Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
Konzultáció Életünk és a minőség Ha elgondolkodunk az utóbbi tíz-tizenöt év társa- űalmi fejlődésének alakulásán, s felmérjük azokat a változásokat, amelyek ez idő alatt végbementek, akkor azt tapasztaljuk, hogy eredményeink nyomán, a felvetődő új feladatokban mindig felmerül ugyanaz a követelmény. Ezt a követelményt a legáltalánosabb formájában a minőség fogalmával nevezhetjük meg. A minőség igénye talán a legszembetűnőbb a gazdaság területén. Ha nincs minőség, mit sem ér a mennyiség. A silány áru, különösen nemzetközi összefüggésben, egyre inkább értékesíthtetlenné válik. S amennyiben a termékről van szó, akkor a minőség követelménye egyúttal meghatározza a gazdasági tevékenység egészét is, hiszen a termelés szervezettségének, a szakmai felkészültségnek vezetőre és beosztottra egyaránt érvényes követelményén túl a gazdasági és termékstruktúra átformálásáig minden területre kiterjed. Ha nem tudunk megfelelni a kihívásnak, akkor kialakult társadalmi szükségleteink kielégíthetősége, az életszínvonal növelésének vagy éppen szinten tartásának a lehetősége kerül veszélybe. Bármennyire elsődleges is ■ gazdaság minőségi színvonalának biztosítása, mindez csak kiindulópont életünk emberi kapcsolatrendszerének tartalmasabbá tételéhez, „minőségi” jegyeinek kibontakoztatásához. Ha eddig a ,. technikai” oldalról van szó — a minőség szúkebb, köz- gazdasági meghatározottságáról —, akkor most az emberre, az emberi kibontakozásra, • személyiség gazdagodására tevődik át a hangsúly. Ez a hangsúly-áttevődés — * gazdasági feladatok és nehézségek szorítása ellenére — egyre nagyobb méreteket ölt. Nemcsak a mi társadalmunkon belül. Nemzetközileg is. Az „életminőség”, az életmód kérdése ma olyan kérdés, amely a tőkésországok ideológiájában, sőt társadalmi programjában is megjelenik. A bizonyítás kérdésévé válik a polgári társadalmak és a szocialista országok vetélkedésében. Nemcsak azt kell bizonyítanunk, hogy gazdaságilag versenyképesek vagyunk, hanem azt is, hogy a mi társadalmunk képes az élet minőségi oldalának — a személyiség sokoldalú kibontakozásának és önmegvalósításának — gyakorlati realizálására. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk emberi kapcsolataink olyan alakítására, amelyben az egyéni törekvések és életcélok nem a „fogyasztói társadalom” szürke vegetációján alapul, vagyis nem olyan életmódon, amelyben az egyén passzív élvezőjévé válik egy — különben is ész- szerűtlenül elosztott — gazdaságnak, amely maga is sok vonatkozásban e passzív magatartás fennmaradásán áll, vagy bukik. Életünk és a minőség ösz- szekapcsolódásának ez utóbbi követelménye azonban mindenekelőtt belülről vetődik fel. Az anyagi javak viszonylagos bőségével a vele való értelmes élni tudás igénye is együttjár. Vajon közösségi kapcsolataink, társadalmi aktivizálódásunk és kulturális önművelésünk javára szolgál-e ez a megnövekedett társadalmi gazdagság, vagy pedig az egyéni szerzés, a tárgyi fétisek, a „státuszszimbólumok” nyárspolgári- individualista ösztöneinek mind nagyobb fokú kielégítésére? Lebecsülnénk feladataink nagyságát, ha a problémában pusztán szónoki Tanulócsere az l\DK-ban Modern vándorlegények Nem is olyan régen, néhány generációval ezelőtt a fiatal, pályakezdő mesteremberek —. asztalosok, szabók, pékek, nyeregkészítők — vándorútra keltek, hogy megismerjék más országok iparát, tanuljanak más országbeli társaiktól. A vándorlegények mai utódai szintén gyakran útrakelnek, építkezésről építkezésre, egyik nagy gyárból a másikba, ahogyan az egymással együttműködő szocialista országok szakemberszükséglete azt egy-egy nagy objektum létesítésénél megkívánja. Az ilyen modern „vándor- legénykedés” azért is célszerű. mert a szocialista országok szakmunkásképzésének kiegyenlítetteb, magasabb színvonalon történő megoldását is magával hozza. Ez utóbbi célt szolgálja a jól bevált szakmunkástanuló-csere, amely öt év óta tervszerűen megvalósul. Az NDK különösen szívesen vesz részt ebben a cserében. 1974-ben például az ország minden, tizedik szakmunkásképző intézménye élvezte a termelőmunkával egybekötött tanulócsere előnyeit, vállalva természetesen az ebből eredő kötelezettségeket is. Az egyes szakmunkástanuló iskolád között baráti szálak szövődnek. A közelmúltban például az Eberwalde- Finow-i szakmunkásképző intézet és a lodzi I. számú közgazdasági líceum tanárai, tanulói építették ki közvetlen kapcsolatot. kérdést látnánk. Társadalmi folyamataink még túlságosan ellentmondásosak ahhoz, hogy sem egyszersmindenkorra elintézettnek vehetnénk a benne felvetett alternatívalehetőségeket. Hányszor találkozunk ma még azzal, hogy egy-egy területen olyan magatartás veti meg magát, és olyan összefonódások alakulnak ki, amelyek saját önző céljainak szolgálatába állítanak másokat; anyagi előnyökre tesznek szert, s mindent elkövetnek a társadalmi nyilvánosság elfojtására, ha kell, még megengedhetetlen eszközöktől sem riadva vissza. Nagyon is fontos tehát, hogy a társadalmi gazdagsággal, mint lehetőséggel való élés, a felette való rendelkezés még inkább össztársadalmi kérdéssé, a nyilvánosság elé tartozó üggyé váljon. És nemcsak a fentiek miatt. Az életminőség, az életmód problémája feltételezi, hogy a szocialista értékek, a szocialista erkölcs és magatartás alulról, a társadalmi egyének felől vetődik fel. Ezért sokkal kevésbé lehet megtervezni, „felülről” kialakítani. A valóban emberi közösségek önformálódásának társadalmi folyamatát kell szemmel tartanunk, segítve, ösztönözve és biztatva ezt a kibontakozást. A fejlett szocialista társadalom elképzelhetetlen e. minőségi kérdésekben való előrelépés nélkül. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha a szocializmus építésének egy korábbi szakaszában a szocialista tulajdonformákon nyugvó társadalmi termelés megteremtése volt a fő feladat, akkor ma ezeknek a tulajdonviszonyoknak az erősítése, tartalmasabbá tétele elsősorban az emberi kapcsolatok minőségi oldalának a fejlesztését feltételezi. Ezért állíthatjuk, hogy nincs olyan termelési és technikai feladat, amit ma ne kétszer kellene átgondolni. Egyszer a termelési és technikai oldalról, egyszer pedig az emberi magatartás és tudatosság alakításának a követelménye szerint. Társadalmi gyakorlatunk bármely területéhez közelítünk is tehát, valóban azt tapasztaljuk, hogy közvetlen feladatként áll előttünk a minőségi követelmények érvényesítése. Cselekedeteink megítélésének kritériumai között ma minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap ez a kérdés. A legszélesebb társadalmi rétegek érdeke tehát, hogy a köztudat tárgyává tegyük ezeket a kritériumokat. Annál is inkább, mert a minőségi feladatok pozitív megoldásához a köztudat minősége is szükséges... H. J. Bizalmiak, főbizalmiak újabb feladatai Sokat ígérő bemutatkozás Korai volna messzemenő következtetéseket, . általánosításokat levonni, határozott igennel vagy nemmel válaszolni. mivel az üzemi demokráciának ez az új fóruma inkább csak bemutatkozás volt a salgótarjáni öblös- üveggyárban. Amint a bizalmiak és főbizalmiak tanácskozása mutatja, a bemutatkozás sok tekintetben jól sikerült Pedig a résztvevők jogaikat és kötelességeiket lényegében az előbb említett eszmecserén ismerték meg. Emiatt, olyan kérdések is elhangzottak, vélemények is napvilágra kerültek, amelyek más fórumokra tartoznak. Egyetértés — elutasítás — Nehéz a felszólalások lényegét témakörönként csoportosítani, mert olyan sokrétűek — mondja Longauer István, a szakszervezeti bizottság titkára. — Igen sokan foglalkoztak a termelést akadályozó jelenségekkel. Somkuti Rudolf szóvá tette, hogy az automata gépeknél a munkát jobban kellene megszervezni. Ne akkor történjen az előkészítés, amikor már termelni kell. Egyetértettek vele, s azóta már megszületett a célravezető intézkedés. Bencsik László felszólalása után a technológiai osztály intézkedett és kijavították az IS-gépet. Rózsahegyi László megemlítette, hogy az új befúró gép kihasználatlan. Majd így folytatta: — A talpas és füles poharak szállítását nem végzik szabályszerűen. Szerinte prémiummal kellene ösztönözni a jobb munkára. Az utóbbi észrevételt nem fogadták el, mert a rendetlen munkáért nem jár prémium. Egyetértettek a felszólalóval, amikor azt hangsúlyozta, hogy a szocialista brigádoknál a minőség legyen a fő cél. Nem támogatják viszont azokat az elképzelését, hogy a normákat általában lazítsák fel. ho®v jobb legyen a minőség. Máté Béla viszont tényekkel bizonyította. hogy sok kár éri azt a brigádot, amelynek egvik-má-siv tagja a túlzott italfogvasztás miatt nem jön be dolgozni. Somogyi Ferenc kérdése viszont csak közvetve kapcsolódik a termeléshez, ö arra volt kíváncsi, hogy az összbizalmi- ak értekezlete nem okoz-e munkaidő-kiesést? Amíg ők tanácskoznak, csökken-e a keresetük? A válasz megnyugtatta. Amíg távol vannak, átlaggal számolják el őket. Ezenkívül a tanácskozás idejére összevonják a brigádokat, melyek a kiadott program szerint dolgoznak. A tanácskozások nem lesznek hosszúak, utána mindenki visszamegy dolgozni. Palencsár Józsefnek arra a megjegyzésére, hogy miért nem oldják meg a festő I. üzem szellőztetését, az üzemi bizottság titkára a következőket válaszolta: az észrevételt már korábban felülvizsgáltuk, megállapítottuk, , hogy az elszívó berendezés jó, megfelel az előírásoknak, csak használni kell. Sokakat érdekel — Az érdeklődés és figyelem középpontjába szerepelt több olyan kérdés, amely a dolgozók különböző rétegét érinti — szól ismét Longauer István. Diószegi Mihályné például szóvá tette, hogy a szakszervezeti tanács munkájáról nem kapnak megfelelő tájékoztatást. Észrevételét jogosnak tartották, azóta alapvető változás történt. Közölték vele, hogy a külföldi beutalókat ezután is a szakszervezeti bizottság osztja szét. Megnyugtató választ kapott az üzemorvosi ellátással kapcsolatos észrevételére. Főállású üzemorvos látja el az egészségügyi teendőket, szakképzett ápolónő közreműködésével. Szomszéd István azért aggódott, hogy nem lesz-e párhuzamosság munkájukban. Ha igen, akkor melyiket kell elhagyni. A munka hatékonyságát célzó területek elhatárolása most van folyamatban — kapta a választ. Nagyfalusi János felszólalása után megígérték, hogy a dolgozók által felvetett kérdésekre a jövőben mindig határozott választ adnak. Balázs Géza arra kért feleletet, hogy nem lesz-e következménye annak, ha csoportjának tagjaitól véleményt kér művezetőjének munkájával, magatartásával kapcsolatban, s azt továbbítja. Molnár János szerint az üzemi demokráciának ez az új formája, nagyobb követelmények elé állítja a bizalmiakat. Mit tesz azért a szakszervezet, hogy megfeleljenek az új követelményeknek. Megnyugodott, mert megtudta, hogv a szakszervezeti bizottság rendszeres továbbképzést biztosít a bizalmiaknak. olyat, amelynek során a résztvevők átfogó képet kapnak a vállalat egész tevékenységéről. Szükség van erre a fórumra A felszólalók jónak tartották az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének ezt a formáját. A bizalmiak a tárgyalásra kerülő napirendek írásos anyagát időben megkapják. így módjuk van a benne foglaltakat tagjaikkal megtanácskozni, a többség véleményét kialakítani. A vita után az eszmecserére a többség állásfoglalását viszik, majd az előterjesztéseket a tanácskozás végeztével magukkal hozzák, s a határozati javaslat ismeretében válaszolnak a felvetett kérdésekre A vita sokszínűsége, jó hangvétele, bátorsága, a kérdések egyértelmű felvetése, a válaszok és viszontválaszok lehetősége reményt nyújt úrra, hogy a következő tanácskozás tartalmában még gazdagabb lesz, azaz a bizalmiak olyan témákat vetnek fel, melyek erre a testületre tartoznak. Megtehetik, mert most már ismerik jogaikat és kötelességeiket. A gyár igazgatója is jónak ítéli meg ezt az új formát, mondván: olyan dolgokat hallott, amikre nem is gondolt volna, amiket nehezen tudott volna meg. A felszólalók nagy segítséget nyújtottak a vezetésnek a különböző jellegű döntések meghozatalához, a célt elősegítő állás- foglalások kialakításához. V. K. Az unoka két öröme A gyár kapuján belépve Po- dos Gyula felől érdeklődtem. — Az attól függ, hogy melyiket keresi — kérdeztek vissza. — Több ilyen nevű ember dolgozik a gyárban? — Az egész Podos család, a nagypapától kezdve a törzsgárdához tartozik. Tovább épül, korszerűsödik Balassagyarmaton, a Rákóczi fejedelem utca. Üjabb lakásokat adnak és a közeljövő- pun, melyekkel főleg a fiatalok. lakásigényét elégítik ki — fotó: kulcsár — — Engem az unoka, a legfiatalabb érdekelne — folytattam a kérdezősködést. — Gyuszi a technológiánál dolgozik. Ügyes fiú. Nehéz lesz megtalálni, mert sokszor lemegy az üzembe a munkásokhoz — kaptam a választ. — A szerelőüzemben találkoztunk. Arcáról sugárzott a boldogság. — Egyszerre két öröm is árt — újságolta. Ma kaptam meg az osztályvezetői kinevezésemet. Igaz, hogy legutóbb a technológiánál dolgoztam ás most a szerkesztési osztályhoz kerültem, de ennek hosszú története van — kezdte a beszélgetést Podos Gyula, a Lampart Zománcipari Művek salgótarjáni gyárának fiatal osztályvezetője. — Az egyetemi évek alatt szerződést kötöttem a gyárral, és így a nyári termelési gyakorlatokat is itt töltöttem. A budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán 1973. júniusában végeztem. A gyár gazdasági vezetésével közösen megállapodtunk, hogy az első évben az üzem egyes részeinek munkájával ismerkedem, így kerültem először a szerkesztési osztályra. Itt lehetőség nyílt arra. hogy alaposan megszemléljem, tanulmányozzam a gyártmányok szerkezeti felépítését. Különösen tetszett az új tűzhelyek szerkesztése és előkészítése. A technológiánál a folyamatokkal, gépekkel ismerkedtem. — A tapasztaltak, miben egyeztek meg, illetve tértekéi a tanultaktól? — Az egyetemen kollégáimmal, barátaimmal sokat beszélgettünk erről. Számoltunk azzal, hogy nem lesz minden úgy, ahogy leírták. A gépek nem a legkorszerűbbek, és ez erősen meghatározza a gyártási technológiát. Még valami, ami nagyon fontos. Az iskolapadiban nem lehet megtanulni az őszinte, baráti kapcsolattartást a dolgozókkal. — Lassan körbetekintett a műhelyben, s így folytatta: — A szervezési osztályon a helyi tapasztalatokat és a tanultakat összekapcsolva tevékenykedtem. Nem sok sikerrel, de megpróbálkoztunk a mintaszqFvezéssel. Ez egy kicsit távol állt tőlem. így újból a technológiai osztályra kerültem vissza. — Az üzemen belüli vándorlásokhoz szorosan kapcsolódva a gyár vezetőségével rendszeresen megbeszéltük a tapasztalatokat és a következő időszak feladatait. — Az osztályvezetői kinevezés után melyek ezek? — A jóbaráti kapcsolat kialakítása és a példamutatás a legfontosabb. Ez alapja annak, hogv a munkában következetességet és szigorúságot követelhessek meg. — Találkozásunk elején két örömről tett említést. Az egyikről beszélt, és a másik'.' — Tegnap kisfiam született. — Gratulálunk! <b. zs.) NÖGRÁD — 1975. december 21., vasárnap 3
