Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-04 / 54. szám

/ * / Ügy érzem, bizonyítottunk... HATSZEMKÖZT ülünk a balassagyarmati szakmunkás- képző intézet szülői fogadó- szobájában. Beszélgetőpartne­reim több dologban is hason- I lítanak egymásra: .mindket­ten végzős tanulók valami­lyen vasasszakmában és nem is akármilyenek. A Szakma Kiváló Tanulója cím birtokosai, a megyei verseny első helyezettjei Kettejük kö­zül Sarankó István szerszám- készítő a beszédesebb. A le­endő szerkezetlakatos István András az a típus. akiből úgymond harapófogóval kell kihúzni a szavakat. De mivel kedves a téma, szívesen „nyilatkozik”. / — Milyen elözmöiWei vol­tak ennek a szép sikernek? — Az anyagismeretet mind­kettőnknek Siket Béla szak­tanár tanítja. A tételeket, a várható kérdéseket már hó­napokkal ezelőtt elkezdtük tanulni, önállóan és korrepe­' tálásokkal — ez nem árt a záróvizsgához sem. A gyakor­lat’ részt a szécsénvi EL- ZETT-gyárban vettem át. A szakismeretet Fejes András tanítja szerszámkészítésből. — Nekem Fpjes Béla, a szakmai tanárom és a gya­korlati munkát a Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat­nál csináltam. Mindent, amit a szakmához szükségesnek tartanak, ott meg lehet pró­bálni. Bár mindketten bejáró ta­nulók, a szakmai gyakorlat­nál szerencséjük van: Sa­rankó István Szécsényben la­kik, István András pedig a Balassagyarmathoz közel fek­vő Patvarcról jár be az üzembe. Vajon leendő mun­kahelyüket is látják ezekben a gyárakban? Mindketten • igennel vála­szolnak. — Az ELZETT-ben szíve­sen dolgozom Érdeklődtem, lesz e lehetőségem arra, hogy a szakmunkások szakközép­iskolájában befejezzem a kö­zépiskolát, érettségit szerez­zek. Űgyhogy „visszajáró lé­lek” leszek a su’iban. — Most, hogy ilyen jól si­került a verseny, úgy érzem, bizonyítottunk: elsajátítottuk a szakmát. És ebben nagy ré­sze volt a gyárnak, a már végzett szakmunkásoknak, akik szívesen segítettek. Örömmé! megyek vissza. BÁRMIRŐL folyik a szó, a szakmai dolgok bele-bele- keverednek. Ügy tűnik, szere­tik leendő foglalkozásukat. Vajon eredetileg is ezt vá­lasztották? Sarankó István mosolyogva rázza a fejét. — Nem is olyan egyszerű az útja, hogy. szerszámkészí­tő leszek nemsokára. Szüleim ugyanis a szécsényi tégla­gyárban dolgoznak — azt szerették volna, ha építőipa­ri szakközépiskolába jelent­kezem Budapestre A vállala­tuk támogatott volna. De én mást gondoltam: autószerelő leszek... Hát igen, az divatos szakma, olyan sokan jelent­keztek rá. hogv végül a közelebb álló szerszámkészítő- pálya mellett döntöttem. Nem bántam meg eddig. Izgalmas­nak, jónak találom: század milliméter pontossággal kell készíteni az eszközöket, soka változás a szakmában, lehet újat tanulni. A tanulmányi eredményemben is azt hi­szem, tükröződik a szakma szeretete, hiszen a 4,6 tized úgy áll össze, hogy közisme­reti tárgyakból van csak né­gyesem Meglepő István András közlése is: ő eredetileg hen­tes szeretett volna :ec Ne n éppen rokon szakma! Ma már nem sajnálja, hogy a túlje­lentkezés miatt füstbe ’ment a terve és szerkezetlakatos­ként végez. Hogy számítot­tak-e az iskolában a győzel­mükre? Szerénykedés nélkül mondják, hogy igen. Ezt iga­zolja az is: mindkét terüle­ten a harmadik helyezett (Kovács Pál és Koplányi Pál} is az iskola tanulója. Erősek, a balassagyarmatiak a vil­lanyszerelő-, a festő- és mázo­lószakmákban, mutatják a to­vábbi első helyek. MIVEL TÖLTIK legszíve­sebben a szabad időt? ..Első helyezett” mindkettő­jüknél a sport. Sarankó Ist­ván aktívan is űzi: TT. osz­tályú serdülőversenyző a könnyűsúlyú súlyemelésben. András focirajongó. Közös érdeklődési területük a fil­mek világa. István kedvenc olvasmányaitól, az útiköny­vekről sem feledkezik meg. De az országos verseny előtt kissé félre kell tenni a hob­bikat: a következő napok­ban újra kezdik a korrepetá­lásokat, a gyakorlást. Szeret­nének a megye képviseleté­ben is helytállni! K. G. M. KiállítcrpoV A balassagyarmati Palóc Múzeum épületének felújítása után megkezdték az új állan­dó kiállítások rendezését. A munkálatokat a Központi Mú­zeumi Igazgatóság kiállítás— rendelő csoportja végzi Bán­kúti Albin vezetésével. Az új állandó kiállítások a me­gye parasztságának életkörül­ményeivel ismertetnek meg a ! XVIII. század eleiétől nania- 1 inkig, valamint Balassagyar­matnak az őskortól napjain­kig tartó történetével. Az idő­szaki kiállítások a megye mű- i emlékeit, a parasztság felsza­badulás utáni életét mutatják j be. A közönség emellett kép­zőművészeti tárlatot is láthat, s új átrendezésben a Mik­száth- és Madách-szobát. A kiállítások forgatókönyvét dr. Zólyomi József és Kapros j Márta muzeológusok készíteti ! ték. * 1 Pályaválasztás A balassagyarmati Szondi György Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben csütörtökön iá- lyaválasztási tanácskozást ren­deznek az iskolai pályavá­lasztási felelősök és az üze­mek, vállalatok gazdasági ve­zetőinek részvételével. A ta­nácskozásra az 1976'77-es ok­tatási év pályaválasztási mun­kájának előkészítéseként ke­rül sor, s eanek megfelelően a résztvevők elsősorban azok­ról a gondokról és lehetősbe gekről tájékoztatják egymást, melyek az általános iskolák jelenlegi hetedik, illetve a középiskolák harmadik osztá­lyosainak pályaválasztásával kapcsolatosak. Farkas Adám tárlata Farkas Adám kiállítása nyílt meg a napokban a fő­városi Stúdió Galériában. Ezen a kiállításon a fiatal művész a sorozat kivételével nem kész szobrokat, hanem úgynevezett szoborgondola­tokat mutat be, melyek egy új szobrászati lehetőség, az „előrajzolt tér” megragadá­sához készült kísérleti mun­kák. Az „előrajzolt tér” olyan felszabdalt formaegyüttes, amelyben a jelenlevő részle­tek meghatározzák a „ki­metszett” és „kiemelt” for­mákat. Ez a plasztikai lehe­tőség új kapcsolatot jelent a mű és a közönség között, s tanulságokkal jár a ma épí­tészete számára is. Farkas Ádám tárlata március 20-ig tart nyitva. KISZ-nap a Bolyaiban KISZ-napot tartottak szer­dán Salgótarjánban, a Bolyai Janos Gimnáziumban. Ezen a napon — a / hagyománynak megfelelően — gazdag prog­ramot bonyolítottak le a me­gyeszékhely középiskolájá­ban. Kiemelkedett a sport- program, továbbá a délutáni vidám verseny, amelyre pár kilogramm papír összegyűj­tésével lehetett „nevezni”. Reggel nyolctól tízig a Bolyai Gimnázium KISZ-esei mint­egy öt-hat tonna papírost gyűjtöttek össze, s adtak át a MÉH-nelc. A vetélkedőn a gimnáziumi csapatok, a szám­viteli főiskola és a tantestü­let csapata játszott. A ren­dezvényt a IV. A osztály szer­vezte. DIVAT Jean Giraudoux, francia író, drámaíró és diplomata mond­ta egy fiatal kollégájának a női divattal kapcsolatban: „No igen, a divat egészen kü­lönleges dolog. A divatterve­zők annyi baklövést követ­hetnek el, amennyit csak akarnak, mindig lesz éppen elegendő követőjük a gyen­gébb nem soraiból. És a leg­butább dolog az egészben az, hogy a férfiaknak mindezt a baklövést még meg is kell fizetniök, amikor szívük höl­gye divathóbortjának hódol­nak.’’ Szovjet—magyar régészeti expedíció Kutatás a majaki várban Feltárulnak * szaltovo- majaki kultúra emlékei :■ szov­jet és magyar régészek nagy­szabású ásatásokat kezdtek Vorbnyezstől délre, ott, ahol a IX. században a majaki vár, s a hozzátartozó telepü­lés állt. Lakói alánok és bol­gárok voltak, akikkel őseink a honfoglalás előtt együtt él­tek a kazár kaganátusban, így feltételezhető, hogy a majaki régészeti kutatások során a magyar őstörténetre valló emlékeket is találnak. A Magyar Tudományos Aka­démia régészeti intézetének munkatársai: Dr. Erdélyi Ist­ván és Dr. Kovács László ré­gészek, valamint Erdélyi Ba­lázs építész érthető érdeklő­déssel vett részt tavaly nyá; ron a közös expedícióban. A két ország tudományos aka- j démiái között létrejött meg­állapodás értelmében előzőleg. 1975 májusában Magyarorszá­gon a Komárom megyei Csői- nokon avar kori temetőt, Ba- jöton pedig újkőkor; telepü­lést ástak ki Valerij Tyitov, Szergej Sirinszkij és Tatjána Makarova szovjet régészek­kel. Ez volt az első közös.ktu tatás, az együttműködés kez­dete, amelyet a következő hónapban Szvetlána Pletnyo- va vezetésével Maöjakiban folytattak. A nagyszabású ásatás eredményeiről a ma­gyar kutatók tájékoztatták az MTI munkatársát: — Egyszerre négy helyen kezdtük meg a kutatást, nem teljesen érintetlen területen. A század elején ugyanis Ma­karenko poltavai régész ve­zetésével már folytattak itt ásatásokat. Szovjet kollégá­inkkal egy hónap alatt, több­ezer négyzetméter területen ástuk ki a múlt emlékeit. — Megállapítottuk, hogy a majaki vár 60 méter magas platón, krétás mészkőből épültj falait nem szakította meg bástya. Csupán a> nyu­gati oldalon emelkedett egy vigyázótorony. A várfalak mentén és a citadellán kőta- iajba épített házakat épí­tettek. Mindezeknek csupán a helyét vagy maradványait találtuk meg. Előkerültek vi­szont rovásírásos kőtömbök és különböző használati tár­gyak töredékei: a zömmel alán jellegű kerámiáik kö­zött például egy olyan belső­füles cserépbogrács-töredék, amelyhez hasonlót a honfog­lalás kori leletek közt már számon tartanak. Az ásatások eredményeit tanulmányozzák, s közös ki­adványban, magyar és orosz nyelven publikálják. A kutatók azt is elmond­ták. hogy az idén ismét Ma­gyarországon találkoznak szovjet kollégáikkal. Keszt- hely-Fenékpusztán egy IX. századi temető, Árpád-kori falu és római kori erőd ma­radványait tárják fel. A kulcsfontosságú lelőhelyen — ahol jellegzetes avar kori nép­csoportot azonosítottak, s a frank uralom -emlékei mellett talán fellelhetők majd az avar-—szláv együttélés nyomai is — régóta kutatnak, de a gazdag emlékeknek egy tize­dét sem derítették még fel. Színpadon Solohov Csendes Don című regénye Bemutatók a Szovjetunió és a baráti szocialista országok drámairodalmából Az évad második felében jó néhány figyelemreméltó izgalmas színházi esemény jelzi, hogy a magyar színhá­zak továbbra is feladatuknak tekintik a Szovjetunió és a baráti szocialista országok drámairodalmának megis­mertetését, népszerűsítését. Amint Szabó István, a Kul­turális Minisztérium színházi főosztályának helyettes veze­tője elmondta: vidéken és a fővárosban egyaránt jelentős­nek ígérkező premierekre számíthatunk. A Madách Színház máricus 25-én „Várj reám” címmel szovjet irodal­mi műsort mutat be, a Mik­roszkóp Színpad ugyancsak április 4-e tiszteletére tűzi műsorára Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó című regényének Komlós János által készített £4ÚGRAD — 1976. március 4., csütörtök T adaptációját, az Irodalmi Szín­pad ugyancsak összeállítással tiszteleg felszabadulásunk 31. évfordulója előtt, az Emlék jelene címmel. A vidéki színházak között talán a legfigyelemreméltóbb bemutatóvaí áprilisban ta­lálkozhatunk Kecskeméten. A Katona József Színház Mihail Solohov Csendes Don című világhírű regényének Zarubin által készített színpadi adap­tációját játssza Ruszt József rendezésében. A győri Kisfa­ludy Színház Svarc Hókirály­nő című mesejátékéval ígér kellemes szórakozást a gyer­mekeknek a Kisfaludy Stúdió­ban, s ugyancsak itt játsszák a „Régi történet” című Ar- buzov-drámát is. A miskolci Nemzeti Szín­házban Illés István irányítá­sával kezdődtek meg Csehov Három nővérének próbái; a bemutatót márciusra tervezik. A pécsi Nemzeti Színház re­pertoárján a szovjet irodal­mat Bulgakov Menekülés cí­mű színműve képviseli, ame­lyet Csiszár Imre főiskolai hallgató állít színpadra. A szegedi Nemzeti Színház ope­ratársulata foglalkozik Sosz- takovics — Gogol nyomán — komponált operájának, az Orr-nak bemutatásával. A szolnoki Szigligeti Színházban a klasszikus német „kaland­regény”, a Tyll Ulenspiegel szovjet feldolgozását iktatják műsorba, Gorin és Glatkov adaptációjában. A rendező: Valló Péter. Az Állami Déry­né Színház, ahol a közelmúlt, ban tartottak premiert Gogol Háztűznéző című komédiájá­ból, még ebben a fél évben megismerteti a nézőkkel Di- mov, bolgár szerző „Elkárho- zottak” című nagy 1 látású drá­máját. Megyei filmbemuta’ók Azé A 4T A 4T m nagy kérdéséi A vadon kiáltása — Bili Mason kanadai természetfilmje. Szerelemről és halálrój, az emberi helytállásról és meg­futamodó gyávaságról szólnak a hét különböző nemzeti stú­dióiban készült új filmalko­tások, melyek közül különö­sen a magyar Vörös rekvi­em és a szovjet Ne féljetek 'a szerelemtől című műre sze­retnénk felhívni a filmbará­tok figyelmét. , Grunwalsky Ferenc Vörös rekviemje 1932. július 29-e napján játszódik, amikor a budapesti királyi büntető tör­vényszék, mint rögtönítélő bíróság halálra ítéli a kom­munista munkásmozgalom két vezetőjét, Sallai Imrét és Fürst Sándort. A film a ha­lálra készülő Sallai Imre utol­só óráit örökíti meg, az em­lékezetben felidézve a gyer­mek- és ifjúkor embertfor- máló élményeit. A halottakért mondott mise. rekviem ősi vallási szokás. De ez a forma az idők során ki­került az egyházak fogságá­ból, mert alkalmas arra, hogy általánosabb érvényű igazság hordozója legyen. Hernádi Gyula író és Grunwalsky Fe­renc rendező Sallai Imre szubjektív, lírai emlékezésé­vel , kísérletet tesz a szocia­lista rituálé megteremtésére. A gyászszertartás újfajta tar­talma a forradalmárszenve­dély, a forradalmi tisztaság ábrázolása. Hernádi Gyula Vörös» rekviem című regénye nyomtatásban is megjelent, s hasonlóan korábbi műveihez — a Deszkakolostorhoz, a Fo­lyosókhoz, a Sirokkóhoz — sikert aratott az olvasók kö­rében. Grunwalsky Ferenc neve pedig Jancsó Miklós ta­nítványaként vált ismertté; a Vörös május című kisfilmet együtt készítették. Sallai Im­re alakját Andorai Péter for­málja, Fürst Sándort Szacs- vay Lásxíló személyesíti meg. A kijevi Dovzsenki Film­stúdióban készült Vlagyimir Dovgtfnv: Ne féljetek a sze­relemtől című munkája. A film a közéleti, vezető állású, tehát a nyilványosság előtt élő ember magánéletének problémáit veti fel. Ugyan­akkor választ keres arra is, hogyan egyeztethető össze a népgazdasági érdek egy kol­lektíva, egy gyár érdekeivel, lehetőségeivel. Olyan kérdé­sek ezek, amelyek elsősor­ban a hasonló problémákkal küzdő vezetőket és munkás­kollektívákat érdeklik. Az általános emberi tartalom, amit a két férfi főszereplő elvi szembenállása jelent szé­lesebb rétegekhez szól. A film szerepeiben Nyikolaj Mu- ravjovot, Alekszandr Janvare- vet és Irina Lavrentyevét lát­hatjuk. A lengyel Jan Batory a fiatalokról és a fiataloknak szóló művekkel hívta fel magára már eddig is a fi­gyelmet. Legújabb filmje, a Furcsaságok tava szintén el­sősorban a tizenévesekhez szól, de mindenki számára érdekes, aki szereti a kicsit romantikus szerelmes filme­ket. A gimnazista kislányt Maria Kowalik, ellentétes ka­rakterű fiúhódolóit Miroslaw Konarowski és Rumuald Drzazga, játssza, rokonszenves kedvességgel. Valódiságával lebilincselő A vadon kiáltása című kanadai film. Bili Mason író és ren­dező az északi táj szerelme­se, három évig gyűjtötte az anyagot a sarki farkasok éle­téről. Természetes környe­zetben leste meg a farkaso­kat, és készített egészen kö­zeli felvételeket életük leg­intimebb pillanatairól is. A sarki táj rideg, fenséges szépesége, a rénszarvascsor­dák, a cumiból táplálkozó farkaskölyök kedves játékos­sága emlékezetes élményt nyújt valamennyi mozinéző­nek. Felnőttoktatás Kubában Az elmúlt 13 év alatt több mint 450 000 felnőtt látogatta a kubai iskolákat. 1961-ben 232 000 művelt munkás 707 000 írástudatlant tanított meg ír­ni és olvasni egy évnél ke­vesebb idő alatt. Egy másik adat: 1958-ban még csak 22 000 egyetemi diplomást számoltak, kétmillió volt az analfabéták száma, és két ele­mi psztály volt az átlagos iskolai végzettség a 9 millió lakosú Kubában. A hátrányos helyzetben le­vő munkásemberek számára a szocialista átalakulás nagy lehetőségeket nyitott ípeg az oktatás demokratizálása ál­tal. Ezeknek az 1959 előtt még kilátástalan sorsú munkás­embereknek ma már ezrei mérnökök, hajóskapitányok, agronómusok és tanárok, or­vosok és ipari technikusok. A felnőttoktatás 1959 előtt nem tartozott a szabályos ok­tatási rendszerbe; 304 elemi esti iskolában 1368 tanár 28 000 hallgatót oktatott, akik nappal dolgoztak. Hátránya volt az oktatás e formájának, hogy nem a felnőttek szín­vonalához és szükségletéhez alkalmazkodott. 1962 óta vi­szont 779 000 felnőtt végezte el tanulmányait az általános, a középfokú és a felsőfokú oktatási intézményekben. Csupán az idén közel fél­millió hajUgató — munkások, parasztok és háziasszonyok — iratkozott be a felnőttek is­kolájába. Nem meglepő, hogy a Kubai Szakszervezeti Szö­vetség nemzeti tanácsa el­határozta. támogatja a fel­nőttoktatás tevékenységét. „Legyőztük a négy és fél évszázados tudatlanságot” — monc^a Fidel Castro az anal­fabétizmus felszámolására in­dult mozgalom végén, mely­ben gyakorlatilag mindenki részt vett. Néhány évvel ezelőtt ma­gas rangú UNESCO-tisztviselő járt Kubában. Ellátogatott a havannai egyetem munkás­paraszt tanszékére és elbe­szélgetett néhány hallgatóval. Meglepődve hallgatta az ered­ményeket, amelyeket itt az 1974/75-ös tanév második sze­meszterének számadatain fo­gunk lemérni: a munkás-pa­raszt oktatásba 243 214-en iratkoztak be: a középfokú munkásművelő tanfolyamok­ra 87 387-en; a munkások és parasztok előkészítő iskolájá­ba 80 145-en; a speciális .tan­folyamokra 51 506-an és 33 210-en a nyelviskolákba; összesen 495 462 hallgatója volt a felnőttoktatásnak. i )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents