Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-31 / 305. szám

Apróhirdetések GÁZTŰZHELY pa­lackkal eladó. Cím: 22-94 telefonon. IF-es 1971-es kiadá­sa Trabant 601-es Hi- eomat eladó. Megté­ri i rat h etó: M á tr a n o vák - bányatelep. Tulipán ft. 1. sz.. Varga Jó­zsef. KISGYERMEK mel­lé délelőttre gondozó­nőt azorunaira kere- sex Hibó. Főtér 13., II. lépcsöház. KÉTSZOBÁS szövet­kezeti lakáskiutalást vennék. Címeket a kiadóba kérem. AZONNALI be­lépéssel felve­szünk: női beta­nított munkáso­kat evóevszer- ' övét gyártásá­hoz. két és há- I rom műszakos . munkakörbe. se­gédmunkásokat. I liftkezelőt. oxl- I génkezelőt. la- I katosókat. konv- I tialánvokat. taka­rítónőket. fűtőket. Bölcsőde, óvoda és ! munkásszállás van. Jelentkezni lehet? Budaoestl Amoullaavár Bu- daoest. Xin.. Vá­ci út W~ mun­kaügyi osztálv I Telefont * «08-330/31 mellék. A Kohászati Alap­anyag-előkészítő Közös Vállalat teherséoko- csi-vezetőt kérés felvé­telre. Jelentkezni le­het a Salgótarján külső pályaudvar cí­mén, va*?y 25-70 tele­fonon. SÍRKŐ. SZEGÉLYEK KÜLÖN IS. SÍRKÖVAZA. KÓLÓMBA RIU- MOK, PARK- ÉS UTCAI VÁZÁK. MÜKÖPADOK. MÜKO PINGPONG- ÉS SAKK­ASZTALOK. valamint építő 30x 10xl0-es ciklon műkő 5 féle szín­ben. Azonnali szállításra nagy választékban kaphatók. ..Rozmaring” Me Tsz Salgótarján Schőnherz Zoltán út 15.. kórházzal szemben- Telefon: 18-55. A Nógrád me­gyei Lapkiadó Vállalat (Salgó­tarján. Petőfi u. l.) felvételre keres tea ka­riffo nőt. Jelentkezni lehet a fenti címen. 2. emelet 19. szoba. ELADÓ príma mo­toros Singer férfi sza­bógép. Cím: Juhász Ferenc, Baglyasalja András-telep. A Pest—Komárom— Nógrád megyei Élel­miszer- és Vegyiáru- nagy kereskedelmi Vállalat felvételt hir­det az alábbi munka­körök betöltésére: árukísérő, targonca- vezető, raktáros. Je­lentkezni lehet a fenti címen; Salgótarján. Állomás u. 4/a. A József Attila Me­gyei Művelődési Köz­pont felvételre, keres karbantartó villany­szerelőt. Bér meg­egyezés szerint. Je­lentkezni lehet na­ponta 8—16.30 óráig az intézmény gond­nokánál. Minden kedves utasunknak eredmé nyékben gazdag, boldog új évet kívánunk! 1976-ban is több száz egyéni és társasutazás közül választhat irodáinkban Kézi Inba Mérlegen a megyei csapatok 12. Keszeg 22 — — 22 130-268 — A csapat erényeiről nem igen lehet szót ejteni. Annál többet' a sportszerűtlen maga­tartásról, hiszen a csapat a tavaszi fordulók során három alkalommal is távolmaradt a bajnoki mérkőzésektől, min­den előzetes bejelentés és utólagos indok nélkül. A sorozatos ki nem állást a Nógrád megyei Kézilabda Szövetség elnöksége „méltá­nyolta”, és az őszi további küzdelmekből a Keszeg csa­patát kizárta. Ezen érdemes elgondolkod­ni a keszegi sportkör elnök­ségének, mert az eset jelzi, hogy nincs minden rendben a sportkör háza táján. • (simon) Számok, érilekessé- gek a megyei I. osztályból 3. St. Volán 15 7 7 1 22:13 21 A bajnokság kellemes meg­lepetése volt a Volán 3. he­lye. Csupán egyetlen mérkő­zésen kaptak ki. A döntetle­nek csapatának is nevezhet­nénk az együttest. Iványi G., Iványi J., Lovassi, Makovszki és Sándor minden találkozón szerepelt. Péter 14, Demeter, Szűcs és Váradi 13—13, Hor­váth Z. 10, Pusnik 9 alka­lommal jutott szóhoz. To­vábbi hatan 2—6 mérkőzésen voltak a pályán. A csapat gólrekordere a megyei góllö­vőlista 3. helyén álló Muzsik. Tíz góljával ő volt a csapat legeredményesebb játékosa. Rajta kívül Sándor 4, Deme­ter 2, további négyen pedig egy-egy gólt szereztek. (toriczky) Meghívás az utánpótlás- keretbe A. Magyar Birkózó Szövet­ség összeállította a válogatott kereteket. A megyéből a sza­badfogású 48 kg-os Bátka Jó­zsef (Pásztói KSE) kapott meghívást az utánpótlás-vá­logatottba. Az első közös ed­zőtábor február 16—28 között Tatán lesz. ■ S P O R Ts Szorgalmasan gyűjtöttek az olimpiai pontokat Amint visszatekintünk az 1975-ös esztendő verse­nyeire, eseményeire, megál­lapíthatjuk, hogy nehéz, de eredményes évet zártak aa SKSE atlétái. - A szakosztály tagjai a sporíiskolásokkal együtt 31 olimpiai pontot és 239 bajnoki pontot szerez­tek, mellyel 132 egyesület közül a 35. helyen végezték. A területi, vidéki, országos bajnokságokon 81 I—VI. he­lyezést harcoltak ki, melyek közül kiemelkedik az or­szágos versenyen elért 10 bajnoki cím. Hasonló, kie­melkedő eredményre nem volt példa a sportkör törté­netében! A bajnoki címek Bartha Angéla, Balogh Ta­más, Czuder Tamás, - Tóth Károly és Kirher László ne­véhez fűződnek. Az egyesü­letnek atlétikában két után- jótlés-válogatott ja is van. Bartha Angéla és Varga János. Ha az atléták minősítését szemléljük, megállapíthat­juk. hogy a kohászok három II- és öt III. osztályú ver­senyzővel rendelkeznek. Az említetteken túl három arany-, tizennégy ezüst- és huszonhét bronzjelvényes atlétát tartanak nyilván. Az IBV-n nagyszerűen szere­pelt Bartha Angéla, aki tel­jesítményével kiérdemelte az Érdemes ifjúsági sportoló címet. Az SKSE atlétáinak mű­ködését nem csupán a taná­csi szervek, hanem a bázis­vállalat, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek is támogatta. Ennek megfelelően új gu­miszőnyeget kaptak a tá­volugró nekifutóhely borí­tására- Lehetőség nyílt ar­ra is, hogy a legjobbak Nyír­egyházán edzőtáborozáson vehettek fását. Az' edzőtábo­rozásnak megvolt a kellő eredménye, a serdülők által elért bajnoki címek is tanú­sítják- Központi válogatott edzőtáborozáson öt atléta vett részt. Az atléták téli felkészülését jelentősen elő­segíti az a kondicionáló terem, amelyet a közeliövő- ben adnak át a Zója-liget- ben. A napokban, amikor An­gyal János, az SKSE atlétái­nak vezető edzője összegez­te az eredményeket, még sok megoldatlan kér­dés is felkerült a listára, így többek között a serdülő A csoportnak eddig nem si­került edzőt biztosítani. En­nek hiányában bármilyen eredményesen szerepeltek a serdülő B kategóriában, a sportiskolások ellenőrző ver­senyén nem sikerült össze­tettben előbbre rukkolniuk. A minősítések területén is jobb eredményekről szá­molhattak volna be. rend­szeresebb, fegyelmezettebb munkával, jobb hozzáállás­sal., Aranyjelvényes lehetett volna Fegyveres Zsigmond, Bakos Mária. Gibicsár Ist­ván. Garamvölgyi Ferenc, Kovács Tibor.-Az utóbbi fia­tal országos bajnokságot is nyerhetett volna! Az összegzéskor egyetér­tettek abban, hogy 1976-ban minden edzőnek, versenyző­nek, vezetőnek többet kell tennie, jobban kell dolgoznia- Éneikül elképzelhetetlen az előbbrelépés. Márpedig előbbre kívánnak lépni, sőt szeretnék, ha az új besoro­lásnál a B kategóriában kapnának helyet. Serdülő bajnokok Másodszor Is aranyérem Neve: Hranek Sándor. Születési helye, ideje: Mezőkövesd, 1961. I. 20. Foglalkozása: tanuló. Egyesülete: SBTC. Sportága: ökölvívás. Edzője: Pintér János. Ki ne emlékezne a légsűly többszörös magyar bajnoká­ra, Junghaus Gusztávra? 1972-ben abbahagyta a ver­senyzést, eltűnt egy kis mo- kány arc a szorítóból. A sors szeszélye, hogy az utóbbi idő­ben újra találkozhatunk, ha nem is az ő nevével, de a családi hagyomány folytató­jával. Hranek Sándor ugyan­is testvére a volt válogatott ökölvívónak. A szakosztály vezetői két serdülőbajnoki címet vártak az idei országos bajnokságtól. Az egyik jogos várományos Hranek Sándor volt. Tavaly a harmatsúlyúak eredményhir­detésénél ő állt a dobogó leg­felső fokára, és ezt a sikert az idén három súlycsoporttal feljebb is megismételte. — Az idei OB három mér­kőzésén összesen nem voltam még két menetet sem a szo- rítóban — mondta a ver­senyző. Az első mérkőzésen még alig léptem be a szorító- ba, máris mehettem a sarok­ba. Padlóra került az ellen­fél. A második találkozón ugyanez a 2. menet elején is­métlődött meg, és a döntő­ben egy balegyenes-felütés kombináció után emelték is a kezem a magasba. A beszélgetés a négyér­mes társaságában zajlott le. Mikor feltettük a kérdést, hogy milyenek voltak az el­lenfelek, egy mosoly volt a válasz. A társak válaszoltak helyette: „Ebben a korosz­tályban nincs ellenfele!” A terveiről így vallott: — A bátyám felment Pest­re a Vasashoz. Kilencen va­gyunk testvérek, a szüleim engem még nem engednek. Addig versenyzek, amíg fizi­kailag bírom. A végső cél azért mégis a Vasas! II. J. Még egyszer a női kézilabda-világbajnoliságról Két hétig tartó éjszakai ügyeletre kényszerült sok százezer magyar sportbarát a női kézilabda-világbajnokság mérkőzéseinek televíziós köz­vetítése jóvoltából. Az ered­mény ismeretében aligha van bárki is, aki sajnálná a tv előtt átücsörgött estéket, hi­szen végül minden szép és jó lett. Pedig nem szabad feledé­kenyeknek lennünk, még az öröm napjaiban sem. Nem árt a mérkőzéssorozat'’ legfonto­sabb tanulságait néhány mon­datban visszaidézni. A roeztovi csoportmérkőzé­sek december másodikén kez­dődtek, a történet azonban szeptemberre nyúlik vissza. Ekkor szenvedett életveszé­lyes sérülésekkel járó bal" esetet a magyar válogatott első számú játékosa, a nem­zetközi mércével mérve is feltétlenül klasszisnak nevez­hető Tóth-Harsányi Barbála, Napokon keresztül a puszta életben maradásért szorított a sportág apraja-nagyja. A krí­zis elmúltával azután már a sportbeli veszteség latolgatá­sa került előtérbe. A 188 cen­timéter magas, beállósként és átlövőként Is kiemelkedő pro­dukcióra képes „Bora” el­vesztése akkor még belátha­tatlan következményeket sej­tetett. A legizgalmasabb kér­dést az jelentette. sikerül-e nélküle is kiharcolnia váloga­tottunknak a montreali sze­replés jogát, azaz legalább a negyedik helyet a szovjet­unióbeli VB-n? A bemutatkozás jól sikerült. A dánok elleni kritikus csőt portmérkőzés megnyerése után a tunisziakat döntő fö­lénnyel vertük. Jugoszlávia ellen azután simának mond­ható vereség következett. Nem is annyira a vereség aránya — 11:8 —, hanem a mutatott játék volt igazán lehangoló. Enervált, szétesönek látszó magyar válogatott szaladgált a pályán, amelynek legyőzése az egyébként erősen közepes formát eláruló jugoszlávoknak sem jelentett egyetlen pilla­natig is gondot. Az NDK ellen azután meg­mozdult valami. Egyre jobban védekeztünk, támadásaink­ban azonban még mindig nem volt elég erő. A későbbi vi­lágbajnoktól elszenvedett 10:9-es vereségünk ugyan ön­magában egyáltalán nem szégyellnivaló, ez esetben mégis azt jelentette, hogy a következő játéknapon fel­tétlenül győznünk kell, amennyiben nem akarunk le­mondani Montrealról. Az izgalom a tetőfokára há­gott. odakinn és idehaza egy­aránt. A találkozó azután az optimistákat, a reménykedő­ket igazolta. A siker értékét nem csökkenti, hogy az utolsó másodpercekben olyan játékos — Soós Rozália hi­bázta el a román csapat egyenlítési lehetőségét jelen­tő büntetőt, — aki eddig holt­biztos ítéletvégrehajtó volt. A szerencse is a jobbat se­gíti, ez is egy érv a magyar csapat mellett. Ez esetben az állítás tényekkel alátámaszt­ható. A Csehszlovákia elleni nagyarányú győzelemből ugyan még semmi nem követ­kezik, az aranyérem váromá­nyosának, a Szovjetuniónak hazai pályán történt legyőzé­séből már annál inkább. Azon a szombati napon, december 13-án már minden a mieinket segítette. Negye­dik helyük biztos tudatában állhatták fel a kezdéshez a lányok. A Szovjetunió csapa­tának sokkal több' veszíteni­valója volt, ez is tény. Az ellenük kiharcolt győzelem értékét azonban mindez nem csökkentheti. Az előzőekben is kitűnően működő védelmi fal erre a napra tovább erő­södött. Vadászné mestermun­kát végzett a gólzsák. Ma- karec teljes kikapcsolásával. A többiek is egymást múlták felül, míg a szovjet lányok az idő múlásával egyre bizonyta­lanabbak lettek. Az elért 12:10 minden dicséretet meg­érdemel, és reális alapot nyújt az optimista, montreali szá­molgatásokhoz. Tényleg, mit is várhatunk női kézilabdázóinktól? Attól a kollektívától, amely bizo­nyosan erősödik védekezés­ben és támadásban egyaránt Tóth-Harsányi Bora csata­sorba állásával, Nos, a pesz- szimisták és a rosszmájúak is-, mét kipipálhatnak egy nevet a képzeletbeli listájukról: a női kézilabdaválogatottat. Ezek a lányok ugyanis rriin- den kétséget kizárólag bizo­nyítottak. Lelkesedésük olyan nagyfokú volt’, amely ki tudta őket segíteni a bizonyos mély­nek látszó hullámvölgyből is! A játékosok egyénenkénti dicséretéről, illetve esetleges bírálatáról most ne essék szó.. Egy ember érdemeit vi­szont ezúttal sem lenne illdo- mos. sőt, nem is szabad el­hallgatni. Török Bódogról van szó, aki éppen a közelmúltban ünnepelte húszéves edzői ju­bileumát a magyar váloga­tott mellett A nemzetközileg is elismert, páratlan tapasztala­tokkal rendelkező szakember ezúttal is tudott újítani. Meg­találta a megfelelő embere­ket és a leghatásosabb formá­ciókat az eredményes csapat­játékhoz. Ezért jár ki mun­kájáért — a lányok egyidejű dicsérete mellett — a feltét­len elismerés. JoClia Károly NÓGRÁD - 1975. december 31., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents