Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
4 nagyoroszi tax ot esztendeje (III.) Msrre vezessen a jövő útja? A jövő útja nem lehet más, mi gazdasággal. A tsz és az mint a jelenleginél korsze- állami gazdaság tagja az rűbb, magasabb hasznot hozó, iparszerű kukoricatermeszté- a népgazdasági és szövetkeze- si társulásnak. A munkát köti érdekeket szem előtt tartó zösen végzik. Segítik egymást gazdálkodás. Konkrétan mi- a terményszállításban és egyéb lyen legyen, azt magának a tagságnak keli eldönteni. Mindenki, aki a tsz-bep keresi kenyerét. teljes egészeben egyetért azzal, hogy tovább kell haladni. Az elmúlt öt esztendőben megalapozták a jövőt anyagilag is. erkölcsileg is. A közelmúltban párttaggyűlést tartottak. Leszögezték: a növénytermesztésben a bevált úton haladnak. Az' állattenyésztésben a szarvasmarha és a birkatenyészetet fejlesztik. Erősítik az ágazati rendszert. Szélesítik a szövetkezeti demokráciát. A határozat megfelel annak, amit a járási pártbizottság is- kijelölt Nagyoroszi számára az elkövetkező öt esztendőre. Az idén ..érik be” az a kapcsolat, amely már korábban kialakult a szomszédos állaterületen. Kapcsolatot keresnek áz állattenyésztésben, amit szintén társulásos módon kívánnak - megoldani. Az állami gazdaság igazgatója rendszeres látogatója a tsz-nek. Pelle Jánossal rendre megbeszélnek egy-egy feladatot. Talán ez vezet a tsz és az ÁG egyesüléséhez? Az út még járatlan, kidolgozásra vár. Ha azonban ez szolgálja a gazdálkodás magasabb színvonalát. akkor visszafordulni nem szabad. A termelőszövetkezetnek viszont ettől eltekintve a maga útját is járnia kell. A tsz elnökének véleménye szerint a növénytermesztésben még sok a tartalék, annak a felszínre hozása mindannviunk érdeke. A feladat végrehajtását kétségtelenül fékezi a Hétfő Kedd Szerda HÉT NAP JÁTSZADOZUNK C&ütörtök Péntek Szombat vasarnap Igen, játszik, játszadozik korunk embere, a homo lu- densnek titulált jó néhány milliárdnyit kitevő néptömeg. De hát igaza van. mert ha jól emlékszem, az idősebbik Dumas arany mondása: akkor leszünk valóban öregek, amikor már elfelejtettünk játszani! És így, mert ki is akarna hajlott háttal és remegő térdekkel tetszelegni a szebbik nem előtt, tartjuk magunkat — néha tudatosan, néha öntudatlanul — a ,fenti szavakhoz, és kedves, pajkos bohémságokal halmozunk egymásra nap nap után. (Ki, mások által tiltott nukleáris robbantások gomba- felhőjével játszik, kik elrabolt diákgyerekek miatt késztetik véres játékra partnereiket.) Szóval, halmozzuk a bohémságokat. S ennek kö- i'etkeztében marad a sajnálatos tény: továbbra is másmás nyelven beszélünk. Ami, egyébként nem hiba — próbálja csak valaki orvosolni! Bár tény, hogy esetenként, vélem, nem csoda folytán, mi, egy nyelvre hallgatók is — igaz. nem kényszerből —nem értjük másikónk kimondott szavát. Ilyenkor hangzik el a hegyibeszéd: En úgy értelmeztem, hogy ... En így értettem... Év úgy dolom, hogy... Persze illik megjegyezni: hasonló agyafúrtsággal általában felelősségre vonásunkkor fogalmazunk, s talán közben fohászkodva gondolunk arra, hogy valaha valaki feltalálta a megértés lehetőségét is. Persze, e hibánk orvoslására az évek során kikísérleteztük már a gyógyírt, azt tartva szem előtt: írott szóból ért az ember. Es pajkos, játékos könnyedséggel gyártjuk, gyártjuk a leveleket. Ami egyébként, ha nagy távolságokat veszünk figyelembe, nem is baj, hisz’ még mindig olcsóbb egy levél, mondjuk Kis- terenyére. mint egy interur- bán-beszélgetés ugyanoda, de hát levelezünk helybe is ... A művezető kedélyes hangú irományt tölt ki az ügyben, hogy anyag kell neki, esztergályosa foglalkoztatása céljából. A kifinomult érzékkel vázolt tényt továbbítja a gyártás- előkészítésre, ahol iktatják néhány sorát, majd újabb papírra ott is fogalmaznak újabb néhány sort az anyagosztálynak. Ez a levélke a fentebb említett helyen befejezi rövid pályafutását. Iktatják, s kiállítanak egy újabb irományt, amely az anyagraktár ez ügyben érintett munkatársát tudatja arról: az esztergályosnak — ejnye, de sok baj van vele! — ezer milliméter hosszúságú, tizenkét milliméter átmérőjű, ilyen meg ilyen minőségű anyagra van szüksége. Az anyagraktáros, miután kézhez kapja a levélkét, pecséttel, aláírásokkal, természetesen, iktatja, s újabb levelet állít ki arról, hogy az előbb megnevezett anyagot kiadta, s kiállít még ott helyben — mert ugye az idővel takarékoskodni kell — egy másikat, ha jól tudom, műhelyközi szállítólevél a hivatalos elnevezése, ami feljogosítja a szállítót, hogy az esztergályosnak — tényleg rengeteg baj van ezekkel a dolgozókkal — ezt a mennyiséget eljuttathassa. Ám mivel a raktár az üzem területén majdnem tíz méterrel a kapun kívül van, hogy el ne feledjük, újabb levélkét állítanak ki, hogy X vagy Y kiléphet, beléphet — ezek után egy bizonyos sárgára mázolt ház kapuján is. Mondom, pajkosok va- nem gyünk. Játékosak, s önfeledt- gon- ségünkben hajlamosak vagyunk elfeledkezni korunk fejlett hírközlő eszközeiről, minek eredményeként ezer, meg tízezer Szilágyi Erzsébetünk lett már. Bár igaz — egyáltalán nem orvosi kórtünet! —, többségük mégis csak hímnemű, mert nagyvállalatunk igazgatója eképpen sóhajtozott: tudja, hány, meg hány levelet kaptunk a múlt évben trösztünk főosztály-, osztály-, alosztály-, meg az ég tudja, milyen vezető be osztású f ér fiaitól?! Mondom neki: nem! Több mint ezret — volt a válasz. Ezen aztán elgondolkodtam. Nem, nem a vezetők nembéli hovatartozásán, mert tartjuk mi, férfiak, a vonalat minden szín ten; a szám vágott mellbe. Különösképpen akkor, amikor eszembe jutott: nagyvál lalatunkon kívül országosan még vagy — ha jól emlékszem — tizenkilenc másik vállalat tartozik a központhoz. Amit nem tudom, nem lenne-e célszerűbb igazi titu tusa helyett a Húszezer Levél Trösztje néven emlegetni... Karácsony György szakemberhiány. Most folynak a tárgyalások ennek rendezéséről. Tovább korszerűsítik a gépparkot. Ennek anyagi feltétele biztosított a tsz-ben. Éppen a parttaggyüies hívta fel a tsz-vezetők figyelmét arra is, hogy az emberek szakmai képzését napirenden kell tartani. A tanfolyamokra el-, küldik embereiket. Tovább erősítik a brigádmozgalmat. A munkaversenyt rendszeresen meghirdetik. És ami a legfontosabb; szorgalmasan dolgoznak, mert az elmúlt öt esztendő bebizonyította, hogy érdemes. A tsz-tagság jóváhagyta a tervet, hogy a birkatenyészetet magas színvonalra emelik. Ezen a téren is az állami gazdasággal való társulást tervezik. A megyében egyedülállóan sikerült kialakítani olyan bárányhizlalási rendszert, amely meggyorsítja az állatok piacképességét, és emeli azok értékét. Ez abból áll, hogy a bárány mozgási körzetét minimálisra csökkentették. a táplálásukat önetetőkön keresztül biztosítják. A juhászatot két ember;' Be- rényi András és Blaskó József juhászok látják el, nagy hozzáértéssel. Az állatok rövid idő alatt, gyorsan híznak. Az így előkészített jószágokat a kereskedők nagyon keresik. Legutóbb több mint 1000 darabot vásárolta^ tőlük. A kereslet tehát meghatározta a tsz feladatát. A Szenest, a Szedreskertet, valamint • a hegyektől árnyékolt más területeket legelőnek jelölték ki. Felkészültek a legelők öntözésére, a termés kettős hasznosítására, tehát legeltetésére és kaszálására is. Miután a tenyésztés feltételét minden tekintetben biztosítják, az anyajuhok számát ötezerre emelik. A juhtenyésztés felé fordulás intenzitása viszont azt is jelenti, hogy mérsékeltebb lesz a szarvasmarha-tenyésztéssel való foglalkozás? Megszületett a döntés: ezen a téren legfontosabb a meglevő lehetőségek maximális kihasználása. vegyes hasznosítású állománnyal. Az elkövetkező öt esztendő terve még nem készült el a nagyoroszi termelőszövetke zetben. Munkálkodnak rajta, gonddal, körültekintéssel Amikor lezárják az elmúlt esztendőt, hogy végleg búcsút mondjanak a veszteséget egyenlítő éveknek, akkor fordítják minden figyelmüket az elkövetkező öt esztendőre. Bátran terveznek, mert megalapozott a jövőjük. Adósság nem terheli a közös gazdaságot. De mindezek mellett is legfontosabb a tagság egységes állásfoglalása; a vezetők irányításával^ okos gazdálkodással bizonyítják, hogy még sok tartalék rejlik a nagyoroszi tsz-ben is. Azon az úton haladnak, amelyet 1976. január 16-án a járási pártbizottság ülésén meghatároztak. B Gy, Az alapszcrTCZcti párt vezetőségek feladatai a párttagsági könyvek cseréjének végreliajiásában Több pohár készül A párttagkönyvcsere politikai előkészítésének jelentős szakasza zárult le decemberben. Az irányító pártszervek kidolgozták a végrehajtást szolgáló intézkedési terveket, s azokat a testületi ülések elfogadták. Mindenütt megtartották az alapszervezeti össztit- kári értekezleteket. A jelenlegi időszak feladata az alapszervezetek vezetőségi tagjainak a felkészítése a tagkönyvcsere végrehajtására. Jelentős és felelősségteljes tehát a szerepe az alapszervezeti vezetőségnek. Különösen fontos, hogy értsék és egységesen értelmezzék a tagkönyvcsere célját, jellegét és a rájuk háruló feladatokat. A tagkönyvcsere politikai céljainak megvalósulása alapvetően az alapszervezetek vezetőségein múlik, a politikai célokat ott kell realizálni. Olyan bizalomteli légkört kell teremteniük a tagkönyvcsere előkészítése és lebonyolítása során, hogy minden kommunista őszintén, kritikusan és önkritikusan vegyen részt az eszmecserében. A pártalapszervezetek vezetőségeinek az intézkedési terv elkészítésénél figyelembe kell venni a Központi Bizottság határozatát, a titkárság állásfoglalását, a helyi körülményeket és az irányító pártszerv javaslatait. A Központi Bizottság határozata előírja, hogy a párttagokkal történő elbeszélgetésre a vezetőségi tagokból és pártcsoportbizalmiakból létre kell hozni a beszélgetőcsoportot, vagy -csoportokat. (A Központi Bizottság határozata nem teszi lehetővé beszélgetőcsoport létrehozását az irányító pártszervek tagjaiból.) A kéttagú vezetőségek esetében a titkár és helyettese végzi a beszélgetéseket. Az alapszervezetekben úgy kell az egyéni beszélgetések ütemét megszabni, az Idővel gazdálkodhi, hogy a vezetőség eleget tudjon tenni más irányú feladatainak is. A beszélgetések március 1-ével kezdődnek és július végéig fejeződnek be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy előbb nem lehet befejezni. Azonban az egyéni beszélgetéseket semmiképp sem szabad elsietni. Ezek akkor lesznek igazán eredményesek, ha körültekintően, egyénekre szabva, a helyi körülményeket figyelembe véve tervezik meg a vezetőségek. Valószínű, hogy egy 10 tagú alapszervezetben az egyéni beszélgetések lefolytatásához egy hónap is sok, és egy 80—90 tagú párt- szervezetben pedig két hónap is kevés. A tagkönyvcsere végrehajtásának egyik legfelelősségteljesebb aktusa, az egyéni beszélgetések lebonyolítása két szakaszban történik. Az első szakaszban a vezetőségi tagokból alkotott beszélgetőcsoportok vezetőségi ülésen felkészülnek a beszélgetésre. Megbeszélik egyénileg az alapszervezethez tartozó párttagok feladatait. Merítsenek az eddig lezajlott beszámoló taggyűlések tapasztalataiból, kérjék ki a pártcsoportbizalmiak véleményét. Ha a vezetőség szükségesnek ítéli, kérjen információt onnan, ahol a párttag a pártmegbízatását végzi. (KISZ-, szakszervezet.) Az alapszervezet vezetőségének minden előítélet, személyes elfogultság nélkül, nagv körültekintéssel kell kialakítania véleményét. Az előzetesen kialakított vélemény a beszélgetés során változhat, tehát ahhoz nem szabad mereven ragaszkodni. Önkritikusan kell vizsgálni azt is, hogy például mennyiben hibás a pártvezetőség abban, hogy egyesek nem rendelkeznek pártmegbízatással, nem vonták be őket a pártoktatásba. A beszélgetésekre, véleménynyilvánításra a párttagoknak is készülniük kell. erre a beszámoló taggyűlésen, pártcsoportülésen fel kell hívni figyelmüket. A második szakaszban az alapszervtzetek valamennyi tagjával egyéni eszmecserét kell folytatni. Az egyéni beszélgetések módot adnak arra, hogy a vezetőségek jobban megismerkedjenek az alapszervezethez tartozó valamennyi párttaggal, kérjék véleményüket, javaslataikat az alapszervezet munkájára vonatkozóan, megállapítsák, hogy van-e mindenkinek érdemi pártmunkája, kinek Van gondja, problémája és ezek megoldásához milyen segítséget tud adni az alapszervezet. A tagkönyvcsere előkészítése, az egyéni beszélgetések tapasztalatainak értékelése a taggyűlés feladata, amit augusztus végéig minden alapszervezetben meg kell tartani. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak ebben az időben lehet értékelő taggyűlést ösz- szehívni. Azokban a pártszervezetekben, ahol befejezték a beszélgetéseket — és a vezetőség a tapasztalatokat összegezte — a taggyűléseket folyamatosan' meg kell tartani. A taggyűléseken a párttagokról nem kell egyéni értékelést adni. Egyéni indoklással viszont — ha ilyen lesz — elő kell terjeszteni a törlési javaslatokat, be kell jelenteni a kilépési kérelmeket, a pártbüntetés törlésére tett javaslatokat. A pártszervezetekben a párttagokkal folytatott beszélgetésekkel egyidőben el kell végezni a párttagok összeírását. A vezetőség feladata, hogy az összeíró lapok alapján a változásokat átvezessék az alapszervezet párttagnyilvántartó lapján. Ezzel az aktussal a pártszervezetekben a tagkönyvcsere előkészítése befejeződik. Az új párttagsági könyveket november-decemberben ünnepélyes taggyűlésen kell kiosztani a párttagoknak. F. J. Közel kétszáz vélemény A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában, legutóbb tizenöt helyen tartották meg az év első termelési tanácskozásait. kan szólaltak fel elsősorban a törzsgárdatagok és a szocialista brigádok tagjai, a munkafegyelem megszilárdítása Ezeken a dolgozók több mint érdekében. Az eddigieknél ha- 80 százaléka vett részt. A be- tározottabb intézkedéseket számolók utáni vitában 191 dolgozó kért szót, illetve nyilvánított véleményt. A legtöbben a zavartalan termeléshez kérték a feltételek folyamatos biztosítását, a jobb anyag- és szerszámellátást. Sokértek az igazolatlan hiányzókkal, a munkafegyelem-la- zítókkal szemben. Ezenkívül sokan tették szóvá, illetve javasolták a munkavédelem, az üzemegészségügy fokozatos javítását. Konferencia A TIT hadtudományi szakosztálya előadói konferenciát rendez hétfőn Salgótarjánban, a megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnokságon. A 14 órakor kezdődő konferencián Sterl István alezredes tart előadást a nemzetközi erőviszonyok alakulásáról, a SALT II. és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kapcsán. A salgótarjáni öblösüveg- A berendezések —, amelyeket gyárban új pohárgyártó autó- hűtőszalag, feldolgozógépek mata próbaüzemelését kezdték egészítenek ki — lehetővé te- meg. 17 millió . forintos költ- szik, hogy a salgótarjáni öb- séggel modern kádkemencét lösüveggyár a korábbi menylétesítettek, amelyhez húsz nyiségnél évente 10—12 miiállomásos Olivotto pohárautomata csatlakozik. A későbbiek során ebbe az üzembe telepítenek át egy régebbi tizenhat állomásos pohárautomatát is. lió pohárral többet állítson elő, kielégítve ezzel a hazai kereskedelem teljes pohárszükségletét. — Néha mosolygok magamban, hogy ismeretlenek is Évikének szólítanak, ha bejönnek az üzletbe. Aranyos Évike, így... kedves Évike úgy... Pedig már nagymama vagyok. Van egy aranyos kilenchónapos unokám. Nem szabad azt gondolni, hogy Budafoki Sándorné neheztel vagy haragszik a kedves megszólításokért. Nem, cseppet sem. Érzi a mögötte meghúzódó tiszteletet, szeretetek megbecsülést. — Ha jól meggondolom, tizenkét éve vagyok a piaci virágbolt vezetője — idézgetjük a régi eseményeket. — Előtte a városi tanácson dolgoztam. — Szóltak, hogy nyílik egy virágüzlet, amelyet a városgazdálkodási üzem kertészete lát el Biztattak, vállaljam el, a vezetését. Kellemes környezet, szép munka, virágok között... Igen, igen, mondtam, nemcsak a virágokról van szó. Az üzletet vexetni is kell, kialakítani a vevők körét, olyan virágokat árulni, amelyekért mindig visszatérnek a kedves vásárlók. És a pénzügyi ie- lélősség... — Mégis vállalta? — Leküldték a kertészetbe. snrw-frw, mutrfer Vttj?tí*<ís Nyíltak a hortenziák... nélkül nézzek körül. Buszra ültem, lementem. Éppen nyíltak a hortenziák. Gyönyörű volt a színes virágtenger. Ez fogott meg. Mondtam magamnak, nem lehet kihagyni. Elfogadtam az üzletvezetést. Így történt, hogy Budafoki- né a virágüzletbe került. Szép az üzlet. Sok-sok törzsvevővel. — Miért? — Talán valamivel olcsóbbak vagyunk, mint mások. Érdekes, hogy akik virágot vesznek, gyakran nem nézik, hogy hány forint egy szál vagy egy cserép. Szép legyen, különleges — mondják —, hisz kedves ajándék. Édesanyának, feleségnek, menyasszonynak... Budafokiné szocialista brigádtag a kertészeti üzemben. Stílusosan Nyírfácska brigádnak hívják a kollektívájukat. Már ezüstérmet kaptak. Tagja a pártvezetőségnek, a városi népfrontbizottságnak. Emellett kertészszak- munkás-oklevelet szerzett. — Erre nagyon büszke vagyok. Munka mellett három évig tanultam érte. Biztonságot ad. — Kicsit talán sok a kötelezettsége. .. — Nem érzem annak. Még fiatalasszony koromban kezdtem a társadalmi munkát. Somlyón laktunk. Valahogy a környezetem is olyan volt, hogy természetesnek tűnt, a közösségért tenni kell. Nemcsak annyit, amennyi a munkájával jár az embernek. Ha valamelyiket is fárasztónak, nehéznek érezném, azonnal abbahagynám. Csak szívvel- lélekkel lehet csinálni. — A Gorkij telepen sokan keresik fel kisebb-nagyobb gondokkal ? — Ott lakunk a Gorkij telepen. Most kialakuló városrész, sokan költöznek új lakásba. Ismerkednek a családok egymással, a közös feladatokkal. Elég sok társadalmi munka vár ránk. De magunknak, a gyerekeinknek csináljuk, így senkit nem kell különösebben noszogatni. Játszóteret szeretnénk mielőbb. Itt még javában folyik az építkezés. Előfordult, hogy parkosítottunk. Aztán néhány hónap múlva, eltűnt a szép kis parkunk. Elbontották... — Elégedett ember? — Csak akkor, ha mindig van előttem megoldandó feladat. — (salai — NÓGRÁD -1976. február 8., vasárnap 3
