Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-06 / 261. szám

H Hcilciclsis eien A lí■? ntmnt amely megrengette a világot, évtize- J 1<jek követték, amelyek szinte alapjai­ban megváltoztatták. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 58. évfordulóját ünnepeljük. A forradalmat köszöntjük, amelynek történelmi jelentősége a majdnem hat évtized távlatából is nőttem nő. amely valóban egy új és más feje­zetet nyitott az emberiség történetében. „Mióta ember néz az égre /vörös csillag volt a reménye” — írta Ady Endre, s a forradalom megtestesítette és magasabb fokon valósította meg mindazt, amiért a haladás képviselői mindig is küzdöt­tek. A Nagy Október az előtörténet vége és egy kor kez­dete is, hatása érződött az egész földkerekségen. Amióta van szovjethatalom, a vele való szolidaritás a nemzetközi­ség próbaköve volt és marad is. Elsők között felelt Péter- várnak Budapest; az idegen beavatkozás megsemmisíthette e Magyar Tanácsköztársaságot, de a 133 nap vetése termé­keny talajra hullott. A szovjetek országát nem bírták megfojtani sem inter­vencióval, sem ellenforradalmakkal.\ Létrejött és kiállta az idők hallatlanul nehéz próbáját a Szovjetunió, amely meg­teremtette és megerősítette a szocialista rendet, s hihetetlen véraldozaítal — 20 millió szovjet ember az életét adta a győzelemért — a II. világháborúban megvédelmezte a vi­lágot a fasizmustól. A Nagy Október eszméinek, életerejé­nek új dimenziója bontakozott ki a II. világháború után, amikor országok sorában győzhetett a szocializmus Európá­ban, Ázsiában és Latin-Amerikában is. A szocialista világ- rendszer létrejöttekor a gyengébbik rendszer volt, de gyors fejlődése révén mindinkább a történelmi fejlődés menetét meghatározó erővé vált. Ma politikai, katonai és gazdasá­gi ereje a fő tényezője annak, hogy a termonukleáris há­ború fenyegető gombafelhője távolabb került tőlünk, s hogy a gyarmatok népeinek harca teljes függetlenségükért fel­gyorsulhatott; az imperializmus többé ott sem avatkozhat be kenye-ikedvére. Ma már más Ázsia és Afrika is, mint amikor József Attila ezt írta: „Kis bú vő országokra rálehel a tőke tátott sárga szája'”. Minden kontinensen új milliók értik meg, épp a megvalósult szocializmus példája nyomán, hogy melyik rendszer képviseli az emberiség jövőjét. A világesemények sokoldalúan tükrözik a történelmi fejlődés fő irányát — akkor is, ha a fejlődés nem egyen­letes és nem visszaesések nélküli. Szőkébb pátriánkban, Európában a három legreakciósabb, fasiszta rendszer közül kettő összeomlott, s a harmadik, a spanyol brutális kegyet­lenségeivel csak sietteti saját végzetét. Ebben az esztendő­ben került sor arra a találkozóra, amelyhez hasonlót nem ismer a kontinens históriája: harmincöt ország vezetőinek találkozójára az európai biztonsági és együttműködési kon­ferencia zárószakaszán. Helsinki — tapasztalhatjuk — nem tett pontot az „ellenezők” próbálkozásainak végére, de az enyhülés hívei most kedvezőbb körülmények közt vívhat­ják harcukat azért, hogy a békés haladás k/iteljesedjék, "hogy az államok közti együttműködés „tízparancsolatát” mindenkivel meg is lehessen tartatni, hogy az enyhülés a po­litikai kapcsolatok szférája után katonai területre is kiter­jedjen. Ez utóbbi fékezheti meg, s korlátozhatja az emberi­ség létérdekeit sértő s a népeknek oly’ nagy terhet okozó fegyverkezési versenyt. A Nagy Október évfordulója nemcsak a megtett út fel­mérésére ösztönöz, hanem a cselekvésre is, annak megvá­laszolására késztetvén, hogy mit tehetünk a fejlődés meg­gyorsításáért. Az egyik legfontosabb feladat, hogy népünk alkotóenergiáit még erőteljesebben bontakoztassuk ki a gazdasági építésben, s az élet minden területén. E feladat tudatos vállalását is tükrözte az MSZMP XI. kongresszusa a célok megjelölésével, a társadalmi jelenségek és folyama­tok értő, tudományos értékű vizsgálatával. Mint ahogy ezt a kongresszus — és a párt mindennapos gyakorlata — tük­rözi: egyik legfontosabb feladatunkat abban látjuk, hogy következetesek legyünk a nemzeti és a nemzetközi érdekek összehangolásában. A szocialista oiszágok nemzetközi tapasz­talatai, a Varsói Szerződés, illetve a KGST országai közti bővülő együttműödés mindennapos tényei tanúsítják, mi­lyen sikeresen folyik e feladat megoldása. Hűszaki tanácskozás a szénbányáknál A kibontakozás útját keresik... Ez volt az alapgondolat a vállalati műszaki tanácskozás­nak, amelyet a Nógrádi Szén­bányáknál tartottak. Az írásos beszámolókhoz, amelyek az eddigi eredménye­ket rögzítették a gazdálkodás­ban és a munkavédelemben, Sült Tibor, igazgatóhelyettes mondott kiegészítést. Megálla­pította, hogy az erőfeszítések nem kielégítőek. A hatékony- sági mutatót csak 92,2 ü o-ra tudták teljesíteni. Az ered­ményromlás tovább folytató­dott. Nem fogadható el Ká' nyáson — a nehézségek elle­nére sem — a vágathajtás ala­kulása. Tiribesen ilyen gyen­ge termelési eredményt, mint október hónapban, még nem értek el. Szorospatak problé­máira műszaki megoldást kell találni. Ménkesen a szép ter­melési -siker mellett, az ered­ményesség fokozására kell tö­rekedni. A kiegészítő termelé­si tevékenységen belül — el­sősorban az építési üzemrész­nél — a belső szervezettség javításával fel kell számolni a veszteséges munkavégzést. Sem a megkutatottság hiá­nya, sem a geológiai nehézsé­gek nem indokolják a szénter­melés gyenge eredményeit. A problémákkal szembe kell nézni azokat a munka javítá­sával kell megoldani. A gaz­dálkodás minden területén ke­resni kell a kibontakozás út­ját, a hatékonyabb, eredmé­nyesebb módszereket — mon­dotta. La j gut Jenő, a ménkesi üzem főmérnöke is erről be­szélt. Termelési tervünk túltel­jesítése mellett az önjáró frontbiztosítás bevezetésére készülnek- A geológiai kuta­tást — vágathajtással — to­vább folytatjuk. Verpeléti Ele­mér főmérnök. Szarospatakon új fejtési homlok kialakítását, a fejtési rendszer átállítását tartja szükségesnek az eredmé­nyesebb munkához, mivel öt vető a jelenlegi fejtés haté­konyságát erősen lerontotta. Ehhez az előfeltételeket kell sürgősen, megteremteni. Ko­csis József főmérnök a Tiri­besen leküzdött nehézségeket mondta el: Az ereszkében is, a légvágatásban is több mint 200 métert kellett a nagy kőzet­nyomás miatt átépíteni. Ezt, csak a dolgozók önzetlen se­gítségével tudták megoldani. November 3-tól újra mind a három harmadban termelnek. Az átépítést folytatni kell. ne­hogy újabb termelési kiesés legyen. Dr. Várkonyi József fögeológus, a föld alatti kuta­tó munka szélesítését tartja szükségesnek, elsősorban Mén­kesen, Szorospatak keleti ré­szén és Tiribesen. Letovai Fe­renc, a központi fatelep veze­tője a bányafaellátás javítá­sát, Marosvári Emil, az anyag, osztály részéről az üzemi anyagigények kielégítését. Ko­vács Vince, a fuvarozási iro­dától a belső gépkocsiszállí­tás javítását ígérte meg. Pál Ferenc, az építési üzem fő­mérnöke megígérte, hogy , a befejezetlen állomány csök­kentésével, az alvállalkozói munka javításával, az előké­szítés és belső szervezés segít­ségével csökkentik veszteségü­ket, s javítják a vállalati ered­ményt. Gazsi Zoltán főmérnök sze­rint. a Nagybátonyi Gépüzem­ben az év végéig tovább fokoz­zák az eredményes munkát. Emellett — ötéves tervünk ismeretében — már megkez­dik a jövő év programozását is. Simon Zoltán, a külszíni üzemrész vezetője a TMK- munka szervezettebbé tételét, az igények rangsorolását, a bányagépjavítás elsődleges­ségének biztosítását látja igen fontosnak. Zsuffa Miklós, a vállalat igazgatója megállapította, hogy az üzemek vezetői nem eléggé érzik a felelősséget a problémák megoldásáért. Sem­mi sem indokolja a jelenlegi gyenge teljesítményt, mivel a körülmények rendezettek, megfelelő a fejlesztési alap, termelési lehetőségeik is biz­tosítottak. — Nem magyarázkodást, ha­nem szervezett, előrelátó mun­kát jobb eredményeket vár­nak tőlünk — mondotta. Ezt, csak akkor tudjuk elérni, ha sorainkban megszűnik a kö­zömbösség. Nagy Gyula, a széntermelé­si, Adorján Henrik a kiegé­szítő termelés osztályvezetői arról beszéltek, hogy Reálisab­ban kell felmérni a lehetősége­ket. Az adott helyzetből kiin­dulva kell megfelelő hatékony­ságot elérni. Ennek útja, a ve­zetői munka színvonalának javítása, a szervezetlenség megszüntetése­Ezt követően Sült Tibor, a felmerült kérdésekre, problé­mákra adott választ, majd Csincsik István a szakszerve­zeti bizottság titkára foglalta össze a határozott hangvételű műszaki tanácskozás tanulsá­gait. Először is a hátralevő időt nagyon jól kell kihasznál­ni a termelés érdekében. Má­sodszor: minden szinten nö­velni kell a munka hatékony­ságát. Ehhez a vállalat moz­galmi vezetése — a maga terü­letén — a segítséget teljes mértékben biztosítani fogja. (J. Gy.) Rendkívüli termelési tanácskozásokat tartottak a héten a BRG salgótarjáni gyárában, melyek egyetlen napirendi pontjaként kihirdették, és megszavazták a Kiváló Dolgozó címmel kitüntetetteket. A vállalati munkaverseny-szabály- zat szerint értékelték a teljesítményeket, így az idén — November 7-e alkalmából — 23-an vehetik át a megtisztelő kitüntetésről szóló okmányokat. Az 1970-ben alakult üzem­ben először 1971-ben osztottak ilyen elismerő címeket, akkor két fő lett kiváló dolgozó. Most a 23 szorgalmas munkásból szeretnénk hármat bemutatni, akikre büszkék lehetnek a BRG-sek. „Meglepődtem, s először azt hittem, hogy nem engem szó­lítanak. Hiszen még csak húszéves vagyok, hogyan lehet­nék én kiváló dolgozó?” — vallotta első érzéseit Barna Magdolna, az alkatrészgyártó üzemben, amikor megtudta az örömhírt. A szorgalmas, kiváló, pontos munka azonban nem életkoron, hanem a fegyelmen, akaraton múlik, s vezetői, mukatársai szerint Barna Magdolna, aki fúrógépein — mert egyszerre négyen is dolgozik —, precízen, megbízha­tóan teszi ezt. ,\\\\\\\\\\\S\XV\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\V,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\S'ft\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\V.VV.\V,\\V\V*VVVVV\V\\\\\\\\\W amelynek megszüntetése, vagy termelésének korlátozá­sa kívánatos. Szeretném hangsúlyozni, a viszonylag kis ráfordítással és viszonylag rövid időn be­lül versenyképessé tehető ter­mékek kiválasztásának fon­tosságát. Mégpedig több ok­ból. Az egyik ok, hogy a válla­latok fejlesztési lehetőségei a jövőben kisebbek lesznek, mint eddig. A másik ok, hogy a saját forrásokat elsősorban abban az esetben lehet külső (hitel) forrásokkal is kiegészí­teni, ha az hatékony, verseny- képes exporttermékek terme­lésére irányul. A harmadik ok az, hogy a mai világban nem tanácsos túlságosan hosz- szú időt igénylő, sok bizony­talansági elemet tartalmazó fejlesztést vállalni. És végül: a népgazdaság érdeke is az, hogy a fejlesztésráfordítás>'^l minél előbb a hatékony ex­portból megtérülő termék, vagy szolgáltatás váljék. A vállalatot körülvevő gaz­dasági környezet 1976-tól olyan lesz, amelyben erőtel­jesebben hatnak a kényszerí­tő és az ösztönző tényezők. A vállalatoknak tehát gyorsab­ban és érzékenyebben kell reagálniuk a műszaki fejlődés és a kereslet változásaira. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a vezetőknek több válto­zatban kidolgozott fejlesztési elgondolásai vannak, ha javul a döntési és a felelősségvál­lalási készségük, dinamizmu­suk és rugalmasságuk. A beruházások viszonylag szerényebb növekedési üteme és belső arányainak eltolódása (a kitermelő iparok és az energiatermelés javára) miatt az ötödig ötéves tervidőszak­ban a feldolgozóipar fejlesz­tési lehetőségei szerényebbek lesznek, mint a jelenlegi terv­időszakban voltak. Ezért a vállalatok fejlődése az eddi­ginél nagyobb mértékben függ majd attól: mennyire képesek feltárni és kihasz­nálni belső tarüJÜékaijc^t. A műszaki haladás, a dolgozók szakismeretének és termelési tapasztalatának fejlődésével!, a tartalékok időről időre új­ratermelődnek. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert néha hallható: „mi már a vállalatnál minden zugot kisöpörtünk, elfogyott minden tartalékunk”. Ha ez igaz is lenne, akkor is statikus felfo­gást tükrözne. Egyelőre azonban nincs arról szó, hogy már „minden zugot kisöpörtünk volna”. Hogy valójában mennyi tar­talékunk van, talán fel sem tudjuk mérni. Mindjárt itt van a legfontosabb erőforrás­sal. a munkaerővel va'ó gaz­dálkodás. Vajon ki állíthatja, hogy valóban tervszerűen és racionálisan használjuk lel a munkaerőt. A munkaidő ki­használása és a végzett mun­ka minősége nagyon sok kí­vánnivalót hagy maga után. A munka- és technológiai fe­gyelem javításában rejlő tar­talékok nagyságát aligha lehet túlbecsülni. Hasonlóan nagy tartaléka­ink vannak az állóeszközök kihasználásában, a beruházott vagyon értékesítésében. A szervező munka szerénv, de a gyakorlatban hasznosít­ható módszerei nemcsak anyagi javakban eredményez­hetnek megtakarítást, hanem elősegíthetik a vállalat rugal­masságának javulását. Nem folytatom a felsoro­lást. Olvasóim nyilván értik és érzik, hogy mindaz, ami­ről eddig szóltunk, egyben a vezetői munkával szemben tá­masztott új követelményeket is jelenti. Könnyebb úgy fejlődni, hogy bőven van pénz új beruházásokra, mint újra- meg újra értékelni és újra­rendezni a vállalat belső erő­forrásait és így szert tenni pótlólagos fejlesztési források­ra (persze, korántsem akarom azt mondani, hogy kizárólag ilyen források állnak a válla­latok rendelkezésére); köny- nyebb hosszú időn át azonos termékeket gyártani és azt kedvező piaci helyzetben ér­tékesíteni, mint nehezebb ér­tékesítési körülmények között időről időre megújítani a termelés szerkezeiét. Ez gaz­daságilag és politikailag is nehezebb, bonyolultabb mun­ka. Méltán jelentette ki Lázár György az országgyűlés őszi ülésszakán elmondott zársza­vában, hogy „az élet minden területén harcolni kell a kö­zépszerűség visszahúzó erejé­vel, de különösen fel kell lépnünk a középszerűség el­len a vezetés minden szintjén, mert a feladatot, amelyet meg kell oldanunk — a fej­lett szocialista társadalom építését — nem lehet közép­szerű munkával megoldani”. A gazdaságfejlesztés inten­zív szakaszában a vezetési funkció felértékelődik, a munkamegosztás rendszeré­ben elfoglalt helye fontosab­bá válik. Ez a felismerés tük­röződik az MSZMP XI. kong­resszusának határozatában, amely állást foglalt amellett, hogy .... Bátorítsuk az új iránt, fogékony, kezdeményező... em­berek funkcióba kerülését”. A mi társadalmunkban a " vezetés: szolgálat. De szeretném ehhez hozzátenni: a társadalom érdekében vég­zett szo’gálatot kiváltképpen meg kell becsülni, olyan tár­sadalmi elismerésben részesít­ve a vezetői funkciót és a jó vezetőt, hogy valóban a leg­jobbak válhassanak vezetővé. dr. Varga György Boros Sándor 1970-ben került a gyárba esztergályosként, s hogy megbecsülik munkáját, fizetési borítékja is bizonyítja, havonta 4000 forintot visz haza népes családjához az ifjú szakmunkás, aki jövőre már középiskolába készül! Nádasdi Margit, a híradástechnikai berendezések kábel- rendszerét készíti, s bonyolult munkájára ugyancsak figyel­nie kell, hisz’ 15—20 féle huzal összetűzése a feladata, terv­rajzok alapján. Kulcsár József képriportja NÓGRÁD - 1975. november 6., csütörtök ti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents