Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

Képernyő előtt Egy giccs és más semmi Megszerettük, — még a muzsika iránt kevésbé fogé­konyak körében is népszerűvé vált a televízió időről időre jelentkező programja, a Tv Zenés Színháza. Eddigi pá­lyafutása során jó néhány igé­nyes vállalkozásának lehet­tünk önfeledt nézői, hallga­tói. Megszólaltak a zenés szín­ház keretében a vígoperák kisremekei mellett olyan klasszikus nagyoperettek is, mint (többek között) Huszka Jenő melódiadús Bob hercege. Nos. a Tv Zenés Színház legújabb, múlt szombati je­lentkezése meglehetős csaló­dást okozott két vonatkozás­ban is. Elsősorban a műsorvá­lasztást illeti a jogos kritika, másodszor pedig az előadás minőségét. Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi... című, úgy­nevezett zenés vígjátéka egyik sikerdarabja volt a harmin­cas évek operettszínpadának. Eri Halász szövegkönyve bu­gyuta történet volt már szü­letése idején, az ügyes kom­ponista, Eisemann Mihály dallamos számai azonban fe­ledtették a librettó fogyaté­kosságait; azt, hogy színpadi iparosmesier munkájával állunk szemközt. Ezért érthetetlen, hogy ez a semmitmondó szerelmi fér- celmény, ez a velejéig kispol­gári szemléletű, annak élet­vitelét propagáló „mű” most a zenés színház programjá­ban helyet kaphatott. Mert — állapítsuk meg — ezúttal még a muzsika sem indokolt semmit. Eisemann zenéjé­nek valóban akad két-három ismerősen. kellemesen csen­dülő régi slágere, ezek mű­sorba iktatása kedvéért azon­ban kár volt az értékes mű­soridőből több mint nyolcvan percet elpazarolni, arra érde­mesebb témától elvenni. S tekintettel, hogy zenés já­tékról van szó, úgy gondoljuk, ilyen esetben nem feltétlenül a „leghangtalanabb” színésze­ket kellett volna egyebeválo- gatnia Kalmár András rende­zőnek. A szereplőegyüttes tag­jai: Darvas Iván. Benkő Gyu­la, Káldy Nóra, Sztankay István. Csákányi László, Ben­kő Péter, Detre Annamária, ugyanis egytől egyig kitűnő művészek, csak éppen leg­többjük még azzal a minimá­lis énekhanggal sem bír, ámi a muzsika támasztotta. túl­zottnak egyáltal nem mond­ható igényt valamelyest is megütné. A legnépszerűbb dalbetéteket nagyobbára re- ci tatív módon tolmácsolják, akkor pedig hol a „zenés szín­ház?”. Kár alább adni az igényt ezen a színpadon a jó hagyo­mányok után, s egyenesen kárhoztatandó cselekedet ez olyan esetben, amikor még az ajánló műsorelőzetes szerint is „egy izig-vérig polgári ze­nés vígjáték”-ról van szó. A műsorhét egészére —sze­rencsére — nem a bosszanko- dás volt a jellemző, — ha vál­tozatosságra. tartalmi gazdag­ságra nézve nem is a legdú- sabb hetet tudhatjuk magunk mögött. Maradandó élményt kap­tunk szerdán a Csehov-novel- lák alapján készült Névnap című televíziójátékban, Cse­hov ember- é6 lélekismereté- ről már szinte csak közhelye­ket lehet mondani. Időtálló érvényű éraelmek, indulatok apró rezzenésekig hitelesen ábrázolt alakok töltik népesítik be a csehovi világot ebben a történetben is. amelynek fő­hőse Olga; Bodnár Erika, és Dmitries: Kozák András volt. Bodnár Erikát, még mint a szolnoki színház tagját, né­hány éve már láthattuk Cse- hov-drámában, a Sirály cím­szerepében. Most is remekelt, bizonyítva, igazolva, hogy szinte predesztinált a nagy orosz klasszikus sápadt hősnő szerepeire. Mellettük Máriás- sy Józsefnek, Békés Ritának, Pécsi Ildikónak, Horesnyi Lászlónak és Gyulai Károly- nak jutott hálás feladat a té­véjátékban. A csütörtöki adásnapnak két számottevő eseménye volt. Ekkor láthattuk azOszt- rovszkij-regény alapján ké­szült, Az acélt megedzik cí­mű, nagyszabású, szovjet filmsorozat lenyűgöző, harma­dik részét, és érdeklődéssel követhettük nyomon a Szín­házi album keretében a fővá­rosi és vidéki színházak leg­frissebb eseményeit, készülő­déseit. A műsor két házigaz­dája. Bányai Gábor és dr. Vá- radi Gvörgv ezúttal is figyel­mes vendéglátónak bizonyult, hogy „étvágyunkat” hiányta­lanul kielégítse. Jól szórakoztunk pénteken Wolfgang Kohlaase és Rita Zimmer: Hal négyesben című kétrészes vígjátékán, amely tulajdonképpen rendkívül szellemes krimiparódia. A József Attila Színház előadá­sában a rendező Benedek Ár­pád is a játék e tendenciá­ját igyekezett erősíteni az éne­kes-narrátor funkciójában. Az együttesben Szemes Mari, Kállai Ilona, Örkényi Éva, Bodrogi Gyula és narrátor­ként Káló Flórián jókedvű ko- médiázását élvezhettük. A vasárnapi műsorból mél­tó megemlítésre a Kosztolá- nyi-regény nyomán 1963-ban készült Pacsirta című film reprize, mellyel annak idején Páger Antal Cannes-ben el­nyerte a legjobb férfi alakí­tás nagydíját. Számok és tények a szovjet Ä Szovjetunióban az utób­bi két évtizedben 32 millió­an érettségiztek. A szovjet­hatalom évei alatt összesen 16 millióan szereztek közép­fokú szakképzettséget, 10 mil­lióan felsőfokút. X A Szovjetunióban 5890 szakmunkásképző intézet és szakiskola, 4286 szakmai kö­zépiskola és 848 felsőfokú is­kola működik. X A szovjet felsőfokú oktatá­si intézményekben 4,8 millió diák tanul, több mint 400 szakon. A Szovjetunióban 10 ezer lakosra 188 főiskola jut. Ez sokkal több mint a fej­lett kapitalista országok azo­oktatásról nos jellegű adatai. így példá­ul Angliában ez a szám 89, az NSZK-ban 70, Olaszor­szágban 120, Japánban 134. X 4,5 millió szovjet fiatal szakmai középiskolában ta­nul. 500 különböző szakmá­ban kapnak képesítése. Mint­egy 300 000-en szovhoztech- nikumokba járnak. Több, mint 3 millióan szakmunkás- képző intézetekben tanulnak. X A Szovjetunióban az álla­mi oktatási formák mellett a szabadegyetemek társadalmi oktatási formája is megta­lálható, jelenleg mintegy 34 ezer ilyen egyetem működik, ahol 8 millió ember tanul. A Szovjetunióban 52 nem­zetiség nyelvén folyik az ok­tatás. X Minden negyedik szovjet könyv tankönyv. Az általános iskolai tankönyvek 63 nyel­ven jelennek meg. X 300 000 könyvtár áll a la­kosság rendelkezésére, ahol évente 3,5 milliárd könyv kerül az olvasók kezébe. X A Szovjetunióban 200 mo­dern iskolatípusterv van for­galomban. A sivatagos és a távoli északi területek is­koláinak terveit úgy készíteti ték, hogy azok. maximálisan figyelembe veszik az éghaj­lati tényezőket. KEREKES IMRE: EGY VAK™ TÖRTÉ (KISREGÉNY) .21. Nem nagy szám ez a Ra- mazuri csak a főnök miatt tartunk ki, jó fej, eddig még akármilyen babával jöttem, mindnek azt mondta, kis­asszony. Megjött ma a Kele­men és a Weisz is, barnák és soványak, mint a kémény­seprő keféje. Mit tesz egy nyár, már olyanok, mint a férfiak. A Lakingertől vi­szont úgy érzdfn magam, mint aki lebukott. Eszembe jut a suli. Itt van a láthatá­ron. Az Angéla is megjelent, fogja a kezem, visz magá­hoz. Meredek ügy. Ahogy a lakásba lépünk, mondom ne­ki, hogy minden nagyon mo­dern, a képek a falon, meg minden. Vacsorát készít, sört iszunk. Semmi izgalom, közli velem, hogy helyezzem ma­gam kényelembe. Sokszor magam sem értem, mitől ide­gesek a mamák. Még néhány nap, és már mindenki hazajön. Szóval, minden alakul, de semmi vál­tozás. Van még egy nagy es­ténk, ez a nyár is véget ért méghozzá abban a pillanat­ban, ahogy kinyitják a suli­ajtót. Felhők mindenhonnan. Légáramlás északról. hirte­len lehűlés, az egész föld­golyó egy hűtőszekrény. Ak­kor hűl ki, amikor akarják. Kinyitják a sujiajtót, onnan árad a hideg. Ezt miért nem jelenti a meteorológia? Van mé^ egy nagy esténk, rohan elöl a Mezei, ez a Zor- ba pofájú, meg az a lány, aki az emeleti ablakból küldi a radarjeleket. Valami meg­szállt bennünket, valahol ta­nítják ezt a rohanást, csak azt tudnám, mi hajtja az em­bert igy este. Délelőtt csak unatkozni lehet. Jelen min­denki, aki már hazajött. Van iram. nagy a hangulat, de az mindig csak úgy magától jön. Nekivágunk a pusztaság­nak, mert ilyen ez a város, rosszul világított mellékut­cák, pislogó neonok, füstös presszók, a mozikban ócska előcsarnokok, itt teremnek té­len a huligánok, akik nyáron kivirágzanak a téren stoppol­ják a parkok padjait, pum­pálnak a lábukkal, mélyen a zsebben keverik a fillért. Jön­nek nyomukban a részegek, a lumpenek, a börtönviseltek, az eltévedt lányok, az URH- s kocsik, a mentők, a fekete- j fuvarban lapulók. az ittas ve­zetők, a szívbetegekhez . ro­hanó orvosok. Van még egy esténk, és most nekivágunk 4 NÓGRAD -1976. február 10., kedd Üvcgcsiszolók műhelyében Formás, nagyon szép da­rab valamennyi. A finom vo­nalú, karcsú szár végén a csiszolt virágmintákkal éke­sített kehely pompázik. Bo­rospoharak — Nemrég kezdtük el ezt a fajtát csinálni — mondja Dembrovszki Károly —, nyu­gatnémet megrendelésre. Nézze meg közelebbről is! Ugye milyen mutatósak? Amióta beléptem salgótar­jáni öblösüveggyárnak ebbe a termébe, az üvegcsiszolók birodalmába, azóta szüntele­nül a gyönyörű, míves kely- hekre terelődik a figyelmem. — Valóban mutatósak — is­merem el szóban is. — Mió­ta foglalkozik a készítésük­kel? — 1942-ben jöttünk a csa­ládommal Salgótarjánba, s akkor itt helyezkedtem el, ebben a gyárban. Kitanultam az üvegcsiszoló-szakmát és azóta csinálom. Dembrovszki Károly, a Sza­badság Szocialista Brigád he­lyettes vezetője a hűséges emberek körül való. Nem szereti a fondorlatos munka­helyváltoztatásokat, a jövés­menést. Gondolja meg az em­ber jól a választást, és ha döntött, akkor ott álljon helyt, a legjobb tudása és képessé­ge szerint. Népes brigád a Szabadság; harminckét tagja van. Zö­mében húsz-egynéhány évesek. Ebből az életkori hasonlóság­ból is következik, hogy jól megértik egymást a munká­ban és azon kívül is. Rend­szeresen meglátogatják a kis­mamákat, segítik egymást a házépítésben. Termelési ter­vüket 122 százalékra teljesí­tették.. Mindezek a vonások hűséges jellemzői a kollektíva erkölcsi, emberi-közösségi ere­jének. — Szívesen vállaljuk a fela­datokat — mondja Horváth Ferenc —, mert azok a mi érdekeinket is szolgálják. — A kulturális feladatokat is szívesen vállalják? — kí­váncsiskodom. — Azokat is. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni. Mozilátogatás, kiállítások megtekintése szerepel a válla­lásunkban. — Teljesítették? — Kétszer voltunk közösen kiállításon., Az üvegipari be­mutatót néztük meg, és egy grafikai kiállítást, már nem emlékszem pontosan, hogy kiét. — Könnyű, vagy nehéz volt összehozni a brigádot? — Könnyű. Általában kí­váncsi volt mindenki. De tel­jes létszámban együtt azért sose tudunk összejönni. So­kan vagyunk, sok a vidéki, a családos ember. Nekem is két családom van. Hiányolják az embert, ha nincs otthon. Szóval ilyen okok miatt in­kább azt próbáljuk elérni, hogy külön-külön, a család­dal, vagy a feleséggel járja­a nagy, széles utcáknak, a pasasok nézik a magányos nő­ket, a fényes kirakatok előtt. Átrohanunk a hídon, lelógat­juk a fejünket a korlátról, benn a folyóban fürdik a sö­tét, világítanak a part fé­nyei, mint egy modern lakás lámpái. Akárhogy csináljuk, jó ez az este. Még egyszer körberohanjuk az éjszakát, bevágódunk a talponállóba. Aztán azzal fejezzük be a napot, hogy kikötünk a hi­vatalomnál. A parkon át ke­resztben suhan egy árny, az Elvi Salamon, a bokrok azon a részen alaposan megnőttek, olyan rajta az orkánkabát, mintha saját árnyékát horda­ná. Az öregék is befutottak. Megnőttél, mondják nekem. Nekik én ezt nem mondha­tom. Semmit nem mondha­tok. Az öreg egészen meg­őszült, jól áll neki, az anyám­nak pedig valahogy egész más lett a járása ebben a midi­szoknyában. Otthon is úgy megy, mintha a víz partján húzná a csíkot. Családi fotó. (Folytatjuk) nak el az emberek moziba, színházba. — De régen is voltam szín­házban — gondolkodik el Nagyfalusi János. — Nem is tudom mikor volt, csak a cí­mére emlékszem: Macskajá- ték. — Es annyira nem tetszett, hogy a későbbiekben elment az egész színházba járástól a kedve? — Nagyon is tetszett. Csak aztán úgy alakultak a csalá­di körülményeim, hogy már nem juthattam el olyan köny- nyen és inkább nem mentem. Két kicsi gyerekem van, nem mozoghatunk tőlük. Otthon szórakozunk. Olvasgatok, té­vézek. — Nekem is javarészt csak erre futja az időmből — jegy­zi meg a másik kétgyermekes fiatalember. — De nagyon szeretek olvasni. Általában mindent, főként azonban tör-' ténelmi műveket. Most fe­jeztem be a Madridi napló olvasásást. Nagyon lekötötte 'az érdeklődésemet. A Szabadság Szocialista Bri­gád az öblösüveggyár egyik legjobb kollektívája. A ter­melésben, a társadalmi mun­kában mindig lehet számítani rájuk. Kulturális téren gond­jaik általánosnak tekinthetők. A legtöbb szocialista brigád hasonló gondokkal küzd. A gyár tömegszervezeti, politikai vezetésének kellene olyan módszert, kulturális progra­mot kidolgozni, amely alap­vető változást hozna. Mert a kultúra', a művelődés ma mar nem kevesek különös szen­vedélye. hanem fontos politi­kai, társadalmi ügy. (ok) Mai tévéajánlatunk 17.55: PERGŐ KÉPEK Amatőr filmesek műsora. Még tavaly pályázatot hir­detett a Magyar Televízió közművelődési főosztálya és a Népművelési Intézet — amatőr filmesek részére. A pályázatra 35 munka ér­kezett, amelyet szigorú zsűri bírált el. S most az ered­ményekről hallhatunk és lát­hatjuk az első helyezett kis- filmeket és megismerkedhe­tünk alkotóikkal is. A hat legjobbnak ítélt amatőr film eredetiségével, ügyes téma- választásával és filmszerű megoldásaival érdemelte ki, hogy a tévé nyilvánossága elé kerüljön. Képünkön: Február 10. kedd, 22.05: Dulcinea (spanyol—olasz film). Uj úttörővasút, ajándék az idei láborozóknak Az idei nyáron nem keve­sebb, mint 140 kisdobos és úttörő tábori zsivaját vissz­hangozzák erdők és mezők: hazánk legszebb hegyvidékein és a tavak mentén a csapa­toknak több mint a fele, kö­rülbelül 2500 úttörőközösség ver sátrat Amint a Magyar Úttörők Országos Szövetségének ille­tékesei elmondták, sok-sok születésnapi ajándék bővíti a táborozási lehetőségeket: az úttörőszövettség fennállásá­nak 30. évfordulójára készül el például egy új úttörővas­út Verőcemaros és Királyrét között.. A Börzsöny leglátoga­tottabb, festőién szép lankás vidékét átszelő 11 kilométe­res meglevő erdei vasutat nagyrészt társadalmi mun­kában újítják fel az ifjúkom­munisták. A piros és kék nyakkendős gyermeksereg szünidejének megszépítéséhez jelentős anyagi támogatást adnak a tanácsok, s az Állami Ifjú­sági Bizottság 20 ezer, egyen­ként 200 forintos utalvány­nyal járul hozzá a táboro­záshoz. ■ Ezenkívül több vál­tótábor részére 5000 darab 100 forintos utalványt is biz­tosítanak. A nyáron a ta­valyinál hússzal több, össze­sen 140 járási, városi és me­gyei tábor lesz a vakációzó gyerekek élményeinek szín­helye. 700—800 csapat önál­lóan, saját felszerelésével tá­borozik. Ebben az esztendőben is sok úttörőcsapat választja a vándortáborozást. A kis no­mádok azzal a céllal indul­nak útnak, hogy bejárjanak egy-egy festői vidéket, fel­kutassanak történelmi neve­zetességeket. megismerjék ha­zánk felszabadítása, az ellen­állási és oartizánmozgalom történetét Mindez a 30. év­forduló úttörőprogramjának része, s az egyes vándortábo­rok céljainak megvalósítása hozzájárul az úttörők szocia­lista neveléséhez, a gyermek­közösségek erősítéséhez. A jubileumi vándortáboro­zás június közepén kezdődik, s egyik legérdekesebb vállal­kozása lesz a Görgey zászló­alj partizántevékenységének megismerése, Vác és környé­ke szocialista fejlődésének, a Börzsöny-hegység természe­ti szépségeinek bemutatására szervezett program. A Cser­hátban barangoló úttörők a szép környezet felkutatása, néprajzi nevezetességeinek megismerése mellett földerí­tik a Rakóczi-szabadságharc emlékeit is. Nógrádi Sándor és Szőnyi Márton partizán- csoportjainak harcait idézik fel a küzdelmek színhelyei­nek felkeresésével a Nógrád megyei Ipolytarnőétől a Bor­sod megyei Dédestapolcsá- nyig terjedő utat bejáró gyere­kek. A dél-alföldi kerékpáros vándortáborozók eljutnak Battonyára, hazánk elsőként felszabadított községébe, s meglátogatják a földosztás el­ső színhelyét, Öpusztaszert is. II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300. évfordulója alkal­mából Borsod- Abaúj-Zemp- lén megyében járják be a vándortáborozólt a Rákóczi- emlékhelyeket és a szabad­ságharc színhelyeit, s megis­merkednek a tájegység szoci­alista fejlődésével is. Emlí­tést érdemel, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség ezen a nyáron 300 úttörőt lát vendégül a balatonakali kem­pingben. Ugyancsak ígéretes' kezdeményezés, 'hogy az or­szágban több helyen az er­dőgazdaságok a vándor- és sátortáborok programiainak lebonyolításához jelentős se­gítséget ajánlottak fel. TengeraHasz A tengereket ismertető atlasz­sorozat kiadását kezdték meg nemrégiben a Szovjetunióban. A térképeket szovjet tudósok ál­lítják Össze a hazai és külföldi anyagok alapján, amelyeket a legutóbbi években gyűjtöttek a különféle országok lu'^nvinvns kutatóba jói. J975. végén jelent meg a Csendes-óceánnal foglal­kozó első kötet, amely 5000 mé­teres mélységig jellemzi az óce­ánt. Igen érdekesek cs értékesek a nagyobb víz alatti földrengések központjait ismertető anvnrciv. Az atlasz legrészletesebb fejeze­te a hidrogeológiával fogl l’ ozik. A térképek a tengervíz hőmér­sékletéről, sótartalmáról, sűrűsé­géről. az áramlatokról és a sze­lekről is adnak értékes felvilá­gosításokat. A sorozat következő kötetei a« Atlanti- és az Indiai-óceánnal fog­lalkoznak majd. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents