Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
Ä MAT AC sem íioz az embernek mindig szerencsét! Hadara Miska volna ennek megmondhatója, ha megmondaná, de nyoma veszett. Még színét sem látják a faluban, akár a társának Leső Mátyásnak. Eltűntek, pedig így télben, ők az elsők a kocsmában reggel, este pedig az utolsók. Miska a bő torkával, Matyi pedig ragaszkodással barátjához, első emberek a kocsmai asztalnál. Amikor felöntenek a legerősebbek is, leghangosabbak is. Karácsony harmadnapján olyan dinom- dánomot rendeztek a venrolták: hurka, kolbász, csirke, kacsa, sülve mind az asztalra rakható. Leső Matyi arca kérdőjelként meredt Miskára. \ — Mi ebben a rendkívüli? Mindén házban halomnyi belőle. Hadara Miska mélyen elgondolkodott és megállapította, Matyinak igaza van. És akkor eszébe jutott, hogy egyszer vadászbankettra hivatalosként vaddisznót evett vörösborban áztatva, áfonyával ízesítve. Olyan hangosan kiálltott a felfedezés örömétől, hogy Matyi összerezzent Matyi összerezzent, Miska ped'g rászólt. — De hamar begyulladtál... Miska sem tudhatta mi a ménykő zúg a völgyben, amikor meglátta az első disznó fejét az árokparton. Máris mögötte a többi. Idegesen mocorgott. méregette a fa magasságát, Leső pedig követte mozdulatait. A disznók sebesen, pontosan feléjük haladtak. Leső nyöszörgött. — Annak a nagynak habzik a szája is... Miska biztatta őt, hogy fogja a baltát, de akkor már olyan közel jártak az állaMegtörtént, hát mit tegyenek... déglőben, hogy a fél falu hallotta. Kőművesek lévén, pénzük van, mit tegyenek a télben, mulatnak. Hadara Mis- kának még egy tulajdonsága, hogy igen hiú természetű. Karácsony harmad ián is a kocsmai jókedvet vélte megzavarni Básti Ferkótól. a bri- gádvezetptől, amikor az valóban csak szokásból, hogy mondjon valamit egv pohár sör fogyasztása közben odavetette nekik. — Elfáradtok, mi lesz akkor szilveszterkor? Fel erre Hadara, ki a szék alóla, nyomában Leső is. Ügy tűnt, nekiugranak Bástinak, akinek meglepetésében ci- gányútra ment az ünneptől rossz gyomrát hűsíteni szánt sör és fuldokolni kezdett, vörös lett akár a pipacs. Hadara meglepődött és egy oktávval lejjebb adta. .— Szilveszterkpr mi lesz? Akkor lesz a dinom-dánom, eszem-iszom, mit sem bánom. Itt egy sor asztal a miénk lesz. — Be a zsebébe, ki egy ötszázast és odavádta a pultra. — A foglaló — mondta a kocsmárosnak. Leső Matyi mögötte: — A foglaló... — harsogott volna, de cérnaszerű a hangja. A karácsonyt búcsúztató mulatság mindenesetre megszakadt. És azóta a két ember sugdolódzva tervezett, összeállították a meghívottak névsorát, amelyben bizony a falu első lányai mellett még a tsz-elnök neve is szerepelt. Erre sokat adtak még akkor is, ha sejtették, feie sem fog a meghívásuknak eleget tenni. A tervezés közben jött meg az étvágy, hogy az ital mellé enni is kell. De mit? Soés várt szóljon Miska, aki belenevtett az arcába. — Tdod mi lesz a különlegesség Vaddisznóhús vö- rösborh áztatva, áfonyával ízesítve — Hnnan lesz nekünk vaddiszn? — Matyi már kétségbgsett. Barátinak nem lett volna Hadara Miska a neve. ha nem taílja fel magát. Olyan természtességsel. mintha annyiba került volna, hogy kinyitjái az ólajtót, kicsavarják á vaddisznó nyakát, mondta — Mjd fogunk! Belevaló ember, balta, kés kell és kész... Kidolozták a tervüket. Meglesi hol járnak a disznók. O beállanak a fa mögé és mikor az állat odaér, neki a baltával, nyomban nyakáb a kést, utána már a nyúzs, s zsákba a húst. Hajnalin indultak. Leső Mátyás hán a zsák, Miska a bátorítsak szánt üveg pálinkát leiengelle belső zsebében. Iiulás előtt jól'' megszívták magukat. Még csak pirkadtmár a Hidegvölgyön jártak, egymást támogatva haladta mért a zsebben levő pálkának is csak a fele volt rrg. Ott álltak meg, a völgy izepén az öreg cserfa dekába kapaszkodva vaddisót várni. lnne: nem messze a tanyán sott az öreg juhász, Lajkó mos, akinek tizenegy fekete lisznaja éjjel- nappal az érdié makkozott, amit a viddisávadászok nem tud- hattakDideregtek a fa tövében, mikor a juhász kon- dája ngszomjazva, becsörtetett aHidegvölgybe. Leső tok leshelyükhöz, hogy szu- szogásukat is hallották. Hadara nem szólt többet, ugrott fel a fára. Mögötte jajgatva Leső Matyi, mert elhagyta őt barátja a bajban. Miska már biztonságban érezte magát, Matyi még kapaszkodott, amikor Miska alatt reccsent az ág. Letörött és zuhant le a fáról, magával sodorva Matyit, és pontosan az alattuk haladó konda közé estek. A disznók felhör- kentek és borzasztó robajt csaptak. Miska ijedtében magára rántotta Matyit. Leső felordított. — Végünk van... Nem tudták mi történt, mert ijedtükben zsákot, baltát, kést otthagyva rohantak kifelé a Hedegvölgyből. Miska a pálinkás üveget markolta görcsösen. Amikor meglátták a falut, a hófödte háztetőket, a házak felett szálló füstöt, megnyugodtak. A futástól verejtékeztek, az ijedségtől rázkódtak: „Csak a magasságos mentett meg bennünket attól, hogy nem téptek szét a vaddisznók...' Ittak egyet, amitől megnyugodtak. Akkor ijedtek meg, amikor a faluba tartó Lajkó János utolérte őket és mondta nekik. — Megrémísztették a disz- naimat... MINT a kábultak bámulták Lajkót és onnan a hegyről rögtön másfelé vették útjukat. Azóta nem látják őket a faluban. Ha szilveszterkor vagy újévkor valaki, valamelyik kocsmában találkozik velük, ne vesse szemükre kalandjukat. Inkább vigasztalják őket, mondván, nem mindig hoz szerencsét az újévi malac. Bobál Gyula Kiss Gyula gépésztechnikus három éve dolgozik a salgótarjáni Vegyiműveket Építő éa Szerelő Vállalat egyik hatalmas hosszgyalu gépen. Megalakulás — 1974. — óta tagja az üzemi csúcs vezetőségnek. Kislánya most héthónapos, jelenleg a legnagyobb gondot az önáll í otíhcn megteremtése jelenti a fiatal szakembernek. Jövőre szeretne a marxista- leninista esti középiskolában továbbtanulni. Képünkön az utolsó beállításokat végzi gépén, mielőtt egy újabb acél zérkezet megmunkálásához l'agna. — Marcsó felv. — Szilveszten változás B?sze Imre: Békés megye déli területén, a mezőhegyesi térségben sok évtizeden át keskeny nyomtávú gazdasági vasúton bonyolították le a forgalmat. A közlekedés- korszerűsítési koncepció végrehajtása során Békés megyében három ütemben valósult meg a gazdasági vasútról a közutakra való forgalom-átterelés. Az első ütemben, 1973-ban 24 kilométer, a második ütemben, 1974-ben 50 kilométer és a befejező harmadik ütemben, ebben az évben 81 kilométer gazdasági vasutat szüntettek meg. Az utolsó 81 kilométeres Mezőhegyes—Battonya— Dombegyháza—Dombiratos —Kevermes—Lökösháza szakaszon a keskeny nyomtávú vasútvonalon szilveszter éjszakáján 24 órakor véglegesen megszűnik a forgalom és átterelődik a közutakra. Találmány taxisok védelmére Himura Hideto6i, a sok ezer japán maszek taxisok egyike kis4é bonyolult, de állítólag hatásos rendszert dolgozott ki a taxisok elleni támadások megakadályozására, illetve a feltételezett támadó leszerelésére. A találmány egy piros Lámpából. szirénából, két nyomógombból és egy tubus festékből áll. Amikor az utasról kiderül, hogy merénylő, a sofőr a lábával megnyomja az egyik gombot, mire kinyílik a kocsi csomagtartója és jelezni kezd az abban elhelyezett vörös lámpa. Űjabb gombnyomásra megszólal a csomagtartóban elhelyezett sziréna, ekkorra — feltételezhetően — pánikba esik a merénylő, akinek arcát újabb gombnyomásra piros festékkel fecskendezi be az erre a célra rendszeresített tubus. Még abban az esetben is, ha a merénylő a menekülés útját választja, a lemosha- tatlan piros festékről köny-1 nyű felismerni. * TÉL Tanyák ölében fagy vicsorít, fogai tépik a kertek föld alá rejtett magvait, s a lámpák halkan énekelnek, nevetik a tél hatalmait. Sötét szemekben fergeteg, S a bőr alá zuhan az álom, szerelmet kérő, vad kezek markolják meg az éjszakában születő, új szerelmeket. Földig hajol a téli csend, hajára tollpihék ragadtak: fent napfény-sejtés dereng, súlyuk van bores szavaknak, pincék teteje belereng, komák vastorka belefájdul disznók sikolya fagyba rándul, tűzről dalol a szalma szála — felhőt ereszt a böllér szája, s halál folyik a téli tájra. Szekulity Péter: A S zóra éhezve barangolok a Duns menti község utcáin, végigmegyek a töltésen, leforlok jobbra, irányt veszek balra, hogy beszélgetőtársat keressek, s átadjam magam a barátkozás örömeinelAhány ember, annyi világ. Jó ismerkedni és mindig élmé életutakat, életsorsokat megismerni. A szerkesztőségbe magány tkereső, társalgást kerülő ember vagyok, önvédmből, azért, hogy írás közben semmi másra, kizárólag munkámra összpontosítsak. A benti feszesség után a te>en szótlanságomnak nyoma vész, ott megszállott vagyorűjtőként telhetetlen mohósággal rakosgatom útitarisznyéa a „megismerés" drágaköveit. Sarokház elé érek. Sokablakos, alakú épület, gyanítom valamikor beszálló vendéglő hetett, a túlpartra igvekvő vásározók itt kaptak éjszakai lállást, vacsorát, lovaiknak itállót és abrakot. Ráérősen sorgok és tűnődöm: jobbra, vagy balra? Lehetőségeim kortanok. Felkereshetem a kompkezelőt, amatőr festő, öt esztleje találkoztunk, vajon ott van-e még, s használja-e m az ecsetet. Számításba jöhet a Korsós család is, aho'gyik nyáron dinnyével kínáltak, megmutatták a katona leveleit, közben elmesélték a szép cigánylány kitaníttsának történetét. Látom a túloldalon vénember lag, hóna alatt pék- kenyérrel. Amikor észrevesz, az epa hűvöse alatt megáll, felém fordul, s erősen figyel. — Kit keres? — szól át kisvártat Tudtam, hogy ezt fogja kérdezrElmondom azt is, miért tudom. Barangolásaim során génként sétálgatva a községek utcáin az idős emberek menütt leplezetlen, sőt tolakodó érdeklődéssel firtatják, kz jöttem, egyáltalán mi szél hozott falujukba. A gyerek a fiatalok ügyet se vetnek rám. Bezzeg az öregek elszán rámszállnak, még utánam is futnak. Hányszor és hányszor történt unaz. Az utcáról beköszöntem az udvarra, ahol szorgodó nénikét láttam, aztán tovább ballagtam. És mindigiyanaz történt. Az öregasszony a kerítéshez sietve után szólt: kit keres jóember? Némelyik tétován állt egy rabig, majd szaporán utánam lépett. „Nem a Szerekes nénihez jött véletlenül?” „De ismerős; Nem maga volt nálunk, a fiammal disznótoron ?” Tévedéseim számát növelve elnézően azzal magyaráztam a koros emberek kiváncsiskodását, hogy velejárója a második gyerekkornak. Ráérnek, unatkoznak, esemény, ha idegent látnak, tudni akarják, ki fia, borja. Közben-közben éppen beszélgetökedvem jóvoltából az érdeklődőktől én kezdtem érdeklődni. Küszöbön, kispadon üldögélve ilyenkor sok mindent megtudtam. Az igazat is, a lényeget is. Azt, hogy a kíváncsi öregeket nem a kiváncsiskodás, egészen más hajtja. Reménykednek, hogy én vagypk a hírhozó, az az ember, aki éppen őket keresi, akit a gyerek Budapesten, Miskolcon, Dunaújvárosban megkért: úgyis felénk jársz, szólj be az öregemnek, jól vagyunk, hónap végén hazamegyünk, küldjenek néhány tojást és egy kakast. Sok-sok beszélgetés után rádöbbentem: szüléink az „egyedüllét” nagy-nagy árát fizetik fiaik egzisztenciájáért. Magukra maradtak. Korán és szinte végérvényesen elvesztették városba repülő gyermekeiket, hisz’ az ott meggyökeresedő lány, vagy fiú annyi, mintha nem is volna. Sokan és sokszor elpanaszolták: fájdalmas érzés, hogy nincs körülöttük senki. Egyik szemük sír, a másik nevet. Találkoztam anyókával, aki csakugyan örömkönnyeket hullatva mesélte: egyik fia gépészmérnök, másik fia villanyszerelő, lánya ápolónő. De mikor látja őket. Ritkán. Legtöbbször csak ígérik, hogy majd ekkor, majd akkor, a hajrá után, a nyári szünetben, ha kiveszik a szabadságot, aztán mindig közbejön valami, s nem lesz a lútogalásból semmi. Esetleg a beígért egy hétből egy nap, a régóta várt egy nap helyett kurta félóra. Mit is tehetünk? Életformánkon változtatni lehetetlen. Százezrek szakadtak ki szülőfalujukból, életük más, jobbirányba fordult. Sorsuk, munkakörülményeik összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt hajdan szüleiké, öregjeink, apáink, anyáink viszont ezen közben megrövidültek. Nem, nem anyagiakban. Abban van nagy hiány, hogy ritkán látják, s nem érzik maguk mellett a gyerekeket. Nagy a távolság, s valóban rengeteg az elfoglaltság, meg más a ml életformánk. De azért ne feledjük: a mama, a papa otthon a falubán a házból örökké kifigyel, autózúgásra, azonnal az utcára siet, és hosszasan várakozik a kiskapuban. Az öregember a hóna alatt a kétkilós kenyérrel még mindig a fa alatt állt. Hetvenévesnek néztem: sovány, ba- jusztalan, borotválatlan és „kíváncsi”. — Kit keres? — firtatja újból. — Várjon, átmegyek. Magát keresem — mondom kegyes csalással. — Küldték talán? — szól reménykedve. •*- Nem küldött senki, mégis magát keresem. Gyerekei felől szeretnék érdeklődni. Öregebbik fia, katonacimborám, itt járok, eszembe jutott, gondoltam meglátogatom. Hol találom? Hunyorog. — A Jánost? — öt. — Szegeden van. Vagyis Algyön, az olajosoknál. Mind itthagytak. János bányász. Antal szakács Budán, Piri tanár Kiskunfélegyházán. János ritkán jár haza. Várjuk pedig egyiket is, másikat is. Az anyjuk különösen. Hasztalan várjuk őket. Leshetjük őket. Legalább közelebb lennének, de az egyik Szegeden, a másik Budán, a harmadik Félegyházán. A gyerekek megnősültek, a lány férjhez ment, ott a család, ott van nekik minden. — Csak segítik magukat. — Más miatt hiányoznak ők, nem azért, hogy segítsenek. Piri lányom ugyan hív: adják el papa a házat és jöjjenek Délegyházára. Hogyan tudjunk mi ott megszokni? Túrna Mihályt, hogy elözvegyült, a fia elvitte magához Pestre. Három hétig bírta az öreg. tovább nem. Így se jó, úgy se jó. A János? Legalább írna, de nem ír. Hanem, ha katonacimborák, akkor most eljön szépen hazzánk. A mama nagyon meg fog magának örülni. G umicsizmában, hóna alatt kenyérrel elindult. Mentem utána, követtem engedelmesen, s elhatároztam, náluk maradok estig és máskor is meglátogatom őket. Csakhát Jánost várják. Elsőszülött fiukat. NÓGRÁD - 1975, december 31., szerda 5
