Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

í lmomban sem jutott volna eszembe, hogy szegény Jackson le­vágott karjának milyen sors- . döntő szerepe lesz életem­ben. Jackson maga nem tett rám különösebb hatást. Egy roskadozó viskóban találtam rá. az öböl mélyében pbn! már a mocsár kezdődik. Lá- pos tócsák vették körűi a házat, a holtvíz színét zöld, rothadó hínár lépte el, szinte kibírhatatlan bűzt árasztva. Jackson csakugyan szelíd és alázatos volt — pontosan olyan, amilyennek Ernest le­írta. Valami nádszéket javí­tott éppen, és amíg beszél­tem vele. egy percre sem hagyta abba munkáját. Úgy vettem észre, már megadta magát sorsánák. Hangjában csak akkor éreztem egy kis forrongó keserűséget, amikor megjegyezte: — Azért nem kellett volna kitenniük a gyárból. Valami állást adhattak volna. Egy éj­jeliőr munkáját el tudnám látni, így. fél karral is. Egyébként alig tudtam meg tőle valamit. Nem látszott túlságosan okos embernek, viszont megmaradt fél kezé­vel olyan ügyesen dolgozott, hogy mégsem lehetett ép­penséggel ostoba. — Mit gondol — kérdez­tem " tőle —, mi az oka an­nak, hogy a kezét elkapta a gép? Lassan felemelte a fejét, tűnődve rám nézett, és a vállát vonogatta. — Nem tudom — mondta. — Megtörtént. — Nem volt elég óvatos? — faggattam tovább. — Nem — felelte —, azt nem mondhatom. Túlóráztam, es talán kissé fáradt voltam. Tizenhét évig dolgoztam ab­ban a gyárban, és megfigyel­tem, hogy a legtöbb baleset lefújás előtt történik, B;ztos vagyok benne, hogy az utolsó munkaórában több a baleset, mint egész nap. Istenem, any- nyi levágott kezet láttam már, hogy tudom, mit beszélek. — Olyan sokat látott? — kérdeztem. — Százat meg százat. Még szétmarcangolt gyerekeket is. A szörnyű részletektől elte­kintve, Jacksofi balesetének története pontosan megegye­zett azzal, amit Ernest me­sélt. Megkérdeztem tőle. nem nyúlt-e a géphez szabályelle­nesen. Jackson megrázta a fe­jét. —• Jobb kezemmel elhúz­tam a szíjat, ahogy kell, és bal kezemmel a kavicsért nyúltam. Igaz, nem néztem meg, hogy a hajtószíj le­jött-e. Azt hittem, lehúztam, de nem történt meg. A siet­ségben a szíj egy része még a keréken maradt. Erre ment rá a karom. — Rettenetesen fájhatott, nem? — kérdeztem részvéttel. — A csontok ropogása nem volt kellemes — felelte. De gondolatai inKább a kártérítési pör körül forogtak. ■ Nem értette az egészet, de annyi bizonyos, hogy nem ítéltek meg neki semmit. Alighanem az előmunkás és a felügyelő vallomása döntötte el az ügyet. — Nem úgy vallottak, ahogy kellett volna — mond­ta komoran, és én erre tüs­tént elhatároztam, hogy fel­keresem őket. Akárkinek a hibájából tör­tént is a baleset, Jackson igen nyomorúságos helyzetbe került. Ezzel a nádíonással és házalással annyit sem tudott keresni, hogy megóvja ma­gát és családját az éhezéstől. Felesége beteg volt és legna­gyobb fia, aki most lett ti­zenegy éves, már dolgozni kezdett a textilgyrrban. Hó­napok óta nem fizetett lak­bért, és attól rettegett, hogy kiteszik. — Mégiscsak megtehettek volna éjjeliőrnek — hajto­gatta folyton, és ez volt az utolsó szava, amikor elbú­csúztam tőle. Még reménykedtem. De mi­re- az ügyvéddel beszéltem, aki Jacksont képviselte a bí­róság előtt, továbbá a fel­ügyelővel meg a két előmun- kással, akik vallomást tettek ügyében, kezdtem igazat adni Ernestnek. Az figyvéd szegényes kfllse- — Azt hiszi? Hát igen, azt jű, pipogya ember volt. Ami- tettem volna! — kiáltott feli kor megláttam, cseppet sem dühösen — Utóvégre nekem csodálkoztam rajta, hogy nem is meg kell élnem, nem? tudta Jackson igazát kihar- — Jacksonnak felesége van, colni. Első gondolatom az gyerekei vannak — jegyez- volt, hogy Jackson megér- tem meg korholó hangon. demli a sorsát — miért for­dult ilyen mulya alakhoz? De aztán eszembe jutott, amit Ernest mondott: a vál­lalat nem sajnálta a pénzt a — Nekem is van felesé­gem. nekem is vannak gye- rekeim! És ha én nem gon­doskodom róluk. a kutya1 sem törődik velük! iiveitséy és közsa 2. Jack London* A VAS PATA i Regényrészlet) Jackson karfa Mi lehet az oka annak, iratkozási és használati díja Vajon ho! lehet e feladat hogy szocialista viszonyok kö- — annyit olvashat valaki, elvégzéséhez s'Ű' • '-es ’ea­zött is, a mindennapi tudat amennyit csak tud, illetve megfelelőbb terep? Feltehető­ennyire szívósan ellenáll a amennyit érdeklődési köre és e:i o !. no! :.z e el in.iu.en­reá gyakorolt pozitív hatások- szellemi igénye lehetővé tesz. napjai folynak: a munkában, nak? s mégis akadnak olyanok. . , . j. . .. - akik még ezt az összeget is A kerdesre nem könnyű jnálJi| maguktór. válaszolni. Mert bar igaz, hogy a munkamegosztási viszonyok, Nem akarunk a tudásból, illetve az anyagi-gazdasági vagy akár a tudományból mí- viszonyok is lehetnek meleg- tos^ cs,nain;, s tovauoi iej.gi­gáéit életfelfogásnak és élet a műve'ődésben. a sz-jles ér­telemben vett közéletben. Kisösoi oan a munkahely, s ennek is szocialista légköre lehet a legalkalmasabb „gya­korló terep” a köznapi tudat MPvai a kn/nanisáeba belera- TV*": 7--------V, ~ ------még meglevő negatív elemei­a gyai a Koznapisagoa Deieia desunk egyetlen tenyezojenek npk iPkü7rlp«arp Ha a mnn­gadt eletfelfogasnak es elet- kikiáltani Ezt annál kevésbé Tu ,eKUZ ,e,. .. ,a n?Uj vitelnek de hogyan ítéliük Ezt annál KevesDe kaheiy „mikroklímája” ked­vitemeK, ae nogyan ímijuK teketjuk, mivel tisztában va- vp„ „ szocialista köznani élet meg azoknak a mentalitását, „vunk azzai ho°v e»v bizo- ez a sJ°ciaiista Köznapi elet akik a kínálkozó lehetőségek gyu, azza}’ nogy e«y pizo es tudat kibontakoztatasanak. akik a kínálkozó íeneiosegea nyos fajta tudás birtokában, a,. jivpn íéakörhen a knznani felhasználása erdekeben meg sőt a tudományok művelői . a ‘íyel^ le'=>korben a köznapi igen kicsi er«..»tésre is síig Séíen rdulhT. “ .ÄkeT is slünSS kaphatók? Ku.thral,, (orra- «„b,n - , S"“™ *350 többet tudni, akc-ianak ..ki­törni”, előbbrelépni. értel­mesen, hasznosan élni. Ahol ez az ösztönző, sérksntő erő hiányzik, ott ideig-óráig még erősödhetnek is a negatív legdrágább jogtanácsosra, és (Jellegzetes példája a létért Ingram ezredes minden háj- folyó gyilkos küzdelemnek, jal megkent ügyvéd. Egysze- mely az akkori társadalom * Jack London amerikai iró <1876—UMG) születésének 1 (M>. év­fordulójára. A népből származott. — kalandos, tengeri csavargó élet után lett íróvá. Regényeiben az ember nyers és irgalmatlan küzdelmét ábrázolta a világgal, az agresszív erőkkel szemben. Első sikerei: A vadon szava, 1903, és A tengeri farkas 1904, —vol­tak. A Vaspata című Könyve 1308-ban jelent meg. gény munkásnak, ha vitája támad munkaadójával, már ezért is vesztett ügye van. — Miért utasították el a keresetet? — kérdeztem. Az ügyvéd zavarba jött. Olyan gondterhelt arcot vá­gott, hogy megsajnáltam. Az- lan panaszkodni kezdet*. A :t. hiszem, siránkozása egészen osz.rne volt. VannuK embereit, akik arra szúietnek, hogy semmi se sikerüljön nekik. Ebben az ügyben nagyon el­keserítette a tanúk viselkedé­se. Csak olyan dolgokat val­lottak, melyek a másik fél­nek kedveztek. Egyetlen szót sem lehetett kihúzni belőlük, ami Jackson javára billentet­te volna a mérleget. Nem is csoda, hiszen a kenyerükről, sőt a vajas kenyerükről volt szó. Jackson is ostobán visel­kedett. Ingram ezredes fölé­nyesen beszélt vele, megfé­lemlítette, összezavarta. Ing­ram mestere a keresztkérdé­seknek. Olyan válaszokat adott Jackson szájába, hogy saját maga tette kilátástalan­ná ügyét. — Mit számít az, mit mon­dott, ha a követelése jogos volt? — kérdeztem. — Mi köze ennek a jog­hoz? — kérdezte az ügyvéd válasz helyett. — Nézze csak ezeket a könyveket! — Ke­zét vágighúzta a vaskos kö­teteken, melyek szűk dolgo­zószobájának falait borítot­ták. — Minél többet olvasom és tanulmányozom ezeket a jogi munkákat, annál jobban látom, hogy más a törvény és más a jog. Ha nem hiszi el nekem, kérdezzen meg más ügyvédeket. Hogy mi jogos és mi nem, azt a vasárnapi is­kolában tanulhatja ‘ meg. De amit a jogi egyetemen taníta­nak. az csak a törvények és rendeletek száraz paragrafu­sainak tömege. — Azt akarja mondani, hogy a jog Jackson oldalán állott, mégis elvesztette a pe­rét? Azt meri állítani, hogy Caldwell bíró igazságtalan ítéleteket hoz? A kis ügyvéd rémülten né­zett rám — már megbánta harcias felfortyanását, attól tartott, még kellemetlensége lehet belőle. — Mit számít Jackson, és mit számítok én? — kezdett el újra siránkozni. — Az esé­lyek nem voltak egyformák. Ingram ezredes nagy jogász. Ha nem értené a dolgát, nem volnának olyan kliensei, mint a Sierra Textilgyár, az Ers­ten Ingatlanforgalmi Társa­ság, a Berkeley Egyesült Iparművek, az Oakland, a San Leandro, a Pleasanton Villanyművelc A legnagyobb vállalatok ügyésze, és azok tudják mért fizetik. Mit gon­dol, mért kap csak a Sierrá- nál húszezer dollárt évente? Mert megér húszezret, és be­hozza nekik. Én persze nem érek .annyit, ezért vagyok af­féle hetedrangú ügyvéd, aki örül, ha nem hal éhen. Ne­kem csak olyan klienseim vannak, mint szegény Jack- son. Mit gondol, mit keres­tem volna rajta, ha megnye­rem is az ügyét? — Attól tartok, hocv jól megzsarolta vofna— feleltem, törvénye volt. Az emberek éhes farkasok módjára tör­tek egymásra. A nagy farka­sok szétszaggatták a kis farkasokat. Jackson persze az egész társadalmi farkascsor­dában s leggyengébbek közé tartozott.) Szokolay Károly: A SUGARASHOZ dalműnk eredményei ország- k,k éppúgy van köznapi éle világ előtt is elismerést és mjnt bárki másnak —, tiszteletet váltanak ki. De az bogy nerp mindenütt íorgai- eredmények közepette sem fe- j^k kellő biztonsággal a leHVerhetünk meg arro., hogy m£sh0i jól alkalmazott isme- felnőtt lakosságunk egy re- reteiket, s ilyenkor a tudat- sze még ma sem végezte el barii a gondolkodásban szintén tPnriPnciáu- az általános iskola nyolc ősz- 1 „fészket rak” a köznapi tu­tályát, s ezzel akarva-aka- datra jellemző egyik-másik A szocialista társadalmi vi- ratlanul, kizárja magát egy tulajdonság. Ami persze még szonyok megteremtéséhez an- sor érvényesülési lehetőség- szembetűnőbbé teszi azt a nak idején elengedhetetlen bői. tényt, hogy a tudomány ered- volt a szocialista forradalom Vagy itt van olvasómozgal- ménveit. a cselekvésben hasz- győzelme és megszilárdulása műnk.' örvendetes, lelkesítő, nosítandó tudást rendszeresen a „nagy dolgokban Most vi- örömre »erjesztő tény De és tudatosan kell beépíteni az szont a munka hetkoznapjai- megfeledkezhetünk-e közben emberek mindennapi életébe, ban és a hé”.: ' r.^ok mun- arról hogy az olvasók ezrei életük minden megnyilvanu- kaiban kell a szocialista for­melle« ott vannak az „egy- lásába, mert csak így válnak radannat veg.gvinnunK. könyvesek”, vagy a semmit se a helyes ismeretek az ember ..Lsak eppen arra a lenini olvasók. Szinte nevetséges formálójává értelemben vett kulturáltság­összegért, évi három forintért Hol van hát mégis a meg- amely" a mindennapokban" ii oldás kulcsa? kiterjeszti, meghonosítja a Minden bizonnyal valahol szocialista gondolkodást és ott kell keresnünk, ahol a tár- cselekvést. > Gyakran J smetel ­sadalomépítés és emberformá­lás közben minden jó és reá­ennyi a közkönyvtárak be­Ami érdektelen, kisöpröd már belőlem, te sugaras! Ami élettelen, lüktetni kezd szavadtól kezem alatt. Avar elkorhad, , virág nyit felette, ha rátekintsz. Lombos felhők kék eget nyitnak, amerre intsz. Gondok bilincse, ha te érsz hozzá, összetörik. Lebeg a lélek, víg szelek mindenhová már elviszik. Alomból ébredek ’ gyerekszemekkel más csillagon. Kriksz-krakszok között látomás éled rajzaimon. Mi teszi ezt, mondd? Honnan való vagy? Mily áramok ötvöződése, vad fuvalom, ósvirág lehellete, madár-titok, teremtő-romboló, vihar-erejű őslény-leány, homokba írt rajz, vésett üzenet barlang falán. A vakmerőség s a lehetetlen alakot ölt. Érzem, eremben örök pályán hogy suhan a föld. Káldi János: VERES PETER Dehogy halt meg, megy mint rége” dűlőn, járdán, faluszélen. Át az erdőn, csöndön, mélyen, mérhetetlen messziségben. Át az éjen, árkon, pusztán szelek, derek országútján. Imádkozó zabtáblákon, horhosokon, víztócsákon. Olthatatlan nagy síráson, világ-hosszú hallgatáson. Szépségen át, felhőn, árnyon, kék-bánatú szitáláson. Síneken át, felejtésen, szinte mindig égzengésen. Dehogy halt meg, megy a gazda, övéit, hogy taníthassa. Nyűhetetlen csizmájában, múlhatatlan holdvilágban. jük, de talán nem- gondoljuk mindig eléggé végig Leninnek if/ elképzelés * valósággá válik az* a gondolatát, hogy a vagy meghiúsul: a gyakorlat- tudat nemcsak visszatükrözi, ban, a széles értelemben vett társadalmi tevékenységben. de teremti is a valóságot. Nos, ha azt akarjuk, hogy Nem elég - mondja Marx szocialista életünket teremtő ha életünk egyik-másik folyamatban az eredmények jelensége a fejlődés folyamán gyorsabban es fo.eg a kívánt elviselhetetlenné válik a fe- 1,ranyba’ a szép, tartalmas és jünkben, ehhez még =» - értelmes szocialista eletet ki­keli, hogy a valóságban is el­bontakoztatva fejlődjenek. viseihetetlenné váljék. Tehát úgy,azi. ® gyakorlatot kell a felismerést mindig cselek­vésnek kell követnie, mégpe­most tökéletesítenünk és job­ban működtetnünk, amelyen dig olyan cselekvésnek, amely keresztül va,ldsa*' változtat is a dolgok állásán. Viszont az ilyen felismerés­ről alkotott tükörképünk, az­az ismereteink lesznek egyre hez és cselekvéshez nem elég Pontosabbak és megbízhatób­bak, hanem ezek összeállnák az elmaradt köznapi tudat ki- ,1 , c.“‘ , 1 ná’.ta perspektíva. Itt kell a cselekvéseinket tudománynak a köznapi tu­befolyásoló olyan egységes tudományos dat, a mindennapi tudat se- -tmeggyŐ­c zodesse valya irányítja, sza­gítségére sietnie, s közoelép- bályozza aktívan alakítia nie, hogy előmozdítsa a tu- , dates felismerést és a tudatos el«tmodunkat, életformánkat. cselekvést. (G. H.) A város (Czinke Ferenc grafikája) NÓGRÁD — 1976. január 11., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents