Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-18 / 15. szám

1 18-207. A lakosság fogyasztása Egy főre jutó fogyasztás 76-78 kg ii«. I , I:l3 Jo vünk jelzőszámai Az életszínvonal alakulása-M111111111111111111111111■ i• 1111•>1111111f1111111si*1111111111ummii minim mimiimimiiiiiiiiiiinmiiimmniiimn Hét nap Köszöntünk, köszönhetünk i~.i mii ’«mii'iiri! mi i i«ei ti mim min uiuiii mii iiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiimimimiiiiiiiiimiiiiimm. Miért rál/oitah 1c hét vasctőt? Rosszul végezték munkájukat ' BEMEGYEK az üzletbe, ahol majd’ mindennap vásá­rolok ezt, azt, persze, csupa hétköznapi szükségletet kielé­gítő árucikket és — most már tudom: itt nem a csodák csodája! — előre köszönnek. Igen, mert bár úgy érzem, eleddig semmi baj a ref­lexeimmel, nem én mondom ki először a kezitcsókolomot; minduntalan megelőznek egy- egy mosollyal kísért jónapot- tal, jóestéttel. Mondjam, hogy jólesik? Mondom, mert tény­leg így igaz. Szóval, rendkí­vül örvendetes dolog az ud­variasságnak ily’ irányba tör­ténő „elfajulása", már csak azért is, hogy a kivétel erő­sítse a szabályt. Mert ügye, ez kell, hiszen... No, mindegy, ' elmondom, hogy is jártam valamelyik nap abban az üz­letben, ahová csak ritka al­kalmakkor vet, kényszerít be a sors. Egyszál magam lépek be a vásárlókkal nem meg­töltött helyiségbe — szép, új, modern egyébként, s a fiata­labb évjárathoz tartoznak al­kalmazottai is —, és köszö­nök. Igen, ezt teszem, mert bármily’ hiányosak is a fran­cia etikett terén elsajátított ismereteim, tudom, így illik. Rémnéznek. Aztán kapom a blokkot, s megköszönöm. Az­tán előzékenyen aprópénzt kotorászok elő zsebeimből, s megköszönöm az öt fémtíz­forintost, amit visszakapok. Aztán kiadják az árut és megköszönöm. És elköszönök. Már kint járok, amikor eszembe jut: valami hiány­zik. Gondolkodom rajta, mi lehet, mert amit akartam, itt lapul a bevásárlószatyorban. Aztán nagy nehezen rájövök, mi piszkálja hiányérzetemet: a visszaköszönés. És ha már itt tartunk, hadd meséljek el egy másik történetet is! Olvasásba el- mélyültségembőb zord , hang zökkent ki: Maga nem hal­lotta...? Felnézek; igen-igen kíváncsian, hogy miről ma­radhattam le, de rögvest meg is nyugszom: csak a kalauz robosztus termete tornyoso- dik fölém. Persze, észbeka­pok, s előzékenyen nyújtom a menetjegyet, s még mon­dom hozzá: Tessék! A „maga j nem hallotta” kilyukasztja szépen, komótosan, s elém löki. Köszönöm! — rebegem, és mintha megbántottam vol­na, továbbáll... Gondolkodom is rajta, mi bántó lehet eb­ben az egyetlen szóban', hogy — svő nélkül t,v ób'V'U*?! De komolyra fordítva a szót! Ismerősömmel beszél­gettem a minap, aki ezzel fogadott: Köszönöm szépen, én az ilyen borzalmas nagy jelentőségűnek titulált hatá­rozatot, mint az alkalmazotti létszám befagyasztására, csökkentésére vonatkozó is! Mondom neki, ezért tényleg csak köszönet jár, bár nem tudom, személy szerint kinek címezzük, mert azért ez mégis csak tarthatatlan álla­pot. Hisz’ melyik nagy vi­lágcél bírta volna el, hogy összlétszámának csak kéthar­mada vegyen részt a javak megtermelésében... Ügy tű­nik, ismerősöm lelkivilágát cseppet sem terelték kedélye­sebb állapotba szavaim, mert így folytatta: Szóval, köszö­nöm az ilyen intézkedéseket, amiket már a kezdet kezde­tén ki lehet játszani! Ejnye! — komolyodtam el, s kérdez­tem, • miképp? Ügy mint ré­gen, — hangzott a; válasz. A rendelet megjelenésének más­napján — mesélte tovább, s tett fel egy találós kérdést — vajon, hogy vehettek fel hoz­zánk a műhelybe egy admi­nisztrátort,, akire annyi szük­ség van, mint rám a Közpon­ti Fizikai Kutató Intézetben? Gondolkodni sem hagyott és megfejtette a dolgok nyitják: Bújtatják. Láttam, takarító­női besorolásban van. Szóval, bújj, bújj, zöld ág... APROPÓ: zöld á«... Erői jut eszembe, hogy még min­dig nem tudnak zöldfáéra vergődni ezzel az új szabály­zórendszerrel. Sok a találga­tás, a tévhit, a mellébeszé­lés, s eddig egyetlen munka­helyen sem jártam, ahol két­séget kizáróan megválaszol­ták volna a várható fejlemé­nyeket. Nagyon sok helyen csak ezt ismételgették: Kö­szönjük szépen, hogy ennyi­vel csökkentették a nyere­ségrészesedésünket. Kollégám válaszolta nekik, egyszer ket­tesben dolgoztunk nagyüze­münkben', s összesodort a vé­letlen: Ilyen megnövekedett követelmények között az ál­lam sem játszhatta a főúr szerepét, nekünk is át kell vállalni valamit belőle! Mi­ért? A maga nyeresége is csökken? — kérdezték vissza tőle. Persze! Hát akkor, meg­értjük, majd " megértjük — rriondta egyikőjük. - Kikíván­kozott belőlem: Isten bizony, így lesz? így! — bólintottak rá. Akkor, köszönjük... Mások nevében is! Karácsony György Elsőként tettek felajánlást A ZIM salgótarjáni gyárá­nak 83 szocialista brigádja közül a legelsőként tette meg az idei évre vonatkozó vál­lalásait a Ságvári Endre ne­vét viselő brigád. Már a múlt évet is jól zárták: a tervezett 213 ezer forint he­lyett 298 ezer forint megta­karítást értek el, és 154-gyel teljesítették túl társadalmi munkaóra-vállaiasukat. A tizenhét évvel ezelőtt alakult brigád eddig mindvégig a legjobbak közé tartozott. A múlt évben, a kongresszusi­felszabadulási munkaverseny­ben elért kimagasló teljesít­ményükért kongresszusi okle­velet kaptak, s eredményeik feljogosították őket, hogy megpályázzák a szakma ki­váló szocialista brigádja cí­met. Erre az évre 255 ezer fo­rint összegű megtakarítást vállaltak, s 1000 társadalmi munkaóra végzését is tervbe vették. Gazdasági vállalásai­kat elsősorban az új gyárt­mányokhoz szükséges szer­számok határidő előtti elké­szítésével kívánják elérni, de nagy figyelmet fordítanak az újítási feladatokra, a minő­ségi munka további javításá­ra, s tevékenyen kiveszik ré­szüket a Dolgozz Hibátlanul munkarendszerből is. A brigád társadalmi mun­kában egész sor jelentős fel­adat megoldását tervezi. Kö­zöttük az égőcső pneumati­kus széthúzógép, a pneuma­tikus csőhajlító célgép elké­szítését, az újítások, kivite­lezését. Mindezek nagyban hozzájárulnak a fizikai mun­ka csökkentéséhez, a célgépek pedig lényegesen növelik a munka termelékenységét és a minőséget. A brigád a művelődés, a tanulás, a szakmai képzés te­rületén is továbblép ebben az évben. Vállalásaikban; a többi között, helyet kapott TIT-előadások hallgatása, a szakmai-politikai oktatásban való részvétel, képzőművésze­ti kiállítások megtekintése. Tervezik, hogy a brigádtagok közül négyen végzik el szak­középiskolai tanulmányaikat. A Ságvári Endre Brigád a kongresszusi munkaverseny két szakaszában jó példával járt elöl, s cselekedte most is, elsőként közzétett vállalá­sával. 1 A határozat megvalósításáért Balassagyarmat az irodalmi és történelmi hagyományok­kal rendelkező Ipoly-parti település ma már joggal vise­li a munkásváros megtiszte­lő rangot. Tíz évvel ezelőtt az üzemekben mindössze ezer—ezerötszáz munkás dol­gozott. A nők elhelyezkedése sok-sok gonddal, bajjal járt. Ma a korszerű, nem egyszer országos híriá gyárakban öt­ezer munkás lépi át nap mint nap az üzemek kapuját. A MUNKÁSSÁG KÉPVISELETE A Balassagyarmati városi Tanács titkára, dr. Petrik Já­nos rögtön úgy fogalmazott, hogy a tanács tevékenységé­nek középpontjában a mun­kásság gépviselete áll. Még­hozzá a munkás tanácstagok hathatós segítségével. Ebből következik, hogy a tanács osztályai — élve jog­körükkel- — rendszeresen el­lenőrzik az üzemeknél, vál­lalatoknál, szövetkezeteknél a munkások munkakörülmé­nyeinek alakulását és a szo­ciális ellátás színvonalát. Az így kapott adatok, tapaszta­latok birtokában számolnak be a végrehajtó bizottságnak, amely rendszeres időközön­ként visszatér erre a nagyon fontos kérdésre. A tanács munkája szinte minden területen összefügg — közvetlenül vagy közvetve — a város munkásainak élet- és munkakörülményeinek ala­kulásával. a lakáselosztástól kezdve, a kommunális beru­A vizsgálat végeredményé­ből ez olvasható ki: „A Pest­vidéki Kőbánya Vállalat, amelynek székhelye Nógrád- kövesd, a negyedik ötéves tervben számára előírt fela­datát nem teljesítette, mert nem kellő körültekintéssel, sem a lehetőségek gondos mérlegelésével készültek fel a munkára. Olyan termelés- bővítést tervezlek, amelyet sem pénzügyileg, sem műsza­kilag nem alapoztak meg, A hiányosságokért a felelősség Sáros Bálint igazgatót, és Szabó Ervin gazdasági igaz­gatóhelyettest terheli első­sorban. ..” A kőbánya vállalat éléről azóta leváltották az igazgatót és gazdasági helyettesét. Fe- tgyelmileg nem vonták felelős­ségre őket, kártérítésre sem ítélték, mert ami irányításuk alatt történt, azt nem szán­dékosan idézték elő, hanem abból eredt; hogy a megnöve­kedett feladatokkal megbir­kózni képtelenek voltak. Mindketten más-más vállalat­nál, alacsonyabb beosztásba kerültek. Helyükre viszont új, magasabb szaktudással ren- delkéző embereket neveztek ki. A több mint ezer dolgozót foglalkoztató kőbánya válla­latnál tehát folyik a munka. Erőfeszítéseket tesznek, hogy a hibákat kijavítsák és a vál­lalat munkája iránti egyre növekvő igényeknek eleget tehessenek. Az intézkedés azonban még nem teljes. A dolgozók jófor- már semmi egyebet nem tud­nak az ügyről, mint azt, hogy sem az igazgató, sem helyet­tese nincs a vállalatnál. A több éves múlt viszont nyo­mokat hagyott vezetők és munkások között. Különböző találgatások keltek szárnyra, amelyek alaptalanok: az is, amely a leváltott vezetők tel­jes ártatlanságát hangoztatja, de az is, amely felnagyítja tettüket és bűntényt emleget cselekedetük mögött. Nem a teljesség igényével, de néhány részletet a történtekből be­mutatunk. Ez semmi szín alatt nem jelentheti, hogy a vállalat mai vezetői az üze­mi demokrácia fórumai ke­retében, a dolog minden részletéről ne tájékoztassák a dolgozókat. A Pestvidéki Kőbánya Vál­lalatnál az tette indokolttá a húzásokig, a korszerű ellátá­sig. a szolgáltatások javításá­ig egyformán. Fontos intézke­dések láttak napvilágot— a megyei tanács három évvel ezelőtti, a munkások életkö­rülményeinek javítását szol­gálód határozata alapján — amelyek meghatározták a ten­nivalókat. A LAKÁSOK DÖNTÖ TÖBBSÉGE A munkásság életkörülmé­nyeinek javítására leginkább a lakáselosztás adatai világí­tanak rá. Balassagyarmaton az épülő lakások hetven—het­venöt százalékát kapják a munkáscsaládok. Sőt. az OTP* értékesítésű otthQnok kilenc­ven százalékába költözött munkás. Az üzemek, gyárak hathatós segítségével és támo­gatásával vásárolták a laká­sokat. Mivel a negyedik ötéves terv időszakában a városban ezerszázhetvenhárom lakás épült, ennek köszönhetően sok munkáscsálád költözött szép, korszerű otthonokba. A tanács sokat tesz a nagy- családosok érdekében. A Nógrádi Sándor lakótelepen a hét, nyolc, tizenhármas jelű épületet átterveztették. így — a nagycsaládosok elhelye­zése érdekében — tizenkét háromszobás lakást alakítot­tak ki- Azok a három- vagy többgyermekes családok, me­lyek erre igényt tartottak, kényelmes lakáshoz jutottak. Volt olyan család, amely né­hány hónap alatt — a sok minden részletre kiterjedő vizsgálatot, hogy egyenetlen volt a termelés. A tervet ál­talában nem teljesítették! A megrendelők igényeit csak részben elégítették ki. A nye­reségük olyan alacsony volt, hogy évekre visszamenőleg nem fizettek részesedést a dolgozóknak. A vállalathoz tartozó hat önelszámolású bá­nyaüzemben a dolgozók kö­rében elégedetlenség uralko­dott. Sokan elhagyták a mun­kahelyüket, ezért ma is egy, esetleg két műszakban fo­lyik a termelés. Ennek viszont a népgazdaságra káros kö­vetkezményei lettek. A kü­lönböző ( építkezések egyik láncszeme a kőbányászat, ha ez meglazul, befolyásolja az egész építkezési munka üte­mét. Mindez már megtörtént. A vállalat a negyedik öt­éves tervét két termék ki­vételével a még meglevő négy termék egyikéből ‘ sem teljesítette, sőt messze alatta maradtak a százszázaléknak. Egy példa: a zúzottkő-igény rendkívül nagy, mégis 75 szá­zalékra teljesítették az ezzel kapcsolatos ötéves tervüket. Ennek oka: a nógrádkövesdi bánya évi . termelési tervét soha nem teljesítette, sőt 1975. évben 20 százalékkal keveseb­bet termelt, mint ahogyan tervezték. A keszeg! mészkő­bánya teljesítménye is annyi­ra ingadozó volt, hogy a ne­gyedik ötéves tervre előirány­zott mészkőőrleményt mind­össze 65 százalékra tudták teljesíteni. A termelés egyhelyben to- pogását az idézte elő például zúzott kőből, hogy kizárólag új beruházásokkal kívánták megoldani. Elhatározták a berceli kőbánya évi százezer' tonnával való termelésnöve­kedését. Az erre való felké­szülést 1968-ban kezdték meg. De nem vizsgálták a bánya ásványvagyonát, és kiderült, a régi bánya erre képtelen. Űj szint nyitására volt szük­ség, ehhez viszont — miután beruházásról volt szó — je­lentős pénzösszegre. Üjabb termelésemelést jelentettek be, pedig tudták, hogy az új szint megnyitásával sem ké­pesek a százezer tonna kö­vet kitermelni. Jellemző volt egyébként, hogy nem megfe­lelő alapossággal kutatták a megnyitásra kerülő bányákat, nem ismerték eléggé a geoló­gyerekre való tekintettel — a lakáskiutalási névjegyzéktől függetlenül — megkapta a lakáskiutalást. Az ötödik öt­éves tervben külön figyelem­mel kíséri a tanács a nagy- családosok igényeit, és már eleve megfelelő alapterületű lakásokat terveztet. ELLÁTÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS A közlekedésben a járato­kat — a Volán Vállalattal egyetértésben —úgy alakítot­ták, hogy elsősorban az ipar­telepeken dolgozó munkások igényeit vették számba. Nem mindegy, hogy a műszakba igyekvő, vagy onnan távozó munkások, munkásnők' mi- lyen gyorsan érnek a munka­helyükre, vagy az otthonukba. Lehetőleg tolakodás és bosz- szúság nélkül. A másik — a családokat nap mint nap érintő — alap­vető tennivalót az ellátás és a szolgáltatások javítása je­lentette . A munkásasszonyok otthoni „második műszak-1 ját” könnyíti meg. ha sorban állás nélkül vásárolhatnak. Űj élelmiszerboltokat adtak át. korszerűsítették a régieket. Ami a zöldség-, gyümölcsel­látást illeti, a város külterü­letén négv zöldséges pavilon nyitott ki, várva a vevőket. Ettől eltekintve még mindig nem megoldott a zöldség- gvümö’cs ellátás. A szolgálta­tásokat is elég gyakran szid­giai viszonyokat, melyek a termelés során derültek ki. Ezek sok pénzébe kerültek a vállalatnak! Befolyásolta a munka ered­ményességét az., elavult gép­park, amire a szükségesnél lényegesebben kevesebb pénz­összeget fordíthattak — az előbb említett okok miatt — mint szükség lett volna. De a nyereségük is olyan ala­csony volt az elmúlt öt év­ben, hogy a gépeken csupán a minimális, az úgynevezett szinttartó javításokat tudták ;elvégezni. Amikor a vezetők már nem tudnak úrrá lenni a bajokon, a gond esőstől jön. A legfontosabb szerepet ját­szók, az első számú vezetők, pedig már nem tudtak- mit csinálni. Ezt tükrözi a válla­lat fejlesztésére hozott intéz­kedésük is. A mészkőtermelés iránt nagy az érdeklődés. A ke­szegi bánya fejlesztési terve 1973. első negyedében elké­szült. A kivitelezés az elmúlt év elején fejeződött be. A mészkőőrlemény gyártásának fejlesztése nég^ évet vett igénybe. A nógrádkövesdi kő­zúzó építése több mint egy évet késett. Ugyanebben a bányában a kötélpálya kor­szerűsítése, amely fontos ré­sze a kiegyensúlyozott ter­melésnek, 1973. óta húzódik, pedig jóváhagyták a felújí­tását. Csupán a munka elő­készítésének szakaszában tar­tanak. A valóság: nem vol­tak felkészültek az egyidöben több helyen folyó munka vég­zésére a vállalat vezetői. Mint kiemelt vállalat a munkához szükséges pénzt megkapták, hiszen 424,6 millió forint állt rendelkezésükre az 1971—75- ös években. Nem tudták fel­használni! ' 1974-re a befeje­zetlen beruházások értéke már elérte az 52.2 millió fo­rintot. Érthető, ha ilyen körülmé­nyek között a fizikai dolgo­zok menekültek a bányákból. Az nem segített semmit a munkaerőhelyzeten, hogy „vándormadarak” érkeztek, mert ideig-óráig dolgoztak és már menekültek is. A Pestvidéki Kőbánya Vál­lalat nehéz helyzetben van. Helyre kell hozni, amit évek során a hozzá nem értés kö­vetkeztében elrontottak. ják, legtöbbször nem oktala­nul. .. FOGADÓNAPOK AZ ÜZEMEKBEN A tanács, az osztályok sok segítséget kapnak a munkás- tanácstagoktól, akik a tanács­ban harminchét százalékban képviselik Balassagyarmat lakosságát. Rendszeresen fél- ,szólalnák, elmondják véle­ményüket, tapasztalataikat, javaslataikat. Közéleti tevé­kenységüket a tanács vezetői különösen támogatják, külön­féle fórumokat szerveznek részükre. Ez segít eligazodni a tanácsi tevékenység, a kö­zösség ügyeinek sok-sok kérdésében. Ami talán a legdöntőbb, a tanács vezetői az üzemekben, gyárakban tartják a tanácsi fogadónapokat. A munkások­nak ott helyben rögtön vála­szolnak. bármilyen • kérdés is merüljön fel. Így nem kell külön bemenniök a tanácshá­zára. Bevezették azt is, hogy a fogadóórákon két időpontot jelölnek meg, a műszakok­hoz igazodva... Még hosszan sorolhatnánk a-z adatokat, adhatnánk szá­mot a munkásság érdekében hozott intézkedésekről. De talán a legfontosabb, hogy a munkások élet- és munkakö­rülményeinek javítása ugyan­olyan fontos marad a követ­kező években is. min* eddig volt. Cs. E. NÓGRÁD — 1976. január 18., vasárnap Ü Bobál Gyula Balassagyarmat, a munkásváros \ 't

Next

/
Thumbnails
Contents