Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-11 / 35. szám
» TALÄN PILLANATNYI elkeseredés mondatta ki Ponyi Józseffel, a salgótarjáni öblösüveggyár C-kemencéjének meósával a címben említett gondolatot? — Nem akartam én ezt a beosztást elvállalni. Annak idején csak helyettesítésre ugrottam be, s aztán itt is ragadtam Pedig jó néhányszor kértem a párt, a szakszervezeti és gazdasági vezetőket: tegyenek máshová. — Ök azonban kitartottak amellett, hogy én alkalmas vagyok erre a fontos posztra. Az igazsághoz tartozik, hogy betegségem is késztetett a jelenlegi beosztás elfogadására. 1936-ban kikosként kezdtem az üveggyári munkát, s amíg meósnak nem kerültem, az- idő alatt tönkrement a lábam. Annyi víz volt benne, hogy negyedóráig is alig bírtam ki a kemencénél. Ennek ellenére, ha még egyszer újra kezdeném, nincs olyan pénz, amiért elvállalnám mostani beosztásomat — Nehéz? — Azt nem mondhatom. — Hát akkor ? — Nagyon háládatlan! Addig nincs baj, amíg azt nem mondom: selejt, nem mehet tovább. Mihelyt kimondtam, én vagyok a világ legrosszabb embere. Kevesen vannak a kemencénél, akik elismerik, hogy időnként hibáznak, se- lejtet is gyártanak. Ha' meg átengedem a selejtes terméket, akkor a vevők reklamálnak a gyár vezetőinél. Ök pedig engem vonnak felelősségre. Jogosan! Pedig elhiheti, amit lehet én is megteszek. Megértem őket, mert ők is pénzből élnek, én is sokáig dolgoztam a kemencénél, s nekem sem volt mindegy, hogy mennyit keresek. Ők is úgy mennek haza, hogy jót gyártottak, megvan a pénSalgótar jártban is A hazai és a külföldi — elsősorban a környező szocialista országokból érkező — művészek számára az idén is megnyitják kapuikat a Magyar Képzőművészek Szövetségének nyári és őszi táborai. Nagyatád fogadja az első vendégeket: ide azok a szobrászok érkeznek, akik a fa megmunkálásának mesterei. Siklós, a hazai kerámiaművé- •zet „Mekkája”, az idén — a volt ferences-kolostor műemléki feltárása és restaurálása miatt — csak a magyar művészek kisebb _ELMŰLT_ egy negyedszázad és minden ami volt, megváltozott. A Káprások alatt az ősi lápot megcsapolták és felszántották. Életet jelentő gyep virul rajta. A Rekettyésről is engedik útjára az ott rekedt vizet. Telt gulya tanyázik az ipolyi réten, amikor eljön a tavasz. Erőt sugároz magából a szé- csényi határ, amely a Cserháttól a Fehér-hegyig, onnan a folyó párjáig szélesedett. És gépek, és gépek, a legkorszerűbbek, szelídül a föld munkájuk nyomán, amelyet az ember irányít, a negyedszázadban újjászületett földművelő ember. Ahogyan mondják; a huszonöt évvel ezelőtti 100—120 ember helyett 20—22. Munkával teremtették meg ami van. szép és jó, az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő szécsényi közös gazdaságban. Minden megváltozott ami volt valahha is. Maga Jászberényi Pál is, aki huszonöt esztendővel ezelőtt negyedmagával egy tábla földet szakítva maguknak, kapával, néhány igással, pár darab tehénkével elindultak a közös gazdaság megteremtésének nehéz, de teljesen új paraszti világot teremtő útján. Megváltozott, mert szikkadtabb lett a teste, barázdásabb az arca, ritkultabb a haja is. Egy viseletes táskában a hivatala, amely mindig a hóna alatt, és hol a Herminán, hol az Aranyoson, vagy a Fehér-hegy alján tűnik fel. de mindig ott. ahol éppen szükséges a‘ jelenléte. Minden zük, s aztán arra jönnek be, hogy sok a seleit. Ez töriént pár nappal ezelőtt, amikor 730 termékből 338 volt a selejt. Szóltam Domonkos Zoltán üzemvezetőnek. Az egyik segéd pedig azt mondta: — El lehetett volna kerülni, ha az éjszakás meós időben szól Nem tette, hanem elengedte. Én viszont nem! Amikor éjszakás vagyok, akkor nem sokkal a kezdés után, májd 11 órakor megnézem, milyen a termékek! minősége, betartják-e az előírásokat. Utána észrevételeimet közlöm a művezetővel, vagy' elmegyek a brigádvezetőhöz. Vannak akik az észrevételeket tudomásul veszik, megfogadják, s kijavítják a hibát. Mások meg... NEM AKARJA kimondani, de nemi unszolás után mégis csak elmondja. Szavaiból kitűnik, hogy egyes munkások meggondolatlanul, sértő szándékkal, durván,. magukról megfeledkezve azt hiszik, hogy nekik mindent szabad mondani, büntetlenül, következmények nélkül. Es mi történjék azzal, aki a selejtet más nyakába, a meóséba akarja varrni, aki rossz munkáért is pénzt akar, aki azt hiszi, hogy a fogyasztók pénzéért azt ad, ami neki tetszik? Aki elfeledkezik arról a kötelezettségéről, miszerint csak kifogástalan terméket szabad gyártani, s csak ezért jár a fizetség. Az ilyen emberek önmagukkal szemben végtelenül igénytelenek, másokkal szemben viszont magasra emelik a mércét. — Van olyan brigád, amelyikhez akkor se megyek, ha selejtet gyártanak. Csak a művezetőjüknek Petries Ká- rolynak szólok. Ez a kollektíva mondja, ha valamit szóvá teszek: nekem semmi se j 5. Ez persze nem igaz! Domonkos Zoltán üzemvezető és Bauer Gyula főművezető tanúsíthatja. hogy amit Ponyi József seleünek tart, az csaknem 100 százalékban úgy is van. Egyébként a selejtes terméket addig nem olvasszák be, amíg a hibát elkövetők saját szemükkel meg nem győződnek mulasztásaikról. A jó munkára felhívó, baráti segítő szándékú szót Tar Tibor és König Lajos brigádja megfogadja, ök valóban átérzik és tudják is, hogy a meós, ha valamilyen hibát szóvá tesz, az ő érdekükben teszi. — Nem, nem viszem haza a munkával járó gondokat, bosszankodást, és idegeskedést. Amikor megbántanak egy óra kell amíg megnyugszom. De nem baj, már csak három hónap van hátra a nyugdíjig. Addig kibírom. Hogy lesz majd ezután? Attól függ, miként alakul feleségem egészségi állapota. Ha netán nem tudna dolgozni, akkor valószínű megtoldom az aktív munkaidőt. — Ez utóbbi ellentétben van korábbi véleményével 1 — Valóban. Csakhogy a szükség igen nagy úr... Ha továbbra is marad, akkor sem cselekszik másként mint eddig, mert azt tartja: amit az ember elvállalt, tegye jó szívvel, jó szóval, szorgalommal, becsülettel, még akkor is, ha a jó szándék sokszor értetlenséggel, esetenként durvasággal találkozik. NEKI VAN IGAZA, mert ő képviseli igazán a közösség érdekeit! A selejtgyártók.nak pedig tudomásul kell vermi- ök a minőségi követelmények növekedését. Akár tetszik, akár nem, a technológiai előírásokat be keli tartani. Elsősorban az ellene méltatlankodóknak. V. K. Nemzetközi képzőművész tábor csoportjának nyújt lehetőséget munkára. Kecskeméten a tűzzománc technikát alkalmazó művészek cserélhetik ki tapasztalataikat: a magyar-szovjet együttműködéssel létesült alkotóműhely idei témája az lesz, hogy miként lehet a házgyári építkezéseknél alkalmazni ezt az újszerű tetszetős képzőművészeti technikát. A festők és grafikusok több alkotótáborban is kicserélhetik tapasztalataikat. műhely gondjaikat. A hazai és a környező országokban élő magyar nemzetiségű művészek találkozója teremt kedvező feltételeket például a nyíregyházi alkotótábor. Salgótarjánban pedig magyar, szlovák, lengyel és szovjet festőknek, grafikusoknak otthont. A nyugat-magyarországi Velcpen ősszel magyar textilművészek találkozna'*”. Ez iránt a tábor iránt máris élénk külföldi érdeklődés tapasztalható, amint a Hortobágyi nemzeti Parkban működő Xestőtábor is rangot vívott ki határainkon túl. Ide eisősorban a tájfsstészet iránt vonzódó alkotók látogatnak el. AKARATUK SZERINT... megváltozott a szécsényi közös gazdaságban. Jászberényi is, csak egyben maradt olyan, mint negyedszázaddal ezelőtt: a szolgálattételben. Meddig bírja? Ameddig élet van benne! önmaga így vall erről. — Életünk a föld, azért vagyunk.,.. —, s hangja száraz. Elfárad már, hiszen a múló evek egyre jobban ránehezednek testére. A negyedszázad során átélt fordulatok megviselték idegrendszerét. Otthon, a csurgói házban, ott rakódnak le benne kavargó gondolatai, hogy másnapig pihenjen. A családi meleg, az egymás iránt áradó szeretet, a gondot feledtető könnyű percek övéi körében, felfrissíti szellemét. testét, a következő napi munkához. Jászberényi Pálnak, a szövetkezet hűséges tagjának éltetője a tenniakarás. A negyedszázadon keresztül végzett munkája bizonyítéka ennek. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a Fehér-hegyi téglagyárból hazafelé tartott, már várta őt —. nyugodjon békében — Varga Pali, akivel együtt élték a cselédember életét és letek a felszabadulás után újonnan földhöz jutottak. Ott azon a negyedszázaddal ezelőtt lezajlott beszélgetésért született meg az elhatározás: az ország más községének példájára Szé- csényben is megalakítják a közös gazdaságot! Valter Pál, és Babcsa Mihály csatlakozott hozzájuk, és a szövetkezés kezdetét Szécsényben attól a naptól kezdve jegyzi fel a történelem. Jászberényi Pál soha nem gondol az ezt követő évekre csalódással. Ellenkezőleg. most negyedszázad után is ezt mondja. — Az évek viseltek meg, nem a munka. Pedig keményen kellett helytállni, hogy a figyelő tekintetek fényétől soha sem maradjanak árnyékban. A kezdeti sikerek, amik feledhetetlenek maradnak mindörökké: az első zsák tiszta búzát, a kenyérnekva- lót, a kenyeretlenségben felemelő érzés volt kicsépelni. Aztán az igával megdolgozott földben termett cukorból kijáró részt a saját kamrába tenni. Az első. közösen feit zsétár tejet a tejre szomjazó gyermekeknek kimérni. A nevesebb földművelő embeA MEGYEI pártbizottság ötéves gazdaságpolitikai irányelveiben megfogalmazták: a Nógrádi Szénbányáknál a melléküzemi tevékenység szelektív fejlesztése a fel' adat. A meglevő kapacitást kívánatos fokozatosan átállítani az iparági, a bányászati igények kielégítésére. Hol tartanak ma a Nórgádi Szénbányáknál? Milyen elképzelések, lehetőségek vannak? Mire lehet számítani például az idén a nagybátonyi gépüzemnél? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel a vállalat termelési koordinációs osztályvezetőjét, Adorján Henriket. — A nagybátonyi gépüzem tavaly a tervezett 150 millió helyett 170 milliós árbevételt ért el.. Valamelyest növekedett a bányászati jellegű munkából származó árbevétel, elérte a 12 milliót. Ebből beruházási munkáink több mint hat és fél milliót jelentettek. Ezenkívül több mint ötmilliós értékben gyártottunk önjáró biztosítási elemeket, pán- célpajzs-alkatrészeket, és egyéb kisebb megrendeléseink is voltak. — Az idén már többre számítottunk. Emiatt az egyéb megrendelésekkel, illetve szerződéskötéssel vártunk. Tavaly például jelentős kooperációnk volt a csepeli csőgyárral, ezt csaknem teljes egészében megszüntettük. A bányászati igények erre az' évre csak 16 millió forint árbevételt jelentenek. — Több bányászati termék gyártásáról szó volt tavaly is. Ezekből mi valósul meg az idén? — Valóban igaz, hogy szó volt függős ímipályák hazai gyártásának megvalósításáról. aknarakodó berendezé sek készítéséről. Ezenkívül csilletováobitó berendezések sorozatgyártáséról. Ezek közül csak a pajzsaíkatrészekre kaptunk megrendelést a tavalyi ötmillióval szemben tízmilliós értékben. Saját beruházási munkák mintegy kétmilliót jelent Bányagép-alkatrészekből az Országos Bányagépgyártó Vállalat megrendelésére egymillió forint értékűt gyártunk. Csilletovébbító berendezést is készítünk tíz darabot. Ez csak kétmillió forint értékű. Gyártunk még egyéb szállítóberendezés-alkatrészeket js. Egyetlen bányászati igényt sem utasítottunk vissza — válaszolta Adorján Henrik. vőre és milyennek tartja az előkészítést? — ELKÉPZELÉSEINK vannak, hiszen számtalan bányászati jellegű munkát el tudnánk végezni, ami gép és vas- szerkezetgyártást jelent. Énhez természetesen időben kellene ismernünk az igényeket. hogy fel tudjunk készülni a gyártásra. A bányászati igények általában nagyon rövid határidőt jelölnek meg a szállításokra. Ez nehezíti a