Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-28 / 279. szám

Télen fokozódik a veszély segítők Leesett, az első,hó, a gyermekek és a téli sportokat kedvelők örömére. A tél azonban nemcsak örömmel, hanem nagyon sok gond­dal jár együtt. Fokozott veszélyt jelent a közutakon. A havazás okozta rossz útvi- szpnyok halálos áldozatot követeltek máris megyénkben. Az /óvatosság egész évben kö­vetelmény minden gépjárművezető számá­ra, s még fokozottabban a téli időszakban. A veszély nemcsak a közutakon, a köz­lekedés területén fokozódik, .ha­nem kisebb-nagyobb mértékben min­denütt. A baleseti statisztikák több éves át­laga bizonyítja, hogy a téli időszakban szaporodik a sérülések száma. A hideg ön­magában nemcsak nagyobb igénybevételt jelent az emberi szervezet számára, hanem tompítja a figyelmet. Több olyan hatás ér­heti a munkást, ami baleset forrása lehet. Ezért is fontos, hogy mindenütt fokozott mértékben előtérbe kerüljön az emberekről való gondoskodás. Nem elegendő csupán az előírt melegítő tea kiszolgáltatása, a szük­séges védőruhák, vattásmellények kiosztása. Ez alapkérdés, de sokkal többről van szó. Óvni az embereket minden lehetőség fel- használásával, a tél okozta káros hatások­tól. Ahol gondos, részletes téli intézkedési terv készült és a meghatározott feladatokat végrehajtották, ott nyugodtan nézhetnek a tél elé. Ott nemcsak a fűtésre, az ablakok üvegezésére, megfelelő téli tartalékokra gondoltak, hanem a belső utak rendbetéte­lére is. Az anyagmozgatás ilyenkor nehe­zebbé válik. Még a darukkal történő eme­lésnél is növekszik a csúszásveszély. Havas, jeges udvarról, betonozott, vagy éppen vas­lemezekkel burkolt műhelybe lépni már veszélyt jelent. Védeni az embert az elcsú­szástól, sok baleset megelőzését jelentheti. Nem dolgozhat mindenki meleg szobá­ban. Sokan vannak, akik munkájukat az időjárás viszontagságainak kitéve kényte­lenek végezni. Különösen fontos a róluk való fokozott gondoskodás. Kétségtelen sok múlik az embereken. A veszély elkerülése, a balesetek megelőzése szilárd fegyelmet kíván mindenkitől. Nemcsak az utasítások betartását, hanem annál többet. Előfordul­hat rendkívüli eset, amire a szabályzatban nincs utasítás, csak az óvatosság segít. Ha megfelelő biztonságos feltételeket teremte­nek és megkövetelik a rendet, fegyelmet, akkor kevesebb lesz a sérülés. Az üzemekben évről évre szigorúbb elő­írásokat foganatosítanak. Mind nagyobb az anyagi áldozat is. amit biztonsági, balaset- védelmi. egészségvédelmi célokra fordíta­nak. Ezekkel az erőfeszítésekkel nincs arányban a baleseti statisztika. Tavaly az első háromnegyed évben 2346 dolgozót ért baleset, közülük 13 halálos kimenetelű volt. Az idén hasonló időszakban 2272 ember szenvedett balesetet, és 12 halállal végző­dött. E csekély javulás mellett a balesetek miatt kiesett idő növekedett. Az idén 36 ezer 723 műszak, vagyis 1137 műszakkal több esett ki a termelésből baleset miatt, mint egy évvel ezelőtt. Ügy véljük, nem árt e számokkal is figyelmeztetni éppen most, amikor még nagyobb óvatosságra van szükség. Gondoskodni az emberekről, és nemcsak a közúton, vasúton, hanem minden egyes munkahelyen nagyon fontos feladat. Fo­kozott a veszély, de elkerülhető a baj és ezért még többet tenni kötelesség. A veze­tőkön sok múlik. De nem kevesebb a dol­gozókon, akik egymást is figyelmeztethetik a veszélyre. Összefogással óvható az embe­rek testi éosége. egészsége a téli ne1’“? kö­rülmények között is. B. J. Beszéljünk róla Gyermekeink felkészítése Minden szülő okos, becsüle­tes. családszerető, szakmáját- íog iáik ozását kedvvel végző embert akar nevelni gyereké­ből. Nem sajnálunk anyagia­kat, különórákat. Öltöztetjük, moziba, színházba járatjuk Egy valami azonban gyak­ran elmarad. A család fontos- ságának megismerése. Dolgo­zik az édesanya, az édesapa. Sokszor különmunkát, má­sodállásokat vállalva, hogy mielőbb meglegyen a kocsi, a hétvégi ház, a drága külföldi utazás. Közben a gyerek nem veszi észre, milyen sokat je­lent a családi összetartozás. Erről ritkán esik szó az ott­honi beszélgetésekben. Pedig gyermekeink jövendő szülők. Akik felelőséggel tartoznak saját gyermekeiknek. De ho­gyan tanulják meg az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, ha mí felnőttek nem beszélünk róla? Fiataljaink igénylik az okos, jó szót. Ez már régi igazság. Főként akkor, ha ne­kik szólóan, az 6 nyelvükön hallják pedagógusoktól, orvo­soktól és nem utolsósorban saját szüleiktől. Ennek érdekében vezetik be januártól az ország valameny- nyi általános és középiskolá­jában az osztályfőnöki órák keretében a családi életről való beszélgetéseket. Nem arról van szó, hogy a gyerekek kizárólag — az el­múlt évek kísérletei alkalmá­val több szülő is ebben a hit­ben élt — szexuális felvilá­gosításban részesülnek. Ez csak kis része az ezzel kap­csolatos beszelgeteseknek. :Sok szomorú eset figyelmeztet en­nek szü'ksége66égére is. Mert mjt lehetne mondani annak az édesanyának aki tizenhá­rom éves, öthónapos terhes kislányával megjelent a bi­zottság előtt és mindenkit vá­dolt. csak saját magát nem. Amikor megkérdezték: asszo­nyom, beszélgetett ön a kislá­nyával? Felháborodva vála­szolt, mit gondol a tisztelt bi­zottság, milyen család az övé, hogy a gyerek fejét „ilyennel” tömjék. A családi életre nevelés en­nél sokkal több. Szó esik ezeken az osztályfőnöki órá­kon a szocialista családról, a családtagok egymás iránt; sze­re tétéről. megbecsüléséről. Mert hiába ad a társadalom egyre nagyobb anyagi segítsé­get a családoknak, tekintélyt és tiszteletet az édesanyáknak, ha a kis közösségben, magá­ban a családiban hiányzik az egymás iránti megbecsülés. Elmondják az osztályfőnö­kök azt is — segítségül véve pszichológusok, szociológusok és más szakemberek segítségét — hogy. mi a család szerepe. A helyes és okos munkameg­osztásról szólnak. Mert gyer­mekeinket már kiskorukban arra kell szoktatni, bogv dol­gozzanak otthon a testvérei­kért, netán az édesanyjuk és édesapjuk helyett az apró- cseprő házimunkában. így ke­vesebb lesz a családi életre teljesen felkészületlen, a ház­tartáshoz semmit nem értő. mindent a másiktól váró fia­tal házasok száma. Az iskolai beszélgetések el­sősorban nem azt a célt szol­gálják, hogy átvegyék a szü­lői ház, az otthoni nevelés szerepét. Egészségügyiek, pe­dagógusok egyetértenek ab­ban, hogy segítési szándékot szolgál. Helyes mederbe te­relni a gyerekek gondolatvilá­gát, érzéseit. Ne egvrnás közt beszéljék meg problémáikat, hanem arra a pedagógus, vagy a szülő válaszoljon. — cse — A taggyűléseken vagy ve­zetőségi üléseken elhangzó értékelések többnyire általá­nosságban elemzik az egyes tömegszervezetek és -mozgal­mak munkáját. Csak ritkán vagy egyáltalán nem térnek ki viszont az ott dolgozó kommunisták munkájának minősítésére. Holott ez adna igazán lendületet, segítséget. A tömegszervezetek ugyanis nem egyszerűen végrehajtói, közvetítői a párt politikájá­nak, hanem önálló tevékeny­séget folytatva, segítik fel­színre hozni a különböző el­lentmondásokat. megoldáso­kat adnak. kezdeményeznek, jelzik a tapasztalt jelensége­get a pártnak. Ezzel egyút­tal kifejezik és védelmezik a soraikban található dolgozók érdekeit, igényeit. Másrészt a tömegszervezetek és -mozgal­mak a párt számára bizonyos értelemben harci területet is jelentenek, mivel tagjaik, tömegeik megnyerése újra és úira szükséges. Ezért a párt- taeok által a tömegszerveze­tekben végzett mindennapos munka az élet követelménye. A tömegszervezetek tagjai felkészültségben, politikai és élettapasztalatokban, aktivi­tásban, áldozatvállalásban természetszerűen különböz­nek egymástól. Párton kívüli tagjaik nem minden kérdést ítélnék meg ugyanúgy, nem minden esetben foglalnak ál­lást ugyanolyan módon, mint a kommunisták. Ez természe­tes és nyilvánvaló. Ebből kö­vetkezik. hogy tevékenységü­ket. állásfoglalásaikat a párt- szervezetek nem ítélhetik meg a párton belüli normák, követelmények szerint. Az egységes nézet és az egységes cselekvés itt minden esetben csak a kommunisták folva- matoy meggyőző munkájá­nak. politikai és ideológiai tevékenységének hatására alakíthat ki. S erre mind a teendők meghatározásakor, mind a végzett munka érté­kelésekor a pártszervezetek­nek megfelelő gondot ke'l fordítaniuk, hisz°n a tömeg­szervezetek pártirányítás'á* nak ez az egyik legfontosabb eleme Politikai felelősség A tömegszervezetek és -moz­galmak önállóak, a demokra­tikus centralizmus elve alap­ján épülnek fel, tevékenysé­gükben realizálva a párt po­litikáját. Ennek érvényre jut­tatása az ott dolgozó kom­munisták számára fontos kö­telesség. A pártszervezetek számára is szükséges, hogy megismerkedjenek a tömeg­szervezetek elgondolásaival, irányelveivel, döntéseivel, mert enél.kül a pártirányítás egyoldalú margd. Az egyoldalúság azonban az ellenkező végleten is je­lentkezhet. Az utóbbi idő­ben számos pártalapszervezet a területén működő tömeg­szervezetet, -mozgalmat vala­miféle „melléje rendelt” szervként fogja fel. Úgy vé­lik, hogy annak irányításáért minden vonatkozásban az il­lető tömegszervezet vagy -mozgalom felsőbb szerve fe­lelős, s maguktól minden ilyen feladatot elhárítanak. Ahol így gondolkoznak, ott nem értik azt az elvet, hogy a pártirányítás alapvetően az azonos szintű pártszerv fel­adata. A helyi politikai irá­nyításért tehát az adott te­rületen tevékenykedő párt- szervezet felelős. Az irányítás nem lehet mechanikus, mivel a tömeg­szervezetek között a feladat és a funkció tekintetében sok különbség van. Kell is, hogy legyen, mivel mindegyikük valamilyen sajátos feladat­kör ellátására jött létre. Egy azonosság természetesen van közöttük, s ez a párt politi­kájának elfogadása és válla­lása. Ezt azonban az embe­rek más-más csoportjai vagy rétegei körében, a megfelelő eszközökkel képviselik és va­lósítják meg. Ez természetesen azt is je­lenti. hogy nem elégséges ál­talában igényelni segítségü­ket a pártszervezet által ho-' zott határozatok megvalósítá­sához, hanem arra kell töre­kedni, hogy ..testre szabott” feladatokat kapjanak, ame- lvek egybevágnak jellegükkel, tevékenységi körükkel. Alkal­mazkodni kell tehát az adott tömegszervezet vagv -mozga­lom szervezeti, formáihoz, alapszabályához, munkamód­szereinek sajátosságaihoz. a tagság összetételéhez, érdek­lődési köréhez stb. Az alkal­mazkodás természetesen nem jelenthet politikai vagy vi­lágnézeti engedményeket. El­sősorban arról van szó. hogy nem szabad mechanikusan átvenni és alkalmazni, ezek­ben a szervezetekben a párt szervezeti elveit és munka- módszereit. Tervezés és összeha ng olás A pártszervekre hárul a tömegszervezetek és tömeg­mozgalmak tevékenységének összehangolása is. Gondoskod­ni kell arról, hogy a tömeg­szervezetek tevékenysége kapcsolódjék az adott időszak legfontosabb politikai felada­taihoz. Másrészt .munkájuk­ban ne legyen felesleges pár­huzamosság, ismétlődés. Az összehangolást legjobb a munka tervezésekor, illetve a fontosabb akciók kidolgozá­sakor elvégezni, mert ezzel mindjárt elejét lehet venni az átfedéseknek. Nincs arra szükség, hogy ugyanazok az emberek ugyanazt a témát háromszor-négyszer tárgyal­ják meg, más-más testület­ben. Ez nem teszi jobbá, ha­tékonyabbá a párt vezető sze­repét, a tömegszervezetek pártirányítását'. A pártszervezeteknek első számú segítői a tömegszerve­zetek és -mozgalmak. Olyan természetes szövetségesek, amelyek minden szinten részt vesznek a politika kialakítá­sában, a kérdések eldöntésé­ben, a határozatok megvaló­sításában. A helyes alapon történő pártirányítás az egyik fő feltétele annak, hogy e szerepüket minél jobban be­töltsék, s ezáltal még haté­konyabban érvényesüljön a párt vezető szerepe. Dr. Szabó Imre, _ az MSZMP KB alosztály- vezetője Két vggon bútorlapot zú­dítottak be a pihenőnap alatt a szállítócégek. Ezt rakják át a ponyvával letakart mág­lyából a fedett színek alá az Ipoly Bútorgyár műszaki, alkalmazotti dolgozói, akik között ott szorgoskodik Horti János művezető is. Életútja egy ideig az útke­resés jegyében telt el. Az érettségi után az orvosi egye­temet pályázta meg. de nem vették fel. Nem keseredett el. Pestre ment dolgozni, ahol beiratkozott az orvosi előké­szítőre. Egy év után ugyanúgy járt, mint az érettségi bizo- nyítvánv kézhezvételekor. Hely hiányában nem sike­rült a felvétele. Ezt követően megpróbálkozott a Bánki Dó­mat Felsőfokú Gépipari Tech­nikum közlekedési tanszéké- ' vei, de ez is csak próbálkozás maradt. Ennyi kezdés és nekiru­gaszkodás után kötött ki is­mét Balassagyarmaton, az Ipoly Bútorgyárban. — Betanított gépmunkás­ként kezdtem, maid beirat­koztam a faipari techni­kumba. Később kineveztek művezetőnek. Jelenleg 28-an. dolgozunk a műhelyben, akik közül heten, nyolcán anyag- mozgatással foglalkoznak. Mi Munkásarcok Későbben, mint a többiek végezzük az előkészítő mun­kálatokat, egészen a felület­kezelésig, — mondja, majd hoz­záfűzi: — a mi munkánktól nagymértékben függ a búto­rok minősége. Amit mi el­rontunk, azt a végszereidében már senki sem tudja helyre­hozni. Elég egy rossz fúrás, máris elveszett egy széria. — Mi okozza a legtöbb gondot? — kérdez vissza, majd így folytatja: — A helyszűke. Pedig a mi műhelyünk olyan, mint a rendező pályaudvar. Minden­re nagyon kell ügyelni, mert innen áramlik minden alkat­rész a következő üzemrészbe. Akkor is sok múlik rajtunk, ha kevés az anyag, mert saj­nos ilyesmi is előfordul, ak­kor is, ha nyakunkba zúdít­ják a megmunkálásra váró alapanyagot, llvenkor gyor­san át kell csoportosítani a munkát. A munka megszervező'“ mellett gyakran od-áll a gén mellé és dolgozik. Ezért már megbírálták vezetőtársai, mondván: — a te feladatod az irányítás, a szervezés — Mit tegyek, ha másként nem megy. Mire az új dolgo­zónak megmagyarázom. mit, miként csináljon, addigra én már rég elfelejtettem. Egyéb­ként sohasem féltem a mun­kától. Amikor dolgozom. az a gondolat vezérel, hogy mi­nél kisebb zökkenőkkel men­jen a termelés. S ez így megy évek óta. Amikor művezető kollégái már otthon vannak, ő még akkor is azon fáradozik, hogy a második műszakban ugyan­olyan zavartalanul menjen a munka, mint a délelőttiben. Emiatt későbben ér haza ott­honába. — Mit szól ehhez a felesé­ge’ — Időnként kifakad. Ilyen­kor csak annyit mondok ne­ki: — amíg ebben a beosz­tásban vagyok, ezzel számol­ni kell. mert másként nem tudom megoldani a feladato­mat. Időnként ügyeletes is vagyok. Ilyenkor a gyerekek megkérdezik: — mikor jössz haza? A válaszból tudjak, hogy azon a napon esetleg nélkülem kell lefeküdniük. Én is érzem, hogy jó lenne valamivel több szabad időt biztosítani. Amikor otthon vagyok, segítek a gyerekek­nek a tanulásban, de az oroszlánrészt itt is a felesé­gem vállalja, aki gyermekgon­dozási segélyen van. Hogy ne érje szó a ház elejét, a sza­bad szombatokon és pihenő­napokon, amit tudok, megte­szek. Nemrég a gyerekek szo­báját festettem ki — mondja nyugodtan. Fordul a beszélgetés témá­ja. Közlöm vele vezetőinek véleményét: — nem ártana, ha néha határozottabb lenne. — Talán másnak kellene lenni, hogy megváltozzam. Megpróbálom — mondja mély meggyőződéssel és meg­fontoltsággal: ígérni most sem ígér, mert a cselekvések embere. A gyár vezetői elismerik, hogv naoonta 10—12 órát dol­gozik. Nemcsak saját műhe­lyének. gondjaival, problémái­val foglalkozik. Hozzáértő cselekedeteiben a vállalat összérdekét tartja szem e’őtt. v. k. Erős akaratú (iú Denes András. Amikor 1972-ben átvette szak­munkás-bizonyítványát, azonnal elhatározta, hogy továbbtanul. Kö­zépiskolába iratkozott, s 1974-ben már érettségizett esztergályos­ként dolgozhatott az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótar- ■lanÍ gyárában. Az emelt szintű oktatás után ú.iabb vizsgáira ké­szül. A technikusi minősítő oklevél megszerzésén fáradozik. Az elméleti ismeretek elsajátítása után, melyet a salgótarjáni eén- ipari és gépgyártástechnológiai szakközépiskolában kapott, már Csepelre jár, s a gyakorlati 'feladatok megoldásán serénykedik. A 21 esztendős fiatal szakember — aki egyébként naponta Sás- u.lfaluról jár bányagépgvári munkahelyére — a következő eszten­dőben bizonyára eléri célját. —kulcsár— r NÖGRAD - J975. november 28., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents