Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

A vietnami nép vágya az újraegyesítés Kékesdi GyiMa. az MTI tu- dó.'i,ójn jelenti:' ..Függetlenség, é^vség, szo­cializmus!” ,.Csak a. szocializ­mus biztosíthatja az ország végleges függetlenségid”, -A vietnami nép vágyait ■teljesíti be a haza újraegyesítésé,!”. A hanoi lapok szombati szám a- | nak címoldalán az idézett ^pi­ros betűs szalagcímek alatt adták tudtul a hírt. hogy Sa­igonban november 2I-én beJ feiezödtek az ország egyesí­tését előkészítő tárgyalások. A bizottságok vezetői, Truong Chinh és Ftian Hung aláír­ták az ország jövendőjét meghatározó záróközleményt, amely történelmi áttekintést ad a vietnami nép forradal­mi küzdelmeiről, az imperia­lizmus ellen vívott több év­tizedes háborús harcokról is. A közlemény megállapítja, hogy az 1975 tavaszán meg­indított felszabadító harc si­kerei, majd Saigon felszaba­dítása után elódíizhatatlanul szükségszerűvé vált az ország újraegyesítése, a nép sorsa, a haza jövője függ az egység gyors megteremtésétől. Mind a közlemény, mind pedig a Nhan Dán ez alka­lomra írott vezércikke és más kommentárok is hangsúlyoz­zák: Vietnam a forradalmi harc új korszakába lépett. Az egész országban megvaló- vSult a szocialista forradalom éa szocialista társadalom épfsl. Dél felszabadítása után sok súlyos gond megoldása várt a vietnami népre. Most viszoKJt a fő teendő az al- lamhaáalom egyesítése, az ál­talános választások kiírása, az egységes nemzetgyűlés megválasztása, az új kor­mány megatekitása, az or­szág új alkotmányának meg­teremtése. Mindezekre a teendőkre a jövő év első felében kerül sor, végrehajtásukról északon a VDK nemzetgyűlésének ál­landó bizottsága, délen a DIFK konzultációs tanácsa gondoskodik. Szombaton délelőtt vissza­érkezett Hanoiba a Vietnami Dolgozók Pártjának és a VDK kormányának küldött­sége, amely Le Duan-nak, a VDP KB első titkárának ve­zetésével baráti látogatást tett az európai szocialista or­szágokban. A delegációt az elnöki palota dísztermében Pham Van Dong miniszter- elnök, a VDK más párt- és állami vezetői, valamint a meglátogatott szocialista or­szágok diplomáciai képvise­leteinek vezetői, köztük Né­mely Béla, hazánk nagykövete fogadták. Carvalho megtartotta tisztségéit Vasco Lourenco százados, az Antunes-csoport tagja nem fogadta el a lisszaboni kato­nai körzet parancsnokává tör­tént kinevezését — jelentet' te be a Copcon szóvivője, szombatra virradóra Lissza­bonban. A lisszaboni köztársasági elnöki palotában Gomes el­nök, Azevedo kormányfő, Carvalho és Pinto Soares tá­bornok ok, illetve Ro6a Cou- tinho tengernagy, s néhány további tiszt részvételével megtartott tanácskozáson úgy döntöttek, hogy Carvalho, a Copcon főnöke megőrzi lissza­boni katonai kormányzói fus&cióját is. A határozat azután szüle­tett, ftogy a lisszaboni katonai körzet egységeinek „túlnyo­mó többsége” elutasította Lo- urenco százados kinevezését — írta a Diario de Noticias szombati számában. Louranco újságiróknak ki­jelentette: nem érdekli a ka­tonai körzet parancsnoki tisztsége, s.\mindaddig nem hajlandó elvállalni a funkciót, amíg bizonyos- feltételeit nem teljesítik. A Portugál Szocialista Párt pénteken éjjel kiadott közle­ményében „pozitívnak” ne vezte Lourenco százados ki: nevezését, de a demokratikus néppárthoz hasonlóan élesen támadta Gomes elnököt, mert véleménye szerint „engedett a kisebbségnek”. A néppárt fe nyegető hangú nyilatkozata ban kijelentette: a nép kí­méletlen bírája lesz az elnök­nek. A PSP szerint Gomes ismét olyan álláspontra he­lyezkedett, amely távoláll a politikai-katonai válság meg­oldásától. Soares pártja a .•forradalom megvédéséért” or­szágos tüntetésekre szólította fel híveit. Új vállalati jöved&lemsxabályozás LcmcSBerknő emléke 4 875. november 23-án született a ma- Igyar munkásmozgalom egyik legjelentő­sebb alakja, Landler Jenő, az „öreg”. Eredeti foglalkozása ügyvéd volt. Mint a századfordu­lat haladószemléletű radikális értelmiségé­nek legjava, ő is megtalálta az utat a tár­sadalmi progresszió aktuális kérdéseihez, sőt tovább is. Ezt bizonyitja, hogy 1904-ben el­vállalta a vasutasok áprilisi sztrájkja miatt perbe fogott vezetőség, az úgynevezett 13-as bizottság egyik tagjának védelmét a tör­vényszéki tárgyaláson. A per folyamán vég­leg felismerte hovatartozását. Ettől fogva hosszú időn keresztül a vasutas- és villa­mosvasúti dolgozók mozgalmának egyik ve­zetője, újságjuk szerkesztője lett. Nagy része volt abban, hogy ez a jelentős állami alkal­mazotti réteg minden tilalom és buktató el­lenére végül csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1906-ban már elnöke a fővá­rosi villamosvasutasok sztrájkbizottságának. Ahogy a Magyar Vasutas című lap írta: „dr. Landler önzetlenül, fáradságot és áldozatot nem kímélve vezette a villamosvasutasok sztrájkját. Szinte emberfölötti munka volt az, amit a sztrájk hat napja alatt, de azelőtt is végzett. Hat napon át nem volt egy perc­nyi pihenője, ott volt szüntelenül a sztráj­kolok között, és az ezernyi munka és gond mind őrá nehezedett. A hat nap alatt nem feküdt ágyban, csak úgy aludt, ültében, ahol éppen elnyomta az álom...” A világháborúig terjedő időszakban szer­vez, véd, előadásokat tart, energiáját és te­hetségét a munkásmozgalom szolgálatába állítja. A Szociáldemokrata Párt baloldali vezetői között egyre nagyobb lesz a szerepe. Ahogy közeledett a háború, úgy erősödött harcos antimiMtarizmusa, amely az imperia­lista világégés időszakában sem lankadt. El­sők között és melegen üdvözölte az orosz forradalmat. Az 1918-as általános politikai tömeg­sztrájknak is egyik szervezője volt. A parla­ment előtti gyújtóhangú beszédéért le is tartóztatták, bár hamarosan kénytelenek vol­tak szabadon bocsátani. Aktív szerepet ját­szott az őszirózsás forradalomban, amely­nek győzelme után az egységes, osztályhar­cos vasutasszövetség vezetőjévé választották. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi kormányzótanács tagja, a diktatúra követ­kezetes védelmezője. Ugyan nem volt kato­na, s különösebben katonás alkat sem, 130 kilójával (Lukács György: „Landler csak úgy tudott felülni a lóra, hogy odaállították a lovat, hoztak egy asztalt, hoztak egy szé­ket, Landler először ráállt a székre, aztán az asztalra, és onnan ült fel a lóra...”) bátorsá­ga, határozottsága révén hamar népszerű lett a Vörös Hadseregben, meg a régi, tisz­tikar is respektálta. Stromfeld Aurél le­mondása után így nem volt meglepő, hogy ót nevezték ki a forradalmi proletársereg fő- parancsnokává. . A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbs emigrált és a többi vezetővel, volt népbizto­sokkal szinte azonnal hozzálátott a párt új­jászervezéséhez, az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának megakadályozásához. A húszas évek elején a KMP-n belüli frakció­harcok idején a hazai mozgalmat előnyben részesítők vezetőjeként harcolt meggyőződé­séért, tapasztalatainak a gyakorlatba történő átültetéséért. Alpári Gyulával közösen ké­szítette elő a legális forradalmi munkáspárt­nak, az MSZMP-nek megalakulását, és a ké­sőbbiek folyamán is szervezte itthoni tevé­kenységét. A nagy lebukások idején (az ún. Rákosi-per) kivette részét a védelem koor­dinálásában. Egy egész kommunista nemze­dék számára Bécsben lett „az öreg”, miköz­ben tanított, publikált, nevelt, annak ellené­re, hogy súlyos szervi szívbaja egyre inkább kínozta, aláásta egészségét. 1927 végén a KMP Központi Bizottsága a súlyosan beteg Landler Jenőt az orvosok ta­nácsára Cannes-ba küldte, a francia Riviérá­ra, azonban már ez sem segíthetett. 1928. február 25-én meghalt. Hamvait a Kreml falába helyezték örök nyugalomra. A KMP Központi Bizottságának gyászje­** lentése joggal állapította meg: „nem­csak a magyarországi munkásságnak, a KMP-nek felbecsülhetetlen vesztesége ez a halál, hanem az egész nemzetközi munkás kommunista mozgalomnak, amelynek Land­ler Jenő mindjárt a Kommunista Internacio- nálé alakítása után elöljáró harcosa lett. ( Ilyen harcosokat, ilyen vezéreket, mint ami­lyen Landler volt, csak a proletárforradal­mak hőskora termelt ki. Áldozatot nem is­mert a harcban, a harc neki gyönyörűség volt. A vezető munka, amelyet a proletariá­tus élén fejtett ki, a munkásosztálynak, az elnyomott és felszabadulásra törő harcos tö­megeknek áldozatos és tisztelettel teljes szolgálata volt...” János Károly király A Pénzügyminisztériumtól kapott tájékoztatás szerint megjelentek a vállalat] jöve­delemszabályozás 1976. janu­ár 1 én életbe lépő változá­saira vonatkozó jogszabályok. Az alapvető minisztertanácsi rendeletek és határozatok, a pénzügyminiszter és a mun­kaügyi miniszter végrehaj­tási rendelkezései a Magyar Közlöny november 15-i és november 22-i számában talál­hatók. A rendeletek tartalmazzák a vállalati jövedelemszabályo­zás előírásait, a befizetendő adókat, a vállalati alapok képzését és felhasználását, az alkalmazandó bérszabályozási módszereket; a kedvezménye­ket és támogatásokat'. A Köz­löny következő száma közli majd az ipari és építőipa­ri vállalatok termelési adóit szabályozó rendelkezéseket. A szabályozó rendszer mó­dosításával egyidejűleg kiadás­ra kerültek azok a rendeletek is, amelyek az ágazati sajá­tosságok figyelembevételével egyes ágazatokra az általános­tól eltérő szabályok alkalma­zását rendelik el. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek a jövőben brut­tó jövedelmük alapján adóz­nak. A szociális és kulturális alap képzését az állami válla­latokhoz hasonlóan végezhe­tik. Ä mezőgazdasági támoga­tásokat a pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter együttes rende­leté szabályozza. Üj rendelkezések lépnek életbe a termelő nagyberuhá­zások finanszírozásával kap­csolatosan is. A megjelent jogszabályok és a tervezési útmutatók segít­séget nyújtanak a vállalatok és a szövetkezetek ötéves és 1976. évi terveinek az elké­szítéséhez. Az új rendeletek hatályba lépésével több mint száz ko­rábbi jogszabály érvényét veszti. (MTI) A program szerint Kozmosz—781 A Szovjetunióból pénteken Föld körüli pályára állították a Kozmosz—781 jelzésű mes­terséges holdat. A szputnyik tudományos berendezéseinek feladata a kozmikus térség kutatásának folytatása. A Kozmosz—781 berendezé­sei megfelelően működnek. (MTI) Juan Carlos herceg szomba­ton a spanyol parlament- ülésén letette uralkodói eskü­jét és I. János Király néven trónra lépett. XIII. Alfonz­nak, János Károly nagyapjá­nak lemondása után 44 évvel Spanyolország újból mo­narchia lett. Az uralkodó beiktatása után rövid beszédet mondott. Meleg szavakkal emlékezett meg szellemi atyjáról, a két nappal ezelőtt elhunyt Franco tábornokról. Franco 36 éves diktatúrája után békét, mun­kát és felvirágzást ígért az ország népének. Nemzeti egyetértésre szólította fel a spanyolokat. Azt mondta, hogy a mérséklő erő szere­pét kívánja betölteni. A beiktatási ceremónián,’ egy európai ország képvise­lője vett réözt: Rainier mo­nacói herceg Jelen volt Nel­son Rockefeller amerikai al- elnök, Imelda Marcos, a Fü- löp-szigeti elnök felesége; Pi­nochet chilei államfő és Husszein jordániai uralkodó. (MTI) Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben MESÉS ARÁBIÁBAN (V.) Varrnak az emberiség tör­ténetének olyan ősforrásai, melyek minden népnél egy­formán megtalálhatók. Nos, a mezopotámiai, egyiptomi, föníciai, gö­rög, római kultúrákban egy­formán utalást találunk a gaz­dag varázsosan kincses-bol­dog Arábiára, az arany, mirrha, a tömjén é6 a dús ke­leti kincseik hazájára, vagy mint olyanra, mely termeli ezeket, vagy olyanra, amelyen az ősi karavánutak keresztül vezetnek. Ez a mesésen gaz­dag ős-Arábia eltűnt a siva­tagban, nem maradt belőle csak napfényben izzó kő, fu­tóhomok, s az egykori gaz­dagság emléke. Losonczi Pál útjának má­sodik állomása a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársaság területe ma már 9 10-ed rész­ben terméketlen sivatag, víz­hiányban szenvedő - terület, olyan, ahol sokszor tíz-tizenöt évig nem esett eső, s ahol termőföldet varázsolni a leg­nagyobb erőfeszítéssel lehet csak. Ugyanakkor fővárosa, Aden. a.z egykori brit korona- gvarmat. a Vörös-tenger és az Arab-tenger találkozásánál birodalom stratégiai sark­pontja volt Az égbolt világoskék kör­palást, a horizont fehér pára­csík, a tenger sok-kékű ragyo­gás. Közben komor, fekete kopár kőhegyek, s vakító fény mindenütt. Október 31-e, dél­előtt tíz óra. Negyvenfokos hőségben ereszkedik le az El­nöki Tanács elnökének külön- gépe az adeni repülőtérre, hogy szelem Ali Rubia elnök meghívására megkezdje hiva­talos, baráti látogatását. a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban. Ez a fiatal, alig nyolc éve független arab ország Ázsia e térségének leghala­dóbb országa. A régi angol kikö.ő-e:ődvárosból és a szul­tánok, sejkek, imámok, kalifák — 27 volt belőlük — or- szágocskáiból egységes népi köztársaságot teremtettek. Nem volt könnyű harc, fegy­veres felkeljek után — 1967. november 30-án sikerült ki­vívni függetlenségüket. Be­ásták magukat a város fölöt­ti hegyekbe, lerobbantották az oda vezető hidat, és a 2500 éves ciszternából nyertek vi­zet. amíg volt benne. A fel­kelés tárgyi emlékeit a mai vezetők egykori fegyvereit küldöttségünk is megtekintet­te a Katonai Múzeumban. S ma az .erődrendszer betonkör- gyűrűs ágyúállásait fel- töltötték földdel, virágok vi­rulnak bennük, a paloták; is­kolák, kollégiumok, vagy egyéb új közösségi szolgála­tot ellátó szervezetek székha­zai. A hazánknál háromszor na­gyobb országnak 1 millió 600 ezer lakosa a fejlődésnek olyan útját választotta, amely a nemzeti demokratikus for­radalom feladatainak megol­dása után elvezethet a szoci­alizmusig. Ezért ez az ország termi szetes szövetségeseinek tekint) a szocialista országo­kat. Együtt küzd velük a világ- politika frontján, az imperi­alizmus és a világreakció erői ellen. A térség reakciós or­szágai — Szaúd-Arábia, az Omán! Szultanátus, — nem is nézik jó sziemmel az ország céljait, fejlődését. Ezért gya­korta é i agresszió szomszédai részé: ől. Dholar hegyeiben az Omán; Felszabadítási Népi Front hazafias erői az ománi nemzeti függetlenségért küz­denek és a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság tá­mogatja az ománi nép harcát, a külföldi bavatkozás, az ide­gen csapatok jelenlétének megszüntetéséért. A Zöld-hegyekben — így radalml demokratikus szer­vek, amelyek a dél-jemeni forradalmat tekintik példaké­püknek. Főleg iráni zsoldo­sok, de angol és amerikai re­pülők is harcolnak itt a ha­zafiak ellen, az ománi szultán seregében. Ha szeretnék is az ománi reakciósok a határ menti légi kalózkodást vala­miféle módon kiterjeszteni. visszatartja ókét a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saság politikai szilárdsága és katonai ereje, a haladó arab országok és a szocialista or­szágok közös támogatása. Ezért, bár az agresszió fenye­get, nem ez az ország belső életének meghatározója. Nem hadra kelt országba látogat­tunk. A jemeniek miközben ébren figyelnek a határaikon meg-megújuló imperialista kísérletekre, elsősorban az or­szág építését, gazdasági erejé­nek növelését, a társadalom átalakításának meggyorsítá­sát tartják szem előtt. Következik: A tenger és a sivatag vonzásában. évszázadokon át a brit világ­2 NÓGRAD - 1975. november 23., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents