Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Leonysd irezsnyev beszéde Másodszor választották kongresszusi küldöttnek Jegor l’roszkurin zaporozsjei kohászt. Húsz esztendővel ezelőtt vidéki parasztfiúként került a gyárba, bejárta a szakma minden lépcsőfokát, míg eljutott a legmagasabb rangig: acélgyártó-olvasztár lett. Közben esti tagozaton elvégezte a kohászati technikumot. „Bármiként nevezzék is korunkat, kozmikusnak, elektronikusnak, a XX. zsázad még belátható időn belül vaskor marad”. így értékelte a munkás a kohászmesterség fontosságát. (Folytatás a 2. oldalról) természetesen döntő jelentősege volt annak a kedvező fordulatnak, amely a tőkésvilág legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egesz nemzetközi légkör, s ezen belül az európai légkör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washingtonban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyivosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredményeként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjet* unió ás az Amerikai Egyesült Államoik vezetői között abban, hogy szükség van a két ország békés, egyenjogú kap- cso.atainak fejlesztésére. A szovjet—amerikai megállapodások bizonyos mér" fékben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Mi éppen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony legutóbbi ötéves fejlődésének fő eredményét. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezők — annyiban, amennyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagyis olyan körülmények kő* zótt, amikor a két állam osz- tálytermészetének és ideológiájának nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határozott eltökéltség, hogy nézeteltéréseiket és vi* táikat ne erővel, fenyegetésekkel és fegyvercsörtetéssel oldják meg, hanem békés politikai eszközökkel. A szovjet—amerikai kapcsolatok általánosságban véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem erkély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői, amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pedig állta* Iában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják be a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt ,szovjet veszélyre” hivatkozva a fegyverkezési hajsza újabb fokozását követelik az Egyesült Államokban és a NATO-ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs kereskedelmi intézkedéseinek elfogadásával kísérletek történtek a belügyeinkbe való bevatkozásra is. A Szovjetunió eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítását célzó irányvonal megvalósítása, szigorú összhangban a létrejött megállapodások és a vállalt kötelezettségek szellemével és betűjével — a két nép és a világ békéje érdekében. Tartalmukat tekintve egy-' re gazdagabbá válnak Kanadával való kapcsolataink. Észrevehetően szélesedtek kapcsolataink a latin-amerikai országokkal. Támogatjuk ezeknek az országoknak a politikai önállóságra és a gazdasági függetlenség megszilárdításéra irányuló törekvését. s üdvözöljük azt a tényt, hogy növekvő szerepet töltenek be a nemzetközi életben, Japannal fenntartott kapcsolataink fejlődése általánosságban kedvező irányú. A Szovjetunió átfogó kereskedelmet folytat Japánnal. A békés rendezés kérdéseivel összefüggésben azonban Japánban egyesek néha közvetlen külső uszításra, megalapozatlan és jogtalan követeléseket próbálnak támasztani a Szovjetunióval szemben, A nemzetközi légkör javulása kedvező atmoszférát teremtett a gazdasági tudományos-műszaki és kulturális együttműködés megélénküléséhez. Az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő iránya volt és marad —, ahogyan azt a békeprogram előírja — a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért vívott harc. Ez a feladat ma minden eddiginél fokozottabban jelentkezik. A fegyverkezési hajsza híveinek fő módszere az úgynevezett szovjet veszély bizony- gatása. A Szovjetunió nem készül senkinek i megtámadására. A Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra. A Szovjetunió nem emeli katonai költségvetését, másrészt viszont nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli a népjólét fokozására irányuló kiadásokat. Országunk következetesen és megingathatatlanul küzd a békéért, újra meg újra konkrét Javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. Pártunk minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessünk a fegyverkezési haj- szának. Végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást érjen el a végcél felé vezető út egyes szakaszain. Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményeit, Leonyid Brezs- nyev így folytatta: Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra váltsuk az 1974. évi vlagyivosztoki megállapodást és megakadályozzuk, hogy megnyíljék a fegyverkezési hajsza egy olyan * új csatornája, amely semmissé tenné eddigi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak továbbfejlesztése, kölcsönös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjából igen nagy .jelentőségű volna, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni. Konkrétan azt javasoltuk: egyezzünk meg, hogy betiltják az új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrendszerek, többek között a ballisztikus rakétákkal felszerelt új Trident típusú tengeralatt-. járók és a B—1 típusú új hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, az amerikai fél nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Javaslatunkat ennek ellenére továbbra is fenntartjuk. Az utóbbi időben több országban is, egyre 'inkább sürgetik, hogy az Indiai-óceán térsége ne váljék különböző államok katonai támaszpont- jainkk színterévé. Rokonszenvezünk ezekkel a követelésekkel. Bizonyosan eljön az idő, amikor elkerülhetetlen lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának 'folyamatába más nukleáris hatalmak is bekapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak magukra népükkel szemben. Szamos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal rendelkeznek. Igen jelentős a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó javaslat, amelyet az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége támogat. A politikai enyhülést a katonai enyhüléssel kell megerősíteni. A békeprogram világos célt tűzött ki: Közép- Európában csökkenteni kell a fegyveres erőket és a fegyverzetet. Erről már több mint két esztendeje folynak a bécsi tárgyalások, de kézzelfogható haladást nem értek el. Ennek egyetlen oka van: a NATO-országok még mindig nem mondanak le azokról a kísérleteikről, hogy a tárgyalásokat egyoldalú katonai előnyök biztosítására használják fel. A szocialista államok — hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról, nemrég újabb javaslatokat tettek. Javaslataink a Közép-Euró- pában kialakult erőviszonyok fenntartására, az egyensúly biztosítására, mint az egyedül reális alapra épülnek. A háború veszélyének további csökkentése a leszerelés ügyének előrevitele érdekében most azt javasoljuk, hogy kössünk az egész világot átfogó szerződést az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokban való elutasításáról. E szerződés résztvevői — köztük természetesen nukleáris hatalmak —, köteleznék magukat, hogy az egymás közötti viták megoldása során tartózkodnak a fegyverek, így a nukleáris fegyver alkalmazásától. A Szovjetunió kész más államokkal együtt megvizsgálni a gyakorlati lépéseket e javaslat megvalósítására. Napjainkban nagy a béke megszilárdításáért indított társadalmi tömegmozgalom szerepe és felelőssége. Az elmúlt öt évet e mozgalom fejlődésének olyan határkövei jelzik, mint a békeszerető erők moszkvai világkongresz- szusa, az európai biztonság harcosainak brüsszeli közgyűlése, a nők berlini világ- kongresszusa. Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvonalazta. A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és íüggetlenségéért folytatott további bare programja Országunk nemzetközi helyzetét, és a nemzetközi helyzetet értékelve pártunk Központi Bizottsága azt a következtetést vonja le, hogy a békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívandó további harc most elsősorban a következő feladatok megoldását követeli meg. — Szakadatlanul szilárdítani kell a testvéri szocialista államok egységét, és az új társadalom építésében kifejtett sokoldalú együttműködésüket fejlesztve növelni kell a béke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulásukat. — Törekedni kell a növekvő, a béke számára veszedelmes fegyverkezési hajsza megszüntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére, a leszerelésre. Ebből a célból: a) Mindent meg kell tenni a hadászati fegyverek korlátozására és csökkentésére vonatkozó újabb szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezése érdekében, a nukleáris kísérletek általános és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, az újabb tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozásának betiltásáról szóló, valamint az emberi környezet katonai, vágy más llenséges célokból történő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződések megkötése érdekében. b) Üjabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. E térségben az első konkrét lépésekről történő megállapodást követően, majd a legközelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai enyhülés ügyén. c. ) El kell érni, hogy számos országban a katonai kiadások jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csökkentésének gyakorlata váltsa fel; d. ) mindent meg kell tenni a leszerelés világértekezlet mielőbbi összehívása érdekében. — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglevő háborús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel- keleti helyzet igazságos es tartós rendezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogyan járulhatnak hozza a Közel-Keleten a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez. — Mindent meg kell tengni a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konkrét formáját öltse. Aktívan folytatni kell az összeurópai tanácskozás záródokumentuma teljes megvalósításának irányvonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Európában. A békés egymás mellett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államokkal való hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztését politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt. — A kontinens államaipak közös erőfeszítéseivel tovább kell munkálkodni az ázsiai biztonság megteremtésén. — Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását. — Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszámolását, a népek függetlensége és egyenjogúsága megsértésének megszüntetését, az elnyomás és a faji politika valamennyi fészkének felszámolását. — A nemzetközi kereskedelem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mesterséges akadály megszüntetését, a jogegyenlőtlenség, a diktátumok és a kizsákmányolás megnyilvánulásainak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való felszámolását. Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának, tekintjük. E feladatok megoldásának szolgálatába állítjuk országunk külpolitikáját és e területen együtt fogunk működni a többi békeszerető állammal. Az SZÍÍP és a nemzet közi for rad almi folyamat A gyökeres társadalmi változások korában - élünk. Tovább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmei új távlatokat nyitnak meg azok előtt az országok előtt, amelyek kivívták függetlenségüket. Fokozódik a dolgozóknak a monopóliumok elnyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokratikus, imperialistaellenes mozgalom. Mindez összességében a nemzetközi forradalmi folyamat fejlődését jelenti. Az emberiség társadalmi fejlődésének fő irányát a szocializmus országainak fejlődése, erejük növekedése, nemiül! viszálykodás. A nemzetközi monopóliumok növekvő gazdasági hatalma még kíméletlenebbé tette a konkurren- ciaharcot. A jelenlegi válság nem a zetközi politikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyült, az utóbbi években. A termelés szembetűnő' szokásos. Mindenki világosan csökkenése és a munkanélkü- látja: szertefoszlott a burzsoá liség növekedése a kapitális- ideológusok és reformisták ta országok többségében ősz- egyik fő mítosza, az a mítosz, szefonódott a kapitalista vi- amely szerint napjaink kapl- lággazdaság olyan súlyos meg- talizmusa képes a válság ki- rázkódtatásaival, mint a va- küszöbölésére. A kapitalizmus lutaválság. az energiaválság^ ingatag volta mind nyilván- a nyersanyagválság. A válsá- valóbbá válik, got élezte az infláció, amelyet fokozott a békeidőben soha nem látott méretű katonai kiadások állandó emelkedése. Erősödött az imperializmuson belüli vetélkedés, a „Kör zös Piacon, és NATO-ri beA munkásosztály fokozza harcát a nagytőke, a társadalmi bajok fő okozója ellen. Fokozódott a burzsoá társadalom eszmei-politikai válsága. Ez a válság kikezdi a hatalom intézményeit, a bu.- zsoá politikai pártokat, megingatja a legalapvetőbb erkölcsi normákat. Mind nyíltabbá válik a korrupció, még az államgépezet legfelsőbb szintjein is. Folytatódik, a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bűnözés. A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus ..automatikus csődjét” jósolják — folytatta beszédét Leonyid Brezsnyey. — A kapitalizmus még nem kis tartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azonban újult erővel bizonyítják, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője. Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bástyáját súlyos csapás érte. ,Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai forradalom. Peruban jelentős sikereket értek el a forradalmi- felszabadító erők. Görögországban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyolországban megingott a francois- ta rezsim. A portugáliai helyzetről szólva az SZKP főtitkára le« szögezte: A Szovjetunió kategóriku- san ellenez a portugál bel- ügyekbe való minden beavatkozást. A portugál népnek minden más néphez hasonlóan joga van olyan úton járni, amelyet ő maga határoz meg. Engedjék meg, hogy erről a szónoki emelvényről kifejezzem a szovjet kommunistáknak Portugália forradalmi népével, kommunistáival, demokratáival való forró szolidaritását. A chilei forradalom világosan kifejezésre juttatta az ország népének arra irányuló szenvedélyes törekvését, hogy megszabaduljon a hazai bur- zsoázia és a külföldi monopóliumok kizsákmányolásának terhétől. A chilei reakció ősz- szeesküvése, amelyet — mint az már mindenkinek ismeretes — a külföldi imperializmus terveit ki és fizetett meg, rajtaütésszerűen csapott le a forradalomra. Chile ^ tragédiája nem érvényteleníti a kommunisták következtetéseit. a forradalom különböző útjainak lehetőségéről. beleértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Itt, a kongresszusunkon valamennyi szovjet ember nevében újbój követeljük: „Szabadságot Luis Corvalánmak! Szabadságot a fasiszta junta valamennyi foglyának”.! A forradalmi mozgalom tapasztalata az elmúlt években szemléltetően bizonyította: amikor a monopóltöke és politikai uszályhordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializmus mindent elkövet, minden látszatát leveti mindenféle demokráciának. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, minden törvényességet, nem is beszélve a humanitásról. Rágalom, a közvélemény félrevezetése, gazdasági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politikusok meggyilkoltatása, fasiszta típusú pogromok — ez annak a mai ellenforradalomnak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi imperialista reakcióival szövetségben lép fel. Mindez azonban végső soron kudarcra van kárhoztatva. A szabadság ügye, a haladás ügye legyőzhetetlen. Az eltelt öt esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tőkésvilág kommunista pártjai befolyásának növekedése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúskodik az a tény, hogy az 1969- es tanácskozáson felvázolt antiimperialista akcióprogram legtöbb pontja megvalósult. A kommunisták között időnként keletkezhetnek véleménykülönbségek egyes kérdések elbírálásában. Marxisták—leninisták azonban az (Folytatás a 4. oldalon) NÓGRÁD - 1976. február 25., szerda í
