Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

NEHftMY MEGJEGYZÉS művészeti életünkről A művészet megjelenése erősödött«- Anélkül, hogy mind- formális. A pályázati díjak, az ember életében nem ezek szerepét önmagukban túl- vásárlások sokszor nem segi­ott kezdődik, hogy hangver- becsülnénk, megjegyezhetjük: tik, hogy e pénzeszközök a seny-látogató lesz, képzőművé- megfelelő kerettel rendelke- művészetpolitikai befolyásolás szeti kiállításokra jár, hanem zünk ahhoz, hogy az ízlésne- eszközévé váljanak, ott. hogy kulturált életmódot velő tevékenység a közműve- Művészeti propagandánkban alakít ki, amelynek része a lődésben megerősödjön. gyakorta mutatkoznak az ér­hangverseny, a kiállítás, az Szóljunk tehát — a teljes- vekben szegény „érvelés” je- irodalom. Éppen a minap lát- ség igénye nélkül — néhány [ei. Iskoláinkban a művészeti hattunk a televízióban egy eredményről! Tény, hogy to- nevelés nincs a követelmé- tanulságos filmet arról: mi- vább gazdagodtak a művészeti nyéknek megfelelő színvona­lyen helyet foglal el a mű- nevelés lehetőségei. Tény, ton. (E megállapításon nem veszet jelenleg hazánkban az hogy ugyanakkor új ellent- emberek életében ? Bizony,, ér- mondások is születtek. Sal- dekes képet kaptunk a fiim- gótarján és Balassagyarmat ben ismertetett néhány adat megyénkben a művészeti ne- és .röptében” készült kis in- velés két centruma. Így van térjük alapján. Eszerint Ma- ez, akár a képzőművészeti, a Máthé György: IxOMJA lHA N IS SZÉP ($•) Ritka kincs a látogató gyarország mintegy tíz és fél millió lakosából körülbelül fél­millió ember az, aki a hang­versenyeket, kiállításokat rendszeresen látogatja. Azaz, életmódjának szerves részét jelenti a művészetek rendsze­res élvezése. Felmerül a kérdés — a film­ben is elhangzott —: sok-e, vagy kevés? Nehéz egyértel­mű választ adni. Bármily fur­csán hangzik, azt mondanám: sok is, kevés is! Sok, ha azt veszem figyelembe, hogy a „világadat” e szempontból még rosszabb, s például az angliai, franciaországi adatok sem jobbak a mienknél. Ke­vés, ha a társadalmunk által nyújtott lehetőségek gazdagsá­gát nézem. Eszerint ugyanis tény, hogy még távolról sem tartunk ott életmódban, ahol színházi, a zenei, a filmmű­vészeti nevelést, az amatőr mű­veszeti együttesekben foiyo munkát nézzük. A községek­ben szintén fejlődött a szín­házi kultúra, a Déryné Szín­ház tevékenysége kapcsán, növekedett a filmforgalmazás. Továbbá fejlődtek az alsófokú zeneoktatás feltételei, az ama­tőr együttesek műsoros ren­dezvényei viszonylagos stabi­litást mutatnak, és így to­vább. * gjgmlítsünk mást is. Az életmód alakulásának ugyancsak pozitív jeleit mu­tatja, hogy például Salgótar­jánban a Nógrádi Sándor könyvesbolt forgalma, me­gyei viszonylatban, magas, a Képcsarnok üzletének forgal­ma emelkedik. Vagy: a váro­változtat az sem, hogy egyes okatási intézményekben szép törekvések tanúi lehetünk, ép­pen a művészeti nevelésben. Ha már az öntevékeny mű­vészeti mozgalomnál tartunn, szóljunk röviden a pávako- rökről. Összegyűlik sok ember közös éneklésre, ha jó a kör­vezető, „tiszta forrásból” me­rítenek. De általában inkább az mondható el, hogy e körök repertoárja enyhén szólva eklektikus. Van-e arra lehe­tőség, hogy e körökben a jó zenei alappal rendelkezők to­vább lépjenek? Nincs! Mert e körök zenei szakember-ellá • tottsaga megoldatlan. A színházi élet, a filmfor­galmazás adatainak elemzé­sére ezúttal nincs módunk. A megyeszékhely színházi éle­tében számot adhatunk sok eredményről. Csak a példa kedvéért említjük, jelentős ese­mény volt, hogy Szolnok és Nógrád megye tanácsa 1973 ban együttműködési szerződést kötött a színház salgótarjáni sok, községek — de különb- tarthatnánk, s eszményeink- sen Salgótarján — köztereire szerepléséről. Annál inkább kvalitásos szobrok egész sora sajnálatos, hogy — részben a került az utóbbi években. megyei művelődési intézmé- A kép teljesebbé tételéhez nyék hiányos tevékenysége következtében — a szerződés ben foglaltak teljesítése aka­dozik, s az együttműködésben következetlenségeket tapasz^ tálunk. Az eredmények eile nek megfelelően kívánatos vol­na. Még egyszer hangoztatjuk: a _ ___ _____ m űvészetet, annak élvezetét azonban a gondok is hozza- nem öncélnak tartjuk, ha­nem eszköznek az ember ön­maga megvalósításának, ki- teljesítésének folyamatában, hiszen enélkül nem valósulhat meg a harmonikus emberesz­mény. A művészeti nevelés sze­repe ezért fokozottan megnö­vekedett a közművelődési te­vékenységben. Mind a XI. kongresszus, mind a közmű­velődési határozat erőteljesen felhívta a figyelmet a fontos­tartoznak. Ezek közül csak nehányat említünk. Magától értetődik, hogy a nagyközön­ség ízlésigénye és az alkotó- művészek törekvései között nére sem lehetünk elégedettek mindig van kisebb-nagyobb a közönségszervező tevékeny­távolság. Gond akkor jelent- seggek A filmforgalmazással kezik, ha a távolság növek- kapcsolatban elsősorban tar­szik, s nem mutatkozik tö- talmi kérdésekről szólhatnánk rekvés csökkentésére. Például részletesebben. (Erre egy má a TIT művészeti szakosztályai, sík alkalommal kerítünk sort.) néhány közművelődési intéz- _ .. , m ényünk törekszik arra, hogy BlBem 32 ^ összefoglalás ige- műalkotást és közönséget kö- , ^eve Jegyezzük meg----------*— ---------*------------ kí sá gára, s a vonatkozó megyei zelebb hozzon egymáshoz. Az megyénkben potenciálisan határozatok is hangsúlyozzák úevnevezett alkotói oldalról alakult a közönség a művé szerepét. Joggal, hiszen a mű- .„„ban nem mindig kapni eh- .iran1“ ^alakúiké az ér­vészetek emberre gyakorolt ha­tása befolyásolja végső soron a politikai állásfoglalást, a vi­lágnézetet, az erkölcsi maga­tartást. Találkozik-e Nógrádban a műalkotás és a közönség, ha­tékony-e a találkozás? Azaz, érvényesül-e a művészetek tér­hez kellő támogatást. A szü­lető műalkotások gyakran nem alkalmasak arra, hogy a nagy- közönség számára közérdekű mondandót hordozzanak. A megyei képzőművészcsoport szervezeti életének gyengesé­gei is negatív hatást gyako­rolnak az ízlésnevelő közmű­sadalmi funkciója megyénk- velődési tevékenységre. Igaz, deklődés is? Ügy véljük, még hiányzik. A művészek részéről szükség van arra, hogy az ed­diginél fokozottabban figyel jenek a közönségre, annak igényeire. Anélkül természete­sen, hogy a művészi színvo­nalból éngednének. A közmű vetődésben pedig erősíteni kell azon formákat, amelyek al ben? A kérdések egyértelműek, a válaszok — úgy hiszem — me­gint nem lehetnek azok. Ko­rábban több írásban számol­tunk be képzőművészeti, ze­nei és irodalmi életünkről, e művészeti ágak felelős műve­lőivel történt beszélgetések alapján. Mindenekelőtt az al­kotók szempontjából vizsgál­tuk művészeti életünk helyze­tét. Ez azonban — tudjuk — csupán az egyik oidal. A má­sik: milyen hatással funkcio­nálnak a művészetek me­gyénkben? Találkozik-e alkotó és közönség, mű és befogadó? Es milyen eredménnyel? Gyakran hivatkoztunk a korábbiakban a megye negatív kulturális örökségére, amikor e kérdések szóba kerültek. Joggal tettük, hiszen gondban voltunk a művészeti műhe­lyek hiánya, a közvetítő in­tézmények kialakulatlansága, az emberek ízlésének nem megfelelő állapota miatt. Vá­rosaink szellémi életéről szól­va például Kiss Aurél is rész­letesen írt arról a Palócföld idei első számában megjelent cikkében, hogy az 1960—1970 közötti időszakban fő teendő volt a művelődés feltételeinek megteremtése. Fontos megyei kulturális intézmények kezd­ték meg működésüket. Bár e folyamat még nem zárult le, elmondhatjuk, hogy kialakult a megyei kulturális intéz­ményhálózat. Nem kevésbé je­lentős az eredmény sem, ame­lyet a műveltséget lebecsülő szemlélet leküzdésében értünk el. Továbbá régóta tevékeny kedik a képzőművészeti cso­port, kialakult a zeneiskolai hálózat, a megyei folyóirat országosan egyedülálló",' hogy ka‘masak frra: a minden salgótarjáni képzőmű- szet és a közönség találkozó vésznek szocialista szerződése elősegítsek. Mindenkeppen van üzemekkel, intézmények- túl kell lépni az esetleges in kel, azonban e kapcsolat nem tézményi érdekeken is. mindig élettel teli, gyakran Tóth Elemér A második hőskor kezdetét kilencedik század elejétől számolják. Az istenné avatott II. .Yayavarman 48 éven át tartó uralmának idején hatal­mas, egységes királysággá fej­lesztette országát. Ö maga hoz­ta a törvényt, ö alkalmazta azt a pillanatnyilag legcél­szerűbbnek látszó értelmezés szerint, és jaj volt annak az írástudónak, aki helyreigazí­totta a tévedését. II. Yayavar­man volt a hadsereg-főparancs­nok és a vezérkari főnök. O nevezte ki a kormányt és ő szabta meg az árakat. Övé volt az ország földje és min­den, ami azon állt és mozgott. Adóvégrehajtói kocsiszám hordták kincsestárba az ara­nyat, a szövetet, a drágakö­vet. Ritkán volt kegyes és gyakran volt kegyetlen. De minden háborút meg­nyert. öreg korában már ak­kora volt a hatalma és a te­kintélye, hogy az istenek kö­zött is magamagát tartotta a legnagyobbnak. Ilyen körül­mények között új fővárost építtetett magának: a Tonle Sáp folyóból keletkezett tó északi partján maga tervezte meg a hírét-dicsőségét min­den korszakban elmondó Ha- riharalayát, újabb nevén Angkort. A hódítóként trónra került I. Suyavarman tovább növelte Kambodzsa hatalmát: ő honosította meg a buddhiz­must az országban. A cha- mok hatalma, ereje azonban gyorsan növekedett; az újabb virágkor egy ellenük vívott, vesztes háborúval fejeződött be. Kambodzsa—Angkor nagy évszázada, igazi reneszánsza 1113-ban II. Suyavarman tíón­ra lépésével kezdődött és VII. Yayavarman halálával, 1215- ben ért véget. Történetíróinak, költőinek műve megsemmisült. De a bayoni templomfalon százmétereken át vezető dom- borműsorozat megőrizte arc­Yayavarman portréi. só ismert uralkodója, Yaya­varman Paramesvara volt. túlélt — különb fickókat is már. A korábban legyűrt thai Siem Reaptól út vezet észak­sereg betört az országba; 1432- nak; kjét kilométernyire a ben a khmerek kivonultak az nagyszállótól kettéválik. A elszegényedő Angkorból. A Jobboldali ut a 11-12. szazad*- város nem lett az ellenségé ban épült énas. szentelvhez, — az őserdő vette birtokba. Angkor Vathoz, a baloldali a száz evvel utóbb elkészült A ránkmaradt, Siva és Angkor Thom fővároshoz,' Buddha hatalmát, a kő szi­öayonhoz vezet. Ha az em­ber átszédelgett a 10 négy­zetkilométernyi kőcsodán, há­rom, Angkor Thommal egy­korú külvárosi szentélvhez. Preah Khanhoz, Neak Pearr lárdságát és az őserdő kúszó­képüket, országszépítő tettei- növényeinek erejét hirdető vá- ket, a chamokon és az anna- rosrészek magukon viselik a mitákon (vietnamiak) aratott város hét évszázadának egész hadisikereiket. történetét. A mai látogató ál­talában az élő városból. Siem hoz és Ta Somhoz érkezik.' Az angkori építmények ja- Reapból indul el zarándok- Ezektől keskeny, nehezen jár­va része ebben az időben jött útján. A várostól keletre, ható, 20 kilométeres, hullám­létre. Közte minden műalko- mintegy 10 kilométernyire áll- vasúthoz hasonló örvényen, ha­tás legnagyobbika, Angkor nak a IX. századból a második tokkosan finom és nemesvo- Thom és annak falai között reneszánsz idejéből származó nalú Banteay Srei falai közé Preah Ko és Bakong romjai, érkezik: Siva vendégszerető Siva mosolyog itt száz vál- mosollyal fogadja itt is a rit­Bayon. A tudomány is virág­zott: több mint száz kórház­ban ápoltak a beteg szabado­kat. .. De minél többet épí­tettek, alkottak, annál keser­vesebb lett az adóprés: Ang­kor is beleütközött az ázsiai termelési mód kőfalába. Pa­raszt- és rabszolgalázadások gyengítették az országot. Utol­tozatban a vendégre; a láto­gató ritka errefelé, az isten­ség szinte megkönnyebbül, ha élő ember kerül elé. Az ame­ri kabarát Lón Nol-csapatok itt ásták be magukat és védték megbízóik érdekét. Az istennő azonban egykedvűen mosolyog ka kincset, a látogatót. Örül, hogy ember jött hoz­zá; a távoli Banteay Srei ugyanis évszázadok óta az elefántok portyázókörletébe tartozik. (Folytatjuk). Mai tévéajánlatunk 20.53: FOLKLÓR ’75. A világszerte terjedő folk­lórdivat nálunk szerencsésen találkozott a művelődéspoliti­ka alapelveivel. Ennek ered­ményeként könyvelhetjük el a RÖPÜLJ PÄVA verseny nyo­mán életre kelt pávakörök országos mozgalmát. Üjabban pedig a hasonlóan nagy lehe­tőségeket kínáló táncházak megszületését. A műsorsorozat célja: se­gítséget nyújtani, tanácsot, öt­letet adni, hogy előmozdítsa ennek a szép egészséges moz­galomnak a növekedését.^ Hat adást terveznek a kö­vetkező témákról: népi tár­sastánc, hangszeres népzene, ifjú népművészek, szomszéd népek népzenéje, városi nép. zene és végül egy sci-fi: folk­lór 2075. Az első adásban fiatal elő­adóművészek Ferencz Éva, Zsigmondi Ágnes, a Vízöntő, a Fabula, a Kolinda, a Gépfolk­lór és a Dévényi együttes áll­nak a kamerák elé, hogy sa- I játos népzenei feldolgozásaikat bemutassák. Ifjúsági színház Palócföld NÓGRÁD - 1976. február 15., vasárnap Üj ifjúsági kísérleti szín­ház nyitotta meg kapuit Moszkvában. Állandó színhá­zi épülete még nincs, de a né­zők szívesen elmennek a kü­lönböző klubokba és kultúr- otthonokba, hogy előadásait megtekintsék. A társulat összetétele meg­lehetősen szokatlan, A drámai színészeken kívül zenei, Cir­kuszi, és stúdiószínészi kép­zettséggel rendelkezők egya­ránt találhatók közöttük. Va­lamennyien különleges kép­zésben részesülnek, melynek alapelve, hogy a színésznek mestersége minden területé­hez értenie kell. Előadásaikra az éles ritmus- váltások, a színpadi mozgás plasztikus gazdagsága, az ese­ményeket kísérő kórus és a drámaiság a jellemző. Néhány darabjuk dekorati- vitása, gazdag zenei tartalma, a tömegjelenetek bonyolultsá­ga révén a baletthez, illetve musicalhoz áll közel. A képen: jelenet a „West Side Story”- ből. Megjelent a Palócföld című megyei társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyó­irat idei első száma. A tarta­lomból kiemelkedik a Változó valóságunk rovat több írása, Kiss Aurél Városaink szelle­mi életéről című cikke prob­lémafeltáró erejével hívja fel magára a figyelmet. Kassai- Végh Miklós a „vidékiség” problémaköréhez szól hozzá publicisztikájában. A társasá­gi életről szóló cikkek ugyan­csak hozzászólnak a vidéki élet minőségének kérdéskö­réhez Dr. Molnár Pái a Pénz­ügyi és Számviteli Főisko­la marxizmus—ieninizmus tanszéke által Salgótarjánban rendezett tudományos emlék­üléséről tudósít, amelyet a vá­ros felszabadulása 30. évfor­dulója tiszteletére szerveztek. Czinke Ferenc Munkácsy-dí- jas érdemes művész — többi között — a Madách-kultusz ápolása körüli gondokról nyi­latkozott. A szépirodalmi rész­ben Veress Miklós, Szepesi Jó­zsef, Bódi Tóth Elemér. Ta­más István, Romhányi Gyula, Béri Géza verseit és Arda- mica Ferenc prózai írását olvashatjuk. Dr. Sebes János- né Bérczy Károlyról, a mű­fordítóról ír. Dévényi Róbert a színjátszó mozgalom funk­cióváltozásait elemzi, Körkép egészíti ki a folyóirat idei első számát, a borítón és !a belső oldalakon Farkas András mű­veinek reprodukcióival ta­lálkozunk. Siskin-múzeum a régi házban A Káma-parti Jelabuga város­ban nemrég felavatták Iván Siskin, a kiváló orosz tájképfes­tő emlékmúaeumát. Az egykor^a Siskin-család tu­lajdonában levő, egyemeletes vil­lában töltötte gyermek- és ifjú­éveit a nagy festőművész. A há­zat — dokumentumok, fényképek, lévelek és visszaemlékezések alapján — most eredeti formájá­ban állították vissza. 1^52-ben in­nen indult el Siskin a Moszkvai Képzőművészeti Főiskolára. Ké­sőbb a Pétervári Művészeti Aka­démián folytatott tanulmányokat. A Rozs, Fenyőfa napsütésben, Reggel a fenyvesben és a Favá­gás című híres képeibe/ n mes­ter a jelabugát övező ? egysze­rű környezetbe» készítette vázla­tait és tanulmányait. Az emíekm j/eaiiioan a művész 23 korai vászna, valamint külön­féle korszakaiból származó ta­nulmányok és képek láthatók. Külön lenemben kaptak helyet rajzai cs rézkarcai. Siskin műveinek legteljesebb gyűjteménye a mos ^v»í ^ kov Képtárban, a leningrádi Orosz Múzeumban és a k.j, -vi Orosz Művészeti Múzeumban u*» iái ható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents