Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-06 / 261. szám

A nézők szemével Rlaskó János egri festőmű­vész két hétig tartó kiállítá­sát záa-ták a napokban Balas­sagyarmaton, a Horváth End­re Galériában. A kiállítást doktor Baskai- né Dienes Klára egri művé­szettörténész nyitotta meg, vállalva a közvetítő szerepet az alkotó és a közönség kö­zött. Szükség js volt erre, mert B :-askó János müveinek témaköre az elvont eszmék síkjában mozog. Az érzelmi és értelmi befogadásban «okát se­gített dr. Baskairténak magnó­ra vett előadása, valamint a festőművésszel folytatott be­szélgetés egy része. Így vált a megnyié élménnyé, képzőmű­vészeti ismeretterjesztéssé azok számára is. akik, csaik később látogattak el a Galé­riáiba. A magnós tárlatvezetés egy idő óta rendszeres és na­gyon népszerű szolgáltatása a balassagyarmati népművelőik­nek. Iskolai csoportok gyakran keresték fel a Blaskó-kiállítást, a kísérő szaktanárok közül többen tanítványai voltak. A vendégkönyvbe sok dicsé­rő és értő megjegyzés került, főleg a természet és az em­ber sorozatból való képekről. A piiihenő ‘ember. Az alkotó ember. Bakonyi grafikus táj. Szoba részlet ággyal, a Lakóte­lep című képek mellett a Ze­ne, Feszültség című alkotá­sokról nyilatkoztak még írás­ban is a Galéria látogatói. A kiállítást lebontották. A képek elkerültek Balassagyar­matiról — egy kivételével. . . Ez a szép festmény — a vá­rosi tanács mecénásunk jóvol­tából az állandó városi kép­tár gyűjteményét gyarapítja, gazdagítva. — elek es — A 390 harcos a Budapest környéki harcokban esett el, és ott is temették el őket. de van köptük sok olyan is, akik­nek neve más magyar váro­sok és falvak szovjet hősi emlékművein is olvasható. KIK VOLTAK ÖK? Kik voltak ezek a szovjet embe­rek addig, amíg a kötelesség nem szólította őket a fasisz­ták elleni halálos harcra? Volt köztük sok tényleges ka­tona, de többségük munkás és kolhozparaszt, tanító, trak­toros, tudományos munkatárs, háziasszony, zenész, sőt olyan is. aki tegnap még iskolapad­ban ült... A hozzátartozók, barátok, egykori baj társak levélhalma­zából elsősorban éppen arra a kérdésre kapott válasz osenáül ki. hogy kik ők, kik voltak ők? A harcosok, köz­tük azok is. akiknek mellét számos hadi ki tüntetés díszí­tette, arról írtak, milyenek voltak gyerekkorukban, mi­ben tűntek ki, milyen tulaj­donságaik voltak, milyen kapcsolatok fűzték családjuk­hoz. szüleikhez, feleségükhöz, gyermekeikhez A legkevesebbet arról ír­tak a levelekben, hogy a fronton, milyen hőstetteket hajtottak végre. A 390 harcos csak kis ré­sze azoknak, akik hősi halált haltak a Magyarország fel­szabadításáért vívott harcok­ban. Az összegyűjtött anyag és a saját tapasztalatom alap­ján. amelyet, mint a harcoló csapatokhoz beosztott TASZSZ-haditudósító sze­reztem a háború alatt, Iro­dalmi riportokat lehet ír­ni. E riportok gyűjteménye természetesen tragikusan szo­morú lesz. A könyv vala­mennyi szereplője egytől-egy- ig meghalt. Meghalt, hogy az élők örüljenek az életnek. Ám lehet, hogy ezekről a hősökről szóló levelek és visszaemlékezések, saját, frontról írott leveleik, ame­lyek olyannyira felkeltet­ték érdeklődésemet. mint a szerző elbeszélése, olyan emberekről, akiket soha sem látott. Az ilyen iro­dalmi portrékban, pótolva az események, helyzetek hiány­zó részleteit, akaratlanul is olyan alakot rajzolhat meg az ember, amely egyáltalán nem hasonlít az eredetire, amely lehet, hogy sikerült, erőteljes alak, de már irodal­mi hős, nem pedig az, akinek neve szerepel a névsorban. De itt vannak a saját levelek, mint dokumentumok. Megcá­folhatatlan dokumentumok. És a hozzátartozók, az is­merősök levelei. Az elesett hősök néhány le­velét, vagy a róluk szóló levelet csokorba gyűjtöttem. Ezt nyújtom át az olvasó­nak. A szerző nem számít ar­ra. hogy minden egyes le­vélgyűjtemény. vagv még inkább egyetlen levél telje*- képet adjon egv emberré'. az olvasónak Nem. persz ­I hogy nem. De az összes levél, ’ valamennyi együtt már lel­Rádióműsorok a magyar—szovjet gazdasági együttműködésről, a hazai nemzetiségekről, tudományos újdonságokról A következő hetekben a rá­dió politikai adásának főszer­keszt ősege gondozásában szá­mos olyan riportmüsor, össze­állítás jut el a hallgatókhoz, amelyek mindennapi életünk problémáira, gondjaira adnak feleletet. Egymásra utalva címmel a magyar—szovjet gazdasági együttműködésről készített műsort Lipovecz Iván. Ugyancsak szovjet részt­vevői lesznek A tudomány fel­legvárában. című sorozatnak is, amelyben a szerkesztő, Eke Károly, a különböző szocialis­ta országok rákkutató intéze­teibe látogat el. Az öreg cím­mel Landler Jenő születésé­nek 100. évfordulójára doku­mentum-összeállítást hallha­tunk. Egy hazában — ez a címe Papp Endre műsorának, amely azt vizsgálja, hogyan és mikor kerültek hazánkba nem­zetiségek. Kelemen Kata, a nők nemzetközi éve alkalmá­ból Berlinben rendezett kong­resszus részvevőivel beszélget riportjában Kovács Júlia azt vizsgálja műsoréban, hogy mi a játék szerepe a falusi gyer­mekek tudatának formálásá­ban, jellemük, életük kiala­kításában. November 17-én debreceni napot tart a rádió. A megye­székhely—nagyvárosok soro­zatban ezúttal innen közvetít műsorokat hajnaltól késő es­tig. a Kossuth és a Petőfi Rá­dió mintegy 17 órás időtar­tamban — többnyire élőben. „Szegény ember szeretője lennék” címmel Rapcsányi László dokumentumműsort ál­lított össze Petőfi és Jóaset Attila szabadszállási emléke- ről. A vendégségben című so­rozat ezúttal Csergő Jánost, a Ganz-MÁVAG vezérigazgató­ját keresi fel, s többek között azt tudakolja, mit jelent egv mammutvállaiatnáJ a gazda­ságos termékszerkezet. Válla'- ták—teljesítették címmel arról hallhatunk, hogyan teljesítet­te tíz hónap alatt exportját a Ganz Villamossági Művek. Tomikái Judit Kössünk barát­ságot címmel riportot készí­tett dr. An.ghi Csaba termé­szettudóssal és néhány olyan gyermekkel, akik már össze- barátkoztak az állatkert la­kóival. Egy óra a könyvtárban DÉLUTÁN KÉT ÓRA MÜLT. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek kapuján tömött sorokban tódul ki a sűrű em­beráradat. Műszakváltás után vagyunk, mindenki siet a ma­ga útján. A Kohász Művelődési Köz­pont könyvtárában hárman vannak. A könyvtáros és két olvasó. A vékony dongsájú, tizenhat éves fiatalember a mesésköny­vek között válogat. — A nővéreim gyerekeinek viszem: nekik szoktam felol­vasni — mondja, aztán hóna alá csapja a vaskos könyvcso­mót s elégedetten távozik. Az ismerősöktől tudom meg, hogy beteg, nem dolgozik, s kedvenc időtöltése a mesék birodalmá­ban való barangolás. Az idős férfi tovább válogat az asztalra rakott olvasniva­lók között. Egy-egy könyvet a kezébe vesz, belelapoz, aztán másik után nyúl. Érdeklődés feszül az arcán, kíváncsiság­— Gyerekkorom óta tagja vagyok az acélgyári könyvtár nak — büszkélkedik Gyurcsik Sándor, nyugdíjas hengerész. — Alig találok már könyvet, amit ne olvastam volna. Csak az újabbakat.,. — Most mit visz magával? Mutatja: Arthur Miller és James Jones egy-egy közös kö­tetben megjelent kisregényét, Szemjonovnak A Stirlitz-dosz- szié című írását, elbeszélés­gyűjteményt a második világ­háborúról, Borisz Vasziijevics A hajnalok itt csendesek cí­mű művét — többek között. Jes képet nyújt mindazokról, akiknek neve ott áll az em­lékművön. A világ minden hadseregé­ben van egy szolgálati sza­bály: tisztelegni a szembejö­vő katonának, tisztelegni a katonai zászló előtt. De van íratlan szabály is. Ez vonatkozik a civilekre és a katonákra egyaránt: ha a felszabadító harcosok emlék­műve előtt elhaladsz, vedd le a kalapod! Ezerszer ki­érdemeltél* ezt. Feláldozták életüket a jónak, a gonosz fölötti győzelméért, a Sza­badságért. Egyenlőségért, Testvériségért vívott harc­ban. SZÁMOMRA MEG MIN­DIG KISFIÚ. ..Immár 40 év telt el azóta, hogy kiköltöz­tünk anyám házábó1. Ez a ház a Szovjet utca 50. szá­mú háza volt, erre a címre érkezett a levél. Édesanyám már rég nem él. Az ón lány­kori nevem Borcsevszkája. ahogy az a borítékon állt, s rég. nagyon régóta egészen más nevet viselek: Zejbot. Mi több: annak a háznak a száma, amelyben most lakom, szintén megváltozott. Mégis megtalált a levél. Csodála­tos Nagvon nehéz felidézni egyetlen fi,am emlékét. aki odaveszett a háborúban De ez. anyai ki'íle'essésem. ez az. egyetlen, amit érte tehetek. (Folytatjuk) Az egész családnak ő szerzi be az olvasnivalót — Ismerem már az ízlésü­ket — jegyzi meg erre. — Ami engem illet, én azokat az írá­sokat szeretem, amikben sok a mozgás, pergő a cselekmény. A „lelkieken” elalszom... Gyurcsik Sándor után csak nagysokára érkezik meg az újabb látogató. Addig bőven jut idő a könyvtárossal, Agócs Istvánnéval folytatandó be­szélgetésre. — Tavaly másfél ezer olva­sónk volt — mondja. Ezt a számot már meghaladtuk. Pe­dig tavaly sok olvasó átpártolt máshová. Az iskolások közül sokan az utca elején megnyílt gyerekkönyvtárba járnak, az ipari tanulók java része pedig a megyei könyvtárba iratko­zott be. AZ OLVASOK DÖNTŐ RÉSZBEN gyári dolgozók és ezek hozzátartozói, elvétve ta­lálni csak olyat, aki semmi­lyen szállal sem kötődik a ko­hászati üzemekhez. önálló szakszervezeti könyvtár ez, amely a lakóterületén élőket is kiszolgálja. — A nagy többség szóra­koztató olvasmányokat visz. Nem véletlen, hogy nincs bent egyetlen krimink sem, vagy háborús kalandkönyvünk. Ki sem rakjuk a polcra, az asztalról azonnal elviszik. A könyv-tárról még nagyon sok mindent megtudunk. Pél­dául azt, hogy a könyvterjesz­tő vállalattal 20 ezer forint ér tékü könyvvásárlásra kötöt­tek szerződést. Ezen felül a szabad vásárlási keretük 80 ezer forint. A zsúfolt polcokon nehezen férnek- Hogy az új­könyveket el tudják helyezni, folyamatosan selejtezik a régie­ket. Növelik a gyári letéti könyvtárakban elhelyezett könyvek számát. Ez utóbbi jó az olvasónak is: a dolgozók helyben több olvasmány kö­zött válogathatnak. Benedek János szerszámko­vács az Otthonunk és a Vil­A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulójá­ról a szakszervezetek novem­ber 5-én bensőséges ünnepsé­gek formájában emlékeztek meg. s ebből az alkalomból kitüntetéseket és jutalmakat adtak át a munkájukat leg­eredményesebben végző szak- szervezeti dolgozóknak, akti­vistáknak. A Szakszervezeti 20.00: BÜMBARAS Szovjet film. A filmet Arkagyij Gaj- aar írásai, novellái alapján rendezte Ny. Rasejev és A. Narogyickij. A polgárháború éve'ben játszódó történet fő­hőse Bumbaras a tétova, ál­modozó fiatalember. Aki aka­rat nélkül sodortatja magát az eseményekkel. Nem lép se lány szer el és című könyveket hozza vissza. — A feleségem olvasgatta — mutat a szép kiállítású „Otthonunk’’-ra. — Három éve adtuk be az igénylésünket OTP lakásra, jövőre biztatnak. Már most gondolunk arra, ho­gyan rendezzük be . .. Ezek — mutat a frissen választot­takra — gépkocsikkal foglal­kozó könyvek; mert szeret­nék egyszer megtanulni vezet­ni. Két dologra gyűjtünk te­hát: lakásra és gépkocsira. Pádár Zoltánné sokszorosí­tó. bevásárlásból érkezik, az egyik szatyrát szabaddá teszi a könyvek számára­— A férjem is könyvtári tag, de ritkán jövünk együtt. Munkából ő érkezik előbb ha­za, ő tesz rendet a ház körül. Aztán nemrég még techni­kumba is járt, most nyelvet tanul. En viszek neki haza könyveket. Neki kalandosakat, magamnak romantikus olvas­nivalókat, amik az emberi ér zelmekről szólnak. De ne fe­lejtsük ki a lányunkat se! Ö az ifjúsági könyveket szereti. Egy óra eltelt: úgy elrepült, hogy észre sem vettük. Né­gyen jöttek kölcsönözni, őszin­tén szólva többre számítot­tam. Gondoltam műszak után csak többen lesznek, hiszen a gyárból hazafelé menet, a könyvtáp útba esik. De azt mondják, nem ez az általános. Először hazamennek, s onnan jönnek vissza. Sokan hétfői és keddi napokon a kölcsönzést összekötik a mozilátogatással. Ilyenkor négy és hat óra kö­zött nagy a sürgés-forgás. — PERSZE EZ IS NAGYON VÁLTOZÖ — jegyzi meg a könyvtáros. — Az időjárástól sok függ. Ha jó idő van, ala­posan megcsappan az érdeklő­dés. Időjárás és könyvolvasás — milyen rejtett szálakon össze­fonódó kapcsolat? Egyszer ta­lán ennék sem lesz érdektelen utánanézni. Sulyok László Ä szakszervezeti tisztségviselők kitüntetése Mai tévéajánlaiunk Munkáért arany fokozata ki­tüntetést Kadlót Sándor, az SZMT munkatársa kapta, ezüst fokozattal Kálovits Gé­zát. az SZMT osztályvezetőjét és Marczi Józsefet, az SZMT munkatársát jutalmazták. Oklevélben kilenc, pénzjula- lomban 90 szakszervezeti dol­gozó és aktivista részesült. jobbra, se balra. De a körül­mények tragikus fordulatot vesznek és Bumbarast válasz­tásra. állásfoglalásra kénysze­rítik. A film művészi módon b - zonyítja a választás elkerü - he let fenségét, a harmadik út lehetetlenségét Bumbaras sze­repében V&lerij Zalatuhint i&thatj u-k.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents