Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról) íetőiig. Ez a politika nem csupán merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől, ^hanem lényegében az imperializmus fontos tartaléka is lett a szocializmus ellen vívott harcában. Minden békeszerető nép számára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a lázas kísérletei, hogy meghiúsítsa az enyhülést, meggátolja a leszerelést. bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítson az államok között, az a törekvése, hogy világháborút provokáljon, maga pedig hasznot húzzon belőle. Pekingnek ez a politikája mélységes ellentétben áll minden nép érdekeivel. Határozottan szembeszál- lunk ezzel a gyújtogató politikával, védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista világmozgalom érdekeit. Ma már nem elég annyit mondani, hogy a maoista ideológia és politika nem egyeztethető ösz- sze a marxista—leninista ta- nöíással. Egyenesen ellensége annak. A Kínával való kapcsolatokban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz. amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. Ennek az irányvonalnak helyességét igazolta az élet. Továbbra is harcolunk a maoiz- mus ellen elvi és kérlelhetetlen harcot vívunk vele szemben. Egyszersmind szeretném ismét megerősíteni, hogy akárcsak más országok, Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több. bizonyossággal kijelenthetjük: ha' Pekingben visszatérnek a valóban marxista— leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás útjára lépnek, akkor ez megfelelő visszhangra talál a mi részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor. Az együttműködés tokozása a (elszabadult országokkal, szerepük irövekedése a világ fejlődésében hajsza megszüntetése ebben a térségben. A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított arra. hogy megfelelő. és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. Mindenekelőtt az I n di á - v a l folytatott sok irányú együttműködésünkre kedl kitérnem. Mi különleges jelentőséget tulajdonítunk az ezzel a nagy országgal való barátságunknak. Az eltelt öt évben a szovjet—indiai kapcsolatok magasabb fokra 'emelkedtek. Országaink béke-, barátsági és együttműködési szerződést kötöttek. Az Indiai Köztársasággal való szoros politikai és gazdasági együttműködés állandó irányvonalunk. Az események menete igazolta a Szovjetunió délkeletázsiai problémákkal kapcsolatos magatartásának helyességét. Ha általánosságban beszélünk az ázsiai országokhoz fűződő viszonyunkról, feltétlenül szólnunk kell jószom- szédunkról, Afganisztánról, amellyel nemrégiben meghosszabbítottuk csaknem fél évszázaddal ezelőtt kötött .sem leg ességi és meg nem támadási szerződésünket. Megemlítem Törökországot is. Az ezzel az országgal főként gazdasági szférában folytatott együttműködésünk fokozatosan kiterjed politikai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is tevékenyen részt kíván venni az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdításához, az egyenjogú együttműködés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. Nem egyszer kifejtettük erre vonatkozó elgondolásainkat és hangoztattuk készségünket. hogy a legnagyobb figyelemmel vizsgáljunk meg minden olyan javaslatot, amelyet az ázsiai tartós békére és biztonságra, annak kollektív erőfeszítésekkel való megteremtésére irányuló gondoskodás diktál. A beszámolási időszakban sokat tettünk az afrikai országokkal fenntartott baráti kapcsolataink továbbfej lesztése érdeké ben. A szovjet kommunisták szívből üdvözliik Bissau- Guinea és a Zöld-foki szigetek, Mozambik és Angola népének győzelmét, amely a függetlenségért vívott sokéves hősi küzdelmükre tette fej a koronát. Az SZKP mindig szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatást megadott a harcoló hazafiaknak. Ma pedig örömmel tölt el bennünket az á tény, ho|y az ezekkel az országokkal való államközi kapcsolataink is az őszinte barátság és a kölcsönös megértés szellemében alakulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapcsolataink régi barátainkkal, olyanokkal; mint a Guineái Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság. A Szomáliái Demokratikus Köztársasághoz fűződő szoros kapcsolatainkat még jobban megerősí tette a barátsági és együttműködési szerződés megkötése. Bővültek jó kapcsolataink Afrika legnagyobb országával, Nigériával. ’A beszámolási időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal, vagy, ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országokkal. Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartalma — mondotta ezután Leo- nyid Brezsnyev. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vállalatok államosítása, ami arra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját természeti erőforrással1!« fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek ellenére mélyreható, haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben a részében. Ez természetesen történelmi fontosságú folyamat. Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők elkülönülésének bonyolult folyamata. fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Űjabb progresszív változások történtek a szocialista orientációjú arab, afrikai és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok is, ahol a fejlődés tőkés úton ment tovább. A belső és külső reakció erős nyomást gyakorolt néhány olyan rendszerre és politikai szervezetre, amely szocialista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt végre. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek belügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a lenini' külpolitika megingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket. A fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek sorén semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok megka- parintására. Ügy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik: az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az Afrikai Egységszervezet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságéért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet. Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunk- rai. Jó, kölcsönös megértés alakult ki az utóbbi öt évben országunk és Szíria között. Összehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél-Jemennel. Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinái Felszabaditási Szervezettel. Az utóbbi időben bizonyos erők makacsul igyekeznék, aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintjük, és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcához. Országunk segítséget nyújtott, — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott —az agresszorokkal szemben álló országok: Egyiptom, Szíria, Irak katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De nincs béke sem. és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem lobban fel újra a harci cselekmények lángja? Ennek veszélye fennmarad mindaddig, amíg az izraeli haderő a megszállt területeken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött palesztinaiak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke megköveteli azt is, hogy szavatolják a térség valamennyi államának biztonságát, a független létezéshez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra azok, akik önző célokat követve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges külön- megállapodásokat arra használják fel, hogy elodázzák a A főkésországokhoz fűződő viszony fejlődése A tőkésországok irányában folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkentéséért, távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. Megállapítható, hogy az valódi megoldásokat, vagy utóbbi^ öt^ évben jelentős elő- esetleg teljesen megkérdő3e- ’ ~’'£ lezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazokban az erőfeszítéseikben;, amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Kész vagyunk részt venni valamennyi közel-keleti ország biztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában az ENSZ keretei között vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban szilárdításának egyébként véleményünk sze- megfogalmazta rint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat a Közel-Kelet valamennyi országával, s közülük egyikkel szemben sincsenek előítéleteink. Végül pedig készek vagyunk részt venni olyan probléma megoldási módozatainak kutatásában is, mint a fegyverkezési rehaladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A „hidegháborútól” a két világ közötti robbanásveszélyes konfrontációtól a feszültség enyhítése felé végrehajtott átmenet mindenekelőtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal függött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati tevékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság meg- területén, s őket XXIV. kongresszusának békeprogramjában. Ennek a programnak időszerűségét és reális voltát megerősítette az élet. A tartós béke megvalósítása nem egyszerű kívánság, hanem teljesen reális feladat Ennek megoldásáért erőnket nem kímélve lehet és kell folytatnunk a munkát. Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói, itt a legerősebb a szocialista államok összehangolt politikájának hatása. Sikeresed fejlődött a Szovjetunió és más szocialista országok együttműködése Franciaországgal. Sok külpolitikai kérdésben közelebb került egymáshoz a két ország álláspontja, aktívabbakká váltak a sokrétű szovjet—francia kapcsolatok és kontaktusok. Az 1970-ben létrejött szerződés alapján nagy előrelépés történt a szovjet — nyugatnémet kapcsolatokban. Ezek a kapcsolatok normális mederbe terelődtek, méghozzá az egyetlen lehetséges alapon: a fennálló európai határok felrúgását célzó igényekről történt lemondás alapján. Az NSZK ma egyik legnagyobb partnerünk a Nyugattal folytatott kölcsönösen előnyös üzleti együttműködésben. A bonyolult kérdések közé tartozott a Nyugat-Ber- li n n el összefüggő rendezés. Az 1971. őszén megkötött négyhatalmi egyezmény, s azt követően az NDK és az NSZK, valamint a nyugatberlini szenátus között született megállapodások és megegyezések azonban alapjában véve megszüntették a feszültséget — mondotta Leo- nyid Brezsnyev és hozzáfűzte: — ragaszkodni fogunk mindannak szigorú és teljes betartásához, amiről megegyeztünk. Egészében véve a nyugateurópai országokkal fenntartott kapcsolatainkat pozitívan értékelhetjük. Ez vonatNÚGRAD = 1976. február 25., szerda Vlagyimir Satalov, Valentyina Nyikolájeva Tyereskova és Jevgenyij Tyjázsclnyikov Szovjetunió és világszerte ismert személyisegek. Satalov és Tyereskova, a Szovjetunió hősei, űrhajósok, Tyjázselnyikov pedig a lenini Komszomoi Központi Bizottságának első titkára. Kiemelkedő teljesítményeikért, illetve közéleti munkásságukért választotta küldötté okét a moszkvai pártkonferencia. kozik többi között Angliáhoi és Olaszországhoz fűződő viszonyunkra. Megbecsüljük és fejleszteni, gazdagítani igyekszünk hagyományos jószomszédi kapcsolatainkat Finnországgal, a skandináv országokkal, Ausztriával, Belgiummal és Nyugat-Európa más államaival. E földrészen a végbement nagy és kedvező változásokat tükrözte természetesen Portugáliával való kapcsolataink helyreállítása, valamint Görögországhoz fűződő viszonyunk javulása is. Mindent összevetve: talán egyetlen nyugat-európai állam sem maradt ki a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok normalizálásának széles folyamatából. A Helsinkiben megtartott összeurópai értekezletről szólva az előadó rámutatott: a tanácskozás eredményei sok tekintetben jövőbe mutatóak. A legfontosabb most a Helsinkiben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőben is. Nemrég néhány javaslatot terjesztettünk elő az összeurópai együttműködésnek egy sor fontos területén való fejlesztésére. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk majd ebben az irányban. Hasonló magatartást várunk az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevőjétől. A negatív mozzanatokról szólva Brezsnyev hangsúlyozta: Európában még mindig megvan például egy bonyolult és veszélyes feszültség- góc, a ciprusi probléma. Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkésállamhoz fűződő viszonyunkban is. A jelek szerint amiatt, hogy ezeknek az államoknak befolyásos köreik nem óhajtanak ténylegesen lemondani a „hidegháborús” pszichológiáról és nem óhajtják következetesen megvalósítani a kölcsönös együttműködés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás politikáját. A nyugati országok tömegtájékoztatási eszközeinek jelentékeny része nemcsak hogy nem segíti elő a kölcsönös bizalom és a nemzetközi együttműködés erősítését, hanem ellenkezőleg: bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szemben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány lényegét próbálják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként próbálják felhasználni ezt az okmányt a szocialista országok belügyeibe való beavatkozáshoz” hidegháborús” jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához. Az új világháború veszélyének csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából _ (Folytatás a 3. oldalon) l 3
