Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

Sok irányú fehidufok Bemutatjuk a műszaki osztályt A város éleiének ütőerln tarifa „kezét” Salgótarjánban a városi tanács műszaki osz­tálya. Gyakorlatilag egész nap felbolydult méhkashoz hasonlítható az osztály, mely a tanács földszintjén helyez­kedik el. Véget nem -érő a jövés-menés, sürgés-forgás. Szűkösen vannak. De az osz­tály tizenöt dolgozója dere­kasan állja a sarat. Fiatal mérnökember az osztályveze­tő, Lantos Lóránt. Tőle kér­deztük a napokban: kik és milyen szervezeti felépítésben dolgoznak az osztályon? — Fiatal, hozzáértő, agilis szakemberek. Jómagam 1973. október 1-én kerültem az osztály élére. Számos személy- csere következett be. Zömmel egyetemet és főiskolát vég­zett szakemberek kerültek a tizenöt fős osztályra. A szervezeti felépítést il­letően megtudtuk, hogy az osztályvezető irányítja a mélyépítési csoportot és az építési csoportot, valamint a közérdekű bejelentések ügy­intézőjét, és a vállalatfelügye­leti előadót. Az osztály feladatait a végrehajtó bizottság 1973-ban meghatározta. Ezek közül a legfontosabbak: 1. A testületi döntések elő­készítése városfejlesztési, épí­tési. közlekedési és . vízügyi kérdésekben. 2. Hatósági feladatok (épí­tés, közlekedés, víz, energia). 3. Gazdálkodási feladatok (lakás, kommunális. közle­kedési és vízgazdálkodási lé­tesítmények fenntartása.) 4. Vállalatok felügyelete. A testületi döntések előké­szítésében az osztály igyeke­zett a megnövekedett követel­ményeknek eleget tenni. A városi tanács előterjesztésük alapján megtárgyalta és elfo­gadta (az utóbbi két eszten­dőben) a garázsok építéséről és használatáról, a temetők rendjéről, a köztisztasági ta­nácsrende'et módosításáról, a lakóépületek, ingatlanok házi­rendjéről szóló tanácsrende­letet. A végrehajtó bizottság elé terjesztett javaslatok kö­zül — többek között — el­fogadták az üzemek ötéves tervét, a Húszezer munkana­pot Salgótarjánért mozgalom indítását, az energiaellátás helyzetét és feladatait, tájé­koztatót Salgótarján vízellátá­sáról, lakótelepek • rendezési terveit, a tömegközlekedés helyzetét. Az osztály hatósági tevé­kenységének egyik legfonto­sabb része az építésügyi mun­ka. Ez kiterjed az építés­ügyi igazgatási, szabályozott telephelyforgalmi, telekgaz­dálkodási, általános építés­felügyeleti, építőipari árellen­őrzési és építőipari szövetke­zetek felügyeletével kapcso­latos tennivalók ellátására. Az igazgatási tevékenység , alap­vető feladatának tekintik a város általános rendezési tervében foglaltak betartását, melyet 1970-ben fogadott el a tanács. A munka minőségé­nek javulását mutatja, hogy az -elmúlt években csökkent az építésügyi igazgatási hatá­rozatokat megfellebbezők szá­ma. Az idén jelentősen mér­séklődött az engedély nélkü­li és az engedélytől eltérő építkezések száma is. A telekgazdálkodási tevé­kenységben az egyik fontos feladatnak tartják, hogy a családi lakóházépítésekhez telkeket biztosítsanak. Ilyen célra jelenleg Baglyasalján 101, Zagyvarónán 35 beépít­hető telek van. Az igényeknek jobban megfelelő telkek ki­alakítása érdekében az osz­tály elkészítette a Gorkijr telepen 112 és a Sugár úton 80 telek kialakításához szük­séges terveket. Az osztály gazdasági tevé­kenységének lényegét a la­kás- és kommunális feladatok jelentik. A széles körű, nagyon sok feladatot jelentő tevé­kenységet az osztály más szakigazgatási szervvel közö­sen látja el. Az új lakás­Garázsgond ' A rendezési tervektől el­térően kialakított garázsokat a Pécskő utcában és az Arany János úton megszünteti a vá­rosi tanács. A többi, területen ggrázsfenntartó szövetkeze­teket szerveznek. Meg kell gyorsítani a vásártér, környé­kén, a Schuyer út környékén, a Bajcsy-Zsilinszky út kör­nyékén és a Rákóczi út 40-es számú bérház mögött levő ga- rázscsoportok- szövetkezetek­be történő szervezését. építések előkészítése, a köz­műellátás biztosítása a zök­kenőmentes városféjleszlést szolgálja. Sajátos gond a vá­rosban a bányakolóniák, az üzemi kolóniák és a cigány­telep szanálása. A Nógrádi Szénbányák például 1903-ban 1464 kolóniái lakást adott át a tanácsnak, melyből a har­madik ötéves tervben 322-őt szanáltak, a jelenlegi ötéves tervben 200-at szanálnak. Még mindig 927 lebontásra érett bányai kolónialakás van, melynek pótlásáról feltétlenül gondoskodni kell. A Pácskö- dombon levő cigánytelep fel­számolása jó ütemben halad. A -közlekedési, vízgazdálko­dási létesítmények fenntartá­sára jelentős összegeket fordít á tanács. Fejlődés tapasztal­ható a belső zöldterületek ki­alakításában. Míg 1974-ben 44 ezer, az idén 60 ezer négy­zetméter parkfelület állt a város lakóinak rendelkezésé­re. A köztisztasági feladatok megoldására az osztály 320 ezer négyzetméter útfelület tisztására kötött szerződést a varosgazdálkodási üÁmmel. A tanácstagi és lakossági bejelentések ügyintézése szin­tén az osztály feladatai közé tartozik. E területen számos fogyatékosság jelentkezett a munkában. A közérdekű ta­nácstagi és lakossági beje­lentésekre ugyanis csak több hónapos késéssel adtak vá­laszt. Tavaly óta a társadalmi munkaversenyek irányítása és az eredmények nyilván­tartása is a műszaki osztály feladata. Az idén a város la­kói több mint másfél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a város szépítése. érdekében. És nincs megállás! A mű­szaki osztály előtt egyre na­gyobb feladatok állnak. To­vább kell javítani a hatósági munka színvonalát, növelni az építkezések menet közbe­ni ellenőrzését, _ tervszerűbbé kell tenni a gazdálkodási te­vékenységet, nagyobb éi-vényt szerezni az osztály ágazati irányító tevékenységének. Több következetességre van szükség az Ingatlankezelő Vállalat és a költségvetési üzemek felügyeleti irányításá­ban. A bürokráciamentes, gyors ügyintézés megkívánja, hogy tovább javuljon a sze­mélyzeti munka, az osztályon dolgozók szakmai és politi­kai továbbképzése, mind­annyiunk érdekében. r. i. A város szobrai Napjainkban, amikor ta núi vagyunk az építészek, s u képzőművé zeíi ágak művelői között kialakuló mind köz­vetlenebb együttműködés­nek, talán nem érdektelen Salgótarján szobrairól, em­lékműveiről is szólni. Hiszen Salgóia'ján az a város, amely­nek új városközpontjáról, épí­tészeti értékeiről sok szó esik az építészeti szakiroda­lomban. A városhoz azonban nemcsak épületei, hanem köz­tereinek szobrai, emlékművei is hozzátartoznak. Ezúttal so­rozatot indítunk, melyben a város legfontosabb köztéri alkotásairól szólunk röviden, mindenekelőtt a város értékei mélyebb mer ismerése jegyé­ben. Ezúttal néhány emlékmű­ről közlünk adatokat, s alko­tóikról ejtünk szót. ■ Űrt? ."'fii1 íff 1 ,; :-;f i Szovjet hősök emlékműve. Az első salgótarjáni szovjet hősi emlékmű jelenleg kissé átalakítva Forgácson áll, ahol az első szovjet katona a vá­ros területére lépett 1944. de­cember 24-én este/ Korábbi helyéről, a hajdani Szabadság térről, a városrekonstrukció miatt került el. Ezt az em­lékművet 1946. augusztus 11- én avatták fel, avatása poli­tikai megmozdulásnak számí­tott. Az új szovjet hősi emlékmű a megyei tanács, a Salgó ét­terem és lakóházak által be­zárt téren áll, Csaba László építész alkotása. Avatása 1970. november 6-án történt, áz emlékmű legmagasabb Finoman zúg a Dácia mo­torja, áz éles nap bevilágítja az út szalagját. Megszólal a vezető: — Jó, hogy jött, le­galább mutatja az utat Sal­gótarján felé. — Még nem járt a város­ban? — Egyszer, úgy hat-hét évvel ezelőtt... Tudja, keres­kedő vagyok, az ÁFÉSZ-köz- pontba igyekszem. — És akkor, hét évvel ez­előtt, milyennek látta Sal­gótarjánt? — Nem ájultam el tőle. Olyan volt a belváros, mint­ha ostrom érte volna. Feltúrt utak, földhányások, félig bon­tott épületek... Tényleg, mi­lyen varos ma Salgótarján? A lokálpatrióta dagadó büszkeségével sorolom: Hatá­rainkon túl is híres város- központ, építészeti remek. Pár évvel ezelőtt itt ülésezett az UNESCO építésügyi és városfejlesztési bizottsága. Gomba módra szaporodó kar­csú házak, élénkülő társadal­mi, kulturális élet. .. — Na, látja, erről beszél­jen! Hogy az itt élők ezt az állítólagos, csodálatos formát, hogyan töltik meg tartalom­mal ! ? Erről inkább beszéljenek maguk a lakók! X Sétálunk az utcán, siető, vagy ráérősen szemlélődő em­bereket szólítunk meg. Csak úgy találomra. Kis botja nyelére támasz­kodva álldogál a Centrum Aruház sarkán, Benke Lajos bácsi nyugdíjas: — Ez bosz­Elnézést, egy percre! On milyennek látja Salgótarjánt? szánt engem, ez a villany- rendőr, vagy minek is neve­zik. B'igyelje csak meg!’ A pi­ros lámpa öt percekig is vi­lágít. a gyalogosoknak meg két percet sem ad á zöld az út­ra. .. Egy fiatal könnyen át­szalad a másik oldalra, de jómagámnak már időbe tel­ük. A szabályozó gomb rossz, mintha nem is lenne. Lajos bácsi bizonyára jól emlékszik a régi Tarjánra! — Hogy jól-e? A régi utca­neveket. megnevezéseket pontosabban tudom, mint a mostaniakat. Régiposta utca, Kassai sor, vagy a templom melletti terület, a Szilárdi udvar. . . Megfordultak az idők. Kellemes sétálgatni a főutcán. Egyedül a garzon­háztól félek. Ha elmegyek alatta úgy érzem, mintha rám akarna dőlni. — Húsz éve élek a város­ban. Szemem láttára alakult, formálódott Salgótarján, de a lakói nagyot változtak ez idő alatt. Mint népfrontaktí­va állíthatom, hogy a lakos­ság kötelességének érzi a vá­ros szépítését, csinosítását. Fásítanak, parkosítanak, sok­sok társadalmi , munkát vé­geznek. Szép eredmények születnek a Húszezer munka­napot Salgótarjánért mozga­lomban. Ügy érzem, hogy a városi tanács vezetői köze­lebb kerültek a lakossághoz, akik érzik, hogy a vezetők eredményesen munkálkod­nak. Segítik a lakásgondok enyhítését, lassan inegoldód- nak a bölcsődei, óvodai elhe­lyezési nehézségek. Naponta örömmel tapasztalom, hogy a városlakókban kezd kialakul­ni egy egészséges lakálpatrio- tizmus. Ma már az itt élő ember büszkén mondhatja: salgótarjáni vagyok! Mint ahogy az egri, a pécsi ember már régen mondja magáról. Bállá Ferenc, az Állami Biztosító salgótarjáni városi fiókjának vezetője vall így a városról. Bevásárló szatyrokkal a ke­zében igyekszik hazafelé Sza­bó János, lakatos. Ilyenkor, ha délutános műszakban dol­gozik, magára vállalja a csa­lád ellátásának gondját. — Sietnék, de azért szakí­tok egy kjs időt a beszélge­tésre — mondja, aztán lábá­hoz támasztja a tömött szaty­rokat. — Mindig irigyeltem azo­kat a városokat, ahol egyete­mek, főiskolák működnek. Ott valahogy más a légkör, a hangulat. Nagyon megörül­tem, amikor ide települt, a számviteli főiskola. Büszke voltam rá. De legyek őszinte? Többet vártam tőle. Valahogy nem érződik a városban a főiskola szelleme, az odajáró diákok elszigetelődnek a la­kosságtól, nem tesznek azért, hogy * Salgótarján Igazi diák­várossá fejlődjék! Már indulna tovább, ami­kor visszaszól: — Még vala­mit. .. A sok hercehurcával épülő sportcsarnok... Kellett már Tarjánnak, és akármi­lyen is, örülhetünk, hogy fel­épül. — Amikor a nővérem kö­zépiskolába járt, kutya nagy dolognak számított, ha suli után beülhettek a cukrászdá­ba egy fagyira, vagy bármi­re. Az meg szenzáció volt, ha egyszer egy évben elmehettek valamilyen iskolai bálba. Ez­zel a szórakozásuk kifúlt — őszinte hévvel magyaráz La­katos Tünde gimnazista. — Nekünk, mai tizenéveseknek rengeteg a lehetőségünk. A táncra, a szórakozásra ott vannak a disco-klubok, a mű­velődési központ pedig renge­teg komoly programot kínál; kedvezményes színházbérlet, hangverseny, Art Kino. Én csak azon gondolkozom: Élünk-e mindig a város ki-' nálta lehetőségekkel? Megbe­csüljük-e az értékeket? A kérdést a tizenéveseken túl, a felnőttekre is érdemes len­ne kiterjeszteni...! — vkni — pontja 15 méter, körülötte a te­ret alkalmassá tették reprezen­tatív politikai megmozdulások lebonyolítására is. Ez a tér azonban kissé szűkös, az em­lékműnek tágasabb térre’ vol­na szüksége. Az emlékműről napilapokban, folyóiratok* ban jelent meg közlés, köztük a NÓGRÁD-ban is. a NÖG- RÁD’ban Végh Miklós: ötágú új üzenet című cikkét (1970. november 6.) olvashatjuk, töb­bek között. Csaba László Ybl-díjas épí­tész, több mezőgazdasági épü­let tervezése fűződik nevéhez, s művelődési házat is terve­zett. X Felszabadulási emlékmű. Somogyi József. Munkácsy- es Kossuth-díjas érdemes mű­vésznek. a mai mag rar szob­rászat neves személyiségének alkotása. Talpazata haraszti mészkő. 1967. november 6-án avatták. A NÓGRÁD-ban Barna Tibor Bronzba öntött óda címmel írt róla (1937. ok­tóber 29.), s a lap 1967. no­vember 7. száma is foglalko­zott vele. A salgótarjáni felszabadu­lási emlékmű ma már szer­vesen hozzátartozik a város­képhez. a tér szerves része, kicsit a város szimbólurna is. Figuráit és a bronz galambo­kat képes levelezőlapokról is sokan ismerik az országban. Az emlékmű az ember győ­zelmét, felszabadulását jel­képezi. Alkotója, Somogyi József szobrász, 1916'ban született Félszerfalván. Sok köztéri alkotás^ ismert, épületplaszti­kát is készített. Állatszobrai közül is sokat felállítottak, például Budapesten, a Parla­ment egyik kapuoroszlánját 6 készítette, pótlandó a máso­dik világháborúban elpusztult szobrot. Közismert, többi kö­zött, Szántó-Kovács emlék­műve Hódmezővásárhelyen, Táncolok című kompozíció­jáért. melyet Kerényi Jenővel készített, s a brüsszeli világ- , kiállításon mutattak be, 1958- ban, Grand Prix-t kapott. X 1919-es emlékmű. Tar Ist­ván szobrászművész alkotása a Tanácsköztársaság téren, a pavilonsor előtt áll. Az em­lékművet 1959-bsn avatták. Ez a köztéri alkotás is jellemző­je a korabeli, s részben a mai városképnek is. Felavatása óta a város megújult, a mű az új városképbe is szervesen illeszkedik. Tar István 1910-ben szü- : letett Újpesten, 1971-ben tra- ! gikus körülmények között hunyt el. Munkácsy-díjas ér­demes művész. A Képzőmű­vészeti Főiskolán 1940-ben végzett. Állami megrendelésre készült köztéri alkotásai köz­ismertek: Zrínyi Miklós port­réja (1952, Budapest), Eger vár védőinek dombormű ve (1953). József Attila (1956, Ma­kó) stb. Ezeknek az alkotásoknak sorába illeszkedik a művész 1919-es emlékműve is Salgó­tarjánban. A monumentális alakítás utóbbi alkotói perió­duséban szintén foglalkoztatta a művészt. Ez utóbbiak közé tartozik például a Tereferé- lők című kompozíciója, amely szintén Salgótarjánban van. Ezt 1966-ban adták át. Ez a kompozíció sajátos hangulatot ad a megyei tanács mögötti városrésznek. a békés min­dennapi élet jelképeként. Tóth Elemér j \

Next

/
Thumbnails
Contents