Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-19 / 271. szám
A háztáji: nélkülözhetetlen Sok szó esett az elmúlt egykét évben a háztáji és kisegítő gazdaságokról. Különféle híresztelések kaptak lábra, egyesek egyenesen a „kapitalizmus maradványának”, nehéz „koloncnak” minősítették ezeket a gazdaságokat, melyek akadályozzák a tsz- parasztokat abban, hogy még többet törődjenek a közössel. Ezzel egyidőben tapasztalhatók voltak táptakarmány- ellátási nehézségek, és sok esetben előfordult az is, hogy a felvásárló vállalatok csak késedelemmel vették át a már meghízott, kész háztáji sertést, marhát. Nem mindenütt szervezték megfelelően a háztájiban termelt, kisebb tételekben felkínált zöldség-gyümölcsfélék átvételét. Több helyen, félremagyarázva, mereven, túlzott szigorúsággal alkalmazták a háztáji gazdaságokra vonatkozó adózási előírásokat. Nem véletlen tehát az, hogy a háztáji termelés egyes ágazataiban megtorpanás következett be. Különösen sajnálhatjuk azt a sok tízezer háztáji anyakocát, melyet tavaly kivágtak és eddig még nem pótoltak. Ilyen előzmények után jogos a kérdés: megváltozott talán a párt politikája a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban? Talán azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a fejlődés túlhaladt már ezeken a kisgazdaságokon ? A válasz erre igen határozott és egyértelmű: a háztáji gazdaságok ma hazánkban nélkülözhetetlenek, jövőjük is van, pártunk és népi államunk minden módon segíti, támogatja őket. Szó sincs tehát a velük kapcsolatos politika megváltozásáról! A XI. pártkongresszus határozata is félreérthetetlenül kimondja: „Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek általános fejlesztése mellett népgazdasági érdekeinknek megfelelően továbbra is támogatjuk a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelését”. Van néhány fontos országos adat, melyet úgy látszik nem lehet eléggé ismételni. Helyes és reális képet ugyanis csak az képes magának kialakítani, aki tudja azt. hogy a magyar mezőgazdasági termékek bruttó értékének 33 százalékát a háztáji és a kisegítő gazdaságok adják. Ezeknek a kis gazdaságoknak a száma 1,9 millió és csaknem felük a tsz-tagok és alkalmazottak háztáji gazdaságaÉvente 25 milliárd forint értékű terméket állítanak elő a háztáji termelők, és ennek 00 százaléka az állami és szövetkezeti felvásárlás útján bekerül a népgazdaság áruforgalmába. A 40 százalék túlnyomó része tsz-tagság önellátását biztosítja, a kisebbik része pedig a szabad piacon értékesül. Sok százezer idősebb tsz- tag és családtag megfelelő mértékű foglalkoztatása, munkaerejük hasznosítása csak ezekben a gazdaságokban lehetséges. Felmérések szerint a tsz-tagok mellett családtagjaik 93 százaléka vesz részt kisebb-nagyobb mértékben a háztáji munkában. Óvatos számítások szerint is évente A közegészségügyi intézet jubileuma 50 évvel ezelőtt, 1925. november 18-án hozták létre az Országos Közegészségügyi Intézetet. A jubileum alkalmából tudományos ülésszak kezdődött kedden az intézet székházában. Annak idején az intézet létrehozása — amint a jubileum kapcsán a szakemberek elmondták — nélkülözhetetlen feltétele volt az országban az I. világháború után kialakult súlyos közegészségügyi-járványügyi helyzet tervszerű javítása megkezdésének. Ma viszont — az érintett tudományterületek nagyarányú fejlődése, az élet változásai következtében — már olyan konkrét gyakorlati témákkal is foglalkozik az Országos Közegészségügyi Intézet, mint például az úgynevezett civilizációs ártalmak felderítése, megelőzéseinek lehetőségei. Ide tartoznak a többi között a vízszennyezés okozta problémák, a zajártalmak elleni védekezés, de foglalkoznak a levegőszennyeződéiben rejlő veszélyek feltárásával, megelőzési módszereinek kialakításával is. mintegy 700 millió munkaóra hasznosul ezekben a kis gaz- gaságokban. A tsz-ek egyszerűen képtelenek lennének háztáji gazdálkodás nélkül megfelelően foglalkoztatni tagjaikat! Mindebből azt is^láthatjuk, hogy a háztáji gazdálkodás segítése, támogatása érdeke a népgazdaságnak, a szövetkezeti közösségnek és maguknak a tagoknak is. Ezek az érdekek lényegében egybeesnek és igen fontos mindenkori összhangjuk biztosítása. Megfelelő ár-adó és -támogatási politika mellett a szövetkezetek maguk tehetik a legtöbbet a háztáji termelésért. Sajnálatos ezért, hogy az országban még mindig csak 270 olyan tsz-ünk van, mely önálló, megbecsült üzemágként szervezi és segíti a háztáji termelést. Nagy szerepe van ebben a tsz-vezetők szemléletének, magatartásának. Éppen ezért indokoltnak tekinthetjük azt az álláspontot, mely a tsz-vezetők munkájának megítélését, erkölcsi és anyagi megbecsülését, a háztáji gazdaságok termelési eredményeitől is függővé kívánja tenni. Természetesen a közös gazdaságokkal együtt — a velük szoros, szerves egységet alkotó — háztáji gazdaságok is sokat változtak az utóbbi években. A közös gépek egyre többet tudnak segíteni a háztáji földek megművelésében, a termelés betakarításában. Sok ága-boga van tehát ennek a kérdésnek. Épp ezért szükséges óvakodni a sablonos megítéléstől és a sablonos intézkedésektől. Eddig is jól bevált az, ha részletkérdésekben, adottságainknak és a tagok igényeinek megfelelően, maguk a tsz-ek alakítják ki a legalkalmasabb megoldásokat. A lényeg az, hogy az elkövetkező években is minél teljesebb mértékben hasznosítsuk a háztáji gazdaságokban meglevő, kiaknázatlan lehetőségeket. Ez a nagy és kis közösség érdekét egyaránt szolgálja. T. B. Esztendők óta rendszeresen szállítják az NSZK-beli piacra elektromos és gáztűzhelyeiket a ZIM salgótarjáni gyárából. A tűzhelyek szerelvényfalának aprólékos összeállítását leányokból, asszonyokból szerveződött brigád végzi. A kapcsolók, huzalok összeszerelése türelmes, figyelmes munkát követel valamennyiüktől. Gombkötő Jánosné és Kovács Lajosné a vállalat törzsgárdájához tartozik, s munkatársaik bizalmából a -szakszervezeti műhelybizottság tagjai. —kj— Üzemi demokrácia Gondoskodás, figyelem Manapság mindennapos téma az üzemi demokrácia. Megvalósulása szorosabb emberi kapcsolatokat és hatékonyabb termelést eredményez. Elősegíti a kedvező munkahelyi légkör kialakítását. Az elmúlt években a salgótarjáni síküveggyár dolgozói és vezetése között a kelleténél lazább volt ez a kapcsolat.. Milyen változás történt azóta? — A gyárrészlegi termelési tanácskozáson mondták el a dolgozók panaszaikat, kéréseiket. Ezekre a választ késve, vagy egyáltalán nem kapták meg — kezdte a beszélgetést Vajdahunyadi István gyárrészlegvezető. A jegyzőkönyvek szaporodtak és az irattartóba kerültek. — Miképp látták ezt a munkapad mellett dolgozók? — Sokszor évekig kellett várni arra, hogy jogos kéréseinket teljesítsék — panaszkodott Jakab IstváA villany- szerelő. ■— Ha valamilyen észrevételünk volt a munkafolyamatok ésszerűsítésével. hosszú hónapokig nem alkalmazhattuk, mert a vezetőség nem adta meg az engedélyt — hallottuk Lakatos Gyula hegesztőtől. Betört az akác A Faipari Kutató Intézet sikeres — az üzemi gyakorlatban már bevezetett — kísérleteire alapozva a bútoripar nagyobb mértékben kívánja felhasználni a hazai lombos fák közül az akácot. Az új technológiai eljárás szerint a faanyagot 7—8 atmoszféra nyomás alatt gőzölik és különböző vegyszerekkel kezelik. Ennek időtartamától függően az akácfa felveszi a barna szín egyre változatosabb árnyalatait. Az új eljárást kipróbálták a gyakorlatban is, és a szakemberek nagy tetszéssel fogadták. A dió- és fenyőfát helyettesítő akácból igen szép hajlított stílbútor-alkatrészeket lehet előállítani. A nagyobb méretű alváz és a keretszerkezet továbbra is tölgyből és bükk- bői készül. A kutató intézetben olyan további eljárásokon dolgoznak, amelyek alkalmazásával a későbbi években az akác teljes értékűen pótolhatja a most használt lombos fákat. ÉVE SZÜLETETT KALINYIM 1875. november 19-ón született Mihail Ivanovics Kali- nyin, a bolsevik párt lenini vezetőgárdájának egyik nagy és vonzó egyénisége. Amikor 1919. március 3tí-án az Össz- oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésén a bizottság elnöki tisztségére javasolták, Lenin indoklásul a következőket mondotta róla: „Ö olyan elvtárs, aki körülbelül húszéves pártmunkára tekint vissza. Tvor kormányzósági paraszt, szoros kapcsolata van a parasztgazdasággal, és ezt a kapcsolatot állandóan felújítja, felfrissíti.” Kalinyin jelölésénél azt tartották szem előtt, hogv a szovjet állami gépezet élére olyan ember kerüljön, aki ismeri a dolgozó parasztok életét és akinek a szavára hallgat a falu népe. A jelölt beváltotta a személyéhez fűzött reményeket, negyedszázados működésének súlyos betegsége miatt történt lemondása vetett véget közvetlenül 1946. június 3-án, bekövetkezett halála előtt. Lenin méltán hivatkozhatott Kalinyin kétévtizedes pártmunkájára. Már 1898-ban, megalakulásának évében tagv ja lett az Oroszországi Szoci- ál-Demokrata Munkáspártnak. Ekkor már megismerte a falusi uradalmi béres sorsát, a pétervári esztergályos ta- nonc és vasesztergályos életét. részt vett a Lenin által alapított Hai-ci Szövetség A Munkásosztály Felszabadítására illegális forradalmi tevékenységben. Osztozott az oroszországi bolsevikok sorsában: a munka, a tanulás, a börtön, a száműzetés, a munkások szervezése, tanítása a lenini irányvonal győzelméért folytatott harc töltötte be életét. A pétervári bolsevikek választják be az 1905— 1907-es oroszországi forradalom idején a városi pártbizottságba, és küldik a párt 1906-ban tartott IV. kongresszusára. Üjabb börtön- büntetése és száműzetése után 1911—1912-ben ismét Pé- terváron dolgozik, tagja lesz a pétervári pártbizottságnak, részt vesz a párt 1912-ben tartott prágai konferenciáján és beválasztják a Központi Bizottságba. Kiemelkedő szerepe íjolt a munkások háborúellenes harcának szervezésében, a februári forradalom idején egyik vezetője a pétervári munkások és katonák harcának és tevékenyen részt vett a Nagy Októberi Szocialista Bórradalom előkészítésében. A fegyveres felkelés győzelme után Pétervár polgármesterévé választották s ebből a tisztségből emelték a szovjet állam elnöki székébe. Az elnök a szovjet állam viszontagságos negyedszázada alatt mindvégig a lenini eszmék önfeláldozó és kiváló propagandistájának, a párt által kijelölt feladatok népszerű agitátorának, a nép és az ifjúság tisztelettel és szeretettel övezett nevelőiének bizonyult. Az intervenció és polgárháború időszakában bejárta a Vörös Hadsereg front- szakaszait, teljes határozottsággal képviselte azt a lenini álláspontot, amely szerint a Szovjetunióban fel lehet-építeni a szocializmust, meg lehet valósítani az órszág iparosítását és a mezőgazdaság kollektivizálását. Kalinyin magas állami és párttisztségével — 1925-től tagja volt a párt Központi Bizottsága Politikai Irodájának — járó feladatainak ellátása mellett nagy gondot fordított arra, hogy agitációs és propagandamunkája során szerzett tapasztalatait rendszerezze és átadja a párt kádereinek. Erről szóló előadásai ma is nagyon hasznos olvasmányok minden pártagitátor és propagandista számára. Kalinyin írásaiban legtöbbet a népnek, különösen az ifjúságnak a nevelésével foglalkozott. A nevelést a személyiség teljességének alakításaként, fejlesztéseként fogta fel. „Szerintem a nevelés a növendékek lelkivilágának határozott, céltudatos és rendszeres formálása. .ez a megfogalmazás nagy általánosságban felöleli mindazt, amit a nevelés fogalmán értünk, úgymint: meghatározott világnézetnek, erkölcsnek és az ember; együttélés szabályainak beoltását, a jellem és az akarat, a szokások és az ízlés meghatározott vonásainak kialakítását, bizonyos fizikai tulajdonságok kifejlesztését — mondotta egyik beszédében. (Béki Ernő) Ezek nem a legjobb példák az üzemi demokrácia szélesítésére. A dolgozok erkölcsileg károsultak. De ez mar a múlté. A gyárrészlegi és pártvezetőség a szakszervezettel együtt új módszert javasolt a termelési tanácskozások megtartására. — A megbeszéléseket műhelyekre bontottuk. Így közvetlenebb, őszintébb és hatékonyabb kapcsolat alakult ki a vezetés és a munkások között. A dolgozók bátrabban szólnak a műhelvi vagy egyéni problémáikról. Mi következetesebben megvizsgáljuk, és a lehetőségekhez mérten meg is oldjuk ezeket — mondta Lenkei Csaba, alapszervi párttitkár. — Ezt az új rendszert alig pár hónapja vezették be — kapcsolódott beszélgetésünkbe Nagy István vízvezeték-szerelő —, de hatása máris érezhető. A vezetőség szinte minden nap érdeklődik a műhelyekben, és a látott vagy hallott hibákra hamarosan visz^ szatérnek. Nekünk, a munkapad mellett dolgozóknak, nagyon jó érzés ez a „gondoskodás”. — De nem csak számukra, hanem a szakszervezetnek is kedvező. Jó az, ha a munkás érzi a demokráciát, mert így könnyebben megértjük egymást. Sokszor előfordult már, hogy a gyár udvarán beszélgetve mondták el kéréseiket, javaslataikat — erősítette meg az elhangzottakat Béres László szakszervezeti titkár. Juhász Gyula, a síküveggyár igazgatója a következőkkel egészítette ki a beszélgetést. — A megváltozott ügyintézés gyorsabb, rugalmasabb és hatékonyabb cselekvésre ösztönöz. A munkásoké a gj'ár, és ezt éreztetni kell velük, helyt kell adni a vezetésben a dolgozóknak. Üzemi szinten, az észrevételek gyorsabb intézésére felelős vezetőt jelölünk ki. A szocialista termelés és munka egyik alapvető feltétele az üzemi demokrácia, mely szoros kapcsolatot eredményez a dolgozók és a vezetők között. (b. zs.) NÓGRAD — 1975. november 19., szerda 3
