Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
I Az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon ARANYÉRMET NYERTEK a hazai alapanyagból készült SZÉNSAVAS I ÜDÍTŐ ITALOK Lesz-e új jégkorszak ? A jégárak — gleccserek — világszerte több alkalommal megnövekedtek és visszahúzódtak áz utolsó jégkorszak i óta. Méretváltozásaik az éghajlat alakulását követik és évezredekre visszamenőleg vallanak a klíma kis- sebb-nagyobb ingadozásairól. ÍA/ glaciológusok elsősorban a gleccserüledékek és morénak (a glecscserjég által szállított és féltorlaszolt kőzettörmelékek) alapján igyekeznek felderíteni a jégárak mozgásának méreteit a távolabbi múltban. Sokszor a növényzet — kivált a zuzmók — éles 1 határvonala is jelzi a gleccserek hajdani kiterjedését. Az utolsó nagy eljegesedés Idején jégmezők borították az északi félteke nagy részét. az összes szárazföld felületének mintegy 27 százalékát (a mai mintegy 10 százalékkal szemben). Hanem úgy 7 ezer évvel ezelőtt a Skandináviát borító jég már teljesen széttöredezett, felolvadt az óceán vizében, s az alpesi gleccserek ugyancsak apadni kezdtek, sokuk egészen eltűnt. Világszerte magasabbra emelkedett a növényzet határa. A felmelegedési periódus kb. 6 ezer évvel ezelőtt érte el a csúcsát. Akkortájt az átlagos világhőmérséklet valószínűleg 2—3 C fokkal magasabb volt, mint napjainkban. Mostanában az általános „visszavonulási” irányzatot újra előretörések szakítják paeg. Ismereteink még nem érték el azt a fokot hogy megbízható előrejelzést mondhatnának a gleccserek jövendő fluktuációjáról. Üj jégkorszaktól azonban nem kell tartani, vélik a kutatók. Vessünk gátat az alkoholizmusnak1 f RENDKÍVÜLI ÜTEMBEN növekedett az utóbbi években hazánkban a szeszes italok fogyasztása: a felszabadulás előtti időszakhoz viszonyítva egyharmadával több bort, hússzor több sört és hétszer annyi tömény szeszt fogyaszt az ország lakossága. A fogyasztás növekedésének gyorsuló ütemére jellemző, hogy 1960-ban 5,8, 1965-ben 6,45 liter jutott egy főre (az alkoholtartalmú italokat száz- százalékos abszolút alkoholra átszámítva), jelenleg az így mért évi alkoholfogyasztás elérte, sőt valószínűleg meg is haladta a kritikus 10 litert. S egyáltalán nem lehetünk büszkék arra, hogy a világranglistán az 50 legtöbbet fogyasztó ország közt az élmezőnyben (a szocialista országok közt az első helyen) a tömény szeszes ital fogyasztása tekintetében világviszonylatban a második helyen állunk és sörben is „felittuk magunkat” az ötödik helyre. .. Mondhatná erre valaki — s ez is igaz —, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásának terjedése, növekedése világjelenség. Mint ahogyan az okok közt említhetjük az életszínvonal emelkedését is. Nem a mértékkel fogyasztott italt akarjuk felróni, szóvá tenni, nem a kissé zsíros ebédre, vacsorára felhajtott pohár bort, sört, hiszen ez valóban egészségünkre válhat. Az .önkontrollt vesztett, mértéktelen italozás jelenti a problémát, előbb-utóbb az egyénnek, a családnak, a munkahelynek, az egész társadalomnak is. Sajnos, nagy — és sok a kísértés. Statisztikai felmérések bizonyítják, hogy a lakosság egyötöde rendszeresen látogatja a kocsmákat, vendéglőket, italméréseket. A munkások közt a kocsmalátogatás aránya — mint a szabad idő eltöltésének módja — 30 százalékos; a szellemi dolgozóknál 12 százalék, de az ő alkoholfogyasztásuk sem tér el jelentősen — mennyiségben — a többi rétegtől. Jellemző, hogy: százalékos és abszolút mértékkel mérve egyaránt emelkedik a szeszes italt fogyasztó nők száma. Minderről azért kell őszintén beszélnünk, mert az alkoholizmus társadalmi kihatásai — közismerten — igen súlyosak. A jogerősen elítéltek egyharmada alkoholos befolyásoltság alatt követte el bűntettét: az erőszakos, garázda szabálysértők 70 százaléka az alkohol befolyására randalírozott: a jogerősen elítélt fiatalkorúak között rendkívül magas az italozók aránya: az állami gondozásba vett gyerekek többsége alkoholisták családjából származik. A mértéktelen alkohol- fogyasztás közismert következményei a válások, az ön- gyilkosságok is; a kiváltó okok között második helyen szerepel az alkohol. Ehhez vegyük még hozzá — a szigorú tiltó rendelkezések ellenére — a munkahelyekre, az üzemekbe is bekerül az ital. Az üzemi balesetek 18 százaléka alkoholos befolyásoltság hatására következik be. És sorolhatnánk tovább. MAGYARORSZÁGON AZ alkoholizmus már 1968-ban elérte a népbetegség szintjét. 140 ezer alkoholbeteget tartanak számon az országban, s az a 75 elvonóintézet, amely jelenleg működik, elégtelen. Mit tehetünk, mit kell tennünk mégis, ha gátat akarunk emelni ennek ai egyre pusztítóbb méreteket öltő népbetegségnek ? Ha tömiren kívánunk válaszolni, az1 mondhatjuk: itt az ideje, hogy egyesítsük a legfontostbb adminisztratív intézkedéeket, a megelőző tevékenység kiszélesítésével. egész írsadal- munk mozgósításával. Az említett adminisztratív ntézke- dések közt szerepel a egészségre káros direkttenő szőlők kivágásának elrndelése; ez már megtörtént, cak éppen pilisi kis íalvaloan, s az ország más vidékin — sokfelé nem hajtottál végre. Évek óta mind több az üdítő ital. de ezek válas?ékát is. mennyiségét is továb kell bővíteni, s ahol csal lehet, fogyasztásukat propaglni. Az ivási szokások Ifajulá- sa, eldurvulása ellen izonban a leghatékonyabbnak i társadalom visszatartó erte bizonyulhat. Ha nem ik'n*1*“’' bocsánatos bűnnek, olykor virtusnak a sűrűn ictránv- okozásig fajuló lerésegedést. ha alkalom adtán nem res- telljük akár baráti körben, akár a munkahelyen szóba- hozni a mértéktelen alkohol- fogyasztás szomorú következményeit, konkrét példáit — már egy kis lépéssel előbbre tarthatunk. Közvéleményünk állásfoglalásában egyébként kétségtelenül tapasztalható némi javulás; ígv gyakrabban érzékelhetjük, hogy a részegeskedést nem tekintik egyszerű magánügynek. Ezt a még mindig pasz- szív állásfoglalást kell továbbformálnunk, vagyis elérnünk, hogy a lerészegedett, emberi mivoltukból kivetkőzött egyének ne csupán az esetleg segítségül hívott és» hivatali szigorral fellépő rendőrt lássák zavaros szemekkel maguk előtt. Legalább annyira kijózanító hatású ha érzik, tapasztanák a környezetükben levő „civilek” rosszallását is. A NAGY FELADAT TEHÁT kettős: az alkoholtól megbetegedetteket ki kell gyógyítanunk, lehetőség szerint visszaadnunk őket családjuknak, munkájuknak. a normális életnek, míg a lakosság egyéb rétegeiben az eddiginél nagyobb társadalmi felelősséggel kell óvnunk — e'sősorban a Fafajokat — attól, hogy mértékfe’en italozásra adják a fejüket. Ennyivel nemcsak magunknak, családunknak. haneng egész társadalmunknak —/ .lövőnknek is tartozunk. Újlaki László 'Tréfák A lányod már másodhegedűs? — Igen, az első hegedűjét összetörte. X — Áruld el, barátom, miért hordod mindig ezt az ócska tökfödőt? — Mert a feleségem megesküdött rá, hogy amíg ezt a tökfödőt hordom, ki nem jön velem az utcára. X A főnök új alkalmazottat vett fel: — Jó fizetést kap és a feladata az lesz, hogy kifogástalan munkát végezzen. •. — Mindjárt tudtam, hogy valami susmus van a dologban ! X — Ha pénzem lenne, vennék egy elefántot! — Minek neked az elefánt? — Nekem nem kell. de szeretném, ha annyi pénzem lenne. .. Szilveszteri sziporkák Molnár Ferenc, a neves író egyszer részt vett egy baráti szilveszter éjszakai mulatságon. Az író elemében volt, csakúgy szórta a ragyogóbb- vál-ragyogóbb ötleteket, mint egy rakéta. A társaság egyik tagja. Szép Emi, a költő így szólt: — Szép, szép Ferikém, de kellene csak verselned!... Mire Molnár Ferenc elkezdett verselni. Csak úgy ontotta magából a rímeket. A végén már témákat adtak neki. Egy ismert színész például, aki egyébként szorgalmas Don Juan-i látogatója volt a bemutató előadások páholyainak, így szólt a sziporkázó íróhoz: — Halljunk rólam egy népdalt. Molnár Ferenc sznrebbérlés nélkül vágta rá: Jöjjenek a fiatalok Menjenek a vének l, Ez a fiú nem torkiól, A fejéből énekel. Ha torkából ■énekek. Az a jegy is jobba kelne, S hajla. A páholyból kihajt Ugyanis, akiről szóvolt az, nem énekes színháan játszott, hanem prózaiizínmű- vekben lépett fel. A épdalt” általában derültség' ogadta, amelyet egy újabb jentkezés szakított félbe: — Na most egyet lám — kérte egy ifjú színész Molnár Ferenc mámondta is, mint a vízfolyás: öreganyám virágtrepe, Ez az ifjú színész szere- szere-szerepe. Öreganyám a cserepet, Ifjú színész a szerepet. Elejtette, Felejtette. A harmadik ajánlkozó csak az ujját nyújtotta föl s az íróból már Ömlőitek a verssorok: Nem szeretnék Nagyurakkal Egy-két tálból. Enni, Nem szeretnék . Az ön egyik Harisnyája Lenni. A versnek komoly alapja volt és töbk n ”1 ” ’?'■">* nem jelentkezett Molnár Ferenc szilveszter éjszakai v rágására. R. T. UAÉVi MALAC
