Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-22 / 274. szám
Ellaposodó mozgrdom ? Példájuk cáfolat Egyén és kollektíva. Ezer szállal kötődő kapcsolat. A kollektíva teremt lehetőséget az egyén számára képességei kifejlesztésében és eszközeivel segíti. Ilyen kollektíva a szocialista brigádok közössége. A Tyitov Szocialista Brigád, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek GYGO üzemrészében dolgozik. Tagjai forgácsoló szakmunkások, akik belső használatra. a kovácsológyár részére munkaigényes. nagy pontosságot igénylő szerszámokat készítenek. Az ezüstkoszorú elnyerése után az aranykoszorús brigád jel vény megszerzését tűzték ki célul. ( — Egyesek szemében a szocialista brigadmozgalom kezd ellaposodni — jegyzi meg hangjában némi éllel Szabó László esztergályos. — Azt mondják, hogy a brigádok csak a termelési feladatokat vállalják nyakra-főre, azt is a több pénzért, mást nem. Mi saját példánkkal akarjuk cáfolni a véleményt. Lássuk hát a cáfolatokat, ebből sok minden kiderül! A „krónika” szerint részt vettek a gyár melletti óvoda bővítési munkálataiban, padokat festettek, parkíroztak, a karancskeszi általános iskolások számára tornaszereket, szemléltető táblázatokat készítettek, kerítést fontak egy hősi halált halt szovjet katona sírja köré. Szocialista szerződést kötöttek a gyári művelődési központtal, a könyvtárral, politikai oktatáson vesznek részt, S lehetne még sorolni a tetteket. De ennyiből is látszik, hogy a brigád nem csak a gazdasági vállalások teljesítésében jeleskedik, hanem a társadalmi munkákban, a művelődésben is. Mindennapi életükben a szocialista értékrend szerint cselekszenek. — Nagyszerű élmény volt, amikor itt jártak nálunk a karancskeszi általános iskolások, akiket segítünk — mondja Monos Antal gyalus. — A gyerekek ámultak-bámultak a gépek között. Mi igyekeztünk minél többet megmutatni nekik, lássák, hogyan dolgozunk, csak megtetszik nekik. — Mert a munkának a megkedveltetését nem lehet elég korán kezdeni — jegyzi meg Szabó László. — Köztudott, hogy mennyire idegenkednek a fizikai munkától a frissen végzett fiatalok. Munkádra pedig mindig szükség van. Mi amikor felvettük velük a kapcsolatot, erre is gondoltunk, az utánpótlásunkra. — És ha más üzembe megy? — Meglehet. De éppen ezért nagy a brigád felelőssége minden esetben. Nehogy ellenkező hatást váltsunk ki a fiatalokból. Persze, végső soron aztán mindegy, hogy hozzánk iön-e, vagy egy másik gyárba. A lényeg, hogy megszeresse a munkát, hogy lássa, fizikai munkásnak lenni semmitől sem alábbvaló dolog. Sőt...'. Az üzemben új darupályát építenek. De a termelés nem állt meg. A balesetveszély miatt az emberek méginkább egymásra utaltak. Vigyáznak is, mint a jó testvérek. Ha egy-egy nehezebb munkadarabot / valakinek odébb kell tenni, mindig van, aki megfogja a másik végét. Nemrégiben két új szerszámgépet vásárolt a gyár. A részlegvezető azonnal kérte az emberek véleményét, hova, helyezzék a gépeket. Javasolták, hogy tegyék egymás mellé, így egyszerre lehet dolgozni mind a kettőn. Ez pedig jó a gyárnak is, a dolgozónak is, mert a második gép kezelése után 20 százalékkal több fizetés jár. Anyagiasak — mondhatják némelyek erre. De anyagias-e az, aki több munkával jut több pénzhez, a termelés növelése révén? — Néha nehéz az egyéni, az üzemi, s társadalmi érdek között megtalálni az összhangot — mondja Csizmadia Já- ■nosné marós. — De nekünk sikerült a brigádon belül megteremtenünk. Az egyéni érdeket a vállalati alá rendeljük. A probléma inkább a kívülállókkal van, akik nem tartoznak egyik kollektívába sem. — Gyakran hallani tőlük, amikor egy munka elvégzése kerül szóba — fűzi ehhez észrevételét Monos Antal —, mondják meg először, hogy mit kapunk érte. Elsők tehát az anyagiak. Mi ezekkel az emberekkel mindig elbeszélgetünk, vitába szállunk, pn^- báljuk megértetni velük gondolkodásuk helytelenségét, önzésüket. A húsztagú brigádnak a fele párttag. Rendszeres újságolvasók, tévénézők, rádióhallgatók. Egymás között is sokat vitatkoznak aktuális politikai kérdésekről. — Az utóbbi időben szokás lett nálunk — említi Szabó László — az országgyűlésen elhangzottak megbeszélése. Egymásnak is magyarázgat- juk, hogy mi miért történik. Mert mindennek megvan a maga oka. Például az áremelkedésnek, ami világjelenség. Az okok feltárásával köny- nyebb megértetni a rendelkezéseket. Monos Antal még hozzáteszi : — Mi is elismerésért, pénzért dolgozunk, de ha tudjuk, hogy a kényszerítő tényezők miatt többet nem lehet "adni, akkor igyekszünk megérteni. A felviiágosulatlanabb, a kevésbé tanult emberek számára ez ma még ' elég nehéz. Távozóban Szabó László egyik mondata elevenedik meg az emlékezetemben: „Egyesek szemében a szocialista brigádmozgalom kezd ellaposodni.” Ez a beszélgetés ezt bizonyítja? Nem. Sulyok László Mai tévéajánlatunk 18.45 ODESSZA, DÉLRE NYtLÓ KAPU. A Fekete-tenger szép fekvésű és nagy forgalmú kikötőjéről készített filmet az APN és a Magyar Televízió. Odessza életének minden mozzanata összefügg azzal, hogy hatalmas tengeri kikötő, „délre nyíló kapu” a tengeren. Bemutatja a film a kikötő mindennapi életét, munkáshétköznapjait. Megismerkedünk lakóival, a kikötő munkásaival, s a nagy hajók legénységével. Ott vagyunk a kamerák közvetítésével, amikor 9 hónapos tengeri út utón befut a bálnavadász flotta. Járunk a tengerész iskolában, az oktatóhajón Látjuk az Odesszába özönlő és onnan útnak induló "áruk tömegét. Látjuk a csendes, nyugodt tengert és a viharos, igazán fekete Fekete-tengert. 1*. /V. B4RA\l\YWOV: NE¥EK ÄZ EMLÉKMŰN (Uokuinenlirusß 1 > „Kedves szüleim! .. .Már 23 óra, de én még mindig dolgozom. Nagyon sok a munkám. Ezenkívül még tanulok is. Azelőtt a gyalogságnál szolgáltam, most is ott teljesítek szolgálatot, de ez a gyalogság jnár sokkal mozgékonyabb, s ezért tökéletesítenem kell a tudásomat. Nagyon elégedett vagyok a munkámmal. A nehézségektől nem félek... (1944. I. 20.) .. .Maláriában fekszem. Átkozott betegség, nem hagy dolgozni. Erősen kúrálom magam... (1944. VII. 2.) Romániában nem hódítókként tartózkodunk, hanem mint a gonoszság kürtői, a gonoszságé, amely az összes népek ellensége és a neve: fasizmus. Mi nem engedhetjük meg azt a viselkedést, ahogy a németek és ugyanezek a románok viselkedtek nálunk. Mi, az orosz föld harcosai nem szívesen hagyjuk ^1 hazánk területét. Csupán csak azért hagyjuk el szülőföldünket, mert ezt követeli tőlünk szülőhazánk és az egész világ. Ezt a kötelességünket becsülettel teljesítjük. Minden embernek van azonban honvágya, s ez az érzés gyakran keríti hatalmába... ... Nem kis dolog egy életet leélni. De sebaj. Hamarosan vége a háborúnak, hazamegyek szülőfalumba, akkor majd kibeszélgetjük magunkat, mindenről... (’44. X. 4.) Bocsóssátok meg, hogy oly’ sokáig nem írtam, de állandóan harcban voltam..: Olvastatok harcunkról. Alaposan ellátjuk az ellenség baját. Meg kell mondanom az igazat: megtanultuk, hogyan kell az ellenséget elpáholni istenigazából. Első osztályú technikát vetett be ellenünk, de ezek a gépek roncshalmazzá váltak... Kitüntettek ezekért a harcokért. Láthatjátok, hogy nem hoztam szégyent a családunkra. (1944. XI. 24.) .. .Nagyon vágyom már haza, orosz földre... Egyetlen dolog csillapít le, a haza iránti kötelességemet becsülettel kell teljesítenem. írtam Nektek, hogy megtettem mindent a hazámért, de a haza sem hagyott el engem. Már kitüntettek a Honvédő Háború II. fokozatával és (megsúgom nektek) hamarosan meg kell kapnom a Szuvorov-rend III. fokozatát. Mindezekért becsületesen megdolgoztam, minden tudásomat, bátorságomat latbavetve. Ismertek engem jól, ismeritek gyerekkori szokásaimat. Ezek ma is megvannak és a harcban kamatoztatom őket.. (1944. XII. 2.) .. .Olykor nagyon nehéz, de azért háború! ... ("44 XII. 5.) Nagyon nyugtalanít, hogy oly’ ritkán írtok. Mi van veletek?... Hogy van kedvencem, Vityulka? De szeretném. ha elküldenétek nekem a fényképét! Bizonyára meg4 NOGRAD - 1975. novembei 22., szombat Jelenet A RÖFÖGŐ című magyarul beszélő csehszlovák filmből. (November 22., szombat 14.23) Becsületet szerezni a művelődésnek A rimóci ligetben, ahol augusztusban táncos lábak dobbanása, népballada, ének és zene hangjai keveredtek a közönség zsivajával, a turisták fényképezőgépeinek kattogásával, novemberi csönd van. A lombjuk vesztett fák katonás rendben állnak. Az utcán a szokásos hétköznapi forgalom zajlik. De mégis, hamar megmutatják, merre keressük Vecsérnyán Erzsébei klubkönyvtárvezető albérletét. A zsákutca végén megbúvó takaros parasztház kilincsén még ott az újság — csak nem hiába jöttünk? Nem, Erzsi már nyitja is az ajtót. —e Még nem állítottuk be a kályhát, nem tudok fűteni, ezért nem igyekszem a felkeléssel. Olvasgatok legtöbbször, amíg a házi néni megjön Szécsényből. Amíg készülődik, pakolászik, van idő körülnézni a barátságos kis szobában. Szinte első pillanatban feltűnik a kimondottan jól válogatott, egyéni ízlésről és meg sok másról valló 'házikönyvtár — látszik rajta, hogy a nepzene, a népművészet kedvelője a tulajdonos, hogy versekkel, irodalommal „hivatásnótt már és okos kisfiú. No, de sebaj, hamarosan hazatérek győztesen. S akkor majd kedvünkre eljátszogatunk kettesben... Mi újság a járásunkban, hogy mennek ott a dolgok? Írjatok mindenről. .. ... A tél errefelé nem hideg, de két napja havazott. Nagyszerű vadászidő. Itt, ahol most pihenőben vagyunk, rengeteg a vadnyúl. (1.945. jan. 10.) Bocsóssátok meg, hogy mostanában nem írtam. Munkában voltam. Tegnap kicsit megsebesültem. Már jól érzem magam, csak a fejem bolondozik. Holnap pedig már ismét átveszem a parancsnokságot. Pihenni majd akkor fogok, ha pihenőbe küldenek. Alaposan alógyújtunk a németeknek. Ebbe a kalandjukba beletörött a bicskájuk... (Ezt írta az újság által leírt ütközet utón — P. B.) (1945. II. 2.) . .. Örültetek, amikor kitüntettek? Most megint örülhettek: újból kitüntettek a Vörös Zászló-renddel. Ez mór a második Vörös Zászló Érdemrendem . Egészségem kezd helyreállni. Megint pihenőbe vagyok, a csapat dolgaival foglalkozom, rendbe szedem az embereket és a gépeket... Tegnap, amikor a „wiHis”-emen utaztam, majdnem bajom esett, de szerencsésen „földet értem”. A koszerűen” is foglalkozik, és az, hogy vidéken sem akar elmaradni, figyelemmel kíséri az új műveket. A kis könyvtarat fiatalos, ötletes dísztárgyak, plakátok és képek teszik teljesebbé. — Otthon érzed magad Ri- mócon? — teszem föl útközben a kérdést. Az igenlő választ később, a könyvtárszobában, beszélgetés közben a tények indokolják. — A főiskola elvégzése után Bátaszéken dolgoztam egy évig. A szüleim, testvéreim ott laknak. Nem klubkönyvtár, hanem művelődési ház — de mégsem volt értelme ott dolgozni. Nem áldoztak sokat rá, és a községtől sem kaptam segítséget a munkámhoz. — És itt? — Év végén mindig megbeszéljük, mit lehet bővítésre, korszerűsítésre szánni. Kályhákat átraktak, kerítés lesz, jövőre új székeket szeretnénk kapni, a mostaniak mar nagyon recsegősek. 80 ezer forint az állami támogatás, én ehhez 30 ezer bevételt terveztem — ha nem is fényesen, de ki lehet jönni ennyiből, a kiscsoportod esi holnap ismét üzemkész állapotban lesz. . . Kicsit megsebesültem a halántékomon, de már levették a kötést a fejemről. Jóllehet a kézsérülésem még nem gyógyult be, de már jól tudom használni a kezem, azzal írok most nektek. .. Köszönöm a meghí- vástokat, majd igyekszem, de előbb még teljesítem a hazám iránti kötelességemet. ('45. II. 17.) Tollat ragadok, mert a fiúk meghozták a fényképet. Ez 1945. február 23-án történt, kint az első vonalban, a kitüntetés átnyújtásának napján. .. Nagyon szeretnélek már látni Benneteket, hazatérni szülőfalumba. Gyakran eszembe jut, összehasonlítom más falvakkal, de olyan csodálatos környékkel még sehol sem találkoztam errefelé. Lám, mit jelent az a szó. hogy haza... (1945. március e.) X „Katonái szerették, a tisztek is. Szerény és bátor volt. Ilyennek ismerte őt egységünk minden közlegénye, altisztje és tisztje” — idézet Stanyko ezredesnek, a Szovjetunió Hősének, az 56. gépkocsizó lövészdandár parancsnokának Kaszimcev szüleihez írott leveléből. (VÉGE) működtetésére is jut. És ha valamire nagyon kell az anyagi segítség, nem zárkóznak el mereven. A saját fizetése — bár a könyvtári kölcsönzést is maga végzi — nem éri el » kétezer forintot, mégis, szívesen dolgozik. Hiszen munkájának elismerését fejezi ki az is, hogy a támogatás ösz- szege azóta nőtt, hogy itt van, hogy programokra adhatják a pénzt. — Egy népművelőnek a legnagyobb eredmény az, ha vannak állandósult csoportok a házban — ezek mindenképpen művelődési közösségek, ezeken keresztül más dolgoknak is becsületet tudunk szerezni. Mondjak példát rá? Közös színházlátogatás, az ifjúsági klubban rendszeres „vendég” az irodalom. A körműsoroknak, a hasonló jellegű csoportok vendégszereplésének is közönséget adnak. A klubkönyvtár mindennap nyitva van, mozi, könyvtári óra, próbák és foglalkozások folynak. — A Palóc szőttes műsorában fellépő menyecskekórus, népitáncegyüttes is az állandósult csoportok közé tartozik? — Igen. A menyecskéknek négy-öt saját gyűjtésű népdalcsokra van. Tervezik a summáséletről szóló összeállítás felújítását. Dombóvári József szécsényi énekszakos irányítja őket, a termelőszövetkezet pedig anyagilag segít: jutalomkirándulással, vendégeik, a népi kórusmozgalom szakemberei (Vass Lajos, Manga János) fogadásához nyújtott támogatással, többek között. A szövetkezet egyébként a legjobban dolgozó tagoknak színházbérletet is vásárolt Szécsényben, és a szállítást is biztosítja. Az ifjúsági néptáncegyüttes vezetője Soiymosi Erzsébet, ök augusztusban, a kulturális bemutatón külön dicséretet kaptak, amiért olyan rövid idő alatt, nagy lelkesedéssel fel tudtak készülni. A harmadik amatőr csoporttal, a színjátszókkal együtt készülünk egy közös, egész estét betöltő műsorra, farsangkor szeretnénk előrukkolni vele. Ügy érzem, erősödik az ifjúsági klubunk — hétfőre, a nresszó szünnapjára tettük a foglal kozó soka t, egybekapcsol - va a KTSZ-programokkat. Leszenyiczki Mária tanítónő, az esztergomi tanítnkénző levelező hallgatója KISZ-meg- bízatásként vezeti — igyekszünk tarta'massá tenni az összeiöveteleket, de nem hiányzik a kötetlen program, a tánc sem? Kiss G. Magdolna
