Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-18 / 15. szám

Képzőművészeti életünkről A miívÁCToti ágak közül Nógrád me- lliuvei/cll gyében hosszabb idő óta a képzőművészet a legerősebb. Néhány alkotóművész sikerei túlnyúlnak a megye­határon, műveik országos szinten ismertek, s szerepelnek a külföldre küldött kiállítások anyagában. Igaz, a képzőművészek anyagi és erkölcsi támogatása — bár nem kifo­gástalan, s természetesen nem gondok nélkül valósul meg — szintén erőteljesebb, mint a többi művészeti ágak művelőié. A me­cenatúra helyi eszközrendszere szintén lé­nyegesen kidolgozottabb, s a kisebb- nagyobb zökkenők ellenére működtetése is folyamatos. Sok-e a képzőművész Nógrádban? Alap- és szövetségi tagsággal a megye méretei­hez képest sokan rendelkeznek, a szabadis­kolák, stúdiók — a korábbi évek* tapaszta­latai szerint — ugyancsak népesek. Mindezt figyelembe véye azonban kevés azoknak a művészeknek a száma, akik valójában országosan is ismertek az érdeklődő közön­ség körében. Bár az elmúlt időszakban mások is megjelentek országos jellegű kiál­lítóhelyeken, valójában csak idős Szabó Ist­ván Kossuth-díjas érdemes művész, Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas festőművész szere­pel ez az arány a többi megyében is. Nem ártana azonban, ha a Nógrádban élő tehet­séges alkotók közül a jövőben mind többen igyekeznének kihasználni az országos jelle­gű pályázatokban, kiállításokra való meghí­vásokban rejlő lehetőséget, s gyakrabban lépnének műveikkel az ország színe elé. (Természetesen, tudjuk, hogy mindebben például a zsürizési gyakorlatnak is szerepe van, véleményük szerint azonban a mű­vészek aktivitását lehetne fokozni e szem­pontból.) Más szempontból is. Lóránt Jánossal, a Magyar Képzőművészek Szövetsége észak-magyarorszá gi Területi Szer­vezete Nógrád megyei csoportja titkárával beszélgettünk a megye képzőművészeti éle­téről. Terjedelmi okból sem érinthetünk most minden kérdést, csupán néhány jellemzőről szálunk, a teljesség igénye nélkül. • A képzőművészek aktivitásával összefüg­gésben például a megyei titkár is említi, hogy aránytalanságok mutatkoznak a köz­művelődési feladatvállalásban. Mindenkép­pen örvendetes, hogy a közművelődési ha­tározat kapcsán megélénkült közművelődési gyakorlatban mind több igény jelentkezik a képzőművészek közvetlen részvétele iránt az esztétikai nevelést szolgáló közművelődési formákban. A csoport tagjai közül jelenleg azonban .csak néhányan aktivizálhatók e tevékenységre, s ezek aránytalanul sok ilyen jellegű munkát végeznek, már-már az alko­tótevékenység rovására. Ezen változtatni kel­lene. Megyénkben sok művész dolgozik üzemben szocialista szerződéssel. Az üzemi szerződé­sek gyakorlata ilyen arányban másutt az országban nem ismert. Ez a kapcsolat egy­aránt hasznos az üzemnek és a művésznek. Pontosabban: hasznos lehet. Ideje volna ugyanis felmérni a ' szerződések mostani rendszerét, megvizsgálni a tapasztalatokat, nehogy formálissá váljon ez a rendszer, il­letve, hogy valóban haszonnal járjon mind az üzemnek, mind a művésznek. Joggal lehettünk büszkék sok évvel ezelőtt arra, hogy megyénk az elsők között tett erő­feszítést a műteremgondok megoldására. Azóta szinte az ország valamennyi megyé­jében nagyobb igényekkel indult meg s folyik a műteremlakások építése. Ez termé­szetesen azt is jelenti, 'hogy ezek a megyék országosan jelentősebb erőket tudnak — le­telepítéssel — a képzőművészeti kultúra szolgálatába állítani. Megyénkben e téren stagnálás van, s ez hovatovább gátló té­nyezővé válik az alkotólehetőségek kihaszná­lásában. Balassagyarmatot itt most példa­ként említjük arra, hogy enyhít a műterep- gondokon, szobrászművészt telepít le. Köztudott, a megye még nem rendelkezik reprezentatív kiállítóhellyel! A megyeszék­helynek nincs jelenleg bemutatott műgyöjte- ménye. Balassagyarmaton — bár ma még kis méretű — városi képtár már van, s hasznos szerepet tölt be az esztétikai neve­lésben a Horváth Endre Galéria. Salgótar­jánban az új múzeum és galéria felépülte után lehetővé válik egy megyei gyűjtemény bemutatása. A megyei csoport titkára is hangsúlyozza: jó lenne, ha a megyei tanács illetékesei már most azzal a tudattal vásá­rolnának, hogy ezek a művek az új gyűjte­ménybe kerülnek. Tegyük hozzá: a korábbi évek vásárlási gyakorlata nem volt megfe­lelő, nem volt kellően átgondolt. Ezúton is felhívjuk a figyelmet arra, hogy felelősség­teljesebb vásárlásra van szükség. Még néhány dologról röviden. A képzőmű­vészeti kiállítási program általában gazdag, kihasználjuk a rendelkezésre álló kiállítási termeket, üzemekben, iskolákban, múzeum­ban stb. gyakran nyílnak tárlatok, örven­detes az üzemi kiállítások szaporodása, s az hogy a községekben is mind gyakrabban kerül élő képzőművészeti anyag. A jelentő­sebb kiállításokat a salgótarjáni megyei Jó­zsfet Attila Művelődési Központ üvegcsarno­kában rendezik meg (salgótarjáni tavaszi tárlat, zománcművészeti biennálé, szabadté­ri szoborkiállítás és így tovább). Bár a zon- máncművészeti biennálé tavalyi sikertelen­sége okainak vizsgálatára még visszatérünk más alkalommal, itt is megjegyezzük, hogy lényegesen körültekintőbb munkára van szükség a biennálé előkészítésére. Termé­szetesen, nem csupán, s nem is elsősorban a megyei művelődési központra gondolunk, ha­nem az illetékes megyei szervekre, a me­gyei tanácsra, s a képzóművész-szövetségr^ is. Ez utóbbi például a műfaji tisztázás“ér­dekében tehetne az ediginél többet. A salgótarjáni nemzetközi Symposion, a szabadtéri szoborkiállítás, a megyei alkotói ösztöndíj, a középszlovákiai kapcsolatok, a murális megbízatások stb. körüli kérdéseket ezúttal nem részletezzük (más alkalommal még szót ejtünk külön-külön is róluk). R<afAi«s7^Ciil a me§yében él° iPar- művészekről, röviden, örvendetes, hogy megyénkben ma már ki­lenc iparművész él, tevékenykedik az üze­mekben, a megye kerámia- és üveggyáraiban Számuk a jövőben még emelkedik. Ez a megye képzőművészeti arculatát is alakítja, s az iparművészek tevékenysége az üzemi dolgozók esztétikai nevelésében is rendkívül nagy szereppel bír. Nem beszélve arról, hogy munkájuk kapcsán a megyei ipari termékek esztétikai színvonala nő, értéke emelkedik. Megfontolandó volna, amint ezt a megyei csoport titkára is említette, hogy rendszeres iparművészeti bemutatók sorát lehetne meg­indítani Salgótarjánban, illetve a megye üzemeiben. Több gondot kellene fordítani az iparban dolgozó iparművészek alkotói lehető­ségeinek segítésére is. Tóth Elemér Hermann István: Gyulai Pál Gyulai tehát a magyar liberális nemességnek, az irodalmi Deák-párt politiká­jának volt a szószólója. Amíg ennek a pártnak voltak érint­kezési pontjai a nemzeti ha­ladás járható útjával, addig Gyulai esztétikája egyre gaz­dagodott, addig dolgozta ki legértékesebb tanulmányait. Bár mynkásságában már ek­kor is sok az ellentmondás, és bár esztétikai elmélete egy sok tekintetben helytelen politika alátámasztása, mégis ekkor még sok ellenzéki irá­nyú megállapítása, elmélete,' megjegyzése akad. 60-62 után kritikájában egyre in­kább szóhoz jutnak a reakci­ós elméletek, 67-73 után ezek hatalmasodnak el mun­kásságában. Ennek megíelelő­(íanulmányrészlet) en a realizmus .elmélete egy lépést jelentett előre, de ugyanakkor kemény regé­nyeire való konkretizálásában két lépést tett hátra A nép­nemzeti irodalom elveinek ki­dolgozása és a fejlődés élvo­nalába állítása nagy vívmány volt, azonban a népnemzeti irodalom elszakítása a forra­dalmi demokratizmustól epi- gonizmust szült. A tragédia­elmélet gazdag és sokoldalú elmélet volt. kezdetben több, később kevesebb haladó tar­talommal, a magyar tragédia­irodalom fejlesztésére való törelavés haladást jelentett, de' a tragikum liberális meg­fogalmazása a valóságban le­hetetlenné tette, hogy ezt a 1 Ar*vó«f A latból visszatekintve. Gyulai Pált, a magyar irodalomnak ezt a szorgalmas és elmé­lyült, sok szempontból kiváló munkását meg kell becsül­nünk. Becsülnünk kell fedd­hetetlenségét, következe­tességét. de különösen harcos­ságát, és kritikájának haza­fias tartalmát. Gyulai kriti­kai munkássága, de szép- irodalmi működése is bizo­nyítja, hogy népünk nagy mozgalmai felszínre hozták a magyar néoben meglevő te­hetségeké* bizonyítja azt is, hogy ilyen nagy tehetség sít tévútra, korlátoz Holt meg a nemzeti, ■ : lakni, s a po­litikai elnyomás évszázado­kon át tartó szörnyű Jegköre. Mai tévéajánlatunk A vasárnap műsorából a költői szépségű NDK kisfil- met, a 17.3Ö perckor kezdő­dő Feldbergi fantáziát ajánl" juk nézőinknek. A német tó- vidék festői váfosáról, Freid- bergről. természeti szépségei­ről, csatomaszerű, mély ta­vairól szól a film — szavak nélkül, csak képpel és ze­nével. Bizonyára szívesen nézik meg a 16.20-kor kezdődő mű­korcsolya Európa-bajnokság parádés gálaműsorát, ame­lyet Géniből közvetít a tele­vízió. Ismét eredeti formájában jelentkezik az Önök kérték főműsoridőben 20.10-kor. A győri vagongyár dolgozói­nak, majd a nők kívánságai­nak szentelt Önök kérték után ezúttal újból a nézők levelei alapján állították össze az adást. Amelyben lesz komoly zene és vidám jelenet, részlet tévéjátékokból és tudo­mányos műsorból. riportból és zenés összeállításból. 21.25. a Kaliforniai kalei­doszkóp című műsor kezdési időpontja. GYULAI PÁL: Az igazság és hamisbág Allegória Elindul az Igazság, Vele megy a Hamisság, Édes testvér mindkettő, Miért, tudj’ a teremtő. Anyjok varrt két tarisznyát. Sütött nekik pogácsát. Mindenkinek húszat szánt, S betarisznyált egyaránt. Ehetnék a Hamisság: „Hallod-e te Igazság, A tiedből ennék tán. Az enyémből azután?” „Jó lesz, jó lesz, együnk hát!", Megkezdik a pogácsát, S míg benne tart. egy hétig, Morzsolgalják mindétig Ehetnék az Igazság: „Hallod-e te Hamisság, Amint mondád rendre jár, A tiedből együnk már?” Efrész nap híjába kér. Nem ad neki a testvér; „Mégis adok jó áron, Ha a füled’ levágom.” Le is vágja a fülét, Másnap ismét a kezét. Azután meg a lábát. S úgy ád egy-egy pogácsát, Végre szemé; szúrja ki, Vakon, bénán vezeti: Az Igazság rááUott — így járják a világot. 1861. Gyárainkban nő a munkáskönyvtárak száma. Egyre több üzemrésznek, brigádnak van saját fiókkönyvtára.­.................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................. 5 . Tegnap az asztalnál az öreg hangosan felolvassa a mozi­statisztikát, tíz év alatt mennyivel esett a mozinézők száma. Az öregnek már ré­gebben is volt olyan dilije, miszerint ő hivatott arra, hogy megjavítsa a rossz sta­tisztikákat. Ahogy az ajtón belépek, még szét se néztem, a néném lekever egyet. El­rontottam a táskarádióját.. Magam részéről szeretek harc nélkül győzni, úgy csi­nálok, mintha nem venném észre a történteket, odaülök a tv-hez. A képernyőt néz­ve egy ide:g gyötörnek a gondo'atok. Agresszió esetén minden világszervezet töksü­ket. Később mégis szóba állt velem és elmondta, hogy anyám szülői értekezleten volt. összehaverkodott a matek tanárnővel, legalább negyedórát tárgyaltak. A né­ném szerint bizonyára a nem­zetközi helyzetet vitatták meg, rólam szó se esett. Ez a szöveg kiborított. Szíves fi­gyelembe .ajánlón, a baj nem ’jár egyedül. Decemberben még nem olyan cikisek ezek a szülői értekezletek. De így május közelében eltörölném ezt a szokást. Egyes befolyá­solható szülők hajlamosak ilyenkor komolyan venni a szöveget, amit a tanerők nyomnak. Az élet nem népünnepély. Balhéra balhé. Ez megy mindenütt. Üzennek értem, menjek azonnal a Ramazuri- ba, a Lakinger fejlövést ka­pott. Szedem a lábam, mint titkárnak vállalnom kell a felelősséget. A srá" e1 ázott Ha nem is a dicsőség, de va­lami a fejébe szállt, a karja lóg a székről.' Díjazom az ilyen nőket, mint ez a Nelli, a srácnak a harmadik gint 4 NÓGRÁD - 1976. január 18., vasárnap . is kivitte. Nelli azt mondja csak kettőt ivott, de én job­ban hiszek a szememnek. Ne­kem ez a Nelli olyan gyanús, mint egy luftballon jövője. A Lakingernek lelóg a karja, a szöveg amit nyom fényes tanúbizonysága született te­hetségének. Tejet hozok a KÖZÉRT-ből, a mellékhelyi­ségben' itatom vele, ráülte­tem a deszkára, ettől frankón kijózanodik. Próbasétát - te­szünk, fogom a hónalját, mint a másnapos operáltnak. Elen­gedem, de úgy kóvályog az oszlop körül, mint kémbal­lon a laktanya fölött: Ha pá­lyaválasztási tanácsot kérnek tőlem, most azt mondom, menjen a Lakinger éjszakai ápolónak a kijózanítóba. Ezt játszottuk, míg csak irányt nem vett az egyenesre. A töb­bi már az ő dolga. Szólhat­tam volna a srácoknak, hogy kalauzolják haza, de mire jó az. Lebeszélik az anyját az adminisztratív rendszabályok­ról. Mielőtt végleg elalszom, még van egy jó olvasnivalóm. Átböngésztem a telefonköny­vet h-tól k-ig. Annyi a Ko­vács, hogy a Lajosnál mélyen elalszom. Nem szándékozom a Lakin- ger-balhéval terheli a tár­saságot, a srác ilyenkor meg­húzza magát, ül a vaskorlá­ton. A Weisz menti ki a szó- aréból. kimutatja, hogy a fiú a napfoltnak esett áldoza­tul. Jó fej ez a Lakinger, mondja, vele is csak az tör­tént, ami másokkal, mind­annyian áldozatok vagyunk. A Gábriel csak legyint nem lát ebben fantáziát, pedig ő annyira képzett az ilyen ho­mályos bulikban, mint egy angliai vonatrabló. Engem csak az vigasztal, hogy van két mozijegyem, itt mellettünk működik egy 150 személyes filmszínház. Menetközben vettem, hogy jobb legyen az áruellátásom. Hátha vállalkozik az egyik lány, ég velem jön, senkinek nem árt, ha megnézik a Méhkirálynőt. Hiába a kíná­lat, ha kereslet nincs, ezért mégsem csődíthetem össze a kereskedelmi világkonfe­renciát. , Belátom, nem va­gyok versenyképes, gondosko­dásom a tagságról annyit ér, mint a mezőgazdasági légi­flotta az atomháborúban. Aktualizálom a helyzetet, egyébként jól kezelem a vál­tót a fejemben, a 'Mandel már egy hete unja a csajt, el­fekvő áru, most is itt ül a nyakán. Nálam viszont ez a baba is jó, gondoltam átme­netileg megszerzem magam­nak. A Mandel csak úgy mel­lékesen int a szivarral, hogy mehet. Van még egy tizes hazai valutám. Ha a dolgok nagyon rosszra fordulnának és éjfélig felmennek az árak, ez akkor is két dupla. One borravaló. A többiek még maradnak, ezektői a napfol­toktól, vagy feltámad az em­ber, vagy Ielombozódik. A Bánicki, a Mazura, a Táltos nem járnak semmifé­le suliba. N'em esetük. A Vi­da már átverekedett az érettségin. Ilyenkor május környékén mi is inkább el­járhatnánk falat bontani. Szép mesterség. Volt már arról szó, hogy május egy menő hónap. Jó fej lehetett, aki ezt kezdte terjeszteni, megvonnám tőle a prémesit. Idegroncs az egész banda, nem látunk a pipától. Két fronton folyik a harc, a suli­ban meg otthon. Ilyen hely­zetben csak elbukni lehet, az biztos. Ránk is ez a sors vár. Volt már erre példa, né­hányan közülünk be is ke­rültek a történelembe, ró­lunk csak otthon emlékez­nek meg, családi körben, Könyv nélkül fújják minden évben a május végi szöve­get. A Ißänicki is szövegel, mit ültök itt, ennyi idő alatt meg lehet fejteni egy tízismeretlenes egyenletet. Szép ügy. Állandóan szöve­gel. Pont ő. Négykor le­lép másnap reggelig semmi meló. En lelépek négykor, ötkor kezdhetem ' elölről. Nem kell számológépet im­portálni ahhoz, hogy kiszá­mítsam, mennyi idő alatt nyíffan ki az ember. Szép a május. Közben senki . nem veszi észre a sulikban kiké­szül az egész krapek társa­dalom. Nem is baj. Majd megbánjátok még. Bírom azt a humoristát, jó fej lehetett, aki azt írta. röhög az osztály. Nálunk kérem, senki nem röhög. A tanár röhög. Fel­jegyzem fiam ezt a marha­ságot. Megírom valamelyik lapnak, ezen röhög majd az egész ország. Hát csak rö­högjenek. Itt a parkban ösz- szejött srácok közül nem rö­hög senki. Otthon megy a szöveg, miért nem eszel. Ez se nem eszik, se nem i#- nul, csak bámul. Mi volt az iskolában? Nincs ezen mit röhögni. A Lakinger már bejelentette: az idén leg­alább kettőből meghúzzák. Megnyugtató, mint tájékoz­tatás az influenzajárványról. Ügy ül a vaskorláton, mint­ha választania kellene a Nobel-díj. és a' Lenin-rend között. Viszont nagy igazság, hogy ami a felvilágosítást illeti, a suli alappsan lema­radt; Az egésznek az a háttere, hogy nálunk a suliban általá­ban szemléletesen oktatnak. Már amit, kivéve azt a bizo­nyos felvilágosítást. Ért en­gem? Amit a tanár mond, nálunk csak akkor hétszent­ség, ha mutatja is. Láthatat­lan ügyekben, csodákban, ré­gi históriákban nem hiszünk. Itt van például a fizika, már az a része, amit a modern fejek találtak ki. Ebből kidé- fül, hogy cikis ügy az egész buli, mégis jóformán csak azt tanítják. Azon túl, hogy nem vagyunk maradiak, 'minek ennyire visszamenni, mikor az újat se értjük? Történe­lemből is elég lenne azuío'- só 30-40 év. Épp elég tö:*- tént ez alatt a 30-40 év alatt, sokan még ebből se ta­nultak. Mindegy. A lényeg, ezt legalább szemlé'etesen .mutatják, van fénykép, itt- ott egy film. (Folytatjuk) i / ■» *

Next

/
Thumbnails
Contents