem, amely őket körülve­szi. Ez serkentőleg hat a munkára. És ez a jelen fi­gyelme. X — Tokajba idén nem me­gyek, már nem jut rá idő — jegyzi meg a művész. Képeket mutat. Csak néhá­nyat szed elő, hiszen kevés itt a hely. Pár cím: Bánat, Hul­lámzás, Esti fény. Valameny- nyiben szerkezeti megoldá­sa, a színek határozott keze­lése tűnik fel elsősorban. Ivá­nyi Ödön kísérletező művész, új meg új megoldások kuta­tója. Űjabb festményei, s nem kis mértékben akvarelljei szintén erről vallanak. A mo­tívumok gazdag tárházát is jelzik ezek az akvarellek, Cserhát, Mátrákéi esztes, fo­lyók ártere, a Balaton jelenik rneg elmosódottan, mégis ha­tározott szerkezetben ezeken az akvarelleken. S a tájak mögött mindenütt ott érez­hetjük ázok alakítóját, az em­bert. Az ember keze nvomát. T. E. A televízió II. negyedévi programjából Elkészült a televízió mű­sorterve a II- negyedévre- Az aktuális, politikai és isme­retterjesztő műsorok közül kiemelkedik „A címzett vá­laszol” című riportfilm, amelyben az újpesti Béke Tsz, és a fóti Vörösmarthy Tsz elnöke válaszol az Üj- pest-környéki munkások el­látásával kapcsolatos kérdé­sekre- A helsinki egyezmény után fokozottan megnőtt a toékemozgalomban részt vevő tudósok tevékenységének jelentőségre- Erre a gondo­latra épül a „Tudósok a bé­kéért” című film, amely négy magyar akadémikust mutat be, mindennapos munkájuk közben. Ezúttal dr- Zsebők Zoltán, orvosprofesszor, dr. Lukács József, a villamos­ipari kutatóintézet igazga­tója, dr. Dzádeczky Kardos Elemér, geokémikus és dr- Bihari Ottó professzor, a Du­nántúli Társadalomtudomá­nyi Intézet igazgatója állnak a kamerák elé- Vértessy Sándor műsora „Tíz percre kérem a figyel­müket!” címmel kerül kép­ernyőre- A tervek szerint ha­vonként jelentkező műsorban a televíziós publicisztikát kí­vánják meghonosítani- A május havi adás témája: ho­gyan követi az adminisztrá­ció egyszerűsítése az admi­nisztratív munkakörök „stop­ját”? A Gondolatok a hitről cí­mű dokumentumfilm azt vizsgálja, miben és miért hisznek az emberek, hittel elnek-e, vagy hitetlenül- Portréfilmet láthatunk Ju­hász Ferencről. Kiss Nagy András szobrászművészről. Hatrészes sorozat dolgozza fel a magyar fotográfia tör­ténetét. a kezdetektől, a fel- szabadulásunkig. „Aki csak egyszer is látja a hegyeket” címmel APN—magyar kopro­dukciót is vetítenek, amely a Kaukázus, magyar turis­ták által csak ritkán, vagy még sohasem látogatott, fes­tői vidékeire kalauzolja el a nézőket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents