Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
így látja a Letet kommentátorunk, Réti Ervin: Felhívás Lsandából Amikor tavaly november 11-én kikiáltották az Angolai Népi Köztársaságot, a külföldi küldöttségek nem vehettek részt az ünnepségen. A repülőgépek landolása elmaradt, mert a luandai repülőtér a szakadár szervezetek csapatainak tüzében állott. A reakciós pártütők és külföldi támogatóik úgy időzítették ezt a támadást, hogy végső rohamuk a függetlenség megvalósulásának napjaiban vezessen eredményre. Az amerikai pénzen, kínai kiképzőkkel, dél-afrikai hátvéddel és idegen zsoldosokkal feltöltött seregek alig húsz kilométernyire harcoltak a főváros kapujától. Nem egészen három hónappal később — e hét elején — nyolcvan ország és nemzetközi szervezet delegációinak részvételével nagyszabású nemzetközi szolidaritási konferenciát tartottak Luandában. Szerdán hajnalban a volt gyarmati kormányzósági palotából kelt szárnyra a felhívás, amely a cselekvő együttérzés fokozására szólított az angolai nép küzdelmével. Alapvető változások következtek be a délnyugat-afrikai országban a két nevezetes időpont között. Az MPLA, a népi felszabadító hadsereg, a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba, valamint a haladó afrikai államok támogatásával visszaverte az ellenséges offenzívát s értékes katonai győzelmeket aratott. Az ország területének csaknem kétharmada felszabadult, huszonnégy hagyobb települése közül huszonegy a népi erők ellenőrzése alatt ál\. Az ország északi részén átszorították Zairéba az FNLA vert hadait, köztük 600 zsoldost, s a főerőket most dél felé fordíthatják, ahol az UNITA szakadárjait a dél-afrikaiak erősítik. Időközben a diplomácia frontján is áttörés következett be. Kamerunnal együtt immár huszonöt afrikai ország ismerte el az MPLA kormányát, s miután a negyvenhat tagot számláló Afrikai Egységszervezetben az egyszerű többség is elegendő a felvételhez, elhárultak az eddigi akadályok. A legtöbbet azonban az a hír árulta el, hogy Mobutu elnök megtiltotta Zairéban, az idegen zsoldosok Angolába irányuló „átmenő forgalmát”. Washington azonban nehezen tud visszavonulót fújni Angolában, s az amerikai nyilatkozatok tömkelegé aggódott e héten is az afrikai országban kirobbant krízis kapcsán — a békés egymás mellett élésért. A különös állásfoglalások háttere, hogy az Egyesült Államokban úgy állítják be az angolai nép harcának segítését, mintha az ellentétben állna a Szovjetunió által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel. Természetesen tudatos félreértelmezésről van szó: a Szovjetunió változatlanul irányadónak tekinti Helsinki betűjét és szellemét, csakhogy ezzel nem állhat ellentétben a nemzeti felszabadító mozgalmak felkarolása. Angola mellett a héten alaposan megszaporodtak az afrikai hírek — három helyi válság kapcsán. Két esetben Franciaország a negatív hős. A francia Afar és Issza területen (egykori nevén: Francia Szomálipart) fokozódott a feszültség s a lakbsság tömeges kényszer-áttelepítésére válaszul — egy terrorista csoport tömeges gyermekrablást hajtott végre. Amilyen mélységesen elítéli minden józanul gondolkodó ember az iskolabusz eltérítését, annyira fel kell figyelni a robbanás igazi okára: a gyarmatosító politikára és a szomszédos Szomália elleni provokációkra. A Biztonsági Tanács a Madagaszkártól nem messze fekvő . Comore-szigetek panaszát tárgyalja. E fűszerszigeteken, ahonnan a híres francia parfümipar a legjobb alapanyagokat kapja, Párizs közreműködött abban, hogy Mayotte-szi- fietén szeparatista, különválási mozgalom bontakozzék ki. Továbbra is viharfelhők gyülekeznek Nyugat-Szahara felett; a volt spanyol gyarmaton több ízben megütköztek egymással marokkói és algériai csapategységek. Nagyarányú diplomáciai közvetítő tevékenység bontakozott ki; főként Egyiptom, kívüle Szíria, Líbia és Tunézia is békéltetéssel próbálkozik. Ugyanakkor vannak olyan hangok, hogy a kairói lépések elsősorban Egyiptom szerepének felértékelését szolgálják, amire bizony szükség is van a sínai megállapodást követő elszigeteltségében. Folytatódnak a katonai enyhülést célzó tárgyalások: Genfben SALT-ülést tartottak, Bécsben plenáris tanácskozásra került sor a haderő-csökkentési értekezleten. A Hofburg konferenciatermében változatlanul nem történt előrelépés, s a jelek szerint az amerikai elnökválasztási kampány kibontakozása, a belharcok éleződése, az övön aluli ütések kedvezőtlenül hatnak a megbeszélésekre. A kormányon-belül, a Fehér Ház és a kongresszus között több szinten folyik a birkózás, az angolai felelősségáthárítástól, az újabb és újabb CIA-leleplezéseken keresztül a leszerelési problémákig. Ennek vetülete volt az amerikai ENSZ-nagy- követ, Moynihan lemondása. A diplomata meglehetősen kemény hangot ütött meg a világszervezetben (a segély megvonásával fenyegette például a rakoncátlanul szavazókat), s amikor már a brit nagykövet is tiltakozott — lemondott Vagy talán a lemondást tanácsolták neki... Mozgalmas volt a hét Európában is. A Francia Kommunista Párt kongresszusa a távoli és közeli jövő kilátásait mérlegelte az országban szaporodó válságjelenségek közepette. Olaszországban mégsem alakul kisebbségi kormány, s jogos a kérdés, hogy meddig húzódik még a válság. Szakítás, nem szakítás? — ez a dilemma a tőkehalháború újabb csatáival lett hangsúlyos —, London és Reykjavik ugyanis még mindig nem tudott dűlőre jutni a halászati viszályban. Belpolitikai problémák uralják Portugáliát (a legújabb hír: jobboldali nagybirtokosok földreformellenes tüntetése); Spanyolországot (ott viszont a polgárháború óta a legnagyobb baloldali megmozdulásra került sor), s az NSZK-t is, ahol az alsó-szászországi tartományi gyűlésben három kormánypárti képviselő átállása következtében az ellenzéki kereszténydemokrata jelölt kapott miniszterelnöki megbízást. Kairóban Csúcsértekezlet Nyugat-Szaharáról ? A szombati kairói lapok arról tudósítanak, hogy az egyiptomi fővárosba várják Algéria és Marokkó külügyminiszterét. akik megvitatják a közelmúltban lezajlott nyugat-szaharai fegyveres összetűzések kérdését. Az Akhbar el Jóm úgy értesült, hogy a két külügyminiszter egy csúcsértekezletet készít elő. A tanácskozást Kairóban tartanák március első napjaiban az algériai, a mauritániai, az egyiptomi elnök és a marokkói király részvételével. 2 NÓGRAD — 1976. február 8., vasárnap FKP -kongresszus Ma válacztiák mep a központi bizottságot Az FKP kongresszusán — mint Claude Pooeren. a politikai bizottság tagja, a mandátumvizsgáló bizottság jelentésének előterjesztésekor közölte — 1522 delegátus vesz részt. A delegátusok 46,5 százaléka munkás és az alkalmazottakkal együtt a delegátusok 68,2 százalékát képviselik. A kongresszusi küldöttek átlagos életkora 32 és fél év. „Fiatal és dinamikus kongresszus tehát ez — mondotta Poperen — de nem tapasztalatlan fiatalokról van szó, hiszen 1411 delegátus különböző pártfunkciókat tölt be”. A kongresszuson Henri Krasucki, a politikai bizottság tagja, a CGT titkára, a párt és a szakszervezeti mozgalom kapcsolatairól szólt, s rámutatott az üzemi pártszervezetek munkájának nagy jelentőségére. A kongresszuson szombaton este befejeződött az okmánytervezet feletti vita és ma kerül sor az új központi bizottság megválasztásáPénteken este nemzetközi szolidaritási nagygyűlést tartottak a franciaországi Nan- terreben, Hauts de Seine megye közigazgatási központjában. A nagygyűlésen megjelent az FKP XXII. kongresszusán részt vevő több kommunista és munkáspárt küldöttsége. Beszédet mondott Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az SZKP küldöttségének vezetője. Kirilenko biztosította a francia kommunistákat: „A szovjet kommunisták a továbbiakban is mindent megtesznek annak érdekében, hogy az SZKP és az FKP között a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló szolidaritás és együttműködés erősödjék és elmélyüljön”. Az SZKP XXV. kongresszusa előtt (3.) Gyapotföldek üzenete A IX. ötéves terv utolsó évének végéfelé, amikor elérkezett az „elszámolások” ideje, a sok öröm közé üröm is vegyült, mert bizonyossá vált, hogy a mezőgazdaság a tervezettnél alacsonyabb szemestermény-hozamok miatt nem tudja maradéktalanul teljesíteni ötéves előirányzatait. Mentség erre akad több, mint elegendő. A meteorológusok szerint például még soha az ország történetében nem fordult elő, hogy öt, egymást követő esztendő közül háromban olyan súlyos fagyok és aszályok sújtották volna a földeket, mint 1971 és 1975 között. És éppen az utolsó évben, amikor még mindent helyre lehetett volna hozni egy jó terméssel, olyan tikkasztó szárazság volt a Vol- ga-vidéken, amilyenre nem volt példa emberemlékezet óta. A gabonatermelés nem jellemzi teljes mértékben egy ország mezőgazdaságának állapotát — mondják a szakemberek, noha jelentőségét nem szabad lebecsülni, hiszen közvetlenül hat az állattenyésztésre, a könnyűipari nyersanyagbázisra, az élelmiszeripar alapnyagellá- tárásra. A mezőgazdaság helyzetét csak sok egyéb tényező ismeretében lehet körvonalazni. A IX. ötéves tervben a szovjet mezőgazdasági össztermék 13 százalékkal volt magasabb, mint a nyolcadikban. Ezen belül a gabonatermés átlaga csak 7 százalékkal emelkedett. És ha a növekedés csalódást okozott, ez is részben az új idők és új követelmények jele. Éltető víz Más mezőgazdasági ágakban ugyanis bebizonyosodott, hogy. a gépesítés, a talajkezelés megfelelő színvonala mellett a kedvezőtlen időjárási viszonyok hatása a mostaninál sokkal nagyobb mértékben korlátozható. Ezért — a tanulságok miatt — Az angolai kormányfő nyilatkozata Lopo do Nascimento, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnöke, a fegyveres felszabadító hárc 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton beszédet mondott Henrique de Carval- hoban, és a fiatal független köztársaság kül- és belpolitikai elképzeléseiről szólt. A kormányfő hangsúlyozta, hogy Angola népe testvérének tekinti a szomszédos Zaire és Zambia népét. „A zairei kormány sajnálatos módon a megszállás és a beavatkozás politikáját választotta velünk szemben, de mi sohasem fogunk nehézségeket támasztani számára a tengerhez való kijutásában. „Lopo de Nascimento, itt az angolai Benguela vasútvonalra célzott, amely Zairreből és Zambiábój is szállít kiviteli cikkeket azan- golai Lobito kikötőjébe. A miniszterelnök bejelentette, hogy hamarosan törvényt hoznak a földek államosításáról, és ezzel megkezdik az agrárreformot, amelynek célja, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Egy másik törvénnyel be fogják vezetni az általános honvédelmi kötelezettséget. a múlt év végén szovjet hivatalos fórumokon és értékelésekben a leggyakrabban az 5 millió tonnás rekordot döntő üzbegisztáni gyapottermést emlegették. Ez részben azzal magyarázható, hogy miközben a nyugati sajtó alakoskodó sajnálkozással ír a szovjet gabonagondokról, bizonyos — nem is lényegtelen — eredményeket egyáltalán nem vesz tudomásul. Pedig annak, aki sopánkodik azon, hogy a Szovjetuniónak az utóbbi években nemegyszer kellett nagyobb mennyiségű gabonát importálnia, nem ártana tudni, hogy. a gyapot tonnája a világpiacon körülbelül tízszer annyit ér, mint a búzáé. A közép-ázsiai gyapottermesztők példáját másfelől azért tekintik irányadónak, mert ebben a mezőgazdasági ágazatban nagyjából már bejárták azt az utat, melynek más ágazatok még csak kö- zepénél-kétharmadánál tartanak. A termőföldek nagy részét öntözik. A gyapottermesztő szovhozokat telítették a legkorszerűbb technikai eszközökkel. Így történhetett meg, hogy az üzbegisztáni „éhségsztyeppén”, amelyet ugyanolyan reménytelen állapotban vettek művelés alá, mint Kazahsztánban a szűzföldeket, tavaly 650 ezer tonna gabona termett. És az igazi csoda: a közép-ázsiai gyapotrekordokat olyan időjárási körülmények között érték el, amelyek semmivel sem voltak kedvezőbbek a gabonatermesztők adottságainál. Üzbegisztánban például az egész ötéves tervidőszak aszályos volt: a szokásos csapadékmennyiségnek csak egyharmada esett le. De a gazdaságokat ezen a fejlettségi fokon már nem teríthette le a szárazság. Az öntözőrendszerek elkészültek, s a kiszivárgás ellen betonteknővel védett csatornákból pótolni tudták a hiányzó esőt. Öntözés, talajjavítás, komplex gépesítés — ez a gyapotföldek üzenete az egész szovjet mezőgazdaságnak. A X. ötéves terv előirányzatainak tanúsága szerint a gazdaságtevezők levonták a szükséges következtetéseket. A termelési eszközöket gyártó iparágak gyorsabb ütemben fejlődnek a fogyasztási cikkeket gyártó iparágaknál, s ezt a tényt könnyű félremagyarázni. Pedig sok egyéb mellett e folyamat értékelésekor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mezőgazdaság igényeinek megfelelően további műtrágyagyárak tucatjait kell felépíteni, mivel az adott éghajlati és talajviszonyok mellett a jelenleg termelt 90 millió tonna műtrágya még mindig messze van az optimális szükséglettől. A műtrágyaipar ' ezért egyetlen ötéves terv alatt újabb 60 százalékkal nő. Az új gyárakhoz, gépekhez és berendezésekhez, az új traktorokhoz és kombájnokhoz pedig még több és még több vas és acél, cement és villamos energia kell. 170 milliárd rubel A szovjet gazdaságfejlődés jelenlegi szakaszában — mondják — a legfontosabb feladat az ipar intenzív fejlesztésének szerves összehangolása a mezőgazdaság szakadatlan fellendítésével. Azt már csak közgazdászok tudják megfelelőképpen értékelni, milyen elképesztő anyagi eszközöket vet latba a Szovjetunió a mezőgazdaság problémáinak végleges megoldása érdekében. 1976—1980- ban a mezőgazdasági beruházások összege 170 millárd rubel lesz. Ez egyenlő a VI. ötéves terv, 1961—1965 beruházásainak teljes összegével. A X. ötéves tervben kétmillió traktort, majdnem másfél millió teherautót, több mint félmillió kombájnt kapnak a gazdaságok. Világos, hogy pillanatnyilag ezek a feladatok elsősorban a nehézipart, az A szektort terhelik. Mivel azonban a konkrét eredmények búzában, tejben, húsban, gyapotban, borban, cukorrépában, lenben, napraforgóban jelentkeznek, képtelenség tagadni a legszorosabb összefüggést az újabb ipari erőfeszítések és az életszínvonal-program folytatása között. Mindenesetre elfogadhatatlan a X. szovjet ötéves tervnek olyan nyugati beállítása, hogy „a fogyasztói érdekeket ismét fel kellett áldozni a jövő oltárán”. Hogy ez a való helyzet félreértelmezése, az nemcsak a tervszámokból derül ki, hanem ellene szólnak a köznapi élet legközérthetőbb tényei is — a fizetési borítékoktól kezdve az üzleti kirakatokig. Ezek _a köznapi tények és megfigyelések inkább arra engednek következtetni, hogy az önmegtarj tóztatás, a következő nemzedékek jólétéért vállalt nélkülözések, a fogyasztási érdekek másodlagosságának korszaka elmúlt, s nem is térhet vissza. Bokor l’ál (Következik: Az aszkéták nyugdíjba mennek) Ha rmincéves a harcai demokratikus kormány Harmincöt esztendőn át, 1910. és 1945. között a japán gyarmatosítók /igájában sínylődött Korea. 1945. augusztu- sábari a szovjet hadsereg és a szovjet csendes-óceáni flotta — a japán Kvantung-hadse- reg elleni megsemmisítő hadműveletben — felszabadította Korea népét. Az 1945. decemberi moszkvai értekezleten úgy döntöttek, hogy a koreai ideiglenes kormány megalakításának segítésére szovjet—amerikai közös bizottságot hívnak létre. A moszkvai értekezlet határozata az volt, hogy fel kell számolni a japán befolyás maradékát is, és életképes, egységes koreai állam létrejöttét kell segíteni. Délen az amerikai parancsnokság nem hajtotta végre a közösen hozott határozatot. Stratégiai támaszpontnak tekintette,a 38. szélességi foktól délre fekvő koreai földet és ennek megfelelően a már megalakult demokratikus szervezeteket, pártokat és bizottságokat betiltotta. Északon a szovjet parancsnokság minden támogatást megadott az imperialistaellenes. demokratikus szervezetek megalakulásához. Igv alakult újjá húsz esztendei illegalitás után — a Koreai Kommunista Párt, a mai Koreai Munkapárt. A szakszervezetek és más demokratikus szervezetek is részt vettek a kommunisták által javasolt és szervezett népi bizottságok megalakításában. Néhány hónanpal Korea felszabadulása után Észak-Ko- reában szinte minden falucskában, városban, üzemben ott voltak már a népi bizottságok — milliók nevében követelték a földreformot, a japán tőkések által kiépített és egyelőre gazdátlan ipar államosítását. A helyi népi bizottságok képviselői a kommunisták kezdeményezésére 1946. február 8-án Phenjanban határoztak: megalakítják Észak- Korea ideiglenes népi bizottságát, amelynek elnöke Kim ír Szén lett. A következő években ennek a szervezetnek a munkájából születhetett meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, szerveződött meg a szocialista állam úgy, hogy eredményesen verhette vissza 1950—53-ban az amerikai imperializmus fegyveres agresszióját, A szocializmust építő Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a félsziget békéje, a demokratikus alapokon történő békés újraegyesítés céljából következetesen síkraszállt észak és dél. Phen- jan és Szöul párbeszédéért.- azért a békés, egységes Koreáért, amelyért harminc esztendeje harcba kezdett a phen- jani tanácskozás. Ügyvivő kínai miniszterelnök A kínai külügyminisztérium szombaton megerősítette, hogy az. ügyvivő miniszter- elnök tisztet Csou En-laj halála után i— Hua Kuo-fe"g miniszterelnök-helyettes, a politikai bizottság tagja tölti be. Hua Kuo-feng forrna szerint még a közbiztonsági miniszter tisztet is betölti, ám helyettese egy alig három héttel ezelőtt kelt protoko".- listán már a miniszterek között szerepelt, így elképzelhető, hogy Hua e mostani, fontos megbízatása miatt megvált a miniszteri tárcától. Pekingi politikai megfigyelők nem kis meglepetéssel veszik tudomásul az 54 éves Hua Kuo-feng kinevez???:. Az a kérdés azonban, hogy ki lesz Csou En-laj hivatalosan szentesített, kinevezett utóda, továbbra is nyitott. Erről a KKP KB plénumának és a parlamentnek kell döntenie. i. £ A