munka gazdaságos megszervezését, a felkészülést. Ilyenre az idén is számítunk. — A gépüzemnek az idén 173 milliós árbevételi tervet szabtak meg a tavalyival azonos létszám mellett. Milyen gyártmányokból biztosítják? — Elöljáróban megemlíthetem, hogy már tavaly sem volt a gépüzemnél gazdaságtalan termék. Szabad kapacitásunk gyakorlatilag nincs. Az eddig jól bevált gazdaságos termékeket gyártjuk idén is. A KIPSZER megrendelésére vasszerkezeteket. Jól fizető termékek ezek. A Ganz Villamossági Művek részére tovább folytatjuk a pólustekercsek gyártását és a vasszerkezetek előállítását. Ezek megfelelő sorozatnagyságú, gazdaságos termékek, megvan hozzá a több éves begyakorlottság is. Exportra bérmunkában gyártunk tekercseket. A tavalyi hétmillióval szemben tíz és fél milliós nagyságrendű lesz. Ezenkívül a Budapesti Közlekedési Vállalat tönkrement villamos motorjait javítjuk, ami ugyancsak gazdaságos munka. Ebben is sok tapasztalatot szereztek a gépüzem dolgozói. — Hogyan kívánják biztosítani az idén a hatékonyság növelését, a gazdaságosság javítását? Milyen tartalékokat lát a további fejlődés érdekében? — ÜGY GONDOLOM a 173 millió forintos árbevételi terv minimális igény az üzemmel szemben. Többre is képes, és a többletet elsősorban a bányászati igények, vagyis az időközben megérkező megrendelések kielégítésére akarjuk fordítani. A tartalékot elsősorban a munkaidő jobb ki* használásában, a termelés alapos előkészítésében látom. A telephelyen kívüli munka jobb megszervezésében is sok még a tartalék. Ezenkívül az anyagellátás javításában, Bizakodva nézhetünk a jövőbe. Bányagépek, bányai eszközök gyártására nagyobb arányban szeretnénk felkészülni. Erre megvan az akarat, azonban önmagában még kevés — fejezte be a beszélgetést Adorján Henrik osztályvezető. B J. reknek a közös gazdasághoz való vonzódását felcsillanni látni abban amikor Varga Jancsi, a középparaszt, igájával elment segíteni a mindig testvérének tudott szövetkezetbe tömörült szegényebbeknek. Azán sorakoztak a zsellérek, a többi középparasztok, hogy megterem isék az országban is elismert közös gazdaságot. És újjászületett a földművelés Szegényben. Az út nem volt egyenes. A megrázkódtatások nem kerülték el őket sem. Az ötvenes évek ellenforradalmi viharában aiig maradtak, de olyanok. mint .Tászberénvi Pál és a többiek, akik, alapították a termelőszövetkezetet, maradtak. A támadással bátran szembenéztek, és dolgoztak, mert a munkát tartották a legfőbb erőnek, amellyel ellenfeleiket legyőzhették. És legyőzték! A szövetkezet megmaradt, ö, az alapító, aki legilletékesebb megítélni a történelmüket. — Ennél is nehezebb volt, amikor már erősnek éreztük magunkat, és gazdasági csődbe jutottunk. ELÖLRŐL kezdték az életet. Mert onnan kellett kezdeni, hogy szövetkezetük, amely oly sok áldozatot kért már alakulásától tőlük, fennmaradjon, és az embert szolgálja. Elmúlt egy negyedszázad és minden ami volt javukra megváltozott. Mert ők. az emberek, ígv akarják. Bobál Gyula Légből kapott nitrogén A modern technikát nem nélkülözheti a mezőgazdaság. Nem belopózott a repülőgép a traktor, a kombájn mellé, hanem szükségszerűen, a szakemberek tervei alapján veszik igénybe segítségét. Megyénkben több gazdaság kihasználja a helikopterek, repülőgépek nyújtotta szolgálatot. Főleg a kártevők elleni küzdelemben, a permetezésben és a talajerő visszapótlásában, a műtrágyázásban hasznos segítőtársak. Gazdaságosságukat a számviteli szakemberek, eredményességüket a növénytermesztők, a gazdaságok tagjai és alkalmazottai bizonyítják. Képünkön: az őrhalmi termelőszövetkezet területe fölött száll a mezőgazdasági repülőszolgálat egyik permetezőgépe, s szórja az értékes nitrogén tartalmú műtrágyát. A szövetkezet esztendők óta foglalkoztatja idény jellegűen a repülőgépet a talajerő visszapótlására. — kulcsár — NÖGRÁD ~ 1976. február 11., szerda ti !
