Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

Ihász-Kovács Éva: MINT SÁRGA NAPFÉNY A fejőgép mellett ültem a Bárkán ülésén jobbról az elnök balról Zsófika néném s beszéltek Hosszú telünk lesz a termésátlag meg hogy a repce jól fizetett Csendes voltam Mit is szólhattam volna Kezük eres görbületén mennyi kataszter rpge forgott j A gépkocsivezetőt néztem aki a hátsó ülésen elrendezte szépen a gépet magamat néztem mit mutatok fel Ők napjaink harcának közkatonái értük kell szavakban versben kiállni akik értünk állanak gépeikkel a földek tavaszi álma fölé Ruhájuk sárga napfény Révész Béla; Gép mellett Mária görnyedt, fiatal teste fölmagasodott a gép Forrt, búgott a masina. A korai téli este borújá­fölé, keskeny háta megnyúlt, vai már odaállt a gyárabla- csontos vállai nyújtózkod- kok aja. tak gyönge alakja végzők- Mária Iankadt csipővel, kent, es mukkanas nélkül fójós hátávalj vi}snehéz ke* Arcába belefújt a táncos párja lehelete... A gép bukdácsolva zörrent. Mária kis mellén erős férfimeleg remegett... Vaspántok, vashurkok, vas­pjhent a kattogó, csörömpö- zeivel hajladozo|j motollá- léniák, egymásba robbantak... lő zajban. pék mind motolláztak. Fiatal lányok a fogan­tyúk, emeltyűk, kerekek között hajladoztak, kis pad­kákon megültek, és a fona­lak sikló kígyóit a gép bor­dáin, karjain által ügyesen vezetgették. Bomolt, morgott a munka estének orv leszállását. Mi minden tartozik egy megyei könyvtár — amely dinamikusan fejlődő munkásváros könyvtára is egyúttal — feladtai közé? Le­gyen igazi kulturális műhely: az elmélyül - ten böngésző olvasók paradicsoma, a kutatók módszertani eligazítója, a fiatalok, a kultú­ra kincseivel most barátközók számára az is­meretek bővizű forrása, a vidéki könyvtáro­sok szakmai segítője. A Balassi Bálint megyei Könyvtár a meg­tisztelő első helyre került a megyék sorrend­jét vizsgáló legutóbbi könyvtári mutatókban: a városi könyvállományban, az ezer lakosra jutó olvasók számában, és kötetszámban. Nem rosszak (8., 5., 9) a községi hálózat he­lyezései sem. Mégis, mint ahogy a múlt év­ben lezárt vizsgálatok miatt csak az alap­szolgáltatásokat sikerült biztosítani. Ahhoz, hogy a megye és Salgótarján egyik legfonto­sabb kulturális centrumának szerepkörét tel­jességgel betöltse, sok területen változtatni kell. Miben látja legfőbb feladataikat a könyv­tár igazgatója, Kaári Sándor, aki néhány hó­nappal ezelőtt, rokon területről került e me­gyei intézmény élére? — A számok bővületében nem szabad el­feledkezni az intenzív, folyamatos tevékeny­ségről. Ez nem mond ellent annak, hogy az olvasótábor bővítése, szélesítése az egyik fő célunk. De nem * csupán a kartotékok, ha­nem az igazi olvasók számát kell gyarapíta- nunk. — Gimnáziumigazgatóként és magyar szakfelügyelőként egyaránt az olvasóvá ne­velés szenvedélyes propagálójának ismerték kartársai. Üj funkciójában milyen utakat lát ennek érdekében? — Az olvasópályázatok és ezek előkészíté­se fontos. Nemrég zárult a felszabadulási ol­vasási pályázat, ami a résztvevőknek és ne­künk is sok „haszonnal” járt. Segít a köny­vek értékeinek felfedezésében, a válogatásban — az olvasás iskolája lehet, ha komolyan ve­szik. Könyvtárunk körzetéből körülbelül 900 olvasó kapcsolódott be, közülük ötszázan tel­jesítették a követelményeket. Amíg a febru­ár 2-i záróünnepségig eljutottunk, rerídeztünk vetélkedőket. Ezeken főleg szakmunkástaríu- lók versenyeztek a kézikönyvtár használatá­ban, játékos formákban; a 15 vetélkedőnek több mint négyszáz résztvevője volt Hétfő délutánonként rendhagyó író-olvasó találko­zók, könyvankétok folytak. Nekünk minden rendezvény egy lépést jelenthet a könyvtári munka nyitottsága, sokrétűsége felé, a pályá­testét... I zóknak pedig a könyvek világába. Tavaly 765 Mária megzavarodva a ke- szakmunkástanuló olvasónk volt, ami a szak- A gép bomló ^ rendjét erőt- rekelc közé kapott, és zihál- munkásképző intézet jó könyvtári ellátottság va tovább járatta a gépet. | gát ismerve szép szám! .. „ , , , zott, a gép iramával vonszo- Mária vad mozdulattal a .^°Á.J, -6Y v<J Sé~ lódott, s alázatosan szolgált, gépet az alattomos morgásba de libbenő, dacoskodó esze visszalökte... vissza-visszatért képeihez... Dalocska keringőzött a A téli estékre gondolt, a füle körül, s szemébe belesu­meleg szobákra, ahol most gárzott a férfiszempár ud­más munkáslányok gyüle- varlása... keznek, beszélgetnek, nevet- a gép acélbelét a görcs gélnek, fiatal munkások a megrágatta és felbődült... „ --------- kedvükben járnak a terem Rabgzolga_szivfa a vágyak Az esti árnyék robotoló Iá- végén zongora all, s yatsza- ma^va] Mária fölhorkarit, nyokat, lüktető gépe- raita> mosolyogva, szé­ket, a hodályos termet egy Pen , tanéra kénk ot is JÓ- darabba összenyalábolta. szagu a levegő, forognak a Izgatott kohó képe komo- párok, a keringő úgy muzsn- rodott az alkonyaiban fo- kal> röpköd, mint a szellő, nalak sietős végtelen útjáról ka majálisra mennek... porzott a hám, a szálka. Szívesen megkarolják, a Az eltűnt napsütés vissz- fülébe súgnak, és nevetni fénye táncoló, piszkos, sző- kell a bolondságokon, nyegeket rántott a lányok, a férfiak kitalálnak, hintá­* gépek fölé... zik a párja karján neki ____ M árici megcsudálta társa- fnost a szépét ^teszik, s olya gött> raCsörömpölt... ií, a forgó masinákat, az “ád^k Mária a gyűlölettől gyullad­a szavát akarják, virá* va> két gyönge kezevel be­s hőkölve a gépre meredt, mely iromba formáival, szé­les fejével, lapátoló karjá­val fújtató nagy hasával a szennyes homályba dölyfö* södött. Mária hajszolt gondolata, könyörgő ábrándossága visz- amlt sza-visszalibbent a kívánság örömeihez, de a gép zsarnok gonoszsággal csak rányöször­gépek fölött ringó porlejtő- jf’ ^ "~V" teíóAVnek. ked- levágott a gépbe... két, s bamesz almelkoda- gQt> na aa a legenynea, aea . , H ­sának nem volt célja, tár- vesen megköszönik.... A masina fol^ll^nlott, so­gya, se határa, pillantása, A .gép fölcsettent, _láncok, „ mint a restült pillangó, er- szíjak, karok és kerekek ^rt elő s mint a re-arra elsúrlódott, csak a dörrenve összegomolyogtak... tor, _ eierte Mana meB fáradtsággal bíbelődött, fe- Mária fölrémült, jét, nyakát, hátát a szívte­len fájdalom nyomta, agy- ]en erds ^eZgve] a szabá­velejének barlangjaiban al- j M forgág5a visszarántotta, vó gondolatok bóbiskollak, fej£rej lVauaira) a nehezebb csak az erőszakos, elrabolt svjiyo^ ráterhesedtek és el* pillanatnak örvendezett, ki- pihegte. száradt, szipákoló orrával, borzongó fiatal testével csak élt, lustálkodott, vendezett...' A szövőgép láncai felcső­Látványosságok nélkül Több szolgáltatás — nagyobb olvasótábor — A szolgáltatások nagyobb differenciálás Sára, a helyesen értelmezett „könyvtári ré~ tegpolitikára” is szükség van az olvasói ta­bor szélesítéséhez és a minőségi munkához. Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban? — A tájékoztatási csoport létrehozása, a módszertani csoport újjászervezése minden­nek az alapja — egyfajta belső megújulást igényel. A követelményeket magunkkal szem­ben is növelni kell, hogy ne csak közvetít­sük a kultúrát, hiszen az önművelés, a to­vábbképzés a könyvtárosoknak is feladata. A módszeres kutatás, elemzés terén -— csak egy példát említek, az ízléskutatást — szintén le­maradásaink vannak. A szolgáltatásban, az egyetemi előkészítők segítségével, a kutatás, főleg a helytörténeti anyaggyűjtés terén sze­retnénk bővíteni a már elkezdett tevékeny­ségünket. — Régi álom a zenei részleg... — Megvalósult! Év végére ígé­rik. Egy részében kutatófülkéket alakítunk ki, ott helyezzük el a helytörté­neti állományt. A zenei 'részleg audiovizuá­lis lesz: lemezjátszó, magnó, diavetítő, négy­öt program közül választhat a vendég. Sze­retnénk. ha a könyvtár egészébe szervesen beilleszkedő egységet teremtenénk. — Milyen számok jellemzik az intézményt ma? — Tavaly 125 ezer kötet, 6 306 olvasó volt. Jónak mondható a folyóirat- és periodikael­látottság: a 480 fajta kiadvány 20—25 száza­léka állandóan keresett. A közeljövőben még tovább javulhat az arány: megoldódik az oiy régóta panaszolt raktározási gondunk. Beköl­töznek Róna-bányatelepről a folyóiratok ré­gebbi kötetei. Nem kell pár napos várakoz­tatásra kárhoztatni az olvasóterem sok hasz­nálóját. Az új nyitvatartási rendünk is elő­relépés; hetente 99 órát tartunk nyitva. Eb­ből az olvasóterem 43 óra — ez a megyei könyvtárak között az egyik leghosszabb nyit­vatartási idő. Persze, hogy a szolgáltatásunk teljes legyen, hosszabbítani kell a tájékozta­tási szolgálatot, illetve biztosítani az idegen • nyelvűt. — Búcsúzóul néhány fontosabb tervükről beszéljen! — Látványos, új dolgokról nincs szó. Amit tenni szeretnénk, az a tartalmi munka javí­tását. a csöndes, mindennapi változásokat szolgálja. Az együttműködési szerződések az iskolákkal, a nyári olvasótábor, az ankétok, vetélkedők további gazdagítása, minél több munkásolvasó megnyerése a pályázatokon — ezt szeretnénk egyre javuló szakmai színvo­nalon folytatni. G. Kiss Magdolna — Vigyázni kell... Vigyáz­ol ni kell a gépre... Esteledett. ^ A műhelylámpák fukar vi- römpöltek, a kerekek, ~for- ^ázatoesággal még nem ég­gé vasak torlódva zenebo- leK­Háltak.... Mária engedelmesen jár* Mária fölrezzent lustái* tatta a gépet, lehajolt, ol- kodásából, tanult keze, mint dalt fordult, a gép fejéhez a gép többi kiírja, ujja, oda- fölágaskodott, babra ujjaival szökkent az emeltyűhöz, to- megkuszálta a fonalak rend- lórúdhoz, a fonalak rajló jét, s a húsát, hátát, ólmo* sugarai a mélységben, ma- sodó karját lihegve össze* gasságban, megnyüzsögtek. hordta, hogy a fáradtság a Mária eszét meglibbentette padkáról le ne döntse. • gondolat, a gépre vigyáz* a masina zakatolt, gyón­ni kell,' vigyázni kell a gép- gült esze, az ábrákat még re... fölhány forgatta.­Külföldi magyar évkönyvek iűukat András: Ivanov-illusztráció. Évről évre rendszeresen megjelennek a baráti országok magyar nyelvi területein azok az évkönyvek, melyek számot adnak társadalmi, irodalmi, művészeti életükről. Ezúttal is Borra megérkeztek, s az alábbiakban beszámolunk a hazai olvasóknak, kalendárium- és évkönyvkedvelőknek. Albert Antal szerkesztette Csíkszeredán a hagyományos székely évkönyvet, a HARGITA KALENDARIUM 1976. gazdag tartalmú kötetét. Két irodalomtörténeti csemegét is publikál a gondos szerkesztő. Az egyik szerzője Tamási Áron. Boldog ünnep című, költői szépségű írásában a május elsejével kapcsolatos emlékét idézi. Eredetileg a Szabad Szó 1945. május 1-i számában jelent meg. Kötetben mindmáig nem volt olvasható. A másikban Ady Endrére emlékezik a neves román köl­tő, Zaharia Stancu: ADY ENDRE A magyar pusztán bandukoltam egykor. Lédával kézen fogva Ady Endre jött szembe velem. Lédával kézen fogva jött, s azt súgta neki: Szeretlek.. .Szeretlek.. .Szeretlek... Budai kiskocsmába tértem be este. Ady Endrére bukkantam, amint Lédával poharat ürített. Lédával ürített poharat, s odasúgta: Szeretlek.. .Szeretlek.. .Szeretlek... Nemrégen temetőben jártam. Köemlék alatt Ady Endre pihent, évek óta pihent ott Ady Endre. Léda nem feküdt mellette, de ö egyre súgta: Szeretlek.. .Szeretlek... Esteledett. Az égről vörös csillag szállt alá, s így beszélt, Ady Endre sírja fölött beszélt így: Léda a mennyben vár, jer velem, velem jer, a mennyben vár Léda... Sírjában megfordult a költő, megfordult és hosszan sóhajtott: Jobb itt lent, mint a mennyországban, jobb itt, mint bármi mennyországban. Üveg borát fenékig itta, kiitta, s ismét elszenderült trónján. Az angyal meg visszaröpült az égbe, s nem is tudom, sírt-e vagy örült-e, nem, nem tudom, sirt-e vagy örült-c. De én helyében örültem volna. (Szemlér Ferenc fordítása) Kolozsvárott látott napvilágot Létay Lajos szerkeszté­sében a rangos irodalmi almanach, az UTUNK ÉVKÖNYV ’76 mely ezúttal kizárólag a nők nemzetközi évéhez kapcsoló­dik. Így ír Létay Lajos A legszebb igékkel. .. című beveze­tőjében: „... A nagy alkalom voltaképp már meglevő szer­kesztői elvet véglegesített: a nőkről szóljon évkönyvünk, -örök úti társainkról", társainkról gondban és örömben, mondjon el szerelmet, szeretetet, hálát, nagyrabecsülést, ne­kik írjuk, s ha lehet — éppen ők szóljanak magukról jelen évkönyvünkben. .. Hadd idézzem mindezekre — írók, szer­kesztők mentségére! — Sütő András levelét: »E néhány sor­hoz most ünnepi komolyságot öltök — tréfa nélkül — a megértésedet, a kolléga megértését kérve. Ex abrupto: nem tudom megírni... egyszerűen képtelen vagyok rá. Miért? Mert sokesztendős dolgaim alján, a mélyben ért a fölkérés, mert folyton felbukkanok belőle, elvesztegettem rá drága hajnali órákat, és semmi elfogadhatót nem bírtam produ­kálni. Olyat, ami legalább nekem tessék...«” „Az örök női vonz és felemel” címmel közli az Utunk Évkönyv román költőnők verseit Franyó Zoltán fordításá­ban. A szülőföldről szóló vallomások adták az alapját az új­vidéki MAGYAR SZÓ NAPTÁR 76 terjedelmes kötetéhez, melyben a Kalapis Zoltán szerkeszté­sében közrebocsátott gyűjteményben vajdasági magyar anyanyelvű írók, költők szólalnak meg. S hogy milyen ben­sőséges érzéssel, mennyi ragaszkodássl emlékeznek a vajda­sági magyar írók a szülőföldről, példaként ideírjuk a meg- rendítően bensőséges sorokat, kiragadva Szűcs Imre Hét­köznapok gyönyöre című írásából: „Hogy miért szeretem szülőfalumat, Udvarnokot? Minél ritkábban járok haza, annál kevésbé értem. Mert ha azt mondom: dolgos, jó kedélyű, becsületes embereiért, nyom­ban felötlik bennem, hogy Kanizsán, Zentán, Belgrádban vagy Budapesten is találkoztam ilyenekkel; ha meg a mind­össze 1300—1500 lélekszámú falu varázsát keresem, akkor is be kell vallanom, hogy döngölt falú, fehérre meszelt há­zakat, búzával, kukoricával, napraforgóval, cukorrépával be­vetett földeket másutt is láttam, bár májusig — talán az egész környéken — nálunk a legszebb a határ. Ilyenkor minden dús és haragoszöld, mint az erdő, a magántermelők és a szövetkezeti tagok is nagy hozamról, kánaáni bőségről álmodnak — de aztán, ha -beállnak az aszályos hónapok, egyszeriben felperzselődik itt minden, s ameddig csak a szem ellát, kórót zörget a szél.. Idézhetnék tovább a vajdasági magyar írók. költők val­lomásait a szülőföldről, melyek mind egyforma lanton szól­nak: eggyé Váltak azzal a drága földdel, mély életük első lépéseit megőrizte, s ezt az együvéválást soha meg nem ta­gadták. Ezt tanúsítja a Magyar Szó Naptár 76-os kötete. Révész Tibor NÖGRÁD = 1976. február 15., vasárnap I « »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents