Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-17 / 40. szám

Minőség és munkafegyelem A megrendelő diktál ü j Csaknem százan voltak je­len a salgótarjáni öblösüveg­gyár export- és belföldi cso­magoló, valamint a mérőhen-- ger dolgozóinak termelési ta­nácskozásán, amelyet Földi Jenő, az üzemvezető tartott. Alapvetően két egymással szorosan kapcsolatban álló gondolat- és -feladatkörbe le­het csoportosítani az eszme­csere lényegét. Ez pedig a minőség további javítása és a munkafegyelem szilárdítá­sa. Mindezt olyan megnöve- k°dett követelmények között kell elérni, amikor a terver zetf 4—5 százalékos béreme­léshez. 13 százalékos termelé­kenységemelkedés szüksé­ges. llalk igen — határozott kritika Miért került első helyre a minőség? Mert .döntően meg­határozza az export,terv-telje- sítést. Nagysaga pe'dig elő­nyösen tükröződik a nyereség­ben. Minden terven felül szer­zett dollár után visszatérítést kap a gyár. Hogy a lehetősé­gekből mi válik valósággá, az döntően a termelési ta­nácskozás minden résztvevő­jétől függ. Elsősorban attól, hogy a jó árut megvédik-e, vagy cserépbe dobják, elszál­lítják, összetörik, annyit és olyan minőségű üveget raknak a dobozokba, .amennyit a ve- ->m megrendel, amennyiért fizet. A vitában fe'szó’^’ók kö-rui csak néhányan és alig hallha­tóan ígérték a minőségi mun­ka fokozását. Ugyanakkor a ffe’,tételek hiányáról többe" szóltak. Somogyi Ferencné szerint ■ rossz minőségű árut kannak a korongosoktól. A dobozhiány miatt nem tudnak folyamatosan csomagolni, ami növeli a törésveszélyt, mert a már egyszer becsomagolt árut újra kézbe kell venni. Előadódik, hogy a készárut nem viszik el időben a le- hordók. Ennek említésére a mellettem ülő asszonyka megjegyzi: — semmiért veszik fel a pénzt! Mármint a le­hozd ók. Ezt erősítette meg Rózsa­hegyi László, amikor hangsú- Ivozta. hogy, nincsenek _ k;- s-m’gálva megfelelő munkával. Egv régi göndör veteH fel. aminek megoldásában csak némi előrelépés történt. Ez pedig a szállítóládák problé­mája. Kevés van belőle, több­re volna szükség ahhoz, hogy a munka folyamatos legyen, hogy felajánlásaikat maradék­talanul teljesítetni tudják. Palencsár Józsefné szerint csoportjuk több tekintetben javítani tudná munkáját, ha lenne csoportvezetőjük. Szigorúbban A dolgozók kifogásainak egy része a vezetőknek szólt, más részük azoknak a munka­társaknak, akiknek jó, vagy rossz, szorgalmas, vagy lusta tevékenységétől függ a töb­biek keresete. Ezzel annak igazságát is biztonyították. hogy jobb minőségű árut ter­melni csak akkor lehet, ha mindenki fegyelmezetten dol­gozik. A termelési tanácskozáson megjelent asszonyok, lányok 95, vagy még ennél nagyobb százaléka váltakozó felelős­séggel ugyan, de szorgalína- san, fegyelmezetten, és be­csületesen dolgozik. Harminc­ra tehető azoknak a száma, akikkel csak többen vannak! Akik jórészt csak jelenlétük­kel tisztelik meg társaikat. Ezek közé tartoznak azok a lehordók. akik nem nagyon törik magukat a munka után. Nemcsak az előbbiek, ha­nem több más tény is meg­követeli a nagyobb szigorúsá­got a munkafegyelemben. Elég sokan és igen gyakran megsértik a technológiai fe­gyelmet. Ennek következtében tönkremegy a megtermelt áru. A jövőben. akik nem tartják be az előírásokat, kár­térítést fizetnek. Amennyiben a jogtalan kilépés eléri a nyolc órát. igazolatlan mu­lasztásnak veszik. A növekvő balesetek száma arra kény­szeríti az üzemrész vezetőjét, hogy megszigorítsa a baleset- védelmi előírások betartását. Súlyosabb esetekben a mu­lasztókat feovelmileg r~le- lősségre vonják, illetve felfüg­gesztik állasából. Akiknek nem használ a szép szó, azoktól megválnak. Ez történt az idén három dolgozóval. A táppénzes állomány nö­vekedése mutatja, hogy töb­ben húzódoznak a fesvel me­zeit. rendszeres munkától és ily módon lazítiák a szükséges munkamorált. Ennek tova­terjedését különböző intézke­désekkel meggátolják. Részben a fegyelmezetlen­séggel függ össze a társadalmi tulajdon herdálása. Egyesek következmények nélkül törik össze a poharakat, korsókat, amiért pénzt kapna a gyár. j Akik ezt látják, nem lépnek fel a feleiőtlenkedőkk*! szemben, pedig azok az 5 zsebükből veszik ki a jólétet jelentő forintokat. A beszámoló és hozzászólók joggal „lehordták” a lehordó- kat. Nyolcán vannak, de kö­zülük többet elmennének a munka temetésére. Ez nem vonatkozik a felszólaló Ga- bora Andrásra, aki rosszul értelmezett kollegalitásból megpróbálta védeni lusta munkatársait. JVTivel ő már a józan gondolkodású munkás­emberek jellemző tulajdon­ságaival rendelkezik. — lob­ban fel kellene lépnie fe«vel- -mez.etioo'kedő társaival szem­beni. Még akkor is. ha ne- v.rt-7+olriek rá' Egyetértés — egyhangú szavazás Földi Jenő üzemvezető egyetértett a lehordókat ért bírálattal. Ugyanígy véleke­dett a dobozellátással kap­csolatban is, utalva arra. hogy a gyár dobozüzeme csak a kis szériákhoz tud megfelelő mennyiséget biztosítani. Egyetértett ’azzal is. hogy ke­vés á szállítóláda. Ennél a megállapításnál azonban elmondta, hogy 100 úi ládá­ból pár nan alatt 60 tönkre­ment. Mindez az érintett dol­gozók szeme előtt történt, mégsem emelték fel tiltakozó szavukat, nem vonták fele­lősségre a hanyagokat. Pedig a mulasztók felelősségre voná sa. a gvár tulajdonosainak, a dolgozóknak a kötelessége Bejelentette, hogy a mérőhen ger új csopnrtvezpkníá-e megtették a javaslatot. Ebben akkor lesz döntés, ha eldől, milyen megrendelést kao erre az évre a mérőhengerüzem. Végül a termelési tanács­kozás Nagy Árpádné brigád­jának ezüst-. Somogyi Ferenc- nének bronz-, a Taglabér Fe­rencné. Budai József. Vc- bovszki Lászlóné és. Sin1'ó Ferencné vezette kollektívá­nak a zöldkoszorús címet ado­mányozta. < V. K. SZOMBATON MÉG a „ré­giek” búcsúztak, hétfőn pe­dig már az öthónapos párt­iskola új hallgatói veíték bir­tokukba a nagy előadót, osz­tálytermeket, könyvtárat, a klubot. Nincs ebben semmi rendkívüli, Salgótarjánban, a megyei oktatási igazgatósá­gon — most február elején —, nem először szervezték meg, bonyolították le ered­ményesen a párttisztségvise­lők, -propagandisták öthó­napos oktatását. Czene Gyu­lával, az oktatási igazgatóság tanárával, az öthónapos isko­la vezetőjével mégsem hiába váltottunk szót. De beszéljen erről az isko­lavezető: — Az öthónapos pártis­kola valóban nem új dolog nálunk. A régi keretet azon­ban új tartalommal szeret­nénk megtölteni... Szeptem­berben negyven hallgatóval és új tematikával kezdtük a munkát. Alapvető célunk az, hogy az elméleti alapok erő­sítése mellett hatékonyabb segítséget adjunk a gyakorlati munkához. Ahhoz, hogy az elméleti ismereteket jól hasz­nosíthassák otthon az alap­szervezeti munka szervezé­sében, irányításában, ellen­őrzésében. Az elmélet és a gyakorlat egyeztetése soha nem tarto­zott az egyszerű feladatok közé. Különösen nem akkor, ha a társadalmi, politikai gya­korlat, s így az elméleti kér­dések is összetettebben, bo­nyolultabban jelentkeznek. — A tanfolyamon többek között megismerkednek a hallgatók a marxista társada­lomszemlélet alapjaival. Ko­rábban a témakör feldolgo­zása csupán a filozófiai tan­széknek adott munkát. Most a filozófiai tanszék mellett jelentős feladat hárul a mun­kásmozgalmi tanszékre is. Tervszerűen összehangolt mun­kájuk lehet az eredményes te­vékenység alapja. Az iskola indítását egyéb­ként is gondos készülődés előzte meg. Konzultációk a központban, a megyei párt- bizottságon, s hoztak tapasz­talatokat a Heves megyei ok­tatási igazgatóságról is. — A KÖZPONTI TEMA­TIKA lehetőséget adott bizo­nyos módosításra. S ezt a módosítást szerettük volna a leghatékonyabban elvégezni. Nagyon lényegesnek tartot­tuk például, hogy a hallga­tók megismerjék a központi és a megyei határozatokat és módszertani segítséget is ad­junk a határozatok helyi fel­dolgozásához. Kezdetben mindez nehezen ment. Most némi tapasztalattal magunk mögött talán nem tűnik túl­zásnak, hogy a kísérlet ered­ményesnek ígérkezik. Volt hallgató, aki az öt hónap alatt értette meg igazán _ a pártellenőrzés jelentőségét, szerepét a pártéletben, a párt­munkában. A célkitűzések megvalósí­tását jól szolgálják az elő­adások, a konzultációk, osz­tályfoglalkozások, az üzemi és gyárlátogatások, valamint az egyéni tanulás rendszere. Az előadók köre igen széles. A megyei pártbizottság tit­kárai, osztályvezetők, párt­bizottsági munkatársak, gya­korlati pártmunkások — egy- egy téma legavatottabb helyi ismerői — segítenek az in­tézmény tanárainak. Az elő­adásokat jól egészítik ki a gyakorlati foglalkozások. Munkatervet készítenek, tag­gyűlést szerveznek, bonyolí­tanak le a hallgatók, ponto­san úgy, mint otthon, az alap­szervezetben. Sőt, egynémely hallgató esetében még na­gyobb az izgalom, mert az otthoninál népesebb és kriti­kusabb kollektíva előtt kell számot adni a munkáról. — Az elmúlt években a salgótarjáni öblösüveggyár­ral, a kohászati üzemekkel, valamint a BRG-vel építet­tünk ki jó kapcsolatot. Ügy gondolom, önmagában a gyár- látogatás is élmény az olyan hallgatónak, aki valahol a megye távolabbi községében él. és csak ritkán vetődik Sa - gótarjánba A látogatás má­sik haszna az, hogy a gyári pártszervek, -alapszervezetek vezetői szakítanak időt arra is, hogy beszélgessenek, kon­zultáljanak a hallgatókkal a pártmunka gyakorlatáról. ÖT HÖNAPON ÁT NA­PONTA hét órát töltenek együtt a pártiskola tanárai, hallgatói. Ahogy múlnak a hónapok, úgy gyarapodik a hallgatók ismerete, erősödik a közösség, változik, formá­lódik szemé'yisé,Tük is.1 A „benti” munka mellett az is­kola vezetői folyamatos, rend­szeres kapcsolatot tartanok a külső pártszervekkel. Több gyár, üzem vezetői — a mos­tani nyolcvan hallgató dön'ő többsége munkás — szeméiy»- sen is felkeresik az iskolán a hallgatókat. Az iskolán r - pott politikai tájékoztatók I - egészülve az üzem, a gyár életéről szóló információkká’, azt szolgálják, hogy egyetlen hallgató se szakadion el mun­kahelyétől Az öt hónap le­teltével pontosan ott folytas­sa a munkát, ahol annak ideién abbahagyta. Csak egy kicsit jobban, mint ahogy korábban tette. — vg — BULGARIA ÉS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK MEZŐGAZDASÁGA Bulgária jelentős tapaszta­latokat halmozott fel a me­zőgazdaság szocialista átala­kítása terén, s ennek alap­ján komoly segítséget nyújt több közel-keleti és afrikai fejlődő országnak. Ez a segít­ség a mezőgazdasági tervek kidolgozására, s elsősorban a gyümölcs- és zöldségterme­lés megtervezésére, az állatte­nyésztés intenzívebbé téte­lére, gépesítésére irányul. Bolgár szakemberek és vál­lalatok közreműködnek az af­rikai és arab országokban épülő mezőgazdasági nyers­anyag-feldolgozó üzemek, ta­lajjavító- és öntözőlétesítmé- nyek tervezésében és építésé­ben. Bulgária amellett, hogy be- kapcsolóSik a fejlődő orszá­gok mezőgazdaságának fej­lesztését szolgáló nemzetközi segítségnyújtásba, továbbra is részt vesz — két- és több­oldalú alapon — különféle komplex kutatási programok teljesítésében, öntözőrend­szerek tervezésében és építé­sében, az öntözött területek megművelésében, a . mocsarak lecsapolásában stb. Ezenkívül részt vesz a mezőgazdasági folyamatok gépesítésében — beleértve a mezőgazdasági repülőgépek által nyújtott se- gíséget — állattenyésztő-gaz­daságok tervezésében és épí­tésében. Számos fejlődő ország ké­ri a bolgár szakemberek se­gítségét. elsősorban az öntö­zési létesítmények építésé­vel,' az állattenyésztés és a nö­vényvédelem megszervezésé­vel kapcsolatos kérdésekben. Lenfonók tervezik A gazdaságosabban előál­lítható cikkek javára változó termékszerkezet, a pontos szál­lítás és a minőségjavítás áll a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat idei terveinek közép­pontjában. 1976-ban 4200 ton­na lenrost, 3900 tonna fonal és 28,5 millió négyzetméter kész szövet előállítását terve­zik, a rendelkezésre álló te­kintélyes géppark (csak a szö- vödékben több mint ezer au­tomata berendezés dolgozik) teljesítőképességének na­gyobb fokú kiaknázásával. Nemcsak pénzkérdés A tömegkommunikációs ku­tatóintézet, a közelmúltban közvéleménykutatást végzett az életszínvonal fogalmáról és megállapításai szerint az em­berek a következőképpen vé­lekednek: „az életszínvonal a pénztől függ, amit megkere­sek. Minél többet keresek, an­nál magasabb lehet az élet- színvonalam, ha közben nem emelik az árakat..Ilyen es ehhez hasonló ’ véleményekkel találkozhat az ember me­gyénkben, Nógrádban is. A közgazdasági fogalmak lexikona azt mondja, hogy az életszínvonal — szűkeb­ben értelmezve — „a társada­lom tagjai szükségletének ki­elégítésére fordított anyagi javak és szolgáltatások meny- nyísége, minősége és össze­Befcjeződött a téli gépjavítás az ecsegi Béke Termclőszö kát már az új központi telep hely korszerű műhelyében forintos beruházás során a műhely mellett szociális létesít rázs kapót helyet. vetkezíben A szerelők a mun- végezték. A két és fél millió meny, tanácsterem és ga­tétele”. Ez nagyjából azt je­lenti, hogy nemcsak az a fon­tos, mit vásárolunk és fo­gyasztunk, hanem azt is — sőt, egyre inkább! —, hogy milyen körülmények között. Még egyszerűbben fogal­mazott a megye egyik nagy­üzemének jól kereső munká­sa: lehet magas a jövedel­mem, nem érzem és nem erez­hetem magasnak, sőt, még ki­elégítőnek sem az „életszínvo­nalamat”, ha a pénzt nem tu­dom igényeim szerint elköl­teni, ha nem tudok kultúrált körülmények között hozzá­jutni azokhoz a javakhoz — és nem csupán árucikkekhez —, amikhez szeretnék. Egy másik gyárunkban ennek az ellenkezőjéről igyekezett meg­győzni az egyik művezető: sokkal magasabbnak ér­zem az életszínvonalat és jobb a közérzetem, ha esetleg a nem éppen zavarba ejtő bőségű árukészlet mellett ma­gas színvonalú, jól szervezett és megbízhatóan dolgozó szol­gáltatóintézményekkel állok szemben. Szolgáltatáson persze nem feltétlenül csak a cipőjavitó szövetkezetei, vagy a Gelkát, a Patyolatot kell érteni, ha­nem valamennyi társadalmi szolgáltatást: az oktatásügyet, az egészségügyet, a különfé­le — jobb magyar kifejezés híján — „infrastrukturális” ágazatokat, intézményeket, sőt — uram, bocsá’ —, talán még azt is, hogy miként fog­lalkoznak. törődnek velünk, állampolgárokkal ezekben az intézkedésekben. Vagyis: bonyolult dolog az életszínvonal, s akik hosz- szabb, vagy rövidebb távú ter­vezésével, alakításával fog­lalkoznak, régóta és jól tud­ják: nemcsak a pénztől, a ke­resettől függ, hogyan élünk. Ha visszatekintünk az el­múlt egy-másfél évtizedre, könnyen bizonyítható, hogy soha ekkora reálbér- és reál­jövedelem-növekedés nem volt Magyarországon, de Nógrád megyében sem, mint éppen ebben az . időszakban. S mi­közben emelkedtek a bérek és jövedelmek, miközben soha nem remélt rekordösszeg gyűlt össze az OTP-fiókokban „lakossági betét” címen, ki­csit megfeledkeztünk az élet­színvonal-emelés egyéb lehe­tőségeiről és módszereiről. Még csak nem is a különbö­ző társadalmi szolgáltatások­ra gondolok — amelyek erő­teljes fejlesztése, bővítése és korszerűsítése — hatalmas ösz- szegekbe kerül, s éppen ezért csak hosszabb idő alatt meg­valósítható feladat —, hanem a társadalmi közhangulata', és áttételesen, vagy éppen közvetlenül az életszínvona­lat befolyásoló intézkedések­re és gyakorlatra. Arra pél­dául, hogy ki kellett találni a szakszervezeti jogsegélyszol­gálatot ahhoz, hogy emberek ezreinek kíméljék a hivata­lokkal való hadakozásban megrokkant idegeit. Arra — amiről nemrégiben, a nőpoli­tikái határozat végrehajtását vizsgálva a balassagyarmati járási pártbizottság ülésén is sok szó esett —, hogy nem nagy befektetésekkel könnyí­teni lehet a gyárban, szövet­kezetekben dolgozó asszo­nyok helyzetén: Nem kell hoz­zá más, csak megállapodni az illetékes kereskedelmi vállalattal, megfelelő árukész­lettel, s időben álljanak az asszonyok rendelkezésére. De gondolok például arra is, hogy bizonyos társadalmi szolgáltatások, h melyek szo­cialista társadalmunk tradí­ciói szerint mindenki számára ingyenesek, vagy csaknem in­gyenesek, kicsit differenciál­tabban osztódjanak szét; fci- nek-kinek jövedelme szerint differenciáltan. Az átlagos­nál magasabb jövedelműek nyugodtan megvásárolhatnák mondjuk a gyógyüdüláshez. a gyermekek napközi elhe­lyezéséhez való jogot. Nem­csak azért, mert így kívánja a társadalmi igázságosság, hanem azért is, hogy ily mó­don több pénz jusson ezek­nek az intézményeknek a fej­lesztésére, és több hely jus- son ingyen! — a rászorul- tabbaknak. Ez is az életszín­vonal emelésének egyik _ s e gyelőre kihasználatlan — módszere. s. a. _ NÓ GRÁD - 1976. február 17., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents