Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-23 / 300. szám
Á város halódó peremén Tompán csattan a .kalapács az omladozó vályogfalon; szétmállik, darabokra törik a vakolat és száll, száll felfelé a por. — Kiszolgált már — támaszkodik az ajtófélfának a házat bontók közül az egyik, s bizalmatlanul méregeti a hívatlan kíváncsiskodót. Nem kérdi, mi járatban vagyunk, s látszik rajta, az előbbi félmondatot is bánja már, meg talán azt is, hogy feltartjuk néhány szó erejéig. — Maguk laktak itt? — Mit képzel? — mér végig szúrósan másikójuk, s leteszi a csákányt. — Miért a miénk lett volna? — kérdezi. — Maguk bontják. .. — Mink, mink. Van ilyen, nem...? — Építkeznek? — Nem — néznek egymásra bizonytalanul —, csak kell az anyag. — A vályogtégla? — Talán az is... — Tényleg nem tudják, ki lakott itt? — Cigány biztosan nem. Szépen le van hengerezve a fal. — És ők nem lakhatnak szépén díszített házban? — Ki maga? — kérdik szinte egyszerre Ellenőrnek néznek-e, vagy minek, nem tudom, de még a köszönést, a búcsúszót sem ismétlik meg. Fogja egyik a nagykalapácsot, a másik a csákányt és újból nekiveselkednek a munkának. Dől a fa' reccsen az ajtófélfa. Egy ház mesint eltűnik. Kié volt? Nem tudjuk; s ők. ők ketten sem. Azt mondják. ne is érdekeljen: már csak nekik van gondjuk vele! Halódik a város pereme, bár igaz, így helyes: a hajdani perem, a híresen hírhedt Pécskő utcai viskók, vityillók negyede A cigánytelep, a sokat emlegetett Nem sok ház áll már. Próbáltuk megszámolni a dombról, s talán tizennégyig jutottunk. Takarták a látást az új házak betonszürke négyszögei, amelyek hamarosan arrafelé is kinőnek rnár a földből. Az utat szegélyező dombokon: romok, a múlt maradványai. Itt egy rozsdásodó tűzhely, amott. egy eldeformálódott ablakszárny. És vályogtéglák, egészben, félbe törve, széttaposva. Újságpapír a fagyos földön. megsárgulva. félig égettem rajta a dátum' 1961 december 12 Csend van, hóelőtti, még a város zaja is csak tompítottan jut el idáig; mintha párnát kötöttek volna az autók kipufogóira. É* eevszer csak. ott szemben, valamelyik viskó rogyadozó falai közül felcsendül, s szétárad egy rádióból a dallam; száll, száll a zongora hangja a romok fölött. A kis ház áll még, teteje nincs már. Falnak tártiasztott deszkapalló csúszdán eregeti valaki lefelé a kopott cserepeket. — Maguk laktak itt? — Mink kérem, mink. — Meddig? — Én itt születtem.. . Harminckét éves vagyok. — Hányán aludtak éjszakánként itt? — Ketten. Édesanyámmal, kettecskén. De volt, amikor nősülés után megszületett a két gyerek, hogy öten. — öten, itt? — Igen. Csodálkozik rajta? — Igen. — Pedig így volt. Ebben a három és félszer hármas kuckóban öten. — És azóta? — Dicsekedjek? — Mondja! — Éppen két hete, hogy új lakásba költöztünk. Vadonatúj. összkomfortosba. Hidegmeleg víz, és minden, amit akar. .. A Lővy Sándor úton van. — Boldogok? — Kell ezt kérdezni./.? Hát még. ha látná anyámatl Tán’ még látogatóba sem volt ilyen korszerű lakásban, most meg ott lakik. — Megmondaná a nevét? — Danyi Nándor vagyok, az öblösüveggyárban dolgozom. . . Tudja; megváltás volt ez már nekünk, a világ legszebb karácsonyi ajándéka. Sétálunk a város peremén, ami hamarosan csak az emlékekben él már. Vagy még talán ott sem. Mert Cs. István, a negyvenéves munkás azt mondja: — El szeretném felejteni a múltat, vesszen még a nyoma is! Nem akarok arra emlékezni. amikor ezen a rettentő szűk helyen tizenkét viskó zsúfolódott egymás hálára, s volt olyan szoba, ahol hatan is aludtak éjszakánként. Kérem, a nevemet se írja ki, mert ha egyszer elővenném azt az újságot, amiben megjelenik, és fellapoznám... Szóval, nem akarok erre a múltra emlékezni! — Mennyi ideig laktak itt? — Húsz évig majdnem. — És azóta? — Amikor megnősültem, építettünk egy szép lakást. És mindannyian elmentünk innen. Tudja, milyen jó érzés elmondani, hogy a hat testvérem közül négvnek salát háza van, a kettő meg szén tanácsiban lakik... Meg tudja ezt érteni? Járjuk a város halódó peremét. Újabb emberekkel találkozunk, akik segítenek a múlt rekonstruálásában. Ott a mi művészünk, a festő. Balázs János lakott! — mutatnak egy házikóra. És most? Szép, nagy lakást kapott. Itt meg ez élt, abban meg az. És maguk? Csak visszajárunk néha, szétnézni, ki van még Itt — mondogatják. Álig van már ismerős. Alig áll már néhány házikó. Alig-alig emlékeznek már a most felcseperedők a híreshírhedt negyedre. Nem is baj — mondják — ez az élet rendje. Igazuk van... Tanácstagok válaszolnak Milyen ügyek foglalkoztatták 7 Kék ingben van, s a kemence lángja megvilágítja sovány arcát. Öt keresem, Somogyi Jánost, aki 19J7 óta dolgozik itt a salgótarjáni öblösüveggyárban Most a tanácstaggal szeretnék szói váltani, mert az üvegfúvó 1058 óta • tanácstag! Eljövünk, a íazekaskemence mellől, éppen reggeliidő van, jut egy kevés idő a beszélgetésre. — Az úgynevezett tűzhelygyári rész. és a vasút melletti kolónia a körzeten. Ezzel már el is árultam, hogy mi volt ebben az évben a legfontosabb ügy. amivel megkerestem a tanácsot. Mindenhez türelem kell és az ismert okok miatt úgy adódott, hogy csak az utóbbi négyéves ciklusban kezdődött . meg ezeknek a kolóniáknak a szanálása. De megkezdődött! Elképzelheti, hogy most jött a másik kérdés, milyen sorrendben kezdjük el. Mindenki — érthetően — első szeretett volna lenni. A szociális hely.- zetet vettük alapul! — Hogy áll most a szanálás? — Az itt élt 56 családból már csak 28 család lakik ezen a helyen. Akik elmentek azok közül a fiatalokat segítette a gyár. Kölcsönt kaptak OTP- yvagv szövetkezet' lakáshoz jutottak. Az idősebb házasoárov Zagyvaoálfalván a Hársfa utcában kaptak lakást, Bizony sok itt az idős ember. — SnV munkája van mint. — Akad. Türelemmel csinálom. M'oaenlíit mp°:hn"- gatok bármikor. A kisebb ügyeket helyben el is Intézzük. Most könnyebb a feladatunk mint régen. A kezdeti időkben bizony előfordult sokszor, hogy jómagam is akár tízszer is elmentem egy-egy ügyben, mégsem kaptam megnyugtató választ. Most egészen más a helyzet. A körzetesítéssel bármilyen ügyet a kisebb közösségben meg tudunk vitatni. Ügy érzem, hogy a városközpont-centrikus gondolkodás megszűnt és a perifériákra is jut már idő és pénz. Őszintébb is a kapcsolat, mert nincs olyan kérdés, am're ne kapnánk választ. Ekkor tudjuk megcsinálni, vagy ezért meg ezért nem megy az ügv. így egyszerűbb, érthetőbb és mindjárt tud az ember mit mondani azoknak, akik megbízták — mondia Somogyi János tanácstag. Kezet nyújt, mert várja a kemence. Folytatja a munkát. ★ A Centrum Áruház kötöttosztályán Balázs Józsefnét keresem Amikor jut egy lélegzetvételnyi ideie — ilyenkor karácsony előtt sok a vásárló — szívesen beszél a ,.másik” munkájáról. Mert Balázsné tanácstag, a Vásártér lakóinak bizalmából, A munkáha már belejöÚ a fiatal tanácstag, aki a legutóbbi választásokkor kapta' megbízatását. 1974. februárjától intézi köT-zete dolgait. — Semmi panaszom nem lehet, ió körzet a m'°nk. Jó p-r pllg + óc; . é* hú akp^t is Honként vHás iipvt 37 ereivé n£m i«? érrl^- mel említést, úgy mondanám ezek olyan ..tyúkpevek”. Mégis két lényeges, sokak által felvetett ügyet szeretnék megemlíteni. Az egyiket sajnos már az elődöm is felvetette többször, de ö sem tudott zöldágra vergődni Látom már ki is találta, hogy a Salgóról van szó. Kérem, nagyon sokan panaszkodnak elsősorban nyáron, amikor nyitva vannak az ablakok, hogy zárórakor a kivonuló „szórakozók” hángos- kodásától. durva megjegyzéseitől nem lehet pihenni. A többiről nem is beszélek. . . Jártam én már mindenütt, voltam benn a Selgúban. a vendéglátó központjában. Nem is tudom mi lenne a megoldás. A lakók viszont joggal felveti’- nvóron a zenét. a hangoskodást, Egv másik ügyért is sokat kellett talpalnom és bosszankodtam az emberekkel együtt. Van itt az árkádok alatt a Salgó háta mögött egy falrész. ahol csöpög a szennyvíz. Kijöttek, szigetelték már. de úgv gondolom, ez nem megoldás. Vissza-visszatérő gondunk ez. A közelben játszótér van gyerekekkel. Nem kell különösebben érzékeltetnem, miiven nagy a fertőzés veszélye. Szedetem a tanácstagi munkát és úev igyekszem intézni a dolgokat, h'v'v lazven is eredménye, mert ha nincs, az emberek megkérdezik. miért nem sikerült, mi a- oka. hogy nem tudta elintézni? — mond'á Ro 1 ázs ,TÓZ«efná einóTóut kér, rn“rt vevők érkeztek nem is kevesen (SZ) Egy zenekar múltja és jövője A salgótarjáni Városi Szimofo- nikus Zenekar közel öt esztendős fennállása so án egyre több és nagyobb sike -eket mondhat a magáénak. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az együttes olyan kiváló szólistákat látott vendégül az e’múlt években, mint Percnyi Eszter hegedűművész, Percnyi Miklós csellista, Ta^Jáni Ferenc klrtművész, vagy a szovjet Jean T. Me ge-jan hegedűművész, hanem abban is. hogy a salgótarjáni muzsikusok egyre bonyolultabb zenei feladatok megoldására képesek. Tavaly a peda- góguskórussaj közösen már ora- tórikus művek előadására is vállalkoztak. Korábban erre nem volt példa Salgótarjánban, s most sem válhatott volna valósággá az együttesen belül végzett nevelő munka, az önképzés előtérbe állítása nélkül. Händel Béke ódája, Vivaldi Magnificat című oratóriuma magas szinten gazdagítja a repertoárt, amelynek gerincét, a klasz- szikusok, Mozart, Haydn, Beethoven műveinek, a romantikus operairodalom nyitányainak előadása képezi. A zenekar újabban a XX. századi modern zene és a nagyobb tudást igénylő romantikus művek megszólaltatására is vállalkozik, s mindamellett szívesen mutat be értékes könv- nyűzenei a’kotásokat. például Of- fenbach-müveket, Strauss-kerin- gőket. A salgótarjáni szimfonikusok országos elismerését tükrözi, hogy minden alkalommal meghívást kapnak a veszprémi kama azenei találkozóra, s ennek kapcsán az elmúlt év júniusában a rádióban ha gve srnyeztek. Hidas Frigyesnek a zenekar számára írott művét, a Preludim és fúgá-t adták elő szép sikerrel. Az együttest 1971. elején kétoldalú igény hozta létre: a közösség és muzsikusok igénye, a Salgótarjánban az Országos Fillia”- mónia és a helyi zeneiskola hangversenyei egyre több haligatóságot vonzottak, s a közönség mindinkább helyi zenészeket is kívánt hallani a hangversenyeken. A másik igény a város hívatásos és ama<őr zenészei részéről jelentkezett. A zeneiskolai tanárok, a zeneiskola volt és jelenkori növendékei hasznosítani szerették volna ismereteiket, s az otthoni egyedüli muzsikálás helyett a közös zenélés mellett döntöttek. Ezeknek az igényeknek a figyelembevételével a vámosi tanács művelődésügyi osztálya jelentős anyagi támogatással megterem- tet e a zenekar működésének feltételeit, s lehetőség nyílott az évenkénti 8—10 alkalommal történő fellépésre. — Fenná’lásunk óta — mondja Virág László karnagy — mintegy 50—GO alkalommal léptünk közönség elé. A megyében már számos helyen hangversenyeztünk. Jártunk Balassagyarma on, Rétságon, Nagybátonyban, Pásztón, Szé- csényben, legutóbb Cereden és eljutottunk megyén kívülre, Szobra. A Filharmónia az idei évadban Hatvanba és Aszódra is elvisz. Az Országos Filharmónia kez- de tői támogatta a salgótarjáni zenészek munkáját; abból az előEmlékmorzsák ObeliszJi a domboldalon A felfedező.. . Hajózott a Tom folyón, amikor meglátta, hjgy feketéink a partvidék. Hajtotta a kíváncsiság; a természetnek miféle csodája lehet? Körbenézett hát a paijton es kiderült, hogy csillogó szén feketéllik, annyira, közel van a föld színéhez. Az eset, még 1721-ben történt, .s a felfedezi. Mihajlov Volkov emlékére obeliszket állított az utókor a Tom folyó feletti domboldalon Azóta Kemerovó terület óriásit fejlődött; bányavidéki, ipart központjai messze földön híresek. Delegációk, turista- csoportok kalandozzák be tájait. tesznek felfedező körutat e távoli vidéken. Mi,j nógrádi emberek pedig büszkén vallhatiuk: Kemerovo testvérmegyénk. A barátság szálai egyre erősödnek, mélyülnek, dacolva a kilométerekkel, földrajzi távolságokkal. . . TÁNCOLÓ SZÉKEK. Varga Györay, a KISZ salgótarjáni városi bizot ságinak titkára, ez év szeotember.ében egy KTSZ-es delegáció tagjaként é-kezétt K merovóba. A történetek, színes élmények közül nehéz kiválasztania a legérdekesebbet. legmaradandóbbat. — Ellátogattunk a kemero- vói vegvikambinátba. Csoportunkat felvezették az emeleti tanácsterembe, ahol tájékoztatást kaptunk a kombinát életéről. Az első pillanattól kezdve „halál” izgatottan meredtünk egymásra, mert a székek táncolni kezdtek alattunk, mozgott az asztal, a fogas, az egész épület... Az egyik gyengébb idegzetű fiatal nem bírta tovább; — Tán csak nem földrengés van?” — felkiáltással felugrott. Vendéglátóink nyugodtan ültek és gyorsan megnyugtatták: Nincs veszély. egyszerűen arról van szó, hogy működik a kombinát. Nagy várakozással Indult a nógrádi csoport a 270 méter mély bányába, megnézni a f> ontfejtést. Legelöl a bánya igazgatóhelyettese haladt. A „vándorok” útját egy hosszú kaparó-gépsor akadályozta. Ám b vezető. — igaz. szabálytalanság árán, — megoldotta a problémát. Laposkú- szásban átvitte az egész csoportot a gépsoron... — Fél óra alatt tettük meg az utat és teljesen meghatódtunk a vezetőnktől, aki a vendégjogot olyannyira tiszteletben tartotta, hogy nem átallott kúszni-mászni a kedvünkért — idézi Varga György a tíznapos utazás emlékmorzsáit. ÚTTÖRŐ A FEDÉLZETEN. — Nem tudom, hogy miről is meséljek? — mélázik Szabó Péter, a Bolyai Gimnázium harmadik osztályos tanulója. — No, nem azért, mintha az eltelt négy év elhomályosította volna a kemerovói utazás emlékeit! Ellenkezőleg. A látogatás, a felejthetetlen naook ma is frissen élnek, hplmozódnak bennem. Hetedik osztályon korában, egy úttörő-delegáció tagiaként jutott el a távoli vidékre. Meggyőződése, hogv a Szovjetunióban úttörőnek lenni, úttörővezetöként dolgozni, csodálatos' — A kem-’rovói úttörőház gyermekei saját hajóval büszkélkedhetnek. Sétahajózásra invitáltak a Tom folyón. Ámultunk, amikor megláttuk, hogy a kormányos, a navigátor, a hajó teljes személyzete mind-mind nyakkendőé úttörő. A kormányzással mi, magunk is megpróbálkoztunk, természetesen felügyelet mellett. Vidám három órát töltöttünk a vízen. Énekeltünk magyarul. oroszul, s amikor belefáradtunk a játékba, naranccsal, gyümölccsel zsúfolt terített asztal várta, a jókedvű gyereksereget.. Mély barátság szövődött a pajtások között; — hazaértünk után annyi levelet kaptunk, hogy nem győztük megválaszolni. Életem eddigi legszebb élménye marad a kemerovói út, és remélem, hogv valaha ismét a földjére léphetek! VALAKI ELTŰNT! És ez csak a buszon derült ki, amely a reoülőtéri-ől vitte a csoportot. Megindult a keresés, különbizottság alakult. Száguldás a repülőtér és a város között. Háromórás keresgélés után az . elkallódott személy egv trolibuszon találkozott össze a csoporttal. Zsélyi Nándor, a BRG műszerésze nevetve meséli a történetet. — Hogy milyen hatást tett rám a kemerovói ember? Lehet, hogy nagy szónak tűnik, mégis igaz; úgy fogadtak minket, olyan barátsággal, mint ahogv itthon valaki az édestestvérét fogadja. Mindent megtettek, hogv a kedvünkbe járjanak. Emlékszem, bolyongtunk a tajgán, egy tó mellé érkeztünk. Csónakot, evezőt sehol sem láttunk. Kísérőnk, egy Komszomol-titkár rövid távoliét után máris kínálta az evezőket, a vízi járgányokat. Ma sem értem, honnan kerítette elő. Van egy orosz ének. Magyarul valahogy így hangzik: az én hazám nem az az utca és nem az a ház amelyben élek. Az én otthonom az egész ország, a Szovjetunió... Lehet, hogv idegen fülnek ez furcsán hangzik, de a kemerovói ember szájából őszinte és szívből jövő. — Ezt mindenkinek elmeséltem itthon, amikor a kemerovói utazásomról faggattak. Magának is beszélek róla. mert nagyon megkapott — meggyőző mondatok ezek Zsélyi Nándor elbeszéléséből. . — vekiss — rclátó ncgfonlolásból. hogy *aN gótarj'-n zenei életének felvirágoztatásához. a zenei műveltség te jes té éhez elgengedlietetlenül szükség van egy helyi együttesre, amelyre nagyobb közönséget lehet építeni. Az elképzelés — az idő fényesen igazolta — helyesnek hí onyult. Salgótarjánban, ahol tizenöt évvel ezelőtt a filharmóniai hangversenyek beindításának kezdetén még csak 55—5« bérletet sikerült eladni, jelenleg két és fél száz bérlettu’ajdonos jár rendszeresen az előadásokra. S ebben, nem kétséges, jelentős szerepe van a városi szimfonikus zenekarnak is. A zenekarra, amelynek tagjai zeneiskolai tanárok, a legkülönfélébb foglalkozású amatőr muzsikusok. a jövőben az eddiginél is nagyobb feladatok várnak. Salgótarján és Nógrád megye zenei életének dinamikus fejlődése csak úgy képzelhe'ő el — s erről Róna Frigyes vezeíő karnagy, az Állami Operaház korrepet'tora is beszámolt a Palócföld egyik idei számában —, ha az együttest fél- független zenekarrá fejlesztik, olyan városok példájára mint Kecskemét. Szolnok, Veszprém, Eger. Szombathely. — Ez a távlati terv — jegyzi meg Virág László. Ahhoz azonban, hogv ezt meg tudjuk valósítani, már most fel kell készülnünk, meg kell alapoznunk. A félhivatásos munka magasabb művészi színvonalat igényel, ennek velejárója pedig a szakmai képzés szintj-nek emelése, a próbák számának és intenzitásának növelése. Másrészt olvan jól képzett muzsikusok letelepítése szükséges ehnez, akikkel meg lehet va'ós'iani a tervet. A fennál ásának ötödik évéhez kö-elgő együttes túljutott az első évek szakmai és előadói nehézségein, az igényesebb zenei művek megszólaltatását is s-keresen vállalja. Ezt bizonyítják a közelmúlt hangversenyei, s nemcsak kiválóan szórakoztatnak, hanem igényesen vesznek részt a köz- művelődési munkában is. fon+os feladatot te’jesítve a zenei, ismeretterjesztés terén. (ok) Készülnélc a tervek Salgótarján általános rendezési tervét öt évvel ezelőtt fogadták el. Az azóta történt változások szükségessé tették a terv felülvizsgálatát. A tanács megrendelte a VÁL- Tl-nál az általános rendezési terv kiegészítését — Zagyvaróna területével. A már elfogadott rendezési tervek mellett az alábbi tervek készítése van folyamatban: az öblösüveggyárral szemben levő terület. az acél “vári völgy, a Pipis-hegv zöldterülete, alsó Csizmadia-telep. Baglvas- alja E'kel út. Zagyvapálfal- va Zöldfa út, valamint Ká- rolv-akna részletes rendezési terve. A terveket a Vá'’oste— vezési Intézet és a Nógrád megyei Tervező Vállalat készíti. / /
