Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)
1976-04-16 / 91. szám
Út a csillagok felé 14Jwlújvilág Gagarin, Szergej Koroljov akadémikus konstruktőrrel. Jurij Gagarin: Kegyetlenül zord,volt a Január. Az átláthatatlan éjszakai sötétség ránehezdett a vastag hótakaróval borított földre. A repülőtér betonkifutóin mégis szinte egy pillanatra se szünetelt a hajtóművek zúgása. Az idősebbek repültek. Nekünk még nem volt éjszakai repülési gyakorlatunk, így egyelőre csak tanultunk és türelmetlenül vártuk, mikor derengenek fel a nap első sugarai, mikor érkezik el a tavasz. összeforrott kis családként éltünk. Repülni március végén kezdtünk, amikor már mindenütt éreztük a tavasz leheletét és a hosszú sarkvidéki éjszaka lassan ugyanolyan hosz- szú sarki nappalra változott. Valentyina Gagarina: Sohasem felejtem el, ho- gyon éltünk a sarkkörön túli helyőrségben. A szolgálat Júrának sók idejét lefoglalta, de amikor fiatal házasok voltunk, majd kislányunk, Le- nocska születése után is mindig talált időt számomra, az oUhon. a család számára. Akármilven nehéz nap után tért is haza, az ajtóból már vidáman köszöntött: — Megjött a segítség!... Egy alkalommal gondterhelten jött meg: — Moszkvába rendeltek. A fővárosból gondolatokba merülten érkezett meg. — Tudod, Valjusa új beosztást ajánlottak — mondta, majd nyomban hozzátette —, igaz, ez még nem biztos... Egy hónappal később ismét Moszkvába hivatták. Amikor hazaérkezett, épp csak kinyitotta az ajtót, láttam az arcán, hogy összecsomagolhatunk, hosszú út vár ránk. Éppen március 8-a volt, másnap már indulni kellett, pedig akkor volt Júra születésnapja, betöltötte 26. évét. A csomagolás nem sokból állt. Szerény bútorainkat odaadtuk a szomszédoknak. Este meg összejöttek a barátok, elbúcsúzni. — Berepülőpilóta leszek — mondta, mintegy mentegetőzve Júra —, most aztán repülhetek, amennyi jólesik! II. A START Jurij Gagarin: „Mi jön ezután? — gondoltam, amikor az ezüstöszöldes fényben fürdő magas égboltot nézegettem. Képzeljük csak el, az első szput- nyikunk ezemégyszázszor körülrepülte a Földet, a második pedig majdnem ezer fordulattal többet végzett és több mint százmillió kilométert tett meg. Jcrzy Zelinskl lengyel újságíró: A.z első szputnyik hatása világszerte bombaként hatott. Kiderült, hogy az oroszok ló- hosszal megelőzték az amerikaiakat. Kiderült, hogy a 20as, 30-as években, amikor az USA már gazdaságilag erős hatalom volt, a távoli Oroszországban egy maroknyi lelkes csoport létrehozta az első szovjet rakétákat, az 50-es években Cander egyik munkatársa — Szergej Koroljov — az űrhajók első főtervezője lett. Szergej Koroljov akadémikus: Az a remény vonzott a rakétatechnikához. hogy elkezdjük az űrrepülést, fellőjük az első szputnyikot. Sokáig nem volt meg azonban a reális lehetőség ehhez, az első űrsebességről csak álmodozhattunk. K nagy teljesítményű ballisztikus rakéták létrehozásával egyre közelebb kerültünk leghőbb vágyunk megvalósításához. Figyelemmel kísértük az amerikai szputnyik előkészítéséről szóló híreket, amelyet nem minden célzás nélkül neveztek el Avantgarde-nak. Egyeseknek akkor úgy tűnt, hogy ez lesz az első műhold a világűrben. Megkértem, hogy válogassanak nekem össze anyagot erről a leendő szpütnyikró1 Elém rakták. Számolgattunk és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az amerikai rakétaszakemberek csupán egy narancsnyi szputnyikot küldhetnek fel a röppályára. Számba vettük mi is a lehetőségeinket. Meggyőződtünk, hogy jó százkilós s'■"•'•°zetet tudunk feljuttatni a róppá- .yára, (Folytatjuk) liletik.. Az ötödik ötéves terv fő lakásépítési területe a Sebaj- telep lesz, emellett jelentős építései számolunk még a városközpontban, a Kemerovo lakótelepen és Zagyvapálfalva térségében. —• Idézet Salgótarján város ötödik ötéves és 1976. évi tanácsi fejlesztési tervéből. Zagyvapálfalva már nem a régi, hanem egy új városré- sze Salgótarjánnak. Ha még élne Manyasz néni, a telepi kolónia hajdani lakója, bizonyára azt mondaná, hogy így képzelte valahogyan. Sokat • panaszkodott valamikor a sötét, nedves lakására, de még inkább a népes család szűkösködése miatt. Zagyvapálfalva már nem a régi. A Bre- zinától fel egészen a Sakhtóig új, világos, többszobás lakások épültek, és a munkások vették birtokukba. Csak az tudja, aki már megpróbálta, mit jelent egy egészségtelen lakásból az újba költözni. Bo- don Zoltánné, a fiatal, gyermekes anya al g egy negyedéve kapott kétszobás lakást a Sakhta alatt, a Hársfa utcában. Micsoda öröm telik abban, hogy rendezgetheti, szé- pítgetheti, és otthonossá teheti. Ezt az örömet csak az tudja igazán értékelni, aki átesett egy új otthon birtokba vételén. Kalocsai Gyula, a körzeti tanácstag gazda módjára tájékoztatott mindenről. ö mondta egy legutóbbi, szép tavaszban ragyogó napon, az újvárosi ismertető körút során. ^ — Háromezer ember költözött az elmúlt öt esztendő alatt Zagyvapálíalvára... És a „vándorlás” tovább tart, mert a Brezinán építik a kétszobás lakások mellett a háromszobásokat is. Igen, Zagyvapálfalva nem a régi, hanem egy dinamikusan fejlődő városrésze a megyei székhelynek. Ahogyan érkeztek a fészekrakók, úgy épült meg a korszerű út, kötötték be az autóbusz helyijáratú vonalának hálózatába, és a régen szegény emberek gyalogúját az akácoson át, lassan benövi a fű. Mustó László tanácstag, a síküveggyár dolgozója mondta: — És tovább gyarapodunk. A Brezina alatt épül az új ifjúsági ház, közvetlen szom. szédságában a több tantermes iskola, sor kerül az óvoda bővítésére, és foglalkozunk annak a gondolatával, hogy a telepen a játszóteret rend bet esszük társadalmi munkával. Az ezzel kapcsolatos elhatározást aztán Kalocsai Gyula megerősítette, mint a leg- lie,'.ékesebb, aki a tanácstagi alapját is erre kívánja fordítani a társadalmi munka mellett. Annyi minden megváltozott Zagyvapálfalván, hogy látni kell azt mindenkinek, hogy érezhesse az alkatás örömét, a Manyasz néni által oly’ nagyon áhított változás valósággá válását A változás viszont nem zökkenőmentes, és erről is kell szólni, hogy hűségesek maradjunk az igazsághoz. Csorba Gyula, a bányagépeket gyártó vállalat egyik dolgozója mondja: — Ezt az ugrásszerű változást, ami itt "végbemegy, nem tudtuk mindenben követni ... Mintha zsilipeket nyitott volna meg, áramlanak a felismerések, de nem a követe- lődzésbői táplálkozók, hanem az utat keresők. — Mi azt jól . tudjuk, mit kapott a telep, de azt is látjuk, amit elrontottunk, és amit javítanunk kell. Mert nekünk ehhez is van erőnk... — mondta. Aztán a tanácstag beszél, pontosan sorolja, hogy a várossá fejlődés lázas ütemében milyen ellentmondásokat szült a lakosság vegyes összetétele. Többen az odatelepített cigány lakosok közül nem tartják be az együttélés szabályait, sőt, sokan közülük magatartásukkal, Italozásukkal megsértik azt. Vitt a tanácstag az általuk lakott udvarokba, ahol bűzlött a szenny, parkot takart a szemét. Keresik a módját, hogy a tisztességes munkásemberek képére formálják őket. De ahogyan másutt, itt is, ezen lehetőség megteremtése szenved késedelmet. Akik éltek ezen a hegyek közé szépen ékelődő telepen, és jártak maguk módján kultúrára éhesen, az úgynevezett „kaszinóba”, fájlalják, hogy annak falai omladoznak, rokkanttá vált az egész épület. Helyiségeiből bűzös kocsma űzi el a jó érzésű embert. Kalocsai nem tágít: — Meg kell javítanunk ezt az állapotot... Kész a terve, talán éppen ezen a most következő tanácsülésen szól róla az új városrész lakóinak nevében. Szemben a házzal kereskedelmi kombinátot alakítsanak ki, hátsó helyiségében a „kricsmivel”. Kapjon a művelődés otthona megtiszte- lést, hogy nem engedik azt az enyészetnek, és benne valahol egy hangulatos kicsi presszóval. Ez lesz majd hatással a még duhajkodókra. Igen, kész a cáfolat is: „De hiszen ott a Hársfa presszó az új soron”. De kész a válasz is: „Az legyen szeszmentes cukrászda, hiszen százakkal számolják már a gyerekeket”. Forrong, kavarog az új életbe fordulás során minden Zagyvapálfalván. örülnek az emberek, hogy közeleg a lakások tüzelését szolgáló gázvezeték, de máris ott a kedvet rontó valóság, hogy nem kapnak jó zöldségfélét. Fekete Nándor, a városi tanács elnöke adott erre választ: „Szakttunk a MÉK-kel, mint ellátóval, és szövetséget kötünk az ÁFÉSZ-szel, remélhető, lelkiismeretesebb lesz a fogyasztókkal szemben...” Kellene egy cipész, de azzal a jelszóval, hogy nem kifizető, elmarad a lábbelik gyógyítója. Mit tegyenek? Követelnek, de követelésüket munkával is alátámasztják. Mert ilyen emberek élnek most a Sakhta tövén, munkásemberek, akik, ha kérnek, igényeket támasztanak, azért meg is dolgoznak. Zagyvapálfalva már nem a régi, hanem egy új városrésze Salgótarjánnak. Megváltozott az utca, bontják a régi kolóniákat, épülnek az új házak, az iskolák, formálódnak az új világ új emberei... 5 ÜL 2_L Bobál Gyula ] ITTHON IS LEHET Soha ilyen magas hőfokot nem ért el az utazási láz hazánkban, mint mostanában. Több mint hárommillió honr fitársunk járt külföldön az elmúlt évben, és a stat szti- ka szerint minden magyar ember legalább egy belföldi utazáson vett részt. Mégis úgy tűnik, bizonyos tétova- sag tapaszta ható, amikor a belföldi utazásokról, kirándulásokról van szó, s az utazási irodák tanácsadással foglalkozó tisztviselői tudnák megmondani, m lyen tanácstalanok az emberek, amikor el kellene határozni: hová lehetne egy-két napra elutazni, lehetőleg olcsón, kényelmesen, s olyan helyre, ahonnan az ember élményt is hozhat haza. A tavasszal esedékes tájékoztat’•k bősége és változatossá a azt bizonyítja, hogy az utazások szervezésével foglalkozó vállalatok, irodák és intézmények lendületesen elébe mentek az utazni szándékozó közönség várakozásának, valósággal feltérképezték az országot, s igyekeznek olyan választékot teríteni a közönség e é. amely eredményesen hozzásegít az ország megismeréséhez. Napjainkban mindinkább a szatíra célpontja az a „szenvedélyes” utazó, ak: már minden elérhető európai és tengerentúli társasutazáson részt vett, de még életében nem látta a gyulai várfürdőt, a Hortobá- gyot, a kiskunsági nemzeti parkot, a Mecsek üdülőterületét, az őrségi falvakat, s még sorolhatnánk azokat a hazai látnivalókat, ame’yek megérnek egy-egy kirándulást. A belföldi turizmusról hozott kormányhatározatok gyorsuló ütemben valósulnak meg. egyre több, egyre könnyebben megközelíthető olyan kiránduló- és üdülőbázis ta' álható az ország térképén, amely a gyakorlott és valóban világlátott utazókat is meghökkenti egyedülálló táji szépségeivel, műemlékeivel, néprajzi és népművészeti látnivalóival. Kora .tavasztól késő őszig, sőt, a téli hónapokban is autóbuszkaravánok járják az országot, s olyan helyeken horgonyoznak le utasaikkal, ahol pár évtizeddel ezelőtt a madár sem járt. Magyarország felfedezésének szép korszakát éljük. s mindegyre gyarapodik azoknak a száma, ak k e" felfedezéstől megihletve, rendszeres hazai utazókká válnak. Itthon is lehet szép tájakat látni, s nemcsak az országnak azon a néhány pontján, ahová túlontúl nagy számban özönlik az utazóközönség. A Balaton, a Duna-kanyar, a Mátra- és a Bükk-hegység mellett, számtalan megejtő szépségű tájrász, alig Ismert fürdőhely rejtőzik még a magyar térképen, olyan romlatlan természeti zugok, amelyekhez fogható már alig található Európában. Aki — megtekintve Egert, kissé meghosszabbítja utazását, és elmegy Szilvásváradig, felkeresi a Szalajka-völgyet, aki felkapaszkodik a Bükk-fenn- síkra, megpihen a Tisza már- télyi partján, rábukkan Fadd- Dombori mesébe illő új vízi paradicsomára, az alföldi homokbuckák közt megbúvó Sze’ídi-tóra, az megismerkedik a számára eddig ismeretlen Magyarország varázslatos . titkaival. Mert ez az ország még számtalan titkot rejteget az utazók előtt, s a lehetőségek gazdagok. Csak el kéll indulni, s megbizonyosodhatunk affelől, hogy utazni nagy gyönyörűség és — itthon is lehet. Baróti Géza ] NOGRÁD - 1976, április 16., péntek 1
