Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

Ha idő marad... Üj gépek szerelése, telepí­tése, felújítási munkák el­végzése a feladata Tóth Zol­tánnak és Lovász Károlynak, akik a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek villamosközpontjá­ban dolgoznak. Tóth Zoltán 1960-tól az SKÜ dolgozója, s becsületes, szorgalmas mun­kájával kiérdemelte, hogy 1973-ban lakást kapott. Az új otthon ára 240 ezer forint­ba került, az ifjú szakmun­kásnak és családjának azonban a különböző tá­mogatási formák miatt jó­formán alig maradt befizetni- valója. A gyártól 60 ezer fo­rintot. a fizikai munkásnak járó 60 ezer forintos támoga­tást és a két kisgyermek után járó 60 ezier forintos enged­ményt egyaránt élvezi, így a következő 35 esztendőre csak 60 ezer forint fizetnivalója marad, részletenként, mely igazán csekély összegnek szá­Bologna vendégei voltunk 17. A baloldal ünnepén Küldetésünk legemlékeze­tesebb része volt a Bologná­ban megrendezett L’Unita- fesztivál megtekintése. Ven­déglátóink, több kommunista vezető, és újságíró társaságá­ban bemutatták a város észa­ki parkjában elhelyezett kö­zel 40 kilométer hosszú pavi­lonsort. Gépkocsinkat a park előtt 3 kilométerrel leparkí­roztuk, mert minden talpalat­nyi hely foglalt volt. Óriási embertömeg höm- pölygött már a kora délutáni órákban az L’Unita-feszti- vál bejárata felé. A bejárat előtti gyülekező két oldalán hatalmas transzparensek, és 2x2 méteres L’Unita-cikkek sorfala között meneteltünk. A főbejárat bal oldalán 50 méter magas transzparensen a júni­us 15-i választások kommunis­ta és baloldali győzelmét áb­rázolták térképszerűen, száza­lékos adatokkal. A két nagy vörös város, Firenze és Bolo­gna nemzeti és nemzetközi . ta­lálkozója volt ez, azoknak a haladó erőknek és baloldallal szimpatizálóknak, akik szelle­mi tápláléknak érzik az Olasz Kommunista Párt lapjának, a L’Unitának a megjelenését. Naponta 50—100 ezer ember fordult meg a fesztivál két­hetes időtartama alatt. A tömeges érdeklődés bizo­nyítékát adta annak a tekin­télynek, amit az Olasz Kom­munista Párt, és a szocialista eszmék országszerte kiváltot­tak. A több tízezer ember látványosságban, szórakozás­ban, politikai nevelésben, ol­csó, ízletes, gyors vendéglá­tásban is részesült. A fesztivál előkészítése so­rán több mint 20 ezren társa­dalmi munkát végeztek. Kí­sérőnk szerint ennek többszö­rösé jelentkezett a bolognai tartományon kívüli területek­ről is. Rendkívül nagy szer­vezettségre utalt az a tény, hogy egy ember, csak egy napig lehet társadalmi mun­kása a fesztiválnak. Négyöt ezer funkciót kellett betölteni az újságárustól a kikiáltóig, a főpincértől a szakácsig, a szí­nésztől a tv-riporterig. A ren­dezvény idején több mint 50 ezer ember kapott pártmeg­bízatást. Az önként vállalt, ingyenes küldetést nagy politikai fele­lősségtudat jellemezte, mert ezek a munkavállalók a párt elsőszámú agitátorai is voltak. A kíséretünkben levő egyik kommunista vezető felesége szakácsi megbízatást kapott látogatásunk napján. Kétszáz­adagos rizses húst kevert, egy 500 személyes étterem konyháján. A fesztivál terü­letén forgalmazott szolgáltatá­sok és áruk ellenértéké az L’ Unita anyagi támogatását szolgálta. A 2 milliós példány- számú napilap az államtól semmiféle támogatást nem kap. A burzsoá sajtóval el­lentétben a nép pénzéből tartja fenn magát. Csak a bolognai fesztiválon, a zárás előtti napokban 4 milliárd líra tiszta bevételt számoltak össze. Ez volt egyébként az előirányzat, de véglegesen 20 százalék többletre számítot­tak. a firenzei és bolognai fesztivál során összegyűlt pénz teszi lehetővé, hogy az L’Unita. mint a legnagyobb politikai napilap, a burzsoá lapokkal hasonló áron (150 líra példányonként) legyen árusítható. A lap fennmara­dásának nemes céljait az egész haladó Olaszország tá­mogatja. Jóleső érzéssel tapasztaltuk a fesztivál légkörében azt a forradalmi fellendülést, mely a kapitalizmus gazdasági és általános válsága közepette hatalmas politikai erőténye­zőként egyre határozottabban balra tolja az olaszországi tö­megeket. A L’Unita szó olasz nyel­ven egységet jelent. Ez az egység valódi tartalmában most van igazán kibontakozó­ban, az olasz testvérpárt poli­tikája nyomán. (Vége) Dr. Benezc Bánni mit Tóth Zoltán munkáján túl is munkatársai között marad. Alapszervezetében KISZ-csoportbizalmi és a Pes­ti Barnabás Szocialista Bri­gád tagjaként a megmozdu­lások egyik szervezője. „Az­tán ha időm marad, a horgá­szás a szenvedélyem! Olyany- nyira szeretem a halakat, hogy most a mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkez­tem tanulni, s eredménnyel, •mert felvettek — sajnos nap­pali tagozatra. Most várom a levelező tagozat beindulását!” — mondja, s munkatársával, Lovász Károllyal újabb kap­csolóberendezés szereléséhez kezd. Munkatársa, aki egyéb­ként a gyár munkásőrgárdá- jában szakaszparancsnok- helyettes, szintén nem fél megfogni a munka nehezebb végét. Ö is kapott lakást a gyártól, s ezért bizonyítani kell! — kulcsár józsef — A párioktaiás és a párttagok nevelése SoL'PVPs tapasztalatok bizonyítják, hogy uuívcvcB ^ párttagság jelentős része Salgótarjánban is eleget tesz a szervezeti sza­bályzatban rögzített követelményeknek. Szer­vezetten szereznek új ismereteket, foglalkoz­nak a marxizmus—leninizmus elméleti kér­déseivel, pártunk politikájának aktuális kérdéseivel a pártoktatás különböző formáin. A tanulás mindig velejárója volt a moz­galomnak, és jellemzője napjainknak is. Se­gítette ezt. hogy a pártoktatás az utóbbi idő­C70.~x*^-'-4-4-oV’- ' + \ + OT-Jcjrix’qr* «7 f>l{­tatás rendszere jói szolgálta és egyre jobban szo.gálja a párttagság politiiKai képzését, mű­veltségének gyarapítását. A megyei pártbi­zottság határozata a párttagok eszmei-politi­kai neveléséről, többek között a párttagság ak­tivitásának növelését jelölte feladatul. Felhív- la a ügyeimet arra is. hol szükséges gyorsab­ban előre haladnunk, a pártegység érdeké­ben elmélyültebb marxista—leninista tudást szereznünk, hogy gyorsabban és egyértelműb­ben tisztázzuk az élet által felvetett, bo­nyolult kérdéseket. , A pártszervek és -alapszervezetek szerveze- • s mindez lehetővé tette, hogy testületi üléseken, párttaggyűlésen tisz- , vtzák a leendőket. E tekintetben lényeges feladat vár a pártoktatásra is. Októberben SalséJarí-n váróé pio—^-vo7aiai értékelték az eszmei-politikai nevelő munka tapasztala­tait. Általános volt a megállapítás: az elért eredményekben, abban, hogy az alapszerve­zetekben nőtt a tagok aktivitása, pozitív sze­repe volt a pártoktatásnak. Az alapszerve- zetek többségében úgy fogalmaztak, hogy a fegyelmezettebb munka mellett lényeges volt az ideológiai, eszmei-politikai kérdések tisztázása. Igaz, a társadalmi gyakorlat során jelentkező negatív tendenciákat, káros ideo­lógiai hatásokat egy csapásra nem lehet megszüntetni, de a párttagság körében tör­tént változás már most mérhető. A pártoktatás tartalmát és feladatait a XI. kongresszus határozatai szabják meg. A kialakult szervezeti keretek pedig biztosíté­kot nyújtanak a zavartalan, az eredményes munkához. Előzetes felmérések alapján Sal­gótarjánban a tisztségviselők 70—80 százaléka tanul a káderképző és a tomegorooagarda- tanfolyamokon. A párttagok jelentős része (mintegy 4200-an) a tömegpropaganda-tan- folyamokon képezi magát. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Bizonyítják, hogy el­sősorban a párttagok azok. akik tanulnak, gyűjtik az új ismereteket. A XI. kongresszus határozata a következő öt év teendőit, az elfogadott pártprogram pedig távlati céljainkat rögzíti. S elsősorban a kommunisták dolga, hogy e célokat széles körben ismertessék, a dolgozó embereket ak­tivizálják a konkrét teendőkre. A kongresz- szus feltárta azokat a gátló körülménveket is, melyek nehezítik a gyorsabb, az erőtelje­sebb fejlődést. A következő időszak egyik legfontosabb feladataként jelölte a gazdasági élet továbbfejlesztését. Ebből következik, hegy a p re,pagan darn un kában is előtérbe ke­rül a termelési kérdések: tiszta,zása, a gaz- tícráigbolitikai agitáció, propaganda. A párt­oktatás különböző formáin a gazdaságpoliti­kai kérdések tanulmányozása a pártagok számára nemcsak lehetőség, de kötelesség is. Pontosan úgy, mint az. hogy minden ok­tatási formán elmélyülten tanuljanak a hall­gatók. A pártoktatás ugyanis csak lehetősé­gét kínálja az ismeretek elsajátításának. Hogy ki, miként él ezzel, az jórészt a hall- - h-ugatók felelősségén múlik. Ez­zel összefüggésben sokféle kérdés vetődik fel. ni náenekoiott az. hogy eljut-e mindenkihez időben a tananyag? Ölvassák-e, tanulják-e a hallgatók, vagy csak a különböző informá­ciók laza szerkezetére támaszkodva vesznek részt a foglalkozásokon? A felvetődő kérdé­seket felelősséggel. hozzáértéssel vitatják, vagy közömbösen ülnek a szemináriumokon? löHM-p V3lamQnnV'Pn az Oktatás- ra szánt időt? Eljut-e a többség odáig, hogy a tanultak alapján bátrabban és aktívabban, .na;.a. .a, vagy éppen védje pártunk poli­tikáját? Je’.entkezik-e a hallgatók tevékeny­ségében, hogy ismeretei gazdagodtak? Ezek és hasonló kérdések vetődnek fel a tanév elején. A kérdésekre azonban mindenkinek, aki részt vesz az oktatásban, magának kell válaszolnia. A pártoktatás azonban nemcsak a hallga­tók egyéni, vagy tanulócsoportok ügye. \ nártalapszervezetek dolga, gondja is. Ebből következik, hogy az adott oktatási forma ki­alakításával nem fejeződik be a munkájuk. Az oktatás nem reszortfeladat, haném a párt­munka része, s mint ilyen, az alapszervezet, a pártvezetőség ügye. Az oktatás megtartá­sára alkalmas helyiségek, és egyéb techni- lóri’,-'- é-iátói kezdve az ellen­őrzésig, az alapszervezeti munka fontos része­ként kell számon tartani. Az a jó módszer, ha sz alapszervezet vezetősége rendszeresen el­lenőrzi, hogy milyen szinten folyik az okta­tás, hogyan alakul a tanulmányi fegvelem, és mit kell tenni a lazaságok megszüntetésé­ért. Az oktatási munka eredménye, a pártta­gok aktivitásában, a pártélet, a pártmunka színvonalának javulásában mérhető. Ezért célszerű, ha a vezetőség a személves ellenőr­zésen kívül időszakonként vezetőségi ülé­seken értékeli az oktatás tapasztalatait. A pártcsoportokban alkalom nyílik arra is, hogy minden párttag tevékenységét figye­lemmel kísérjék. Ez azért fontos, mert az év végi beszámoló taggyűlésekhez, az oktatást értékelő taggyűlésekhez jó alapot adnak. De az sem kevésb“ lényeges, hogy a pártok ta» t:. n-— foglalkozása a pártalanszerv“­zet egyik fontos fóruma és egyben informá­cióforrása is. A tanulóknak a tananyaggal kapcsolatban lehetőségük van — és gyakran élnek® is vele —. . hogy az élet. a munka mindennapi gondiait felvessék. A propagan­disták és vezetőségi tagok feladata, hogv ezeket a kérdéseket tisztázzák, ha szükséges, akár taggyűlésen is visszatérjenek rájuk. Az alapszervezetnek tehát közvetlen érde­ke. hogy a tvir! oktat ást, folyajnatában érté­kelje és reagáljon a jelenségekre. Az irányí­tó pártszervek ellenőrzése, az évek óta ki­alakult rendszerben történik, de az ír~«as jelentések mellett kívánatos lenne a gyako­ribb személyes ellenőrzés is. ]\Jao-v munkát kezdtek el tehát az ■v alanszerrezetek a most induló oktatási évvel. Ilogv eredményesen fejezzék be, egyformán érdeke a párttagoknak, de az a Lapsze rv r ze e i-• : Szabó Aladár, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára I alálikoztunk a Bör­iíuuy uui, a Maiiiios lelett, amikor bolyong­tam az erdőben. Két nappal ezelőtt megegyeztünk, hogy reggel ott leszünk Nagyoroszi alatt a pincéknél, és együtt megyünk ki .megnézni a kü­lönösen szép, varázslásra haj­lamos ősz művét. Megkéstem, elmellőztük egymást, mert ne­ki halaszthatatlan a hivatása. Elindult hát a szokásos elle- r~—5 ''■'•’-útiára. a hivatásos vadásznak az a dolga, hogy íe=/en mi törcénik a felügyeletére bízott terüle­ten. Mert ott mindig törté­nik valami. A szarvasok elvo­nultak az erdőszélekből fel a Kővágó felé, a magaslatra, mert a levegő fent kelleme­sebb. mint a völgyekben. Ide- lent az élet most fordul az őszből a télbe. Vibrál a nyug­talanság- Zöldből sárgába for­dult az erdő. Zajosan, könny­ként lehűl! a fa levele és hangosain zizzen. Ez a zaj ve­télkedik a csenddel. A kis pa­tak. amelvik a múláshoz a búcsúzenét szolgáltatja. Mert, hnpv plmentek a szarvasok, nyomukban a disznók is, le­térve a makkos felé. A, ma­darak sem maradtak. A csend maradt, a lehullott falevél, az útjához kötött kis patak és vi­gaszul nekik még a napfény, amely csak nevet, mint aki tudja, az elmúlást születés követi. Ott találkoztunk lent az arenvkénf fénylő patak­parton. Teste tel tebb’lett, mint volt sok évvel ezelőtt, ezért derékabbnak tűnt. Szeme ma­radt a régi, sötétzöld és tisz­ta tekintetű. És a kiejtése a szónak finoman selypre töré­se. Törölgette homlokáról a verejtéket. Pedig a völgyben friss volt a levegő. A hegy­ről jött, onnan hozta le a me­leget, amely párolgóit a les­Táborhegyi lombhullás tóból. Vállán a puskája, olda­lán kenyerestarisznyája. Fúj­tatott. — Meleg van, de csak le­gyen. Ez az idő ritka ajándé­ka a természetnek — kiderült pirosán égő arca. Évtizedek óta járja a Bör­zsöny hangtalan ösvényeit Rauscher Gyula, hivatásos va­dász. A bányásztársaságot szolgálja hűséggel és hivatás­szeretettel. Ezt a munkát nem lehet másképpen végezni, csak elkötelezettséggel. Amikor az éjszaka elrejti az élőt, a hi­vatásos vadász akkor lep munkába. Olvas az erdő sej­telmes zörejéből, riasztja a tilosba merészkedő falánko- kat. virraszt hajnalig, amíg az erdőben nappali álomra csen­desedik minden. Most, ami- ’■ - ■». — -'p'thői a? erdő mé­lyére húzódtak az állatok, .. . . muuKájat nap­palira a vadász- Készíti szá­mukra a téli eleséget. térkép­re rajzolja a dermedt hóna­pokban zajló vadászat rend­jét. Ilyenkor már a faluban is gyakrabban megfordul. Részt kér a közéleti munká­ból, párták ti vistaként, vagy mint a tanács társadalmi munkása. Elvégzi munkásőri kötelezettségét, aztán újból az erdő, mert odatartozik a vadász a Börzsönybe, aho­gyan oda mély sziklagyöke­reivel a Tábortető. Ahová a vadász napjában felkapaszko­dik. Szép innen a kilátás a Hideghegy felé, de azon túl a kékkői fátyolban komorkodó hpgvek felé is. Ide a tetőre elhallatszik. ha valami meg­zavarja az erdő rendjét. Mesz- sze nézett a Tábortetőről, gondo'-ilai 's m size jártak. I — Ezen a helyen szerettem én bele az erdőbe .. Senki a családjában, aki any- nyira rajongott az erdőért. Talán a dédapó, a Manó bá­csi, aki a környék ké­ményseprője volt valaha, amikor még hátaslovon ban­dukolt egyik helyről, a má­sikra. Az öregben volt talán egy csipetnyi szeretet a vadá­szat iránt, de csak annyi, hogy esztendőben egyszer, amikor keményre fagyott a Börzsöny alja, kiment, de oda is lóháton egy-egy nyu- lat meglőni. Ha tudott volna! Mert a puskához keveset ér­tett. Sváb ember lévén inkább köhentette a szót. mint mond­ta. Róla tudják, hogy elment egyszer nyulászni és akkor tényleg eltalálta a nyulat. de csak sebezte és az tovább vánszorgott a falu felé. Manó bácsi utána, faluszélén gye­rekekkel találkozott, azoktól kérdezte köhentő sváb nyel­vén: — Tehh,. nem láttadh az a betegh bakh nyulat...? A dédunoka, Rauscher Gyu­la. a dédapa útján indult el valamikor az erdő felé- De az erdőszélen nem állt meg, ha­nem csak a Tábortetőn, és ott is maradt véglegesen, mert azóta is mindig felmegy oda. Már nagyon kiismerte magát a Börzsönyben, amikor erdő- mérnökök érkeztek térképez­ni arra a vidékre. Kit választ­hattak útikalauznak, mint Gyulát. Tél eleji, fagyos napok voltak. Egyik este hazaugrott a fiú megmutani magát az anyjának. Virradatkor a pat­kós csizmájában indult útra, le a Deszkáspusztára, ahol várták a mérnökök. Zsebében már ott volt féltett fegyvere, a háromélű tőr. Az idő sietett, a nap megmutatta már ma­gát. gyorsított hát a fiú a, puszta felé. Az útról is letért, hogy előbb érjen. Átment a Táborhegyen és már ereszke­dett lefelé, amikor a fagyos földön megcsúszott, elesett és érezte, hogy valami az ol­dalába vág- A tőr, villant az agyába. Az éles penge a ha­sába fúródott és ,a hátán jött ki. Félhalott volt, amikor fá­tól fáig kapaszkodva Deszka­pusztára ért. Annyi év után visszagondolva könnyen veszi a dolgot. — Vérrel pecsételtem ba­rátságot az erdővel... A véréből annyit veszí­tett. hogy mire a kór­házba került, már alig lélegzett. Az édesanyjától vet­tek vért, hogy újból életet ad­jon fiának. Mégsem gyűlölte meg az erdőt- Felgyógyult és nemsokára kiköltözött fiatal élete párjával a Makkosba, a vadászházba. Ott éltek éveken keresztül, amíg a gyerekek meg nem születtek. Csak az­után költöztek Nagyorosziba. A főút mellett, a falu köz­pontjában épített házat a csa­ládnak. Nem magának, mert vadásznak az erdő az ottho­na. Most. hogy a vadak ké­szülve a télre az erdő mélyé­re húzódtak, Rauscher Gyu­la, a hivatásos vadász leeresz­kedett az erdőből a faluba. A napi körútját járja csupán az1 erdőn, hogy utána telelésre gyűjtse az élelmet a vadnak, é<; készítse elő a téli vadásza­tokat. Mert neki tudni. kell. hol találja a vad rejtekét. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1975. november 2., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents