Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-28 / 279. szám

Magyar-líbiai közös közlemény Ellencsapások az intervenciósokra (Folytatás az l. oldalról) az izraeli megszállók által el­foglalt területek felszabadítá­sáért, saját nemzeti államá­nak megteremtéséért folyta­tott küzdelmében. Támogat­ják a palesztin ellenállási mozgalom harcát, a Palesztin Felszabadítási Szervezetet, amit a palesztin nép egyedüli tör­vényes képviselőjét. A felek elitéinek ^minden olyan meg­oldást. vagy eljárást, amely szentesíti az izraeli agressziót és semmibe veszi a palesztin nép ügyét. A felek aggodalmukat fe­jezték ki azzal kapcsolatban, hogy az imperialista és neo- kolonialista erők növelik pénz­ügyi, katonai és politikai tá­mogatásukat annak érdekében, hogy tartósítsák az izraeli ag­ressziót, hogy bátorítsák az agresszort az arab területek megszállásának folytatására. A felek teljes támogatásuk­ról biztosították az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyű­lésének határozatát, amely a cionizmust a fajüldözés egyik formájának tekinti. Elítélik a faiüldözö rendszereket Rho­desiában, Namíbiában és a Dél-afrikai Köztársaságban. A felek üdvözlik az Angola, Mozambik és más volt por­tugál gyarmatok népeinek felszabadulását. Követelik, hogy ezek a népek szabadon, minden külső beavatkozás nélkül dönthessenek • saját sorsukról. Támogatják az af­rikai népeket a gazdasági és társadalmi felszabadulásukért folytatott, harcukban, hogy megszabaduljanak a külföldi monopóliumok befolyásától, hogy ellenőrzésük alá von­ják saját gazdasági erőforrá­saikat a kontinens népeinek haladása érdekében. A két fél üdvözölte Indo­kína népeinek győzelmét az imperialista erők felett. Győ­zelmük fényes bizonyítéka annak, hogy a népek képesek szembeszállni az imperialista agressziókkal és hogy ezek a győzelmek bátorítják a né­pek felszabadító, imperialis­taellenes harcát mindenütt a világon. A felek értékelték az el nem kötelezett országok po­zitív szerepét és közös tö­rekvéseit az egyenlőségen és igazságon alapuló nemzetkö­zi kapcsolatok kialakítására. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fontosságára va­ló tekintettel a felek hang­súlyozták a népeknek azt az elvitathatatlan jogát, hogy urai legyenek saját természe­ti kincseiknek és az orszá­guk fejlődését szolgáló javak­nak. Kifejezték, hogy támo­gatják a fejlődő országok azon törekvését, hogy egyen­lő jogokkal vegyenek részt a nemzetközi gazdasági kap­csolatokkal összefüggő prob­lémák megoldásában. Lehe­tővé kell tenni a fejlődő or­szágok számára, hogy meg­felelő szerephez jussanak a nemzetközi gazdasági kap­csolatokban és képesek le­gyenek úgy hatni rájuk, hogy azok a világ minden népe számára biztonságot és pros­peritást eredményezzenek. Pozitívan értékelték az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek tevékenységét és kifejez­ték, hogy a szervezetnek ha­tékony szerepet kell játsza­nia az imperialista és a faj­üldöző rendszerek ellen és az imperialista elnyomás alatt élő népek felszabadítá­sában. A felek megelégedésüket fejezték ki az európai biz­tonságért és együttműködé­sért kifejtett erőfeszítések eredményeivel kapcsolato­san. Megállapították, hogy az elért eredmények pozitív ha­tással lehetnek a biztonságra és az együttműködésre a vi­lág más térségeiben is. Meg­győződésük, hogy az európai biztonság jó hatással van a Földközi-tenger övezetének biztonságára is. E térségnek a béke övezetévé kell válnia, az ott élő népek és a nem­zetközi együttműködés érde­keinek megfelelően. A felek aláhúzták a szo­cialista országok és az arab országok — különösképpen a haladó arab erők — közötti barátság és együttműködés fontosságát. Az imperializ­mus és a cionizmus elleni kö­zös küzdelmen alapuló kap­csolatok hatékonyan hozzájá­rulnak az arab népek és a szocialista országok népei­nek közös céljai megvalósítá­sához. r A tárgyaló felek megelé­gedésüket fejezték ki a ma­gyar—líbiai kapcsolatok fej­lődésével kapcsolatban. Azok az egyezmények, amelyeket Abdusszalam Ahmed Dzsal- lud miniszterelnök budapesti látogatása alkalmából 1974. februárjában aláírtak, új le­hetőségeket teremtettek a két ország kölcsönös előnyeit szolgáló együttműködés elő­mozdítására. Megállapították, hogy további lehetőségek vannak a két ország közötti együttműködés fejlesztésére. Losonczi Pált látogatása al­kalmával a felek légügyi Gustav Hasúk vidéki körútra indult A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség, élén Gustáv Húsúkkal, a CSKP KB főtit­kárával, a Csehszlovák Szó etatista Köztársaság elnöké­vel csütörtökön Moszkvából vidéki körútra indult. A két ország állami lobo­góivá} feldíszített Vnukovói repülőtéren Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij. a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigín, a Miniszterta­nács elnöke, és más szovjet vezetők búcsúztatták a kül­döttséget. (MTI) egyezményt és állategészség­ügyi egyezményt írtak alá. A magyar—líbiai gazdasági vegyes bizottság ez alkalom­mal megtartotta második -ülé­sét. A két fél megvitatta a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés helyzetét és jegyzőkönyvet írt alá a Ma­gyar Népköztársaság és a Lí­biai Arab Köztársaság kö­zötti együttműködés különbö­ző területeken történő meg­erősítésének módozatairól. A felek elhatározták, hogy a ve­gyes bizottság következő ülé­sét a jövő év közepén tart­ják, azt követően, hogy a Lí­biai Arab Köztársaságban el­fogadják az 1976—1980-ra szóló ötéves fejlesztési ter­vet, azért, hogy áttekintsék, Magyarország miként járul­hat hozzá a terv megvalósí­tásához Abdusszalam Ahmed Dzsal- lud miniszterelnök nagyra ér­tékelte a magyar—líbiai meg­beszélések eredményeit és ki­fejezte meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének lá­togatása új távlatokat terem­tett az együttműködésnek és egyetértésnek, a látogatás tovább erősíti a magyar és a líbiai nép közötti baráti szálakat. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kifejezte köszönetét a for­radalmi parancsnokság ta­nácsának és a Líbiai Arab Köztársaság népének a láto­gatás során tapasztalt szívé­lyes és baráti fogadtatásért. Losonczi Pál meghívta Moamer el-Kadhafit, a for­radalmi parancsnokság ta­nácsának elnökét hivatalos látogatásra a Magyar Nép- köztársaságba. Kadhafi elnök a meghívást örömmel elfo­gadta. A látogatás idejét ké­sőbb határozzák meg. Az angolai frontokon az utóbbi napokban stabilizáló­dott a helyzet. Az Angolai Népi Köztársaság nemzeti hadseregének csapásai alatt a dél-afrikai és a fehér zsol­dos alakulatok kénytelenek voltak abbahagyni a támadó hadműveleteket. A nemzeti hadsereg főpa­rancsnokságának közleménye szerint a fővárostól északke­letre a köztársaság erői fon­tos stratégiai állást foglaltak el és üldözőbe vették a visz- szavonuló ellenséget. Ennek köszönhető, hogy a fővárost északról nem fenyegeti már veszély. A középső arcvonalon az intervenciósok és a szakadá- rok Namíbiából betört pán­célos hadoszlopára újabb el­lencsapásokat mértek. Az in­tervenciósok a háromnapos harcok alatt több mint száz katonát, sok harckocsit és te­herautót vesztettek. A TASZSZ luandai tudósí­tója beszámolt arról, hogy az angolai nép ellen kirobban­tott háború nagyon súlyosan érinti az ország gazdasági helyzetét. Az FLNA és az UNITA szakadár szervezetek által elfoglalt térségekben gyakorlatilag megbénult a gazdasági élet. A népi kormány határozott intézkedéseket tesz a tönkre­tett gazdaság helyreállítására. Az MPLA erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az ország­ban állami gazdaságok ala­kulnak, ismét folyik a mun­ka a gyarmatosítók által el­hagyott gazdaságokban. Meg­valósul a mezőgazdasági szö­vetkezeti program. A nemze­ti hadsereg katonái — jelen­tős segítséget nyújtanak a parasztoknak a mezőgazda- sági munkában. (MTI) Az ország minden részéről hatalmas tömeg gyűlt össze Lon­donban, hogy a parlament előtt a munkanélküliség elleni kormányintézkedéseket követeljen. Angliában a teljes mun­kanélküliek száma meghaladta a cgymillió-egyszázezret. Francót eltemették és I. János Károly néven trónra lépett Juan Carlos herceg, az 1931-ben száműzött XIII. Al­fonz unokája. Elméletben e trónra lépéssel létrejött Európa esyeüen olvan monarchiája, ahol a király nemcsak afféle „alkotmányos dísz", hanem ténylegesen hatalmi, kor­mányzati lehetőségei vannak! Franco utáni korszak első kérdőjele mindenképpen az. hogy János Károly hatalmon tud-e maradni, és ha igen, milyen politikát folytat. A hatalmon maradás lehetősé.- geiről. a lehető legellentéte­sebb becslések vannak forga­lomban. A.z mindenesetre tény, hogy a két legnagyobb ellen­zéki csoportosulás nem isme­ri el az új uralkodó trónra lé­pésének törvényességét, hi­szen Juan Carlost Franco ne­velte és a néhány nappal az­előtt letett uralkodói eskü is a fa’angisía mozgalomnak szó­ló hűségnyilatkozatot tártáig mazta. Ezért az ellenzéki erők álláspontja szerint János Károly trónra lépése a fran- coista rezsim „jogfolytonos­ságát” jelenti — márpedig ez a rendszer a törvényes spa­nyol kormány elleni lázadás­sal. majd véres és a fasiszta hat;.imák segítségével meg­nyert polgárháborúval került hatalomra. Mindamellett a jelenleg még illegális spanyol ellenzék két nagy tömörülése nem azonos hőfokon és nem azonos ha­tározottsággal utasítja el Já­nos Károly uralkodását A Demokratikus Tanács, (amely' a Spanyol Kommunis­ta Pártot, az ellenzéki mo- narchistákat tömöríti), azon az elvi állásponton van. hogy Spanyolországban a köztársa­ság, vagy királyság kérdésé­ben népszavazásnak kell dön­tenie. Ha a döntés a király­ság javára szólna, akkor is XIII. Alfonz fia, Juan Carlos apja, a portugáliai száműze­tésben élő Don Juan. Barce­lona grófja lenne a törvényes utód. A másik nagy ellenzéki tö­mörülés a Spanyol Szocialis­ta Munkáspárt körül alakult ki. Ez volt annak idején a köztársáság legnagyobb párt­ja. Vele együtt az egységes pártot még nem alkotó ke­reszténydemokraták, vala­mint kisebb szociáldemokrata csoportok hozták létre a De­mokratikus Platform nevű tö­mörülést. A Demokratikus Platform is elutasítja elvben j|ános Károly trónra lépésének törvényességét* de hajlamos arra, hogy „több lehetőséget” nyújtson az új királynak és további magatartását az ural­kodó által követett politiká­tól teszi függővé. Ez mindenképpen azt je­lenti. hogy az uralkodóra a tényleges ellenzék mindkét nagy csoportja részéről nyo­más nehezedik. Ugyanakkor azonban nem lehet elfelejteni azt sem, hogy rendkívül erős ultra fasiszta nyomás is meg­figyelhető. Már Franco teme­tésének körülményei (sok százezer falangista felvonulá­sa). valamint a szélsőjobbol­dali és fasiszta szervezetek tevékenységének megélénkü­lése is mutatja: a fasizmus Spanyolországban nem halt meg Francoval. Mindez azt eredményezte, hogy János Károlynak — ha egyáltalában meg akarja tar­tani trónját. — rendkívül óvatosan kell előre haladnia. Ezért homályos és a baloldal számára elfogadhatatlan be­szédet mondott. Elismerte per­sze a reformok szükségessé­gét, de óvakodott a konkrét ígéretektől és nem lehet látni még, hogy ex’eje és szándéka szerint milyen gyakorlati lé­pésekre képes. Az elmondottakból kitűnik, hogy Franco halála utáni na­pok a teljes bizonytalanság légkörében telnek, amikor a szó legszorosabb értelmében .,minden lehetséges”. Elvben némileg világosabb a távlati kép. Az Egyesült Államok és a vezető nyugat­európai országok „vonala” nyilvánvaló. Céljuk az, hogy egy konzervatív polgári de­mokrácia szülessék Spanyol- országban, amely nemcsak a hatalomtól tartja távol a kom­munistákat, hanem még a párt legalitását is csak bizo­nyos idő múlva. ..fokozato­san” állítaná helyre. Egy ilyen konzervatív rezsim lehetősé­get nyújtana arra. hogy Spa­nyolország csatlakozzék a NATO"hoz és a Közös Piachoz. Távlati szempontból a dön­tő kérdés az. hogy ezzel a reakciós elképzeléssel szem­2 NÖGRÁD - 1975. november 28., péntek Portugáliai jelemé* Gomes munkára és demokratikus türelemre szólította fel az országot Meló Antunes őrnagy por­tugál külügyminiszter, a leg­felsőbb forradalmi tanács tagja szerdán nyilatkozatot adott a portugál televízió­nak és állástfoglalt a „plu­ralista szocializmus” építése mellett. Kijelentette, hogy az ejtő­ernyősök lázadása csak bete­tőzése volt sok más társadal­mi problémának: a portugál népet az elmúlt hónapkban állandó nyugtalanságban tar­tották az országban lejátszó­dó események, a jövőre vo­natkozó terv hiánya. A „por­tugál civilizációra” és a „tár­sadalom alapvető értékeire" hivatkozva „nemzeti balolda­li terv” és „történelmi tömb" megteremtése mellett szállt síkra egy olyan szocialista társadalom felépítése érde­kében, amely Portugália szá­mára „járható baloldali út." Annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi kor­mány képes továbblépni a „szocializmus felé vezető bé­kés úton.” Antunes kijelentette: „el­képzelhetetlennek” tartja a szocializmus építését Portu­gáliában a kommunista párt nélkül. Sürgette, hogy a pártok alakítsanak ki közös platfor­mot a „Fegyveres Erők Moz­galmával.” A katonai moz­galomról szólva úgy véleke­dett, ismét mód nyílt arra, hogy a „szocializmus felé ve­zető békés átmenet tervének hordozójává váljék.” Az őrnagy elismeréssel adózott a Neves ezredes ve­zette amadorai kommandó­ezrednek azért, hogy elfoj­tották az ejtőernyősök és a Copconnak alárendelt egysé­gek lázadását. Costa Gomes tábornok, por­tugál köztársasági elnök szere­dén a késő esti órákban rö­vid beszédet intézett az or­szág népéhez. Közölte, hogy az események körülményeit, a felelősség megállapítását vizsgálat fogja tisztázni. Ál­lástfoglalt a szocializmus, a pluralizus és a törvényhozó nemzetgyűlési választások megtartása mellett. Öva in­tette a dolgozókat a provo­kátoroktól, a felelőtlen meg­mozdulásoktól és a feszült­séget szító sztrájkoktól. Mun­kára és „demokratikus tűre-, lemre" szólított fel. Morais da Silva tábornok; a portugál légierő főpa­rancsnoka, akinek leváltását követelték a kedden fellá­zadt ejtőernyősök, a tv-nek adott nyilatkozatában el­mondta, hogy letartóztatják a felelősöket, sokat közülük már le is fogtak. Közölte, hogy a három haderőnem főparancs­noka „listát” állít össze a letartóztatandókról: ezek fő­leg olyan tisztek és tiszthe­lyettesek, akik „közvetlenül felelősek” a történtekért. A tv munkatársa este meg­interjúvolta még Wasco Lou- renco századost, akit a for­radalmi tanács hétfőn kine­vezett a lisszaboni katonai körzet parancsnokává, to­vábbá Sousa e Castro kapi­tányt, a forradalmi tanács tagját. Sousa e Castro kije­lentette: nem áll szándékuk­ban „Pinochetet” juttatni hatalomra Portugáliában. ★ Lisszabon körzetében csü­törtökön is érvényben ma­radt a Costa Gomes elnök által két nappal ezelőtt el­rendelt rendkívüli állapot. A hivatalos közleményekben, amelyeket a jelenleg csak egy műsort sugárzó rádióál­lomások időről időre ismer­tetnek, a kormányzat rend­re és nyugalomra szólítja fel a lakosságot. A sportla­pokon kívül más sajtótermék továbbra sem jelenik meg. Csütörtökön reggel a rá­dióadók több ízben is felol­vasták a fegyveres erők ve­zérkari főnökségének közle­ményét, amely állástfoglal az ország déli részén kiala­kult helyzettel kapcsolatban. A közlemény „a dolgozók politikai érettségének bizonyí­tékaként” említi azt a tényt, hogy nem hagyták magukat kalandokba belerángatni. Az ADN jelentése szerint a fő­város déii részének munkás- negyedében és Setubal ipari városban, amely húsz kilo­méterre fekszik Lisszabontól; a tüntetők szétoszlottak. A katonai körzet főhadiszállá­sán közölték, hogy a lissza­boni térségben több egység „különböző feledatok végzé­sét vette át.” (MTI) I. János Károlyt beiktatták Csütörtökön délben beiktat­ták I. János Károly spanyol királyi, s egyidejűleg hivata­losan helyreállították az 1947 óta csak forrpa szerint fennálló monarchiát. A 37 éves János Károly — az 1931-ben, a köztársaság ki­kiáltásakor a trónról lemon­dott XIII. Alfonz unokája — ben az ellenzék fő erői milyen alternatívát tudnak szempe- állítani. A franciaországi Tou­louse városában közvetlenül Franco halála után találkoz­tak a Demokratikus Tanács és a Demokratikus Platform küldöttei. Sikerült olyan kö­zös nyilatkozatot kidolgoz- niok, amely megszabja együt­tes. közvetlen célkitűzéseiket. Közéjük tartozik mindenek­előtt az általános politikai amnesztia és a szabad válasz­tások megszervezése. Politikai tartalmát tekintve a Tou- louse-ban létrehozott okmány azt az értékes lehetőséget rejti, hogy Spanyolország an­tifasiszta erői el tudják kerül­ni a portugál politikai folya­matban annyi problémát oko­zó tévedéseket és létrejöhet az ellenzéki erők széles, cse­lekvőképes politikai szövetsé­ge. Ahhoz természetesen, hogy e távlati politikai harc egyál­talában kibontakozhasson — tisztázódnia kell a Franco halálát közvetlenül követő naook zavarának. Mindenek­előtt: tisztázódnia kell annak, hogy a hadsereg és az erő­szakszervezetek milyen állás­pontot foglalnak el, és meny- nvi lehetőséget nyújtanak akár óvatos reformpolitika folytatására is. — I. — c. ünnepélyes keretek közölt foglalta el a 44 évvel ezelőtt megüresedett trónt. A beiktatási ceremóniákon a madridi San Jeronimo el Real templomban celebrált ünnepi nagymisén, az azt kö­vető katonai díszszemlén és az állami fogadáson — több ország képviselője, köztük Giscard d’Estaing francia köztársasági “elnök, Walter Scheel, az NSZK elnöke és Fülöp herceg, II. Erzsébet an­gol királynő férje vett részt. Az ünnepi nagymisén mon­dott prédikációjában Enrioue Tarancon bíboros, madridi érsek közvetve sürgette a re­zsim liberalizálását Vízágyúkkal, könnyfakasz­tó gránátokkal és gumi botok­kal oszlatta szét a spanvol rendőrség csütörtökön a mad­ridi Carabanchel börtön épü­lete előtt tüntető, a politikai foglyok azonnali szabadon bo­csátását követelő mintegy 5000 főnyi tömeget. A Reuter tudósítása szerint 30 tüntetőt letartóztattak és kísértek be rendőrszobákra. Többen megsebesültek. Az őrizetbe vettek között ismert színművészek, úiságírók, tv- riporterek vannak. Letartóztatták Fernandó Jaureguit, az Informaciones című madridi napilap munka­társát. Bekísérték az állam­biztonsági rendőrség központ­jába, ahol az éjszaka folya­mán fogva tartották Jacques Ségui újságírót, a francia tv munkatársát. Séguit szerdán a madridi repülőtéren vették őrizetbe, s csak csütörtökön délelőtt Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök sze­mélyes közbenjárására bocsá­tották szabadon. »

Next

/
Thumbnails
Contents