Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

A múzeumok a megye közművelődésében M int már hírül adtuk, a napokban zaj­lott le Salgótarjánban az a tanácsko­zás, amelyen értékelték a megyei múzeumi szervezet 1975. évi tevékenységét, megvitat­ták a szervezet 1976-ra szóló munkatervét, valamint a középtávú tervet A tanácskozá­son a megyei és városi párt- és allami szer­vek képviselői mellett jelen volt Görnyei Antal, a Kulturális Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője, Nagy Lajosné, a Kul­turális Minisztérium előadója, Tarjáni Sán­dor, a Munkásmozgalmi Múzeum, s Hofer Tamás, a Néprajzi Múzeum szakfelügyelője. A múzeumi szervezet múlt évi tevékeny­ségéről szóló jelentés hangoztatja: ...... fi­g yelembe kell venni, hogy ez az év az ötéves és középtávú tudományos terv záróidőszaka. Ez sajátos helyzetet is eredményezett. Egy­részt célszerű munkánk ötéves időszakot át­fogó megismertetése, másrészt a megítélés egyúttal a következő középtávra érvényes te­vékenységünk egy bizonyos hányadát is ad­ja”. összességében megállapítható, hogy a mú­zeumi szervezet lehetőségeinek megfelelően eredményesen Vfett reszt a párt- és állami feladatok megvalósításában. A múzeumi igaz­gatóság Salgótarjánba kerülése bővítette a szervezet hatókörét. Üj kiállítóhelyekkel (Pásztó, Bánk), távlatban új múzeummal (Szécsény) gyarapodtak. Kialakulóban van a múzeumi közművelődéssel foglalkozó rész­leg, amely egyrészt a különböző rétegek (szocialista brigádok, szakmunkástanulók stb.) felé kialakuló kapcsolatokat stabilizálhatja, másrészt 'jelzi a feltételek javulását. Kiala­kultak a tudományos publikációk feltételei is. A gondok között a jelentés mindenekelőtt azt említi, hogy a gyűjtési tevékenység ál­talában is. és a Munkásmozgalmi Múzeum­ban különösen elmarad a lehetőségektől. Időnként az esetlegesen végzett gyűjtőmun­ka jellemzi a tevékenységet. A középtávú tu­dományos tervben megfogalmazott feladatok végrehajtása (bányász- és munkáséletmód) alig indult rríeg, nem halad eléggé aktívan a palóckutatás. A gazdasági tevékenység ellent­mondásai ugyancsak fékezőleg hatottak. Dr. Horváth Istvánnal, a megyei múzeu­mok igazgatójával a feladatokról beszélget­tünk. — Ha egészen röviden próbálnám össze­gezni a lezajlott, rendkívül hasznos tanács­kozás ' eredményét, azt mondhatnám: ismé­telten megfogalmazódott igényként, hogy a múzeumi tevékenységnek szervesebben kell beépülnie a közművelődési munka egészébe, s szervezettebbé kell tenni a tudományos tevékenységünket is — mondotta dr. Hor­váth István. — Mi volt a tervezés jellegzetessége? — A múzeumoknak a következő ötéves tervre egységes tudományos és közművelődé­si terv készül, egységes középtávú terv sze­rint dolgozunk, összhangban a tudományos és a közművelődési tevékenységgel, valamint a személyi feltételekkel. — A múzeumoknak változatos formákkal és eszközökkel szükséges kialakítaniuk azt a társadalmi igényt, amelynek jelenléte, vagy hiánya befolyásolhatja a múzeumi tevékeny­séget. Mindenekelőtt néprajzi, régészeti, tör­téneti jellegű igényekről van szó. Mire hív­ták fel — részben ezzel összefüggésben is — a vita résztvevői a múzeumi szervezet figyel­mét? — Kulcskérdése a további munkának, hog> a Salgótarjánban felépitendo új múzeum ki­állításai miként valósulnak meg? Mai isme­reteink szerint az új múzeum átadása 1977 végére várható, a múzeum megnyitása pedi i 1978 végén, 1979 elején. A múzeumi tevé­kenység jellegét tekintve ez a pár év nem nagy idő, így tehát az új múzeum kiállítá­sainak előkészítése az elkövetkezendő idő­szakban munkánk gerincét jelenti, erre irá­nyítjuk a munkatársak figyelmét. Ezzel kap­csolatban egyrészt szükség van arra, hogy részletes elemzés készüljön a jelenlegi gyűj­teményről. Erre alapozva kell elkészíteni az új kiállítások programját. Ugyancsak erre kell alapozni, s részletesen ki kell dolgoz­nunk a gyűjteményfejlesztést. A tudomá­nyos feladattervünkben rögzítetteknek meg­felelően a munkatársak gyűjtő-, feldolgozó- és tudományos munkáját ennek jegyében a lehető legkonkrétabban kívánjuk irányítani. — Igen nagy hangsúlyt kapott a tanácsko­záson is. a tervben is a közművelődés gon­dolatköre. Mit mondhatunk erről? — Ez a kérdéskör sok mindent felölel, így csupán a teljesség igénye nélkül említek né­hány dolgot. Igen lényeges gondolat például az, hogy az eddiginél sokkal intenzívebb, s a múzeumi tárgyra épített kapcsolatokat kell kialakítanunk az iskolákkal. A közművelő­dés, közoktatás kapcsolatában egyre nagyobb szerepet kell vállalniuk a múzeumoknak. (A jövőben múzeumi tárgyakat is kölcsönzünk az iskoláknak szemléltetésre.) Természete­sen, segítenünk kell az iskolákban is a hely- történeti, honismereti tevékenységet, a szak­köri munkát, s a múzeumi szervezeteknek ■nagyobb szerepet kell vállalnia a történe­lemtanárok továbbképzésében. Ugyancsak nagyon lényeges, hogy mind szorosabb kap­csolat alakuljon ki a szervezet és a gyárak, üzemek, termelőegységek, mindenekelőtt a szocialista brigádok között Erre — többi között — a gyűjtés társadalmasításában is szükség van. Üzemi kapcsolatainkat még konkrétabbá kell tennünk. S figyelembe vé­ve az üzemi kiállítási lehetőségeket, jobban kell élnünk az üzemi tárlatok szervezésének gyakorlatával. — A vitában nagy hangsúlyt helyeztek ar­ra, hogy a múzeumok ne csak a saját anya­gukra támaszkodjanak, hanem más múzeu­mok anyagát is rendszeresen mutassák be. Ehhez számunkra például keretet kínál a palóckutatás, Heves, Borsod, Pest és Szol­nok megyék múzeumi szervezeteivel szoro­sabbra kívánjuk fűzni a kapcsolatot. Ezen túl, természetesen, más múzeumokkal is. Hi­szen például gazdag palóc anyaga van a debreceni Déry Múzeumnak. Az országos múzeumokkal, mindenekelőtt a Magyar Nem­zeti Galériával, az Iparművészeti Múzeum­mal és a Természettudományi Múzeummal ugyancsak szorosabb kapcsolatot kívánunk teremteni. E z az időszak a múzeumokban bizonyos szempontból nem látványos, a múzeu­mi szervezet életében azonban ez a belső tevékenység, a feltételek alakítása rendkívül meghatározó jelentőségű. Ebben az időszak­ban is szükség van arra, hogy a megyei mú­zeumok a társadalmi kapcsolatok, s a mú­zeumi tevékenység változatos formái révén jelen legyenek a megye közművelődésében. T. E. Fßai tévéajánlaiunk 20.10: A szélhámos A mexikói író Rodolfo Usigli fordulatos történetébe mély gondolati tartalmat gyaz: műve a bátorság, a Uódi hős'esség és a bátor­ság mítoszának konfliktusát, a mítosz felhaszna: na ;oságámi/., eredeti tartalma meghamisítá­sának folyamatát példázza. A mű cse’e’cmé"'' lek közép­pontjában egy kisember áll, akit a véletlen oiyan heiyze - be sodor, hogy a nagy mexi­kói SZ5b~ds,*''hö^. Pesar ra­blónak adja ki magát. A szél- ; imosságnak induló |,,kalanc” az események során véresen •ragikus következményekkel ■ ár. Esztergályos Károly ren­dezése elsősorban azokat a részeket emeli ki, amelyek a személyiség és történelem kapcsolatának ellentmondásai­ról szólnak. Főbb szereplők: Mensáros '.ászió, Básti Lajos. Békés Ri- *a, Panad'mitriu Athéné, Mi­hályi Győző fh. Képünkön: -e’enet RODOLFO USIGLI: A ^ELFAMOS című tévéjáték­ból. (1976. január 11., vasár­nap, 20.10 h.). Munkás művel öllés Közös cél — közös munkával Balassagyarmat egyik jelen­tős ipari üzemében, a fém­ipari vállalatnál kerestünk választ: hogyan változott, fej­lődött az elmúlt évben a munkásművelődés, milyen tendenciák érvényesülnek a szocialista brigádok műve­lődési vállalásaiban, milye­nek a perspektívák? A vállalatnál számos olyan tudatosan végrehajtott válto­zásnak lehettünk tanúi az utóbbi évben, amelyek objek- tívan a kulturális tevékeny­ség színvonalának fejlődését szolgálták. Ezek között em­líthetjük többek között az ismeretterjesztés, a felnőtt- oktatás és a könyvterjesztés szervezettebbé tételét. Első ízben rendeztek, kielégítő érdeklődés mellett, tematikus előadássorozatokat, a könyv­tárat áthelyezték az ebédlő­be, ahol mindenki nap mint nap megfordul, és sikerült könyvterjesztőt találniuk a szépirodalmi könyvek árusítá­sára is. — Hogyan sikerült a bri­gádok közösségi aktivizálása? Milyen kulturális feladatokat vállaltak, teljesítettek? — Brigádjaink közül töb­ben vettek részt kirándulá­son. mint a korábbi években. Vitték a családtagokat is; és a napi programban most már színház- és múzeumlátogatá­sok is szerepeltek. Többen jártak a csesztvei Madách­kúriában, egyénileg is, és író­olvasó -találkozókon. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy naiuna minden oly’ fényesen megy, nem lehetne jobban csinálni, mert helyünket, le­hetőségeinket a művelődésben még nem találtuk meg teljes egészében, de igyekszünk a legjobb formákat megtalálni — mondja Bojtos István, a szakszervezeti bizottság tit­kára. — Hogyan? — Elsősorban a városi mű­velődési központtal szeret­nénk szorosabbra fűzni meg­levő és mondhatom, élő kap­csolatunkat. A múlt év végén vállalati vetélkedőt tartottunk, kapcsolódva a Magyar Alu- míniúmipari Tröszt 1 és a Vegyipari Dolgozók Szakszer­vezetének felhívásához. A ve­télkedők szervezésében és le­bonyolításában nincs tapasz­talatunk, ezért a művelődési központ segítségét kértük, amely irodalmat állított össze a vetélkedő brigádok számára és számos, a gyakorlatban használható tanácsot adott. Ügy érezzük, hogy a további­akban nélkülözhetetlen a szo­rosabb, szélesebb körű együtt­működés. — Kidolgozták már ennek tervezetét? — Szóban már megállapod­tunk, hogy ebben az eszten­dőben nagyobb propagandát fejtünk ki vállalaton belül a Kitekintés Medgyessy Ferenc Kilencvenöt éve, 1881. janu­ár 10-én született Medgyessy Ferenc, Kossuth-díjas szob­rászművész (meghalt 1958-ban) a 20. századi magyar szobrá­szat kimagasló alakja. 'fr Űj, méltó helyen, a Buda­vári Palotában, nemzeti szob- rászatunk kincsei között ta­láljuk Medgyessy Ferenc tömbszerűen formált szobrait. Ezek a Magyar Nemzeti Galé­ria féltett kincsei köze tar­toznak. Ahogy a magyar irodalom­ban Móricz Zsigmond művei­ben lép elénk a magyar pa­raszt a maga nyersességében minden romantikus cifraság nélkül, úgy szobrászatunkban Medgyessy Ferenc vaskos al­kotásaiban lép színre. Lép? Mondjuk, súrol. A Súroló asszony című mű­ben nemcsak ez az igazán hét­köznapi, pórias cselekvés emelkedik egyszer és minden­korra az esztétika szférájába, hanem általa már megjelenik az érett alkotó, akinek egy­séges életművét a továbbiak­ban sem bontja már meg fontosabb kitérő, stíluskor­szak. Medgyessy Ferenc Beck O. Fülöp kortársa volt, mindket­ten az impresszionizmus utá­ni irányokhoz kapcsolód­tak. Medgyessy művei azon­nal felismerhetően állnak előttünk. Egyértelműen és jellegzetesen. Vonatkozik ez plasztikáira, grafikáira is. Helyét a magyar művészet­ben maga is igyekezett meg­határozni. Rippl-Rónai Jó­zsefről, Egry Józsefről be­szél, Móricz Zsigmondot em­legeti, amikor itthoni szel­lemi társairól, barátairól szól. Tudatosan fordul a ma­gyar paraszti valósághoz, a népi művészethez, Tornyai Jánossal és másokkal ezért lelkesedik. Művészete a hód­mezővásárhelyiekhez hason­lóan ebben a paraszti való­ságban gyökeredzik, az Al­földben. Debrecenben született, orvo­si diplomájának megszerzé­se után Párizsban folytatott festészeti és szobrászati ta­nulmányokat, az egyiptomi, a görög, az etruszk művészet, Michelangelo művei, főként befejezetlen alkotásai, erő­sen hatottak rá. Itthon — mint mondottuk — Rippl-Ró­nai, akiről szobrot is mintá­zott. A már említett Súroló asszony, a Kis lovas, a Kövér gondolkodó stb., a letisztult NÓGRÁD - 1976. január 11., vasárnap A művész műtermében szobrászati formákon túl ke­mény szűkszavúságukkal, erő­teljes formálásukkal tűnnek ki. Csodálatos életerő feszül domborműveiben is, például a Furulyázó faunban. A ma­gyar népi hagyományt, amelynek’ birtokában van, tu­datosan építi életművébe, megteremtve az adott korszak nemzeti szobrászatét. A klasz- szikus örökség és a magyar paraszti hagyomány ötvöze­Rippl-Rónai Józsefről készült szobra. teként így jön létre az az életmű, amely korszakos je­lentőségű, egyúttal iskolate­remtő lesz. Fő művei közé tartozik a debreceni Déry Múzeum négy allegorikus bronzszobra (Ré­gészet, Művészet, Tudomány, Néprajz), amelyekkel az 1937- es párizsi világkiállítás Grand Prix-jét kapta. * Nagy életművet alkotott, szobrai, domborművei, több ezer rajza féndkívüli hatás­sal bírtak a magyar szobrá­szatban. Iskolateremtő hatása az 1940-es évektől érvénye­sült, s él a mai generációban is. A fiatal szobrászok közül többen indultak az ő útján, s a kor, a ma viszonyainak módosító hatásait is maguk­ba olvasztva, járnak még ma is eredményesen ezen az úton. Medgyessy Ferenc hatása eleven, fellelhető az épület­plasztikában is. rendezvények látogatására, a szakkörökben való részvétel­re. Mi is azt szeretnénk, ha több dolgozónk járna el a művelődési házba, és valóban otthonának érezné, kihasznál­ná a kínálkozó lehetőségeket. Az idén más formában való­sítjuk meg anyagi támogatá­sunkat: egy ’összegben fize­tünk, így egész évre letud­juk, s nem kell menet köz­ben kapkodnunk. — Mennyi lenne az emlí­tett összeg? — A főkönyvelővel már tárgyaltam erről, mi ötezer forintra gondoltunk. — önmagában ez nem nagy összeg, de ha a vállalat lét­számához viszonyítom, akkor mégis elfogadhatónak tartom. Es mit kérnek, milyen szol­gáltatásokat ezért a támoga­tásért? — Hát... erről még nem volt szó. Közvetve úgyis visz- szakapjuk, ha a rendezvénye­ken részt veszünk. Ez valóban így van, de azért én mégiscsak megnézném, mit fogok kapni a pénzemért. Mert amikor az ember vásá­rol —, hogy ezzel a kereske­delmi hasonlattal éljek —, csak megnézi milyen az az áru, amire kiadja a pénzét. Ügy gondolom, hogy ezt kel­lene tenniük az üzemeknek is, és pontosan a kultúra te­rületén. Más szóval: mielőtt az anyagi támogatás összegé­ről döntenének, vitassák meg azt is, amit — saját dolgo­zóik műveltségi szintjét, ízlé­sét, igényeit ismerve és ter­mészetesen figyelembe véve a művelődéspolitikai célkitűzé­seket — ezért az összegért kapni szeretnének a művelő­dési intézményektől. Nem baj, ha először nem értenek egyet, vitatkozzanak, tisztázzák az álláspontokat, ez mindkét fél hasznára válhat. Ha a művelődésben, szóra­kozásban közös a részvétel, miért ne lehetne közös a mű­velődési program megterve­zésében is? — Milyen lehetőségét látja célkitűzéseik megvalósításá­nak, vagyis a művelődésbe való nagyobb tömegek bevo­násának? — Nem lesz könnyű mun­ka. mert az öntudatnak olyan fokán még nem tartunk, hogy * mindenki szükségét érezné. De a propaganda segíthet, meg a szocialista brigádok megerősödése. A fémipari vállalatnál i* jó irányban indultak el a közművelődési határozat meg­valósítása útján. A vezetők felismerték a művelődés, a tanulás nélkülözhetetlen szük­ségességét. S így van ’ezzel a munkások jó része is. Mert a vállalat előtt a tervek szerint nagy jövő áll: az új ötéves tervben több száz millió forin­tos beruházással gyárrá ala­kul, amely már alumínium ra­diátorokat, hidraulikus bánya- 'támokat is gyártani fog. Eze­ket a feladatokat pedig a mai tudással, képzettséggel nem 'esznek képesek megoldani. Ezt ismerték fel Balassa­gyarmaton, s ezért segítik fo- xozottabban a munkások mű­velődését, tanulását. Sulyok László

Next

/
Thumbnails
Contents