Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

így látja a Letet kommentátorunk, Réti Ervin: Felhívás Lsandából Amikor tavaly november 11-én kikiáltották az Angolai Népi Köztársaságot, a külföldi küldöttségek nem vehettek részt az ünnepségen. A repülőgépek landolása elmaradt, mert a luandai repülőtér a szakadár szervezetek csapatai­nak tüzében állott. A reakciós pártütők és külföldi támo­gatóik úgy időzítették ezt a támadást, hogy végső rohamuk a függetlenség megvalósulásának napjaiban vezessen ered­ményre. Az amerikai pénzen, kínai kiképzőkkel, dél-afrikai hátvéddel és idegen zsoldosokkal feltöltött seregek alig húsz kilométernyire harcoltak a főváros kapujától. Nem egészen három hónappal később — e hét elején — nyolcvan ország és nemzetközi szervezet delegációinak rész­vételével nagyszabású nemzetközi szolidaritási konferenciát tartottak Luandában. Szerdán hajnalban a volt gyarmati kormányzósági palotából kelt szárnyra a felhívás, amely a cselekvő együttérzés fokozására szólított az angolai nép küzdelmével. Alapvető változások következtek be a délnyugat-afrikai országban a két nevezetes időpont között. Az MPLA, a népi felszabadító hadsereg, a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba, valamint a haladó afrikai államok támogatásával visszaverte az ellenséges offenzívát s értékes katonai győzelmeket aratott. Az ország területének csaknem kétharmada felszabadult, huszonnégy hagyobb települése közül huszonegy a népi erők ellenőrzése alatt ál\. Az ország északi részén átszorították Zairéba az FNLA vert hadait, köztük 600 zsoldost, s a főerőket most dél felé fordíthatják, ahol az UNITA szakadárjait a dél-afrikaiak erősítik. Időközben a diplomácia frontján is áttörés következett be. Kamerunnal együtt immár huszonöt afrikai ország is­merte el az MPLA kormányát, s miután a negyvenhat ta­got számláló Afrikai Egységszervezetben az egyszerű több­ség is elegendő a felvételhez, elhárultak az eddigi akadá­lyok. A legtöbbet azonban az a hír árulta el, hogy Mobutu elnök megtiltotta Zairéban, az idegen zsoldosok Angolába irányuló „átmenő forgalmát”. Washington azonban nehezen tud visszavonulót fújni Angolában, s az amerikai nyilatkozatok tömkelegé aggó­dott e héten is az afrikai országban kirobbant krízis kap­csán — a békés egymás mellett élésért. A különös állásfog­lalások háttere, hogy az Egyesült Államokban úgy állítják be az angolai nép harcának segítését, mintha az ellentétben állna a Szovjetunió által vállalt nemzetközi kötelezettségek­kel. Természetesen tudatos félreértelmezésről van szó: a Szovjetunió változatlanul irányadónak tekinti Helsinki be­tűjét és szellemét, csakhogy ezzel nem állhat ellentétben a nemzeti felszabadító mozgalmak felkarolása. Angola mellett a héten alaposan megszaporodtak az af­rikai hírek — három helyi válság kapcsán. Két esetben Franciaország a negatív hős. A francia Afar és Issza terü­leten (egykori nevén: Francia Szomálipart) fokozódott a feszültség s a lakbsság tömeges kényszer-áttelepítésére vála­szul — egy terrorista csoport tömeges gyermekrablást haj­tott végre. Amilyen mélységesen elítéli minden józanul gondolkodó ember az iskolabusz eltérítését, annyira fel kell figyelni a robbanás igazi okára: a gyarmatosító politikára és a szomszédos Szomália elleni provokációkra. A Biztonsági Tanács a Madagaszkártól nem messze fek­vő . Comore-szigetek panaszát tárgyalja. E fűszerszigeteken, ahonnan a híres francia parfümipar a legjobb alapanyago­kat kapja, Párizs közreműködött abban, hogy Mayotte-szi- fietén szeparatista, különválási mozgalom bontakozzék ki. Továbbra is viharfelhők gyülekeznek Nyugat-Szahara felett; a volt spanyol gyarmaton több ízben megütköztek egymással marokkói és algériai csapategységek. Nagyará­nyú diplomáciai közvetítő tevékenység bontakozott ki; fő­ként Egyiptom, kívüle Szíria, Líbia és Tunézia is békélte­téssel próbálkozik. Ugyanakkor vannak olyan hangok, hogy a kairói lépések elsősorban Egyiptom szerepének felérté­kelését szolgálják, amire bizony szükség is van a sínai megállapodást követő elszigeteltségében. Folytatódnak a katonai enyhülést célzó tárgyalások: Genfben SALT-ülést tartottak, Bécsben plenáris tanácsko­zásra került sor a haderő-csökkentési értekezleten. A Hof­burg konferenciatermében változatlanul nem történt előre­lépés, s a jelek szerint az amerikai elnökválasztási kam­pány kibontakozása, a belharcok éleződése, az övön aluli ütések kedvezőtlenül hatnak a megbeszélésekre. A kormá­nyon-belül, a Fehér Ház és a kongresszus között több szin­ten folyik a birkózás, az angolai felelősségáthárítástól, az újabb és újabb CIA-leleplezéseken keresztül a leszerelési problémákig. Ennek vetülete volt az amerikai ENSZ-nagy- követ, Moynihan lemondása. A diplomata meglehetősen ke­mény hangot ütött meg a világszervezetben (a segély meg­vonásával fenyegette például a rakoncátlanul szavazókat), s amikor már a brit nagykövet is tiltakozott — lemon­dott Vagy talán a lemondást tanácsolták neki... Mozgalmas volt a hét Európában is. A Francia Kom­munista Párt kongresszusa a távoli és közeli jövő kilátá­sait mérlegelte az országban szaporodó válságjelenségek közepette. Olaszországban mégsem alakul kisebbségi kor­mány, s jogos a kérdés, hogy meddig húzódik még a vál­ság. Szakítás, nem szakítás? — ez a dilemma a tőkehal­háború újabb csatáival lett hangsúlyos —, London és Reykjavik ugyanis még mindig nem tudott dűlőre jutni a halászati viszályban. Belpolitikai problémák uralják Por­tugáliát (a legújabb hír: jobboldali nagybirtokosok földre­formellenes tüntetése); Spanyolországot (ott viszont a pol­gárháború óta a legnagyobb baloldali megmozdulásra ke­rült sor), s az NSZK-t is, ahol az alsó-szászországi tarto­mányi gyűlésben három kormánypárti képviselő átállása következtében az ellenzéki kereszténydemokrata jelölt ka­pott miniszterelnöki megbízást. Kairóban Csúcsértekezlet Nyugat-Szaharáról ? A szombati kairói lapok ar­ról tudósítanak, hogy az egyiptomi fővárosba várják Algéria és Marokkó külügy­miniszterét. akik megvitatják a közelmúltban lezaj­lott nyugat-szaharai fegy­veres összetűzések kér­dését. Az Akhbar el Jóm úgy értesült, hogy a két külügy­miniszter egy csúcsértekezletet készít elő. A tanácskozást Kairóban tartanák március első napjaiban az algériai, a mauritániai, az egyiptomi el­nök és a marokkói király részvételével. 2 NÓGRAD — 1976. február 8., vasárnap FKP -kongresszus Ma válacztiák mep a központi bizottságot Az FKP kongresszusán — mint Claude Pooeren. a po­litikai bizottság tagja, a mandátumvizsgáló bizottság jelentésének előterjesztése­kor közölte — 1522 delegá­tus vesz részt. A delegátu­sok 46,5 százaléka munkás és az alkalmazottakkal együtt a delegátusok 68,2 százalékát képviselik. A kongresszusi küldöttek átlagos életkora 32 és fél év. „Fiatal és di­namikus kongresszus tehát ez — mondotta Poperen — de nem tapasztalatlan fiata­lokról van szó, hiszen 1411 delegátus különböző párt­funkciókat tölt be”. A kongresszuson Henri Krasucki, a politikai bizott­ság tagja, a CGT titkára, a párt és a szakszervezeti mozgalom kapcsolatairól szólt, s rámutatott az üzemi pártszervezetek munkájának nagy jelentőségére. A kongresszuson szomba­ton este befejeződött az ok­mánytervezet feletti vita és ma kerül sor az új közpon­ti bizottság megválasztásá­Pénteken este nemzetközi szolidaritási nagygyűlést tar­tottak a franciaországi Nan- terreben, Hauts de Seine megye közigazgatási köz­pontjában. A nagygyűlésen megjelent az FKP XXII. kongresszusán részt vevő több kommunista és mun­káspárt küldöttsége. Beszédet mondott Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, az SZKP küldöttségének vezetője. Kirilenko biztosította a francia kommunistákat: „A szovjet kommunisták a to­vábbiakban is mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy az SZKP és az FKP között a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacio­nalizmus elvein alapuló szo­lidaritás és együttműködés erősödjék és elmélyüljön”. Az SZKP XXV. kongresszusa előtt (3.) Gyapotföldek üzenete A IX. ötéves terv utolsó évének végéfelé, amikor el­érkezett az „elszámolások” ideje, a sok öröm közé üröm is vegyült, mert bizonyossá vált, hogy a mezőgazdaság a tervezettnél alacsonyabb szemestermény-hozamok mi­att nem tudja maradéktala­nul teljesíteni ötéves elő­irányzatait. Mentség erre akad több, mint elegendő. A meteorológusok szerint pél­dául még soha az ország történetében nem fordult elő, hogy öt, egymást követő esztendő közül háromban olyan súlyos fagyok és aszá­lyok sújtották volna a föl­deket, mint 1971 és 1975 kö­zött. És éppen az utolsó év­ben, amikor még mindent helyre lehetett volna hozni egy jó terméssel, olyan tik­kasztó szárazság volt a Vol- ga-vidéken, amilyenre nem volt példa emberemlékezet óta. A gabonatermelés nem jel­lemzi teljes mértékben egy ország mezőgazdaságának ál­lapotát — mondják a szak­emberek, noha jelentőségét nem szabad lebecsülni, hi­szen közvetlenül hat az ál­lattenyésztésre, a könnyű­ipari nyersanyagbázisra, az élelmiszeripar alapnyagellá- tárásra. A mezőgazdaság hely­zetét csak sok egyéb tényező is­meretében lehet körvonalaz­ni. A IX. ötéves tervben a szovjet mezőgazdasági össz­termék 13 százalékkal volt magasabb, mint a nyolcadik­ban. Ezen belül a gabona­termés átlaga csak 7 száza­lékkal emelkedett. És ha a növekedés csalódást okozott, ez is részben az új idők és új követelmények jele. Éltető víz Más mezőgazdasági ágak­ban ugyanis bebizonyosodott, hogy. a gépesítés, a talajke­zelés megfelelő színvonala mellett a kedvezőtlen időjá­rási viszonyok hatása a mos­taninál sokkal nagyobb mér­tékben korlátozható. Ezért — a tanulságok miatt — Az angolai kormányfő nyilatkozata Lopo do Nascimento, az An­golai Népi Köztársaság mi­niszterelnöke, a fegyveres fel­szabadító hárc 15. évforduló­ja alkalmából rendezett ün­nepségsorozaton beszédet mondott Henrique de Carval- hoban, és a fiatal független köztársaság kül- és belpoliti­kai elképzeléseiről szólt. A kormányfő hangsúlyozta, hogy Angola népe testvéré­nek tekinti a szomszédos Zai­re és Zambia népét. „A zairei kormány sajnálatos módon a megszállás és a beavatkozás politikáját választotta velünk szemben, de mi sohasem fo­gunk nehézségeket támasztani számára a tengerhez való ki­jutásában. „Lopo de Nascimen­to, itt az angolai Benguela vasútvonalra célzott, amely Zairreből és Zambiábój is szállít kiviteli cikkeket azan- golai Lobito kikötőjébe. A miniszterelnök bejelen­tette, hogy hamarosan tör­vényt hoznak a földek álla­mosításáról, és ezzel megkez­dik az agrárreformot, amely­nek célja, hogy a föld azé le­gyen, aki megműveli. Egy má­sik törvénnyel be fogják ve­zetni az általános honvédelmi kötelezettséget. a múlt év végén szovjet hi­vatalos fórumokon és értéke­lésekben a leggyakrabban az 5 millió tonnás rekordot döntő üzbegisztáni gyapot­termést emlegették. Ez rész­ben azzal magyarázható, hogy miközben a nyugati sajtó alakoskodó sajnálkozás­sal ír a szovjet gabona­gondokról, bizonyos — nem is lényegtelen — eredménye­ket egyáltalán nem vesz tudomásul. Pedig annak, aki sopánkodik azon, hogy a Szovjetuniónak az utóbbi években nemegyszer kellett nagyobb mennyiségű gabonát importálnia, nem ártana tud­ni, hogy. a gyapot tonnája a világpiacon körülbelül tízszer annyit ér, mint a búzáé. A közép-ázsiai gyapotter­mesztők példáját másfelől azért tekintik irányadónak, mert ebben a mezőgazdasági ágazatban nagyjából már be­járták azt az utat, melynek más ágazatok még csak kö- zepénél-kétharmadánál tar­tanak. A termőföldek nagy részét öntözik. A gyapotter­mesztő szovhozokat telítették a legkorszerűbb technikai eszközökkel. Így történhetett meg, hogy az üzbegisztáni „éhségsztyeppén”, amelyet ugyanolyan reménytelen ál­lapotban vettek művelés alá, mint Kazahsztánban a szűz­földeket, tavaly 650 ezer tonna gabona termett. És az igazi csoda: a közép-ázsiai gyapotrekordokat olyan idő­járási körülmények között érték el, amelyek semmivel sem voltak kedvezőbbek a gabonatermesztők adottsá­gainál. Üzbegisztánban pél­dául az egész ötéves terv­időszak aszályos volt: a szo­kásos csapadékmennyiség­nek csak egyharmada esett le. De a gazdaságokat ezen a fejlettségi fokon már nem teríthette le a szárazság. Az öntözőrendszerek elké­szültek, s a kiszivárgás ellen betonteknővel védett csator­nákból pótolni tudták a hi­ányzó esőt. Öntözés, talajjavítás, komplex gépesítés — ez a gyapotföldek üzenete az egész szovjet mezőgazdaság­nak. A X. ötéves terv elő­irányzatainak tanúsága sze­rint a gazdaságtevezők le­vonták a szükséges következ­tetéseket. A termelési eszkö­zöket gyártó iparágak gyor­sabb ütemben fejlődnek a fogyasztási cikkeket gyártó iparágaknál, s ezt a tényt könnyű félremagyarázni. Pe­dig sok egyéb mellett e fo­lyamat értékelésekor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mezőgazdaság igé­nyeinek megfelelően további műtrágyagyárak tucatjait kell felépíteni, mivel az adott ég­hajlati és talajviszonyok mel­lett a jelenleg termelt 90 millió tonna műtrágya még mindig messze van az opti­mális szükséglettől. A mű­trágyaipar ' ezért egyetlen öt­éves terv alatt újabb 60 szá­zalékkal nő. Az új gyárak­hoz, gépekhez és berendezé­sekhez, az új traktorokhoz és kombájnokhoz pedig még több és még több vas és acél, cement és villamos ener­gia kell. 170 milliárd rubel A szovjet gazdaságfejlődés jelenlegi szakaszában — mondják — a legfontosabb feladat az ipar intenzív fej­lesztésének szerves összehan­golása a mezőgazdaság sza­kadatlan fellendítésével. Azt már csak közgazdászok tud­ják megfelelőképpen értékel­ni, milyen elképesztő anyagi eszközöket vet latba a Szov­jetunió a mezőgazdaság problémáinak végleges meg­oldása érdekében. 1976—1980- ban a mezőgazdasági beru­házások összege 170 millárd rubel lesz. Ez egyenlő a VI. ötéves terv, 1961—1965 be­ruházásainak teljes összegé­vel. A X. ötéves tervben két­millió traktort, majdnem másfél millió teherautót, több mint félmillió kombájnt kapnak a gazdaságok. Vilá­gos, hogy pillanatnyilag ezek a feladatok elsősorban a ne­hézipart, az A szektort ter­helik. Mivel azonban a konkrét eredmények búzá­ban, tejben, húsban, gyapot­ban, borban, cukorrépában, lenben, napraforgóban jelent­keznek, képtelenség tagadni a legszorosabb összefüggést az újabb ipari erőfeszítések és az életszínvonal-program folytatása között. Mindenesetre elfogadha­tatlan a X. szovjet ötéves tervnek olyan nyugati beál­lítása, hogy „a fogyasztói érdekeket ismét fel kellett áldozni a jövő oltárán”. Hogy ez a való helyzet fél­reértelmezése, az nemcsak a tervszámokból derül ki, ha­nem ellene szólnak a köz­napi élet legközérthetőbb té­nyei is — a fizetési borí­tékoktól kezdve az üzleti ki­rakatokig. Ezek _a köznapi tények és megfigyelések in­kább arra engednek követ­keztetni, hogy az önmegtarj tóztatás, a következő nem­zedékek jólétéért vállalt nél­külözések, a fogyasztási érde­kek másodlagosságának kor­szaka elmúlt, s nem is tér­het vissza. Bokor l’ál (Következik: Az aszkéták nyugdíjba mennek) Ha rmincéves a harcai demokratikus kormány Harmincöt esztendőn át, 1910. és 1945. között a japán gyarmatosítók /igájában síny­lődött Korea. 1945. augusztu- sábari a szovjet hadsereg és a szovjet csendes-óceáni flotta — a japán Kvantung-hadse- reg elleni megsemmisítő had­műveletben — felszabadította Korea népét. Az 1945. de­cemberi moszkvai értekezle­ten úgy döntöttek, hogy a ko­reai ideiglenes kormány megalakításának segítésére szovjet—amerikai közös bi­zottságot hívnak létre. A moszkvai értekezlet ha­tározata az volt, hogy fel kell számolni a japán befolyás ma­radékát is, és életképes, egy­séges koreai állam létrejöttét kell segíteni. Délen az ameri­kai parancsnokság nem haj­totta végre a közösen hozott határozatot. Stratégiai tá­maszpontnak tekintette,a 38. szélességi foktól délre fekvő koreai földet és ennek megfe­lelően a már megalakult de­mokratikus szervezeteket, pártokat és bizottságokat be­tiltotta. Északon a szovjet parancs­nokság minden támogatást megadott az imperialistaelle­nes. demokratikus szervezetek megalakulásához. Igv ala­kult újjá húsz esztendei ille­galitás után — a Koreai Kom­munista Párt, a mai Koreai Munkapárt. A szakszervezetek és más demokratikus szer­vezetek is részt vettek a kom­munisták által javasolt és szervezett népi bizottságok megalakításában. Néhány hónanpal Korea felszabadulása után Észak-Ko- reában szinte minden falucs­kában, városban, üzemben ott voltak már a népi bizottságok — milliók nevében követelték a földreformot, a japán tőké­sek által kiépített és egyelő­re gazdátlan ipar államosítá­sát. A helyi népi bizottságok képviselői a kommunisták kezdeményezésére 1946. feb­ruár 8-án Phenjanban hatá­roztak: megalakítják Észak- Korea ideiglenes népi bizott­ságát, amelynek elnöke Kim ír Szén lett. A következő években ennek a szervezetnek a munkájából születhetett meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, szerveződött meg a szocialista állam úgy, hogy eredményesen verhette vissza 1950—53-ban az ameri­kai imperializmus fegyveres agresszióját, A szocializmust építő Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság a félsziget békéje, a demokratikus alapo­kon történő békés újraegyesí­tés céljából következetesen síkraszállt észak és dél. Phen- jan és Szöul párbeszédéért.- azért a békés, egységes Koreá­ért, amelyért harminc eszten­deje harcba kezdett a phen- jani tanácskozás. Ügyvivő kínai miniszterelnök A kínai külügyminiszté­rium szombaton megerősítet­te, hogy az. ügyvivő miniszter- elnök tisztet Csou En-laj ha­lála után i— Hua Kuo-fe"g miniszterelnök-helyettes, a politikai bizottság tagja tölti be. Hua Kuo-feng forrna sze­rint még a közbiztonsági mi­niszter tisztet is betölti, ám helyettese egy alig három héttel ezelőtt kelt protoko".- listán már a miniszterek kö­zött szerepelt, így elképzel­hető, hogy Hua e mostani, fontos megbízatása miatt megvált a miniszteri tárcától. Pekingi politikai megfigye­lők nem kis meglepetéssel veszik tudomásul az 54 éves Hua Kuo-feng kinevez???:. Az a kérdés azonban, hogy ki lesz Csou En-laj hivatalo­san szentesített, kinevezett utóda, továbbra is nyitott. Erről a KKP KB plénumá­nak és a parlamentnek kell döntenie. i. £ A

Next

/
Thumbnails
Contents